Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-12-11 / 401. szám
a királyi tekintélyt félrelökve: a főispáni jogokat — a bíráskodási téren, elismerni vonakodik, akkor a midőn engedelmességre fölhivatik, a status feje által másodízben is, s mégis: repraesentativus jogát még tovább is használja, holott ha sérelme volna is, még egy forum, az országgyűlése — előtte áll, a midőn a fejedelem s nemzet együtt, a kérdés fölött eldöntő szavazatukat ejthetik ki. Illy tények komoly ügyeimet érdemelnek, hazafiak! mert a nemzet s a fejedelem közötti kapcsokat támadják meg— Ellankasztva az ellenzék bölcsesége s eszelősége által, terhétől hiú rendszerüknek s nyomorúságától gyümölcslétén harczaiknak, az annyiszor próbált s hiusult terveiknek, a kevély s csalódással fizetni szokott ígéreteik alatt; tudományuk s ábrándjaik, álmaik s invectiváik, vakmerőségük s reménytelen theoriáik által — fölnyitva szemünk: egyszer valahára összegyűjthetné erejét a mérsékleti párt, hogy a haza javát, a fejedelem s nemzet közötti birodalom erősbítését eszközölje. E pillanatokban a Magyarország jövendőjének határkövénél állunk, és miután a kornak jelleme sebesen bontani, s sebesen teremteni, alkotni; — vigyázzunk, hogy bűnös indolentiánk által, egy jövő századnak szerencsétlenségét ne segítsük elő lusta erélytelenségünk által. A körülmények, mellyek szövetségében az ellenzék működik, a reménységek, mellyeket éleszt, s a sebek, mellyeket gyógyítani akar; személyességök vezéreiknek, indítványaik béltartalma , a magok telhetetlenségökben, elveik szellemi iránya és azok ellentétes következetlensége; minden mi őket körzi, minden mi őket ajánlja , s a belső kedély nyughatatlanság, melly minden lépéseik s tetteiken elömlik: egy erélyes fölhívást foglal magában, hogy egy erős mérsékleti párt alakuljon , alakulnia kell — ellensúlyul az ellenzék e tévesztett lépéseinek!.. Qui legit intelligat!. Perger János: TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Népdalok, és mondák. Második kötet. A Kisfaludytársaság megbízásából szerkeszti és kiadja Erdélyi János. Pesten, Magyar Mihálynál, Ivanics-örökösök könyvkereskedésében. 1847. 478 l. Midőn a magyar népköltési gyűjtemény e második kötetét szándékunk bemutatni e lapok t. ez. olvasó közönségének, lehetlen egy futó pillanatot nem vetnünk a nemzetek lélek—életére, s a hatásra, mit erre a népek dalköltészete gyakorol. — Alig van különösebb tünemény a népek élettörténetének folyamában, mint az , melly szerint az emberiség életmozgalma minden égöv alatt s minden alkotmányos törekvések közt, csak két maga magát megvívó vágyban, az egyesülésben t. i. és bontakozásban jelenkezik. Egyediség harczol egyetemiséggel, szétolvadás elszigeteltséggel, s a kívánt siker, mellyen az emberiség polgárzatának kell alapulnia, csupán a szélsőségekben mutatkozik. Bizonyítja ezt a világhistoria , honnét tudjuk, hogy a történetek előkorában a nemzetek szigetek gyanánt állottak egymás irányában, mellyek közt vitorla nem tártá föl a közlekedést. S tudjuk, hogy mind azon népfaj, mellynek magva erős volt, magában és elszigetelten bár, szabadon és függetlenül fejlődött ki. Ezeknél nyelv, vallás, erkölcs és szokás mind saját és nemzeti volt, melly habár az önszeretet anyaméhében látszék is fogamzani, olly szent óvszer gyanánt tisztelteték