Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-06-07 / 24. szám
A vallás- és közoktatási ministertől. I. A karloviczi érsek s metropolitának. Midőn nagyméltóságod engemet az Újvidéken tartandó értekezletről tudósita, nem máskép tünteté elő azt, mint a vélemények központosításának, a bekövetkező egyházi gyülekezet előkészítésének békés eszközét. E helyett azonban, miként közönségesen tudva van, s maga nagyméltóságod i. e. 405—ik sz. alatt kelt levelében, előadja, amaz értekezlet a magyarföldi gör. n. egyesültek nagy részének részvéte nélkül, idegenekből is szerkeződve, Karloviczon akkép és olly dolgokba vegyült, a mikép s a mellyeket sem törvényeink, sem az 1779. évi julius 16-án kiadott szabályok, sőt magának a keleti egyháznak elvei sem engednek meg, a minthogy az ellen magának ezen egyháznak magyarföldi hívei nem szűnnek meg folytonosan nyilatkozni. Minélfogva mind a patriarcha választás, mind a mód, mellyel az létetett, törvénytelennek és érvénytelennek ezennel kimondatván, nagyméltóságodnak rendelem, a mint következik: 1) Hahogy az egyházi gyülekezetek Temesvárra júniusnak eszerinti 15-ére történt áttételét, a nádor királyi helytartó ő fönsége által, az én előterjesztésemre 1. évi május 15-ről kiadott rendelet értelmében még ki nem hirdette, azt haladéktalanul 24 óra alatt, a legszorosabb felelet terhe alatt, saját költségén küldendő sürgönyök által hirdesse ki. És e szerint 2) Nagyméltóságod azon kivánatának, hogy az egyházgyülekezet még junius 15-ről is elhalasztassék, és Temesvárról Karloviczra visszatétessék, hely nem adatik, annyival inkább, mivel a karloviczi törvénytelenségek még szaporították azon okokat, mellyek az egyházi gyülekezet áttételét kívánták. 3) Ő felsége, a magyar és kapcsolt országok királya, már az 1779. julius 16-án a keleti egyházhoz tartozó magyarföldiek biztositására kiadott nyilatkozványában is, kiszabta azon formákat, mellyek szerint ezen egyház kivánatai előterjesztessenek; midőn pedig a legújabb törvényeket szentesítette, sanctiókép kimondotta — a mit nagyméltóságod tudtál adand híveinek, — hogy ő felségének rendeleteit mindenkoron és minden kivánataik iránt a ministerium utján veendik. 4) Miután az országgyűlésez. évi julis 2-ára ki van hirdetve, egygyel több az ok, miszerint az egyházi gyülekezetet — a már kijelölt helyen és időben — megtartani kell; minthogy az valósággal is meg fog tartatni azok által, kiknek ottan törvényesen helyök van, s kell, hogy jelen legyenek. Minden más törekvések, mellyek e congressus kebelén kívül keresnek léteit, törvényteleneknek s a rendbontás fokozatához képest megbüntetendőknek nyilváníttatnak, és ollyanoknak ki is hirdettessenek. A kormány minden, a koronához tartozó népfajnak s igy a szerbajkuaknak is jogait őrizni fogja, de nem fogja tűrni, hogy a magyar földön egyik nép faj a másik fölött, sőt ugyanazon fajnak egy része a másik rész felett, mint Karloviczon történt, ugyanazon egyházban előnyökkel éljen; a kormány igyen elnyomatottnak pártjára kél, és minden engedetlenség ellen tudand a maga rendelvényeinek foganatot szerezni. Budapest, junius 3-án 1848. II. A miskolczi tanítóképző intézetnél, Mester István lemondásával megürült egyik tanszék szabályszerű betöltéséül, a kassai tan. főigazgatóság előtt tartandó pályázat f. é. szentmihályhó 1-jére fűzetett. A honvéd zászlóaljak elrendezési tanácsából ezennel köztudomásul adatik, hogy a honvéd öltözetéhez megkívántató posztó, vászon, bőr, sinórzat és paklonynemű kelmék szállítása végett, csütörtökön, azaz f. hó 8-án a nevezett tanács ügyteremében szabadsajtó utczai szabadsajtóudvar házban, árverés útján szerződés fog köttetni; ennélfogva mindazok, kik a felemlített kelmék szállítását felvállalni akarják, a kitűzött hely és időben személyesen vagy megbízottaik által jelenjenek