Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-11-25 / 597. szám
597. szám 1847. Előfizetési díj félévre helyien béríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal kiírt; postán hetenkint kétszer küldve 9 írt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 írt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenkettedik év. Alapító táblabiró, kiadja Özvegye Csütörtök nov. 25. Előfizethetni minden is. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zolákért utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bementetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. — Országgyűlési közlemények. (V. kerületi ülés vége. (VI. kerületi és III. országos ülés a Rendeknél. Előleges közlés a VII. ker. ülésről).—Pozsonyi újdonságok. — Külföld. N.Britannia. Francziaország. Svejcz. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ó cs. kir. ap. felsége Hell Jánost, m. kir. udv. tanácsost és nagybányai főfelügyelőt , kérelme következtében nyugállapotba helyezni, — Madách Károly nógrádmegyei volt tiszteletbeli aljegyzőt pedig a m. kir. helytartótanácshoz tiszteletbeli fogalmazóvá kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Országgyülési Közlemények. Pozsony november 18. 1847. V. kerületi ülés. (Folyt. és vége). Tarnóczy Kázmér (mint elnök). Mielőtt a tegnapi tanácskozások folyamán továb mennénk, Mosonymegye követe kíván szólani. (Halljuk halljuk) Gr. Széchenyi István. Bizonyos megállapodást kívánna abban, hogyha a kerületi ülésből választmányok küldetnek ki: mi módon választatnak? Igen nagy súlyt helyez abban, hogy mi módon történnek a szavazások? A szavazás módja nem csak kétféle, de többféle is; így: van nyilvános, van titkos s van az úgynevezett subscriptionális szavazat. Részéről nem bánja akármellyik fogadtatik el, csakhogy valamelyik állandóul elfogadtassák, s ne gyakoroltassák úgy, hogy a melyik pártnak e rendszerek közöl egyik vagy másik a körülmények szerint kedvezőbb, majd a nyilvános, majd a titkos, majd a subscriptionális módszer használtassák. Tisztában akar lenni, mert ha bort töltött poharába, s mikor iszik, akkor látja, hogy víz, ez bizony nem esik jól. Ő a titkos szavazást minden árnyoldalai mellett is legtökéletesebbnek tartja, mert egyedül ezen szavazási forma az, melly mellett kiki saját meggyőződését minden idegen befolyástól mented követheti. Erre több példa van, s vele magával is történt, hogy midőn legbiztosabbnak hitte részére a majoritást, a titkos szavazás mellett minoritásban maradt; előjött pedig ez eset a magyar akadémiánál, hol egy becsületes derék értelmes egyént kívánt levelező tagul választatni, s ő maga ajánlotta, két harmada a választóknak előre biztosította szavazatáról, s az eredmény a titkos szavazás mellett, mégis bukás volt. Tegnap mondá épen Pest megye egyik követe, hogy a nyilvános szavazat mellett, s ehez tartozik a subscriptionalis is, korteskedés van, s hogy e korteskedés nem bűn, sőt inkább kötelesség. Ő maga sem kárhoztatja a korteskedést, s bár maga soha sem korteskedett, még sem tartja azt, mint némellyek, valami nemzeti bűnnek, vagy aljasságnak, mert hiszen mindenkinek szabadon áll használatára, s egyik fél úgy mint a másik, élhet vele saját érdekében. Tehát még egyszer mondja, hogy neki mindegy, akármelly mód szerint történik a szavazás, csakhogy bizonyos megállapodás legyen benne, hogy mindenki tudja magát mihez tartani. Rövid akarván lenni, nem szól hosszasan a dologhoz, úgyis lesz alkalma még többször s alkalmasint hosszú beszédekkel is untatni a közönséget, s csak azt akarja, hogy ha a subscriptionális szavazat fogadtatik el, legalább ne nevezzék azt titkosnak. Egyébiránt még egyszer ismétli, hogy részéről legbiztosabbnak, s a törvényhozó testület fő kellékeivel a függetlenséggel legmegegyezőbbnek tartja a titkos szavazást, s ez nem is jár valami különös nehézséggel, sőt igen is egyszerű s könnyen gyakorolható— így