Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-10-24 / 579. szám

rak elfuháznak, és a tudományoknak nemcsak derék, de kitünőleg jeles férfiakat is. Leopold alatt Jantó és Tolvaj, tállyai nemesek, néhány helybeli ficzkókkal, egész ezred kir. zsaroló sereget nagy veszteséggel űztek ki a határból, mert népét a jólét­i öntermesz­­tésén kívül más szeszes italok nem ismerése, ég­hajlat, ipar, élénk képzeletű véralkattal ruházta föl; a vidék fekvése, külföldiek látogatása — önbeccsel, hazaszeretettel, s már e szó „hegyaljai“ nemével a büszkeségnek tölté be őket, hozzájárul, hogy ekkor a Hegyalját megszagolni sem volt szabad a zsidónak; a nemeslelkü magyar pedig csalással be nem fertöztetett szűzliszta kezekkel adta tovább hordóit, mellyekért a lengyel nem sajnálta aranyait, mert tudta, hogy mi­ért. Tokajban orosz s lengyel megbízottak házai — Tállyán, Mádon s más városokban gazdag felföldi uraságok curiái emelkedtek, mellyeket siettek ellep­ni az idegen hölgyek s tehetős schlechticzek, hogy a zene s taraczkok durrogásaival ünnepélyesitett szü­ret s mádi bál pompájában részt vehessenek. — Ma nincs ez többé. — Számtalan falromok, szünetlen nyo­mornak lettek tanúi!! — A sors nehéz karjai keser­vesen nyomják e vidéket. Megbukott pártoskodó büsz­keségében a lengyel, s zsebkendőjét, mellyet kényei­vel megnedvesitett — a Hegyaljának adta át! — És sir ez is, mert e bukás a régi barátság s dicső­ség végvonaglását hirdeté; s hogy kimúlása sziv­­rázóbb legyen, mintha az elemek esküdtek volna el­lene ; — az égnek ostora pattogott fölötte s csa­pását fagyak s köszült fergetegek romboló jegeiben osztá ki. Azonban a lengyel bukása nem volt halálos csapás a föld lakosaira nézve, mert e tette után is meglátogatja a magyart; még 1834 ben nagy számú lengyelek tömött erszénnyel jelentek meg a szüretre, a­kik közöl többeket koldusbotra juttattak a zsidók. Nagy értékű borok szállíttattak ekkor a szomszéd országba, s ki hinné? sok hordóban mesterséges csövek találtattak, jó asszúborral töltöttek, közöttük lőre; másokban kevés csinált bor, alul törköly, seprő, sőt homok is ; másokban ismét silány, bár é­­des falusi borok, mellyek a vitel után megeczetesed­­tek, hogy a szegény lengyel, miután elég keserűben részesült, a savanyut is megkóstolja. Volt ugyan a Hegyaljának azóta is csekély termése, de ez a jám­bor termesztőt csak a kétségbeeséstől mente meg, mert árát zsidók határozták meg. Mind e mellett adóját csak úgy kellett fizetnie, mint a legboldogabb időkben, mi miatt némellyeknek téli dum­áját vitte el a kisbiró vagy város hajdúja, hogy a szegény ember, ki nyárban éhségtől gyötörtetve bujában izzadott, télben hús levegőben részesüljön. Ez és más okok miatt régóta éhezik a hegyaljai nép , éhezett főleg ez idén, mert magtárakról gondoskodva ugyan nincs — de azért hoztak volna a jólelkű falusiak elég ga­bonát , ha a zsidók (főleg sállyaiak) utjokat nem áll­ják , s azt nem mondják, hogy a városi hatóságok szabott áron foglalják le ; s igy útban elámitván az árulókat, magok vették meg a sok életet, mit a szükölködöknek jó áron adtak el; tehát éhsége kö­zepette tántorgott a magyar, hogy a zsidó erszény meghízhasson. — — — Nem fejt ki a leggyakor­lottabb róka buzgóbb erélyt czélja megejtésében, mint Izraelnek e hagymarágó elkorcsosult ivadéka a külföldi kupecz