Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-03-21 / 457. szám
Előfizetési díj félévre postán és helyiben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben-Negyvenegyedik év. 457- szára-1847-Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik. NEMZETI ÚJSÁG. Alapitó KOLTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye Vásárnál) márt- 21-Előfizethetni minden cs kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. *3) A „Nemzeti Újság“ folyó évi áprilsejével kezdődő évnegyedi (april-juniusi) folyamára Budapesten házhozhordással boríték nélkül 2 f ft. 48 kr., postán borítékban küldve 3 ft. 30 krjával fogadtatik el az előfizetés Pesten zöldkert utczai 488dik szám alatt földszint a kiadóhivatalban. TARTALOM: Magyarország és Erdély. Díjemelés. Nyugalmazás. István főlg válaszlevele a szegény-ápoló intézet elnökéhez. — Véleménymérleg a Tiszaszabályozás ügyében. — Törvényhatósági tudósítások. Pestből (közgy. folyt, mi a hallgatóság ?). Barsból (közgy. suropolyai ügy, katonai élelmezés, pénztárak állapota). Szabolcsból (közgy. hold, nádor halála, István főherczeg kinevezése, közönség enyhítése). Zágrábból (közgy. vége). — Hivatalos jelentés a pesti józsefnapi vásárról. Vegyes újdonságok. Külföld. Portugália. Spanyolország. N. Britannia. Franczia-, Olasz-, Török-, Görögország. • Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirosok és részvények árkerete. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A cs. kir. ap felsége a jelenleg megüresült iglói sótárnokság évi fizetését 500 pftról 600ra emelni legkegyelmesebben méltóztatott. Szeles György, visegrádi k. kincstári kasznár nyugalomba helyeztetett. Fenséges István főherczeg válaszlevele magos Uzovics János úrhoz, mint a szegény-ápoló intézeti igazgató-bizottmány elnökéhez. „Nagyságos elnök ur! A szegény-ápoló intézeteket igazgató bizottmány részéről folyó hókén kelt fölirata által tanúsított bánatos részvétért, mellyel boldogult atyám elhunyta fölötti fájdalmamban őszintén osztozik, úgy szinte azon bizalomteljes ragaszkodásért, mellyel Magyarországban királyi helytartóvá lett a legkegyelmtesebb kineveztetésem fölötti örömét nyilvánitá, vegye nagyságod, s általa az egész bizottmány szives köszönetemet, azon biztosítással, hogy híven akarom ápolni azon csemetéket, mellyek magvait — mint e bizottmány érinti, — felejthetetlen édes atyám hinté el, s hogy a szenvedő emberiség érdekében működő intézeteik bennem is őszinte pártolóra s előmozdítóra számolhatnak. Egyébiránt különös hajlandósággal maradok nagyságod szives jóakarója Bécsböjtelöhe 12én 1847 István s.k. kir. helytartó. Vélemény-mérleg a Tisza-szabályozás ügyében, s észrevételek Faeocapa P. ,a Tiszavölgy rendezéséről írt munkájára. Közel egy éve, hogy az időszaki sajtó ritka élénkséggel foglalkozik azon, a hazára fölszámíthatlan hasznot ígérő, kérdés megoldásával, minő rendszerrel kellene a 1250 mérföldnyi Tiszaár borította területet vízmentesítni, s azt haszonvehető földdé alakítván, valósítni gróf Széchenyi István közel két évtized előtt, jeles munkáinak egyikében, nyilvánított lelkes óhajtását: „Mennyi szép tartományokat nyerhetnénk egy csöp vérontás nélkül a hazának , mennyire szelídülne s nyájasodnék meg anyaföldünk levegője is, ha nád és zsombék helyett, mellyben most róka s farkas csatangol, kies mezők és mosolygó lakok támadnának!