Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-07-22 / 114. szám

114. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön , pénteken és vasárnap egy egy év. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Negyvenedik év. mmmbmkmw■ Kedd Julius 22. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488­ szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Ugy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. t­artalom. ITragyapopaatt* és Erdély. Előléptetések. Gyász­­hir. — Törvényh­at­ósági tudósítások. Bácsból (közgy. a főispáni helyettesek elleni indítvány megbukott.) — Bud­a­­pesti újdonságok. — Vidéki hírek. (Eperjesből.) Külföld. A pártok s a belga nép. Francziaország. N.Britannia. Északamerika. Birodalmi iparműkiállitás Bécsben. Társulatok és Intézetei­.(Az ádatkinzás elleni egye­sület jelentése. Tettleg működő magyar czukorgyártók társula­tának tanácskozási eredménye.) Hirdetések. Dunavizáltás. MAC­TARORSZ­ÁG és ERDÉLY. A nagy magy. kir. helytartótanács a tanulmányi biztos­ság-s könyvvizsgáló egyesületnél a Beke Kálmán előléptetése által megüresült tollnokságra Palugyay Imre helytartósági fogalmazó gyakornokot alkalmazta. "Ő cs. ap. kir. felsége szatmárnémeti Némety Jánost er­délyi k. főkormányszéki fogalmazót valóságos kormányszéki ti­­toknokká előléptetni , úgy szinte M e­d­e­r­u­s Lukács Sámuelt nagyszebeni kerület tartományi biztosát „kir. tanácsos“ czim­mel díjmentesen felhiszitni legkegyelemesebben méltóztatott. (B. H.) Gyászhír. Galanthai Balogh Lőrincz komárom-szeme­­rei közbirtokos, huzamos betegeskedése után példás munkássá­­ga élete 59 évében — előbb a boldogító vallás malasztjaihoz épületesen ragaszkodván, vagy is a haldoklók szentségeiben sa­ját kívánságára ájtatosan részesülvén— a legkeresztényibb el­szántsággal Szemerén folyó julius hava ló kán reggeli 4­­/2 órakor a halál keserű poharát kiürítette, s az örök létre átszen­­derült. Ez a földi salakból kivetkőzött férfiú egykor a hadse­regnél mint kapitány, politikai téren mint több tá­vmegyék táb­­labirája; szépművészet körében mint koszoruzott hegedüzenész; gazdasági állapotban mint honunknak egy jelesbik, s elmond­hatni, legszenvedélyesebb szőlőmüvese és pomologusa; végre közéletben mint nyájas és vidor társalgó és tettleges emberba­rát tündöklőit. Elhunytát szeretett rokonin és számtalan barátin kívül könnyesen kesergik s örök békét rebegnek hamvai felett a rendes s dús napibéreiben részesült szemerei szegény zsellé­rek, kik 28 holdra terjedő szőlőjében—a telet kivéve — naponta bizonyos kenyérre virradtak, s ki 10—12 éves gyermekeket is ha­szonnal tudott szőlőjében foglalatoskodtatok Nemes lelkületét, jelesen zenébeni jártassága édes gyümölcsét több honi intéze­tek is hirdetik és élvezik, minthogy az illyetén szent czélokra egyszer is másszor is több ezer forintot bejátszott. Örök üdv tőlünk eltávozott lelkének! Z. J. lelkész. Pest, julius 21 kén. Majorátusok. I. Egy tárgy felett kívánunk itt értekezni, melly a mostani divatos eszmék elfogultságinak végtelen ten­gerén árbocz s iránytű­ vesztett hajóként libegve,szűnni nem akaró hullámtorlások zajongó dulásának van ki­téve, és egy azon csodálatosan s megfoghatlanul nép­szerűtlen politikai eszmék közöl, mellyek Washington világából, Rochambeau­s Lafayette serge által a mi hemisphütánkba szállitattak, s mellyek felett az alkot­­ványosság szilárdabb jellemei­vel ismeretlen népeknél, az úgynevezett közvéleménynek vakbuzgósága, sem eszmélve, sem számítva, sem végre a főbb politikára s a társas élet elemeinek szilárdságára nem vonatkozva, hanem mind ezen magasb tekintetektől távol elmaradva, mint tiszta csupa speciális és politikailag teljesen kö­zönyös institutio felett törte el a palozát, melly tehát kiragadtatva az alkotványosság közjogi súlytényezőinek sorából, hova elölegesen tartozik, folyvást családi s kényurakarat-szülte szabadalmi institutiókép tekin­tetik. — A hitbizományokat, a majorátusokat értjük itt!