Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-01-02 / 618. szám
Előzetes díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt, postán hetenkint kétszer küldve1 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz-Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenkettedik év. NEMZETI ÚJSÁG. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadója Özvegye. Vasárnap jan. 2. Előfizethetni minden cs. kir- postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. 618. szám 1848. TARTALÓM. Magyarország és Erdély. Országgyűlési közlemények. (XXVI-ik kerületi ülés (vége).XXVII és XXVIIIik ker. ülés. — VIII-ik országos ülés a főrendeknél). — Törvényhatósági tudósítások. Bácsból és Esztergomból (közgyűlések). — Magyar academia. Külföld. Spanyolország. N.Britannia. Olaszország. Svejcz. Hirdetések. MAGGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Országgyűlési közlemények. XXVI-dik kerületi ülés (Vége). Babarczy Antal Csongrád m. követe. Én a kérdéshez akarok szólani, és el nem ismerhetem az elnök azon jogát, miszerint a kérdést conclusumnak kijelentse addig, míg ahol valaki szólani akar; — és épen ezért a nógrádi érdemes követ mint elnök által kimondott határozatot, még most a tábla határozatának el nem ismerem. — A kérdést nem úgy akarom kifűzetni, mint Pest megye érdemes követe, mert ha a tisztelt követ úr azért nem akar előbb arra szavazni: váljon áll-e a régi szerkezet? mert nem tudja, lesz-e a deposition többsége, — holott, ha ez megmarad, még a deposition szavazhatunk; — akkor a mi aggodalmunk sokkal méltóbb, mert ha a deposition előbb szavaznak, akkor ennek elfogadása esetében utasításaink előadásától egyszerre elüttetünk. — De a tanácskozási rend szerint nem is lehet a szerkezet megtartása iránti szavazást megtagadni, miután azt, Barsmegye érdemes követe, ki pedig azt föntartani akarja, sürgeti..— Pestmegye érdemes második követe, manőveurnek nevezi eljárásunkat — holott erre inkább az ő kivonata mutat, melly szerint az ülést a szokott időn túl tartatni akarja. (Bónis szabolcsi követ, közbeszól, hogy a múlt országgyűlés végnapjaiban éjfélig is ültek a kerületek). És ez akkor rendben volt, mert az országgyűlés befejezésének határnapja ki lévén jelölve, az élét is használni kelletett — de ez az eset most fon nem forog. — Igen különösnek tartom, hogy midőn a válaszfelirati viták első ízben befejező lettek, bár csak 11 óra volt, Pest megye érdemes követe azt kiváná,—jóllehet az idő akkor is olly drága volt, — menjünk szét, és mi nyugodt odaadással eltávozunk; — most bár a tanácskozás rendes ideje elmúlt, ismét az érd. követ úr mondja ki határozottan, hogy addig maradunk itt, míg a kérdést be nem fejezzük — és úgy látszik, mi ismét engedelmeskedünk. Én ezen úgy látszik permanensnek lenni akaró elnökösködésnek barátja nem vagyok, ha azonban a tek. Rendek többsége annak mindannyiszor hódol, a többségnek hódolni én is köteles vagyok — de iránti nézetemet, mint egyes követ kifejezni kívántam. Elvégre a hosszas szóváltás után a többség tdvánata oda nyilatkozott,hogy mindenekelőtt az döntetnék el,melyik legyen az első kérdés? — mire aztán az elnök leltévé: elfogadtatik-e a pesti indítvány első kérdésnek? Igennel szavaztak: Zemplén, Szabolcs, Abaúj, Gömör, Borsod, Heves, Bereg, kinek indítványát Pest k. is elfogadván, magáéba olvasztotta, Torna, Ugocsa, Marmaros, Békés, Arad, Pozsony, Nyitra, Trencsén, Vas, Nógrád, Zala, Liptó, Komárom, Somogy, Zólyom, Fejér, Pest, Turócz, Turopolya , Hajdúkerület, s a kir. városok. — Nemmel: Sáros, Szatmár, Ung, Szepes, Csongrád, Temes, Torontál,Krassó, Soprony, Bars, Hont, Győr, Baranya, Esztergom, Mosony, Tolna, Árva,Bács, Pozsega, Verőcze, Szerém, Horvátország, egyházi rend, s Jászkun kerület. — Bihar nem