Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-05-16 / 9. szám

reám kiállton: „Tambour!“ s úgy azután kellett do­bolnom. ]­f y á r i. Hát parancsolva volt­­, hogy szúrjanak. Falusi. Csak azt parancsolták: fallt das bajonett s akkor szúrni is kell, mint a körülmények hozzák magokkal. Meg kell jegyeznünk, hogy a dobosnak nem nagy kedve volt az igazat kiváltani s még azt is állította, hogy a há­tára ütést kapott, épen midiin megindultak; de sokkal egy­­nigyübb ember, hogy sem Nyári Pálnak ügyes tapintattal tett kérdéseire a katonasághoz intézett parancsszavakat, meilyeket neki kellett legjobban hallani, fortélyosan meg­másíthatta volna. Ezen vallomásból kitetszik, hogy egyenesen sebes ro­hamra adatott parancs. Rosti György szinte elitállíttatván szaporán és zavarosan beszélt a Szentpéteri előadásában foglaltakat nem tagadta, de módosítások által gyengítette. Zetwitz­­től csak annyit kérdett, magára vállalja e a következéseket, a­mire Zetwitz igent mondott. Azt állította egy mondá­sával, hogy akkor jöttek ki a fegyertár udvaráról, midiin a lovasság szét szóra­ a népet, s mellette kivallja, hogy a gyalogság az utat zárta el a pesti részről (midőn már a nép elszéledt ?!) a gyalogok 48 voltak a lovasok mint­egy 24. Nyári. Miért nem szállította föl tehát ön a népet? Rosti. Hiszen a sorban voltam, helyemből ki nem léphettem. Nyári. Tehát tökéletesen áll, hogy önök támadták meg az embereket ? Rost­i. Ők nem is támadhattak meg minket, mert nem volt fegyverük.­­ Hogy Rippe egyenesen rohamot parancsolt a nélkül, hogy a népet fölszólította volna a távozásra, hogy a tett után borral vendégelte meg őket Rosti elismerte. Olvastattak még Magos Ernő, Mirching János, Wein­­hengst György, Boríts Károly, Bucsánszky Alajos, Venczel István tanú­vallomásaik. Mész Károly hallotta Perczeltől Lippe által mon­datni : Der Rotz Bube Perczel, soll mir nur kommen, den stoss ich mit eigener Hand nieder. Az e napi nyomozásból tehát kiderült az, hogy esti 9 órakor 24 emberből álló dragonyos Feuer Piquet, és 48 személyből álló gránátos csapat a fegyvertár udvarán el­­rejtetett, s midőn a nép tömeg a piaczon összegyülekezett, titkon onnan kijővén s az építkezés végett a terem fölhányt föld és kőhalmok között bujkálván, a lovasság a bástya felöl eléugratott, a gyalogság pedig a várból levezető utat elállotta, s igy semmi roszat nem sejtő népet két tűz közé szorítva lesből megrohanta, azt nem csak az utczákba, hanem még a házakba is üldözte, az elesteket lovakkal taposta, vagy pedig szoronnyal, és puska ágyával kínozta.— (A többi következik.) E x e r c i t i a correcta*)­ Novembe 1. M­i­u­t­á­n kivilágosodott volna, hogy ön, tekintetes táblabiró ur, na­gyon aluszékony ember, a ki rendszerint a tyúkokkal megy alulni s a nagy urakkal kell föl, minél fogva a nap huszonnégy órájának legtöbb részét munkátlanul heveri el, daczára azon szép sententiáknak, mellyek az alvás ellen magában a szentirásban is illyetén szavak által: „Vi­gyázzatok és ébren legyetek! Dolgozzál és imádkozzál. A restség az ördög párnájai nyilván és világosan foglal­tatnak . Miután bebizonyult volna, miszerint a sok alvás ál­tal kövéredik ugyan az ember, de csak azért, hogy annál hamarább jó falatul szolgáljon a halálnak, s m­i­u­t­á­n egy­szersmind világosan kimondatik a latin versben : sex ho­­ras dormisse sat est iuvenique senique, melly vers értel­mével H­u­f­e­l­a­n­d, macrobioticájának alunni hat órát en­gedő rendszabálya teljes tökéletesen megegyezik. M­i­u­t­á­n továbbá semmi sem bizonyosabb , mint az, hogy alvás által a munkától igen sok idő raboltatik el, mun­kára pedig e hazának fölötte nagy szüksége van , s igy a logica megdönthetien doctrinája szerint a sokat alvó em­ber honának időben és munkában megrablója, minélfogva a