meg. Egyébiránt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy e szállítási szerződés és árverés csupán a két pesti honvéd-zászlóalj szükségeire szorítkozik, a többi zászlóaljakra nézve pedig, hogy a Pesten kül lakó kereskedők és gyárosok is résztvehessenek benne, f. hó 15-kén fog tartatni. Pest, junius 5-kén 1848. Mészáros Lázár, hadügyminister. Fölszólitás. Az önkénytes magyar honvédsereg számvevői hivatalához a hazai nyelvben tökéletesen jártas és gyakorlott, jóviseletű több egyének kivántatván, kik számvevői segédminőségben havonkénti 30 pft díjjal és téli hónapokban 3-4 öl tüzifa illetménnyel; ezenfölül érdemeik szerint egyenesen a haditanácsban is alkalmaztatni, s illő pótlékdíjjal jutalmaztatni, fognak. Mindazok, kik a felérintett tulajdonokkal ellátva, ezen hivatalba lépni kívánnak, ezennel fölszólíttatnak , hogy magukat, bizonyítványaik előmutatása s lakásuk följegyzése mellett, az országos haditanács gazdasági osztályánál, személyesen vagy írásban mielőbb jelentsék. Budapest, junius 4-én 1848. Gr. Széchenyi István, Baldacci helyettes ministerelnök. Badaccs. 9. A pénzügyminister Prk halála által megüresedett rónaszéki sóbánya-tiszti állomásról Markus Ágoston segélydijas bányászati gyakornokot nevezte ki. A pénzügyminister Gáspár József sóhivatali gyakornokot aradi Írnoknak nevezé ki. Vidéki mozgalmak. Torontál. Jun. 5. Mint bizonyost írhatjuk, hogy Obrenovics Mihál Karloviczra érkezett. Jöttének igen fontos okai lehetnek, mellyeket talán a következményekből hovahamarébb ki fogunk tudhatni. Az emberek hosszú képekkel beszélgetnek s tanácskoznak után útfélen. — És csak egy pár óvatos körülnézés után, susogják el e nevet: Obrenov ics M ih á 1! — Újra mennyi gyönyörű remény támadhat, szerbjeinkben egy iszonyú nagy s Kecskemétig terjedendő Szebország iránt; vagy nincs e már e névben magában egy szerb birodalom, benne Obrenovics Mihály? V e rő cze, Eszék és Szerémben, hű magyarjaink mindinkább emelik fölfelé fejeiket, — az ilirek pedig foguk közt csikoritván el a Davorát, mindinkább húzódnak az asztalaié. Varasdon a kamarai tisztek Jelasichnak tettleg ellenszegültek, midőn ismét magas báni kezeinek hosszú ujjait a pénztárba meritni akarná. Azt mondják, — Jelasieh ez óráig meredt szemekkel bámul, hogy miként lehetett az, hogy ő, ki azelőtt való éjszaka egy félvilágnak gondol, parancsolhatni— álmában, — most egypár kamarai tisztecske makacs ellenszegülését nem tudta megtörni. Megfejtjük: a kamarai tiszteknek Jellasich ellenébeni óvása egypárezer szuronnyal volt megspékelve. Zágráb megye határvonalán a Zanini ezredbeli olaszok a határőri polgárkatonákkal patrouillirozás közben tettleg összeütköztek. Gaicz iáb a midőn elhatott kongása a vészharangnak : „Magyarhon veszélyben van, megrendült bele Würtemberg huszáraink férfias melle is, vészreedzett kebleiket honvágy lepte meg , s ők siettek segélykart nyújtani az édes hazának, tiszteiket erőszakkal hurczolták a határokig. Nem sokára megérkezendenek. Egy zalai polgártársunk czikket külde be hozzánk, mellyben javasolja , hogy az önkénytes sereg szaporítására igen czélszerű intézkedés lenne a zárdákban levő frátereket a klastromi élettől — akarva nem akarva — fölmenteni. A czikkíró biztosít bennünket, hogy ezen fráterekből kikerülne 1000 főnyi sereg. Ezer önkénytes, igaz, hogy nyereség , főleg olly egészséges népből, mint a zárdas lakosok, kikben a lencse rögtön vérré válik, de ne feledjük azt is, hogy illy kényszeritett önkénytes bajnokban nincs köszönet. Emlékszik e ön Győr ostromára a francziák alatt, a midőn a várparancsnok a zárdák lakóinak is puskát adott erővel kezükbe, hogy lőjjenek. A vallás szelíd szolgái hasztalan igyekeztek minden áron kapacitálni a commendanst annak lehetetlensége felől, hogy ők vért ontsanak. Végre mégis csak engedniük kell, a parancsnok