Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-07-03 / 103. szám

TARTALOM. Tilagyinorazis, és Erdély. Jótékonyság. — Kinevezések. — Tudomány és irodalom. (Bonaparte sa Bourbonok.) — Törvényhatósági tudósitások. Baranyából (közgy. segédlelkészek tisztujitásoknak szavazata s uj megyeháza s börtön-építés körüli vitatkozások, jobbágyi panaszok földes uruk ellen, korteskedés). — Budapesti ujdonságok. — Fáncsy igazolása. — Vidéki Ikrek. (Verőczéből.) Kinfeld. Duvergier de Hauranne egybevetési politikája (folyt.) Spanyolország. N.Britannia. Belgium. Értekező. (Uzsora.) Tirsulatok és Intézetek. (Pesti gyermekkórházzal adakozások. Magyar gazdasági egyesület munkálkodása.) Hirdetések. MAGlIAKORSZÍG és EllUÉUY. .lótiscotiysiíjr. Ő felsége az özvegy császár- s királyné a Békésmegyében vizáradás által megkárosult gyulai lakosok felsegélésére 5(H) p.forintot ajándékozni méltóztatott, melly összeg a legszegényebbek közt már ki is osztatott. Ő cs. ap. kir. felsége folyó hócokán Pannónia térképét a harmadik századból, a cs. kir. könyvtár számára, személyesen Bősty Zsigmondtól legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. A nagy magy. kir. udv. kincstár a szilágy-somlyói kir. sóhivatalnál megüresült szárnoki tisztségre Brauenhoffer József helybeli ellenőrt alkalmazó. A nmgu magy. kir. udv. kincstár a ferenczvölgyi másodrendű erdészt Girsik Jánost viski első rendű erdősszé nevezte ki. tudoiuínt s irodalom. Bonaparte s a Bourbonok. Milly befolyása van a jogszerűségnek, azt tanúsítják a világrészeket rázkódtató imperatornak,Napóleonnak tettei, mellyeket némileg egyedül Hannibáléival lehet párvonalba állítani. Midőn trónja alapjait biztosítandó, mert akkor még Ilivé , hogy családa messze nemzedékek dicsőségének őre leend, eltökélte magát a száműzött fejdelemcsalád főnökét — MIts Lajost—a trónróli lemondásra bírni. Minde mellett senki sem fogja magával elhitetni, hogy a forgalomnak e lángeszű fékezeje s örököse, a törvényszerűség iránti fogalmaktól vezéreltetve, hajtotta volna meg büszkeségét olly ügyben, mellyben esedezőleg kellett fellépnie , ha ezért érni kivan. 4803 ban, midőn Bonaparte Napóleonban ugyanazon Gallia, melly minden üdvét a szabad köztársasági elvekben, s minden törvényszerűségét a természeti törvény szabályaiban kereste, holtiglani consult tisztelt, és ez hatalma tetőpontját elérni látszatott, látszatott mondom, mert ki merte volna sejteni, hogy a nagyravágyó kebelben imperatorsági eszmék eziháznak, az amiensi béke állodalmi alkotványára az utósó koszorút, Anglia megegyezését szerzé meg. Európa benne azon hirtelen emelkedő férfit szemlélte, ki azorzalmat bevégezte, s a párturalom helyébe, rendezett és az állandóság minden garanciaival felkészült kormányzást alapított. Ezt és az idők rendíthetlen hatalmát megfontolván, a régi fejdelmi házak mindnyájan elfogadták az elháríthatlan követelést, és a most született franczia új köztársaságnak urát az uralkodók sorába igraták. Ugyanekkor Lajos az elűzött uralkodó ház főnöke, homályos elvonultságban Varsóban élt, miután helyről helyre költözött, és mindenféle megalázásokat tapasztalt, tűrt. Hogy magát XVllidiknak nevezi, s Francziaország s Navarra királyjának mondja, sokak elött nevetséges s többek előtt ismeretlen volt. Rettentő iróniája a sorsnak! A harminczhét királyi előd örököse kegyelmi adományokból tengődött, s a helybeli rendőrség főnöke reá nézve tekintély vola. Ekkor, febr.25.1803. történt, hogy a királyi számüzenetnél egy tekintélyes személy jelentette, és Bonaparte föhhatalmazásai által ennek megbízottjául tanúsította magát. A legnagyobb tiszteletet nyilvánító módon a király elé terjeszté azon ajánlatot, hogy mondana le a trónról, és a Bourbon család többi tagjait is bírná hasonló lemondásra. A miért Bonaparte felségét kártalanítani s fényes állásba helyezni fogná. A király erre a meghatalmazottnak a következő, írásba foglalt feleletet adá: „Én fel nem cserélem Bonaparte urat azokkal, kik őt megelőzték vala. Én tisztelem vitézségét, katonai talentumát, s kormányzata több lényeiért hálával vagyok iránta, mert mind azon jó, mellyben népem részesittetik, mindig kedves előttem, ne téved, ha hiszi, hogy engem jogaimróli lemondásra birhatana. Ha lehetséges volna, hogy e jogok kétségeseknek látszhatnának, úgy ezen ajánlat érvényességük új bizonyítványa leendne.