Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-11-22 / 390. szám
V 390. szám. 1846-Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdettpérliseket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst ki számittatik. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Vasárnap nov. 22. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendók. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. TARTAN » ML ]?Iftffyaror»xáff Erdély. Kinevezések. Előléptetés.—Az éhség elhárítása iránt. — Tudomány és irodalom. (Házi neveléstan kézikönyve. Fordította Fábián Gábor m. tt r. tag. — és Hadi műszavak). —Törvényhatósági tudósitások. Pestből, (a közgy. folytatásáról rövid közlés). Zalából, (közgy. alispáni jelentés a megye állapotáról, előintézkedések a bekövetkezhető ínség elhárítása iránt, törvényszéki táblabirák, elnökösködési jog a törvényszékeken, a zalaegerszegi polgárok panasza a legközelebbi városi tisztújitás ellen). — Hivatalos jelentés a pesti Leopoldi-vásárról. — Vidéki hírek. (Biharból). — Ausztria. Külföld, Portugália. Spanyol- Francziaország. Britannia. Hirdetések. HALOTABORSZÁG ÉS ERDÉM. Ő cs. kir. ap. felsége a rozsnyói székesegyházi káptalanban Markovics József kanonokot olvasó; Mattyasovszky István kanonokot éneklő; Szentmiklósy Lajos kanonokot őrkanonokká, Hollók Imre tiszteletbeli kanonokot pedig ifjabb kanonokká kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. A nmlgy m. kir. udv. kincstár a lipcsi k. bányakincstári uradalomban megüresült kasznári állomásra Schreiner József badini bányakincstári uradalmi ispánt alkalmazta. Az éhség elhárítása iránt Tapasztalásból tudjuk, hogy ha valamelly országban rosztermés szülte éhség üt ki, soha sem szokott az egész országban egyszerre szótáradni, hanem azt részletesen hatja meg. Mi, hála az égnek, ez idén, néhány tájainkat kivéve, szerfölötti résztermésről általában nem panaszkodhatunk; az ajtónk előtti ínséget tehát leginkább a kezdetben levő burgonyavész idézi elő. A tejjel és mézzel áldott magyar föld népségének csak csekély része él kizárólag burgonyatermesztésből , kikhez főleg a galicziai határszélen eső megyéket sorozhatni. Jelenleg tehát csak azokon a tájakon félhetni az éhségtől, és fájdalom, hogy ez így van, mert földünk sehol sem fölötte rész, és elégséges még háromszorta annyi lakost is eltarthatni; nem kellene tehát a nép szükségét egyedül a burgonya sikerdús termésétől föltételezni; olly arányban kellene a mindenféle földhöz mért eleséget termesztetni, hogyha egyik termése nem sikerül , a másik fedezze a szükséget. Nagy éhség közeledtével valamint már maga az éhség rendkívüli, úgy az annak elhárítását eszközlő hatóságok is jogosítják rendkívüli eszközökhöz nyúlni. Mindnyájuk egyedüli feladata a népet az éhenhalástól megóvni, azaz, míg szükségeit újabb keresettel fedezheti, naponkint eledellel ellátni. Ha ez sikerül, a czél tökéletesen eléretett, mert olly esetekben egyedül csak az élelemfedezés és életfentartásról lehet szó. A most mondottakból azonban ne következtessük, hogy az éhség elhárítására szánt ősziét ajándékkép osztassák szét a nép között. Közmunka legyen előtte a bér, mi nélkül segélyt csak az agg, családanya, bizonyos év alatti gyermek és nyomorék nyerhetne. — A köznép eltartására szánt ősziét szétajándékozása által, azt a munkáról önmagunk leszoktatjuk, az illy köznép ismétt éhség beállhatása alkalmakor bizton vár a segélyre, mellynek elhárítása végett önmaga mitsem tett, vagy talán azt elő is segité, henyél, zúgolódik, mihamar elcsügged, mindenesetre pedig erkölcsi becsérzetében sülyed. Ismételjük azért, hogy közmunka legyen a bér, mi nélkül egészséges ember hatóságától segélyre nem számolhat.Mi nem ismerünk hazánkban megyét, mellynek utai olly igen jók volnának, hogy azokon ne lehetne valamit javítani, vagy ha a főutak jók, járásonkint mellékutakat kell készíteni stb. A közmunkát illetőleg