Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-08-05 / 533. szám
Negyvenkettedik év. 533 szám 1847-Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 fr, borítékkal 6 frt, postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Csütörtök aug. 5. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Körültekintés az építészet ügyében. — Gyöngyösről: leírása az 1847dik évben uralkodó hagymáznak a gyöngyösi kórházban. — Egy ujonan fölfedezett gyapjumosási mód. — Vegyes újdonságok. — Vidéki hírekBarsból. Tatából. Külföld. B Britannia. Franczia, Olaszország. Brazília. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Körültekintés az építészet ügyében. Senki sem kételkedik mai világban rajta, hogy a mérnök és építész egyike a legfontosabb személyeknek akkor, midőn valamelly ország oda jutott már, hogy nemcsak ezifa szavak és hangzó sóvárgások szavaltatnak el kifejlődése iránt, hanem e kifejlődés eszközlése valóban kivitelbe is vétetik. S hazánkban — hála az égnek — lassan kint kezd már ezen időszak beállani... Eddig okoskodtunk, tanácsokat osztogattunk és politizáltunk, s ezekben ügyvédeink voltak a fészeszerepvivők, annyira, hogy bizony elegendő prókátor volt Magyarországban, ki egyforma praetensioval beleszólott a törvényszolgáltatás mint a gyógyászat, az irodalom mint az építészet ügyeibe, s nem csak ő maga kész volt utasításokat adni mindenkinek; de sőt a legszámosabb esetben efféle urak alkalmaztatást is nyertek olly ügyek kezelése körül, mellyek egészen hivatásuk és tudományuk körén kívül voltak... Lassan kint bontakozván az átalánosságokból, speciális térekre lépünk által, hol már a törvénytudás nem elegendő, hanem minden szakra más meg más készületü ember igényeltetik. Igaz ugyan, hogy ezen speciális tereken is nagy küzdelem áll előttünk egy rémmel, melly a politikában teljesen otthonos, sőt — megengedjük — igen szükséges lehet, s igy ott rémnek tekinthető; de annál inkább úgy tűnik föl, midőn egyéb ügyek körül üti föl ijesztő fejét. A pártoskodást értjük. Azon hazafiatlan pártoskodást, mellyet ügyeink tespedésének egyik főokául vádolhatunk, midőn politikai felekezetesség, rokonszenv és gyülölség, vészhozó szörnyeit viszi át olly térekre, mellyeken pártkülönbség nélkül kellene működni , egymást vállvetve segíteni, minden olly hazafinak, ki a kisebb érdeket eléje nem teszi a nagyobbnak, a közösnek. __ Azonban, hála azon derék hazafiak fáradozásinak, kik teendőink mezejét e megölő gyomtul tisztogatják, biztosan lehet reménylenünk, hogy ezen abnormis gondolkozásmódnak, mellyet némelly elfogult fők — meglehet, a legjobb akaratból — iparkodtak köztünk minél inkább elterjeszteni, rövid időn vége szakad, s az irodalom lesz irodalom, a gazdászat gazdászat, az építészeti vállalatok is azok a mik. Jelenleg ez utósáról akarunk szólani. Az építészet azon boldogabb ügyek közé tartozik ugyan, melly sok másoknál kevesbbé volt kitéve politikai pártoskodásoknak; ámbár e részben sem tagadhatni,hogy p. o. a szándékolt fiumei vasút, melly bizony egyike a legfontosabbaknak hazánk jövendő fejlődésére nézve sokkal gyorsabb lépéssel haladna előre, ha folyvást országos és nem párti ügyül kezeltetett volna.... Van azonban ezen kívül az építészetre nézve nálunk egy nagy ellenség, mellyel küzdenie kell, s melly akadályozza, hogy saját hazai mérnökeink és építészeink nem fejlődhetnek olly mértékben, mint az a közügyre nézve óhajtandó volna, vagy ha vannak is elegendőleg kiműveltek, azok csak ritkán kapnak tehetségükhöz illő alkalmaztatást. A baj oka abban fekszik, hogy a tisztelet, mellyel a külföld nagynevű mérnökei iránt viseltetünk , nem engedi meggyökerezni nálunk a bizalmat hazai jeles mérnökeink és építészeink iránt. S ámbár igaz, hogy nálunk nincs