Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-05-29 / 290. szám
290. szám. 1846. Negyvenedik év. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. NEMZETI ÚJSÁG. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Péntek május 29. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. T A R T A Ii O M. Magyarország és Erdély. Jutalmazás. Törvényhatósági tudósítások. Borsodból (közgyük népnevelési vasárnapi iskolák, zalai körlevél, törvényszékekeni elnöklet) Szathmárból (közgy. vége, gr. Apponyi György kineveztetése, vasárnapi iskolák, nyugzsoldos aggkatonák elitéltetése, tűzkármentő egyesület, közmunkák.) —Vegyes újdonságok. lapszemle. Pesti Hírlap. Ausztria. Muistud. Spanyol- Francziaország. N-Britannia. Értekező. (Tét-, Horvát- és Dalmátországok a tengerparttal. Magyar közjogi szempontból. IX.) Társulatok és intézetek. (József nádor nemzeti képcsarnoka.) ninvARORszifi És erdély. Felsőbüki Büky László cs. kir. kamarása franczia király által az átküldött fontos irományokért 80,000 frankkal jutalmaztatott meg. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Borsodból máj. 20. Hírneves tisztválasztásunk óta, kopár volt nagy részben megyei életünk tere; alig lengett rajta elszórtan egy árva kalász, mellyel a hon elött felmutathatandottunk. Nem csoda; a nagy munkában kifáradtak a szerepelők; nyugalomra volt szükség. De e térien nyugalmat a munkatüró férfias cselekvésnek kell felváltania. A hon nemzete díszes helyet jegyzett ki Borsodnak nemcsak a földrajzi térképen , hanem fiai tűzlelkénél fogva, a megfontolt haladás, az előretörekvés biztos pályáján is. Ki kerülni akarja végzetét — rendeltetését téveszté, hüllen lett önmagához. A reformkérdési vitákkal elteltek már tanácsteremveink; itt az idő, hogy mit a véleményharcz mint üdvöst felvetett, a lankadatlan buzgalom, megyei és socialis után, létrehozni törekedjék. Cáfolja meg a hozzá méltatlan hiedelmet, miként Borsod beszélni tud; de tenni,igen, tenni már képtelen. Hosszú sorozatban vonul végig itt is a teendők lajstroma; s miután munkaedzett férfiak vették körül ifjú erőben pezsgő megyei életünk bölcsőjét, mi a reményről le nem tettünk. De papiros kormányt állítunk fölébe, s első hirtelei fogunk lenni kivitt küzdelmei sikeres eredményének, legsujtóbb ostorai hanyagságának. Megyénkben a conservativ párt még alakulni nem tudott; illy eldaraboltságában pedig tőle sokat épen nem várhatunk. Szükséges elemei ugyan itt sem kifinyzanának, de nincs tekintély, melly körül összessrögeljenek; nincs programm, mellynek irányában intézzék lépteiket. Vagyunk, mint a pásztornélküli sörtekalandozó nyáj. Hogy kezdetben a megalakult mérsékleti párt itt mindent kivigyen, azt magunk sem hisszük, s elkerülhetlennek sem látjuk. Kezdetben elég, ha minden arasznyi tért, küzdelem után enged át az ellenzéknek, mint ama római hős , ki minden lépést életárért adott fel. Véleményünk szerint politikában kengyelfutókra is van szükség, s egy időre miért ne tarthatná meg e szerep dicsőségét Borsod, Pest, vagy Zala maga számára ? Mi politikánk jelen fordulatában csak azt óhajtanék, hogy a conservatív rész országos többséget víjon ki, mellyel a polgár honboldogító terveit kivihesse; míg más oldalról egy a kormány terveit szigorúan rostáló s elemező, de már kisebbségre olvasztott ellenzéki párt is őrködjék a hon teendői , a kormányi irányzatok, s a törvénnyé vált közakarat mikénti teljesítése felett. — Azt mondják : a conservativ pártnak megalakulta illy liberális elvű megyében csak visszahatást szül, s kedélyingerlő eszközzé válhatik. Mi Borsod tanácskozó értelmes férfiaiban több méltányosságot találtunk, hogy sem az ellenvéleményt eltűrni nem tudnák. *) Türelmetlenséggel s zaklatással önmaguk írnak alá halálos ítéleteket, úgymint kik ellenzékké alakultak a kormány ellenében, ha a soraik ellen alakult új ellenzékkel megférni nem tudnának. Egyébiránt nem kötekedő, gyanúsító , a más nézetűek