Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-10-14 / 573. szám
után ismerem hazánk politikai viszonyait, fájdalmasan kell tapasztalnom, hogy minden, még a haza érdekét illető kérdések és intézkedések is a pártoskodás szikláin hajótörést szenvednek. Nem mondom átalánosan, de többnyire a pártok rosszul fogják föl a pártszellemet, a tisztújítás s követválasztási ingerültséget, torzsalkodást, zsurlódást átviszik a közéletbe, át a társadalmi térre, s többnyire elv helyett személy ellen , vagy mellett küzdenek: innen van , hogy valamelly bár legczél- és okszerűbb indítvány már megszületésekor halála magvait magával hozza , mivel az indítványozó személye a nagy többségnek nem kegyeltje. Míg tehát a zöldasztal körüli vitákból származott ingerültséget a megyei terem négy falai közt nem tudjuk hagyni, addig a társadalmi téren kevés hatállyal, kevés sikerrel fogunk működhetni. Nem mondom hogy a pártok szükségtelenek , vagy tán károsak a hazára; sőt állítom, hogy a pártoksúrlódásaiból , vitatkozásokból fejlődhetik ki tökéletes jó; csak hogy a viták személyeskedés mételyétől menten, csupán a czéljó vagy rész volta mellett, vagy ellen küzdjenek, s amit békés után s békés haladással ki lehet vinni , nem kell a tó hegyére állítani, és a nyereség dús leendő hazára! Egyesülés tehát, az, mellyre jelenben legnagyobb szükségünk van; mert nincs erő, legyen bár óriási, — nincs tehetség, legyen bár gazdag mint aranybánya, — nincs kebel, legyen bár sziklakemény, nincs szív, legyen bár hő mint nap, és lángoló mint vezuv , melly a véletlenség, emberi irigység, egyenetlenség, ármány, s gyanúsítások küzdelmei közt meg ne törjék, el ne lágyuljon, ki ne hüljön előbb vagy utóbb, ha az erős tehetség egyesek akaratát feszíti, és a hő szív egyesek keblét dobogtatja , mert emberek vagyunk. De az egyesült, s egyesített parányi erők, a jónak, üdvösnek csak csiráját magukba rejtő ezernyi egymást ölelő gyenge keblek, a tisztán, s nemesen érező szívek egy akarata, egy érzése, egy kitörése legyőzhetlen. Az egyesülésben nincs csüggedés , nincs visszalépés, visszahanyatlás, mert a látott s tapasztalt kitartás , nagyratörés, a gyengébbet, a kétkedőt hasonló nagy tettekre hevíti, fölbátorítja, s lankadni soha nem engedi. Azért egyesüljünk egy czélra , s a czél legyen e hon , e közös anya boldogitása. Különbözők ugyan az eszközök , mellyek által ezen czélt el lehet érni, ezen eszközök közöl a legszükségesbnek, s czélhoz legkönnyebben vezetőknek tartom a biztosító intézeteket. Minden embernek szabadságában áll hinni s tenni, a mit legjobbnak tart s lát, az én hitem ez, s ezen hitemben leginkább megerősít a külföldi intézetek virágzása , s ezen intézetekből az egész nemzetre háramló haszon. Ébredjünk azért honosim! és állítsunk illy nemű intézeteket, mégpedig Pesten , az ország szívében, és a kölcsönösség alapelvére, nemzeti önállásunkat, s függetlenségünket semmi sem fogja annyira biztosítani, mint a hon határain belől létező és virágzó biztositó intézetek. A miképenrél — a tisztelt szerkesztőség engedelmével más alkalommal szólandok.*) Boross Mihál: Megyei és kir. városi követválasztások. Zalamegyében : Tolnay Károly és ifj. Csúzy Pál. Szatmárnémetiben: Sztanaczky András kapitány és Laky Sándor alügyész. — Szegeden: Véber György főbíró és Rengey Ferdinánd tiszti főügyész. — Bazinban: Haasz Tóbiás aljegyző és helyettes városi tanácsos. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Zágrábból. (Rendkívüli közgyűlés.) A múlt hó 29-én országgyűlési utasítások megvitatására kitűzött rendkívüli közgyűlés Péchy Imre főispán e méltóságának elnöklete alatt nyittatott meg. Mindjárt az ülés kezdetén fölolvastatott a főjegyző által egy körülbelől 600 zágrábmegyei birtokos nemes által — kik között több püspök és sok mágnás is van — aláirt tiltakozás a múlt közgyűlés ama határozata ellen , mellynél fogva ezen országokból, Zágrábmegye részéről az tartománygyűlésre követ nem küldetik, hanem Zalamegye rendet keretnek meg, hogy a magyar országgyűlésen Zágráb különös képviseletét eszközöljék , miközben ezen megye kívonatait és sérelmeit a törvényhozó gyülekezet elébe terjesszék. Hasonló tartalmú tiltakozást adott be a Zágráb városi község ügyésze is, annak nevében. Mire hosszas s igen élénk vita támadt a kérdéses tiltakozás elfogadása vagy visszautasítása fölött. A