Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-05-04 / 2. szám

Csütörtökön május 4 . 1848. ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. POLITIKAI HÍRLAP. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasár-­­ nap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési dij félévre helyben boriték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 0 frt; postán hetenkint kétszer küldve 0 frt 24 kr., négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr. ezüst pénzben. Negyvenkettedik év. 2. szám. SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szer­kesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hi­vatalban. a Pest, jún­ius 3-án. Elkeseredik kebelünkben az emberiség érzete, midőn híreket hallunk, m­ellyek szerint felső magyarországi pol­gártársaink, balul értett nemzetiségük vak buzgóságában, az orosszal fenyegetik a magyart, s egy őrült reményeit táplálják, hogy még a jövő nemzetgyűlésen oroszul fognak beszélni. . . . Részünkről e jelenségektől legkevésbbé sem félünk , mert hiszen ezek nem egyebek, mint pillanatnyi lét után enyészetre kelt buborékok, — ám de annál inkább sajnál­kozunk azokon. — Sajnálkozunk pedig azért, mert illy nyilatkozatokban szomorító meztelenségében áll előttünk azon fájdalmas tapasztalás: milly gyarló lehet ott a szellem képzettsége, hol illy botor meggyőződések csak pillanatra is megszáll­hatnak ! . . Illy nyilatkozatok a magyarországi szláv journalisti­­kának gyalázó bélyegei .... a magyar szláv értelmiség — saját ajkú polgártársaik irányában! — becsületességének botrány-chrónikái . . . . s aljas szolgalelküknek hivatalos hírnökei . . . és pedig azért, mert kezükben van az eszköz, hogy a szláv ajkú népet fölvilágosítsák ... ők pedig a helyett, hogy ezt tennék, épen azon útra vezetik véreiket, mellynek járatlan és járhatlan ösvényén illy nyilatkozatok burjánoznak. . . . Bár merre tekintsünk, úgy a miveit és kevésbbé miveit szláv nép faj közt, sehol sem találunk az orosz iránt sym­­pathiát , a megvesztegetett áruló ilir párttöredéket s néhány kibérelt felső magyarországi gaz propagandistát kivéve, kik clubbokban és hírlapokban, a nemzetiség örve alatt az orosz kancsukát árulják. . . . A lelkes lengyel nemzet, a szláv vér legműveltebb része, égbe kiáltó százados elnyomatásnak kínszenvedő vértanúja .... az orosz testvéri szeretet által. . . . Az aldunai tartományok, jogtalan rabságnak zsákmá­nyolt szolgái ... az orosz testvérszeretet által. . . . Maga az orosz nép, egy könyörületre indító rabcso­port ... az orosz kormány testvéri szeretete által. ... lm illy vonzó az orosz testvériség.... illy elragadó a kép, melly a gondolkozó lelke elött, e névnél ,,oros­z“ csábitó meztelenségében elvonul! . . . . Mit akarnak magyarországi szláv ajkú polgártársa­ink? . . Nemzetiséget? . . . Hát van-e nemzetiségüknek nagyobb ellensége az orosznál ? . . . melly minden szláv individualitást megsemmisíteni törekszik, mint azt a len­gyeleknél megmutatta. ... S lehet-e nagyobb barátja nemzetiségi individualitásuknak, mint épen a magyar, melly nyelvük egyéni sajátságának fejlesztését teljes szabadság­gal megengedi ? . . . . Széles e világon nincs számukra hely, hol nyelvük sajátságos egyéniségét megtarthassák, csak a magyar föld, mellyen születtek s mellyen halmok kell . . . . s csak a magyar kapocs ! . . Akarnak vallási és polgári szabadságot ? . .. . Az orosz mindkettőnek a leggyilkolóbb ellensége .... mig a magyar korona alatt, mindkettőnek a legújabb időkben édene nyílt. . . . Akarják , hogy nyelvük diplomati­ai legyen? . . Hi­szen Oroszországban, még az orosz nyelv sem tökéletesen diplomati­ai, mert a legfőbb részben e helyet a franczia nyelv foglalja el . . s tekintsenek szét e széles világon, nem fognak találni helyet, mellyen nyelvüket diplomaticai poletra emelhessék .... s vagy valam­elly más nemzeti­ségbe kell egészen beolvadniok, miilyen a cseh, rácz, horvát sat. vagy mind ezen nemzetiségeknek külön nyel­vet kell csinálniok , melly többé, nem