Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-01-24 / 425. szám

Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Negyvenegyedik év. 425. szám, 1847. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betükkel öt b . ezüst kr. számittatik. ETI ÚJSÁG. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Vasárnap jan. 24. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­­lendünk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. István főherczeg kinevezése. Halálozás Igazítás. — A nádori és helytartói hivatal. (Vége).— Erdélyi országgyűlés (XXdik országos ülés folytatása). — Törvényhatósági tudósítások. Esztergomból(közgy. folytatása.) — Pesti polgári kórház.— és saját-e, vagy nem saját gyógyszertár? (Folyt­) Külföld. Spanyol-, Francziaország. N.Britannia. Olasz­ország. Társulatok és intézetek. (Az első magyar festészeti académiát gyámolitandó társulatnak alapszabályi terve.) Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. ,36,/62 Másolata István főherczeg- kir. kineveztetését tárgyazó, s a m­a. m. kir. helytartótanácshoz kibocsátott kir. leirat­nak: Első Ferdinánd Isten kegyelméből ausztriai császár, Mag­yar- és Csehország- e néven ötödik, Halics és Ladomér ország­ok apostoli, ugy Lombar­dia, Velencze és Iliria királya, Ausztria föhercze­­g­e sat. — Fötisztelendő, tisztelendő , tekintetes és nagyságos, nagyságos és vitézié kedvelt híveink! Minekutána ,az örök gondviselésnek megfejthetetlen végzése szint annyira szeretett, mint hőn tisztelt bátyánkat, fenséges cs. kir. örökös főherczeg Jó­zsefet, Magyarország nádorát s kir. helytartónkat, s benne egyszermind leghívebb barátunkat, Magyar­­országunk alkotmánya fölött mindenkori éber gon­dossággal őrködő legbecsebb tanácsadónkat, s fel­séges kormányunk gondjaiban átalában, különösen pedig azokban, mellyek kedves Magyarországunk­ra s az ahhoz kapcsolt részekre vonatkoznak, leg­­állhatatosban osztozó munka­társunkat, szivünk saj­gó fájdalmára e világból kiszólitotta; azon szilárd akarat, mellyel kedves Magyarországunk javát s boldogságát mindenkor öregbíteni törekszünk, mit­­sem igényel élénkebben tőlünk, minthogy a súlyos veszteséget, legalkalmatosb s atyai szándékunknak leggyorsabban megfelelő módon pótoljuk, s ugyan azért — miután a nádori s királyi helytartósági méltóság megürült — addig is, míg a nádorvá­lasztás a legközelebbi országgyűlésen következni fog. — Magyarországban rendelendő kir. helytartónkról ideiglenesen gondoskodjunk. Ehez képest fenséges cs. kir. örökös főherczeg Istvánt kedves öcsénket fölemlitett elfelejthetlen bátyánknak nem csak fiát, hanem lelkes szivének, már is kitüntetett dicső jel­leméről ítélve — örök emlékezetű atyja magas eré­nyeinek méltó örökösét is, mind azon igazakkal, kiváltságokkal s előjogokkal, mellyekkel valaha Al­bert fenséges saxoniai herczeg s annak példájára föltisz­­telt dicsőült bátyánk mint királyi helytartó bírt, s igy Pest Pilis és Solt t. e. megyék főispánságával s a jászok s kunok bíróságával együtt kegyelmesen ki­neveztük, s kihirdettettük. Miről is hüségtehet szük­séges tudomás egyszersmind pedig a végett is ér­tesítjük , hogy említett kedves öcsénknek fenséges császári királyi örökös főherczeg Istvánnak, ez sze­rint ideiglenesen a legközelebbi országgyűlés tar­tásáig Magyarországunkban királyi helytartónkká lett kegyelmes kineveztetését minden egyházi s világi törvényhatóságokkal tudatni s közhírül bocsátani si­essetek. Kikhez egyébiránt császári királyi kegyel­münk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók ma­radunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben Ausz­triában, boldogasszonyhó tizenötödik napján, az ur ezer nyolcz­száz negyvenhetedik esztendejében. Fer­dinánd m. k. Gr. Apponyi György m. k. Paziazi Mihály m. k. Zilahi Sebes László cs. kir. ezredes szélhüdés következ­tében élete 71dik évében, minekutána királya s hazájának 53 évig s utójára nevezetesen a magyar testőr-seregnél tántoríté­k­atlan hűséggel s ragaszkodással szolgált, összes rokonai s barátai gyászos fájdalmára múlt évi december 22-én Bécsben meghalálozott. Benne a haza hű fiát, rokonai pedig egyetlen nemtőtöket vesztek. Áldás hamvaira!!... Igazítás. Legközelebb múlt számunk czímlap­­ján a vezérczikkben 2-dik hasábon alulról föl­felé a 17dik sorban: „(1754: 18.)