mi érzékeny szivünk tekintetes táblabiró urnák illyetén hatalmas alvó tehetségén a keserűségnek mélységes ten­gerébe sokszor és sok ízben elmerült. Miután még továbbá ön, tekintetes táblabiró úr, ezen alamusziság következtében a gyűlésekről és ítélő székek­ről gyakorta elmarad, s ha bemegy is, alvásából szavazásra ébresztetvén, ollyatén sententiákat támogat, hogy a tokaji hegy hányassék szét, az egerek pedig, mellyek a corpus iurist törvénytelenül rágogatják, fosztassanak meg az in­­digenatustól. Miután és azután — Minekutánna és annakutána— Mind­ezeknél fogva rendeltetik, hogy : 1-ször fontolná meg tekintetes táblabiró ur, milly rút, egészségtelen és szegényitő dolog az a sok alvás, mellyik a két exercitium közül nevetséges, és mellyik kö­vetendő. Szerk. 2- szer fontolná meg továbbá azt is, milly szép, egész­séges és gazdagító dolog az az éberség ; 3- szor nem külömben jó lenne azt is fontolóra venni, ha úgy tetszik, hogy a szép, egészséges és gazdagító do­log jobb mind annál, a­mi annak ellenkezője; — ennél­fogva miután úgy látszik nekünk , hogy okos emberhez illőbb, józanul semmint józantalanul cselekedni, egyszers­mind pedig, hacsak tekintetes táblabíró úr ellenkezőleg nem vélekedik, mi úgy volnánk meggyőződve, hogy felőtte illedelmetlen dolog, kialudt, kidülledt és a sok alvásnak miatta vérbe borult szemekkel nyilvánosan megjelenni; azért tehát és 4-szer ne alulnék tekintetes táblabiró úr ezentúl olly igen sokat, mint a régi időkben, ha le­het.­­ Ha pedig nem lehet, akkor 5-ször rendeltetik, hogy kérjük szépen, tartsa meg legalább az Hiedelem azon szabályát, melly abban áll, hogy illik válaszolni a kérdezőnek; ennél fogva írja meg tehát voltaképen, hogy akar e rendeletünknek engedelmeskedni, vagy hát nem. Ha akar, akkor jól van. Ha nem akar, ez már egészen más. De ez utolsó esetben is jó lenne, ha tekintetes tábla­bíró úr válaszolna. . . . Mivel hogy meggyőződésünk oly­­lyasformán néz ki, mintha nem ártana, ha legalább azt tudnák, ki akar szavunkra hajtani, és ki nem. Hisz azért jó barátok maradunk. E rendelethez pedig jól tenné, ha szigorún ragasz­kodnék. Miután elvégre beszédünket be kell fejeznünk, mert, mim tudja tekintetes táblabíró úr, minden dolognak van vége, tehát 1- szer bocsánatot kérünk, hogy tekintetes táblabiró urnák jelen rendeletünkkel alkalmatlankodtunk. ... Ne csináljon miatta sok fejtörést magának. 2- szor detto bocsánatot kérünk, hogy olly röviden, velősen és határozottan irtunk. NB. Ha válaszával tekintetes táblabiró ur szerencsék­­et, méltóztassék csak azt a czimet használni, a melly min­ket illet. Tekintetes táblabiró urnak alázatos szolgája. Z. Z. Nro 2. Az 1847/­ IX. t. ez. által a robot és dézma megszüntettetvén, jószágaim kormányzatába uj rendszert kell behozni. Ennél fogva addig is, míg a legrövidebb idő alatt kimerítő utasítást adnék, szigorún meghagyom tiszt­tartó úrnak: 1- szor, hogy minden haszontalan és felesleges tiszt­viselőt és szolgát tüstint bocsásson el. 2- szer, a használhatóknak és szükségeseknek fizeté­sét ezüstre kell emelni. ... De a lopás ezentúl meg nem engedtetik. 3- szor, minden földemet váltó­ gazdaság szerint foly­­tonosan használni kell. 4- szer a czélszerű­ beruházásoktól soha sem fogja ön a pénzt kímélni. 5- ször, vas- és országos utakra földeimen a tér in­gyen adassák. 6- szor, a szükséges fölmérések , beosztások, vízle­­csapolás és rézöntözés eszközlése végett ügyes mérnökök­kel (de nem angolokkal) fog ön­szerződést kötni. 7- szer, kerteimben a fák és növények elszáradt, rot­hadásnak indult és terméketlen ágai és gályái lenyeses­­senek. 8- szor, minden gazdasági épületek jó karba helyez­tessenek. 9- szer, vonó­marhák beszerzésében ne a nagy szar­vakra, hanem a nagy szügyekre legyen ön tekintettel. . . . A czímeres marhák nem dologra valók. 