Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-10-24 / 579. szám
rak elfuháznak, és a tudományoknak nemcsak derék, de kitünőleg jeles férfiakat is. Leopold alatt Jantó és Tolvaj, tállyai nemesek, néhány helybeli ficzkókkal, egész ezred kir. zsaroló sereget nagy veszteséggel űztek ki a határból, mert népét a jóléti öntermesztésén kívül más szeszes italok nem ismerése, éghajlat, ipar, élénk képzeletű véralkattal ruházta föl; a vidék fekvése, külföldiek látogatása — önbeccsel, hazaszeretettel, s már e szó „hegyaljai“ nemével a büszkeségnek tölté be őket, hozzájárul, hogy ekkor a Hegyalját megszagolni sem volt szabad a zsidónak; a nemeslelkü magyar pedig csalással be nem fertöztetett szűzliszta kezekkel adta tovább hordóit, mellyekért a lengyel nem sajnálta aranyait, mert tudta, hogy miért. Tokajban orosz s lengyel megbízottak házai — Tállyán, Mádon s más városokban gazdag felföldi uraságok curiái emelkedtek, mellyeket siettek ellepni az idegen hölgyek s tehetős schlechticzek, hogy a zene s taraczkok durrogásaival ünnepélyesitett szüret s mádi bál pompájában részt vehessenek. — Ma nincs ez többé. — Számtalan falromok, szünetlen nyomornak lettek tanúi!! — A sors nehéz karjai keservesen nyomják e vidéket. Megbukott pártoskodó büszkeségében a lengyel, s zsebkendőjét, mellyet kényeivel megnedvesitett — a Hegyaljának adta át! — És sir ez is, mert e bukás a régi barátság s dicsőség végvonaglását hirdeté; s hogy kimúlása szivrázóbb legyen, mintha az elemek esküdtek volna ellene ; — az égnek ostora pattogott fölötte s csapását fagyak s köszült fergetegek romboló jegeiben osztá ki. Azonban a lengyel bukása nem volt halálos csapás a föld lakosaira nézve, mert e tette után is meglátogatja a magyart; még 1834 ben nagy számú lengyelek tömött erszénnyel jelentek meg a szüretre, akik közöl többeket koldusbotra juttattak a zsidók. Nagy értékű borok szállíttattak ekkor a szomszéd országba, s ki hinné? sok hordóban mesterséges csövek találtattak, jó asszúborral töltöttek, közöttük lőre; másokban kevés csinált bor, alul törköly, seprő, sőt homok is ; másokban ismét silány, bár édes falusi borok, mellyek a vitel után megeczetesedtek, hogy a szegény lengyel, miután elég keserűben részesült, a savanyut is megkóstolja. Volt ugyan a Hegyaljának azóta is csekély termése, de ez a jámbor termesztőt csak a kétségbeeséstől mente meg, mert árát zsidók határozták meg. Mind e mellett adóját csak úgy kellett fizetnie, mint a legboldogabb időkben, mi miatt némellyeknek téli dumáját vitte el a kisbiró vagy város hajdúja, hogy a szegény ember, ki nyárban éhségtől gyötörtetve bujában izzadott, télben hús levegőben részesüljön. Ez és más okok miatt régóta éhezik a hegyaljai nép , éhezett főleg ez idén, mert magtárakról gondoskodva ugyan nincs — de azért hoztak volna a jólelkű falusiak elég gabonát , ha a zsidók (főleg sállyaiak) utjokat nem állják , s azt nem mondják, hogy a városi hatóságok szabott áron foglalják le ; s igy útban elámitván az árulókat, magok vették meg a sok életet, mit a szükölködöknek jó áron adtak el; tehát éhsége közepette tántorgott a magyar, hogy a zsidó erszény meghízhasson. — — — Nem fejt ki a leggyakorlottabb róka buzgóbb erélyt czélja megejtésében, mint Izraelnek e hagymarágó elkorcsosult ivadéka a külföldi