kiirtására törekvő conservativ párt a mi kivánatunk tárgya, hanem az, mellynek mindenek feletti czélja az alkotmány forgó kerekének akadékain túl adni, s a kor kivánatai által felköltött javításokat, a fenlétező alapok sértetlen megtartása mellett — a kormánynak nem ellenére, hanem vele egyesülve — keresztülvinni törekszik; az, melly a tanácstermekben az okok és vedvek visszaverhetlen erejét használja tervei kivitelére; szóval az, melly egyik kezével erősen szorítja a nemzet alkotmányos jogait kebléhez, mig a másikat bizodalmasan nyújtja a kormánynak. * S e téren — mint tudjuk — sok értelmes liberális találkozandik a conservativ párttal.— Közgyűlésünk f. hó 11 -én nyilt meg, alispáni elnöklet alatt. Ha az unalmasakká válni kezdett egyhangú megyei referadákat egygyel toldani akarnók, mi is íveket írhatnánk össze. De büntetni nem akarjuk tiszt, olvasóinkat, már csak azért sem, mivel sorainkat eddig átolvasni kegyesek voltak. Szólunk tehát röviden, a tárgyi érdekesség igénylete szerint. — Terjedelmes vitatárgyul merült fel először a népnevelést érdeklő előbbi határzatunkat roszaló , s ennek tárgyrokonságánál fogva a vasárnapi iskolák behozatalát illető felsőbbi leirat. Mondva volt újólag mind az, mivel e leiratokat ostromolni vagy védni lehetett. Az ellenzék achillesi sarkul használd most is az alkotmányos jogokat, mellyeknél fogva a nemzet fejedelmével egyesültet van meghivatva intézkedni a népnevelés nagy műve felett. A mérsékletiek e jogot a királyi kézbe letettnek, s abból törvény által még ki nem fejtettnek álliták. Vadvül előadatott a kor kivonata, az általában elismert szükség, s azon féltékeny hiedelem alaptalansága , mint ha e leiratok elfogadásával a nemzet lemondana a nevelés ügyébeni jogoszlalók részéről. Munkácsi püspök e mölt, a népnevelés áldásos következményeire hivatkozva, szívhez szóló szelíd hangon kérte a rendeket, hogy ezen üdvös ügyet ne hátráltassák. Egy táblabíró, miután röviden kifejti, mi áll jogi szempontból e tárgyban, a megye kötelességéül rótta fel, hogy a felsőbbi intézkedés kivitelébe befolyva, az összeírást s egyéb megkívántakat teljesítse. E megye — úgymond — számtalanszor kimondd már a népnevelés rendszeresítésének szükségét, s azt a jövő országgyűlésre is utasításul adandja. De minden előkészület nélkül, miként fognak működni követeink ? hol lesz az alap , mellyen biztosan álljanak ? hol a statisztikai adatok, mellyek kijelölései szerint intézzék lépteiket? s íme most a kormány részéről alkalom nyuttatik azok megszerzésére. Erkölcsi kötelessége tehát a megyének felkarolni az alkalmat, s használni azt utasításának sikeres keresztülvitelére. A fizetések, mellyek benne megérintvék, nem törvényen kivül kivetett adóterhek. Itt csak az czéloztatik, hogy az illetők a megye által hathatósan felszólitatván, annál óhajtottabb legyen a siker azon pénznek kiszerzésében , mellyre a népiskoláknak anyagi tekintetben szükségök van. A vasárnapi iskolákra nézve megemlítő , miként mind azon nemzetek, mellyek kihagyák azokat népnevelési rendszerükből, sajgó sebet nyitottak fel rajta. Maguk a poroszok megismerik, miként népnevelésöknek igen nagy hiánya az, hogy még eddig törvény nem hozatott hasonló tanodák felállítására ; noha náluk a gyermek 14 éves koráig iskolaköteles, míg nálunk csak 12-ig. Bajorhon példája pedig, hol 18 éves koráig köteleztetik minden gyermek azokat gyakorolni, kétségtelenné teszi szerfeletti üdvös voltukat. Valóban az, ki szerencsés volt jelen lehetni illy vasárnapi iskolákban, s látni az ott összesereglett ifjak szerény viseletét, engedelmességét, s hallani észszerű feleleteiket vagy írásbani dolgozataikat, s visszagondolt hazájára, hol a pajkos suhanczok féktelenkedéseitöl vasárnaponkint alig mentes bárki is, lehetetlen volt bús sóhajra nem fakadnia s hazájának hasonló iskolákat nem óhajtania. Mivel tehát itt most az alkalom , szives készséggel megragadja azt, hálás köszönettel veszi