hajdanában, mint melly egyedüli védeszköz a nemzetélet s önállóság megőrzésére, midőn a századnak végemésztő viszálya,országok fölé nehézkedik. Ezen erénnyé szentesült önösség, minden nemzet mondáiban s dalaiban él, melly szerint lelkének édes hitében Isten vala neki e törzsökatyja, ki őt ápolja, nagygyá leendi, és soha el nem hagyandja, ha az emberiség érdekeit saját érdekeinek kifejtésével akarja szilárdítani. A nemzetek jelleme, mellynek tanulmánya nem kevésbbé fontos tárgya a politicusnak, mint a természetkomlő bölcselkedőnek, — ezen hitből fejlődik ki, úgy, a mint annak idomitására helyzezet, körülmény és polgárviszonyok hatoltak. És a tükör, mellyből e hit és nemzetjellem visszasugárzik, — mellynek ismerete a messze borongó jövőnek homályában világitó szövetnekül szolgál, — melly a nemzetek jövője előtudatához legbiztosabb ösvény lehet; — ezen tükör, mondom, a népdalköltészet. S midőn ezt állítjuk, ne higgye senki, hogy ezáltal többet mondunk a népköltészet fontosságáról, mint mennyit az valóban megérdemel. Mivel bizonyos az, hogy népdalból fejlődik ki mindenütt az első nemzeti műveltség, még a legsúlyosabb körülmények között is. Ez azon ismertető zengemény, melly a népek életének szellemhurjában szól felénk, miáltal a múlt idők nemzedékeinek jellemét kiismerhetjük, s mi csak olly népeknél nem hallható, kiknek életsorsaik a politikai rázkódások zivatarai közt minden élethangot elvesztenek, így a régi németek , olaszok, és magyarok, kikről hajdankorból, a népdalok hiánya miatt tudunk olly keveset. S hogy miily veszteség ez nem csak más idegen nemzetek, hanem ránk nézve is, kitetszik csak azon jelenkori összes törekvésből is, hogy mint egykor a görögök Pericles alatt, úgy ma minden műveltségre s önismeretre törő nemzet, szorgalommal gyűjtögeti össze s nemesíti népdalait, mint lezajlott életkorának első virágait. Elég legyen itt nekünk az olvasót azon uj görög, szerb, svéd, és vogul népdalok gyűjteményeire utasítanunk , mellyek ís világirodalom örökzöld kertében olly díszes helyet foglalnak jelenleg. Magyar népdalok gyűjteményével még eddig nem bírtunk, s mit az almanachok és folyóiratokban itt ott elszórva találtunk, kevéssé elégiték ki várakozásunkat. Eddigelé ismert népdalaink szerzői többnyire ismeretlenek, s csak a jelen szerkezetű nagybecsű gyűjtemény az, mi e tetemes hiányon segíteni kezd. 545 dal, 12 népmonda, és egy népdalköltészetünkről irtt tartalomdús értekezés van e jelenneni második kötetben bemutatva a magyar olvasó közönségnek , népdalaink és mondáink fönmaradt ereklyéiből. S meg vannak itt ismertetve több népszerű költők is, kiknek szerzeményeik a literatura köréből a nép közé szálltak, vagyis népdalokká váltanak. Horváth Ádám, Csokonai, Vitkovics, Döbrentei, Kisfaludy K., Czuczor, Vörösmarty, Gaal,Tóth ,Erdélyi, Szentiványi, Kriza, Szakál, Petőfy s Tompa, napaikon forgó költeményeik, dicséretes szorgalommal jegyezvék itten föl. A dalok választékossága, s helyes elrendezése a szerkesztő ízlésének valóban dicséretére válik. Igen kevés az ezek közt, mi igazi költészeti becscsel ne bírna. Minket különösen meghatott a 19dik dalocska, mellyben annyi poesis, annyi lágyság és érzelem öszpontosul, mennyi bár melly nemzet népköltészetének dicsőségére szolgálna : Nincs nekem egyebem a rózsámnál, A