Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-10-14 / 573. szám

után ismerem hazánk politikai viszonyait, fájdalma­san kell tapasztalnom, hogy minden, még a haza érdekét illető kérdések és intézkedések is a pár­toskodás szikláin hajótörést szenvednek. Nem mon­dom átalánosan, de többnyire a pártok rosszul fog­ják föl a pártszellemet, a tisztújítás s követválasz­tási ingerültséget, torzsalkodást, zsurlódást átviszik a közéletbe, át a társadalmi térre, s többnyire elv helyett személy ellen , vagy mellett küzdenek: in­nen van , hogy valamelly bár legczél- és oksze­rűbb indítvány már megszületésekor halála magvait magával hozza , mivel az indítványozó személye a nagy többségnek nem kegyeltje. Míg tehát a zöldasz­tal körüli vitákból származott ingerültséget a megyei terem négy falai közt nem tudjuk hagyni, addig a társadalmi téren kevés hatállyal, kevés sikerrel fo­gunk működhetni. Nem mondom hogy a pártok szük­ségtelenek , vagy tán károsak a hazára; sőt állítom, hogy a pártok­­súrlódásaiból , vitatkozásokból fej­lődhetik ki tökéletes jó; csak hogy a viták szemé­lyeskedés mételyétől menten, csupán a czéljó vagy rész volta mellett, vagy ellen küzdjenek, s a­mit békés után s békés haladással ki lehet vinni , nem kell a tó hegyére állítani, és a nyereség dús leend­ő hazára! Egyesülés tehát, az, mellyre jelenben legnagyobb szükségünk van; mert nincs erő, legyen bár óriási, — nincs tehetség, legyen bár gazdag mint arany­bánya, — nincs kebel, legyen bár sziklakemény, nincs szív, legyen bár hő mint nap, és lángoló mint vezuv , melly a véletlenség, emberi irigység, e­­gyenetlenség, ármány, s gyanúsítások küzdelmei közt meg ne törjék, el ne lágyuljon, ki ne hüljön előbb vagy utóbb, ha az erő­s tehetség egyesek akaratát feszíti, és a hő szív egyesek keblét dobog­tatja , mert emberek vagyunk. De az egyesült, s egyesített parányi erők, a jónak, üdvösnek csak csi­ráját magukba rejtő ezernyi egymást ölelő gyenge keblek, a tisztán, s nemesen érező szívek egy a­­karata, egy érzése, egy kitörése legyőzhetlen. Az egyesülésben nincs csüggedés , nincs visszalépés, visszahanyatlás, mert a látott s tapasztalt kitar­tás , nagyratörés, a gyengébbet, a kétkedőt hason­ló nagy tettekre hevíti, fölbátorítja, s lankad­ni soha nem engedi. Azért egyesüljünk egy czélra , s a czél legyen e hon , e közös anya boldogitása. Különbözők ugyan az eszközök , mellyek által ezen czélt el lehet érni, ezen eszközök közöl a legszük­­ségesbnek, s czélhoz legkönnyebben vezetők­nek tartom a biztosító intézeteket. Minden embernek szabadságában áll hinni s tenni, a mit legjobbnak tart s lát, az én hitem ez, s ezen hitemben leg­inkább megerősít a külföldi intézetek virágzása , s ezen intézetekből az egész nemzetre háramló ha­szon. Ébredjünk azért honosim! és állítsunk illy ne­mű intézeteket, még­pedig Pesten , az ország szí­vében, és a kölcsönösség alapelvére, nemzeti ön­állásunkat, s függetlenségünket semmi sem fogja annyira biztosítani, mint a hon határain belől léte­ző és virágzó biztositó intézetek. A miképenrél — a tisztelt szerkesztőség engedelmével más alka­lommal szólandok.*) Boross Mihál: Megyei és kir. városi követválasztások. Zala­­megyében : T­o­l­n­a­y Károly és ifj. C­s­ú­z­y Pál. Szatmárnémetiben: Sztanaczk­y András kapitány és Laky Sándor alügyész. — Szegeden: Véber György főbíró és Rengey Ferdinánd tiszti fő­ügyész. — Bazinban: Haasz Tóbiás aljegyző és helyettes városi tanácsos. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Zágrábból. (Rendkívüli közgyűlés.) A múlt hó 29-én országgyűlési utasítások megvitatására ki­tűzött rendkívüli közgyűlés Péchy Imre főispán e méltóságának elnöklete alatt nyittatott meg. Mindjárt az ülés kezdetén fölolvastatott a főjegyző által egy körülbelől 600 zágrábmegyei birtokos nemes által — kik között több püspök és sok mágnás is van — aláirt tiltakozás a múlt közgyűlés ama határozata el­len , mellynél fogva ezen országokból, Zágrábme­­gye részéről az tartománygyű­lésre követ nem küldetik, hanem Zalamegye rendet keretnek meg, hogy a ma­gyar országgyűlésen Zágráb különös képviseletét esz­közöljék , miközben ezen megye kívonatait és sé­relmeit a törvényhozó gyülekezet elébe terjesszék. Hasonló tartalmú tiltakozást adott be a Zágráb városi község ügyésze is, annak nevében. Mire hosszas s igen élénk vita támadt a kérdéses tiltakozás elfoga­­dása vagy visszautasítása fölött. A horvát-magyar párt szónokai az el nem fogadás mellett nyilatkoztak, mások pedig a tiltakozóknak visszaadatni akarták. Ezen indítványukat azzal iparkodtak okadatolni, mi­szerint előadatot­, hogy senkinek nem szabad , a tá­vollétében hozott határozat ellen tiltakozni; mi ellen a nemzetiek azt hozák föl, hogy jelen esetben a til­takozóknak teljes joguk van, minthogy a kérdé­ses határozat által az országgyűlési küldöttség­nek egy terve elfogadtatott, me­lynek munkála­ta, noha az utósó közgyűlésben kihirdettetett u­­gyan, ennek érdemleges tárgyalására mégis a mai napra kitűzött rendkívüli közgyűlés jön összehíva, minél fogva ama határozat ellen tiltakozásukat be­nyújtó rendek része nem is tudhatta, hogy azon közgyűlésben az országgyűlési tárgyak, mellyek megvitatására saját közgyűlés tűzetett ki, tanácsko­zás alá jövendnek. Daczára eme alapos közbeszó­lásnak, a horvát- magyar párti rendek követeléseik mellett maradtak, hogy a szóban levő tiltakozások el ne fogadtassanak és a nemzetiek részéről meg­támadott határozat föntartassék. Erre főispán­­ mél­tósága felszólíta a rendeket, hogy nyilvánításaikat egyedül a benyújtott tiltakozásokra szorítanák, a kér­dés alatt levő határozatra nézve pedig csak akkor mondanák ki véleményeiket, ha az országgyűlésre meghívó levél, melly már a megyéhez leérkezett, fölolvastatnék. Minthogy pedig mind a két tárgy fö­lött mégis vitatkozónak a rendek, annál fogva főispán e méltósága a zágrábi püspök s az ezen országok­­bani báni helytartó e nagyméltóságának a horvátor­szági tartománygyülésre meghívó levelét a jegyző­nek fölolvasás végett átadá. Most elkezdődök a zaj, s az eleinte mérséklettel s nyugalommal vitt tanács­kozás nagyobb részt a személyességek terére ját­szatott, és a horvátmagyar párti urak szokás szerint minden erejüket fölhasználák a tartománygyűlés, ha­zafiak s fő kép (nevezetesen az előkelőbb) papság elleni legdurvább kikelésekre. — Minthogy ő nagy­méltóságának meghívó iratában October lékára és pedig Zágrábba hivatnak meg a rendek, azonban a hely, a hol az megtartassák, nem jelöltetik ki, mondák a horvátmagyarok*, hogy kérdést kell in­tézni báni helytartó­k nagyméltóságához, miként még­is megtudathassék , hogy a tartománygyűlést a színházban vagy hol fogná-e tartatni. Má­sok a dologra magára tértek át, tudni­illik a kérdés alatt levő határozatra, a­midőn e fölött, s ennek megtartására nyilatkoztak volna, az­zal iparkodtak magukat igazolni , miszerint a horvát nemesség az ismert kir. leirat által a múlt tartománygyülésen egyéni szavazatától — mit szokás szerint mint törvénytelent igyekeztek előállítani — megraboltatott, s ennélfogva e megye a tartománygyülésre addig követeket nem küldhet, m­íg ama tartományi tanácskozásnál a nemesek e­­gyenkénti szavazataikat vissza nem nyerendik. (Mi őszintén megvalljuk, hogy ezen állításban az ok és okozat összefüggését föl nem foghatjuk, mert ha ezen teirat csak törvényhatóságok küldötteinek ad szavazatot, akkor miért nem akarnak küldeni követet a tartománygyűlésre ? Ezzel körülbelül annyi mondatik: mivel a tartománygyűlésen a nemeseknek nincs egyenkénti szavazata, hanem csak azok képviselőinek, a követeknek, tehát nem küldünk követeket a tartománygyűlésre; ha pe­dig a nemeseknek ott egyenkint szavazni szabad , azok képviselőit küldendjük oda!) Mások azt tö­rekedtek megmutatni, hogy a nemességnek hajdantól fogva egyéni szavazata volt a tartománygyülésen, s ezen állítás védői által példák és elvek hozat­tak föl s egész a bosszantásig ismételtettek, mellyek számtalanszor mind e lapban , mind pedig a magyar lapokban tökéletesen megczáfoltanak. Midőn Károly­­város küldötte az említett — kérdés alatt függő hatá­rozat ellen küldői nevében tiltakoznék, s horvát nyel­ven szót emelne, és a kortestömeg előtt — mellyel magát a horvát-magyar párt mindig fedni szokta, sőt mellyből ennek centruma áll — a vita alatt levő tárgyat megmagyarázná, közte s _________A____ közt dühös szóváltás támadt , mi közben ez utósó részéről az ik­rek s törekvéseik ellen nem hiányozta­k a kikelések. Tehát kinyilatkoztatá, hogy hasonlókép horvát nyelven akar szólani, jóllehet a Károly­városi követnek, ki ilir nyelven beszélt s kit nem értett, magyar nyelven kellett volna felelni. Ekkor a kortesekhez fordulva mondá, hogy turopolyai romlott dialectussal, tehát a régi ortographia szerint fog velük beszélni, miként mindnyájától megértet­hessék. Aztán hosszabb beszédben fejtegetd az elve­ket, mellyekből a határozat levonatott, a károly­­városi küldött ellen tiltakozott, megmagyarázd a czélokat, miket az „ik­rek“ életbe léptetni törekesz­­nek, és az egész gyűlés színe előtt azok részére nyilatkozott, kik a magyarosításra törekednek, mi­után ő magyar s nem az ilir nyelvet szándékozik a dolgok vitelére behozni, s kéré, hogy a nemesek ezt házaik körében is terjesszék. Ezen s más tárgynál a kortesek közbejöttével igen pompás mulatságnak va­­lánk tanúi. Mint t. i. J. D. A. a károlyvárosi kül­dött előadása nem értését nyilvánitá, állításának mér­legébe akarván venni a kortesek fontos véleményét is, hosszabb fejtegetés után e czélból következő kérdést intéze a kortestömeghez : Hát mondjátok meg, ér­tettétek-e ezen ur beszédét? — Jesmo, jesmo (igen igen) harsogott egyhangúlag a kortesek szájából, s alig lehetett más kézzelfogható kérdésekkel néhányat közülök lassan lassan kapacitálni, hogy :nem­-et kell kiáltaniok. Ezen szerencsétlenség történt a horvát­­magyar urakkal, mint egy vezér ezen kérdést intéz­te a kortestömeghez: mondjátok meg, akarjátok-e, hogy követeinket a tartománygyűlésre küldjük? mi­­re egy dörgő „hocemo, hocemo“ (igen, akarjuk) hang­zott el , a jele, hogy a kortes urak mint poli­tikai gépalakok még nincsenek elegendőkép be­tanulva ; jele továbbá: melly oldalon van a józanabb rész , melly illy veszedelmes fölebb­­vitelhez nem folyamodik ; s mellyen van az átellen­­ben levő párt. B­l­eh K. mind a tiltakozás vissza­utasítására , mind a tartománygyülésrei követ nem küldésre szavazott, mert ez utósó csak nehány káp­talanokból és octavalis bíróságokból van rendezve. A nemesek az utósó tartománygyűlésből erőszako­san zárattak ki. Hasonló értelemben szólottak még K—eh ügyész, Sz—y, S—k és többen. (Agr. Zung.) (Folyt. köv.) VIDÉKI HÍREK. Hold-Mező-Vásár­helyről. A magára országos figyelmet vont Tisza völgyében hazánknak, akár né­pességére, akár földje terjedelmességére nézve a­­lig lévén nevezetesebb mezőváros Is. M. Vásárhely városánál, melly több mint 37.000 tisztán magyar ajkú lakost táplálván kebelében , valamint létezésé­re nézve a statisticus, úgy kifejlődése, és jövendő­jére nézve a szives hazafi részvétét megérdemli, nem veszi rész néven az olvasó közönség, ha e város úrbéri állásából felfedezésére irányzott utóbbi szerencsés lépéseit egykét szóval előtte megemlít­jük. — A folyó év tavaszán tükrözék a hírlapok e város azon szives örvendezését, mellyet lakosai kebelében amaz üdvös úrbéri szerződésnek alakítása, mellyel az itten levő minden egy telek után legelő czimen nyert 32 hold föld biztosíttatott, költe föl. — De valamint a tavasz sokat ígérő virágos bim­bói által nagy termésre reményt nyújtó természet í­­gérete, csak akkor adhat a munkásnak teljes meg­nyugtatást, ha a virágbimbóban rejtett termést, az idő folyásával, megérett gyümölcsökben teszi kezei­be a kert tulajdonosának a természet, Így a jobb jövendőt biztosító szerződések is csak a vagyon át­adásával s kézbesítésével testesülvén meg, II. M. Vá­sárhely városának is az ősz napjai hozák meg azt, mit a vidám tavasz megajánla. — Ugyan­is e város földesurai nagy méltóságú és méltóságos nagyká­rolyi gróf Károlyi István, Lajos és György, igaz hazafiságban és nagylelkűségben egymással vérségi szeretettel vetélkedő három testvérek teljes hatal­mú biztosa fekésházi Tabódy Pál úr által, az itteni úrbéri vak­ság fölötti egyezségre újólag kitűzött ha­tárideje közelgetésével e község választottjait, e nagy czélházi előkészületek foglalatoskodtatván, más részről a felsőbb helyről kegyelmes helybenhagyás­sal visszaérkezett legelő elkülönözési egyezség vég­rehajtásának September 30k ára rendelt határideje is előállott, a mikor a foganatosításra uriszékileg ki­küldött uradalmi kerületi ügyész Sz__ L .. . ur ál­tal , amaz üdvös egyezség létesítésében hatályosan működött csongrádmegyei első alispán Temesváry István küldöttségi elnök urnak, és a választottság tagjainak , úgy az e végre itéletileg kapcsolt tör­vényes bizonyságnak, s a tiszti védőnek közben­­jöttekkel, a végrehajtás a város elöjárósága , vá­lasztott fölhatalmasitottjai jelenlétökben, a helyszínen megkezdetvén , közörömre éleszte mindenkit annak megértése, hogy ezen foganatosításnál a föntisztelt meghatalmasitott úr fog a méltóságos grófok részéről *) Igen szívesen veendjük, sőt kérjük. S­z­e­r­k. 651

Next