Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-01-15 / 214. szám
tARTALON, Magyarorszsig én Erdély. Kinevezés. Halálozások.— A horvát bonyodalmak. II. Nyílt levél Lőcséről. — Törvényhatósági tudósítások. Pozsonyitól. (remik. közgy. a horvát-ügyben küldendő választmányra vonatkozólag leérkezett k. roszalló leirat feletti vitatkozások). Sopronból (városi tisztúyitás). — Budapesti újdonságok. —Vidéki hírek. (Pozsonyból.) lin]»fszemle. Pesti Ilirlap. Hülfürd. Francziaország. N.Britannia. Északamerikai egyesült státusok. Társulatok és Intézetek. (Barsmegyei gazdasági fiók-egyesület, s adakozások jegyzéke a Megyeri-emlékre). Hirdetések Gabonaár. Pénzkelet. Lotteriabuzások. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS EluÉLA A nmvilgy m. kir. udv. kincstár Tolnay Antal pécskai kincstár-igazgatósági ellenőrt saját kivonatára hasonló tiszti minőségben Aradra tette át. Kovacsóczy Mihály hites ügyvéd s több megyék táblabirája s a lapok hajdani szerkesztője munkás éltének 41dik évében folyó hólokán délelőtti 10 órakor hosszas betegeskedése után mellvízkórban, nemkülönben Mannó Alajos okleveles gyógyszerész, a természettudományi társulat tagja s negyedévi orvos-növendék élte 28dik évében szinte eső iokán délutáni 1 órakor tüdősorvadásban a halotti szentségek ájtatos felvétele után meghaláloztak. Mindketten irodalmunk buzgó bajnokai valának. Béke hamvaikra. A A horvát bonyodalmunk II. Azon előbbeni állításunkon kívül, hogy hazánknak a kapcsolt részek irányában politikáját Horvátország mostani pártviszonyaira kizárólag építeni nem lehet, fenmarad még mindig azon tényleges kérdés eldöntése: milly elveket, minő irányzatot kelljen kiindulási pontul elfogadni? Mindenekelőtt az iránt kell mintagunkkal tisztába jönünk, milyen legyen Horvátországnak vagy a kapcsolt részeknek mostani törvényes állása? És ámbár azon kérdést: hogyan kelljen Tótországnak, vagy Szerém, Verőcze és Pozsega megyéknek, Horvátország irányában állását felvenni, későbbi részletes tárgyalására kívántuk volna fentartani; a dolog állása mégis megkívánja, hogy azt jelenleg is némileg fontolóra vegyük. — Hazánk azon részei, mellyek régi törvényekben részint egyszerűen Slavonia (1.1439: 7., 1454: 9. 1492: 26. sal. l.czikkeiben), részint Horvát-, Tót- és Dalmátország, vagy a kapcsolt részek (némi irományokban pedig a társországok nevezete alatt is) említielnek, mindig azon állásban voltak, hogy alkotmányunk általános jótéteményein kívül, még tulajdon helyhatósági jogokat is élveztek. Ennek bizonyságául elég legyen megemlíteni, hogy számos esetben a törvények általános rendeleteiknek alkalmazását, Slavonia iránti külön rendelkezés mellett, egyenesen a bánra és az ottani rendekre bízták, mint azt p. o. az* 1588: 10, 1597: 12,1608: 9. t.czikkek bizonyítják, mellyek által az ország jobb igazgatására nevezett négy biztoson kívül, Slavoniában még egy külön biztosnak , a bán és a rendek által történendő választása meghagyatik; a hátramaradott pénzek iránti számítások Slavoniában különös követek előtt tétetni rendeltetnek; az oláhok lakásának rendezése a bánra és a slavoniai rendekre bízatik; — hogy a magyar nemesség általános jogain kívül, különös jogaik még különösen is megerősittettek, minek bizonyságául, más törvények elmellőzése mellett, elég legyen II. Ferdinánd koronázási hitlevelének 1622ben keletkezett 7dik és 8dik pontjára, továbbá az 1622:49dik,nemkülönben az 1715: 120dik és 179° 1158.czikkre hivatkozni. Első Lajosnak 1359ben keletkezett és Zsigmond király által megerősített kiváltságlevelénél fogva, a kapcsolt részek egyedül a bán és helyettes bírói ítéletének valának alávetve, és minden drávántuli bírónak befolyásától felmentve, a bécsi békekötéshez külön követeket küldöttek,a később or.gyűlési törvény által szentesített ítélő tábla őfelsége kegyes hozzájárulásával helyhatósági végzés által állapíttatott meg sat. Mi ezen egyes példákat, mellyeket számos más részletekkel szaporíthatnánk,egyedül azon előbbi állításunk