--------------­Csodálatos viszony ez: —­ogy azon szomoritó abstractiók közöl, mellyek oda mutatnak; hogy azon rögeszmék, mellyeket az emberiségnél az irigység, az utálat, az agyarkodás, a mások vagyona utáni szomj szül, a józan ész mozgó kerekeit teljességgel megszokták akasztani. Különös iránya az elmetévelye­­déseinek; hogy a társulati polgárzat, melly—az anya­­giságokba merült jelen század legzsibbasztóbb rém­képeinek— méltán —a pénz aristokratiát, ama uzso­rától és pénzszomjtól sápadt rablókat, vér után es­­dő szívtelen nadályokat, a tőzsér­i ipar leple alatt szi­szegő kígyókat, és a pénzcsarnoki fortélyok által dús­sá vált nagy capitalistákat tekinti, — a földbirtokon nyugvó aristokratia alapzatának fáradhatlan s szűnni nem akaró aláásása által, szegett vitorlákkal dűl ama rém, t. i. a pénz - aristokratia hálóiba; és mint örült, felgyújtja házát, melly ötét az elemek vi­haraitól eddig menté, s lakhatóságával ezentúl is kí­nálkozik ; körűlé tánczolja a tébolyodás borzasztó s rettenetes tánczát; s üli a vigalmak legiszonyatosbi­kát, az őrültek orgiáit!----------Még csodálatosb, még különös!) viszony azonban , hogy a föld - ari­stokratia , miután annak bebizonyítására, misze­rint a tudatlan tömegnek és korunk elfogult s vé­letlen politikusainak mindenekfelibe helyezett ipar­­i szorgalom-világa a földbirtoki aristokratia mellett is elegendőkép tenyészik, csak a kanálison túl kell ujjal mutatnia, hogy mondjuk a földaristokratia, mint­egy a fata-morganák által a mozdulatlanság s elné­mulás kinpadjához bilincseltetve, dicsétlenül ham­i s gyáván veszni kész inkább, hogysem ezen kritikai állásában fenhangon appellálna a tiszta észhez, és bátran s hősiesen törekednék azt felrázni a tévelyek s elfogultságok álmaiból az életre s valóságra , s ügyének érdekében az eszméket felderitni iparkodnék. Ugyanis­ előttünk fekszenek ama vitatkozások , mel­lyek a franczia kamrák szószékéből szavaltatak le, midőn ott 1835 ben a majorátusok eltörültetésének kérdése tárgyaltatott: nem emeltetett akkor csak egyetlen résztvevő alapos százat sem azoknak vé­delmére, mig az ellenoldalról minden kigondolha­tó megtámadási fegyverek egész a számithatlanságig használtattak. — És igy történt az nálunk a hosszú diae­­tán, hol Kölcseynek s másoknak a forradalmi írók tárgya­­­lásaiból excerpált, és a most említett franczia kamrák modorában előadott kimerithetlen kifakadásai s gúnyo­lásainak megczáfolására mind csak igen kevés volt a mi felhozatott, mert a conservativek ezen institutiót nem értették a védelem s a magánjogi specialitás teré­ről a közjog álalános mezejére áttenni. Később, midőn a hajdani P. Hírlapnak ügyes kezelője által a majo­rátusok kérdése a journalistika terére vitetett, s ezen institutio könyörületlenül letiportatott, még az igen kevésnél is kevesebb volt, mi az ő invectiváira az ellenoldalról előadatott; t. i. semmi!— — És annak lényegét—mint alább látni fogjuk — még az 1827dik évi országos választmány sem fogta fel azon oldalról, mellyrel felfognia kellett volna, hanem az 500 te­­leknyi maximumot körülbelül csak — mint gr. Szé­chenyi mondani szokta — a kedvcsosszanás­okfejé­­vel motiválta; csoda e tehát, ha legközelebb az u­­tonsült P. Hírlap , lehunyt idősb rokona podgyászát felkutatva, s abból egy ügyetlen, alaptalan, s szín­telen excerptumot készítve, olly véleményben van, hogy valóban ő leszen az , ki Magyarhonban a hit­bizományokat minden irgalom nélkül prosternálni s proscribálni fogja. Martinez de la Rosa a spanyol senatusban nem rég egy igen nevezetes beszédet tartott, mellyel ta­nulságul ama kontár politikusoknak, a kik az örökösö­dési jog, és a hit­bizományok kérdését, mint va­lami specialitási, és egy magában álló magánjogi és státusgazdálkodási ügyet tekintik — felidézni tartunk szükségesnek. „Angliában — úgymond e híres státus­­férfi—a régi időkből mint valami hídon történt az át­menet az új korszakba , mialatt Francziaországban egy szédítő mélységű örvényt kelle átlépni, melly­­nek fenekén vérár hömpölygött. A franczia forrada­lom mindent elpusztított, és a társaság magasb osz­tályai minden javukat elveszték. A nemesség Fran­cziaországban, szabadalmakra dúsabb mint Spanyol­hon grandjai, jóllehet nagy hibákat követett el, de mind e mellett is dicső tulajdonokkal tündöklött, s mégis el kelle sü­lyednie és elsepretnie a forradalom özöne által. Egyének, intézetek, törvények, s min­den eltűnt, mint eltűnik minden az olly földről, melly felszántatott. Midőn néhány évek lefolyta után a mo­narchiának ismét felépülnie kellett vala­ midőn XVIII. Lajos, e bölcs