10- szer, e rendeleteim­et szigorú pontossággal telje­sítse ön, különben minden cerimonia nélkül kiteszem hi­vatalából. Önnek polgártársa, V. A. Fejérmegyéböl, máj. 8. Utósó közgyűlésünk május 1-jén tartatott, melly alkalommal id. Pázmándi Die­nes a megye főispáni székét ezer taps s éljen közt fog­lalta el. Kerületi választó helyeink Alcsút, Bod­ajk, Csákvár, Keresztur, Ráczalmás, melly utóbbi úgy látszik megyénk­ben republikánus szerepet akar játszani. Botlik János táblabiró, mivel egy ártatlan egyén ellen vádat emelt, 25 pengő forintot fizetett dolgozó házunk ja­vára, szép tőle! Ez az utoló ad­ió megyénkben. Istennek hála nagyobb zavargások nem háborítják me­gyénk nyugalmát, majd ha a nemzetőrség rendeztetni fog, kisebbek sem, azért tekintetes akarok és rendek ki a táb­labíró politikából, s lássunk hozzá, mert az idő elsodor bennünket, mint mindent a­mi tipegve halad előtte. Szabolcsból. Május 5-dikről. Tegnap volt jelen­tése­s első népképviseleti gyűlésünk. Mintegy 2000 em­ber sereglett be — legtöbb a Tisza mellékéről, — minden a legnagyobb csend és renddel ment véghez. Derék köve­tünket ,,a magyar volt ellenzék tántoríthatlan bajnokát“ Bónisz reggel Kálló városa számos képviselői tulajdon szál­lásán, később — az egész képviseleti gyűlés öröm riadtan üdvözölték, s annál szívesebben, minthogy ez nem foga­dott kortes bor kiabálása, de a még el nem romlott nép első törvényes öröm-nyilatkozata volt. — Gyűlésünk a megye ud­varán szabad ég alatt szabad néphez illő a tartatott, honnan szabadon szállt imánk Istenünkhöz „hazánkért“ s azon dicső „honfiakért,a kik szabadságunknak eszközlői s e honnak 3-dik teremtői voltak. Főjegyzőnk és Ábrányi Emil szép velős beszédben üdvözölték Bónist, követ társa igen­ beteges állapotban nehány perczre jött csak a gyűlésbe s gyönge lévén nem sokára távozott.­­ Ezen gyűlésen választattak meg mintegy 250-re menő középponti bizottmányi tagok is a legnagyobb csenddel. Május 3-án azonban mutogatta fejét még ez ártatlan ügyben is a 7. fejű hydra. Nehány úri tag ugyan­is — kik közöl egyik nem régen, még ide­iglenes nemzetörségi tiszt is testvére korteskedése mel­lett lett, — meglepték rendre ügyelő ideiglenes választ­mányunkat, melly a nagy bizottmány tervét kidolgozta s följajdultak rettenetesen a terv ellen,az iránt panaszkodván s a választmányt május 4-dikével fenyegetvén, hogy egy része megyénknek nép tekintetben eléggé képviselve nincs. — Fejtegették többek eszélyesen, hogy nem is minden részét a megyének, de minden érdekét kell és lehet csak képviselni. Nem használt semm­it, a mig nem egy derék s a „bibiket“ hamar fölfogó veterán tagja a választmány­nak indítványozta : bízza az elégedetlenekre a kiigazítást, mire ők magok közöl 3 vagy 4 tag nevét beíratva s még egy pár ott nem levő tagot besorozva ; a tervét jónak ta­lálták, s ekint látszik , mikint csak saját személyük, ott nem léte jajdittatá föl őket, mert az aristocratai elem a „kiiga­zítás“ után több lett mint előtte volt, pedig ők a „nép“ ne­vében szólaltak föl. Furcsa világ ez az ember. Legnagyobb teendői kö­zepette is előtte a szeretett ,én e­s beszél mások jogának sértéséről s mikor az ő érdeke kielégítetett — már helyre van állítva a megsértett emberjog. Ugyan ez alkalommal Fazekas ügyvéd egy Kállóban lakó ügyvéd társa középponti választmányba lett igtatásá­­nak azért mondott ellent, mert állítása szerint ennek Kálló­ban birtoka nincs és így Kállót nem képviselheti. Kállai Ödön megrótta ezért a szinte kevéssel biró ügyvédet s a tervet alakitó választmány nem hallgatott rá — és különös: tegnapi gyűlésre ama semmivel biró ügyvédet Kálló városa „korteskedés nélkül“ képviselőjéül választotta, ezen a bir­tokot olly igen latolgató ügyvédről pedig szót sem, tett sőt még a nagy bizottmányi tagok közti hi­ányát is igno­­rálta. 