Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-01-02 / 618. szám

Előzetes­ díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt, postán hetenkint kétszer küldve­­1 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz-Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenkettedik év. NEMZETI ÚJSÁG. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadója Özvegye. Vasárnap jan. 2. Előfizethetni minden cs. kir- postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­­lendünk. 618. szám 1848. T­A­R­T­ALÓ­M. Magyarország és Erdély. Országgyűlési köz­lemények. (XXVI-ik kerületi ülés (vége).XXVII és XXVIIIik ker. ülés. — VIII-ik országos ülés a főrendeknél). — Tör­vényhatósági tudósítások. Bácsból és Esztergom­ból (közgyűlések). — Magyar academia. Külföld. Spanyolország. N.Britannia. Olaszország. Svejcz. Hirdetések. MAGGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Országgyűlési közlemények. XXVI-dik kerületi ülés (Vége). Babarczy Antal Csongrád m. követe. Én a kér­déshez akarok szólani, és el nem ismerhetem az elnök azon jogát, miszerint a kérdést conclusumnak kijelentse addig, míg ahol valaki szólani akar; — és épen ezért a nógrádi érdemes követ mint elnök által kimondott határozatot, még most a tábla határozatának el nem ismerem. — A kérdést nem úgy akarom kifű­zetni, mint Pest megye érdemes követe, mert ha a tisztelt követ úr azért nem akar előbb arra szavazni: váljon áll-e a régi szerkezet? mert nem tudja, lesz-e a de­position többsége, — holott, ha ez megmarad, még a de­position szavazhatunk; — akkor a mi aggodalmunk sokkal méltóbb, mert ha a deposition előbb szavaznak, akkor en­nek elfogadása esetében utasításaink előadásától egyszerre elüttetünk. — De a tanácskozási rend szerint nem is lehet a szerkezet megtartása iránti szavazást megtagadni, miután azt, Barsmegye érdemes követe, ki pedig azt föntartani akarja, sürgeti..— Pestmegye érdemes második követe, ma­­nőveurnek nevezi eljárásunkat — holott erre inkább az ő kivonata mutat, melly szerint az ülést a szokott időn túl tar­tatni akarja. (Bónis szabolcsi követ, közbeszól, hogy a múlt országgyűlés végnapjaiban éjfélig is ültek a kerületek). És ez akkor rendben volt, mert az országgyűlés befejezésének határnapja ki lévén jelölve, az élét is használni kelletett — de ez az eset most fon nem forog. — Igen különösnek tar­tom, hogy midőn a válaszfelirati viták első ízben befejező lettek, bár csak 11 óra volt, Pest megye érdemes követe azt kiváná,—jóllehet az idő akkor is olly drága volt, — menjünk szét, és mi nyugodt odaadással eltávozunk; — most bár a tanácskozás rendes ideje elmúlt, ismét az érd. követ úr mondja ki határozottan, hogy addig maradunk itt, míg a kérdést be nem fejezzük — és úgy látszik, mi ismét engedelmeskedünk. Én ezen úgy látszik permanensnek lenni akaró elnökösködésnek barátja nem vagyok, ha azonban a tek. Rendek többsége annak mindannyiszor hódol, a több­ségnek hódolni én is köteles vagyok — de iránti néze­temet, mint egyes követ kifejezni kívántam. Elvégre a hosszas szóváltás után a többség tdvánata oda nyilatkozott,hogy mindenekelőtt az döntetnék el,mel­­­yik legyen az első kérdés? — mire aztán az elnök leltévé: elfogadtatik-e a pesti indítvány első kérdésnek? Igennel szavaztak: Zemplén, Szabolcs, Abaúj, Gö­­mör, Borsod, Heves, Bereg, kinek indítványát Pest k. is elfogadván, magáéba olvasztotta, Torna, Ugocsa, Marmaros, Békés, Arad, Pozsony, Nyitra, Trencsén, Vas, Nógrád, Zala, Liptó, Komárom, Somogy, Zó­lyom, Fejér, Pest, Turócz, Turopolya , Hajdúke­rület, s a kir. városok. — Nemmel: Sáros, Szatm­ár, Ung, Szepes, Csongrád, Temes, Torontál,Krassó, So­­prony, Bars, Hont, Győr, Baranya, Esztergom, Mo­­sony, Tolna, Árva,Bács, Pozsega, Verőcze, Szerém­, Horvátország, egyházi rend, s Jászkun kerület. — Bi­har