Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-05-16 / 488. szám

rint a Narvaez személyes befolyása alatt készí­tett tervek — az újonan szerkezetidő ministeriumot illetőleg — meghiúsultak.­A tábornok holnap Paris­ba követségi állomására utazandik. N.Britannia, London, máj. 4. Az alsó­h­á­z tegnapi ülésében Borthwick a külügyek státus­­titkárához azon kérdést intézé, hogy váljon mennyi­ben alaposak a „J. des Debats“ban, mint a franczia ministerium organjában a Portugáliábani közbenjá­rásról közlött minapi adatok; s ha nem, mi a portu­gál polgárháborubani közbenjárás természete­s ki­terjedése, minek alkalmazására ő felségének követe Lissabonban megbizatott? Palmerston lord vá­lasza ez vola: „Mi az első kérdést illeti, tehát ő felsége kormánya a Portugáliábani ügyek jelen ál­lását nem ismeri ollyannak, mellyre a négyes szö­vetség határzatai alkalmazhatók lehetnének, mint­hogy ezen szerződés az örökösödési vitákat véve szemügyre, i­lyenek pedig a jelen esetben nem lé­teznek. A második kérdésre vonatkozólag a ház leg­jobban tudhatja, hogy én az érintett kérdésre, mikép az fölállíttatott, nem válaszolhatok. Annyit mindaz­­által mondhatok, miszerint ő felsége fölötte óhajtja, hogy a Portugáliában vitázó pártok közti békés ki­­egyenlítés megtörténjék, s e czélból, ennek elérésé­re mindent elkövetendő (Halljuk!) Ezután Fiel­­den a gyári—tízórai bili harmadik fölolvasását indít— Ványozá. Trelawny még ez utósó korszakban is kísérletet ten, olly rendszabály elvetésének eszköz­lésére, mit e veszélyes törvényhozási kisérletnek s a nép magániparába zavarólag hatónak nevez. L­ab­o­­uchere, Stans­fi­eld s flume pártolók az in­dítványt , G­r­i­n­s­d­i­teh pedig ellenükben a bilit véd­te. A ház már türelmetlenkedni kezdett s minden­felől „szavazás!“ hangzott. A harmadik fölolvasás tehát 151 szóval 88 ellenében megtörtént.A Man­ners lord ismét m­eguyitá Görögországra vonatko­zó néhány nap előtt lelbenszakasztott indítványát, melly a görög státuskölcsön rovására Anglia által 1847-ik évi jan. 1-jéig teljesített kamatfizetések jegyzékének közlését c­élozá. Ezen indítványát ind­okoló beszédében a görög kormány ellen fölhozott vádjait ismételni el nem mulasztó, Arundel gróf s Surrey (sir Edw. Lyon veje) pártolók az in­dítványt. Erre Palmerston lord egy hosszú de mérsékelt szerkezetű beszédet tartott. A görög ál­lapotoknak Manners lord általi rajza (a közpénzeknek statushivatalnokok általi elcsem­­pészése, zsarólás s erőszakolás, az utak bátorta­lan volta s veszélyessége, a kinzópad alkalmazása sat; egy róniai angol alattvaló is kinpadra feszite­­tett!) átalában alapos, de azért Angliának korán sincs joga, annál kevésbbé szándéka Görögország belviszonyaiba avatkozni s arról rendelkezni akarni, miként s milly ministerium által kormányoztassék. Görögországban egy angol, orosz vagy franczia párt, nem létező lény, Anglia semmi pártbefolyást sem kíván gyakorolni ama országban; egyedüli óhajtása, hogy Görögország boldog, szabad s független le­gyen. A jelen kérdés csupán pénzszempontból lé­tetett Anglia által, s e tekintetben kényszerítve ér­­ze magát ő felsége kormánya, a kötelességei teljesí­tésében annyira hanyag Görögországnak szemrehá­nyásokat tenni, mik — mint reményű — kívánt czélhoz vezetendnek ; igaz, hogy ezen intő