szavazván, Csanád pedig és Veszprém elidalován egymást, 25 szótöbbséggel 22 ellenében első kérdésnek elfogadtatott, — hogy a pesti indítványra tétessék meg mindenek elött a szavazás. — Föltétetvén a kérdés , ugyanazon megyék, mellyek imént az iránt is többségben nyilatkoztak, hogy t. i. a pesti indítvány legyen az első kérdés, — szinte 25 szótöbbséggel, 22 ellenében , — mellette nyilatkoztak. — S igy a válaszfélirat figye, minden további vitatás nélkül letétetett. Pozsony, december 18 án. XXVII-dik kerületi ülés. Elnökök, mint tegnap. Jegyző: Előbb Szentkirályi,utóbb Szabó Miklós). Elnök: Felső-Bánya részéről egy petitio érkezett. Kívánják a BBek fölolvastatni, vagy amenynyiben a szavazat joga iránt foglalja magában a kérelmet, akarják e a petitionális választmánynak kiadni? (Jegyző olvassa a petitiot.) Sebestyén Gábor Veszpréminek. küldői részéről nyilvánítja, miszerint küldői az illyen petitiókat az országgyűlési elnökségnek kívánják beadatni, a fönlnevezett város szavazatát illetőleg pedig megjegyzi, hogy küldőik részben a mostani számot elegendőnek tartják. E petio egyébiránt véleménye szerint nem a petitionalis de a verificationalis választmányhoz tartoznék. Szálló Miklós Vasm. köv. Kívánja, hogy a gyakorlat megtartassák: t. i. hogy az illy petitiók a kerületi elnökséghez adassanak be. Szavazata oda járul, hogy a szőnyegen levő petitiót a kerületi elnökség átvevén, azt a petitionalis választmánynak adja át. Veszprém megye követének felelve — azt tartja, hogy igaz ugyan,miként e petitio nem a petitionalis,de a verificationalis választmányhoz tartoznék; de miután, nálunk e két választmány egybe van olvadva, tehát a dolog egyre megy. — Az előadottakban a BRek megnyugodván , jegyző olvassa a KK. és KR. határozatát a választólirat letétele iránt. Elnök: Parancsolják e a Rendek a honosítási törvényjavaslatot — folytatólag — tárgyalás alá venni? . . . Kubicza Trencsin követe: Milly kincs legyen a nemzetiség, Borsod megye érdemes követe, a honosítási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tökéletesen megmutatta, és én ez élethű képhez, csak annyit mondok még, hogy miután az ős hajdankor s közelebb lefolyt századok története, egyiránt bizonyságot tesz, miszerint nemzetiség legyen kútforrása minden polgári erénynek, nemzetiségünk terjesztésére épen e tanúságnál fogva, az érdemes követ ar által fölhozott hatalmas okokon kívül egygyel több okunk van. Midőn tehát e törvényhozások magok kijelölték a módokat, mellyek nemzetiségünk terjesztésére vezetnek, és midőn a t. Rk. e módok egyike körül megtették már intézkedéseiket, a teendők sorára illőnek tartom fölszólítani e táblát, hogy a második mód körül annál is inkább intézkedni méltóztassék—minthogy végmegoldásához amannál amúgy is közelebb áll. Azonban mielőtt ezekre nézve előadnám alázatos véleményemet, egész tisztelettel fölhívni kívántam a töreket, mihez képest épen ezen idő tájban, midőn a körülmények ellenséges hatalma, és meggyőződésem szerint, nem e háztetteiből fölmerült kénytelenség, eszközlötte a válaszföliratnak letételét; bizonyságául azon törhetlen hűségnek, mellyel a magyar nemzet királyi családja irányában, bármilly viszonyok közt meg nem szűnt viseltetni, az initiálandó törvényjavaslatot, olly fölirás kapcsában fölterjeszteni méltoztassanak, mellyben a novemb. 12-i eseményekért, a nemzet osztatlan hálája nyilvánitassék, egyúttal pedig remény fejeztessék ki arra nézve, hogy mivel a fejedelem ajkairól, a hazai nyelv kedves hangjait hallani volt szerencsés, a törvényhozás a törvényjavaslatban foglalt óhajtásoknak sikerét előre hiszi biztosítva.