Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-06-11 / 296. szám

296. szám, 1846. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. F­gy egy hasáb sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számitlatik. Negyvenedik ev. NEMZETI IZJSÁG. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök jun. 11. Előfizethetni minden ca. kir. postahi­vatalnál a helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. Előfizetési jelentés. Azon t. ez. hazafiaknak, kik lapunkra a jövő (ju­lius-decem­beri) félévre előfizetni kivánnak, ezennel jelentjük, mi­szerint lapunk az eddigi vezető és szerkesztő kezelése mellett, egészen új önlély betűkkel, szinte mint eddig h­etenkint négy­szer egy egy évén fog megjelenni. Előfizetési ára félévre Budapesten bázítozh­ordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán boríték­ban 6 ftp­­p. Pesten előfizethetni zöl­dk­er­t-utczában 488. sz. alatt földszint a kiadó hivatalban, valamint minden cs. k. postahivatalnál. Az ausztriai tartományokba­n külföldre járandó példányok iránt csupán a bécsi cs. kir. postahivatalnál rendelkezhetni. Szerk. TARTALOM 1 m­­affyarozsala, és Erdély. Előléptetések. — A dol­gozó néposztály némelly bajainak orvoslása. Folyt. — Tör­vényhatósági tudósítások. Pestből (főispánhelyettesi székfoglalás). Budapesti újdonságok. — Vidéki hírek. — Vegyes újdonságok. — Szerbia. Ausztria. Ciulfööld. Portugália. Francziaország. N.Briannia. Értekező. (Egy selmeczi kohásznak. Vége.)­­Társulatok és intézetek. (Josephinum. Gyermek­­kórház.) Hirdetés. Gabonaár. Pénzkelet. Lettek­ a húzások. Du­­navízállás. _________________________________ nAG¥ARORSZIO ÉR ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége Glanzer Eduárdot körmöczi bá­nyagondnoki segédet urvölgyi bányagondnokká, Lechner Józsefet nagybányai szent kereszti kir. bányagondnokot felső­bányai kir. bányamérnökké, Seitz Jánost felső bieberstollni bányamérnöki segédet pedig nagybányai szentkereszti kir. bá­nyaműgondnokká; továbbá Re­in­is­eh Ágostont offenbányai kir. bányaintézet abrudbányai bányakerületi felügyelőségre, mel­lyel az első aranybeváltói ülnök és „királyi ember“ hivatala van kapcsolatban, érdemesíteni méltóztatott. A nagy m. kir. udv. kincstár Meják Ferdinand róna­széki kir. szergondnokot szlatinai sóakna-hivatali ellenőrködő mázsamesterré léptette elő. A dolgozó néposztály ném­elly bajai­nak orvoslása. (Folyt.) V. A mezőben évenkint okozott kár , számos pontú rendőrségi törvényeink mellett is, olly te­temes , hogy minden paraszt negative vagy posi­tive termesztéséből legalább 1­­m­ részét veszti, sem­mi újság legalább vidékemen, hogy 50, 60 fiba is el­­marasztaltatik, úgy annyira , hogy valami lak­ás majd azt merné állítani, hogy ezen rendőrségi törvények in praxi legalább nem tökéletesek, miután azonban azt feltenni sem szabad, azokat vagy nem értjük, vagy nem érthetjük, vagy talán érteni nem akarjuk. Én részemről megvallom, nem érthetem, miképen legyen azon szolgabíró rendőr, ki most már kerület­tel ellátva, ettől nálunk néha 10 mértföldnyire lakik, ol­ykor átnem gázolható sarak, vizek, még hajókáz­­ható folyók által is elzáralik, és rendesen évenkint távol van 4 hónapig kerületétől, miután ha kerülete közepette laknék is, mégsem győzné rendőrségi köte­lességeit pontosan teljesíteni. És ennek sok, igen igen sok oka van: ol­ykor a vármegye hosszabra terjedett fekvése, mint Zemp­­lényé, de többnyire csak a sok kortes, vagy­is in­kább a sok kortesek által restaurálók, és vármegyé­iket nem mindig ismerő, oliykor nem legjobb tud­­­ású főkormányzókat roszul informáló, s jégre vezető karok és rendek, de legfőbb oka még­is az, hogy egy járás