körülhálózásában, kinek a csalásból tengődő társaság mintegy kényszerítő rábeszélései­től menekülnie lehetlen, mig valami pinczébe el nem jut; de ekkor már a kupecczel végződött alku a ter­mesztővel kezdődik, ki ollykor két pengő forin­tot fizet hordójától a zsidónak factor-pénzt, hogy bo­rait eladja; szinte annyit fizet a kupecz is, hogy ol­csón alkudja meg a bort, s ezen tudási műtétet job­ban jövedelmez a zsidónak, mint a termesztőnek egész értéke. Nem lehet ugyan ezt egészen kárhoz­tatni, mert a zsidónak nincsen szőlője, mivel annak tartása nagy költségbe és izzadásba kerül, az ő bő­re pedig, bár ősapái bölcsőjét Ázsia szele ringatta — nem nagy barátja a tikkasztó hőség és kétágú ka­pának , de azért még is sok bort szokott eladni a zsidó, és pedig mint sajátját, mert több szőlős gaz­da borára mindjárt szűrés után — ki tudja minő rovások s kötelezvények miatt, ráüli pecsétjét; azon­kívül már nagy mennyiség találtatik a pinczékben , melly falukon termelt ugyan — de minhogy a pin­­czék hegyaljaiak, a borok is a lakosok becsületére hegyaljaiak gyanánt adatnak el; ha aztán a megcsa­latott vevő a megyénél keres vigasztalást — ok ak­kor a zsidó bankról, neki nincs semmije, mert, mint egyikök mondó, a zsidó legokosabb ha bankról, mert ekkor mindig a magyar értéke vagy becsü­lete bukik; ha pedig a zsidó bukik — a magyar­­esik el. Ezekből látjuk, hogy a Hegyaljának legkemé­nyebb ostora a zsidó; az ő jóléte elenyészett, remé­nyeinek szemfedője készül, s rajta, miután a nép előmenetelének gátjait megvetette, erkölcsi állását megrendítette, s hitelét a külföld előtt eltemette, minden izraelita kéz dolgozik. — Igaz ugyan, mikép borhamisítási s kicserélési módjukat utá­nozták némelly hegyaljai uracskák is, s tudtunkra alig két éve nem szégyenlette egy különben be­csületes világcsaló a tokaji borok csinálási módját hirlapilag hirdettetni*­ s a csalás annyira ment, mi­kép fővárosunk előkelő vendéglőiben is drága pénzért csak mesterségesen készült gyomorrontó mixtúrát kaphatunk, de tagadhatlan, mikép ezen csalás kez­dői , terjesztői, a hely­színen nagyobb mennyiség eladói, s ez által a kupeczeknek a Hegyaljáróli el­idegenítői a zsidók voltai. — Zemplénmegye lát­ván, mikép illy tények által a nemzeti hitel s Hegy­alja jövendője érdekeltetik, minden jó évben meg­szokta újítani azon határozatát, melly szerint idegen boroknak bevitele bár­kinek — az asszuborrali ke­reskedés pedig zsidónak régibb törvény értelménél fogva is tiltatik. — Azonban a furfangos agyú több­nyire talál módot, s tárczájában egy pár jó hatású salvus conductus-t, hogy az efféle rendeletet sze­mélyére és boraira nézve megsemmisítse. Mégis a P. Hírlap keserves jeremiadot hangoztatott egyszer Zemplén megye eljárása ellen, mit ez idén a 915 — 916. számban ismételt, mondván: „hogy miután a zsidók kereskedői szabadsága törvény által garanti­­rozva van, a megye eltiltja őket az asszuszölé vé­teltől.