“ „Én nem tudom az Istennek felettem és családom feletti intézkedéseit, de ismerem a kötelességeket, mellyeket rám ruháza, midőn nekie tetszett, engem születésem által azon helyre szólítani, mellyet elfoglalok. Mint keresztény teljesitendem e kötelességeket, mint sz. Lajos fia, példája szerint, bilincsekben is fogok tiszteletet kivívni tudni; mint első Ferencz utóda legalább vele mondhatni akarom: a becsületen kivil minden el van vesztve.“ Ezen nemes nyilatkozathoz csatlakoztak a családbeli herczegek, Artois gróf, Angouleme s Berri herczegek, Lajos Fülöp orleansi herczeg, ennek testvérei, s Condé herczeg, minden kivétel nélkül. Mártius 15én ugyanazon évben, miután uj utasításokat kapott, újra közeledett a meghatalmazott a királyhoz. Most csak arról volt szó, hogy tagadó válaszát olly szavakba öltöztesse, mellyek Bonaparténak kevésbé nem tetszenének. Előterjeszté, ha hogy a consul felingereltetnék, egész Európára terjedő befolyását használandaná, hogy a király helyzetének uj nehézségeket és veszélyeket állítson elébe. „Milly veszélyeket?“ kérdé a király „talán kényszeríteni akarnak majd, azon menhelyet, mellyet találtam, elhagyni ? Sajnálni fognám azon fejdelmet, ki illy szabályra szorittatnék, és nyugodtan tovább mennék.“ A követ értésére adá a királynak, hogy Bonaparte hatalmában áll, azon udvarokat, mellyek a királynak jelenleg segedelmet nyújtanak, arra bírni, hogy jövendőben azt tőle megvonják. „Én a szegénységet nem félem, s ha kényszerülve leendek, — feleimmel száraz kenyeret fogok enni, — felelt Lajos. — De még akkor sem, ha most ápoló barátim tőlem elfordulnának, még akkor sem lennék kénytelen kezeimet egy bitorló után kinyújtani. Helyzetemet hű franczia jobbágyaimnak tudtára adnám, és nemsokára gazdagabb lennék, mint e perezben.“ Ezen válasszal eltávozott a meghatalmazott, és az alkudozásnak vége jön. A legkülönösebb tünemények közé tartozik, hogy Bonaparte volt az egyetlen, ki az elűzött Lajosban Francziaországnak valódi királyát ismerte. Napóleont a bourbonok miatti aggodalma el nem hagyá, s habár a hadszerencse mámorában háttérbe vonult, mostohább időkben mégis rémként lépett lelke elé, így e gondolat minden kür egybefüggés nélkül feltűnik egy sürgönyében, mellyet május 14én 1813ban bécsi követéhez intézett : — A mi a bourbonokat illeti, soha se említse őket. Senki sem Francziaországban, sem Európában nem gondol rájok; egy nemzet, melly ép most császára egyetlen intésére tizenhét száz ezer embert lábra állított, soha sem fog bourbonok jármába hajolni. Nincs több ok, hogy rájuk gondoljanak, mint a montesquieukre, kik szinte azt állítják, hogy I. Károlyiél vagy Cloristól származnak. Egy évvel később a törvényes királycsalád ült a trónon, s a homályos sejtelem, melly a világhódítót győzelmeinek örömriadalmai között néha meglepte, nem volt rész jós. Ki volna váljon képes festeni, milly gondolatok ostromolhatták Napoleon keblét szilonai egyediségében, midőn múltjának ködbe oszlott képei gigászi alakjaiban feltünedeztek emléke tükrében, és ő—egy marezona angolnak lebüvölt oroszlána— tett mezőre, a szabadba sóhajtott, és sóhajtásai a rengeteg érzéktelen szirtjeiröl visszapattantak, mint a tenger habja , melly tövüket nyaldosta. A hadastyánok, mellyeknek sorait dicsőségre’ vezette, kihűlt kebellel őrzik porait a nagy vezérnek kinek hirkoszoruját ők fonták. Az öreg Soull megnézi a sirt, hol parancsnoka szemének villámai elhamvadva behunyvák, s velőt nem fagyasztanak, és a bajtárs felett elkomorodva morogja: a végzés hatalmasabb , a törvényszerűség szentebb mint babérjaié. A Napoleonidák lehullnak, az agg Hekuba, ki fiait Europa trónjain látta, megélte az időt, miszerint nem haljá többé a római királynak dadogását, nem rá rá mosolyát. A magas fának egyetlen sarjadéka elhamvadod