a másiknak csupa passióból, nem tekintve sem a köz sem tulajdon érdeket, per barátság egy pohár borért, tesz, vagy­is inkább választ szolgabirót; ha minden járás maga választana magának szolgabirót,úgy hogy ismét Zemplént hozzam például, mert kiki leg­jobban ismeri a maga egyéneit, s másutt sem lészen ez igen máskép, úgy, mondom, azon felül, hogy a székujitás kisebb költséggel és lármával menne vég­hez, a zemplényi Bodrogköznek nem laknék két szol­­gabirája Ujhelyben, nem a terebesi járásnak főbírája Bodrogközön, mellybe és mellyből ugyan nem min­dig akkor lehet menni, midőn az ember akar. De laknék bár a szolgabiró folyton kerületében, ugyan hogy kívánhatni tőle mind azt, a mi a szolga­­bírói kötelesség alatt jön megyei rendszerünkben, és még rendőrséget is 200 frtért holott már szakácsot sem kapunk százért, és hogy kívánhatunk tőle ollyas­mit, mit nem tud, és nem is tudhat gyakran, bár­milly tanult egyébként, mert az esküdti praxis derogál, notariá­­ban vagy fiscalalusban pedig ez épen nem tanulható, mellyekből csak azt következtetem, fizessük jobban szolgabiráinkat, válasszunk járásonkint czélszerüket, mentsük fel őket a mennyire lehet a sedriakon való tivornyázástól, a hol egy porok sincs, és nem csak jó rendőrink, de atyáik fognak igazán lehelni járás és kerületeiknek, kik mostan mindenben főleg csak azért maradnak el károsan, mert az uz Istenen kívül nincs kihez folyamodnunk. — Ezen vármegyei rendszer, ha mindig illyen volt kedves hazámban, úgy valóban csak Dominus custodi­­vit civitatem, hogy még meglelhető ; nem is hiszem , hogy van még egy olly ország, mellyről ezt mond­hatnék , mivel azonban ezen Magyarország igen kí­ván formálódni, ámaz országok után , ha nem refor­­málódik rendszerünk is, bizony hűlt helyét találjuk ma holnap kerületeinknek, mellyeknek guberniuma hol van, azt csak az Isten, mi nem igen, a paraszt pe­dig épen nem tudja ; nagyobb feladat is nekik , ha baja van, szolgabiráját, kinek gyakran semmi ubi­­catioja, fellelni, mint a négyszög gömbölyegét, vagy az olly kívánatos tűz nélkül fűtő kemenezét. Ha más tartományokban , a kerületet p. o. szá­nokinak nevezik, úgy a kerületbeli tudja, hogy ha Szánokra megy, bíróságát ott feltalálja; de honunkban, híjuk azt bár­melly helybeli falutól vagy városkától, oda híjába megy, mert ott még jegyzőt sem talál, és nem csak ott, de sedriák alkalmával nálunk a lengyel határon lakozó 15—20 mértföldnyire sem talál senkit, kinek panaszát benyújthatná, senkit a ki a közbátorság felett őrködnék a határszéleken, senkit a ki ha akarna is végre nem hajthatná, temérdek, soha sikerbe nem vett, sok drága időpazarlásba és észfittogta­­tásba került határozásaikat, pedig mennyit találhat­na, ha rendes volna dolgunk, van p. o. a zemplé­nyi homonnai járásnak 4 szolgabirája, 4 esküdtje, 1 beszedője, 1 sebésze, 1 csend, 1 alimentális s 1 úti biz­tosa, 4 hajdúja, 8 kerületi jegyzője, szám szerint 25, botnak is sok, ugyan váljon mit mindent lehetne ezek­ből képezni, ha dolgunk rendén volna, jutna ebből gyűlésnek, sedriának, szóval mindennek, talán még fel is maradna valami,— de bezzeg mit mondana arra soha törvényt nem hallott viszolgabíró, ha neki főbírája valamit parancsolni, vagy csak vele rendelkezni mer­ne, és itt a nagy baj, hogy mindenki parancsolni, de szót fogadni nem akar senki. Van hát tisztviselő akár mennyi, talán több mint kellene, csak rend és ollyan pont nincs, mellyhez kötve, és mellyen fellelhetők lennének , mellyben a jó, a rész is helyét találná; nincsenek járásházak, nincsenek tömlöczök sat, mellyek ha nem is kellettek eddig, kellenek most, mert haladni akarunk. VI. A túlságos pipere, nem kevéssé pusztítja