fejedelem, — kinek az utóvilág igazságot fog még egykor szolgáltatni, — a kény­­telenséget elism­eré, a múlt időket a jelennel össze­kötni; többé a nemesség elemét fel nem lelé, mert azt a forradalom elnyelte. Nem is vala e sze­rint könnyű dolog a földbirtok szétosztása s eldara­bolása által elgyengült s elszegényedett nemesi osz­tálynak életét s erejét visszaadni. Mit tett tehát az ér­telmes király ? — Őseinek trónjára hivatva , és Ang­liából, mellynek politikai rendszerét annyira csodálta, visszatérve, nem késett a franczia nemzetnek egy chartát adományozni, melly 27ik czikkében a követ­kező határzatot tartalmazta : „A pairek száma kor­látlan; a király nevezi ki őket, tetszése szerint, akár holliglan tartó, akár örökösödési joggal ellátandó mi­­néműség­sekké.44 . Látni való innen, hogy minden csapások mellett is, mellyek a nemességet a földbirtok feldarabolása által érték, a fejedelem mégis azon elvből indult ki, miszerint szükséges, két különböző osztályból álló tulajdonképeni felsőházat alakítani; t. i.részint hol­­tiglanos, részint örökösödési pairekból: hasonló szer­kezet hozatott be később az „Estatuto real44 által Spa­nyolországban. De mi történt? A charta 1814 ben ki­­hirdettetvén, és szerinte részint a holtiglanos, részint az örökös pairség elve megalapitátván — már csak néhány hónap lefolyta után is az tapasztaltatott, hogy az örökösödési pairségről majorátusok fenállása nél­kül márcsak eszmélni is képtelenség. — Különös vi­szony! 1814ben tehát holliglanos s örökös pairek va­­lának alkottatva — de elmúlik a száz napi kormány s valamennyi pairek örökössé nyilváníttatnak. ... Az egész dolog egybefü­ggése tehát az, miszerint 1815­. é. aug. 19. a pairség—mint mondám—örökösödési láb­ra állittaték, de jól meg kell jegyezni, hogy öt nap múlva reá, a majorátusok is megalkottattak. Mindezekből kiviláglik—mi épen a kérdés alapja, melly bennün­ket foglalatoskodtat — hogy, mihelyt a pairek örökösödési elve valahol megalapitatik, vagy ott,hol fen áll,meghagyatik, a majo­rátusok behozása már teljességgel elke­­rülhetlenné vált.44 Eddig tehát Martinez de la Rosa, a státusférfi t. i. kit mint authoritást — a hajdani és a mostani P.Hirlapféle politikai bölcsesség ellenében,— minden joggal véltünk felidézhetni azon elv felvilágo­sítására , miszerint az örökösödési rendszeren nyug­vó felsőház, nemcsak hogy szabályos és rendes vi­szonyosságban áll a hitbizományok, s nevezet szerint a majorátusok kérdésével, sőt, hogy ezen két eszme és státusinstitutio egymással szigorúan s teljesség­gel ugyanazonos. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. EBács­iól, Zombor jun. 16 án kezdődött év­­negyedes közgyűlésünk főispán ö mlga által megnyit­­tatván, a szokott üdvözlés után — mellyben ö mlga ügyesen beszövé, miszerint minden törvények és megyei határzatok írott malasztkint fognak heverni, ha az illető tisztviselők azokat lelkiismeretes pontos­sággal életbe nem léptetendik — tudatá a KK. és Rékel, hogy az ínséggel küzdő árvaiak számára 2749 ft. a szepesiekére pedig 615 ft. 45 kr. váltóban gyűlt ös­sze, melly is már rendeltetése helyére elküldetett. — A megyében levő katonaság részére, a rákosi tábo­rozáshoz megkivántató előleges gyakorlásrai össze­­vonulás helyéül sz. k. Szabadka városa tűzetett ki, több szóváltás után, mellyben némellyek Jankováczot, mások Baját akarák erre alkalmasbnak találni, mindnyájan az adózókori könnyítés végett. — Ezek után az országot járványkint bebarangoló administratorok ügye hozatott szőnyegre. Tüzes volt, de mégis férfias a vitatkozás. Az indítványozó Z. J. tb. volt országgyűlési követ, ki gr. Dessewffy Aurel után állitá, miszerint „a kifejlő­désnek indult nemzetet kiindulási pontjára visszaeretetni s haladásában gátolni nem lehet”, a kormánynak pedig a főispáni helytartók sűrű kinevezésébeni lacsk­aját ide czélzónak lenni állítván, veszélyt lát benne, melly az alkotványt végkép alá ássa, s ennek következtében ő felségéhez alázatos felírást indítványoz mellyben megkéretnék, hogy ezen törvénytelen (?) kinevezé­sektől elállani méltóztassék. P. A. tb. és kincstári ül­nök itt semmi újat nem lát, csak az 1721: 56. t. sz. életbe léptetését; ennél fogva az indítványozott fel­írást szükségtelennek tartja.— L. Y. fiatal ügyvéd a

Next