rózsámnál; Az is zálogban van az anyjánál, Az anyjánál; Haj, a ki azt nekem kiváltaná, Kiváltaná; Aztat a Krisztus megáldaná , Megáldaná. (13.1.) S ehez hasonló, e könyvben számtalan talállalik. Óhajtható, hogy Ányos és Kisfaludy Sándortól s néhány debreczeni diák nóták is figyelemre mégaltassanak a harmadik kötet kiadásánál, miknek hiányát e második kötetben lehessen észre nem venni. Egyébiránt az egésznek szerkezete, s technicai kiállítása olyan, hogy mi mindenkinek jó lelkiismerettel ajánlatjuk, és óhajjuk, hogy ezt bár mielőbb kövesse a harmadik kötet is, mert szinte meg vagyunk győződve, hogy: népünknek költészeti erejét, képzelődésének szabad szárnyalását, evvel műveltségi állását, szóval: a népnek szellemi életrevalóságát, illy vállalkozások által fedezhetjük föl apródonkint, „s egyúttal uj szépségeit fürkésszük ki a mindenre képes magyar nyelvnek, sőt komoly szándékkal fogván ezeknek, vizsgálatához, tudományos szempontból is érdekessé tesszük a népet ez által, ha érdekeit, mellyek mindenütt, és mind örökké a maga által teremtett költészetben tükröződnek vissza legtisztábban , — az irodalomba is átvesszük ; — azaz : népszerű irodalmat alapítunk.66 Mészáros Károly. TÖRVÉNYI HATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Krasznából. (Közgyűlés folytatása s vége.) November 27-én a kir. kormányszéknek azon eljárása, hogy a lengyel alkotmány s a horvátügy iránti fölírásokat is visszatartóztatta, hasonlóképen országgyűlési sérelemnek jegyeztetett föl. Azon felsőbb helyen tett észrevételre , miszerint a módot, mellyel a megye mintegy félév előtt a kir. pénztárnoki hivatalt betöltötte, sem választásnak, sem törvényszerű modornak nem tartják, hanem a behelyezett pénztárnokot csak úgy tekintik, mint a magyai elnök által „substituált“ egyént: jegyzőkönyvileg óvás létetett. Nem különben azon felsőbb nézetre, melly az országgyűlési költségek fedezésére tett ravatalokat nem kötelezőknek erősíti , hasonló óvás nyilváníttatott. Végre azon ígéretnek , hogy a papok szavazata iránt felsőbb határozat fog küldetni, eredménye beváralik. Ezután a követválasztás tűzetett ki elnökileg szőnyegre , s ámbár fölkiáltás szerint is b. Bánffy Jánosé látszott lenni a többség, mégis a részrehajlás legkisebb színének is elhárítása végett szavazatra bocsáttatott. De mielőtt ez kezdetét venné, alispán indítványára több jelenlevő förendnek, jelesen b. Jósika Lajos igen tisztelt vendégünk, a táblabírói koszorúba fonattak. Melly alkalommal a szomszédi barátság s vendégszeretet rovására egy pár középszolnoki urak, mint ezúttal kinevezett ülnökök ellen kifogás történt azon szin alatt, mintha nem lenne birtokuk e megyében, de a nagy többség a kinevezésen is megnyugodott. November 28-án a követválasztási szavazatszedő küldöttség jelentése szerint csakugyan K. B. J. 176 szóval túlnyomó többséget nyervén, követi esküjét letette; azon ígérettel, hogy igyekezni fog a helyet, mellyre e megye bizodalma emelte, becsülettel betölteni. Határozatba ment ez úttal azon indítvány is , hogy a szászok elnyomása ellen , vmellyet a magyar, oláh s más szász földön lakó nemzetbeliek ellen gyakorlanak, országgyűlésileg nem csak gátat kell emelni, hanem az elnyomottakat törvényes jogaik birtokába tüstént visszahelyezni. Melly atyai gondoskodásért az oláh nép érdekében, jelenlevő