a fensebbi intézményt, s kivánata szerint mindent megtetetni óhajt, mit a megyei hatalom e tekintetben segédkéz-nyújtás által megtehet. S végre is Deáknak a múlt év november 14én Zala tanácsteremében mondott azon szavai jutnak szólónak eszébe: „A kormány hajót tesz, s áldozatokkal is hajt végre ollyanokat, miket meggyőződésünk szerint hasznosaknak s hazánk felvirágzására szolgálóknak ismerünk, ha illyen igyekezeteket, miket az összes törvényhozás sem volt képes létrehozni, látunk: balgaság volna ellene szegülni; illyenkor azt segédkezekkel elősegitni hazafiai kötelesség.44 *) Miro m. alispán úr megjegyzi, miként szerette volna, ha szóló egész terjedelmében idézi az említett beszédet, s elvárja tőle, mint Deák elvei védőjétől, a felveendő zalai körlevél pártoltatását. A vasárnapi iskolák tekintetében nagyobbszerű eredményekre hivatkozhatott volna Angliában, hol azok sociális illőn jöttek létre. Nem lehet a leirat védőivel egy véleményben , mert egészen más színe volna a dolognak, ha a kormány önköltségén állítaná fel az említett iskolákat. A clerus, midőn ez ügyet a kormány kezében akarja megtartani, figyelmezzen a franczia papság panaszaira. Pedig ott olly ministerium kezeiben van a népnevelés, melly közvetve a nemzet s közvetlen a kamrák kifolyása, midőn itt egyes meghívottak kezelik azt. Idő, körülmények s személyek változtával meg fogja bánhatni mostani eljárását. Deák elve — felelé az előbb szóló — átalános, itt azt specificuusra alkalmazó, egyébiránt egyenes következményeit kész mindenkor elfogadni. Hogy a kormány önköltségén állítson fel minden iskolákat, ezt tőle senki sem követelheti. Teszi azt, mit Poroszbon, s egyéb kifejlett iskolai rendszerrel bíró kormányok tettek: képeztet népnevelőket. Egyéb iskolák felállítása valamint mindenütt, úgy itt is minket, kik azok jóvoltát élvezzük, a népet s községeket illeti. Mi pedig szavaihoz adhatjuk, miként a clerűs azért hajlandó a kormány kezeiben megtartani a népnevelési ügyet, mert több biztosítékot látott eddig az általa képviselt vallásos elvekre nézve a kormányban, mint azon törvényhozókban, kik elhirhedésök eszközét a clerus s kath. vallás elveinek kigúnyolásában keresték s találták fel. Épen a felhozott franczia papság dicső szabadsági küzdelme utmulatás az illetőknek, hogy bizonyos agyon szorító bryaraeusi karokat visszatartsanak. Azonban, ha a conservativ párt majoritássá erősödik, mi nem kétségeskednénk törvényhozási tárgygyá kitűzni a népnevelés ügyét, olyforraan, hogy bizonyos meghatározott rendszer hozassák be minden vallásunk iskoláiba; ennek alapjául szolgáljon az 1825-i dec. 31dikén kelt porosz törvény, mellynél fogva, ,quoad externa4 őrködnék a megalapított rendszer kiviteles teljesítése felett a nm.atótanácsnak bizonyos erre megbízandó szakmája, ,quoad interna4 vinné a felügyeletet különkülön saját elvei szerint minden vallásnak pásztorkodó papsága. De ez körülményeink között áttörhűtlen akadályokra talál, nem a kath. status avagy clerus, hanem a protestánsok részéről, kik letelek fő palládiumának tekintik a szabad tanítást, s az afeletti felügyeletet kezeikből kibocsátani — mint vitatkozásunk folytában is kiejtő egy ősz organonjokra vagy reá idegen hatásnak utat nyitni, semmi áron sem hajlandók. Ezen urak tehát, midőn törvényt sürgetnek, azt csak a katolikusokra nézve akarják közösen meghozni: hol a protestánsokról van szó , ott a viszonyosság elve visszalökelik. De egy idegen békába veretni magát a kath. statusnak, nem egyéb volna, mint — szolgai gyávaság. — Végzéssé vált: *) Ennek mi nagyon örvendünk, és csak azt kivánnók, hogy illyesmit mondhatnak az országnak néhány más ellenzéki nagy megyéiben! politikai szereplőkről. Szerk. igen helyes: e sorokat lelkünkből iráki borsodi igen tisztelt derék levelezőnk. Szerk. (1) A felidézett szavak önmagukban álló igazságként tekinthetők, a nélkül is, hogy azoknak autoritást" kölcsönözni " szükséges vala. Szerk