Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-06-11 / 296. szám
296. szám, 1846. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Fgy egy hasáb sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számitlatik. Negyvenedik ev. NEMZETI IZJSÁG. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök jun. 11. Előfizethetni minden ca. kir. postahivatalnál a helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. Előfizetési jelentés. Azon t. ez. hazafiaknak, kik lapunkra a jövő (julius-decemberi) félévre előfizetni kivánnak, ezennel jelentjük, miszerint lapunk az eddigi vezető és szerkesztő kezelése mellett, egészen új önlély betűkkel, szinte mint eddig hetenkint négyszer egy egy évén fog megjelenni. Előfizetési ára félévre Budapesten bázítozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ftpp. Pesten előfizethetni zöldkert-utczában 488. sz. alatt földszint a kiadó hivatalban, valamint minden cs. k. postahivatalnál. Az ausztriai tartományokban külföldre járandó példányok iránt csupán a bécsi cs. kir. postahivatalnál rendelkezhetni. Szerk. TARTALOM 1 maffyarozsala, és Erdély. Előléptetések. — A dolgozó néposztály némelly bajainak orvoslása. Folyt. — Törvényhatósági tudósítások. Pestből (főispánhelyettesi székfoglalás). Budapesti újdonságok. — Vidéki hírek. — Vegyes újdonságok. — Szerbia. Ausztria. Ciulfööld. Portugália. Francziaország. N.Briannia. Értekező. (Egy selmeczi kohásznak. Vége.)Társulatok és intézetek. (Josephinum. Gyermekkórház.) Hirdetés. Gabonaár. Pénzkelet. Lettek a húzások. Dunavízállás. _________________________________ nAG¥ARORSZIO ÉR ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége Glanzer Eduárdot körmöczi bányagondnoki segédet urvölgyi bányagondnokká, Lechner Józsefet nagybányai szent kereszti kir. bányagondnokot felsőbányai kir. bányamérnökké, Seitz Jánost felső bieberstollni bányamérnöki segédet pedig nagybányai szentkereszti kir. bányaműgondnokká; továbbá Reiniseh Ágostont offenbányai kir. bányaintézet abrudbányai bányakerületi felügyelőségre, mellyel az első aranybeváltói ülnök és „királyi ember“ hivatala van kapcsolatban, érdemesíteni méltóztatott. A nagy m. kir. udv. kincstár Meják Ferdinand rónaszéki kir. szergondnokot szlatinai sóakna-hivatali ellenőrködő mázsamesterré léptette elő. A dolgozó néposztály némelly bajainak orvoslása. (Folyt.) V. A mezőben évenkint okozott kár , számos pontú rendőrségi törvényeink mellett is, olly tetemes , hogy minden paraszt negative vagy positive termesztéséből legalább 1m részét veszti, semmi újság legalább vidékemen, hogy 50, 60 fiba is elmarasztaltatik, úgy annyira , hogy valami lakás majd azt merné állítani, hogy ezen rendőrségi törvények in praxi legalább nem tökéletesek, miután azonban azt feltenni sem szabad, azokat vagy nem értjük, vagy nem érthetjük, vagy talán érteni nem akarjuk. Én részemről megvallom, nem érthetem, miképen legyen azon szolgabíró rendőr, ki most már kerülettel ellátva, ettől nálunk néha 10 mértföldnyire lakik, olykor átnem gázolható sarak, vizek, még hajókázható folyók által is elzáralik, és rendesen évenkint távol van 4 hónapig kerületétől, miután ha kerülete közepette laknék is, mégsem győzné rendőrségi kötelességeit pontosan teljesíteni. És ennek sok, igen igen sok oka van: olykor a vármegye hosszabra terjedett fekvése, mint Zemplényé, de többnyire csak a sok kortes, vagyis inkább a sok kortesek által restaurálók, és vármegyéiket nem mindig ismerő, oliykor nem legjobb tudású főkormányzókat roszul informáló, s jégre vezető karok és rendek, de legfőbb oka mégis az, hogy egy járás a másiknak csupa passióból, nem