görög egyesült püspöki helyetnek S.S.S. ur köszönetet szavazott, s egy e tárgyban készült értekezést a megyei könyvtár számára benyújtott. Mindezek után fölkerült az urból, mellyben követi utasítást kellett készíteni, s ez vala tárgya a további tanácskozásoknak 28dik és 30dik novemberben, valamint december lső napján is. Alapul vétetett az országos rendszeres bizottmányi munkálat, s egy megyei választmánynak a fölötti észrevételei. Terjedelmesen mindent megírnom lehetetlen, de fölösleges is: elégnek vélek egy pár átalános észrevételt , s azután néhány érdekesebb részletet. Tudni kell azt, hogy Erdélyben az adó mennyisége meghatározva nincs, hanem az illető adószedők ügyességétől függ mindig több és több adó alá eső birtokát fedezni föl a földnépnek s az által szaporítani az adót. Természetes , hogy ennek ellenében az adózók viszont igyekeznek eltitkolni valóságos birtokukat, hanem minél kevesebbet adnak föl, ha csak egymást el nem árulják, az adótabellákba. Ez így lévén, az erdélyi aristokratia azt mondja, vagy legalább ürügye van azt mondani, hogy azért ad kevés földet úrbérben a jobbágynak, mert az adó terhétől félti; t.i. ha több leend az úrbéri föld, nagyobb adót is kívánnak róla. De még az is ki volt őszintén mondva , hogy azért kell utasításunkban keveset ajánlani, miszerint lehessen majd alkudni a kormánnyal, melly bizonyosan többet fog követelni a nép részére. Illy szoros kapcsolatban lévén az adó Erdélyben az úrbérrel, követelik az adónak előleges vagy legalább juncsim tárgyalását sürgetendik. Ha többet nem lehet, az adó mennyiségének állandó elhatározását kérendik, s ez esetre a nemesség aránylagos viselését e tehernek kész elvállalni. Különben valamint e tárgyban, úgy utasításuk minden pontjaiban is föl vannak hatalmazva követeink az approximatiora ; azaz , ha a megye nézetét ki nem vihetik, az ahhoz legközelebb állót pártolják. Annak meghatározásában, mi legyen általában országszerte úrbéri föld — colonicatura — Kraszna vármegye alternatívát tett föl: ha a kormány megállítni engedi az adó mennyiségét, akkormegegyez benne a megye, hogy annyi legyen úrbéri föld, mennyi a kormány által 1819 ben tett országos öszszeírásban találtatik , ha pedig a mostani változékony adórendszer marad, úgy nem ajánl többet, mint a mennyi jelenleg föl van adva az adótabellákban. — Külső állomány 3 osztály szerint különböző első osztályban 5 hold szántóföld, 2 hold szénafa, IV2 hold rét; 2ik osztályban 6, 2, 1V2,3ik osztályban 7,2/2 2. Ez már csakugyan roppant kevés! — Az országos bizottmány csak egész és fél állományosokat akar engedni; Kraszna azt a részeseket is szükségesnek tartja. — A legelőnek arányos elkülönítése ajánltatik. — A házatlan zsellér semmi úri szolgálattal nem tartozik. — A közös erdők arányosan osztassanak föl, de többé közös semmise légyen. — Pálinka és sörfőzés minden taxa nélkül szabad. — Tagosítást és arányosítást a földesurak, de az urbéresok is, mikor tetszik, kivánlulnak, hanem közös költségen. Az apróbb praostatlók, 1 pengő forint tűzhely czimü tartozás mellett, megszűnjenek. — A fonás mennyisége 3 fontra leszállillatott. — Az úrbéri váltság szabad egyezkedésre hagyatik. — Eladhatás és szabad költözködés meg van perse engedve. — Az uriszékektöl líra zna rettenetesen fél; minden más bíróságot 782