Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-01-15 / 214. szám

t­A­R­T­A­L­O­N­, M­­agyarorszsig én Erdély. Kinevezés. Halálozá­sok.— A horvát­ bonyodalmak. II. Nyílt levél Lőcséről. — Tör­vényhatósági tudósítások. Pozsonyitól. (remik. közgy. a horvát-ügyben küldendő választmányra vonatkozólag leér­kezett k. roszalló leirat feletti vitatkozások). Sopronból (vá­rosi tisztúyitás). — Budapesti újdonságok. —Vidéki hírek. (Pozsonyból.) lin]»fszemle. Pesti Ilirlap. Hülfürd. Francziaország. N.Britannia. Északamerikai egyesült státusok. Társulatok és Intézetek. (Barsmegyei gazdasági fiók-egyesület, s adakozások jegyzéke a Megyeri-emlékre). Hirdetések Gabonaár. Pénzkelet. Lotteriabuzások. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS El­u­ÉLA A nmvilgy m. kir. udv. kincstár Tolnay Antal pécskai kincstár-igazgatósági ellenőrt saját kivonatára hasonló tiszti minőségben Aradra tette át. Kovacsóczy Mihály hites ügyvéd s több megyék táb­­labirája s a lapok hajdani szerkesztője munkás éltének 41dik évében folyó hó­lokán délelőtti 10 órakor hosszas betegeske­dése után mellvízkórban, nemkülönben Mannó Alajos okle­veles gyógyszerész, a természettudományi társulat tagja s ne­gyed­évi orvos-növendék élte 28dik évében szinte e­ső iokán délutáni 1 órakor tüdősorvadásban a halotti szentségek ájtatos felvétele után meghaláloztak. Mindketten irodalmunk buzgó bajnokai valának. Béke hamvaikra. A A h­orvát bonyodalmu­nk II. Azon előbbeni állításunkon kívül, hogy hazánknak a kap­csolt részek irányában­ politikáját Horvátország mos­tani pártviszonyaira kizárólag építeni nem lehet, fen­­marad még mindig azon tényleges kérdés eldöntése: milly elveket, minő irányzatot kelljen kiindulási pontul elfogadni? Mindenekelőtt az iránt kell mint­agunkkal tisztába jönünk, mil­yen legyen Horvátországnak vagy a kapcsolt részeknek mostani törvényes állása? És ám­bár azon kérdést: hogyan kelljen Tótországnak, vagy Szerém­, Verőcze és Pozsega megyéknek, Horvátor­szág irányában állását felvenni, későbbi részletes tár­gyalására kívántuk volna fentartani; a dolog állása mégis megkívánja, hogy azt jelenleg is némileg fon­tolóra vegyük. — Hazánk azon részei, mellyek régi törvényekben részint egyszerűen Slavonia (1.1439: 7., 1454: 9. 1492: 26. sal. l.czikkeiben), részint Hor­­vát-, Tót- és Dalmátország, vagy a kapcsolt részek (némi irományokban pedig a társországok nevezete alatt is) említielnek, mindig azon állásban voltak, hogy alkotmányunk általános jótéteményein kívül, még tu­lajdon helyhatósági jogokat is élveztek. Ennek bizony­ságául elég legyen megemlíteni, hogy számos esetben a törvények általános rendeleteiknek alkalmazását, Slavonia iránti külön rendelkezés mellett, egyenesen a bánra és az ottani rendekre bízták, mint azt p. o. az* 1588: 10, 1597: 12,1608: 9. t.czikkek bizonyítják, mellyek által az ország jobb igazgatására nevezett négy biztoson kívül, Slavoniában még egy külön biz­tosnak , a bán és a rendek által történendő választása meghagyatik; a hátramaradott pénzek iránti számítá­sok Slavoniában különös követek előtt tétetni rendel­tetnek; az oláhok lakásának rendezése a bánra és a sla­­voniai rendekre bízatik; — hogy a magyar nemesség általános jogain kívül, különös jogaik még különösen is megerősittettek, minek bizonyságául, más törvé­nyek elmellőzése mellett, elég legyen II. Ferdinánd ko­ronázási hitlevelének 1622ben keletkezett 7dik és 8dik pontjára, továbbá az 1622:49dik,nemkülönben az 1715: 120dik és 179° 11­­58­­.czikkre hivatkozni. Első Lajos­nak 1359ben keletkezett és Zsigmond király által meg­erősített kiváltságlevelénél fogva, a kapcsolt részek egyedül a bán és helyettes bírói ítéletének valának alá­vetve, és minden drávántuli bírónak befolyásától fel­mentve, a bécsi békekötéshez külön követeket küldöt­tek,a később or.gyűlési törvény által szentesített ítélő tábla őfelsége kegyes hozzájárulásával helyhatósá­gi végzés által állapíttatott meg sat. Mi ezen egyes pél­dákat, mellyeket számos más részletekkel szaporíthat­nánk,egyedül azon előbbi állításunk támogatására