Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-05-04 / 481. szám
Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Negyvenegyedik év. 481. száza. 1847. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró belükkel öt ezüst kr. számittatik. NEMZETI ÚJSÁG. Alapitá KULTSÁH ISTVÁN táblabirót, kiadja Özvegye Kedd máj. 4. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Faherczeg Károly 6 fensége halála. Névváltoztatás. Előléptetések. — Marastoni J. festőacademiája. —A dolgozó néposztály állapota Angliában jelen társadalmi állásunkhoz intőleg fölmutatva. (Vége.) — A hazai takarékpénztárak 18-16diki kimutatásai. — Törvényhatósági tudósítások. Torontálból (közgyűlés)—Drumy György Károly életrajza. Külföld. Portugália. Spanyolország. N.Britannia. Franczia, Poroszország. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirosok és részvények árkelete. Lotteria húzások. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A mindenhatónak tetszett ő cs. kir fenségét Károly főherczeget, ő felsége nagybátyját, rövid betegeskedés után, dicsős munkateljes életének 77dik évében e múlandó világból kiszálltam. — Ő cs. kir. fensége aprít 30-án reggeli 4 órakor hunyt el. Az egész fenséges család ezen fájdalmas s váratlan halálozás által a legmélyebb szomorúságba helyeztetett, s kipótolhatlan a veszteség, mit az egész birodalom, a sereg s a nép minden osztálya ezen nagy férfiúban egy iránt érez. Ó cs. kir. ap. felsége néhai Povazanecz József szegedi kir. fősóhivatali pénztárnok hátramaradt özvegye — s József, nép. János, Farkas és Flóra gyermekei vezetéknevüknek „Rozsényi“re változtatását kegyelmesen megengedni méltóztatott. A nmlga m. kir. udv. kincstár a megürült oblai k. harminczadosi állomásra Somosy Károly krivputi utlevélvizsgálót, — az iglói k. sóhivatalnál megürült sótárnokságra pedig Kern Ferencz homonnai k. sótárnokot alkalmazá. Marastoni J. festő-academiája. Ezen intézet eddigi sorsa jóformán tudva van a közönség előtt. Egy művész, idegen származatu, kit hozzánk nem születés, hanem rokonszenv csatolt, szívére vette e részbeni eddigi hátramaradásunkat, s számolván arra, hogy lelkes törekvései viszhangra s pártolásra találnának, hosszas évek alatti fáradozásinak gyümölcsét egy festő-académia létesítésére áldozó. Intézete mintegy év előtt életbe lépett, ellátva mindazon kellékekkel, mellyeket illy nagyszerű vállalat létesítése körül egy magános embernek mindent áldozó készsége nyújthatott... Most az lett volna során, hogy a létrehozott festőacadémia aránylag elegendő számni tanítványok által pártoltassék. Azonban e reményében a derék művész jóformán csalatkozott. Bármilly mérsékeltre legyen is szabva a tanítási díj, nem került ki sem a fővárosból, sem az összes hazából annyi tanítvány, mennyi az intézet föntartási költségeit csak távolról is födezhette volna. A nagyszerű szállás, mellyet a vállalkozó művész fölfogadott s intézete czéljaira költségesen alkalmazott, meglehetősen üresen álló, s a drága pénzbe került rajzok, számos és jeles festvények, réz- és aczélnyomatok, szoborművek és faragványok elhagyottan hevertek, a nélkül, hogy rendeltetésük szerint, tanulóknak szolgáltak volna mintául és előképül. Néhány lelkesek látták az intézet czél- és korszerűségét, szivökre verék az áldozatot, mellyet a vállalkozó művész tenni kész volt, s egyszersmind előérezék a szégyent, melly, minden himezés nélkül kimondva, közösen érne bennünket, ha köztünk a művészet elemében telt ezen első kísérlet olly halul ütne ki, hogy pártoltatás hiányában netán dugába dűlne az egész intézet, mellynek, a magyarnak művészet iránti hajlamába vetett bizodalom adott létet. Ez okból keletkezett az egyesület Marastoni J. festő— academiájának pártolására. A részvénydij ez egyesületnél igen csekély: évenkint 20 forint három egymásutáni évre kötelezve; a szellemi nyereség igen nagy, mert egy olly intézet fölvirágzása biztosittatik hazánknak, melly nélkül egy valamire való nemzet sem szűkölködik, s mellynek, ha a