nem szavazván, Csanád pedig és Veszprém elidalo­ván egymást, 25 szótöbbséggel 22 ellenében első kér­désnek elfogadtatott, — hogy a pesti indítványra té­tessék meg mindenek elött a szavazás. — Föltétetvén a kérdés , ugyanazon megyék, mellyek imént az iránt is többségben nyilatkoztak, hogy t. i. a pesti indítvány legyen az első kérdés, — szinte 25 szótöbbséggel, 22 ellenében , — mellette nyilatkoztak. — S igy a vá­­laszfélirat figy­e, minden további vitatás nélkül letétetett. Pozsony, december 18 án. XXVII-dik kerületi ülés. Elnökök, mint tegnap. Jegyző: Előbb Szentkirályi,utóbb Szabó Mik­lós). Elnök: Felső-Bánya részéről egy petitio ér­kezett. Kívánják a BBek fölolvastatni, vagy a­meny­nyiben a szavazat joga iránt foglalja magában a ké­relmet, akarják e a petitionális választmánynak ki­adni? (Jegyző olvassa a petitiot.) Sebestyén Gá­bor Veszprémine­k. küldői részéről nyilvánítja, mi­szerint küldői az illyen petitiókat az országgyűlési elnökségnek kívánják beadatni, a fönlnevezett város szavazatát illetőleg pedig megjegyzi, hogy küldői­k részben a mostani számot elegendőnek tartják. E pe­­tio egyébiránt véleménye szerint nem a petitionalis de a verificationalis választmányhoz tartoznék. Szá­lló Miklós Vasm. köv. Kívánja, hogy a gyakorlat megtartassák: t. i. hogy az illy petitiók a kerületi el­nökséghez adassanak be. Szavazata oda járul, hogy a szőnyegen levő petitiót a kerületi elnökség átve­­vén, azt a petitionalis választmánynak adja át. Vesz­­prém megye követének felelve — azt tartja, hogy igaz ugyan,miként e petitio nem a petitionalis,de a ve­­rificationalis választmányhoz tartoznék; de miután, nálunk e két választmány egybe van olvadva, tehát a dolog egyre megy. — Az előadottakban a BRek megnyugodván , jegyző olvassa a KK. és KR. határo­zatát a választólirat letétele iránt. Elnök: Paran­csolják e a Rendek a honosítási törvényjavaslatot — folytatólag — tárgyalás alá venni? . . . Kubicza Trencsin követe: Milly kincs legyen a nem­zetiség, Borsod megye érdemes követe, a honosítási törvény­­javaslat tárgyalása alkalmával tökéletesen megmutatta, és én ez élethű képhez, csak annyit mondok még, hogy miután az­­ ős hajdankor s közelebb lefolyt századok története, egyiránt bizonyságot tesz, miszerint nemzetiség legyen kútforrása min­den polgári erénynek, nemzetiségünk terjesztésére épen e tanúságnál fogva, az érdemes követ ar által fölhozott hatal­mas okokon kívül egygyel több okunk van.­­­ Midőn tehát e törvényhozások magok kijelölték a módokat, mellyek nemze­tiségünk terjesztésére vezetnek, és midőn a t. Rk. e módok egyike körül megtették már intézkedéseiket, a teendők sorára illőnek tartom fölszólítani e táblát, hogy a­ második mód kö­rül annál is inkább intézkedni méltóztassék—minthogy vég­megoldásához amannál amúgy is közelebb áll. Azonban mi­előtt ezekre nézve előadnám alázatos véleményemet, egész tisztelettel fölhívni kívántam a tö­reket, mihez képest épen ezen idő tájban, midőn a körülmények ellenséges hatalma, és meggyőződésem szerint, nem e háztetteiből fölmerült kény­­telenség, eszközlötte a válaszföliratnak letételét; bizonysá­gául azon törhetlen hűségnek, mellyel a magyar nemzet ki­rályi családja irányában, bármilly viszonyok közt meg nem szűnt viseltetni, az initiálandó törvényjavaslatot, olly fölirás kapcsában fölterjeszteni méltoztassanak, mellyben a novemb. 12-i eseményekért, a nemzet osztatlan hálája nyilvánitas­­sék, egy­úttal pedig remény fejeztessék ki arra nézve, hogy mivel a fejedelem ajkairól, a hazai nyelv kedves hangjait hallani volt szerencsés, a törvényhozás a törvényjavaslatban foglalt óhajtásoknak sikerét előre hiszi biztosítva.