“ helyett olv. „(1574: 18. és Matiuae deer. VI. 08. §. 1.)“ Ugyan e lap­oik hasábján fölülről lefelé 5-dik sorban: „(1­536: 30.)“ helyett olv. „(1563: 30.)“ Pest, január 23. A nádori s helytartói hivatal. (Vége.) A Zrínyi, Frangepán s Tattenbach féle titkos for­rongásokba keveredett Wesselényi Ferencz nádornak 1655 ekbeni halála után,előbb ugyan Szelepcsényi prímás, azután pedig az országnak nyugtalan álla­potánál fogva Ambringen Gáspár, a német lovagok mestere és ezen hivatalánál fogva a jász- és kunföld tulajdonosa, nyerte el, igen kiterje­­dett hadi mint polgári hatáskörrel a helytartói hiva­talt, s ezt bírta 1680-ig, a midőn t. i. Eszterházy Pál megválasztatott. Ezt Palffy Miklós követé, kinek 1732- ben történt halála után, ezen évi ápril 22dikén Il­dik Károly király Ferencz­ István lotharingi s barri herczeget később Mária Theresia férjét, ró­mai császárt s magyar corregenst nevezé ki helytar­tójának. Ez, ugyanazon 1732dik évi Karlsbadból jú­nius 25kéröl kelt, és Pestmegyének aug. 18dikán tartott közgyűlésében közzétett ke­leiratnál fogva egyszersmind Pestmegye főispánjának is kineveztet­vén, az illető k.­leirat velős levonatban azt mondja: „Quom­amnos officium seu honorem supremi Comitis istorum Comitatuum Pest Pilis et Solt articulariter unitorum, de jure et de facto vacans, Serenissimo principi, domino Francisco Stephano Lotharingiae et Barri Duci, et per dictum regnum nostrum Hungariae Locumtenenti nostro regio tenendum et possidendum b. dederimus, et contuberimus. Ea propter sat. et pu­rere et obtemperare sat. de Lentis ac teneamini.“ *) A nádori szék 1765ben ismét megüresülvén, ezen évi mart. 26dikán kelt k. leirat erejénél fogva Albert szász-tesseni herczeg lett k. helytar­tóvá; Pestmegye főispánjává és a kunok s­zászok grófja s bírójává **) pedig azon 1765ik évi dec. 30 án neveztetvén ki, e leirat Pestmegyének 1766dik évi jan. 13dikán tartatott közgyűlésén publicáltatott. ***) Mind­ezeket a helytartói méltóságra nézve föl­hozni, és a jelen perezben nagyon időszerűnek tart­ván, átmegyünk azokra, miket a nádori hivatal fe­löl még megemlíteni szintén időszerűnek tekintünk. Szent István s az őt fölváltó királyok, mi­után a keresztény vallás e honban is meggyökere­zett , a nyugati allodalmak példáját követve , külö­nösen pedig a német birodalmi kormányrendszert mintául tekintve, ebből a magyar alkotmányba igen sokat átültettek. A fejérvári koronázás, az eszter­gomi érsek mint országkorlátnok, a comes pa­latínus, septemviri­ consiliaris regis, barones regni nem egyebek, mint a volt német birodalmi inaugu­­ralis cerimonia, a mainzi érsek országkancellarius­­sága, a comes palatinalis vagy Pfalzgraf, a hét választó fejedelmek és hét fő hivatalok Németor­szágban. Kezdetben a nádor kinevezése merőben királ­ y) Pestmegye akkor kelt jegyzőkönyvének velős kivona­ta ez: „Die 18a august. 1732. Gener. cong. Publicatum est benignum suae majestatis saeratissimae decretum, quo mediante officium, seu honor supremi comitis borúm comitatuum serenissimo principi domino Francisco Ste­phano Lotharingiae et Barri duci benigne confertur. Quo publicaío existente univeraitas haec demisissimis votis l'elix gubernium, longaevam vitám, sanitatemque perfectam comprecatur. Ad cujus condignam salutationem ablegan­­lur ex parte magnatum sat. **) Hogy Ferencz István lotharingi ág 17­32ben, midőn t. i. helytartónak neveztetett, egyúttal a kunok birájának még nem nyilváníttathatott, ennek oka az, hogy ámbár az 1715: 34. §. 