művészetekben teljesen hátramaradni nem akarunk, létre kell jönie s virágoznia köztünk előbb utóbb. Azonban a fontos ügy, még egyesület utján pártoltatva is, olly reménytelenül kevés lelkesüléssel fogadtatott, hogy mindeddig alig gyűlt annyi aláíró, mennyi csak néhány tanítvány biztosítására is elegendő volna... S a lelkes művészt mind e hidegség olly kevéssé riasztá mégis vissza, hogy kevés számú fizető tanítványai közé számosakat fogadott föl ollyakat, kiknek anyagi tehetlensége semmi díjadást nem bízván meg, ingyen részesülnek az oldalas jótékonyságában. ... E buzgalom és kitartó erély az académia tulajdonosának minden esetre a legnagyobb dicséretére válik. De ez nem maradhat így. Egyes ember áldozatkészsége határt ér végre , ha nem az akarat csüggedésében is, de az anyagi tehetlenség kényszerítésében__S mi azt hisszük, hogy e fordulat bekövetkezése ellen előmunkálnunk kell. Biztosabb és kitartóbb alapra szeretnénk építve látni e festő-academia jövendőjét, mint akár a tanítványok, illetőleg szülők és gyámok, szeretete a művészet iránt, akár az egyesület terén eddig iránta mutatkozott pártfogás. S e biztos és kitartó alapot a következőkben véljük kimutatni. E lapok i. e. 429. számában mondottuk el véleményjavaslatunkat az iránt, mikép lehetne, a mérnökképző intézetnek az ipartanodákkal való összeolvasztása által, fővárosunkban egy műegyetemhez jutni olcsó áron. Előszámláltuk ottan, hogy ezen öszszeolvasztás által a nyerendő műegyetemben, a mostani költségek megtartása sőt némi részben kímélése mellett, egy jóformán teljes tanulmányrend lenne kiállítható. Mondottuk, hogy ez intézkedés életbe léptetése által három tanári állomás fizetése takarittatnék meg, honnét a meggazdálkodandó öszveget a mülani rajzelőadások körül nagy haszonnal szolgálandó mintaterem fölszerelésére s annak folytonos bővítésére lehetne sír kérésén fordítani. Ez inditványi pontunknál fogjuk föl Marastoni J. festő-académiája ügyét, s úgy véljük, hogy annak fonállásos állandóságzása leginkább biztosítva lenne, ha az e műegyetemmel hozatnék összeköttetésbe ; mi legrövidebb uton vitetnék ki, ha a művész egész gyűjteménye, mellyel iskoláját fölszerelő , az ipartanodák számára megvásároltatnék, maga Marastoni az intézetben a rajzolás és festészet nyilvános tanárául alkalmaztatnék. Ez intézkedés életbe léptetésének azon kettős kedvező eredménye volna, hogy általa első alapja vettetnék meg egy, idővel szép jövendőt előidézhető, festő-académiának, s azonfölül az ipartanodákban a rajzolás teljesen és kimerítőleg adatnék elő minden ágazataiban, holott eddig csak azon nemeiben nyernek oktatást a tanulók, mellyek egyéni czéljaiknak megfelelnek, a programm értelme szerint. S a rajzművészetben tartandó ezen kimerítő előadások annál kevesbbé esnének az ipartanodával összeköthető czélokon kívül, mert velők szoros összefüggésben vannak, s a bécsi polytechnicum előkészítő reáliskoláiban szinte teljes kimeritőséggel taníttatnak. Ha ezen után nyerendő hasznokhoz hozzá gondoljuk, mit fönőbb ismételve mondank, hogy az indítványozott összeolvasztás által nem csak új költséggel nem terheltetik a tanulmányi alap, sőt inkább az eddigi költségek egy része megkíméltetik általa, úgy annál biztosabban merjük Marastoni J. académiáját az illető lelkes férfiak figyelmébe ajánlani, mert azon megtakarított költséget az intézet emelésére czélszerűbben alkalmazni alig lehetne. A dolgozó néposztály állapota Angliában jelen társadalmi állásunkhoz intőleg fölmutatva (Vége.) Nem kell feledni azt is, hogy a mostani nagy műiparüzletnek koránt sem az ember valóságos szükségeinek fedezése a főczél, hanem a pénznyereség, melly gyakran dugulásokat okoz az iparvilágban, mikor a munkások is kenyerüktől elesnek. A kereskedés nagyszerű krisisei mindennapi példák erre; a gyáros megtudhatja ugyan, hogy minden czikkből mennyi kel el valamelly országban, de azt nem tudja, mennyi hever lakásban, s vetélytársai mennyit állítanak ki; hát találomra , vak szerencsére dolgoztat; jó