hoztuk fel, hogy a kapcsolt részek (melly nevezet, ha nem csa­latkozunk, a bécsi békekötés óta szokott használtatni) mindig kü­lönös, habár nem is mindig határozottan kije­lölt, és részint törvényen, részint municipális végzésen, részint gyakorlaton alapuló helyhatósági jogokkal és szerkezettel bírtak, és számos törvényüikben,különö­sen az ország egyéb részeitől megkülönböztetőleg szoktak említtetni. Milly országrészek foglaltatvák pe­dig a „kapcso­lt részek“ nevezete alatt, azok, vagy mellyek jelenleg a közönséges szójárás szerint azokat tekintetnek, vagy ollyanok, mellyek a török járom alatt nyögnek , vagy végre mindketten ? ezen kérdés kü­lönböző történetbuvárok által különbözőkép fejtegette­­tik; annyi bizonyos, hogy a határőrző-vidékeken és Zágráb, Körös és Varasd megyéken kívül, az 1715: 118 d. t.czikk által, Horvát és Télország rendeinek ké­relmére , Alsó-Slavonia nevezete alatt visszacsatolt Szerém, Verőcze és Pozsega megyék, az ugyanazon esztendei 50dik lezikk által a báni hatalomnak alávet­­­elvén, és ez az 1751: 115. l.czikkben, melly által az említett megyéknek külön országgyűlési ülés és sza­vazat tulajdonittatik, szinte fentartatván , a fenálló hely­hatósági viszonyok s jogok rájok is kiterjesztettek. Igaz ugyan, hogy a törvényhozás egyik részének többsé­ge több országgyűlés óta a megyéket egyenesen csak magyar megyéknek kívánja tekintetni, s a fenálló tör­vények tiszta rendeletének ellenében, parancsoló vég­zéseivel lépett fel; de miután a törvényhozó test másik része, t. i. a főrendi tábla , ebbe soh­a elvileg bele nem egyezett, ő felsége pedig az illető megyék névszerinti említését 1836iki válaszában egyenesen csak egy esetre,és minden innen vonandó következés nélkül szorította; hacsak az önkénynek tágkaput nyitni nem akarunk, kénytelenek vagyunk a törvény szavaihoz ragaszkodni s a kérdést jelenleg legalább füg­gőnek tekinteni. A kapcsolt részeknek fene mű­tett törvényes ál­lása , a tótországi megyéknek Horvátországgal­ kap­csolata , végre magának a történeti nevezetnek „kap­­csolt részek“ egyedül „Horvátország“névvel vál­toztatása, történeti, közjogi és politikai indokok alap­ján sü­rgellelnek, mellyeken az utósó országgyűlési követi tábla többségének tényleges s a conservatively­ által csak nemlegesen ellenzett javaslatain is nyug­szanak ! Ezek történeti alapja ném­elly történetbúvá­­rok azon állításának,h­ogy H­orvátország Magyarország­hoz hajdan nem szabad szövetkezés , hanem elfog­lalás által csatoltatván , különös helyhatósági jogokat annyival kevésbbé követelhet, miután az általános alkotmányos jogok közössége is egyedül a győztes nemzet kegyelmének köszönhető, hogy továbbá Po­zsega, Szerém­ és Verőcze megyék hajdan egyene­sen magyar megyék lévén , és a drávántúli kerületet képezvén,miután csak az 1715-i törvényhozás tévedése által vettettek a báni hatóság alá, egyenesen magyar megyéknek tekintendők. Mi sokkal inkább tiszteljük az említett történetbúvárok tudományos tekintélyét, minthogy velük e tekintetben síkra kiszólni merész­­lenénk, senki sem lehet a politikában nálunknál in­kább tisztelője és pártolója a történeti alapnak; de, mint már egyszer más helyen kijelenteni alkalmunk volt, szükséges, hogy ezen szavaknak „történeti alap“ fogalmával tisztában legyünk. Olly történeti szempont, melly egyes lények vagy időszakok vizsgálatán alapulva, minden történet eredmé­nyének, l. i. a fenálló jogok és viszonyok kellő méltánylatának elmellőzésével páro­sul, igen érdekes tudományos vitatkozásokat idéz­het ugyan elő, de politikai tekintetben nyomaték nél­küli, veszélyes és képtelenségekhez vezető; lerontja ugyanis a közélet mezején és a státus irányában azt, mit még a magánjog körében is a birtok biztossá­ga kíván és minden törvényhozás megállapított, t. i. az elévülést (praescriptio ) , kölcsönös követeléseket hí fel, de kielégítésükre utat nem mutat, és igy tar­tós zavaroknak bő kútfeje ; a későbbi törvények el­lenébe pedig egyéni véleményt állítván, b­i­z­t­o­s a­l­a­p helyett ingadozót nyújt. Illy történeti alapra mi építeni nem