figyel­meztetésekben , belösszefüggés miatt a bri­t kor­mánynak Görögország egész belállapota fölötti né­zete el nem hallgattatott. (Halljuk!) A kívánt szám­adások megigérteltek. Végre sir G. Grey belügyi státustitkár, egy bilit terjeszte elő, melly az angol szegénységi­ törvény alkalmazásában javításokat czé­­loz. Először föl is olvastatott. — A felsőház rövid ülésében az adóságokkal terhelt Irhonbani jó­szágok eladását könnyítő bili harmadszor fölolvas­tatott s elfogadtatott. Ama rém­itő szélvészben, melly april 27 és 28ka közli éjjel az éjszaki csatornában dühöngött, Londonderryből Quebecbe szándorolott „Exmouth“ ki­vándorlókkal terhelt hajó, Islaydnál hajótörést szen­vedett. Csak három matróz menekült meg, 165 em­ber veszte életét, köztök a kapitány is. Francziaország, Pár­is, máj. 4. Tegnap ér­keztek meg ide Bertrand tábornok hamvai, hogy holnap, Napóleon elhunyta napján, császári ura oldala mellé tétessenek. Négy gyászkocsi kíséreté­ben, mellyekben egy pap, a tábornok családja s ö­­reg fegyvertársai közöl néhányan ülőnek, hozatott el a vaspálya-udvarból a koporsó, s az agyvitézek palotájában ünnepély­esen fogadtatva, ideiglenesen a kápolnába tétetett. A „J. des Debats“ következő czikket tartal­maz: „ Tudva vannak ama fontos s számos szol­gálatok, mellyeket Eynard Görögországnak, irig­­yellensége ügyének s kormányának tett. Ma mint bizonyost állítják, hogy a görögök ezen nagylel­kű barátja irántuki határtalan föláldozásának uj tanú­ságát adá. Azon hírre, miszerint az angol kormány három sorhajót küldött, hogy az elmaradt félévi kölcsön kamatait bármi áron megvegye, mit telje­síteni jelenleg a görög kormány képtelen, Eynard Otto király ő felsége kabinetelnökével tudata, hogy ő, ha Anglia követelése mellett makacsul megma­radna, az elmaradó félévi kölcsön kamatainak men­nyiségét a görög kormány rendelkezése alá állítja. Ezen nagylelkű lett emlékezteti arra, midőn Eynard 1829-ben azon pillanatban , midőn az európai ha­talmasságok Görögországra vonatkozólag még sem­mi határzatot sem hoztak s ennélfogva pénzsegélyt sem adónak, ezen országnak, mindert kezesség nél­kül 700,000 frankot küldött, mi által az országot akkorában a legnagyobb zavarból kimenté.“ Ama botrányok története, mellyeket e szócs­kával megvesztegetés (corruptio) jelölhetni meg, ismét tetemes gyarapodást nyert. A quimperléi vá­lasztási megvesztegetési perhez, egy nagyon is méltó rajz sorolandó, mi Bourganeufben történt, ugyanazon szavazatlan kereskedés, csakhogy ott a kereskedő neve Drouillard, itt Boutmi volt. A „Charivari“ min­den túlzás nélkül betűszerinti igazsággal a történte­ket igy adja elő. A választó férfiak beszéde: Én magam eladtam. — Hogy? 600 frankért. — Te ostoba vagy, én 1000 frankért adtam el ma­gam. — Én nem akartam magam eladni. — Miért? — Mivel keveset ígértek. — Én szavazatomat u­­tóló választás alkalmával ingyen adtam oda, igaz, nagy ostobaság volt tőlem, de most csakugyan meg­fizettetem. — Igazad van, annyit kell venni, a­men­nyit csak lehet. — Azt hivem, hogy X... mellett fogsz szavazni. — Mit? X... mellett! hiszen a sze­gény ördögnek nincs pénze. A jelöltek, édes választóm, van-e szüksége pénzre ? — Az mindenkor szüksé­ges. — Itt a pénz. S ön szomszédjának adós? — Úgy van. — Na fizesse ki. — S ön? Nekem sem­mi sem kell. — Önnek