Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-01-14 / 625. szám
a törvény által az országgyűlésen, megjelenési és szavazati joggal fölruházvák, ezen joguk gyakorlatát, azon körülmény, hogy az országgyűlésre kb. meghívó levelet nem kaptak, teljességgel nem akadályozza. E tárgy fölött félreértésből mintegy két órai vita támadt, miután Borsod indítványa közakarattal határzattá emeltetett. Ezután következett volna Pest indítványa a vissza nem kapcsolt részek ügyét illetőleg ; ez azonban némelly okleveleknek még ki nem nyomatása miatt,holnaputánra halasztatott. Végül Just J. (Turócz) indítvánnyal lépett föl, a felföldi megyék nyomorban siülödő lakói ügyében, miszerint kéretnék meg ő felsége , hogy magas figyelmét e szegény adózókra jó eleve fordítsa, miután ez évben hasonló szomorú ínséges sors vár reájuk , mint a múlt két évben, és hogy továbbá küldenének ki a rendek e tekintetben egy választmányt, melly az Ínséggel küzdő nép sorsa javítására javaslatot adna elő. Rövid discussio után ezen indítvány is közakarattal elfogadtatott, s az ülés eloszlott. — A törvényhozó hivatása. A magyar törvényhozásnak lelkes tényezőji összeseregelve vannak azon szent teremekbemmellyekre milliók szemei függesztvék, forró savargással szomjazva olly törvényeket, mellyekre, mint rendithetlen alapokra,építeni lehessen az édes hon közboldogságának tündöklő csarnokát. Mosolygó remények, és aggasztó kételyek, mint egymással ellenkező hullámok vívják a honfiak kebelében a bizonytalanságnak tusáját. Koronázandja e a törvényhozó elemeknek magasztos küzdelmeit évszázadokra kiható nagyszerű eredmény ? Vagy talán a pályázóknak rögeszméjük melletti tüzes viaskodásai lángjaiban egészen el fog hamvadni a nemzet igazságos fohászainak megfelelő óhajtott siker?—Ezt kérdezi egymástól minden gondolkodó magyar! Nem kell soha feledni, miszerint nagy feladatok megoldására nem elegendő nagy szellemi tehetség, és munkábani fáradhatatlan kitartás, hanem még nagy szellemi áldozat, és önmegtagadás is kívántatik. A törvényhozásnak dicső mezején nem főczél, dictatori hatalom, tekintély, és fénykor kivívása, hanem, hogy minden indulatoskodásnak, gyűlölségnek, előszeretetnek , elfogultságnak ködein túlemelkedvén, figyelembe véve a nemzet jellemét, szükségeit, és a kor igényleteit, a létező alkotmány sarkelemeivel homogén s életrevaló törvények alkottassanak. Miből következik, hogy feledve a nemzetet és hazát, saját pártjának érdekében ügyvédkedni, a törvényhozási szent teremet a felekezetesség viadalának színhelyévé alacsonyitani; egyedül az elvbarátok hiúságának temjénezni, s csak őket nagy és halhatatlan polgárhősökül magasztalni; a tiszta jellemet, tántorithatlan honszeretetet, a szilárd férfiasságot csak maga részére egyedárusitni; a szándékok szentélyébe föltolakodni, és azoknak szűzies zománczára dölyfös elhízottsággal erkölcsi szennyeket lehelni; a magány életnek tényein, és jelenetein inquisitori marczonasággal szemlét tartani; a királyi esküvel szentesített hazai világos törvény és törvény közt választást tenni: a mellyik tetszik, a mellyikhez vonzódik a sympathia, a mellyik simulni látszik a személyes nézetekhez, vagy azokhoz erőszakolható, azt mindig pengetni, sürgetni, hangoztatni, egyoldalúlag értelmezni; a mellyik pedig az egyéni szándékot lesújtja, az alanyi nézeteket megcáfolja, a fractio törekvéseinek