horvát-magyar párt szónokai az el nem fogadás mellett nyilatkoztak, mások pedig a tiltakozóknak visszaadatni akarták. Ezen indítványukat azzal iparkodtak okadatolni, miszerint előadatot, hogy senkinek nem szabad , a távollétében hozott határozat ellen tiltakozni; mi ellen a nemzetiek azt hozák föl, hogy jelen esetben a tiltakozóknak teljes joguk van, minthogy a kérdéses határozat által az országgyűlési küldöttségnek egy terve elfogadtatott, melynek munkálata, noha az utósó közgyűlésben kihirdettetett ugyan, ennek érdemleges tárgyalására mégis a mai napra kitűzött rendkívüli közgyűlés jön összehíva, minél fogva ama határozat ellen tiltakozásukat benyújtó rendek része nem is tudhatta, hogy azon közgyűlésben az országgyűlési tárgyak, mellyek megvitatására saját közgyűlés tűzetett ki, tanácskozás alá jövendnek. Daczára eme alapos közbeszólásnak, a horvát- magyar párti rendek követeléseik mellett maradtak, hogy a szóban levő tiltakozások el ne fogadtassanak és a nemzetiek részéről megtámadott határozat föntartassék. Erre főispán méltósága felszólíta a rendeket, hogy nyilvánításaikat egyedül a benyújtott tiltakozásokra szorítanák, a kérdés alatt levő határozatra nézve pedig csak akkor mondanák ki véleményeiket, ha az országgyűlésre meghívó levél, melly már a megyéhez leérkezett, fölolvastatnék. Minthogy pedig mind a két tárgy fölött mégis vitatkozónak a rendek, annál fogva főispán e méltósága a zágrábi püspök s az ezen országokbani báni helytartó e nagyméltóságának a horvátországi tartománygyülésre meghívó levelét a jegyzőnek fölolvasás végett átadá. Most elkezdődök a zaj, s az eleinte mérséklettel s nyugalommal vitt tanácskozás nagyobb részt a személyességek terére játszatott, és a horvátmagyar párti urak szokás szerint minden erejüket fölhasználák a tartománygyűlés, hazafiak s fő kép (nevezetesen az előkelőbb) papság elleni legdurvább kikelésekre. — Minthogy ő nagyméltóságának meghívó iratában October lékára és pedig Zágrábba hivatnak meg a rendek, azonban a hely, a hol az megtartassák, nem jelöltetik ki, mondák a horvátmagyarok*, hogy kérdést kell intézni báni helytartók nagyméltóságához, miként mégis megtudathassék , hogy a tartománygyűlést a színházban vagy hol fogná-e tartatni. Mások a dologra magára tértek át, tudniillik a kérdés alatt levő határozatra, amidőn e fölött, s ennek megtartására nyilatkoztak volna, azzal iparkodtak magukat igazolni , miszerint a horvát nemesség az ismert kir. leirat által a múlt tartománygyülésen egyéni szavazatától — mit szokás szerint mint törvénytelent igyekeztek előállítani — megraboltatott, s ennélfogva e megye a tartománygyülésre addig követeket nem küldhet, míg ama tartományi tanácskozásnál a nemesek egyenkénti szavazataikat vissza nem nyerendik. (Mi őszintén megvalljuk, hogy ezen állításban az ok és okozat összefüggését föl nem foghatjuk, mert ha ezen teirat csak törvényhatóságok küldötteinek ad szavazatot, akkor miért nem akarnak küldeni követet a tartománygyűlésre ? Ezzel körülbelül annyi mondatik: mivel a tartománygyűlésen a nemeseknek nincs egyenkénti szavazata, hanem csak azok képviselőinek, a követeknek, tehát nem küldünk követeket a tartománygyűlésre; ha pedig a nemeseknek ott egyenkint szavazni szabad , azok képviselőit küldendjük oda!) Mások azt törekedtek megmutatni, hogy a nemességnek hajdantól fogva egyéni szavazata volt a tartománygyülésen, s ezen állítás védői által példák és elvek hozattak föl s egész a bosszantásig ismételtettek, mellyek számtalanszor mind e lapban , mind pedig a magyar lapokban tökéletesen megczáfoltanak. Midőn Károlyváros küldötte az említett — kérdés alatt függő határozat ellen küldői nevében tiltakoznék, s horvát nyelven szót emelne, és a kortestömeg előtt — mellyel magát a horvát-magyar párt mindig fedni szokta, sőt mellyből ennek centruma áll — a vita alatt levő tárgyat megmagyarázná, közte s _________A____ közt dühös szóváltás támadt , mi közben ez utósó részéről az ikrek s törekvéseik ellen nem hiányoztak a kikelések. Tehát kinyilatkoztatá, hogy hasonlókép horvát nyelven akar szólani, jóllehet a Károlyvárosi követnek, ki ilir nyelven beszélt s kit nem értett, magyar nyelven kellett volna felelni. Ekkor a kortesekhez fordulva mondá, hogy turopolyai romlott dialectussal, tehát a régi ortographia szerint fog velük beszélni, miként mindnyájától