egy férjhez menendő leánya van, én vejének hivatalt szerzen­ek. — Én sem­mit sem kívánok. — Megbocsásson ön, én h­át ka­tona­mentessé teszem, ha az összeíráshoz jó. — Még csak 12 éves. — Mit sem tesz, nem árt elő­re gondoskodni saj­­sat. De ez még semmi, azon bosszantó esethez képest, mi tegnap a követek kam­rájának szószékén szőnyegre került. Itt levelek ol­vastattak föl egy pairtól s 1840-i ministertöl De­­span-Cubiéres tábornoktól, hol hasonló beszé­dek állottak, mint ez: „Le gouvernement est dans des mains avides et corrompues.“ A tábornok, ki egy részvényes társaság számára a goudenani kősóbá­­nyák engedményezéséért folyamodott, azt írá része­seinek, hogy érdekelt pártfogó nélkül a cabinetben mit sem eszközölhetni, azért az akkori közmunkák ministerének, a mostani pak­­s számvevő udvar el­nökének T e­s te-nek ajándékul 30 részvény ajánltatott, de ez kevés lévén, az alku 45 részvényért megtörtént, így hangzik a vád, minek Dumon a közmunkák ministere ellenmondóit, megjegyezvén , miszerint a kormány a végett már intézkedett, hogy a dolog tisztába hozassák, Így tehát, monda Sherbette, a tények vagy igazak, s ekkor a vádlottnak fejet kell hajtania, vagy hamisak, s ekkor a rágalmazót szám­adásra vonni. Igen, válaszoló Dumon, miből az kö­vetkezik , hogy az eset bírói vizsgálat tárgya leend. Az ellenzék egy más tagja Cremieux ez alkalom­mal megemlíti,miszerint Ma­ckay tengerészeti minister nem­régiben maga megvalló, hogy bizonyos vaspá­lyából 250 részvénye (pas une de plus, pas une de moins) van, ennél fogva, még ugyan azon ülés­ben az elnöki hivatal elébe e javaslatot terjeszte: „A két kamra tagjai közöl senki sem lehet vaspálya vagy más engedményezéseknél, mellyeket a törvény vagy kormány nyújt, vállalkozó vagy igazgató.“ A Teste­s Cubic rés közli vita, úgy lát­szik, a pak­kamra előtt fog tárgyaltatni, melly fölöt­tük becsülettörvényszék gyanánt ítélni fog. Előle­­gesen az első e gyülekezetbe egy nyilatkozatot a­­dott be, mellyben a vádlott tényt nem csak valót­lannak , hanem valószínűtlennek is iparkodik bebi­­zonyitni, az elnök azonban ezen biztosításokat azon kikötéssel fogadó, hogy audiatur et altera pars, meg­jegyezvén , miszerint a kamrának olly esetnél, melly tagjai becsületét érdekli, közönbösnek lennie nem sza­bad , hanem azoknál fogva, mellyek egy más helyen mondattak, várakoznia s olly tartózkodással lennie, melly nekik a körülmény által parancsoltatik. ■—A va­lódi politikai harcz csak ma kezdődött, mit Billault az összes külpolitika megtámadásával kezdett, melly G­u­iz­o­l-ot nemsokára a szónoki székbe hozandja. Poroszország, Berlin, máj. 5.­A mai ülés­ben, a rendi gyűlésekből kizárandó bélyegzett sze­mélyekre vonatkozólag a kormány által előterjesztett törvényjavaslat tárgyalása bevégezt­etett. Az utosó napok kérésé zajosak valónak. A törvény egészben véve tetemes enyhítéseket nyert; itt a leglényege­sebbeket fogjuk előszámlálni. Az I-se §. szerint bé­lyegzett személyeknek tekintetnek 1) kik a bünfenyitő törvényszékek által a nemzeti kokárda elvesztésére ítéltetnek vagy közhivatalok viselésére képteleneknek nyilváníttattak, 2) kik a becsület fölött ítélő kato­nai törvényszék által az 1843-ik évi jul. 20-kai leg­felsőbb rendelet által megszabott büntetések bár­­milly nemére ítéltettek, 3) kik