például a tud. társaságnál — hol, mint mondá, minoritásban maradt — azon gyakorlat van, hogy kiki fölirja egy szelet papirosra annak nevét, kit választani kivan, s azt összegöngyölitve beadja az elnöknek. Hogy Írása meg ne ismertessék, könnyen használhat rendes írásával ellenkező írásmódot, vagy pedig ha ezt nem tudná, vagy attól tartana, hogy igy is reá ismerhetnek, irhat balkezével. Ezt ajánlaná itt is használatul.... Hamar meg van, és mellette kiki egyéni meggyőződését követheti. Az illyen subscriptionális szavazásoknál, megvallja, erőtetést lát, mellynek nem mindenki tud ellenállani, s igy lenyűgözhetik saját meggyőződése. — Még egyszer ismétli: nem bánja akármellyik szavazási mód foglaltatik is el, csakhogy valamellyik megállapittassék. (Éljen! Éljen). Szentkirályi Móricz. A titkos szavazást nem látja czélszerűnek, mert ahol olly nagy a választandók száma, mint itt, s egyszerre huszonnégyre is kell voksolni, nem látja gyakorolhatónak. De nem is lát semmi kényszerítést a subscriptionális szavazásnál, mert hiszen senki sincs kötelezve, hogy valakinek ivére írja magát. Ez tetszésétől függ. Nem látja továbbá okát, hogy ha ő collegájával, különben is egy utasításuk lévén, egy meggyőződésben vannak, ugyan egy papirosra ne írhassák föl a kit választani akarnak, már pedig ha kettő fölírhatja, miért ne írhatná föl 12 vagy több is? Ő tehát ebben semmi más nagy fontosságú kérdést nem lát, mint azt, hogy szabadság legyen e vagy lekötelezés. Részéről mindig a szabadságot választja — s igy: maradjunk az eddigi szokásnál. Gróf Széchenyi István. Csak azon mondására kíván Pest megye követének felelni, hogy ő a subscriptionális szavazás használatánál semmi kényszerítést nem lát... Igaz, hogy physikailag nincs semmi kényszerítés, de van ennek más neme is , melly gyakran még erősebb a physikainál s ez a morális coactio. Illyen pedig mindjárt maga a pártszin. Az illy subscriptiok mellett a választás mindig egy pártból történik, mi a másik pártot elkeseríti s retorziókra kényszeríti... Az illy választásoknak mindig reactio a következménye ... Ő a dolgot nem akarja erőtenni, de megvallja, hogy kisebb zárt testületeknél, miilyen az országgyűlési Rendeké is, semmi nehézséget nem lát a titkos szavazásban; egészen más a dolog állása nagyobb testületeknél, itt már több nehézséggel jár... Előnye pedig mindenesetre nagy van a titkos szavazásnak, mert akármelyik párttól jön a szavazás, tökéletesen független, egyedül a meggyőződésből folyó, nincs benne semmi terrorismus; mig az ilyen subscriptionális szavazatokban, mindig bizonyos neme van a terrorismusnak, s ez — mint följebb is mondá — a pártszin köpenye alatt gyakoroltatik; ő részéről, azon különös helyzetben van, hogy sem egyik sem másik párthoz nem tartozik s saját meggyőződésének ura; ámde sok ember, csak hogy a szilárd párthív színezetet megnyerje vagy megtarthassa,inkább meggyőződése ellen szavaz. Csodálja, hogy Pest megye követe a szavazás módjában nem lát semmi fontosságot; ő igen is nagy fontosságot lát, s így lát abban nagy fontosságot a világ leghatalmasabb s legalkotmányosabb nemzete az angol is, hol már évek óta több parliamentben ugyan csak hosszas és erős vitatkozások történnek a szavazás módja fölött s még máig sem bírták eldönteni. Bón is Samu. Hagyjuk máskorra a dolgot, s most maradjunk az eddigi szokásnál, úgy is mindig csak a majoritás nyer, s amelyik párt többségben van, az mindig maga kebeléből fogja tenni a választásokat. Hatást és befolyást titkos szavazás mellett is lehet gyakorolni, s ha Mosony érdemes követe, kisebbségben maradt is egyszer a titkos szavazás mellett, de húszszor bizonyosan majoritásban volt, daczára annak, hogy ■ mint mondá — soha sem korteskedett. Itt csak az a kiegyenlítő mód , hogy amelyik párt majoritásban van, legyen lejális, s válasszon a másik pártból is. Ami pedig Mosony m. k. azon mondását illeti, hogy egyik párthoz sem