tudunk. Mi már a közjogi szempontot illeti, ennek fel­fogása egyenesen azon kérdés körül forog: váljon, miután a h­orvát helyhatósági jogok többször a magyar országgyűlésen erősítettek meg, nem függ-e őfel­sége hozzájárulása mellett, változtatásuk is egyene­sen s egyedül azon hatalomtól, mellynek megerősit­­tetésök köszönhető ? Sokak véleménye szerint a fe­lelet csak igenleges lehet. Mi hivatva éreznék ugyan magunkat figyelmeztetni conservativ barátun­kat azon veszélyes következésekre, mellyeknek be­­állniok kell, ha ezen példa alapján a törvá h­ozás, mint legfőbb státushatalom, az egyéni jogok tiszteletének kötelességétől felmentetnék , figyelmeztetni az úgy­nevezett szab­a­de­­­műe­k­e­t: nem rejlik be ebben azon elvnek elismerése , hogy politikai jogok meg­szüntetése egyedül azok akaratától függ, kiknek hoz­zájárulásával alakultak, de gyakorlati eredményt kí­vánván vonni vitatkozásunkból, egyedül azt állítjuk eldöntő elvkint a politika mezején, hogy nem kell egyedül azt tekinteni: mit lehessen jogszerűleg tenni ? de szükséges mindig azt is szemügyre venni: hogyan kelljen okszerüleg intézkedni ? Mert a­­kármelly jognak életbeléptetését csak azért akarni, hogy azt magunknak tulajdonítsuk, vagy a létezőt használjuk, anélkül, hogy megfontoljuk: használa­ta szükséges-e, vagy káros , olly politikai képte­lenség, mellyet még ellenünkről sem akarunk feltenni! Hátra van még a politikai szempont. Vala­hányszor egy politikai eljárásnak érdeme és üdvös­sége felől ítélni akarunk, nem szükséges más , mint azon czélt, mellyet elérni kíván, összehasonlítani azon eredménnyel, mellyet alkalmazása szül! Mi lehet czélja a magyar politikának Horvátország irá­nyában ? Kétségkívül nem más, mint öregbíteni a közös haza erejét, nevelni hatalmát, biztosítani egy­ségét s nyugodalmát. Mit látunk Horvátországban? Közelebb állnak-e a horvát honfiak jelenleg hozzánk, mint ezelőtt tíz esztendővel? nagyobb-e a Magyar­­országgali kapcsolat iránti ragaszkodás ? élénkebb-e a magyarok iránti vonzódás ? erre mi igennel felelni nem merészlenénk. Sokan ezt erisisnek tekintendik; mi is készek vagyunk ezt erisisnek tekinteni, de ol­ly­annak , mellynek eredménye, hacsak részünkről Horvátország irányában egyaránt méltányos és következetes eljárást el nem fogadunk, alig lesz a magyar, vagy jobban mondva, a közös haza ér­dekeinek diadala. Némellyek az egész súrlódásokat a kormány nemlegességének tulaj­donítandják , mi mindazáltal önámításnak hisszük a kormány nemle­gességét venni fel indokul ott, hol egy, a nem­zet nevét bitorló irányzat működései és tényleges megtámadásai a létező ingerültség természetszerű kútfejei ként mutatkoznak! De milly politikát kívánunk tehát Horvátország irányában követtetni? ellenkezőjét annak, mellyet az ellenzék zászlójára kitűzött. A conservativ párt emberei vagy hallgattak eddig a horvát kérdésekre nézve , vagy elcsábítva a nemzetiség színe által, az ellenzék zászlóját követték! — Igaz, le kell mon­danunk számos kedvencz eszmékről, mellyeket eddig e kérdésekben követtünk, de nem szabad elfelejt­keznünk, hogy más részről a horvát jogok és ér­dekek méltánylása csak elősegítheti Horváthonban azok működését, kik a fenálló kapcsolat tiszteletét és a közös haza egyetértésének szükségét hirdetik. Tiszteljük másokban azon jogaikhozi ragaszkodást, mellyet magunkban tiszteltetni kívánunk. Kíméljük elő­ítéleteiket, méltányoljuk méltányos követeléseiket; ne kény­szerítsük, hogy törvényes állásuk jelvénye­­ként olly jogokat legyenek kénytelenek védeni, mel­lyek megszüntetését a közérdek igényli; és ha eljá­rásunknak nem is terem más eredménye, nyerend­­jük azt, hogy a mi részünkön állatidnak a jogosság és méltányosság. A conservativ pártnak feladása pe­dig szózatát emelni a mérsékleti igényidés mellett Negyvenedik év. 214. szám, 1840. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 11 forint, boríték nél­kül házh­oz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök jan. 16. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró belükkel öt ezüst kr. számittatik.

Next