Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-07-01 / 44. szám

Szombat 44. szám. ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG.NEMZ.ET1 aBWH TM OHHH HBHR ^ EIsSH­­Be __________| Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve egy egy ív Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési dij féliire helyben bom­lék nélkül házhoz küldve 5 frl, borítékkal fi fr; postán borilékban hatszor küldve 8 fr­l , kevesebbszer pedig kiikve 7 frl pengőben. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesz­­segnél /old kert­uleza 488-dik szám alatt földszint a 1CS­ hivatalban. Julius 1TM 1848. SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG. Azon hazafiaknak, kik a „NEMZETI“ politikai hírlap jelen (julius-decemberi) félévi fo­lyamára előfizetni éskészek, ezennel jelentjük, miszerint teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. Előfizetési dij félévre Budapesten házhordással 5 fr., boritékban 6 fr., postán borítékban hatszor küld­ve 8 fr., kevesebbszer küldve pedig 7 fr. pp. Pesten előfizethetni zöldkert utczában 488-dik szám alatt földszint a kiadóhivatalban, vidéken minden postahivatalnál. Pest, j­u­n­i­us 30-án. Értelmetlenebb szószaporítást, alig néma hosszú tűnő­dés után, alig lehetett volna a közönség elébe tálalni, mint a lapunk múlt szám­ában közlött ministeri félhivatalos jelen­tés, a horvát bonyodalmat illetőleg... Dessewffy Emil hajdani czikkei a Budapesti Híradóban, valóságos Claris si­­mitsok ehhez képest. Ezen manifestum vagy mi akart lenni, magunk sem tudjuk s talán a kibocsátók maguk sem tudják H­olly cso­dálatos tudományosságával hemzseg a semmit sem mon­dásnak, hogy az embernek szinte hajaszál­­ állanak fel a morális kíntól, ha egymás után vagy háromszor keresztül olvassa, miután szemlátomást kell tapasztalnia, hogy men­tül többet olvassa, annál kevesebbet ért belőle. Ha akad ember széles e magyar hatalom — melly igen jó útban van arra, hogy megkeskenyüljön — ki, az é­­rintett nyilatkoz­at habár százszoros elolvasása után, meg tudja tiszta meggyőződése szerint modani, hogy mi után módon, mi politikából, és milly minőségben megy János főherczeg a horvátokhoz, úgy , mint teljes hatalmu kk­, biz­tos, hogy a lázadókat a tö­vényes ösvényre térítse , vagy pedig úgy mint közbenjáró két független nemzet között? Ki meg tudja mondani: váljon áll e még ő felségének a­­zon rendelete — melly közbevetőleg s ő felsége sérthetlen személye iránti teljes hódolattal legyen mondva, különben­­ is törvénytelen volt, mert minden ministeri ellenjegyzést nél­külözőn, — azon rendelete mondjuk, mellyben Jella­sics minden hivatalától felfüggesztek, vagy nem ? Ki meg tudja mondani: ha csak ugyan független felelős ma­gyar ministerum kormányoz e bennünket vagy nem? ha váljon ő felsége a magyar felelős ministérium által kor­­mányoz-e vagy nem ? végül Horvátország a magyar korona kiegészítő része-e, vagy pedig önálló s csupán Magyarországgal foederális állapotban levő ország ? ha — ismételjük «akad ily ember a hazában, ki e nyilatkozat után mindezen kérdésekre egyenesen meg tud felelni, az e­­lőtt térdet fejet hajtunk, mert az ő bölcsesége nagyobb és fényesebb mint bölcs Salamoné, ki ne­m mondható ré­szével egyetemben!. .. Föltéve azonban — bár meg nem engedve — hogy találkoznék még­is olly philminister egyéniség, ki a nem okoskodás kényelmes párnáin, szerzi meggyőződéseit s a fentebbi pontokat a ministerium javára azonnal megoldaná; de már azt még sem tehetjük föl, hogy még ollyan is a­­kadhasson, ki első pillanatra el ne ismerje, miszerint azon politikai eljárás, mellyel a ministérium a horvátok irá­nyában követ,csakugyan nem a 19. század rendezett státussá­­­nak, hanem a sötét középszázadok politikája, hol a hatalom­­nélküli fejedelmek hatalmas vasallussaikkal gyáva alkudo­zásra léptek.... Váljon nem pirul-e el minden nemzeti becsületét szerető magyar arcza, midőn olvassa, hogy a magyar fe­lelős minister jelenlétében Jellasics — és czimborái a magyar királynál olly elfogadást nyertek, mellyet min­­den stylaris szóburkolatok mellett is, a félhivatalos nyilat­kozat sem bir nem kegyesnek mondani, a honátok pedig csaknem egekig ragadtatnak örömükben e császári ke­gyelem miatt. Hát épen az első