ellenszegül, azt megtapodni, elferditni, balul magyarázni; mindentönálló institutiók s uralgó, el nem takarható visszaélések daczára, nagy szavakkal, a nemzet képviselőinek, a nemzeti akarat megbízott tolmácsainak pompázó czímeit bitorolni és illy modorral a rövidlátókat mystificálni; örökös homályban maradni kellendett titkok földerítésével a bárgyú kebleket ijeszteni; megrázkódtató körülmények előidézésével fenyegetőzni; látnoki jellemet majmolva rémteljes jóslatokkal a gyengébb kedélyekben félelmet, rettegést támasztani; az egész világon, minden pallérozott nemzeteknél diadalmaskodó elveinek magasztosságával, sőt mindenhatóságával kérkedni, dicsekedni; az ellenfelet képmutatásról, hazaárulásról, részlelkűségről, megvesztegethetésről vádolni; *) minden törvényhozási bölcsességet, tapintatot, erélyességet kizárólag saját felekezetűnek tulajdonítani; és mégis önmagáról illy fellengző vélemény mellet a karzatok hatalma előtt meghajolni, azoknak változó szeszélyével kaczérkodni, és a hallgatóság múlékony tapsai után sóvárogni. Mind ez nem hivatása a törvényhozónak; mind ez tévesztett irány; mind ez nem termi meg a nemzet számára a közjólét és megelégedésnek édes gyümölcseit; nem fűzi a törvényhozónak halántékba az óhajtott borostyánokat; mind ez, ha nem tettetés, bizonyára ügyetlen eszköz a honboldogítás és néphála magas czéljainak elérésére; legszelídebb kifejezéssel is nem egyéb, mint álmeggyőződés, és önáltatás, a nemzetnek és honnak fölszámíthatlan kárára, a drága idő visszaidézhetlen perczeinek tékozlására. Ilyen eljárás a higgadt történetírónak, a jövendő nemzedéknek, sőt a műveltebb világ minden polgárinak szigorú birálatát s megrovását el nem kerülheti. Mi legyen a törvényhozónak a valódi hivatása, hogy az gyümölcsdús eredménnyel koszoruztassék, abban talán az angol nem incompetens bíró. Mennyi kíméletet, mennyi körültekintést, mennyi önmegtagadást, miilyen finom tapintatot, miilyen gyöngédeszélyességet igényel magas állása a törvényhozótól, lássuk e tekintetben Talboys urnak ítéletét, ki következendőképen nyilatkozik: *) Habozás nélkül ki lehet mondani, miszerint társadalmi szempontból véve, az emberiség soha sem létezett, akár anyagilag, akár szellemileg jobb s függetlenebb helyzetben , mint jelenleg. De ez nem ok arra, hogy tétlenek vagy heveskedők legyünk; mind a szunnyatagság, mind az erőszakolás egyiránt vészthozó. Azonban a polgárisodás emelésén s haladásán működve, ne felejtsük soha, miként az igazságosság, erkölcsösség, nyilvánosság, és szabadság teszik a nélkülözhetlen kellékeket, mellyektől annak léte függ. Kárhoztatandó itt mind a két szélsőség: azon párté, melly a társadalmat veszteglésre akarja bilincselni; valamint azé is, melly a polgárisodás gépét olly dühöngő sebességre akarja tüzelni, mellytől nem ok nélkül borzadnak a legerősebb szellemek is, kiknek szívükön fekszik a közjó és bátorság biztossága. De mihez tartsuk magunkat? talán a múlt idők tapasztalatihoz? talán ahoz, a mi nekünk áthagyományoztatott a letűnt századokból? Nem, mert iélyképen megszűnnénk haladni a tökéletesedés ösvényén. Még kevésbbé szabad ábrándoznunk képzeményszülte társadalmi formáknak, ragyogó s művészileg piperézett elméleteknek testesítéséről, nélkülözve minden figyelmet azon anyagok mintájára, miknek valódi birtokában vagyunk. A tapasztalás bebizonyítá, miszerint