— Áttérvén az alkotandó törvényczikkely körüli nézeteimnek előadására, szükségesnek találom megemlíteni, miként a múlt törvény­­hozás, valószínűleg annak érzetében, hogy a nemzeti nyelv ügyét, tovább halogatni nem lehet, egy átalános törvény­­czikkelyt initiált, mellyben mellőzve minden részleteket, ma­gát az elvet mondotta ki, de ezen törvényjavaslat, a két táb­la közt váltott hat szenet és dec. 11 én tett fölterjesztésre érkezett nem igen kedvező királyi válasz után fölvett to­vábbi tractatusok alapján utóbb részletekre terjesztetett ki, mellyek a 1843ik esztendei 2ik törvényezikkelynek 9 sza­kaszaiban foglaltatnak. — Ezen törvényezikkely fontosságát kétségbevonni nincs ugyan szándékomban, de miután elvi­­tázhatlan tény az, hogy hazánkban a magyar nyelv diplo­matikus állását, több törvényhatóságok és hivatalnokok, mind­eddig tökéletesen el nem ismerték, miután különösen saj­nosan tapasztalják küldőim, hogy a magyar hadsereg még folyvást német nyelven vezeti ügyeit, a királyi kincstár, és ennek alárendelt minden hivatalok szinte idegen nyelvet használnak, sőt maga a kir. helyi­ tanács alsóbb hivatalno­kainak, több királyi városoknak, s fájdalom megyéknek is tárgyalási nyelve nem kizárólag a magyar, ennélfogva ezen viszás állapotnak megszüntetését óhajtván küldőim, a múlt országgyűlési tractatusok nyomán olly törvényczikkely alkotá­sát indítványozom, mellynek egyik szakaszában kimondassák: „hogy Magyarországban, minden akár polgári, akár egy­házi, akár katonai hatóságok, testületek, kormány és tör­vényszékek, úgy egyes hivatalnokok tárgyalási nyelve ma­gyar legyen.“ — Második tárgy, mellyet küldőim az alko­tandó törvényczikkelybe bevezettetni kívánnak, a kinljelek, s nemzeti szin tárgya.­­ A múlt országgyűlés a hét szakaszból álló első törvényjavaslat kik szakaszában rendelkezést kíván tenni olly értelemben, hogy a magyar pénzek magyar je­lekkel, és körirnttal vezethessenek, minden kincstári és ka­tonai diszjeleket , és tengeri hajók lobogóin egyedül az or­szág czimere, s nemzeti színek használtassanak; azonban ám­bár e részben megtörtént a két ház között az egyesség, ezen szakasz az 1843ik esztendei, 21k­­.czikkelyből kimaradt, pedig a nemzet e részbeni követelése nem csak igazságos, de törvényes is, mert jóllehet az örökös tartományok között és közöttünk a fejedelem egysége által némi testvéri kapocs van, az 179-ik esztendei 1­0ik t. ez. országunk tökéletes függetlenségét kimondván, hogy ezen törvény valahára élet és valóság legyen, nézetem szerint szükséges, hogy az ö­­rökös tartományok minden hatóságai, és hivatalai, magyar ország közintézeteitől ne csak belső elrendezésükben, de kül­sőleg is tökéletesen különbözzenek. — A magyar király a nélkül is, nem mint ausztriai császár, fejedelme e hazá­nak, a nemzeti szin tehát, melly a sárga-feketét föl fogja vál­tani , szintúgy az ő uralkodásának bizonysága lesz. — És ámbár kincsinyesnek fog tekintetni küldőim e részbeni kö­vetelése, én mégis igen sokat helyezek benne. —Emlékez­tetni fognak e kiültelek mindnyájunkat e hon hajdani nagysá­gára, és némi megnyugtató érzést szülhetnek az aggódó polgár­kebelben nemzetünk önállása fölött.­­ Azután e részbeni kö­vetelésünk istápolására Európa más nemzeteinek példáját is hívhatjuk föl. Svédország és Norvégia egy fejedelemnek hó­dolnak, és mégis minden nemzet hajója, saját nemzeti lobogó alatt hasítja a nagy óceán hullámait; igy volt ez hazánkban is, és pedig az uralkodó ház első királyainak korszakában, egész Mária Therézia uralkodásáig, s csak akkor ütötték le a magyar czimereket, csak akkor mázoltatok be a nemzeti szin, midőn ha jól tudom, Edlspacher nevű aradmegyei harminczados e rész­beni cselekvése királyi adománnyal jutalmaztatott meg. — Mit tehát az aljas hizelgés olly időben eszközlött, midőn a magyar aristocratia némi marazmusba esett, ennek eltörlését kívánni teljes jogunk van, és én ennélfogva küldőim részéről azt bátor­kodom indítványozni , hogy az alkotandó törvénybe a múlt or­szággyűlési eső törvényjavaslat négy szakasza beiktatassék.