“ hozzá tévén, hogy az e szavakban alattomban értett vizszabályozás által azon föld, melyen e kies lakok támadandók, mintegy 180 millió ezüst forinttal értékesülne! Azon technicusokat, kik a Tisza-szabályozás rendszerezése iránt más véleményeket részint röpiratok, részint politikai lapjaink *) útján nyilváníták, három külön, s egymással ellentétben álló, osztályba kell sorozni. Az elsőbe tehetjük azokat, kik a Tiszavölgy szabályozásánál az átvágási rendszert ajánlják, kapcsolatban a töltésezéssel. Ide tartozik Vásárhelyis *) Mennyire pangós figyelem nélküli állapotban vannak nálunk az ollyannyira szükséges mathematico - technicaiadományok , onnan is lehet következtetni, hogy egy kizárólag technicai tartalmú lap hiányában , melly az illynemű hazai eszmesurlódásoknak nyitva állván, egyszersmind a külföld újabb találmányait is figyelemmel kisérné, a legközérdekűbb értekezéseket, minek a tiszaszabályozási vélemények, sat. politikai lapok hasábjain, politikai czikkek által háttérbe szorítottan s szaggatva kell összeböngésznünk... Alkalmat veendünk, ez ügyben bővebben fölszólalni, azok, kik magukévá tették elvét, mellyel, részint az 1846dik évben a Tisza-mérési hivatal-osztály által l"30000 mértékben összeálllitott „Tisza-átnézeti térkép“ kiadása által, részint hírlapok utján bővebben nyilvánított. A második osztályba sorozható Lámm Jakab Kassa-kerületi kir. igazg. mérnök és azon töredék, melly e czím alatt: „Néhány szó a Tisza-szabályozás érdekében“ nyilvánított elveivel egyértelmű. Ezen elvek szerint a Tisza-szabályozásnál a vízelosztás eszméje ajánltatik. A harmadik osztályba véljük azokat sorozhatni, kik Paleocapa Péter velenczei csász. kir. építési főigazgatónak „A Tiszavölgy rendezéséről“ legújabban megjelent véleményében osztoznak, melly vélemény a töltésezés olly rendszerén alapszik, hol az átvágások csaknem egészen száműzetnek, vagy csak kivételkép jönek alkalmazásba. Ezeket előre bocsátván, miután azon véleményben vagyunk, hogy a fönforgó tárgy fölött véleményét nyilvánítni minden műértőnek annál szentebb kötelessége, mert jelenleg e nagy fontosságú ügy még inkább a tanácskozás mint a kivitel terén forogván, minden olly nyilatkozat, melly az egymástól elágazó nézetek közti eligazodást és az ügy tisztába hozatalát bármi csekély módon is elősegítné, e nagyszerű munkára nézve nagy fontosságú lehet, ez okból megkísértendjük a fölsorolt mai véleményüket a lehető legrövidebb alakban mérlegezni. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk azon fő-és vezérczélt, mellyel a szabályozó mérnöknek, ha a jelen esetben siikeresen akar működni, szem elöl tévesztenie nem kell, nem szabad, s melly abban öszpontosul, hogy a Tiszaár borította területet a lehető legjutányosabb módon vizmentesitvén, a beálló árvizeket minél gyorsabban és biztosabban vezesse a tő elfogadó mederbe; de e főczéllal minél könnyebben és biztosabban összekapcsolni iparkodjék a szinte nem kis nyomatékú mellékczélokat is, minek: a hajózhatás , a mellékfolyók könnyebbült szabályozása, az álló mocsárok levezetése s lecsapolása. Önként értetik tehát, hogy azon tervet kellene legczélszerűbbnek vallanunk, mellyészletes összeállításánál fogva a főczél kivitele mellett a mellékérdekek lehető legjobb megközelítését sem téveszti szem elöl. Vásárhelyi, mint fönőbb említve volt, a Tisza-szabályozás által elérendő czélokra az átvágásokat ajánló, kapcsolatban a, kissé nagyon is korlátolt, töltésezéssel. — Vegyük itt fontolóra az átvágások természetét és tapasztalati hatását. Az átvágást a vizmírtan gyakorlatilag bebizonyított szabályai szerint sok esetben már ott is haszonnal lehet alkalmazni, hol az egyenes átmetszési vonal %-át teszi az átvágandó kanyarnak , hol pedig az átvágási vonal a kanyar felét teszi, ott az átvágást, ha csak valamelly különös akadály nem ellenzené, okvetlen szükségesnek kell állítani. Az átvágással továbbá a folyam rövidül, a vízsebesség, a rövidebb pályára szorított eset miatt, nő, a vízszín alább száll, minél fogva a védtöltéseket alacsonyabbra, s a növekedett vizsebesség és vízemésztés miatt közelebb lehet tartani, nem csekély hasznával a mentesítendő földnek. A Tisza számtalan kanyarulattal és azért csekély esettel bírván, nem képes az összetóduló nagyobb árvizeket medrébe fogadni, mellyek ennél fogva a fokokon, vagy réseken kiöntvén, az alantabb fekvő laposabb földrészeket elborítják. Minthogy pedig, mint mondva volt, az átvágás által a folyam sebesége ne, az árvizek sebesebben leszivárognak, s a víz szintesebb