az állodalmakat vágtatva ragadni meg, az igazság pályáján is veszedelmes. Minden nemzetnek vannak sajátos szokásai, hajlamai,hagyományaga szokások közé vegyülhettek visszaélések; a" hajlamok részben vagy egészben lehetnek balul alkalmazottak; a hagyományok alakjában rejtezhetnek valótlanságok. Mégis a képzelhető legnagyobb ügyesség és ildom kívántatik a törvén szóban, hogy ezen roszokkal sikeresen alkudozhassék. Nem elegendő, hogy azok a bölcs kisebbség előtt legyenek ismeretesek: a sokaságot kell előbb irántuk fölvilágosítani, meggyőzni, hogy azokat megítélhesse, roszalhassa, csak egyedül ekkor válik lehetségessé azoknak okszerű meggyógyítása. Nem kevésbbé veszedelmes az állodalomra nézve, kelleténél tovább visszautasítani a nyilvános óhajtások követeléseit és homlokegyenest megtámadni a nemzeti szenvedélyek folyamát. Mert ezen esetben igen gyakran irányukat tévesztik, és ha egyszer eltévedtek, nincs egyéb mód azokat lecsilapítani, jó és hasznos alkalmazásra visszaterelni, mint eszélyes türelemmel bevárni, míg a föllázadt indulatok lehiggadása, a közértelmesség hajnalának földerülése, és az átalános kijózanulás korszaka bekövetkezik. A törvényhozónak áthatva kell lennie azon meggyőződéstől, miszerint őppen nincs hivatva elméleteket alkalmazni, vagy azokkal kísérleteket tenni; az ő küldetése, hatni bizonyos létező társaságra és társaságban , nem pedig társaságot teremteni. A nemzetek léteznek, és nem valami emberi törvényhozó az, kitől nekik létezés adatott. A nemzetek léteznek és közülök mindegyiknek meg van bizonyos szabású alkotmánya, már egyedül az által, hogy létezik. A törvényhozónak ezen alkotmányt egyedül csak reszelővel, gyaluval, nem pedig fejszével szabad érinteni. Az ő kötelessége a létező alkotmányt minél alkalmasbá tenni, az emberi boldogság és tökéletesedés eszközlésére. Vigyázzon azonban, hogy az alkotmányban az életet ne veszélyeztesse; mellyet eloltva, azt neki visszaadni többé nem leend képes; s melly drága élet talán ez vagy amaz műszertől függ, mellynek módosítása vagy talán lemetszése által magát az alkotmányt tökéletesítni szándékozik. E fölött a törvényhozó tisztelni tartozik az egész társadalmi testet, annak minden igazán élő, és eleven tagjait; ne feledje, hogy ő nem teremtő csak föntartó és irányadó. Nem tartozik hozzá, kérdezni: váljon a királyságnak, nemességnek, egyházi rendnek, népgyülekezetnek, hatóságoknak kell e benfoglaltatniok azon alkotmányban, mellynek ő idomitására hivattatott. Kétségen fölül szükséges, sőt lényeges kellék, hogy elméletileg jól ismerje a társadalmi rendnek mindezen különböző elemeit, hogy magának igaz fölfogást s alapos meggyőződést képezhessen azoknak belbecsükről, érdemeikről, fogyatkozásaikról, de friss emlékezetben kell tartania, hogy a létező állapotok azok, mik a nemzet kebelében különböző föltételekkel és alakokban mutatkoznak, és hogy hihetőleg magának a nemzetnek élete, mellynek boldogitásával ő foglalkozik, ezen tényekhez, ezen állapotokhoz vagyon kapcsolva, s azoktól föltételeztetik. Az állodalom tudománya még korán sem emelkedett a tökéletességnek azon fokára, mellyből kétkedés nélkül lehetne megismerni s elhatározni, hogy a státusban fölállított hatalmak, mint alkotó elemek, milylyen mértékben szükségesek annak fönmaradására. Tagadhatatlan ugyan , hogy a politikai világban nincs semmi rendíthetetlen