Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-10-14 / 162. szám

lyozása országgyűlésileg elrendeltetik, ill egy társa­ság alakitassák, melly a részenkinti szabályozást esz­közölje. Az indítvány határozatta jön, s a szloirák utasitaltak, hogy a földes uraságokat és kereskedő­ket a társaságbal összeállásra felszólítsák, és az ered­­ményröli jelentéseiket első alispánnak mutassák be, ki a társulatba belépni kívánó tagokat első ülésre meg­hívja , és velök a további teendőkről értekezzék. Ilink­al»esti ujd­on­ságok. Örömmel je­lentjük a hazának, miszerint a „nemzeti kör 44 alapi­tói , s azok, kik e társaságnak eddig magkövet tet­ték, tegnapelőtti napon a Kunewalder házban ta­­nácskozmányt tartanak; s miután meggyőződtek a fe­lett , hogy azon elemek, mellyek már is az egyesü­let többségévé növekedtek, s a Horváth-házba erőtetett majoritással átszálllták magokat, teljesség­gel alkalmatlanok arra, hogy állatok a társaság czélja előmozditassék, sőt ellenkezőleg, minden szent tö­rekvés ledorongolói: ez okból szent kötelességüknek érezték a bajon minél előbb s minél czélszerű­bben segitoni; a segélyeszközt pedig eszélyesen másban nem találhatók, mint ha a kiszállott czél s iránynél­­kü­li tagokat, mint az anya­társaság rajait tekintik, s magukat török elválasztva s előbbi szent törekvé­sük s czéljuk mellett megmaradva, a körülmények s tapasztalás által szükségesnek vagy czélszerű­nek vélt változtatásokat alapszabályaikban megteszik, s igy magokat ujonan reformálják. — E szerint a tár­saság magát újólag három évre megalakitottnak ki­mondván, minden rendes tagtól évenkinli 20 pft bo­­lizolási dijt, s ezenfelül egyszer s mindenkorra leg­kevesebb 5 pftnyi butorpénzt alapitott, s az alapsza­bályok kidolgozására választmányt nevezett ki. — Gyönyör volt szemlélni azon lelkesedést, mellyel a je­­len volt érdemes s tiszteletre méltó tagok magokat ala­­kiták, s áldoztak a bútorokra s egyéb szükségesekre. A társaság ezen reformját több buzgó tagokon kí­vül , leginkább lelkes alelnökü­nk Fényes Eleknek köszönheti, m­ellyért vegye legöszintébb hálánkat, s azon óhajtásunkat, miszerint eddigi törekvéseit to­vábbra is társaságunknak szentelendvén, koszoruzza a legáldásdúsabb siker. — Még ugyan a gyűlésből derék alelnökü­nk ideiglenes választmányt nevezett ki, melly még az nap délután összeülvén, az alapsza­bályokban a legczélszerűbb változtatásokat megtette; e szerint czélja lesz az egyesületnek, melly provi­­sorio „Pesti kör 44 czim­ alatt alakult át: „iroda­lom, művészet, s egyéb közhasznuak elő­­moz­ditása.44 Az alapszabályok olly jelesen vannak átalakítva, miszerint a társaságban minden súrló­dások teljes lehetlenntelnek, s e mellett az egészet, minden politikai és valláskülönség nélküli kölcsönös rokonszeretet szelleme lengi át. — Mi a reformtól so­kat — sőt mindent várunk, s adja a mindenható, hogy váradalmunk a legszebb s legpontosabban tel­jesült valóvá alkottassák a jövendő mellében. — Szükségesnek látjuk itt megemlíteni, s figyelmeztet­ni a volt „nemzeti Kör 44 vidéki tagjait, miszerint érdekükben áll magukat kinyilatkoztatni, váljon a ,s­orváth4 házban kiszállott körrajjal, vagy pedig a ,Kunewalder4 házban megmaradt s magát átalakított egyesülettel kívánnak­­ megmaradni ? Azok, kik a ,Kunewalder4 házban levő egyesülettel szándékoznak tartani, nyilatkozatukat, a „Pesti Kör 44 szállásá­ra, s alelnökének Fényes Elek urnak küldjék.