azonban, rendkívüli hiányát érezni jelenben a közczélokra adandó közteherviselésnek. Milly nagyszerű, áldást árasztó tervek lennének általa kiviondök, és éhséggel küzdő köznépünkön mi könnyen lenne segítve . —■ ennek hiányában , s mivel a közmunka nálunk nem a budget egy rovatát teszi, hatóságaink a keresztényi adakozás vagy kölcsönvételre, vagy együtt mindkettőre utasítják, elegendő észletet ritkán gyűjthetnek össze, a köznép közti számtalan visszaélés, aránytalanság a szétosztásban, mellyel többnyire csak egyetlen egyén szokott minden kimerítő meghatározott kulcs nélkül megbízva lenni, eredményezi többnyire, hogy épen a leginkább szűkölködő nem részesülhet a segélyben. Olly vidéken, hol már az éhség kiütött, és közös az ínség; korántsem lehet többé mindenkit az ínségtől egészen megmenteni, mert ez csak kisebb mértékben egyes egyénekre vagy családokra terjedhet ; de mivel mindenki egyformán polgára a hazának , joga van követelni annak segélyét is, minő rengeteg tőkének kellene pedig annak lenni, ha egész tartományok éhséggel küzdő népeinek kellékét gyökeresen akarnék fedezni. Ha az éhséget szenvedő népnél egyedül azt tartanók szem előtt, hogy azt illeféle intézkedéseink által csak a borzasztó éhenhalástól mentsük meg, úgy az e szent czélra szánt öszletnek ollyan rendszeres elosztására is jogosítva vagyunk, hogy az egész addig legyen elégséges a megmentést eszközölni , mig a szenvedő nép az ismért munkabeállás által önmaga is keresheti élelmét. — Minthogy azonban maga az őszlét sem lehet fölötte nagy, jelen szerkezetünktől gátolva, tehát ollyféle czélszerű módról gondolkozni legfőbb kötelességünk, melly kellőleg megfeleljen a közkívánatnak. A rendes katonaságnak Magyarországon naponkint zsoldja 10 vár, miből magának eledelét és apróbb kellékeit is födözni köteles. Mi jártas tapasztalásból megnyugtathatjuk a közönséget, hogy a katonaság eledel tekintetében mind e mellett is elegendően el van látva. Mindezt azonban egyedül csak a köztök létező szigorú rend eszközölheti. Itt t. i. II — 13 (ez utóbbi legjobb) emberből álló pajtásság létezik, kik naponkint 7 vkrt adnak fejenkint össze konyhapénzt; az így összejött pénzt a hetes főtisztek szoros felügyelete mellett egy-egy tizedes kezeli. Az ebéd leves, hús, főzelék vagy tésztából áll, mi együtt főzetik meg. Ha az étel elkészült, úgy először is az erős, egészséges leves szüretik le, s a már egy tálba aprított kenyérdarabokra öntetik, s a húst mártással szokták rendesen enni, a főzelék alá külön készítik a rántást és a zsíron pirított vöröshagymát. Ekép bánnak a tésztával is, mellyre a zsir szinte külön olvasztatik föl, sőt még néha túró vagy tepertő is jó hozzá). Szavunkra mondhatjuk, hogy az imigyen készült ételek jó ízűek, ámbár a mindennap váltva főző szakács nem érti mindenkor a módját. Az adakozás és kölcsön útján begyűlt vagy a megye által illy rendkívüli esetben kivetett pénzből tehát közmunkát kitűzni, s érette katona-zsoldot adni lenne a legczélszerűbb teendő, a járásonkint összesereglő dolgozó nép közt ekkor pajtásságokat kell alakítani, a fönmaradt garassát kiki kenyérre fordítsa, s ekép, ha Isten úgy segít bennünket, köznépünk az éhhalástól mentve lesz. Az otthon maradó vének, családanyák, kisgyermekek és nyomorékoknak 3 pkrjuk járjon naponkint, melly szoros és lelkiismeretes felügyelés mellett untig elég lenne; ezek 5 krt v. p. adjanak konyhapénzt. (A kegypénzzel ellátott sörvitézek sem kapnak 3 pkrnál többet naponkint.) A zsold naponkint osztassák ki, a konyhapénz *) Például ide zárunk egy étjegyzéket: 13 egyénből álló pajtásság, fejenkint 7 vkrnyi összes pénze 1 ft 31 kr. Vásárol: 32 font húst, 15 krjával fontja 53 kr, só 3kr, paprika 1 kr, zöldség 1 kr, 2 szere bab 10 krjával 20 kr, rántás alá zsir 4 kr, rántás alá liszt 3 kr, vereshagyma 1 kr, mártáshoz foghagyma 2 kr, zsemle 3 kr, összesen 1 ft 31 vkr. A levesbe katonakenyér