kupecz körülhálózásában, kinek a csalásból tengődő társaság mintegy kényszerítő rábeszéléseitől menekülnie lehetlen, mig valami pinczébe el nem jut; de ekkor már a kupecczel végződött alku a termesztővel kezdődik, ki ollykor két pengő forintot fizet hordójától a zsidónak factor-pénzt, hogy borait eladja; szinte annyit fizet a kupecz is, hogy olcsón alkudja meg a bort, s ezen tudási műtétet jobban jövedelmez a zsidónak, mint a termesztőnek egész értéke. Nem lehet ugyan ezt egészen kárhoztatni, mert a zsidónak nincsen szőlője, mivel annak tartása nagy költségbe és izzadásba kerül, az ő bőre pedig, bár ősapái bölcsőjét Ázsia szele ringatta — nem nagy barátja a tikkasztó hőség és kétágú kapának , de azért még is sok bort szokott eladni a zsidó, és pedig mint sajátját, mert több szőlős gazda borára mindjárt szűrés után — ki tudja minő rovások s kötelezvények miatt, ráüli pecsétjét; azonkívül már nagy mennyiség találtatik a pinczékben , melly falukon termelt ugyan — de minhogy a pinczék hegyaljaiak, a borok is a lakosok becsületére hegyaljaiak gyanánt adatnak el; ha aztán a megcsalatott vevő a megyénél keres vigasztalást — ok akkor a zsidó bankról, neki nincs semmije, mert, mint egyikök mondó, a zsidó legokosabb ha bankról, mert ekkor mindig a magyar értéke vagy becsülete bukik; ha pedig a zsidó bukik — a magyaresik el. Ezekből látjuk, hogy a Hegyaljának legkeményebb ostora a zsidó; az ő jóléte elenyészett, reményeinek szemfedője készül, s rajta, miután a nép előmenetelének gátjait megvetette, erkölcsi állását megrendítette, s hitelét a külföld előtt eltemette, minden izraelita kéz dolgozik. — Igaz ugyan, mikép borhamisítási s kicserélési módjukat utánozták némelly hegyaljai uracskák is, s tudtunkra alig két éve nem szégyenlette egy különben becsületes világcsaló a tokaji borok csinálási módját hirlapilag hirdettetni* s a csalás annyira ment, mikép fővárosunk előkelő vendéglőiben is drága pénzért csak mesterségesen készült gyomorrontó mixtúrát kaphatunk, de tagadhatlan, mikép ezen csalás kezdői , terjesztői, a helyszínen nagyobb mennyiség eladói, s ez által a kupeczeknek a Hegyaljáróli elidegenítői a zsidók voltai. — Zemplénmegye látván, mikép illy tények által a nemzeti hitel s Hegyalja jövendője érdekeltetik, minden jó évben megszokta újítani azon határozatát, melly szerint idegen boroknak bevitele bárkinek — az asszuborrali kereskedés pedig zsidónak régibb törvény értelménél fogva is tiltatik. — Azonban a furfangos agyú többnyire talál módot, s tárczájában egy pár jó hatású salvus conductus-t, hogy az efféle rendeletet személyére és boraira nézve megsemmisítse. Mégis a P. Hírlap keserves jeremiadot hangoztatott egyszer Zemplén megye eljárása ellen, mit ez idén a 915 — 916. számban ismételt, mondván: „hogy miután a zsidók kereskedői szabadsága törvény által garantirozva van, a megye eltiltja őket az asszuszölé vételtől.