vásárpiaczi hírek növesztik a productiót, de a vásárpiaczok is elözönölve lesznek portékáikkal, ekkor meg csökken az eladás, a pénz elmarad , a félelem megszünteti a productiót, s a munkás munka nélkül marad; e fejlemények mindinkább gyakoriabbakká s nagyszerűebbekké váltak már is, mikor is a gépek pihennek, vagy csak fél napra mozognak, a munkabér a kenyér nélküliek nagy száma miatt alább száll, s a jó dolgosoknak ha van is valami kevés takarékuk, azt hirtelen fölemésztik, beáll a közönség, a jótéteményi közintézetek, a szegények számára gyűjtött adók távolról sem elégségesek a nagy nyomor megszüntetésére, mit a legközelebbi példák is igazolnak. Szükség fölötti népesedésnek nevezik Angliában a szegények azon osztályát, melly a rendesen dolgozók osztályából kiválik, apró szolgálatból, iparlovagiasságból, koldulásból, lopásból, ragadozásból s gyilkosságból élnek ; a szegények ügyében kiküldött bizottmány jelentéseiben másfél millióra tétezik az illy madarak száma csupán Angliában s Walesben, kik a szegényeket tápláló közintézetekre szorulva a status valóságos terhei. Az 1842-diki crisis alkalmával Stockportban a házbértől minden fontra 8 Schillinget kellett a szegények adójába befizetni, melly a házbérnek 40 procentjét nyelte el, de épen azért egész utczák lakatlanokká lettek, s legalább húsz ezerrel kevesebb lett a város népessége. Boltonban ez előtt rendesen 86,000 font gyűlt be a szegények adójába, 1842-ben már 36,000re lesülyedt, ellenben a gyámolítandó szegények száma 14,000 volt, több mint a népesség húsz procentje. Több hason tényeket sorol elő Engels más városokból is, és ha vesszük, hogy évenkint 50,000 izlandi lakos költözködik át Angliába, kik otthon semmivel sem bírnak, kiknek bármelly más föld Eldorado, s a legkevesebbel is megelégednek, elgondolhatjuk, hogy az angol dolgozó néposztály állapota illy bevándorlónak által még terhesebbé válik, mert munkagyőzök és kevés bért kívánnak , csakhogy valamikép megélhessenek. Az eddig elmondottak magyarázó kulcsul szolgálhatnak az angol orvosi jelentésekre, mellyek szerint a typhus, tüidő-szélhüdés s más hason betegségek kegyetlen áldozatokat s koránti halált kívánnak a dolgozó néposztályból. Liverpooli illy hivatalos tudósításokban 1840ből közép szám szerint az életidő magasabb osztályoknál 35, ipar-, hivatalosok s jobbmódú kézművesek közt 22, dolgozók, napszámosok s bérszolgáknál 15 év. Holland orvosi vizsgálatai szerint Manchesterben a második osztályú utczákban 18, a harmadikban 68 procenttel nagyobb a halandóság, mint az első osztályúban, a második osztályú házakban 31, a harmadikban 78 proc. többre megy a halottak száma mint az első osztályban. Hogy szellemi tekintetben is baromi állapotban növekedik föl a dolgozó néposztály, rég tudva van, mint az is, hogy a roppant budgetből (55,000,000 font sterling) csak 40,000 fordittatott eddig közoktatásra, a mellett a szülők nem is kénytelenittetnek gyermekeiket iskolába járatni, azért írni s olvasni kevesen is tudnak, s a szüntelent egyforma munka reggeltől estig a gépek mellett, hol minden foglalkozás föl van osztva, tompítólag hat a lélekre, amit már több paedagógusok ez előtt is hirdettek, jelenleg pedig az angol hivatalos tudósításokban is bevallott ténynek vétetik. Leginkább elősegíti azonban az erkölcstelen és fajtalan életet a népesség összetódulása nagyobb városokban, hol a legnagyobb szegénység az erkölcstelenséggel kezet fogva együtt járnak. Schermitt Alison statistical adatai szerint Glasgowban 1830- ban minden 12-ik ház, 1840ben pedig minden 16dik ház pálinka-korcsma volt. Skótziában 1823ban még csak 2,300,000 gallon pálinkától fizettetett accise-adó, de az 1837ben 6,620,000re fölrúgott. Angliában ugyanakkor 1,976,000 gallontól számíttatott az accise-adó, 1837ben pedig 7,875,000 gallontól. A belső ministerium criminalis jegyzékei szerint a befogott bűnösök száma volt 1805-ben 4,605 , 1810-ben — 5146, 1815-ben — 7898, 1820-ban — 15,710, 1825-ben — 14,437, 1830-ban— 18,107, 1835-