Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-08-05 / 533. szám

Negyvenkettedik év. 533­ szám 1847-Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 fr, borítékkal 6 frt, postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-­sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Csütörtök aug. 5. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­­lendünk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Körültekintés az építészet ügyében. — Gyöngyösről: leírása az 1847dik évben uralkodó hagymáznak a gyöngyösi kórházban. — Egy ujonan fölfe­dezett gyapjumosási mód. — Vegyes újdonságok. — Vidéki hírek­­Barsból. Tatából­. Külföld. B Britannia. Franczia­, Olaszország. Brazília. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Du­­navízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Körültekintés az építészet ügyében. Senki sem kételkedik mai világban rajta, hogy a mérnök és épí­tész egyike a legfontosabb személyeknek akkor, mi­dőn valamelly ország oda jutott már, hogy nemcsak ezif­a szavak és hangzó sóvárgások szavaltatnak el kifejlődése iránt, hanem e kifejlődés eszközlése va­lóban kivitelbe is vétetik. S hazánkban — hála az égnek — lassan kint kezd már ezen időszak beállani... Eddig okoskodtunk, tanácsokat osztogattunk és po­litizáltunk, s ezekben ügyvédeink voltak a fésze­­szerepvivők, annyira, hogy bizony elegendő próká­tor volt Magyarországban, ki egyforma praetensio­­val bele­szólott a törvényszolgáltatás mint a gyógyá­szat, az irodalom mint az építészet ügyeibe, s nem csak ő maga kész volt utasításokat adni mindenkinek; de sőt a legszámosabb esetben efféle urak alkalmaz­tatást is nyertek olly ügyek kezelése körül, mellyek egészen hivatásuk és tudományuk körén kívül vol­tak... Lassan kint bontakozván az átalánosságokból, speciális térekre lépünk által, hol már a törvény­tu­dás nem elegendő, hanem minden szakra más meg más készületü ember igényeltetik. Igaz ugyan, hogy ezen speciális tereken is nagy küzdelem áll előttünk egy rémmel, melly a politikában teljesen otthonos, sőt — megengedjük — igen szükséges lehet, s igy ott rémnek tekinthető; de annál inkább úgy tűnik föl, midőn egyéb ügyek körül üti föl ijesztő fejét. A pár­toskodást értjük. Azon hazafiatlan pártoskodást, mel­­lyet ügyeink tespedésének egyik főokául vádolhatunk, midőn politikai felekezetesség, rokonszenv és gyü­­lölség, vészhozó szörnyeit viszi át olly térekre, mel­­lyeken pártkülönbség nélkül kellene működni , egy­mást vállvetve segíteni, minden olly hazafinak, ki a kisebb érdeket eléje nem teszi a nagyobbnak, a kö­zösnek. __ Azonban, hála azon derék hazafiak fáradozási­nak, kik teendőink mezejét e megölő gyomtul tisz­togatják, biztosan lehet reménylenünk, hogy ezen ab­­normis gondolkozásmódnak, mellyet némelly elfogult fők — meglehet, a legjobb akaratból — iparkodtak köztünk minél inkább elterjeszteni, rövid időn vége szakad, s az irodalom lesz irodalom, a gazdászat gazdászat, az építészeti vállalatok is azok a mik. Jelenleg ez utósáról akarunk szólani. Az építé­szet azon boldogabb ügyek közé tartozik ugyan, melly sok másoknál kevesbbé volt kitéve politikai pártos­kodásoknak; ámbár e részben sem tagadhatni,hogy p. o. a szándékolt fiumei vasút, melly bizony egyike a legfontosabbaknak hazánk jövendő fejlődésére néz­ve sokkal gyorsabb lépéssel haladna előre, ha foly­vást országos és nem párti ügyül kezeltetett volna.... Van azonban ezen kívül az építészetre nézve nálunk egy nagy ellenség, mellyel küzdenie kell, s melly aka­dályozza, hogy saját hazai mérnökeink és építészeink nem fejlődhetnek olly mértékben, mint az a közügyre nézve óhajtandó volna, vagy ha vannak is elegendő­­leg kiműveltek, azok csak ritkán kapnak tehetsé­gükhöz illő alkalmaztatást. A baj oka abban fekszik, hogy a tisztelet, mellyel a külföld nagynevű mér­nökei iránt viseltetünk , nem engedi meggyökerezni