— nánk minél előbb vitorlázni. Ez üdvös eszmének pe­dig — csekély véleményünk szerint — mind sikerül­te , mind jövedelmezése és közhasznúsága akkor le­­endőne legállandóbban biztosítva, ha Balatonuak nem­csak a Dunával kapcsoltatnék össze a Sió f­olyónak hajókázhatóvá tétele által , hanem ha bele­vezetnék annak délnyugati részén a Dráva folyót is. És úgy látszik — hogy ezen összekapcsolásoknak megszámit­­hatóan sokféle s nagy hasznait ne említsem — azon károkat, mellyeket a Drávának rohanó sebessége o­­koz , főleg Muraköznek és Somogy vármegye dél­szaki részeinek, csak ezen csatorna által lehetne meggátolni, mivel ez által a Dráva vize valamint mennyiségéből , úgy természetesen rohanó sebes­ségéből is sokat vesztene. A nagylelkű, fáradhatlan szorgalmú, és a haza felvirágoztatását és közhasznú előmozdítását hő kebellel átkaroló és mindenkor szi­vén viselő gróf Széchenyi István figyelmét e tárgy hogy elkerülni nem fogja, legkevesebbé sem kételkedem. — A szüret ürömitől megfosztó a badacsoni szőlő­birtokosokat nyárató 16án a jég úgy, hogy alig maradt tiz, tizenöt szőlő menton a kártékony elem pusztítá­sától. A mi boraink minőségét illeti, atalán az a vé­lekedés , hogy jó középszerűek leendenek. Rendes levelező. VIDÉKI HÍREK. Veszprém, October­bén. E hét elején na­gyobb részről már elkezdődött a szüret Balaton mel­lékén, s a tiszta, derült és meleg napok állandó ked­vezése mellett öröm s vigság közt folytatódik. Ör­vendezni annál inkább van okunk, mivel előleges lá­tás utáni számításunkban — a termés mennyiségét il­letőleg — majd mindnyájan megcsalatva tapasztaljuk magunkat tenni; ugyanis mind a mellett, hogy né­­melly szőlőfajok nagyon megrohadtak, még is olly nagyon leves­ztalán a szőlő, hogy többnyire két an­­nyira itt az akószám , mint a mennyit vártunk. A rothadás is leginkább csak a lapályosabb helyeken tett kárt, és azon szőlőkben, mellyek karózatlanok, mivel azokban a szőlővesszők egymásra borulnak, összefonódnak, s a fürtöket mind a szellő, mind a verőfény elöl eltakarják. Ad vocem „karó44 valamint sokan ellenségei voltak eddig a szőlőkaróknak, úgy azoknak hasznos voltát mások példájából és tapasz­talásból által kezdik már már látni ezek is. De az a baj, hogy épen itt a Balaton mellett igen nehéz ka­róra szert tenni, és költséges. S e bajon csak azon üdvös gondoláinak létesülése segíthetne legkönnyeb­ben, ha magyar tengerünk tükrén gőzhajókat láthat- I O­­LAPSZEMLE. Pesti Hírlap. (537. sz.) Irányczikkében értekezés közöltetik „Verificatio kérdése­s utasításadási jog 44 czim­ alatt, mellynek czélja volna bebizonyítani, hogy a törvényhozás nem felel­het meg feladatának, ha a verificatio­s utasítás jo­ga a megyéknél hagyatnak. Sok szó, hosszú polé­mia, kevés argumentum!­em felmutatunk egy kis pél­dányt, és pedig az értekezésnek kellő közepéből me­ntettet, melly némi bizonyságul szolgálhat: milly egyoldalulag s felületesen szokta kezelni a P. N­. azon politikát, mellyre azután centralisatiói légvárát épitni szeretné! szerző felszólítja a józanabb, vagyis az al­­kotvány alapelveinek fentartása mellett valósággal haladni kívánó párt embereit: „ugyan feleljenek meg kegyesen a kérdésre, miként történik, hogy miután nálunk a megyék utasítása­dási joga feltartatott (mellyet azonban — mi­­kint ezt maga a P. H. is kénytelen