s egymásután hívja magához gyermekeit, s nincs messze az idő, mikor Napoleonidát nem kisér sírjába Napoleonida. TÖRVÉNYIATÍSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Diaranyalról, jun. 28. F. hó 23. kezdődött közgyűlésünkben mindenek előtt beadák főbíróink a közelgő , jul. 7-én tartandó tisztújítás végett nemességünk járásonkinti összeírását. Erre erélyesen fellépett az alsóbb rendű katholikus papság és követelte, hogy a professorok és káplánok ne gátoltassanak szavazati jogukban. Ügyök azonban megbukott, mert a világiak részéről csak egyetlen egy szó emelkedett ismételve mellettük. Ez történt első nap. Másnap ismét felszólalt a papság, miután az egész hosszú vitatkozás, sőt magáról az ügyről szóval sem történt emlékezés a jegyzőkönyvben. Újólag felszólalt több pap joga mellett, de hiában, még azt sem lehetett kivinni, hogy ügyök megemlíttetett volna a jegyzőkönyvben; mi több, a megyei főügyvéd azt monda, hogy a plébánosoknak is csak „sub cautela“ engedtetett meg a szavazás néhány legközelebb múlt tisztújításkor. *) Vége lévén a hosszas és nem minden indulatosság nélküli vitatkozásnak, Cz. azt indítványozó, hogy a credentionálisok eltörültessenek, és a nemes asszonyok maguk jöjjenek szavazni, minthogy nemrég Bácsban is az asszonyok győzedelmeskedtek. Harmad nap hosszas és ingerült vitatkozás után elhatároztatott, hogy Baranya 100.000 p.forinton új megyeházat és börtönérzket fog építeni, miután legtöbb uradalom oda nyilatkozott, hogy aránylag szívesen fogja viselni a reá esendő költséget. Végre, úgy hisszük, hogy mégis lesz valahára új megyeházunk, minthogy az ügy annyira ment már sok évi tervezgetés után, hogy némi compromissio nélkül vissza nem léphet a megye határozatától. Az uradalmak 75.000 pftot fognak fizetni, a többi a házi pénztárból fog kikerülni, és a talán 10—12 ezerforinton eladandott mostani megyeházból. Az adózó nép tehát csak a kézi munkákat fogja megtenni és a börtönök költségét viselni. — Sajnosan kellett ismét azt hallanunk, hogy néhány helységünk N. főbíró urat bevádolta ő felségénél. A kérelem vagyis vádlevél jelenleg nem olvastatott fel, hanem csak rövideden az határoztatott, hogy az irományok a főm. kancelláriának felküldehessenek. Valóban szomorú, hogy úgyis szegény népünk sokszor alaptalan perlekedésekre költi kevés pénzét. Továbbá ismét többrendű panaszok fordultak elő S. jobbágyok részéről uradalmuk ellen, és N. indítványozó, hogy miután a nevezett uradalom ellen egymást éri a legfontosabb panasz , és az illető távollakó gróf az egész haza előtt ismeretes jobbágyai, sőt az egész adózó nép iránti jóságáról, valami módon tudtára kellene adni neki azokat, mik baranyai szép uradalmában történnek. Az indítvány azonban pártolókra nem talált. Indítványozó fakép azon szomorú, és a XIX századnak *) Mennyire első helyet foglal napi kérdéseink közt hazánkban a közjog elintézése s tisztába hozatala, mutatják a jelenhez hasonló több megyei határozatok; egyik megye ugyanis ollyanokat is részeltetni kíván a választási szavazhatás jogában, kiket ez törvény szerint nem illet; mit mások, mint épen jelenleg B. megye, ollyanokat is megfoszt a szavazástól, kiknek az világos törvények szerint jogukhoz tartozik.— E botrányos s a constitutional élet méltóságát sértő s lealacsonyító helyzet, csak a közjogtökéletes elintézésével szüntethetik meg, s hogy megszüntessék, haladásunk érdekében mindenek felett kívánatos. — A mi különösen a segédleszkészek szavaztatási jogát illeti, ennek bebizonyítására több értekezés van kezeink közt, mellyek közöl a legalkalmasabbat rövid időn közlendjük. Szerk. Negyvenedik év. 103. szára 1845. Megjelenik minden kedden, csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy év napjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. NEMZETI ÚJSÁG. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök julius 3. Előfizethetni minden es. kir. postainvatálnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betükkel az ezüst kr. számit tatik. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint c. pénzben.