tartozik; ez addig állhatott, mig magát követté meg nem választatta; de miután követ lett, engedjen meg Mosonymegye érdemes követe, azon párthoz kell tartoznia, s ahoz tartozik, a mellyhez küldői utasításuknál fogva parancsolják. (Éljen Éljen). Hunkár Antal: Hazánkban átok a pártoskodás. Még nem olly rég ideje, hogy az egész országgyűlési alsótábla ellenzéki volt, s csak 2 egyén találkozott később más véleményű ; az egyik kincstári tiszt volt, a másik pedig ollyan, kit utóbb maga a kormány tett semmivé. Ez időtől azonban mindig növekedett a más véleménynek száma, s most fájdalommal látja és hallja, hogy pártok vannak. Ő nem ismer semmi terrorizmust, s e szót soha sem is kívánnáhallani. A becsületes szilárd férfiú nem fél senkitől, sem felülről sem alulról, ő legalább nem fél, sem meg nem ijed sat, sat. Gróf Széchenyi István. Veszprém megye követe azt mondá: sajnálja hogy pártok vannak. Ő részéről épen nem sajnálja, sőt örül neki, mivel ez előlépést mutat a nemzetélet alkotmányszerüségében. Pártok csak ott nincsenek, hol anarchia van (Éljen), s mindenki a másik önkényének rabságában nyög; vagy pedig olly despotikus kormányformákban mint Törökország , ahol a pártok legföljebb is csak revolutiókban nyilatkozhatnak, s azután ismét egy kényur hatalmának néma szolgái. Senki sem tagadhatja, milly jótékonyságot gyakoroltak hazánkban a pártok fölmerülései , s mennyi mocskot tisztítottak ki az administratioból, melly abba olly mélyen befészkette magát. (Igaz, Éljen) ő barátja a pártoknak, de ellensége a pártdühnek , a pártszenvedélynek, s habár azt tartja is, hogy a pártoknak olly élesen kell szemben állani mint az ollónak, azonban ott, hol hazafiui érzelemmel tenni kell, egyenlő akarattal munkáljanak össze a haza boldogitására. (Éljen) A mit a férfiúi szilárdságról s függetlenségről mondott az érd. követ íny ezzel nincs mit dicskedni, ez nem dicsőség, nem érdem, hanem kötelesség, s olly kelléke a férfiúnak , mint bőre. Ami pedig a meg nem ijedést s rettenthellenséget illeti, emlékszik azon időre, midőn közölünk, kik itt vannak, sokan meg sem születtek, vagy ha megszülettek is, de ott nem voltak, hol mi ketten a követ úrral voltunk, s minden rettenthellenségünk mellett is Győrnél megszaladtunk. (Nagy nevetés, éljen.) Hunkár Antal: Azon különbséggel, hogy ő ott maradt, de Mosony érdemes követe lóháton szaladt el s meg sem állott Komáromig. Gr. Széchenyi István: Azt be kellene bizonyítani — ő részéről nem lóháton, de csolnakon ment éjel Komáromba, s bizonyítsa be követ ur hogy ott maradt s ő lóháton szaladt el. — Tarnóczy Kázmér. (mint elnök) Ennek bebizonyítása ide nem tartozik, s kéri, hagyjanak föl ezzel az érdemes követ urak. A kérdés az : kívánják e az indítványt elfogadni?— (Maradjon a régi szokás.) (És igy elég csodálatosan gr. Széchenyi indítványa mellőztetett s a nagy fontosságú kérdésnek, nem akadt e teremben egyetlen pártolója sem. Furcsa de igaz) Ez után a verificatio került volna szőnyegre , de miután, a múlt országgyűlés e tárgyban határozata jelen nem volt, s igy föl nem olvastathatott, mig ez előkerült, a Rendek conversáltak; miközben Hunkár Antal, indítványt tett, hogy a megyék követei utasításukban levő indítványaikat előre jelentsék be; azonban, mint ez már az előleges közlésben érintve volt, az indítvány mellőztetett. — Olgyay Titus: Küldői egyenes meghagyásából, kötelessége előterjeszteni a kormánynak azon sérelmes eljárását, mellyet az Horvátország irányában elkövetett. Előszámlálá, miként fosztotta meg a kormány Horvátországban a nemességet törvényben gyökerező sarkalatos szavazati jogától a tartományi gyűléseken ; mint nyomta el azon pártot , melly Horvátországban a magyar érdekekhez szit; mint pártolta a másikat, melly a közös haza ellen káros törekvéseket táplál kebelében. Előadta, miszerint küldői azon sérelem orvoslására küldöttséget akartak küldeni ő felségének trónjához, ettől