független sat. sat. ministeriumnak kellett a magyar korona s a legjobb király felségét és ha­talmát így megbélyegezni?... Valójában kár volt olly sok lárma semmiért ! Ha időnkívülinek nem látnók most a vérgható polé­miákat, soha sem alkalmazhatnók azt jogszerűbben, mint az érdeklett miniszeriális nyilatkozatra, és pedig nem épen azért, a­mi abban foglaltatik, hanem leginkább azon előz­ményekért, mellyek után az ott foglaltaik__ Az athaenei köztársaság már nem épen virágzó korá­ban mondá Isocrates: „rosz kedvezér az, ki az ellenség­­által meglepetni engedi magát, előre nem lévén elkészülve minden lehető véletlen esetekre...“ Ez tökél tesen áll a kormányokra nézve is... s ha a Pesti Hír­lap félhivatalos mondása szerint, egy elvesztett üt­közet kétségbe ejtené a nemzetet, mennyivel inkább nem ejtheti kétségbe a nemzet bizodalmát ministériuma iránt az, hogy a ministeri d­iónak harmadfél hónapos politikai had­viselése Jellasics és czimborái ellenében mindannyi üt­közetvesztés volt, s nem elég hogy a kiengesztelésre minden módokat megkísértett, még a világos törvénysértést sem véve ki, és pedig ezt mindazért, hogy hiúsult kísérletei után a baklövéseknek semmi neme el ne maradjon, azzal tegye föl politikai tapintatlanságának koronáját, hogy Jellasich helyett „maga álljon a horvát reactio élére!“... Szépen vagyunk... A félhivatalos lap fölös czikkeket irt a bécsi nép po­litikai oktalansága ellen, és még­is ezen bécsi nép kormá­nya, a nélkül hogy hosszú rendeleteket bocsátott volna ki s tüzes peroratiokat tartott voln, három rövid nap alatt eszére hozta Prága­, és a magyar politikailag müveit, s vi­téz bátorságáról hires nemzetnek kormánya, meghajol Zá­gráb falai előtt, mellyek nem is léteznek, s négy hasábos érthetlen nyilatkozatot bocsát ki, hogy jobban lássuk a fi­­gét, mellyet az illírek mutatnak. Gyönyörűen vagyunk!... Soha kormány a földhálón, meg nem tagadta vakme­rőbben politikáját, mint a mienk a horvát ügyekben....... Azon igazságok irányában, mellyen mellett a srien minis­terium tagjai a múlt országgyűlés­i Horvátországot illető­leg küzdöttek, a ministerium mostani eljárása nem csak­hogy reactio, de a lehető legszélsőbb fokig vitt lázadás­, a múltnak tökéletes megtagadása, valóságos tabula rasává tett meggyőződés!... És így elég legyen most ennyi egyelőre a minisze­­térium politkiáját illetőleg; azoknak pedig, kik még­is sze­retnék urdul, hogy milly alapokon fog mik­ödni János főherczeg közbenjárása, szives utasdásul adjuk, méltóz­­tassanak elolvasni az érdeklett ministeri félhivatalos nyi­latkozatból Jellasicsnak Eszterházihoz intézett szavait.... most pedig bezárjuk sokainkat Chatham következő sza­vaival: „Alkotmányunkon rés ülteted ; sánczola­i lehá­nyattak ; bástyái megingattattak; az első szélvészre, melly alkotmányunk ellen emelkedik, az össze fog roskadni... nincs tehát más t­nni valónk, mint a nyílást testünkkel ta­karni be, hogy azt vagy betömjük, vagy elvesszünk.“___ Értsétek meg népképviselők!.... Hivatalos rovat. Miután báró Jellachich­ József az „Oster. ..u 14T-dk számában megjelent azon fölszólitásb­a , mellyet az Olasz­országban levő horvát ezredekhez, Insbruckból jun. 20-ról intézett, következőleg szól: „Én a ti bántok , szerencsés voltam tegnap ő felségé­nél, a mi kegyelmes urunk s császárunknál audientián len­ni , hol ő felsége nekem­ azt méltóztatott nyilvánítani, hogy fönséges János főh­­ereget közbenjáróul rendelte, ki Ma­gyarország és a mi hazánk közötti visszonyok­­, a mi ki­­vánataink tekintetbe vételével, kiegyenlítse.“ Ő felségének báró Jel­achich Józsefhez jun. 19-én in­tézett válasza szóról szóra ime közöltetik : „Nyíltan meg kell önnek mondanom, h­­gy Engemet az én parancsaim iránti ellentörekvése mélyen megsértett. — Emiatt, a vizsgálat megtételére, báró Hrabovszkyt, kiküldöttem ; azonban a kiegyenlítést még magam is óhaj­tom , mire nézve magyar ministeriumom nagybátyám János főherczeg közbenjárását hozta javaslatba. — Használja ezt ön a magyar és Hovátországok közötti kapcsolóknak álta­lam szilárdul elhatározott föntartására. A fö­l­dmive­l­és ipar és kereskedési minis­­z­e­r­­­ő 1. Az ausztriai dohánygyártmányoknak az 1810ik évi ma­gyar le­vételi vámjegyzék 474-ik tétele által engedélye­zett, vámmentes behozatalát ezennel megszüntetvén ren­delem.