“ A felelet — úgy hisszük — a megye méltó oka, s az eddig mondottakból eléggé világos; s a P. Hírlap csak akkor panaszkodhatnék, ha a határozat valóban szigorúbban teljesittetnék s a statútum kijátszását maga Pulszky Ferencz ur, mint czikkiró , néhány hegyaljai táblabiró s járási szolgabiró hivatalos titkaihoz tartozni el nem ismerné. — De térjünk tovább a zsidókra: K. F. ur e lapokban statistikailag megmutatta, hogy a zsidók minden kedvezmények mellett is veszélyesek voltak a státusokra nézve, s hogy uj szabadalmaik csak uj zsarolások s visszaélésekre adtak alkalmat; nem czélunk tehát e tárgyba bővebben bocsátkozni, csak néhány észrevételeket teszünk a P. Hírlap 915— 916. számában közlett czikkre. Panaszkodik tudniillik a P. Hírlap, hogy az 1837-edik országgyűlésen indítványba hozott zsidóügy vesztett azon sympathiából, mellyel akkor fölkaroltatott, s hogy ismét fölébredett a középkor fanatismusa elnyomott hazánkfiai ellen. Hát (folytatja tovább) érdemetlenebbek lettek talán a zsidók hét év óta azon concessiókra,melylyeket akkor nyertek? — Mi a zsidóban (legalább külsőleg) szinte csak embert ismerünk, de nem azt, kiben a kereszténységgel rokonérzelmü keblet találhatnék; nem azt, kiből a közállományba fölvétele után is igaz hazafit reménybelnek; az ő lelke önérdekéhez van mérve, — hazaszeretetét erszénye állapota képviseli; ő nála áll szigorúan ama közmondás : „ibi patria ubi bene.“ S ezen szellemet mindenütt kitüntették a jobbágyok sanyargatásiban, hol a szerencse s hatalom polczára mennyire annyira fölkapaszkodtak. Már a kereszténységnek irántukiltalános ellenszenve sok visszaéléseiket s lelketlen tetteiket tanúsítja, mert annyi évszázadok alatt higgadni kellett volna annak, ha az emberbaráti szeretetrőli megfeledkezés a türelmetlenség főrugóját nem érintette volna. És ugyan mik azok az érdemek, melylyek az 183-odik országgyűléstől buzgóbb szeretetre s engedmények nyerésére méltókká tették volna a zsidókat? Az erkölcstelenség haladását nagy részint nekik lehet köszönni; a pálinkaital terjesztése, minek eszközei voltak, több vidékeken demoralizálta a népet, elkorcsosstá teszi erejét, minek természetes következménye az anyagi jólét megbukását idézte elő , mert tapasztalás bizonyítja , hogy hol az erény lankad — fogy a testi erő s vele az anyagi előmenetel roskad össze. Bizonyságot adhatnak erről a lelkészek és gazdatisztek: mik voltak alattvalóik és mivé lettek erkölcsi s anyagi tekintetben olly vidékeken, hol a zsidók megszaporodtak ! — A zsidó még a szegénységet is hasznára tudja fordítani, s ki hinné? a szegényebb helyeken szívesebben tartózkodik, mint a tehetősbeken; egynek a múlt évben Nógrádban bérlés végett korcsmát ajánlunk, s tüstént azt kérdezte: váljon tehetős s kész fizetök-e a lakosok ? Mire minthogy igennel válaszoltunk — megköszönte ajánlatunkat, mondván: „mikép sokkal nagyobb haszna van a szegény helységekben, mert ott a lakosok mindenben rászorulnak, s a rovást termesztményben váltják meg.“ — A zsidó, faluhelyeken korcsmáros s többnyire mészáros is; de az ökröt mikor hozta vagy mikor vágta le — senki sem tudja. Búzája is elég van, bár keveset vagy semmit sem vetett, kivévén a cselédek s cséplők torkát, mellyekre — természetesen az uraságok s gazdák kazalainak becsületére—pálinkát vetett, és pedig minő pálinkát! Nem akarok senkit fölbosszantani, mert események beszélnek, — de tudnának talán a Tiszaszabályozók is valami lélekfagygyasztót mondani. — Valamennyi templomrablások többnyire mind zsidókra sülnek ki, vagy ők voltak indokai s előmozdítói a rablásnak. Számukhoz képest nagy arányba áll sorsosaik közöl a fenyitendők száma , bár (mint helyesen mondá K. F. ur) tetteiket