törvényes uton a polgári vagy községi jogokból kizárvák, 4) vagy kiktől társaik a megsérthetlen becsületesség el­ismerését megtagadják. Ezekből a második és har­madik pont nagy többséggel elveh­etett, az első s negyedik megtartatott. A Iilik­v. a bélyegzett sze­mélyek elleni törvényes eljárást határozza meg. Mi avval kezdődik, hogy az illető rendi gyülekezet e kérdés fölött határoz: ha váljon átalában vád­állapot idéztessék-e elő? A törvényjavaslat szerint ennek tör­ténnie kell, ha azt a jelenlevők két­harmada nem el­lenzi, az országgyűlés az ellenzéki egyszerű több­séget eléggé nyilvánító. Ha a per tovább is folytatta­­tik, akkor a kormány a tényt magát a bizonyítvá­nyokkal együtt fölveszi s a határzatot a vádlott ösz­­szegyült választóira bízza.­­ A törvényjavaslat szerint a vádlottnak e határzatnál nem szabad jelen lennie, mi ellen azonban az országgyűlés egy más javaslatot ten, mellynél fogva a vádlott önmagát sze­mélyesen mentheti. Végre a törvényjavaslat csak bi­zonyos korlátolt esetekben engedi meg az első íté­let fölebbvitelét, mi ellen az egyesült országgyűlés egy rendezett második bíróságot hozott be. Ezen má­sodik bíróság vagy a tartományi­ vagy az egyesült országgyűlés. A Vidik §. rendeli: a rendi jogok nyug­szanak: 1) mindazon esetekben, mellyekben a pol­gári é s községi jog nyugszik; 2) ha valami gond­noksági vagy fenyitó vizsgálat van készülőben; 3) ha egy rendi gyülekezet a III. § szerint határoza­tot h­oza a pert megkezdeni, mig törvényes erejű ítélet hozatik. Ezekből is az első és második pont el­vettetett s csak a harmadik tartatott meg. Görögország, Athén, april 25. Az angol kö­vet fontos leveleket kapott Palmerston lordtól, mellyeket azonnal be is nyújtott, azokban a lelé­pett pénzügyministernek hamisan szájába adott s már esztendő óta a kormány hivatalos organjai által hir­detett szavakra s az ellenzék más hazug állításaira támaszkodva, az angol státuskölcsön kamatainak a­­zonnali lefizetése s minden múltra s jövőre eső követelések szabályozása követeltetik, sőt még erőszakkal is fenyegetőznek. Azt hiszik, hogy sir Edmund Lyon-nak, kinek rendelkezése alá há­rom sorhajó állíttatott, utasítása van a görög ke­reskedelmi hajókat lefoglaltatni. — Legújabb hírek szerint a kamra föloszlattatott. Mindenki feszült fi­gyelemmel nézett a jövendő elébe. — II.Britannia rovatban föntebb említett ama hír, miszerint Eynard az angolok által követelt rögtöni fizetést magára vállaló, csakugyan való. Mexico. A harertérről érkezett legújabb tudósí­tások szerint, Veracruz mért. 29én megadta magát. 309 ÉRTEKEZŐ. Orosz státusrendszer. *) (K. F.) A monarchiai, aristocratiai és democra­­tiai igazgatásformák csak külső elkü­lönözési jegyek a státuséletben, mellynek lényeges jelleme abban áll, hogy minden már némileg kifejlett s rendszerezett stá­tusban kell egy bizonyos közönséges czélnak, ösz­­szes akaratnak, vagy legalább gondolatnak létezni, melly az egyéni, különböző fordulatokat vehető czé­­lokon, akaraton s gondolatokon fölül áll, s azoktól elkülönöző. Az oroszok ezt országgondolatnak (Sems­kaja Duma) nevezik. Rousseauban volonté géné­ .::::) Ezen hozzánk olly közel fekvő roppant birodalom stí­­lusrendszerét, több tekintetből érdekesnek hisszük­­. ol­vasóinkkal fővonalaiban megismertetni. S­z­e­r­k.

Next