­­Az ausztriai tartományokban készített és onnan köz­vetlen behozott dohánygyártmányokban, úgymint dohány vágya, vagy tekercsbe, barnót tört állapotban , vagy ru­­dakban, úgy nem különben dohány-liszt­ és por , Spco mázsája 15 ftnyi beviteli vám alá van vetve. A külföldi behozott dohányczikkekért a változatlan fon­­áló beviteli vám mindenki által kivétel nélkül fizetendő. Az Ausztriában termesztett dohánylevelek behozatala és a magyar dohány kivitele iránt a fonálló vámszabályok vál­tozatlan meghagyatnak. Jelen rendeletem jövő jul. hó 1-én foganatba veendő Budapesten, jun. 20-án, 1848. Klauzál Gábor: Képviselő urakh­o­z. A képviselő urakat ezennel van szerencsém megkér­ni, hogy Pestre megérkezvén, neveiket és szólásaikat a királyi főlovászmesteri irodában (Színháztér 3-dik sz. 2dik emelet lüsténi beíratai szíveskedjenek. Budapest, jun. 29-én, 1848. belügyminister Szemere Bertalan. Rendelet. Mai napig még több helyhatóság nem küldé be a nemz. őrs. összeírást. A beküldés megkönnyítésére a nemz. őrs. tanács által rendeltetik, hogy ezentúl a névszerinti nagyobb tertet­mű összeírás helyett csak helységekként összitettet küldjenek be, de a helységek olly formán soroztassanak, a­mint járásokban fekszenek. Az erre fordítandó figyelem annál inkább szükségeltetik , mert csak úgy leend lehetsé­ges a zászlóaljak legczélszerűbb összeállítása, csak igy le­het meghatározni ez vagy amaz helység, mellyik századhoz vagy zászlóaljhoz lenne sorozandó. Pesten, jun. 28. 1848. Baldacci. Fölhívás hazai iparvállalkozóinkhoz a vál­­lalataikat illető statistikai adatok bekül­dése iránt. A létező állapotok bajain segíteni, hiányain­on javíta­ni csak akkor lehetvén, ha azon bajok és hibák, átaláno­­san pedig a helyzetek minél teljesebben ismertetnek. Hazai műiparunk mibenlétéről általánosan, s egyes iparos vállalataink viszonyairól különösen, eddig hivatalo­san gyűjtött adatok nélkül pedig , csak nem teljességgel, szűkölködvén. Hogy az országos műipar, annak egyes ágai, és ha — és mennyiben lehet, — egyes vállalatai iránt is czél­­szerűen, hathatósan, sikerbiztosan intézkedhessem. Ezennel fölhívom az országban létező minden gyár­vállalatnak tulajdonosait és vezetőit, fölhívok a kézműipar körében minden egyes ezédeket, testületeket és egyesüle­teket,­­ fölhívok általában minden iparost, hogy vállala­taiknak s illetőleg iparágaiknak minél bővebb, részletesebb­­ megismertetését, leírását készítsék meg, s illető hatósá­­­gaikhoz benyújtván, azokat hivatalomhoz beküldetni esz­közöljék. Tudván , miképen a fölvilág­ositások azon hatalomnak értesítéséül szolgálandnak, melly hivatva van az ipar javá­ra országosan intézkedni, — az illetők, remény­em őszin­tén, titkolódzás nélkül, de egyszersmind híven és kerülve a túlzást, fogják adni nyilatkozataikat, vállalataik s ipará­guk minden körülményeire kiterjeszkedőleg. Tájékozásul mégis közlöm a főbb pontokat, mikre 2-s ./ ./ alatt a táblázatokat, mik szerint válaszokat s teljes adatgyűjteményt szükséglek. A gyáripar körében óhajtom az egyes gyárvállalatnak vállalkozóit, egyes vagy társ­tulajdonosait, s a telephe­lyet megneveztetni. A műnök-személyzet tekintetében: a műigazgatót, s a többi műnök-munkásokat és napszámosokat, szám, nem és kor szerint megneveztetni, az utóbbi — a korrai tekin­tetet úgy értvén, hogy mennyien vannak k­­ éven felül és aluliak, s ezek között, jelesül mennyien műnek-tanulók? A személyzetre nézve még az is kivántatván, hogy származás tekintetében, a bel és külföldiek, s ezek között a települ­tek száma is előadassék. A műnökök havidíjai, legalább a napszámosok napibé­rei szinte előterjesztendők. A gyár telephelyére nézve ennek környéki viszonyai, természeti helyezetei, legalább röviden érintendők, ideért­vén, hogy vidéke népességi tekintetben, helysége, tűzi szerek, vizerő s effélékre nézve, mi kedvezményekkel vagy akadályokkal van. A gyártelep minő épületekkel, minő mozgató erővel, minő gépekkel és eszközökkel bir, s ezeket hol szerzi? A vállalatnak alap s forgó tőkéje mennyi? Anyagzatait honnan veszi, s ezeknek megszerzésé­ben mi akadályai vagy mi előnyei vannak, mennyit, meny­nyi értékben dolgoz föl évenként?

Next