megvallani—több ellenzéki követek a legutóbbi hongyülésen kigunyo­­lának stábbal tiprának) sőt napról napra ki­terjesztetett (például: midőn némelly ellenzéki követek ekóp nyilatkoztak, nekem ugyan utasításom igy vagy amúgy hangzik, de én épen ellenkező vé­leményben vagyok!!!), miután ő jog, tagadni nem lehet, egészen ázsiai modorban s igy akkóp gyakoroltatik, mint azt nemzetünk geniusa kívánja (azaz: akkóp gyakoroltatnék, ha az ellenzék táborába tartozó követ urak nemzetünk ge­niusa iránti tiszteletből utasításaikhoz egész lélekkel ra­gaszkodnának, s azokat nem satyrisálnák) önök (azaz mi) még­is az illy módon rendezett (azaz: ren­dezettségétől általatok tetemesen megfosztott) or­szággyűlések működésével olly keveset e­­légszenek meg, hogy egyre szemünkre hányják, miként az utó­zó országgyűlés an­nyi tanácskozások után csak 13 kistörvé­­nyecskét hozhatott44 (és kérdjük: nem méltán lobbanthatjuk-e ezt szemeitekre ? nem ti voltatok a múlt országgyűlés alkalmával a követi táblánál több­ségben? felelet: igen is, mellyik párt nem tudott vagy nem akart tollat a körülményekkel megalku­dozni, s az anyagi jónak magvát magukba rejtő ki­rályi proposiliók nyomán hazánk szükségeihez képest több üdvös törvények hozatalát eszközölni? felelet: a ti daczoló és erőszakoló szerencsétlen ellenzéki párto­tok ; mert hisz a mi józanabb, de a követi táblánál kevesebbségben levő pártunk veletek nem is mérköz­­hetett)„hogy mindegyre szemünkre lobbant­­ják, miként törvényhozóink (azaz törvény­hozóinknak azon része, melly az ellenzéknek nem tömjénez, nem hizelg) a ,hallgatósága (vagyis az ellenzék által bálványozott s ez okból az ellenzé­ket viszont bálványozó tanulatlan tanuló ifjonczok) zsarnoksága alatt állanak? Hiszen, ha Ö­­nök politikai kérdésekben praktikus fér­fiak lévén, tisztán tapasztalásból akarnak ítélni, miután az utasításoknak a törvény­­hozásra való befolyására nézve hazánkon kívül más tapasztalásra nem hivatkozhat­nak, vagy törvényhozásunkat a legtöké­letesebbek egyikén­ek, vagy u­tasitási rend­szerünket kártékonynak kellene elismer­ni­ök.44 Ugyan ugye! Tehát mivel ti ellenzékiek, egyedül saját belátástok s kivánságtok szériát szőrét-' nétek­ sáfárkodni, s azért küldöttek utasítását, kiválik­­ságát kárhoztatjátok, népszerűlleni titok , sátyrisáljá­­tok , vagy mivel a veletek tartó tanulatlan ifjúság által, az ellenkező véleményben levő , vagy lega­lább ellenkező tartalmú utasításaikhoz híven ragaszkodó követtársaitokat lelármáztatjátok, lekiabáltatjátok, azért az utasítási rendszernek kell lakolnia ? Való­ban gyönyörű egy absurdum a P. N­. logikájának di­csőségére ! — Nem, tisztelt urak , nem az utasítási rendszer itt a hibás, mert az országszertei utasítások összehangzó többsége normális állapotban min­dig a nemzet többsége akaratjának manifestátiója, ezt — úgy hisszük—a legegyügyübb kőfaragó is általlát­­ja ; már­pedig hogy a hozandó törvények mindig a nemzet többségének akaratja s óhajtása szerint al­kottassanak , ennél az ég alatt észszerűbb és alkot­­ványosab elv nem létezhetik. Hogy a nemzet köz­­­hajtásának nyilvánítására még többen is hozzájárul­hatnak, vagy­is , hogy az alkotvány sánczai közé még más elemek is felvétethetnek, és időfolytában kétség­­­­kívül fel is vétetendnek, az való; de ez az utasí­tási rendszer alkotványos czél- és észszerűségéből nemcsak hogy semmit le nem