tekintve sem a köz sem tulajdon érdeket, per barátság egy pohár borért, tesz, vagyis inkább választ szolgabirót; ha minden járás maga választana magának szolgabirót,úgy hogy ismét Zemplént hozzam például, mert kiki legjobban ismeri a maga egyéneit, s másutt sem lészen ez igen máskép, úgy, mondom, azon felül, hogy a székujitás kisebb költséggel és lármával menne véghez, a zemplényi Bodrogköznek nem laknék két szolgabirája Ujhelyben, nem a terebesi járásnak főbírája Bodrogközön, mellybe és mellyből ugyan nem mindig akkor lehet menni, midőn az ember akar. De laknék bár a szolgabiró folyton kerületében, ugyan hogy kívánhatni tőle mind azt, a mi a szolgabírói kötelesség alatt jön megyei rendszerünkben, és még rendőrséget is 200 frtért holott már szakácsot sem kapunk százért, és hogy kívánhatunk tőle ollyasmit, mit nem tud, és nem is tudhat gyakran, bármilly tanult egyébként, mert az esküdti praxis derogál, notariában vagy fiscalalusban pedig ez épen nem tanulható, mellyekből csak azt következtetem, fizessük jobban szolgabiráinkat, válasszunk járásonkint czélszerüket, mentsük fel őket a mennyire lehet a sedriakon való tivornyázástól, a hol egy porok sincs, és nem csak jó rendőrink, de atyáik fognak igazán lehelni járás és kerületeiknek, kik mostan mindenben főleg csak azért maradnak el károsan, mert az uz Istenen kívül nincs kihez folyamodnunk. — Ezen vármegyei rendszer, ha mindig illyen volt kedves hazámban, úgy valóban csak Dominus custodivit civitatem, hogy még meglelhető ; nem is hiszem , hogy van még egy olly ország, mellyről ezt mondhatnék , mivel azonban ezen Magyarország igen kíván formálódni, ámaz országok után , ha nem reformálódik rendszerünk is, bizony hűlt helyét találjuk ma holnap kerületeinknek, mellyeknek guberniuma hol van, azt csak az Isten, mi nem igen, a paraszt pedig épen nem tudja ; nagyobb feladat is nekik , ha baja van, szolgabiráját, kinek gyakran semmi ubicatioja, fellelni, mint a négyszög gömbölyegét, vagy az olly kívánatos tűz nélkül fűtő kemenezét. Ha más tartományokban , a kerületet p. o. szánokinak nevezik, úgy a kerületbeli tudja, hogy ha Szánokra megy, bíróságát ott feltalálja; de honunkban, híjuk azt bármelly helybeli falutól vagy városkától, oda híjába megy, mert ott még jegyzőt sem talál, és nem csak ott, de sedriák alkalmával nálunk a lengyel határon lakozó 15—20 mértföldnyire sem talál senkit, kinek panaszát benyújthatná, senkit a ki a közbátorság felett őrködnék a határszéleken, senkit a ki ha akarna is végre nem hajthatná, temérdek, soha sikerbe nem vett, sok drága időpazarlásba és észfittogtatásba került határozásaikat, pedig mennyit találhatna, ha rendes volna dolgunk, van p. o. a zemplényi homonnai járásnak 4 szolgabirája, 4 esküdtje, 1 beszedője, 1 sebésze, 1 csend, 1 alimentális s 1 úti biztosa, 4 hajdúja, 8 kerületi jegyzője, szám szerint 25, botnak is sok, ugyan váljon mit mindent lehetne ezekből képezni, ha dolgunk rendén volna, jutna ebből gyűlésnek, sedriának, szóval mindennek, talán még fel is maradna valami,— de bezzeg mit mondana arra soha törvényt nem hallott viszolgabíró, ha neki főbírája valamit parancsolni, vagy csak vele rendelkezni merne, és itt a nagy baj, hogy mindenki parancsolni, de szót fogadni nem akar senki. Van hát tisztviselő akár mennyi, talán több mint kellene, csak rend és ollyan pont nincs, mellyhez kötve, és mellyen fellelhetők lennének , mellyben a jó, a rész is helyét találná; nincsenek járásházak, nincsenek tömlöczök sat, mellyek ha nem is kellettek eddig, kellenek most, mert haladni akarunk. VI. A túlságos pipere, nem kevéssé pusztítja a paraszt