— Áttérvén az alkotandó törvényczikkely körüli nézeteimnek előadására, szükségesnek találom megemlíteni, miként a múlt törvényhozás, valószínűleg annak érzetében, hogy a nemzeti nyelv ügyét, tovább halogatni nem lehet, egy átalános törvényczikkelyt initiált, mellyben mellőzve minden részleteket, magát az elvet mondotta ki, de ezen törvényjavaslat, a két tábla közt váltott hat szenet és dec. 11 én tett fölterjesztésre érkezett nem igen kedvező királyi válasz után fölvett további tractatusok alapján utóbb részletekre terjesztetett ki, mellyek a 1843ik esztendei 2ik törvényezikkelynek 9 szakaszaiban foglaltatnak. — Ezen törvényezikkely fontosságát kétségbevonni nincs ugyan szándékomban, de miután elvitázhatlan tény az, hogy hazánkban a magyar nyelv diplomatikus állását, több törvényhatóságok és hivatalnokok, mindeddig tökéletesen el nem ismerték, miután különösen sajnosan tapasztalják küldőim, hogy a magyar hadsereg még folyvást német nyelven vezeti ügyeit, a királyi kincstár, és ennek alárendelt minden hivatalok szinte idegen nyelvet használnak, sőt maga a kir. helyi tanács alsóbb hivatalnokainak, több királyi városoknak, s fájdalom megyéknek is tárgyalási nyelve nem kizárólag a magyar, ennélfogva ezen viszás állapotnak megszüntetését óhajtván küldőim, a múlt országgyűlési tractatusok nyomán olly törvényczikkely alkotását indítványozom, mellynek egyik szakaszában kimondassák: „hogy Magyarországban, minden akár polgári, akár egyházi, akár katonai hatóságok, testületek, kormány és törvényszékek, úgy egyes hivatalnokok tárgyalási nyelve magyar legyen.“ — Második tárgy, mellyet küldőim az alkotandó törvényczikkelybe bevezettetni kívánnak, a kinljelek, s nemzeti szin tárgya. A múlt országgyűlés a hét szakaszból álló első törvényjavaslat kik szakaszában rendelkezést kíván tenni olly értelemben, hogy a magyar pénzek magyar jelekkel, és körirnttal vezethessenek, minden kincstári és katonai diszjeleket , és tengeri hajók lobogóin egyedül az ország czimere, s nemzeti színek használtassanak; azonban ámbár e részben megtörtént a két ház között az egyesség, ezen szakasz az 1843ik esztendei, 21k.czikkelyből kimaradt, pedig a nemzet e részbeni követelése nem csak igazságos, de törvényes is, mert jóllehet az örökös tartományok között és közöttünk a fejedelem egysége által némi testvéri kapocs van, az 179-ik esztendei 10ik t. ez. országunk tökéletes függetlenségét kimondván, hogy ezen törvény valahára élet és valóság legyen, nézetem szerint szükséges, hogy az örökös tartományok minden hatóságai, és hivatalai, magyar ország közintézeteitől ne csak belső elrendezésükben, de külsőleg is tökéletesen különbözzenek. — A magyar király a nélkül is, nem mint ausztriai császár, fejedelme e hazának, a nemzeti szin tehát, melly a sárga-feketét föl fogja váltani , szintúgy az ő uralkodásának bizonysága lesz. — És ámbár kincsinyesnek fog tekintetni küldőim e részbeni követelése, én mégis igen sokat helyezek benne. —Emlékeztetni fognak e kiültelek mindnyájunkat e hon hajdani nagyságára, és némi megnyugtató érzést szülhetnek az aggódó polgárkebelben nemzetünk önállása fölött. Azután e részbeni követelésünk istápolására Európa más nemzeteinek példáját is hívhatjuk föl. Svédország és Norvégia egy fejedelemnek hódolnak, és mégis minden nemzet hajója, saját nemzeti lobogó alatt hasítja a nagy óceán hullámait; igy volt ez hazánkban is, és pedig az uralkodó ház első királyainak korszakában, egész Mária Therézia uralkodásáig, s csak akkor ütötték le a magyar czimereket, csak akkor mázoltatok be a nemzeti szin, midőn ha jól tudom, Edlspacher nevű aradmegyei harminczados e részbeni cselekvése királyi adománnyal jutalmaztatott meg. — Mit tehát az aljas hizelgés olly időben eszközlött, midőn a magyar aristocratia némi marazmusba esett, ennek eltörlését kívánni teljes jogunk van, és én ennélfogva küldőim részéről azt bátorkodom indítványozni , hogy