mesterségesen tudják palástolni, s a hivatalnokok is felebaráti indulatból nem keveset elsimítanak. Heves megyének egy bizonyos városkájában néhány zsidó két gyermeket gyújtásra tanított, hogy az alatt egyik gyermek bizonyos úri ház ablakán bemenvén, az ezüstöt hozza ki. A zsidókántor pedig gyermekek által lopatta a baromfiakat, miért midőn a bársonynadrág keményen kiporoztatott, a 400at meghaladó zsidóság fenyegetőzésekkel állott elő, mondván: mikép az ő kántoruk csak úgy honoratior, mint más vallásuaké. Ugyan itt, midőn éhség közepette parancs hirdettetett, melly szerint zsidónak kereskedésre venni tilalmas, mig a lakosok szüksége ki nem elégiltetik , a piaczon őrködő s a vételt akadályozni akaró hajdút a zsidók fölpofozták (mit magyar tenni nem merne) s mentségül a bíróságnak azt felelték, hogy a hajdú a „kereskedő uraknak“ gorombául beszélt. Ekkor összevásárolván minden gabonát, a megyeileg határozott ár hallatára egy éjjel mintegy nyolczszáz köblöt más megye piaczára takarítván, a várost olly ínségre juttatták, hogy drága pénzért kenyeret nem lehetett kapni a piaczon. Ezek mind egy helyen rövid idő alatt történtek ; de vannak több más adatok is kezeim között, mellyek kevéssé meghütik a lelket. Váljon igy kell-e emancipandus atyánkfiainak magukat a közméltánylásra érdemesíteni? A közintézetekhezi járulásukat ugyan egészen mellőzni nem lehet, miután azok tesznek valamit a haza oltárára, kik a haza javaiból akarnak meghízni, s már eddig is eleget élveztek, mert nem sajnál a zsidó néhány szem kukoriczát, hogy a tyúkot megfoghassa. Magyarosodásuk, mi szinte az érdemek táblájára rovatott föl, épen nem sokat nyom a méltányosság mérlegén, mert a minden oldalról sürgetett magyar nyelv művelése és tanulása régóta közkívánat, melly a zsidókat is mint emancipáltatni akarókat annál kevésbbé zárta ki,minthogy a magyar vagyonhoz simulni szerető tehetősb izraeliták egy ellenvetés czáfolatát vélték ez által megszerezhetni, mellynek lajtorjáján a közállomány édenébe juthassanak; a szegényebb zsidó pedig ha nem bírja a magyar nyelvet, ugyan mikép fog alkudni a magyarparaszttal a jövő termésre , mikép dicsérendi pálinkáját? — melly a jámbor pórnak nemcsak gégéjében , hanem szivében és fejében is elég keserűséget és fájdalmat szokott okozni. (Vége köv.) Megyei és sz. kir. városi követválasztások. Ungban: ifj. Tabódy Pál, conservativ, szótöbbséggel, és ifj. Bernáth Simon ellenzéki. Vasban : Vidos József és Szabó Miklós. Győrben: Balogh Kornél első alispán fölkiáltással, — és Szerdahelyi Ferencz t.biró szótöbbséggel. Sopronyban : Martiny Frigyes polgármester és Érti nép. János főjegyző. Esztergomban: Maurovics Rezső főjegyző. Körösben: Fodróczy Sándor megyei aljegyző. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Szepesből. oct. 12. esteli 8 óra. Már azt hittük, hogy a postának átadott követválasztási tudósításunk után e tárgyban többet nem iondunk , midőn esteli 8 óra klán lakásunk felé ballagván , a piacztér alsó teréről a megyeháza felé nagy csoportot zenével közeledni észrevettünk, az ellepték vezér nevét eljépeztetni hellyén , több ellenzék dj Az efféle világos csalók, mint nemzeti hitel s értékei becsének vesztegetői ellen szigorú törvényt kellene hozni, s őket ágálom nélkül javítóházba záratni. Ir 6: 674