3. már tartalmazza, miszerint a nádorok egyszer­smind a kunok bírái is, azonban világos, hogy ezen törvény a kunok szabadságával együtt, a kunföldnek a német lo­vagoktól elrendelt örökváltságtól volt fölfüggesztve, melly (mint a jász-kun bíróság jogát határozottan kimondó 1751- ki. 2 és a kunok szabadalmait megerősítő 1751: 25. világosan tartalmazza) csak később történt. «•1.) szövege ugyanegy azzal, melly által Ferencz István herczeg 1732 ben kineveztetett, valamint Pestmegye jegy­zőkönyve is csak az akkoriakat tartalmazza. lgi öntetszéstől függött. II. Endrének 1231-dik decretuma 3dik czikkelye, mellyben az ország ré­gi jogait megerősíti, azt mondja: „Si palatinus in­­terim male administraverit negotia regis aut regni, supplicabunt nobis, et utiliorem loco ejus constitue­­mus, quem volumus“. Azon esküben is, mely­­lyet ugyan ez a király a pápai nuncius kezébe le­tett , hogy a kath. egyház jogait föntartandja, kötelezd magát „constituere et care singulis anniis palatinum de jobbágyionibus nostris quem volueri­­mus christianae fidei relatorem, quem faciemus jura­­re, quod mandatum nostrum secundum ista fideliter adimplebit“. Mikor kezdett az ország nádort választani? azt határozottan fölmutatni nem lehet. Csak annyi bizonyos, hogy a nádor kinevezésének joga még na­gy Lajos alatt is csak a királyé volt. A tihanyi apáturság pe­rében fölhozott adjudicatoriákból kitetszik, hogy nagy Lajos 1383 —1389 három nádort bocsá­tott el s helyükbe másokat nevezett ki. *) Úgy látszik, hogy az ország Zsigmond alatt kezdett nádort választani, mert Albert törvényében (d. a. 2.) —mellyben már a nádor kinevezése a királlyal s statusokkal közösnek mondatik — legelőször ugyan, de már régi szokásra van a hivatkozás. II. Endre fölidézett esküjéből azt következteték némellyek **), hogy a nádorok Zsigmondig minden évben változtak. Katona 122001 kezdve 1232ig, éven­­kint uj meg uj nádori neveket hoz föl. Azonban Timon és Pray megmutatják, hogy voltak ná­dorok Zsigmond előtt is, kik több éven át hiva­­taloskodtak. Hogy Héderváry Lőrincz haláláig (1446) viselte a nádori hivatalt, s az interregnum alatt (mert a gyermekkirály Bécsben neveltetett) a budai várban lakott, ott a királyi kincsekre s a vár­ra fö­ligyelendő, az ***) minden kétségkívül áll. Va­­laminthogy szinte minden kétségen kivül áll az is, hogy Héderváry Lörincz már az ország által választott ná­dor volt, miután azon 1447diki országos végzésben, mellyet B­é­l Mátyás napfényre hozott, már az monda­tik: „condam magnificus dominus Laurentius de H­é­d­e­r­­vára, regni nostri Hungarie palatinus usque ad exitum nimirum vitae suae ex nostra benevolentia et collatione munus suum tenuit.“ Nevezetes, hogy 1292 ben egyszerre két nádor is volt, ugy mint­­ pour palatínus cisdanubianus, Rolandus palatínus ultradanubianus, mikép e diae­­tai oklevél mutatja: „Universitas nobilium ongarorum, siculorum, saxonum et comanorum,a melly III. End­­rét királynak megismerte. A Tudománytár 1842-diki januári füzete több ugyanegy időbeli nádorról idéz okleveleket. Már Hartvick szent István életiró­ja is négy nádort említ egy időben. Azonban ennek kiegyenlítése most már nem bir fontossággal: né­­mellyike az ott megnevezetteknek tán már kiszolgált és hivatalczimeiket megtartó nádorok lehettek, mis­kint ez az erdélyi vajdák soraiban is nyomozható : lehetnek köztök vicepalatinusok is, kiknek szent L­á­s­z­­ló törvénykönyve (1. 3. c. 3) szerint a valóságos nádor eltávozva a királyi udvarból hivatalos pecsé­tet tartozott kezekbe szolgáltatni. A nádori hivatalról szóló számos törvényeink közt legfontosabbak az 1526: 22, mellyben rendel­tetik , hogy a nádori hivatalral választás zenebena és önkény utján ne történjék; a törvényes válasz­tás megtartassák; az igy megválasztott nádor egész életében folytassa hivatalát; ő felségének pedig meg­erősítő levele a szent korona mellett őriztessék. A másik fontos törvény az 1608: 3, mellyben ren­deltetik, hogy a magyar király a katholikus és pro­testáns rendből, mindenikből kettőt, tehát összesen négyet jelöljen ki a nádori hivatalra, s az ország rendei azokból egyet nádorrá válasszanak. E tör— *) Kovachich Vestig­. Comit. 98—120 lap. J.’í1*) A többek közt Katona. ***) Ezt Tu­ró­c­z­y mutatta meg, ki egyszersmind azt írja: „et hoc de antiqua regni consvetudine”

Next