támogatására hoztuk fel, hogy a kapcsolt részek (melly nevezet, ha nem csalatkozunk, a bécsi békekötés óta szokott használtatni) mindig különös, habár nem is mindig határozottan kijelölt, és részint törvényen, részint municipális végzésen, részint gyakorlaton alapuló helyhatósági jogokkal és szerkezettel bírtak, és számos törvényüikben,különösen az ország egyéb részeitől megkülönböztetőleg szoktak említtetni. Milly országrészek foglaltatvák pedig a „kapcsolt részek“ nevezete alatt, azok, vagy mellyek jelenleg a közönséges szójárás szerint azokat tekintetnek, vagy ollyanok, mellyek a török járom alatt nyögnek , vagy végre mindketten ? ezen kérdés különböző történetbuvárok által különbözőkép fejtegettetik; annyi bizonyos, hogy a határőrző-vidékeken és Zágráb, Körös és Varasd megyéken kívül, az 1715: 118 d. t.czikk által, Horvát és Télország rendeinek kérelmére , Alsó-Slavonia nevezete alatt visszacsatolt Szerém, Verőcze és Pozsega megyék, az ugyanazon esztendei 50dik lezikk által a báni hatalomnak alávetelvén, és ez az 1751: 115. l.czikkben, melly által az említett megyéknek külön országgyűlési ülés és szavazat tulajdonittatik, szinte fentartatván , a fenálló helyhatósági viszonyok s jogok rájok is kiterjesztettek. Igaz ugyan, hogy a törvényhozás egyik részének többsége több országgyűlés óta a megyéket egyenesen csak magyar megyéknek kívánja tekintetni, s a fenálló törvények tiszta rendeletének ellenében, parancsoló végzéseivel lépett fel; de miután a törvényhozó test másik része, t. i. a főrendi tábla , ebbe soha elvileg bele nem egyezett, ő felsége pedig az illető megyék névszerinti említését 1836iki válaszában egyenesen csak egy esetre,és minden innen vonandó következés nélkül szorította; hacsak az önkénynek tágkaput nyitni nem akarunk, kénytelenek vagyunk a törvény szavaihoz ragaszkodni s a kérdést jelenleg legalább függőnek tekinteni. A kapcsolt részeknek fene műtett törvényes állása , a tótországi megyéknek Horvátországgal kapcsolata , végre magának a történeti nevezetnek „kapcsolt részek“ egyedül „Horvátország“névvel változtatása, történeti, közjogi és politikai indokok alapján sürgellelnek, mellyeken az utósó országgyűlési követi tábla többségének tényleges s a conservatively által csak nemlegesen ellenzett javaslatain is nyugszanak ! Ezek történeti alapja némelly történetbúvárok azon állításának,hogy Horvátország Magyarországhoz hajdan nem szabad szövetkezés , hanem elfoglalás által csatoltatván , különös helyhatósági jogokat annyival kevésbbé követelhet, miután az általános alkotmányos jogok közössége is egyedül a győztes nemzet kegyelmének köszönhető, hogy továbbá Pozsega, Szerém és Verőcze megyék hajdan egyenesen magyar megyék lévén , és a drávántúli kerületet képezvén,miután csak az 1715-i törvényhozás tévedése által vettettek a báni hatóság alá, egyenesen magyar megyéknek tekintendők. Mi sokkal inkább tiszteljük az említett történetbúvárok tudományos tekintélyét, minthogy velük e tekintetben síkra kiszólni merészlenénk, senki sem lehet a politikában nálunknál inkább tisztelője és pártolója a történeti alapnak; de, mint már egyszer más helyen kijelenteni alkalmunk volt, szükséges, hogy ezen szavaknak „történeti alap“ fogalmával tisztában legyünk. Olly történeti szempont, melly egyes lények vagy időszakok vizsgálatán alapulva, minden történet eredményének, l. i. a fenálló jogok és viszonyok kellő méltánylatának elmellőzésével párosul, igen érdekes tudományos vitatkozásokat idézhet ugyan elő, de politikai tekintetben nyomaték nélküli, veszélyes és képtelenségekhez vezető; lerontja ugyanis a közélet mezején és a státus irányában azt, mit még a magánjog körében is a birtok biztossága kíván és minden törvényhozás megállapított, t. i. az elévülést (praescriptio ) , kölcsönös követeléseket hí fel, de kielégítésükre utat nem mutat, és igy tartós zavaroknak bő kútfeje ; a későbbi törvények ellenébe pedig egyéni véleményt állítván, biztos alap helyett ingadozót nyújt. Illy történeti alapra