von, sőt azt — mikint annak idejében bebizonyítandjuk — a dolog termé­szeténél fogva még inkább ajánlja és támogatja. Nem az utasítási rendszer tehát itt a hibás, hanem ti. li­berális kis zsarnokok, kik a természetszerű normá­lis fejlődést nem tűrhetvén, a megyéket országszer­te lázas állapotra zaklatjátok, és ha minden erőmegfe­­szítéstök daczára is a megyék többségének utasítása nem történik ínyezek szerint, akkor a törvényhozási té­ren kezditek meg ellenzéki táborozástokat, hol azután a tanulatlan de magasztosan liberális lármázó hallgatóság segedelmére s pártolására támaszkodván, készek vagy­tok a legilliberálisabb s legillegálisabb fegyvereket meg­ragadni, csak hogy ne az ínyetek ellen készült megyei utasítások többsége, hanem saját és párthivelek véle­ménye legyen győztes. — Szabadjon Isten és ember előtt kérdeznünk: nem igy van e a dolog? — Ezt teszitek ti tisztelt urak most, midőn a megyék uta­sítási s követvisszahivási jogot gyakorolnak; váljon ha a régi közmondás szerint a kecske szabadon bo­csáttatnék a veteményes kertbe, azaz: ha a megyék e kettős jogától félnetek nem kellenek, mit tennétek még akkor ? Ez mindenesetre abnormis egy állapot, melly miatt a törvényhozás csakugyan igen bajosan felelhet meg feladatának, de a mellynek oka nem az utasításadási rendszerben, melly e baj ellen in­kább némileg óvószerül szolgál, hanem egyenesen ti bennetek rejlik; és hihetőleg ez lehet oka , miért hogy a veteményesben szabadon kívánnátok gazdál­kodni. Legyetek csak egyszer mint ellenzék, melly­nek különben is fenálló alkotványos formák melletti őrködés áll természetes hivattatásában, a cselekvő­ség mezejéről leszorítva; legyen csak egyszer az országgyűlési hallgatóság tiszteletre méltó orditási szép jogától eltiltva, vagy legalább annak fülsértő ildomos gyakorlásában kellőleg megkorlátozva, s ak­kor azonnal megszünend minden akadály, melly miatt a törvényhozás magas feladatának meg nem fe­lelhetne , akkor be fog bizonyulni, mikér most, mi­dőn a nemzet egykori lethargikus álmából új életre ébredt, az utasítási rendszer magában tekintve nem­csak nem akadály, sőt egyetlen egy biztos eszköz arra, hogy a törvényhozás magas feladatának meg­felelhessen. Avagy mondjátok meg: mi a törvény­­hozás legközelebbi feladata? nemde az, hogy a nem­zet akaratja ellen soha, hanem mindig a nemzet akaratja szerint alkossa a törvényeket? már­pe­dig komrét tudhatja a törvényhozás világosabban, mi legyen a nemzet többségének akaratja, mint épen a nemzettől vett utasításokból ? ha pedig ez nem tagadható , akkor nem tagadható az sem, mi­kép az utasítási rendszer legbiztosabb eszköz arra, hogy a törvényhozás feladatának megfelelhessen. És most kérdjük: hol létezik azon absurd logika, melly­nek segedelmével következetesen bebizonyitni lehetne, mikép ugyan azon egy eszköz, melly bizonyos czél elérhetését leginkább biztosítja, egyszersmind ugyan­azon czél elérhetésében föakadályul szolgál ? ? — Hogy a P. N­. még is illy logikával él, azon nincs mit bá­mulnunk , mert ki implicite azon dogmát állítá föl, mintha nem a törvényhozások léteznének a nemze­tekért, hanem inkább megfordítva, a nemzetek a tör­vényhozásokért , az kétségkívül még tarkább para­doxonokat is képes állítani. Mi ellenkező logikát kö­vetünk , s azt tartjuk, hogy azon nemzet, melly önmaga hozhat önmaga részére saját utasitásos tör- 651

Next