polytechnicum, (vajti) könnyen és olcsó áron lehetne pedig, ha a folyó év elején tett javaslatunk figyelembe vétetnék, s a fönálló vizépitészeti s földmérői intézet az ujdon keletkezett ipartanodával összeololvasztatnék !), ámbár igaz, hogy ben a hazában hiányzik e szerint az olly intézet, melly minden tekintetben jeles mérnököket és építészeket fejleszthetne; de tagadhatlan mind a mellett, hogy, saját szorgalmuk , csüggedetlen tanulásuk és utazgatásaik által, szép számú egyének jutottak el nálunk is a tökély olly magas fokára, miszerint, csak legyen bennünk saját embereink iránt figyelem és méltányosság, nem igen kellne a külföldhöz szorulnunk. — Nézzünk szét az építészet három ágában, a polgári építészetiben, a vízműiben, és az útépítésben. A polgári építészetet illetőleg egyelőre csak egy nevet kell említeünk, mellyet a fővárosban mindenki tisztel, s az országban számosan ismernek : Hild Józsefét. E lángeszű, uj meg uj tervekben kifogyhatlan, s műveit tiszta ízlésű, férfiúnak köszönheti Pest azon fiatal szépséget, mellyben jelenleg díszük; s utána kedveltetek meg azon egyszerű, nemes, könnyű styl az építésben, melly Pest újabb épületeit jellemzi; s ha pesti építményein kívül , két nagyszerű dolgozatát, az egri bevégzett és az építésben levő esztergomi egyházat s a hozzá tartozó épületeket tekintjük, benne olly kitűnő jeles tehetségű férfiút kell tisztelnünk, kinek ritka párját lehetne a külföldről előállítani, s kire annál kevélybek lehetünk, mert születésére nézve is hazánkfia, Hild J. Pest városának is építésze; de sajnálni lehet, hogy több nyilvános épületek, mellyek az ő keze alatt testvérvárosainknak valódi ékességei lettek volna, nem bízattak jeles tehetségére; ez esetben sokkal nagyszerűbb és fölségesebb nyilvános épületek díszesítnék Pest városát. A jeles művész nem igen szerencsés abban , hogy rá nyilvános épületek bízassanak; egyszerű jellemdús férfin, ki nem tanult szót csinálni, s tett helyett a fülekbe csevegni. A budai királyi vár nagyszerű átalakítása azon helybeli építészre bízatott, ki a nemzeti színházat is építette, mellynek bár csinos is belseje, de külső tekintete valóban sajnálatot érdemel. Hogy a polgári építészet körében nem vagyunk dologérte jeles egyének hiúval, ennek bebizonyítására, a most nevezetten, s több más jeles pesti építészen kívül, elég legyen még most az országos építészi főigazgatóság ide vágó osztályának némelly jeles egyéneit emlitnünk,minő, Berger József igazgató-segéd,— a nyugalmazott Hüppman Ferencz, ki a pesti városi színház tervére kitett 200 aranynyi másod jutalmat nyerte ; Ságody József, a budai csinos nyári színház építője, Pribék Béla, s több mások. (Vége köv.) Gyöngyösről. Tekintetes szerkesztő úr! Mielőtt a mezőgazdaságnak ez évbeni kifejlődéséről, tekinteleg megyénkbeni termés mibenállásáról alapos jelentést tehetnék, — mert sokkal fontosabb a tárgy, hogy sem csak amúgy oda vetve hírből költenék — jónak látom addig is az egészség állapotában az emberiségre nézve olly veszélyes betegség neméről, melly más vidékeken annyi emberáldozatba került — pár szóban értekezésbe ereszkedni, megküldvén dr Horner István urnak azon hivatalos jelentését, mellyet Gyöngyös városában létező, s szép virágzásnak indult homoeopathiai kórház érdekében tartott közgyülekezetünkben az úgynevezett hagymáz (Typhus) veszélyes betegség neméről, s annak miképeni kifejlődéséről s gyógymódjáról hivatalosan beadott, és a melly jelentése ezen ispotály körül jeles érdemeket szerzett orvos úrnak a gyülekezet által köszönettel fogadtatott és a jövendőség számára az ispotályi jegyzőkönyvbe beiktattatni határoztatok. Azt hiszem, nem lesz fölösleges a világ elébe adni olly dolgot, melly ember életét tárgyazza — olly munkás férjiiáról szólani, ki emberélet