az alkotandó törvénybe a múlt országgyűlési eső törvényjavaslat négy szakasza beiktatassék. Ezen törvénycikkely első szakaszában kifejeztetni kívánták, még a múlt országgyűlési Rendek, hogy a királyi herczegek magyar nyelvre oktattassanak, de miután épen az országgyűlés kezdetével nyertük annak örvendetes bizonyságát, hogy a nemzet százados óhajtása, s az 1550-ik esztendei 5-ik t. ez. immár teljesült, újabb rendelkezésnek csak annyiban találom helyét, miszerint e fölötti örvendezésünk kifejezése mellett, egyszersmind a nemzet reménye nyilvánittassék, arra nézve, hogy ő csász. kir. fölsége a főherczegek oktatási rendszerében a magyar nyelv tudását tovább is nem csak megtartani, de a királyi ház minden tagjaira is kiterjeszteni méltóztatnék. — Van még egy észrevételem a múlt országgyűlési 2-ik. czikkely 9-ik szakaszára, e szakaszban az mondatik, hogy ő csász. kir. fölsége rendeléseket tenni méltóztatott, hogy Magyarországban közoktatási nyelv magyar legyen, azonban a tapasztalás bizonyítja, hogy ezen rendelések nem voltak kimerítők. — Tudjuk mindnyájan, mikép nem csak a katonai és egyházi intézetekben más nyelven megy az oktatás, de még a gymnasiális és főiskolai ifjúság is legnagyobb részben deák nyelven oktattatik. — Hogy messziről ne példázzak, annyit mondok csak, hogy a váczi piaristák folyamodtak a kir. helyttó tanácshoz, miszerint a bölcsészeti tudományokat magyar nyelven előadhassák,és e részbeni törvényes kérelmük mégis megtagadtatok . Óhajtanám tehát az újon alkotandó törvényben egyenesen kimondani, hogy minden rendű és rangú intézetekben, kizárólag magyar nyelven menjen az oktatás, kívánnám pedig azért, mert először a nevelés és oktatás körüli intézkedés jogát, a nemzet elvitázhatlan igazai közé számítom, másodszor pedig meg vagyok győződve, hogy élő nemzetnek tudományos kifejlődés eszközéül holt nyelvet a nélkül használni nem szabad, hogy a kifejlődés épen ez által meg ne gátoltassék. Ezek volnának nézeteim a nyelv és nemzetiség tárgyában alkotandó törvényre nézve, hozzájuk járulnak még azok, miket Horvátország irányában szükségeseknek találok, és miket a törvény általános szakaszainak kivételképen kellene nézetem szerint utánutatni.— Én a kép győződöm meg tek.nák, hogy félszázados előkészület után, sokkal méltányosabb azt kívánni, mihez képest Horvátország kevés hivatalnokai magyarul tudni köteleztessenek, sem hogy Magyarország hivatalnoka miattuk idegen nyelvet tudni kénytelenítessék, és épen ez oknál fogva, a múlt törvényhozás alkalmával initiált törvénycikkely azon rendelkezését kívánnám az alkotandó törvénybe átvitetni, melly a Rendek harmadik üzenetéhez fektetett törvényjavaslat hatodik szakaszában foglaltatik mál. Óhajtanám, még az örökös tartományok hatóságaival folytatott levelezésre és az útilevelek elfogadására nézve, a tökéletes reciprocitás elvét kimondatni, s ezzel befejezhetném alázatos indítványomat, bezárásul azonban, előadnom kell még küldőim abbeli kívánságát, hogy a magyar hadsereghez egyedül magyar születésű tisztek alkalmaztassanak , és a magyar katonaság által leteendő eskü törvénybe iktattatván, a hon, alkotmány és fejedelemnek tétessék le, hogy a nemzet katonáskodó fiaiban, nemzeti érzelmek ébresztessenek, mellyeket, mint e hon szülötteinek érezniök kell, hogy kötelességüket ne csak népszerű kénytelenségből, de szülőföldük iránti tartozásból teljesítsék. — Ujhelyi Ugocsam. köv. Ki sem tagadhatja,hogy a nyelv a nemzetiség hasisa, azért föltételezi, miszerint a föntebb előadottakat mindenki pártolandja. Az előbb szőlő érd. kév. indítványához még a következőket csatolja küldői utasítása következtében : hogy a beligazgatási nyelv magyar legyen átalában, valamint a pénzek körirata is, továbbá a végvidékeken is az oktatási nyelv.