nálunk a bizalmat hazai jeles mérnökeink és építé­szeink iránt. S ámbár igaz, hogy nálunk nincs po­­lytechnicum, (vajti) könnyen és olcsó áron lehetne pedig, ha a folyó év elején tett javaslatunk figye­lembe vétetnék, s a fönálló vizépitészeti s földmérői intézet az ujdon keletkezett ipartanodával összeol­­olvasztatnék !), ámbár igaz, hogy ben a hazában hiányzik e szerint az olly intézet, melly minden te­kintetben jeles mérnököket és építészeket fejleszt­hetne; de tagadhatlan mind a mellett, hogy, saját szorgalmuk , csüggedetlen tanulásuk és utazgatásaik által, szép számú egyének jutottak el nálunk is a tökély olly magas fokára, miszerint, csak legyen bennünk saját embereink iránt figyelem és méltá­nyosság, nem igen kellne a külföldhöz szorulnunk. — Nézzünk szét az építészet három ágában, a pol­gári építészetiben, a vízműiben, és az útépítésben. A polgári építészetet illetőleg egy­előre csak egy nevet kell említeü­nk, mellyet a fővárosban mindenki tisztel, s az országban számosan ismer­nek : Hild Józsefét. E lángeszű, uj meg uj ter­vekben kifogyhatlan, s műveit tiszta ízlésű, férfiú­nak köszönheti Pest azon fiatal szépséget, melly­­ben jelenleg díszük; s utána kedveltetek meg azon egyszerű, nemes, könnyű styl az építés­ben, melly Pest újabb épületeit jellemzi; s ha pes­ti építményein kívül , két nagyszerű dolgozatát, az egri bevégzett és az építésben levő esztergomi egy­házat s a hozzá tartozó épületeket tekintjük, benne olly kitűnő jeles tehetségű férfiút kell tisztelnünk, ki­nek ritka párját lehetne a külföldről előállítani, s kire annál kevélybek lehetünk, mert születésére nézve is hazánkfia, Hild J. Pest városának is építésze; de sajnálni lehet, hogy több nyilvános épületek, mel­lyek az ő keze alatt testvérvárosainknak valódi ékes­ségei lettek volna, nem bízattak jeles tehetségére; ez esetben sokkal nagyszerűbb és fölségesebb nyil­vános épületek díszesítnék Pest városát. A jeles mű­vész nem igen szerencsés abban , hogy rá nyilvá­nos épületek bízassanak; egyszerű jellemdús férfin, ki nem tanult szót csinálni, s tett helyett a fülekbe csevegni. A budai királyi vár nagyszerű átalakítása azon helybeli építészre bízatott, ki a nemzeti színházat is építette, mellynek bár csinos is belseje, de külső tekintete valóban sajnálatot érdemel. Hogy a polgári építészet körében nem vagyunk dologérte jeles egyének hiúval, ennek bebizonyítá­sára, a most nevezetten, s több más jeles pesti épí­tészen kívül, elég legyen még most az országos építé­szi főigazgatóság ide vágó osztályának némelly je­les egyéneit emlitnünk,minő, Berger József igaz­gató-segéd,— a nyugalmazott Hüppman Ferencz, ki a pesti városi színház tervére kitett 200 aranynyi másod jutalmat nyerte ; S­á­g­o­d­y J­ó­­z­s­e­f, a budai csinos nyári színház építője, Pri­bék Béla, s több mások. (Vége köv.) Gyöngyösről. Tekintetes szerkesztő úr! Mielőtt a mezőgazdaságnak ez évbeni kifejlődéséről, tekinte­­leg megyénkbeni termés mibenállásáról alapos jelen­tést tehetnék, — mert sokkal fontosabb a tárgy, hogy sem csak amúgy oda vetve hírből költenék — jónak látom addig is az egészség állapotában az emberiség­re nézve olly veszélyes betegség neméről, melly más vidékeken annyi emberáldozatba került — pár szó­ban értekezésbe ereszkedni, megküldvén dr Horner István urnak azon hivatalos jelentését, mellyet Gyön­gyös városában létező, s szép virágzásnak indult ho­­moeopathiai kórház érdekében tartott közgyüleke­­zetünk­ben az úgynevezett hagymáz (Typhus) ve­szélyes betegség neméről, s annak miképeni kifej­lődéséről s gyógymódjáról hivatalosan beadott, és a melly jelentése ezen ispotály körül jeles érdemeket szerzett orvos úrnak a gyülekezet által köszönettel fogadtatott és a jövendőség számára az ispotályi jegy­zőkönyvbe beiktattatni határoztatok. Azt hiszem, nem lesz fölösleges a világ elébe adni olly dolgot, melly ember