fölött őrködik. Melly hivatalos jelentés tartalma is ez: Leírása az 1847dik évben uralkodó hagymáznak (Typhus) a gyöngyösi kórházban. E betegség kezdetét vette a kórházban mártius sokán s május elejéig számosabb esetekben tűnt föl, azóta szinte, de csak egyes esetekben fordul elő. Az időjárásnak annyiban volt befolyása e betegségre, hogy a nedves, esős időkben számosabbak voltak a hagymázos esetek, egyes esetek azonban minden időjárás alatt észrevehetők voltak. Ezen betegség dühöngése alatt uralkodó nyavalyák valának, leginkább gyuladások, hurutos s csorvás bántalmak. Indulatára nézve ezen járvány olly gonosznak tapasztaltatok, miszerint a kórházban fekvő betegek közöl többen, jelesen: görvély-kórosak, lábfekélyesek, váltólázban sinlödök, e betegséget ragadvány által megkapták, ez volt oka, hogy később a más betegségben sinlödök a hagymázosoktól elválasztattak, melly intézkedés következtében a hagymáz további kifejlődésének határ is létetett. Előjelei a hagymáznak. Mielőtt a hagymáz kifejlődött volna, jobbatlán csorvás jelenségek tűntek föl a betegnél; a láz, melly e jelenségeket kisérte, erősebb volt a szokottnál, különösen buta kinézés, s igen nagy erőtlenség valának a betegen észrevehetők. Ehez járult gyakori orrvérfolyás is, mellynek megjelenéséből, a hagymáznak bekövetkezését bizonyosan lehetett állítani. A szakürítés azonnal vizes lett, de soha gyakrabb 2 3szornál 24 órában. E jelenségekhez csatlakoztak: lófájás kábultsággal, az arcz színe minduntalan változott, hol piros hol halavány, a szemek zavartak, gyakran könyüznek, a nézés meredt, a szemek, fülek zúgtak, tökéletes étvágytalanság, a nyelv tisztátlan, fejér vagy sárgás nyállal behúzva, émelygéssel, néha hányásra való késztetéssel, de hányással soha sem, szomjúság folytonos. — Némellyeknél már a betegség kezdetén hasgató fájdalmak állottak elő a nyakcsigában, felső végtagokban, mellyeket igen érzékenyeknek jellemzők a betegek, s mellyek azon tulajdonsággal bírtak, hogy a nyugodalomban élesebbek voltak, mint a járkálásban, úgy hogy gyakran az ágyból kiugrottak , hogy maguknak enyhülést szerezzenek. — A lélekzet eleinte ritkán volt sebesebb a rendesnél, néha azonban valóságos tüdőgyuladásnak jelei fejlődtek ki, ekkor a lélekzet rövid volt, a köhögés gyakori, véres köpésekkel. A gyomor és belek több esetben érzékenyek. Vizelet kevés, zavaros. A láz rendesen szünésekkel (remissio) folyt le, ezek reggel állottak be, midőn a beteg magát megkönnyebbülve érzi, délután és estre a forróság egyre növekedett, gyakori félrebeszélésekkel, az érverés teljes sebes, 100—110 lökés egy perezben, a bőr száraz. Az elgyengülés, mint említtetett, mindjárt a betegség kezdetén rendkívüli nagy, olly annyira, hogy nyelvük a kinyujtásnál reszketett, úgy szinte kezeik is, midőn valamit megfogni akartak. Kifejlődött hagymáz. Midőn a most előszámlált jelenségek 2—3 nap, egyes esetekben 12—14 napig is mutatkoztak volna, a betegnek ereje szemlátomást csökkent, fekvése helyheztetését többé meg nem változtatta, melly hányát volt, feje egyirányú a madráczal, a beteg magában szüntelen mormog, néha hangosabban is, de mindig ész nélkül, kérdésekre rövid időre eszére tér , s csendes reszkető hangon felel is, de azonnal ismét mély álomba szenderül. A külső érzések közöl leginkább a hallás szenved, némelylyiknél olly annyira, hogy tökéletes süketség állott be. A kábultság s fülzúgás növekednek, a pofák összeesnek, a szemek csipásak s könyüznek a szem fejére vörös, a nyelv száraz, néha egészen fekete, ugyszinte a foghus és száj szélei is. Némellyeknél a torokban olly görcsök állanak be, hogy a nyelés teljes lehetetlen volt. A mell nehéz, "gyakori mély fölsőhajtásokkal, a köhögés hol száraz hol pedig büdös gengetséges köpésekkel. Hol a