sülyed, ezekből világosan következik, hogy az átvágásoknak a Tiszánál okszerű alkalmazása nem csak nem helytelen eszme, de sőt okvetlen szükséges, ha csak a védtöltések rendkívül messze nem tartatnak egymástól, nem csekély kárával a földbirtokosoknak, s nem kelleténél magasabbra, igen érzékeny terhelésével a pénzerőnek. S valamint igen hibáznék az, ki a józanul alkalmazott átvágások hasznos voltát kétségbe akarná vonni ; úgy hasonlókép igen téved és helytelenül cselekszik az, ki az átvágások előnyeit túlbecsülve, azokat igen sűrűn alkalmazná gyakran szükségen kívül, vagy épen ott, hol sükerülésök bizonytalan..„ Ez utóbbi tévedésbe esett Vásárhelyi, Váritól a Tisza torkolatáig 101, közel 74,000 ölre menő, átvágást tervezvén, mellyeket ha nagyobb óvatossággal és csak ott alkalmazott volna, hol a helybeli körülmények okvetlenül igénylik és sükerülésöket kétségen kívülivé állítják, s ha töltéseit, nagyobb biztosság kedvéért, egymástól nagyobb távolságra helyezte volna, mintsem azt a 105.000 köb lábúnyi középszámú legnagyobb vízemésztés igényli, úgy terve mind a fő-, mind a mellékczélokat a lehető legnagyobb biztossággal megközelítendő, s ekkor e terv minden higgadtan gondolkozó s helybeli körülményeinkkel ismeretes vízmérnök előtt, ki magát sem tekintély, sem saját kedvencz eszméi által, elkapatni nem engedi, teljes helybenhagyást és méltánylatot nyerendett. (Folytatjuk.) TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. 0 Pestből, márt. 18. (A márt.löki közgyűlés folytatása) '"') N. P. tb. a kisgyűlésnek az ungi főispáni helyettes említett levelére hozott határozata némi kitételeivel egy értelemben nem lévén, fölkelt, s a lehető legrövidebben oda nyilatkozott, miszerint abban, miben a kisgyűlés törvénytelent, e részéről törvényest lát. .. A patak csörgése nem élesztett nagyobb hősi elszántságot a manchai lovagban, mint e néhány szó az ellenzék dragománjaiban... Élő képét láttuk itt a legszívtelenebb önkénynek, és pedig annál veszedelmesebb képét, mentül jobban burkolta magát a szabadság öltönyébe, s a népszerűségnek mentül csalékonyabb álarczát vette föl... Fájdalommal szemléltük, mint süttetik a rabszolgaság bélyege a polgári alkotmányos jogok legszentebbjének—a véleményszabadságnak homlokára, s mint fajul gúnya az önmérséklet szép erénye!__ H. P. tbiró mindössze sem szólt negyven szót, mig az őt megtámadó szónokok mindenike negyvenszer negyvennél is többet felelt.... és mégis, N. P. I biró volt, ki a drága időt, elrabolta, ki a tanácskozás rendes folyamát gátolja, és ki, mivel a jegyzőkönyv hitelesítéséhez szólani merészelt, Isten és ember elleni bűnt követett el!... Hallottuk fölállítatni azon elvet, miszerint Pest megyében az ellenvéleménynek csak akkor szabad nyilatkozni, midőn az ellenzék megengedi, máskülönben szemtelenséget követ el... Hallottuk kimodatni az ítéletet, hogy miután a conservatív szónokokat tetszett az ellenzéknek kigúnyolni, nevetségessé tenni, gyanúsítani, s lepiszkolni, és az általa drága időt haszontalanul elfecsérelni, tehát a bűnös a conservativ rész... Bárány fölzavartad vizemet, tehát lakolj! — Illy mulatságos előzmények után, mellyek a hallgatóságot megkurjongtaták s az alkotmányos polgárnak könyet csaltak szemeibe, fölállott K. I. kanonok, megtámadt elvbarátját védelmezendő....Azonban a hallgatóság, az ellenzéki szónokok szavaiból elég világos utasítást vevén, utasításuknál fogva nem engedők öt szóhoz jönni, melly durva jogtipráson a szónok nemes indignatiora gerjedve, erélyes hangon érvényességet követelt alkotmányos jogának , mellyel senki által nem enged megsértetni, s nem fogja tűrni, hogy annak gyakorlatában gátoltassék.... „Nem Pestmegye rendei azok — mondá szónok — kik e teremben a szólásszabadságot gúnyolják, hanem azon egyének, kiknek e teremben, a hallgatáson kívül más joguk nincs És mielőtt e zsarnokság alatt meghajolna, miután előbb szól) Közbejött akadályok miatt múlt számunkból kimaradt. Szerk.