megértethessék. Aztán hosszabb beszédben fejtegetd az elveket, mellyekből a határozat levonatott, a károlyvárosi küldött ellen tiltakozott, megmagyarázd a czélokat, miket az „ikrek“ életbe léptetni törekesznek, és az egész gyűlés színe előtt azok részére nyilatkozott, kik a magyarosításra törekednek, miután ő magyar s nem az ilir nyelvet szándékozik a dolgok vitelére behozni, s kéré, hogy a nemesek ezt házaik körében is terjesszék. Ezen s más tárgynál a kortesek közbejöttével igen pompás mulatságnak valánk tanúi. Mint t. i. J. D. A. a károlyvárosi küldött előadása nem értését nyilvánitá, állításának mérlegébe akarván venni a kortesek fontos véleményét is, hosszabb fejtegetés után e czélból következő kérdést intéze a kortestömeghez : Hát mondjátok meg, értettétek-e ezen ur beszédét? — Jesmo, jesmo (igen igen) harsogott egyhangúlag a kortesek szájából, s alig lehetett más kézzelfogható kérdésekkel néhányat közülök lassan lassan kapacitálni, hogy :nem-et kell kiáltaniok. Ezen szerencsétlenség történt a horvátmagyar urakkal, mint egy vezér ezen kérdést intézte a kortestömeghez: mondjátok meg, akarjátok-e, hogy követeinket a tartománygyűlésre küldjük? mire egy dörgő „hocemo, hocemo“ (igen, akarjuk) hangzott el , a jele, hogy a kortes urak mint politikai gépalakok még nincsenek elegendőkép betanulva ; jele továbbá: melly oldalon van a józanabb rész , melly illy veszedelmes fölebbvitelhez nem folyamodik ; s mellyen van az átellenben levő párt. Bleh K. mind a tiltakozás visszautasítására , mind a tartománygyülésrei követ nem küldésre szavazott, mert ez utósó csak nehány káptalanokból és octavalis bíróságokból van rendezve. A nemesek az utósó tartománygyűlésből erőszakosan zárattak ki. Hasonló értelemben szólottak még K—eh ügyész, Sz—y, S—k és többen. (Agr. Zung.) (Folyt. köv.) VIDÉKI HÍREK. Hold-Mező-Vásárhelyről. A magára országos figyelmet vont Tisza völgyében hazánknak, akár népességére, akár földje terjedelmességére nézve alig lévén nevezetesebb mezőváros Is. M. Vásárhely városánál, melly több mint 37.000 tisztán magyar ajkú lakost táplálván kebelében , valamint létezésére nézve a statisticus, úgy kifejlődése, és jövendőjére nézve a szives hazafi részvétét megérdemli, nem veszi rész néven az olvasó közönség, ha e város úrbéri állásából felfedezésére irányzott utóbbi szerencsés lépéseit egykét szóval előtte megemlítjük. — A folyó év tavaszán tükrözék a hírlapok e város azon szives örvendezését, mellyet lakosai kebelében amaz üdvös úrbéri szerződésnek alakítása, mellyel az itten levő minden egy telek után legelő czimen nyert 32 hold föld biztosíttatott, költe föl. — De valamint a tavasz sokat ígérő virágos bimbói által nagy termésre reményt nyújtó természet ígérete, csak akkor adhat a munkásnak teljes megnyugtatást, ha a virágbimbóban rejtett termést, az idő folyásával, megérett gyümölcsökben teszi kezeibe a kert tulajdonosának a természet, Így a jobb jövendőt biztosító szerződések is csak a vagyon átadásával s kézbesítésével testesülvén meg, II. M. Vásárhely városának is az ősz napjai hozák meg azt, mit a vidám tavasz megajánla. — Ugyanis e város földesurai nagy méltóságú és méltóságos nagykárolyi gróf Károlyi István, Lajos és György, igaz hazafiságban és nagylelkűségben egymással vérségi szeretettel vetélkedő három testvérek teljes hatalmú biztosa fekésházi Tabódy Pál úr által, az itteni úrbéri vakság fölötti egyezségre újólag kitűzött határideje közelgetésével e község választottjait, e nagy czélházi előkészületek foglalatoskodtatván, más részről a felsőbb helyről kegyelmes helybenhagyással visszaérkezett legelő elkülönözési egyezség végrehajtásának September 30k ára rendelt határideje is előállott, a mikor a foganatosításra uriszékileg kiküldött uradalmi kerületi ügyész Sz__ L .. . ur által , amaz üdvös egyezség létesítésében hatályosan működött csongrádmegyei első alispán Temesváry István küldöttségi elnök urnak, és a választottság tagjainak , úgy az e végre itéletileg kapcsolt törvényes bizonyságnak, s a tiszti védőnek közbenjöttekkel, a végrehajtás a város elöjárósága , választott fölhatalmasitottjai jelenlétökben, a helyszínen megkezdetvén , közörömre éleszte mindenkit annak megértése, hogy ezen foganatosításnál a föntisztelt meghatalmasitott úr fog a méltóságos grófok részéről *) Igen szívesen veendjük, sőt kérjük. Szerk. 651