lesz lengyel, nem lesz cseh, nem lesz horvát, nem lesz rácz, nem lesz orosz, s legkevésbbé lesz végre magyar-tót.......s leg­feljebb is bár­mi ábrándos egyesülés által azt nyerhetik ... hogy nyelvüknek azon sajátságát, mellyel őseik beszéltek, m­ellyre anyáik bölcsőikben tanítottak ... elenyészni látand­­ják a föld színéről­­.... mig a magyar nyelv, mint eddig saját tapasztalásuk bizonyítja, legkevésbbé bírván reájuk nézve olvasztó erővel, nyelvüket épen nem félthetik .... Azért, hogy egy nyelv nem diplomati­ai, nincs veszélyez­tetve tétele.... a magyar nyelv nyolcz századon keresztül, vagy épen nem, vagy csak részben volt diplomali­ai, s annyi ellenséges és olvasztó elemek közt, még­is csak megmaradt a magyarság. . . És most szabad legyen a lelkészekhez fordulnunk. . Uraim . . . lelkészek ! . . azon több százados bilincs, mellyel a bureaucratia önök kezeit tétlenségre fűzé .... vagy legalább önök s a nép érdekeivel ellenkező tevé­kenységre vonszold .... Istennek hála széthullott .... Önök szabadok lettek . . . szabadok mint maga a nép . . . mellynek önök körében élnek, s mellynek természetes ok­tatóik s mint illyek szellemi vezéreik! . . . Az idő itt van . . . hol a szabad téren szabad aka­ratjai működhetnek s megmutathatják a nemzet elött, hogy azt, mit eddig itt ott tenni elmulasztónak, nem akaratuk szegénységéből . . . hanem a leigázó kénytelenség lan­­kasztó súlyából vette eredetét.......... Mi tiszteletet és méltánylást fogunk követelni önök részére a nemzettől . . . mert teljes meggyőződésünk az, hogy valamint a stains nép nélkül főn nem állhat, épen olly kevéssé állhat föl vallástalan néppel ... a népnek vallás­ra a vallásnak lelkészre egyiránt szüksége van! . . De követeljük más részről önöktől is . . . hogy min­den működéseiket é­s azon nagy hatalmat, mellyel a val­lás önök kezébe ad, egyedül a nép és szabadság érdeké­ben irányozzák. . . s lökjék távol maguktól az aristocra­­tianak minden czafrangjait . . . mellyek czifrasága csak szolgai sujtás volt önök köntösén .... Senki sem képes, egyes polgár, olly érdemeket sze­rezni saját körében, a haza érdekében­ fáradozás lélek­emelő pályáján, mint önök . . . s ha jól végzik sorsdöntő munkájukat . . . legszebb érdemdij lesz halándékaik közül a polgári cserkoszoru! . . . Világosítsák föl a népet a szabadság érdekében ; vessék meg igy az egyenlőségnek tartós alapját .. . s a szabad nép, a független nemzet­ hálaadatosabb lesz önök iránt tiszteletében, mint a bureaucralia volt jutalomosztogatásai­ban !....... Csak ha így cselekesznek, és mi hisszük, hogy igy cselekesznek, akkor az egész nemzet ismételni fogja azt, mit Kosut Lajos a legközelebbi hongyülésen mon­dott, miszerint nagy szerencsétlenség lenne, ha a papság a legújabb mozgalmakban kimerülne! . . . . Átvétel a „Pesti Hírlapból.“ E­ivatatos r­ovat. Hivatalos értesítések a pénzügyi m­i­­­n­iste­r­tő­l. 1. Kinevezések. A pénzügyi ministeriumban követ­kező kinevezések történtek. Státus­titkár : Pulszki Ferencz. Ministeri és státustitkári iroda : Titoknok: Stuller Ferencz és Rákóczi János. Levéltárnok: Vör­ös Antal. Osztályok I. Só és pénztári osztályban osztályigaz­gató, státustitkári ranggal Duschek Ferencz állodalmi ta­nácsnok. Igazgatói titoknokká, a volt m. k. kincstártól Kálosi József alkalmaztatott. Tanácsosokká : Trifunácz Pál volt kincstári tanácsnok alkalmaztatott; Láng György temesi sófelügyelő kine­­veztetett. Törvénytudó segéd­tanácsnokká: Brunner József; osztálybitoknokságra : Frenreisz Mihály, Molnár János és Hesz János volt kincstári titoknokok alkalmaztattak. Osztály-fogalmazókká: Gömöri Victor (tiszt, titokn. ranggal) Nagy Ignácz és Gaal József neveztettek. Főszámtisztekké: Treb­ina János, Weisz Ferencz és Schraczenthaler József alkalmaztattak. II. Állodalmi javak osztály­á­b­a­n. Osztályigazgató: Ilkei Sándor. Igazgatói fogalmazó : Csanádi György. Az úrbéri rendezési szakban. Tanácsnok: Záborszki Alajos. Törvény­tudó segédtanácsnokok: Petrovics Károly és Graefl József. Fogalmazó: Felálló István. A b­á­n­s­á­g­­ a­r­a­d­i s­z­a­k­b­a­n. Tanácsnokokká: Ghiczi Miklós kincstári tanácsnok alkalmaztatott. Titoknokká: Szerb Tivadar Arad városa főbírája ; l­e­­fogalmazóvá : Szilágyi Ferencz kineveztettek. A bácsi javak szakában 2-ik tanácsnokká: Csernyus Manó volt kincstári, tanács­nok alkalmaztatott. Titoknok: Th­uri István. Az ó -­b­u­d­a­i, felvidéki és tisza melléki ja­vak szakában. Tanácsnokká: Gál József, jelenleg temesmegyei fő­ügyész. Fogalmazóvá: Szűcs Lajos. A m­e­g­y­r­­i 11 p­a­p­i j­a­v­a­k s t­e­n­g­e­r­m­e­ll­é­k­i és horvátországi javak szakában. Tanácsnokokká: Besze Ferencz volt kincstári tanács­nok alkalmaztatott, s Bunyevácz József volt zágrábi alis­pán kineveztete­­t. Ezen osztálybeli főszámtisztekké: Szeles­tei József, Muchmayer Sándor, Miller József alkalmaztattak. Egyik bíráló számlisztté: Dankó András pestmegyei liszt, számvevő kineveztetek­, Dre­vler Ferencz és Schober Alajos alkalmaztattak. III. Bányászati osztályban. Osztályigazgató : Trangous Lajos, a felső magyaror­szági bánya­polgárság alelnöke. IV. Adó­kivetési és pénzügyi osztályban. Tanácsnokok: Fogarasi János és Farkas Károly. V. Országos főszámvevőségi osztályban. Osztályigazgató : Weisz Bernát Ferencz, pesti nagy­kereskedő. Titoknok : Gelenczei Pál, az iparegyesületnél szám­os term­észettani rendes oktató s a tudományos egyetem­nél magántanuló és Schulek Ágoston, a gyáralapító társa­ság pénztárnoka. A levéltári hivatal. Igazgatóvá: Czech János, egyik sorjegyzővé Molnár Sándor neveztetett. A többi kinevezések még hátravannak. Egyébiránt az 1848. 3. t. ez. 23-ik szakasza követ­keztében, a kincstár kebelbeli hivatalnokok rangjoknak és fizetésüknek törvény értelmében­ megtartásával, ezen mi­­nisterium osztályaiban további rendeletig hivataloskodá­sukat ekként folytatandják. A só és pénztári osztályban Eötvös Pál, Poszavecz Zsigmond és Mad­yasovszki János, mint tanácsnokok: Mar­cher József, Olts Alajos, Virták Károly, mint titoknokok : Grulich Vincze, Gerzon Antal, Christen András, Staudtner Fendinand, Kucsény Rudolf, mint fogalmazók. Az állodalmi javak osztályában: Keszler János, Ka­­manházi János, Koppi József, Locatelli László, Balázs Ágoston, Mérei Károly, mint titoknokok. Krászonyi Jó­zsef, Vidrádéi­ Zsigmond, Jancs Ferencz, Kiss Károly,Gre­­gus Zsigmond Goezigh Ignácz, Lissák Ignácz, Albertfi Mihály mint fogalmazók. A b­á­n­y­á­s­z­i osztályba­n. Nándori József, Andreanszky Sándor, mint tanács­nokok, Boitner Károly, Szlávi József, mint titoknokok Der­­­­csényi László mint fogalmazó, Pest, april 29-én 1848. A pénzügyi minister által. 11. Kinevezem: A pénzügyi ministerium : Só és pézsári osztályához. Fogalmazók: Nagy Ignácz volt kincstári számvevő tisztet 800 ft fizetéssel. Gömöri Victor urat tiszteletbeli titoknok czimmel 800 ft fizetéssel. Gaál József volt helytartótanácsi számjegyzet 800 ft fizetéssel. A'Z állodalmi javak osztályához: igazgatói fogalmazóvá Csanádi György urat 800 ft fizetéssel. Osztályfogalmazókká Peláti István, Szilágyi Fe­rencz és Szűcs Lajos urakat 800 ft fizetéssel. A só és pénztári osztályhoz: Főszámtisztekké Trettina János és Schraczenthaler József volt számvevő tanácsos ura­kat 1200 ft fizetéssel. Az állodalmi javak osztályához: Főszámtisztekké: Szelestei József 1200 fttal Muchmayer Sándor 1200 fttal Müller József 1200 fttal Biráló számtisztjé Dankó András, pestmegyei szám­vevőt 700 ft fizetéssel, és Drexler Ferencz urat 700 ft fizetéssel. Pest, april 29-én 1848. Hivatalos értesítés a közmunka - s közle­kedési m­i­n­i­s­t­e­r­i­u­m­t­ó­l. I. A közmunka- s közlekedési minister előterjesztésére az ő tározójához e következőket nevezem ki: Állodalmi altitkár: ifj. gr. Zicsi Ferencz. Osztályfőnökök: Kovács Lajos és Havas József. Osztálytanácsos: Krajnik Imre. Miniszeri titkár: Task­er Antal. Osztály­titkárok : Décsei Lajos, Sztankovics Károly és Weber János. II. A közmunka-­s közlekedési ministérium köréhez kü­lönösen e tárgyak tartoznak: vaspályák, vízszabályozás

Next