és a különböző hatalmak az idők kivonata s követelései szerint módosíthatók, rendezhetők s átalakíthatók ugyan, de ezen nagyszerű műtétekben a képzelhető legmagas veszélyességet kell szem előtt tartani. Egy tényező hatalmat megrontani, aláásni nem szabad , mielőtt a tagadhatlan közérdeknek kérlelhetetlen parancsa, és a társadalmi józan okosság sugallata által a kárhoztató ítélet fölötte kimondatott; az ő alkotmányos élete s létezése korszakának tartóssága, a polgári boldogságnak és szabadságnak fokozata, mellyet a status élvezett, míg a kérdéses elem és hatalom az alkotmánynak tényezője volt; neki nem csak aránylagos jogot kölcsönöznek a kíméletre és figyelembe vételre; sőt a többi alkotmányos hatalmak biztosságának érdekében még az önvédelemhez szükséges törvényszerű ellentállásra is, mert egyik alkotmányos hatalom megdöntése, jelszó a többinek is eltipratását megkísérteni. Papp Ferencz: Pozsonyi újdonságok. A Bécs s Pozsony közli villany-telegraph már működik, s kinek kedve van a pozsonyi pályaudvarban levő telepet megtekinteni, a telegraph igazgatójában a nyájasság emberére találand, ki nem csak szívesen mutogatja e hatalmas találmány szerkezetét, de előző készséggel, Bécscsel értekezik, ha a néző iránja,milly kedvtöltésbeli értekezések állanak p.o. minő az idő a fővárosban? vagy milly darabot adnak egyik vagy másik színházban? A felelet egy pereznyi szünet után megérkezik. — Az egész mű egy almáriomban foglaltatik (melly hasonló az úgynevezett irredenzhez) ennek alsó részében vannak az edények, mellyben azon anyag foglaltatik,melly az electricitást kifejti. Innen két vas sodrony vezet az almarom felső részébe, hol az két billentyűvel van összeköttetésben, ez ismét egy kis □ hüvelynyi kis szekrénnyel van viszonyban, úgy hogy ha az egyik billentyű uj nyomás által érintetik, a vas sodrony, mellyé szekrénybe vezet — egy ott alkalmazott nyilat (mutató), egyik jobb, másik baloldalt, a szekrényhez illesztett csengetyük egyikéhez üll, mellynek egyike római I. a másik pedig V. számmal van jelölve. És e két számból illesztetik össze az alphabet összesége, melly tudósításaikhoz szükséges, és úgy szerkesztetik, hogy egy illy szám kétszer vagy háromszor érintetik , vagy pedig az ütés után a nyíl rajta marad a csengelyűn vagy gyorsan a másikhoz ütödik — ez pedig a billentyű miképeni érintése által eszközöltetik. Ezen szekrénykéből a két sodrony a szoba falán keresztül egyé olvad és a vaspályamentében 20tól 20 ölnyire fölállított 3öles magasságú czölöpökön vezetődik egész Bécsig, vagy a milly helyütt akarják az összeköttetést, hol ezen sodrony ismét illy szobában és almáriomban végződik. — A ki nemzetiségünk iránti buzgalmában mind a mellett még meg nem látogatta az itt tartózkodó Komáromi Soma szinésztársasága előadásait s e végett talán szemrehányást tenne magának s ollyasl mit értene, mit nemzeti lelkiismeretnek hívnak, annak tanácsoljuk, menjen el csak egyszer, és megvagyunk győződve, hogy mindazon- Nem ismerek palmárisabb sértést, és a szabadszóvali korlátlanabb visszaélést, mint midőn a legtekintélyesebb többségnek szemébe, és jelleméről az mondatott, miszerint reá alkalmazható a római írónak ezen mondása: miror quod non iideat, haruspex, dum videat haruspicem. .>) Lásd Histoire generale de la civilisation en Europe par M. Guizot — Preface du Traducteur Anelais. 884