jő. Ha például más zöldséget akarna főzni, ollykor a burgonya 26—28 vkrba, a tésztaétel 28 krba kerül, de ekkor már a mártás elmarad; ha pedig néha-néha valami fönmarad, az hébekorba túrós vagy tepertős tésztára fordittatik, azonnal vonhasók le, melly utóbbit sohasem kapja valaki kezére. Hogy pedig élelmiszerek hiányában a község ne szűkölködjék, az illető hatóság föladata lenne, azokat jóelőre beszerezni, s jutányos áron a pajtásságok számára kiárultatni (de semmi szín alatt nem ajándékozni.) Felvidéki köznépünk jellemét jól ismerve, állíthatjuk, hogy másféle rendszeritése mellett a segélynek , a pénzt nagyobb , de ínsége arányában elégtelen észletben kezére adva, azt nagyrészt azonnal a korcsmába s a zsidó kezébe hordja pálinkáért, melly nap családostul, a kiállott ínség gyötrelmeit elfeledve , a jövendőre nem gondolva, mindaddig iddogál, mig az egész pénzt elköltötte, s csak most lép még az ínség legnagyobb fokára, minthogy többé segélyre sem számolhat. E rendszabályt, ha a hatóságoktól elfogadtatnék, az egyházfiak által kellene a néppel azon hozzáadással tudatni, miszerint senki közülök a hatóság által dolgozni nem fog kényszerittetni, s ekép a ki könnyebben is elélhet, azt el ne mulassza; de a ki rászorult, menjen a megyéhez dolgozni, minthogy azon közmunka úgy is jövendő jobblétok egyik áldást árasztó kútforrása leend. A javaslott zsoldrendszer szerint 5000 közmunkásnak, fejenkint 10 váltó kíjával számítván naponkint, három hónapi kitartása 30,870 ftba pengő pénzben — más 5000 nem dolgozható egyénnek szinte három hónapi kitartása, naponkint 3 pgö krjával számítva, 22,500 pftba kerülne, s igy összesen 10,000 embernek három hónapi összes kellékét 53,370 pgö forint fedezhetné, melly aránylag igen csekély öszveg. Fában a kárpáti vidék általában nem szűkölködik, s ekér a nagy hidegtől sem félthetnénk éhséget szenvedő köznépünket. Tavasszal pedig, ha ezen nép ismétt keresettel födözheti kellékét, igyekezzenek a hatóságok a jövendő szükség elhárítása tekintetében az ínséget szenvedő népnek földesúri hozzájárulással is véleményeket szoros felügyelet mellett, hogy másra ne forditassák, szétoszlatni. Midőn rajtok gyökeresen segítve leend. Korponay János. TUDOSIJÁNK ÉS IRODALOK. Házi neveléstan kézi könyve. Classical kalászat a szülök, és az őket képviselő nevelők, nevelőnők, s oktatók számaira. Magyarítva Fábián Gábor magyar academiai rendes tagtól. Budin, a m. kir. egyetem betűivel 1846. 395 lap. Ara 2 pf. Házi nevelésünknek gyökeres javításra van szüksége. E véleményben minden belátással bíró országférfiak, nevelők és szülők egyetértenek. A jelennem mű szerzője is áthatva e meggyőződés igazságától, tanulmány, és sok évi tapasztalás által buzdítva, házi és hivatalos körében, komolyan és hosszasan elmélkedett a fontos föladott tárgy fölött, s a nyert eredményt egy kis iratában, mellynek czime „Verhältnisz der Moralität zur Intelligenz in der Paedagogik unserer Zeit. Glogau 1835.“ — e munka írása előtt már jóval előbb közölte. Azonban a nevelés főbb elveit leignkább statusviszonyi szempontból fejtegette, s a jelen nem dolgozatban akará megoldani azon nagy kérdést, melly szerint a szellemi műveltség fejlődésének azon irányát meghatározza, mellynél fogva az erkölcsi nevelés attól soha el ne maradhasson, s avval mindenkor egy lépést tartson. S mivel a nevelés pályaterén első indulási pont a ház, a család, — a dolgozattal oda iparkodik munkálkodni, hogy családainkban a nevelés alapépítéséhez anyagot segítsen szerezni. Azért is nem terjed ki az ifjúságképzés egész korszakára, hanem csak a kiskorú életkor első felére, és így mintegy 12 évi időközre szorítkozik. Nem tűz ki elérhetetlen czélokat magának, s a szülőktől áldozatot kíván ugyan, de nem olly formán, hogy a házin kívül, minden egyéb életélvezetről lemondjanak, vagy magukat a műveltségi szokás által fölvett minden társasági viszonyokkal el-