hajthatlan akaratának. Midőn tehát a puskát kezekbe adák, hogy lőjjenek az ellenségre, a szelíd páterek behunyván szemeiket, puskáikat levegőbe emelék, s midőn kisüték, áhitatosan éneklék utána: „requiescnt in pace!! —axb. Czegléd. Junius 4. Egy szivet emelő jelenetnek valánk szemtanúi: az úgy nevezett újvárosi pár százat haladó őrsereg, a városház udvarán a nemzet zászlója alatt ünnepélyesen letévé esküjét, melly alkalommal tisztjeiket is összes fölkiáltással megválasztván, derék kapitányuk Réz Ignácz ur által a kat. helv. és evang. lelkészek lakjuk elébe vezettettek. A szeretetben s testvériségben valláskülönbséget nem ismerő lelkes polgársereg igy nyilvánitó egyházférfiai iránti vonzalmát. Mind a három helyen az illető lelkészek meleg szavakkal tolmácsolák megtiszteltetésük szülte hálaérzelmüket, s viszont szívből üdvözlők. Szózat a falusi lelkészekhez. A népszabadság korszaka—hála a magyarok istenének — felderült, sigya mienk is. A segédlelkész már nem mostoha fia e szép honnak; leomlottak a válaszfalak, mellyek őt sok helyről kiszobták; nincsenek már tevékenységét gátló castok. Föl hát ti is utonszülött szabad polgárai e szép honnak ! föl a tevékenység színhelyére! A szabadság édenében teremnek az élet rózsái, de annak félreértéséből sarjadznak a burjánok is. Érettek vagyunk a szabadságra, igen, de vannak, nem tagadhatjuk, honunkban éretlen részlelkűek is; bizonyítják ezt mindennapi sajnos tapasztalásaink. A nép keble ollyan mint a termékeny föld: jót vagy roszat vess bele, nőlni fog. Legyetek ti a jó magok hintői. Hisz kitől hallgatja szívesebben a jámbor nép az oktatást, mint lelkiatyjától, kinek szavait követi inkább—úgyszólván vakon— mint a nép bizalmával boldogított lelkipásztoréit ? Azért, mint mindenkor, úgy most is főtörekvésünk legyen erkölcsös magaviselet, szeretet s atyáskodó tettek által a reánk bizott nép bizalmát megnyerni; fő óvakodásunk pedig a politikai pártoskodástól.. A legújabban lefolyt időkben mi lökte úgyszólván a sír szélére a főrendű és kevés kivétellel az alrendű papság tekintélyét, s ezereknek irántuk a bizalmát ? mi más, minthogy az, a megbukott conservativ párt rabszolgaságába szegődni nem átallott. Mások s egyrészt önmagunk példáján okuljunk. Ne legyen a pap párt- hanem egyház embere; ne hódoljon vakon egy vagy más osztály nézetének, hanem a keble sugalla igazságnak; ne legyen a nemzet egy részének, hanem a közös hazának hű fia,fáradhatlan polgára. Tanítsuk a népet ismerni hazáját, ne sajnáljunk hetenkint pár órát a nép ismeretének tágítására szentelni. Gyűjtsük magunk köré híveink öregeit s ifjait, hagyját s apraját, s adjuk elő hathatósan honszerelem és nemes tettekre gyújtó történetünk példáit; mert a papban a nép nem csak a jövő, de mint a jelen élet boldogítóját, vezérlőjét és oktatóját is akarja látni, s méltán.. Addig is tehát, mig a falusi iskolák kellőleg rendezve nem lesznek, pótoljuk mi ki a hiányt, nem fogja azt föltolakodásnak senki is tekinteni. Hazánk ezernyi falvaiban a pap , tanító és jegyző — sokhelyt a két utósó hivatal egy személyben öszpontosulva — teszik a helység fölvilágosultabbjait. A tanítók eddigi nyomorult fizetése hány tudományos férfiút volt képes néptanítóságra édesgetni? az 1836-iki hongyülésben hozott népjog hány széles ismereti férfiút csalt a népjegyzői hivatalra ? . . . . sok hely egyedül a pap tehát az, ki legalább a 12 iskolán átment, s méltán fel lehet róla tenni, hogy a nép fölvilágosítására szükséges ismeretekkel bír. Hol a körülmények megkívánják, legyünk mi a népnek tanítói a legtágabb értelemben, ismertessük meg a néppel a magyarok történetét, hogy tanulja tisztelni nemzetét; ismertessük meg vele honunk földet, hogy tandíja becsülni és szeretni hazáját; ismertessük meg vele földünk termékeit, s azzal a bánásmódját, hogy tudhasson