azonban, ismételt kísérletük után is, egyenesen eltiltanak. Miután tehát illy körülmények közt nem lehetett bizodalmuk a kormányhoz, hogy küldöttségük ő felsége által elfogadtassák, kénytelenek voltak, mind a horvátországi nemességen, mind saját magukon elkövetett sérelmet orvoslás végett a Rendek színe elébe terjeszteni, sat s at. — Jozipovich Antal. Küldői neki is meghagyák, miszerint kérje föl a Rendeket, hogy a horvát sérelmeket fölkarolják ; az ügy nagy fontosságú lévén, választmányt kér kineveztetni. Szentkirályi Móricz. Az ügy nagy fontosságánál fogva, szintén választmányra szavaz. Somogy, Szabolcs és Zala követei, sérelmet látnak, s bizodalmatlanságot szavaznak a kormány ellen. Somsich Pál: Miután választmány indítványoztatott, ebben ő is beleegyezik, s igy most a tárgyhoz nem szól. Os e g o veh M el el 1. (Horvátország követe.) Megvallom, hogy igazsága van azon uraknak, kik azt állítják, hogy a most szőnyegre hozott tárgy igen nagy fontosságú, mert ennek eldöntésétől függ nagy részben a kapcsolt országok és a Magyarország közötti egyetértésnek, melly az újabb időnek sajnos eseményei által némikép megrendült, nem csak helyreállítása, hanem annak jövendőre is mennél inkábbi szilárdítása. Ezen szempontból kiindulva csak fájdalommal hallottam Pozsony megye tisztelt követének abbeli kijelentését, mintha a kapcsolt országoknak azon része, mellynek érdekében keletkeztek az általa sérelmeseknek nyilvánított királyi rendeletek, a magyar és horvát nemzet között fönálló kapocsnak fölbontására irányozná mozgalmait. Melly állítást én küldőim nevében rágalomnak tekintem, és egyenesen visszautasítani kénytelenítve látom magamat. Mert a horvát nemzet, melly az alkotmányos magyar testvér nemzettel annyi századokon keresztül minden jó és bal sors viszontagságaiban híven osztozott, és a közhaza oltárára tett áldozatokkal hazafias kötelességét minden alkalommal olly kitünően teljesítette, a nemes magyar nemzettől elválására és az alkotmányos kötelékeknek, mellyek őt olly dicső társsal fűzik össze, fölszaggatására ezélzó szándékot sohasem forralt, mind a mellett azonban hazánk sarkalatos törvényei által biztosított külön municipális és nemzeti fennállását, mellyel lefolyt századok viharai közt föntartani képes volt, jövendőre is megtartani és biztosítani kívánja — ezt pedig épen a nagyszivü magyar nemzet segítségével, hihetőleg nem csak tulajdon jogait és szabadságait védeni, hanem ezekhez való ragaszkodását alkotmányos társában is tisztelni fogja, elérhetni a reményli. Általmenve most az állítólagosan fönforgó sérelem tárgyára, ennek alaposságát én egyátalában el nem ismerhetem, mivel a hazai törvények, jelesen pedig 1715-ki 120-ik, és 1791-ki 50-ik czikk tartalma szerint a kapcsolt országok minden belső és municipalis ügyeinek elintézése egyenesen és kizárólag az ottani országos közgyűlést illeti; már pedig magának az országos gyűlésünknek, melly minden municipalitásnak és nemzetiségünknek fő kutforrása, és éltető ereje, mikénti megtartása és elrendezése csakugyan olly főfontosságu belső és municipális ügy, mellynek tárgyalását és elintézését azon országok közgyűlésétől elvonni, és magyarországi gyűlésnek tulajdonítani igazságosan nem lehet. És ennél fogva kénytelen vagyok azon elv ellen, melly szerint a kapcsolt országok közgyűlésének magyar törvényhozás befolyása nélküli elrendezése sérelmesnek tartatnék, tehát maguk a Magyarország rendes tulajdon és belső viszonyaink taglalásába és elrendezésébe belebocsátkozhatnának, küldőim részéről ünnepélyes óvást kijelenteni, föntartván egyébiránt magamnak szabadságot akkor, midőn az állítólagos sérelemnek bebizonyítására az ellenkező oldalról megígért adatok elő fognak mutattatni, azokra bővebben felelhetni. (Éljen! Éljen!) Sáros, Soprony, Tolna, s több megyék követei a horvát ügyben sérelmet nem látnak s bizodalmat szavaznak a kormány iránt. Szólott még a horvát ügyben Kő-