szekrényét, főleg az asszonyoknál, kik, mivel látják, hogy az inspectornó és herczegnéje, suszternó és birónc, vagy legalább a komorna és asszonya egy áru fejkötőket viselni legalább kívánnak, ők sem akarnak roszabbak lenni a többinél, és nem is alkusznak a nagy kendőre, hanem 10 fotost kérnek a sáfrányostól, mert a szószólónő is annyiért vette, s készebb jövő hónapi élelmét kéz alatt olcsón a zsidónak adni, csak hogy a legközelebbi búcsún, talán csak maga tessék magának. Ennek hatóság által nehéz gátát vetni, lehetne azonban talán ex principio curatelalus, a parasztot legalább olcsóbb szerekkel ellálatni, és őket a cselből megmenteni; lehetne mint 1817ben a legszükségesebbeket limitálni, a túlságos módiakat pedig mint akkor a zsivány kalapot eltiltani, a sáfrányosokat, és házaló zsidókat, ezen valóságos pióczait, nemcsak parasztainknak, de magunknak is, kik tízszeri árát teszik kelméjüknek, hogy hosszú alku után legalább háromszor csaljanak, itt olt vásárokon is, kormányt pártfogás és kiváltság alatt felállítanak, szabad áron adó boltok által korlátozni; igazolja adatomat B.... ... és compagnio, kik 12 garassal nem juthattak volna milliomokhoz , ha azokat mindennap nem sokszorozták; nem is szopták azokat a föld gyomrából , hanem adásvevés által a szegény paraszttól. Sorsávak meg nem elégedés, irigység, és többre vágyás, parasztunknak fő caracteristikája, láthatunk mindennapi példában parasztokat, kiknek fiai körükből ha nem tovább, inásoknak lépnek ki, de bizony igen ritkán, hogy az ezen első stadiumocskából is lépett vissza az ekéhez, vagy egyik s ezeknek gyermekei többé nem Antalok, de Tónikák, a leánykák csizmát sem viselhetnek, mert megtörnék lábacskájukat et sic porro; de talán mi vagyunk jobbak? maradunk mi, ha egy is, amint hisszük, a herczeg a köznemessel, legalább vagyonunkhoz mérsékleti fokunkon; vagy nem csuszik-e olykor az ősiség, majorátusok sajattagukozásába minden hazafiaság mellett egy kis adatka irigység és kívánás. Igaz, mint gyarló embereknek, nem eshetik igen jó izán, ha igen nagyra becsülvén jó magunkat, mások tekintetébe, kiket semmi tekintetben sem akarunk jobbaknak elhinni, ezen magunkat boldogtalanabbaknak látjuk, vagy hisszük, próbáljuk azonban magunkat egy kevéssé alább taxálni, gondoljuk meg, hogy azon megfoghatatlan sors, melly egy leányt széppé, másikat raha teremté, a földi javakkal is úgy játszhatik, és a ternát nem annak adja, ki azt tőle erőszakoltatja, hanem a kinek nekie tetszik, és megnyugodjunk. Evvel azonban nem azt akarom mondani, hogy a régibe maradjunk, nekem sem sok irigyleni valót adott a sors, hogy jobbat ne kívánhatnék, kívánom is , de kívánjuk is, mert rész közlegény ki nem kíván generalisságot, de csak rendén, tisztán, hazafilag. VII. A telkesek nagyobb s kisebb mértékbeni tunyasága, hanyagsága , és röstsége, melly annyira különbözik vidékenkint, hogy majd a népfajt hozhatnánk okául, ha ez nem volna mindennapi példába , egy pár szomszéd faluban is ; ugyan azért én legalább ezen különbözést, a régibb s újabb időbeli földesurak, lelkészek , honoratiorok, és főleg iparkodás által boldoguló parasztok jó példájába keresem kiknél a theoreticus oktatás, practicus példák nélkül puszta hang ; a zemplényi Krajnya lakosai híjába untattak őszi élet vetésére, miután azonban látták a commassatiók után, miként diszlenek a földesurak őszi vetései, minden további buzdítás nélkül, már megkezdették, és el sem fogják többé hagyni, mint a burgonyaültetést, mellynek nem csak izét és levét kedvelték meg, de leírhatatlan hasznát is elismertéka marmarosi oláh azt hiszi, hogy az ő földje ki-