a paraszt szekrényét, főleg az asszonyoknál, kik, mivel látják, hogy az inspectornó és herczegnéje, suszternó és birónc, vagy legalább a komorna és asszonya egy áru fejkötőket viselni legalább kívánnak, ők sem akarnak roszabbak lenni a többinél, és nem is alkusz­nak a nagy kendőre, hanem 10 fotost kérnek a sáfrá­­nyostól, mert a szószólónő is annyiért vette, s készebb jövő hónapi élelmét kéz alatt olcsón a zsidónak adni, csak hogy a legközelebbi búcsún, talán csak maga tessék magának. Ennek hatóság által nehéz gátát vetni, lehetne azonban talán ex principio curatelalus, a parasztot leg­alább olcsóbb szerekkel ellálatni, és őket a cselből megmenteni; lehetne mint 1817ben a legszüksége­sebbeket limitálni, a túlságos módiakat pedig mint ak­kor a zsivány kalapot eltiltani, a sáfrányosokat, és házaló zsidókat, ezen valóságos pióczait, nemcsak parasztainknak, de magunknak is, kik tízszeri árát teszik kelméjüknek, hogy hosszú alku után legalább háromszor csaljanak, itt olt vásárokon is, kormányt pártfogás és kiváltság alatt felállítanak, szabad áron adó boltok által korlátozni; igazolja adatomat B.... ... és compagnio, kik 12 garassal nem juthattak volna milliomokhoz , ha azokat mindennap nem sok­szorozták; nem is szopták azokat a föld gyomrá­ból , hanem adásvevés által a szegény paraszttól. Sorsávak­ meg nem elégedés, irigység, és többre vágyás, parasztunknak fő caracteristikája, láthatunk mindennapi példában parasztokat, kiknek fiai körükből ha nem tovább, inásoknak lépnek ki, de bizony igen ritkán, hogy az ezen első stadiumocskából is lépett vissza az ekéhez, vagy egyik s ezeknek gyermekei töb­bé nem Antalok, de Tónikák, a leánykák csizmát sem viselhetnek, mert megtörnék lábacskájukat et sic porro; de talán mi vagyunk jobbak? maradunk mi, ha egy is, a­mint hisszük, a herczeg a köznemessel, leg­alább vagyonunkhoz mérsékleti fokunkon; vagy nem csuszik-e ol­ykor az ősiség, majorátusok saj­­attaguk­­­ozásába minden hazafiaság mellett egy kis adatka irigység és kívánás. Igaz, mint gyarló embereknek, nem eshetik igen jó izán, ha igen nagyra becsülvén jó magunkat, mások tekintetébe, kiket semmi tekintet­ben sem akarunk jobbaknak elhinni, ezen magunkat bol­dogtalanabbaknak látjuk, vagy hisszük, próbáljuk azon­ban magunkat egy kevéssé alább taxálni, gondoljuk meg, hogy azon megfoghatatlan sors, melly egy leányt széppé, másikat rah­a teremté, a földi javakkal is úgy játszhatik, és a ternát nem annak adja, ki azt tőle erő­­szakoltatja, hanem a kinek nekie tetszik, és megnyu­godjunk. Evvel azonban nem azt akarom mondani, hogy a régibe maradjunk, nekem sem sok irigyleni valót adott a sors, hogy jobbat ne kívánhatnék, kívá­nom is , de kívánjuk is, mert rész közlegény ki nem kíván generalisságot, de csak rendén, tisztán, ha­­zafilag. VII. A telkesek nagyobb s kisebb mértékbeni tunyasága, hanyagsága , és röstsége, melly annyi­ra különbözik vidékenkint, hogy majd a népfajt hozhatnánk okául, ha ez nem volna mindennapi pél­dába , egy pár szomszéd faluban is ; ugyan azért én legalább ezen különbözést, a régibb s újabb időbeli földes­urak, lelkészek , honoratiorok, és főleg ipar­kodás által boldoguló parasztok jó példájába keresem kiknél a theoreticus oktatás, practicus példák nélkül puszta hang ; a zemplényi Krajnya lakosai híjába un­tattak őszi élet vetésére, miután azonban látták a commassatiók után, miként diszlenek a földes­urak őszi vetései, minden további buzdítás nélkül, már meg­kezdették, és el sem fogják többé hagyni, mint a bur­­gonyaültetést, mellynek nem csak izét és levét ked­velték meg, de leírhatatlan hasznát is elismerték­­a marmarosi oláh azt hiszi, hogy az ő földje ki-

Next