javulni anyagi sorsán, s annál többet rakhasson le a közboldogság oltárára. Szóval, tanítsuk a népet a történet- földleírás és természettan legalább főbb vonalaira. A melly községben értelmes a jegyző és tanító, bízzuk a két utósót azokra; de mi mindenesetre ismertessük meg a néppel nemzetünk múltját. Sok függ ennek tudásától. Lelkemből meg vagyok győződve, hogy a rácz nép , ha tudná a magyar múltját, legalább a többség borzadással fordulna el az alávaló izgatóktól, s nem forralna boszut azon nemzet ellen, melly neki soha sem ártott; sőt midőn a török őt üldöző, vendégszeretőleg kebelébe fogadó, még birtokokkal, és olly kiváltságokkal ajándékozá meg, millyekkel sok magyar sem birt. • Tanítsuk különösen a német ajkú népet is hazánk történetére, hogy hazudtolhassa meg azon gyalázatos hirű madarakat, kik onnan az összeroskadt zsarnok palotájának romjai közöl, azt akarják elhitetni a jámbor néppel, hogy a magyar, a horvát s más népre tulajdon nyelvek elnyomásával rá akarta tukmálni nyelvét, mit ők soha sem tettek (?!) Mit mond erre a történet? — Vigyázók legyünk ! A német elemet is ránk akarják uszitni. Adja az ég hogy csalatkozzam. Azonban sikert úgy is, alig ha érnek. Talpra tehát honom lelkészei, tegyünk minden jót, mit csak tehetünk, mert honunk szükséges! Talpra mig időnk engedi! Egyházunk jelszava : a béke és szeretet legyen vezércsillagunk; honszerelem ösztönünk ; öntudat — a pályabér. Berecz Imre: Következő irodalmi újdonságokkal szolgálhatunk, melylyek legközelebbről Budapesten megjelentek s országszerte minden hiteles könyvárusoknál kaphatók, u. m. „Kölcsey Ferencz Naplója 1832—1833.“Budapest. Dobrossinál. Ára 1 ft 20 kr. pp. — E munka ajánlatául elég legyen megemlitenünk, miként eddigelé a censura nyomasztó bilincsei miatt meg nem jelenhetett. „A magyar korona országainak statusjogi és monarchiai állása a pragmatica sanctio szerint“. Irta Szabó Béla. Finom verven Pozsonyban nyomtatva. Áraft pp. Pesten kapható Emiclinél. „Garay János újabb versei. 1843—1847“. Kiadta a magyar irodalomterjesztő társulat. Irodalmunkban Garay neve sokkal ismeretest), mintsem említését ajánlatul ne elégelnék. „Shakspeare összes színművei. I. Coriolanus“ Angolból fordította Petőfi Sándor. Áraft pp. „Kis Természet“ írta Lukács Pál. Szülőknek s nevelőknek ajánljuk. „Tanoda és egyház“, Tanítanak levelei egy paphoz. Kiadja dr. Tavasi Lajos. Ára 20 kr. pp. „Tárnokszék és tárnoki törvényczikkelyek.“ Irta Kassai Adolf. Kiadta a magyar irodalomterjesztő társulat. „Eszmék a magyar tudományosság, academia és iskolaügy körül.“ Irta Tóth Lőrincz. „Magyarország 1848-ban.“ Irta Elefánty. E röpiratot, melly egyedül a nép számára népiesen íratott, a községek s népbarátok pártfogásába ajánljuk. „Anti-magyar.“ Irta Lanszják András. Június 4-én jelent meg a „Népbarátja“ czímű néplap első száma. Szerkesztők Vas Gereben (Radákovics) és Arany János. Kiadja a pesti központi választmány. A választmány e czélra két ügyesebb szerkesztőt nem igen találhatott volna. Arany mint népköltő is bebizonyitá azt, hogy tud szólni a nép egyszerű nyelvén; Vas Gereben pedig „Öreg A. B. C.“ czim alatt a törvényeknek népszerű magyarázatát írta meg, melly népies és eredeti modorával közkedvességet nyert a közönség előtt. E lapot olcsósága lehetővé teszi, hogy a szegények gunyhóiban és meghonosuljon, s mi kívánjuk is, hogy minél előbb meghonosuljon. Aid mna tartományok. Az Oest. Zeit.-nak Jassyból május 26-ról következőleg írnak: Azon orosz emissariusokon kívül, kik 3—4 hét előtt itt mutatkoztak s a nélkül hogy itt huzamos ideig tartózkodtak volna, rögtön eltűntek. Duhamel tábornok, a czár tábori segéde, mintegy kétheti itmulatása után, két hét előtt Bukarestbe utazott, honnét Serbiába kelle vala vonulnia.—Egy idevaló orosz tiszttől, ki három hét előtt érkezett meg