1­7-kén kezdik szolgabiráink helységenkint hirdetni s magyarázgatni a törvényeket, minden helységnek addig is mig a derék Nyári által ajánlott 8 kros törvényekből meg­rendelt 600. h. megérkeznék, egy egy példányt vétetett vá­lasztmányunk Debreczenben — küldöttségek is vannak ki­nevezve helységenkint a nemzetőrség összeírására.....csak fegyverünk is volna már !... — Tegnap érkezett Kálló városához czimzett fölszólitása Ábrányi Alajosnak. Ezen fölszólitást, melly újság lap mel­lett is köröztetett, fölvitték Kálló városa derék elöljárói elnök al­ispánhoz, megütközve mutatták 2 pontját, melly szerintük törvényeket sért, s valóban egyik pont, melly „a közgyűlést pótló bizottmány iránti ellenszegülésre“ szó­lítja föl a városi közönséget — minthogy a fönálló tör­vény rendelete ellen izgat, — figyelemre méltó. Itt azonban nem ér czért a tiszt, az annyival inkább, mert még eleven emlékében áll Káklónak a hires martius 13-ki gyűlés, mellyet ő idézett elő, és igy gyanú szemmel nézik, mi „politicai mezőn“ a „nem adózunk“ „nem kell népnevelés, népképviselet“ gyűlés ezen alkotója s rende­zőjének tolla alatt terem. — Különben is, nem igaz fija ho­nunknak, ki jelenleg a törvények vagy azok végrehajtói ellen izgat; — a derék honfi most várja megalakulásunk óhajtott perezét, — készen áll minden áldozatra; enge­delmeskedik a törvényeknek, s minthogy felelősök végre­hajtóinak legpontosabban , — nyugtatja a fölizgatott kedé­lyeket tőle telhetőkép, — s e kép férfiasan várja az időt „mi jönni fog, minek jönnie kell“. — Majd lesz idő izgatásra— ha csend, békében élünk, ha a ministérium alakul, tenderbe bele­helyezheti magát, szóval: ha derék nemzet leszünk, most csak vigyázzunk, minden szerteágazást kerüljünk, s minden áldozatra készen álljunk, hogy az lehessünk. — A nemzetőrség tervezett új egyenruhájával sokan nincsenek itt megelégedve, a veres és zöld szin posztó ugyan­is méreg­drága ha­jó, ismerhetlen színű pár hét alatt, ha rosz,-------tartós színű, legolcsóbb, pukovai kék posz­tónkat figyelmébe ajánljuk a nemzetőrség ruházatjára föl­­ügyelő választmánynak; hazánkfiai úgy is szeretik a ké­ket, legtörzsökösebb magyarjaink „Hajdúk, Szabolcs, Bihar sat.“ kizárólag e színt hordják testökön. — Törvényszékeink folyó hó 15-én, első nagy bizott­mányi köz­­lésünk pedig 22-én lesznek. *) Jelen czikket egy kis jegyzettel kell kísérnünk. . . . Nem vagyunk nagy barátai a gunyornak, s lapjainkat legkisebbé sem akarjuk azoknak állandón megnyitni, főleg azon irány­ba , hová a jelen exercitiumok vágnak. Azonban vannak dolgok, mellyekről gunyort nem írni lehetlen, s ha az itt közlöttből tanulság fog vétetni, akkor e közlés fölött saj­nálkozni nincs okunk. . . . Az elmés olvasó fogja tudni, 31 E Ü L F Ö L D. AUSZTRIA. A bécsi hadministerium a krakói esemé­nyekre illetőleg kijelenté, hogy már mart. 23-tól azon uta­sítás adatott általa a krakói katonai parancsnoknak, hogy azon esetre, ha az orosz sereg parancsnoka segélyét aján­laná, ez minden kímélettel ugyan, azonban határozottan visszautasittassék. Az alsó ausztriai rendek a császárhoz egy erélyes addressel járultak, mellyben Erdélynek Magyarország­gal leendő egyesülését a pragmatica sanctióval meg nem egyeztethetönek, és a birodalom érdekeire nézve fölötte károsnak jelentik ki; ugyanazért az ellen ünnepélyes óvást tesznek, és kérik a császárt, hogy az uniót létrejönni semmi esetre se engedje meg. (Milly naiv gyámság fölöttünk ! akaratunk ellen is eszünkbe jut a bécsi csókolódzás !) OLASZORSZÁG. A Corriere Mercantile sze­­­­rint a calabriai republicani lázadásokróli hír valósul. Rómában a követválasztásokat vezérlő választmány j ápr. 25-iki üléséből egy programmot bocsátott ki, melly-

Next