“ A felelet — úgy hisszük — a megye mél­tó oka, s az eddig mondottakból eléggé világos; s a P. Hírlap csak akkor panaszkodhatnék, ha a határozat valóban szigorúbban teljesittetnék s a sta­tútum kijátszását maga Pulszky Ferencz ur, mint czikkiró , néhány hegyaljai táblabiró s járási szol­­gabiró hivatalos titkaihoz tartozni el nem ismerné. — De térjünk tovább a zsidókra: K. F. ur e lapok­ban statistikailag megmutatta, hogy a zsidók min­den kedvezmények mellett is veszélyesek voltak a státusokra nézve, s hogy uj szabadalmaik csak uj zsarolások s visszaélésekre adtak alkalmat; nem czélunk tehát e tárgyba bővebben bocsátkozni, csak néhány észrevételeket teszünk a P. Hírlap 915— 916. számában közlett czikkre. Panaszkodik tudni­illik a P. Hírlap, hogy az 1837-edik országgyűlésen indítványba hozott zsidóügy vesztett azon sympathi­­ából, mellyel akkor fölkaroltatott, s hogy ismét föl­­ébredett a középkor fanatismusa elnyomott hazánkfiai ellen. Hát (folytatja tovább) érdemetlenebbek lettek talán a zsidók hét év óta azon concessiókra,mely­­lyeket akkor nyertek? — Mi a zsidóban (legalább külsőleg) szinte csak embert ismerünk, de nem azt, kiben a kereszténységgel rokonérzelmü keblet talál­hatnék; nem azt, kiből a közállományba fölvétele után is igaz hazafit reményb­elnek; az ő lelke önér­dekéhez van mérve, — hazaszeretetét erszénye ál­lapota képviseli; ő nála áll szigorúan ama közmondás : „ibi patria ubi bene.“ S ezen szellemet mindenütt kitüntették a jobbágyok sanyargatásiban, hol a szeren­cse s hatalom polczára mennyire annyira fölkapaszkod­tak. Már a kereszténységnek irántuki­ltalános el­lenszenve sok visszaéléseiket s lelketlen tetteiket tanúsítja, mert annyi évszázadok alatt higgadni kel­lett volna annak, ha az emberbaráti szeretetrőli megfeledkezés a türelmetlenség főrugóját nem érin­tette volna. És ugyan mik azok az érdemek, mely­­lyek az 183-odik országgyűléstől buzgóbb szeretetre s engedmények nyerésére méltókká tették volna a zsi­dókat? Az erkölcstelenség haladását nagy részint nekik lehet köszönni; a pálinkaital terjesztése, minek eszközei­­ voltak, több vidékeken demoralizálta a népet, elkorcsosstá teszi erejét, minek természetes következménye az anyagi jólét megbukását idézte elő , mert tapasztalás bizonyítja , hogy hol az erény lankad — fogy a testi erő s vele az anyagi előme­netel roskad össze. Bizonyságot adhatnak erről a lelkészek és gazdatisztek: mik voltak alattvalóik és mivé lettek erkölcsi s anyagi tekintetben olly vidé­keken, hol a zsidók megszaporodtak ! — A zsidó még a szegénységet is hasznára tudja fordítani, s ki hinné? a szegényebb helyeken szívesebben tartózko­dik, mint a tehetősbeken; egynek a múlt évben Nóg­­rádban bérlés végett korcsmát ajánlunk, s tüstént azt kérdezte: váljon tehetős s kész fizetök-e a la­kosok ? Mire minthogy igennel válaszoltunk — megköszönte ajánlatunkat, mondván: „mikép sokkal nagyobb haszna van a szegény helységekben, mert ott a lakosok mindenben rá­szorulnak, s a rovást termesztményben váltják meg.“ — A zsidó, faluhe­lyeken korcsmáros s többnyire mészáros is; de az ökröt mikor hozta vagy mikor vágta le — senki sem tudja. Búzája is elég van, bár keveset vagy semmit sem vetett, kivévén a cselédek s cséplők torkát, mellyekre — természetesen az uraságok s gazdák kazalainak becsületére—pálinkát vetett, és pe­dig minő pálinkát! Nem akarok senkit fölbosszanta­­ni, mert események beszélnek, — de tudnának ta­lán a Tiszaszabályozók is valami lélekfagygyasztót mondani. — Valamennyi templom­rablások többnyire mind zsidókra sülnek ki, vagy ők voltak indokai s előmozdítói a rablásnak. Számukhoz képest nagy a­­rányb­a áll sorsosaik közöl a fenyitendők száma , bár (mint helyesen mondá K. F. ur) tetteiket