mi építeni nem tudunk. Mi már a közjogi szempontot illeti, ennek felfogása egyenesen azon kérdés körül forog: váljon, miután a horvát helyhatósági jogok többször a magyar országgyűlésen erősítettek meg, nem függ-e őfelsége hozzájárulása mellett, változtatásuk is egyenesen s egyedül azon hatalomtól, mellynek megerősittetésök köszönhető ? Sokak véleménye szerint a felelet csak igenleges lehet. Mi hivatva éreznék ugyan magunkat figyelmeztetni conservativ barátunkat azon veszélyes következésekre, mellyeknek beállniok kell, ha ezen példa alapján a törvá hozás, mint legfőbb státushatalom, az egyéni jogok tiszteletének kötelességétől felmentetnék , figyelmeztetni az úgynevezett szabademűeket: nem rejlik be ebben azon elvnek elismerése , hogy politikai jogok megszüntetése egyedül azok akaratától függ, kiknek hozzájárulásával alakultak, de gyakorlati eredményt kívánván vonni vitatkozásunkból, egyedül azt állítjuk eldöntő elvkint a politika mezején, hogy nem kell egyedül azt tekinteni: mit lehessen jogszerűleg tenni ? de szükséges mindig azt is szemügyre venni: hogyan kelljen okszerüleg intézkedni ? Mert akármelly jognak életbeléptetését csak azért akarni, hogy azt magunknak tulajdonítsuk, vagy a létezőt használjuk, anélkül, hogy megfontoljuk: használata szükséges-e, vagy káros , olly politikai képtelenség, mellyet még ellenünkről sem akarunk feltenni! Hátra van még a politikai szempont. Valahányszor egy politikai eljárásnak érdeme és üdvössége felől ítélni akarunk, nem szükséges más , mint azon czélt, mellyet elérni kíván, összehasonlítani azon eredménnyel, mellyet alkalmazása szül! Mi lehet czélja a magyar politikának Horvátország irányában ? Kétségkívül nem más, mint öregbíteni a közös haza erejét, nevelni hatalmát, biztosítani egységét s nyugodalmát. Mit látunk Horvátországban? Közelebb állnak-e a horvát honfiak jelenleg hozzánk, mint ezelőtt tíz esztendővel? nagyobb-e a Magyarországgali kapcsolat iránti ragaszkodás ? élénkebb-e a magyarok iránti vonzódás ? erre mi igennel felelni nem merészlenénk. Sokan ezt erisisnek tekintendik; mi is készek vagyunk ezt erisisnek tekinteni, de ollyannak , mellynek eredménye, hacsak részünkről Horvátország irányában egyaránt méltányos és következetes eljárást el nem fogadunk, alig lesz a magyar, vagy jobban mondva, a közös haza érdekeinek diadala. Némellyek az egész súrlódásokat a kormány nemlegességének tulajdonítandják , mi mindazáltal önámításnak hisszük a kormány nemlegességét venni fel indokul ott, hol egy, a nemzet nevét bitorló irányzat működései és tényleges megtámadásai a létező ingerültség természetszerű kútfejei ként mutatkoznak! De milly politikát kívánunk tehát Horvátország irányában követtetni? ellenkezőjét annak, mellyet az ellenzék zászlójára kitűzött. A conservativ párt emberei vagy hallgattak eddig a horvát kérdésekre nézve , vagy elcsábítva a nemzetiség színe által, az ellenzék zászlóját követték! — Igaz, le kell mondanunk számos kedvencz eszmékről, mellyeket eddig e kérdésekben követtünk, de nem szabad elfelejtkeznünk, hogy más részről a horvát jogok és érdekek méltánylása csak elősegítheti Horváthonban azok működését, kik a fenálló kapcsolat tiszteletét és a közös haza egyetértésének szükségét hirdetik. Tiszteljük másokban azon jogaikhozi ragaszkodást, mellyet magunkban tiszteltetni kívánunk. Kíméljük előítéleteiket, méltányoljuk méltányos követeléseiket; ne kényszerítsük, hogy törvényes állásuk jelvényeként olly jogokat legyenek kénytelenek védeni, mellyek megszüntetését a közérdek igényli; és ha eljárásunknak nem is terem más eredménye, nyerendjük azt, hogy a mi részünkön állatidnak a jogosság és méltányosság. A conservativ pártnak feladása pedig szózatát emelni a mérsékleti igényidés mellett Negyvenedik év. 214. szám, 1840. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 11 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök jan. 16. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró belükkel öt ezüst kr. számittatik.