életét tárgyazza — olly munkás férjiiáról szó­lani, ki emberélet fölött őrködik. Melly hivatalos je­lentés tartalma is ez: Leírása az 1847dik évben uralkodó hagymáznak (Typhus) a gyön­gyösi kórházban. E betegség kezdetét vette a kórházban mártius sokán s május elejéig számo­sabb esetekben tűnt föl, azóta szinte, de csak egyes esetekben fordul elő. Az időjárásnak annyiban volt befolyása e betegségre, hogy a nedves, esős idők­ben számosabbak voltak a hagymázos esetek, egyes esetek azonban minden időjárás alatt észrevehetők voltak. Ezen betegség dühöngése alatt uralkodó nya­valyák valának, leginkább gyuladások, hurutos s csor­­vás bántalmak. Indulatára nézve ezen járvány olly gonosznak tapasztaltatok, miszerint a kórházban fek­vő betegek közöl többen, jelesen: görvély-kórosak, láb­fekélyesek, váltólázban sinlödök, e betegséget ragadvány által megkapták, ez volt oka, hogy később a más betegségben sinlödök a hagymázosoktól elvá­lasztattak, melly intézkedés következtében a hagy­­máz további kifejlődésének határ is létetett. Előjelei a hagymáznak. Mielőtt a hagymáz kifejlődött volna, jobbatlán csorvás jelenségek tűntek föl a betegnél; a láz, melly e jelenségeket kisérte, erősebb volt a szo­kottnál, különösen buta kinézés, s igen nagy erőt­lenség valának a betegen észrevehetők. Ehez já­rult gyakori orrvérfolyás is, mellynek megjele­néséből, a hagymáznak bekövetkezését bizonyo­san lehetett állítani. A szak­ürítés azonnal vizes lett, de soha gyakrabb 2­ 3szornál 24 órában. E je­lenségekhez csatlakoztak: lófájás kábultsággal, az arcz színe minduntalan változott, hol piros hol hala­­vány, a szemek zavartak, gyakran könyüznek, a nézés meredt, a szemek, fülek zúgtak, tökéletes ét­vágytalanság, a nyelv tisztátlan, fejér vagy sárgás nyállal behúzva, émelygéssel, néha hányásra való késztetéssel, de hányással soha sem, szomjúság foly­tonos. — Némellyeknél már a betegség kezdetén has­­gató fájdalmak állottak elő a nyakcsigában, felső vég­tagokban, mellyeket igen érzékenyeknek jellemzők a betegek, s mellyek azon tulajdonsággal bírtak, hogy a nyugodalomban élesebbek voltak, mint a járkálásban, úgy hogy gyakran az ágyból kiugrot­tak , hogy maguknak enyhülést szerezzenek. — A lélekzet eleinte ritkán volt sebesebb a rendesnél, néha azonban valóságos tüdőgyuladásnak jelei fej­lődtek ki, ekkor a lélekzet rövid volt, a köhögés gyakori, véres köpésekkel. A gyomor és belek több esetben érzéke­nyek. Vizelet kevés, zavaros.­­ A láz rendesen szünésekkel (remissio) folyt le, ezek reggel állot­tak be, midőn a beteg magát megkönnyebbülve érzi, délután és estre a forróság egyre növekedett, gya­kori félrebeszélésekkel, az érverés teljes s­­ebes, 100—110 lökés egy perezben, a bőr száraz. Az elgyengülés, mint említtetett, mindjárt a betegség kezdetén rendkívüli nagy, olly annyira, hogy nyel­vük a kinyujtásnál reszketett, úgy szinte kezeik is, midőn valamit megfogni akartak. Kifejlődött hagymáz. Midőn a most előszámlált jelenségek 2—3 nap, egyes esetekben 12—14 napig is mutatkoz­tak volna, a betegnek ereje szemlátomást csökkent, fekvése helyheztetését többé meg nem változtatta, melly hányát volt, feje egyirányú a madráczal, a beteg magában szüntelen mormog, néha hangosab­ban is, de mindig ész nélkül, kérdésekre rövid időre eszére tér , s csendes reszkető hangon felel is, de azonnal ismét mély álomba szenderül. A külső érzések közöl leginkább a hallás szenved, némely­­lyiknél olly annyira, hogy tökéletes süketség állott be. A kábultság s fülzúgás növekednek, a pofák összeesnek, a szemek csipásak s könyüznek a szem fejére vörös, a nyelv száraz, néha egész­en fekete, ugyszinte a foghus és száj szélei is. Némellyek­nél a torokban olly görcsök állanak be, hogy a nyelés teljes lehetetlen volt. A mell nehéz, "gya­kori mély fölsőh­ajtásokkal, a köhögés hol száraz hol pedig büdös gengetséges köpésekkel. Hol a

Next