­ Ezen törvényc­ikkely első szakaszában kifejeztetni kívánták, még a múlt országgyűlési Rendek, hogy a királyi herczegek magyar nyelvre oktattassanak, de miután épen az országgyűlés kez­detével nyertük annak örvendetes bizonyságát, hogy a nem­zet százados óhajtása, s az 1550-ik esztendei 5-ik t. ez. im­már teljesült, újabb rendelkezésnek csak annyiban találom he­lyét, miszerint e fölötti örvendezésünk kifejezése mellett, egy­szersmind a nemzet reménye nyilvánittassék, arra nézve, hogy ő csász. kir. fölsége a főherczegek oktatási rendszerében a magyar nyelv tudását tovább is nem csak megtartani, de a királyi ház minden tagjaira is kiterjeszteni méltóztatnék. — Van még egy észrevételem a múlt országgyűlési 2-ik­­. czikkely 9-ik szaka­szára, e szakaszban az mondatik, hogy ő csász. kir. fölsége ren­deléseket tenni méltóztatott, hogy Magyarországban közoktatási nyelv magyar legyen, azonban a tapasztalás bizonyítja, hogy ezen rendelések nem voltak kimerítők. — Tudjuk mindnyájan, mikép nem csak a katonai és egyházi intézetekben más nyelven megy az oktatás, de még a gymnasiális és főiskolai ifjúság is legnagyobb részben deák nyelven oktattatik. — Hogy messziről ne példázzak, annyit mondok csak, hogy a váczi piaristák folya­modtak a kir. helyttó tanácshoz, miszerint a bölcsészeti tudomá­nyokat magyar nyelven előadhassák,és e részbeni törvényes ké­relmük még­is megtagadtatok . Óhajtanám tehát az újon al­kotandó törvényben egyenesen kimondani, hogy minden rendű és rangú intézetekben, kizárólag magyar nyelven menjen az oktatás, kívánnám pedig azért, mert először a nevelés és oktatás körüli intézkedés jogát, a nemzet elvitázhatlan igazai közé szá­mítom, másodszor pedig meg vagyok győződve, hogy élő nem­zetnek tudományos kifejlődés eszközéül holt nyelvet a nélkül használni nem szabad, hogy a kifejlődés épen ez által meg ne gátoltassék.­­ Ezek volnának nézeteim a nyelv és nemzetiség tárgyában alkotandó törvényre nézve, hozzájuk járulnak még azok, miket Horvátország irányában szükségeseknek találok, és miket a törvény általános szakaszainak kivételképen kellene né­zetem szerint utánutatni.— Én a kép győződöm meg tek.­nák, hogy félszázados előkészület után, sokkal méltányosabb azt kívánni, mihez képest Horvátország kevés hivatalnokai magya­rul tudni köteleztessenek, sem hogy Magyarország hivatalnoka miattuk idegen nyelvet tudni kénytelenítessék, és épen ez oknál fogva, a múlt törvényhozás alkalmával initiált törvényc­ikkely azon rendelkezését kívánnám az alkotandó törvénybe átvitetni, melly a Rendek harmadik üzenetéhez fektetett törvényjavaslat hatodik szakaszában foglaltatik mál. Óhajtanám, még az örökös tartományok hatóságaival folytatott levelezésre és az útilevelek elfogadására nézve, a tökéletes reciprocitás elvét kimondatni, s ezzel befejezhetném alázatos indítványomat, bezárásul azonban, előadnom kell még küldőim abbeli kívánságát, hogy a magyar hadsereghez egyedül magyar születésű tisztek alkalmaztassa­nak , és a magyar katonaság által leteendő eskü törvénybe ik­­tattatván, a hon, alkotmány és fejedelemnek tétessék le, hogy a nemzet katonáskodó fiaiban, nemzeti érzelmek ébresztessenek, mellyeket, mint e hon szülötteinek érezniök kell, hogy köteles­ségüket ne csak népszerű kénytelenségből, de szülőföldük iránti tartozásból teljesítsék. — Uj­helyi Ugocsam. köv. Ki sem tagadhatja,hogy a nyelv a nemzetiség hasisa, azért föltételezi, mi­szerint a föntebb előadottakat mindenki pártolandja.­­ Az előbb szőlő érd. kév. indítványához még a kö­vetkezőket csatolja küldői utasítása következtében : hogy a beligazgatási nyelv magyar legyen átalában, valamint a pénzek körirata is, továbbá a végvidéke­ken is az oktatási nyelv.

Next