mestersé­gesen tudják palástolni, s a hivatalnokok is feleba­ráti indulatból nem keveset elsimítanak. Heves me­gyének egy bizonyos városkájában néhány zsidó két gyermeket gyújtásra tanított, hogy az alatt egyik gyermek bizonyos úri ház ablakán bemenvén, az e­­züstöt hozza ki. A zsidókántor pedig gyermekek ál­tal lopatta a baromfiakat, miért midőn a bársony­­nadrág keményen kiporoztatott, a 400at meghaladó zsidóság fenyegetőzésekkel állott elő, mondván: mi­kép az ő kántoruk csak úgy honoratior, mint más vallásuaké. Ugyan itt, midőn éhség közepette parancs hirdettetett, melly szerint zsidónak kereskedésre ven­ni tilalmas, mig a lakosok szüksége ki nem elégilte­­tik , a piaczon őrködő s a vételt akadályozni akaró hajdút a zsidók fölpofozták (mit magyar tenni nem merne) s mentségül a bíróságnak azt felelték, hogy a hajdú a „kereskedő uraknak“ gorombául beszélt. Ekkor összevásárolván minden gabonát, a megyeileg határozott ár hallatára egy éjjel mintegy nyolczszáz köblöt más megye piaczára takarítván, a várost olly ínségre juttatták, hogy drága pénzért kenyeret nem lehetett kapni a piaczon. Ezek mind egy helyen rö­vid idő alatt történtek ; de vannak több más adatok is kezeim között, mellyek kevéssé meghütik a lel­ket. Váljon igy kell-e emancipandus atyánkfiainak magukat a közméltánylásra érdemesíteni? A közintézetekhezi járulásukat ugyan egészen mellőzni nem lehet, miután azok tesznek valamit a haza oltárára, kik a haza javaiból akarnak meghíz­ni, s már eddig is eleget élveztek, mert nem sajnál a zsidó néhány szem kukoriczát, hogy a tyúkot meg­foghassa. Magyarosodásuk, mi szinte az érdemek táblájára rovatott föl, épen nem sokat nyom a mél­tányosság mérlegén, mert a minden oldalról sürge­tett magyar nyelv művelése és tanulása régóta köz­kívánat, melly a zsidókat is mint emancipáltatni a­­karókat annál kevésbbé zárta ki,minthogy a magyar vagyonhoz simulni szerető tehetősb izraeliták egy ellenvetés czáfolatát vélték ez által megszerezhetni, mellynek lajtorjáján a közállomány édenébe juthas­sanak; a szegényebb zsidó pedig ha nem bírja a ma­gyar nyelvet, ugyan mikép fog alkudni a magyar­paraszttal a jövő termésre , mikép dicsérendi pálin­káját? — melly a jámbor pórnak nemcsak gégéjé­ben , hanem szivében és fejében is elég keserűséget és fájdalmat szokott okozni. (Vége köv.) Megyei és sz. kir. városi követválasztások. Ungban: ifj. Tabódy Pál, conservativ, szó­többséggel, és ifj. Bernáth Simon ellenzéki. Vasban : V­i­d­o­s József és Szabó Miklós. Győrben: Balogh Kornél első alispán fölki­áltással, — és Szerdahelyi Ferencz t.biró szó­többséggel. Sopronyban : Martiny Frigyes polgármester és Érti nép. János főjegyző. Esztergomban: Maurovics Rezső főjegyző. Körösben: Fodróczy Sándor megyei al­jegyző. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Szepesből. oct. 12. esteli 8 óra. Már azt hittük, hogy a postának átadott követválasztási tu­dósításunk után e tárgyban többet nem i­ondunk , midőn esteli 8 óra k­lán lakásunk felé ballagván , a piacztér alsó teréről a megyeháza felé nagy cso­portot zenével közeledni észrevettünk, az ellepték vezér nevét eljépeztetni hellyén , több ellenzék dj Az efféle világos csalók, mint nemzeti hitel s értékei be­csének vesztegetői ellen szigorú törvényt kellene hozni, s őket ágálom nélkül javítóházba záratni. I­r 6: 674

Next