Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-09-12 / 106. szám
Mikor a martiusi mozgalmak elkezdődtek, eszembe jutottatok ti is gyakran nekem, úgy hittem, hogy azon rokonérzés, melly a ti és mi nemzeti dalainkon elömlik, lelki rokonérzelmünket jellemzi. Európában csak ti és mi vagyunk vérségi sympathiák nélkül, mindketten hajdan nagy nemzetek sors csapások alatt megrongált utódai. Csak ti, és mi vagyunk, kiknek egy dala sincs, mellyet egy busongó fájdalom nem jellemezne, melly könyet ne idézne az érző szemekre. Mi a szolgaság láncza alatt megtörettünk s csak bús dalaink maradtak vigaszunkra, mellyekben kisírhattuk lelki fájdalmainkat. De sorsunk különbözött, a mi szolgaságunk csak három százados , a tiétek évezredes. Mi megtörtünk , ti semmivé lettetek Ez év nagyszerű remények fénylő csillagait hozta egünkre , a testvériesség rózsakoszorújával felöleltünk titeket az alkotmányos népek sorába. Midőn utaztam hazám völgyein s láttalak titeket barázdáitokban, mellyeket ekkorig izzadva másoknak neveltetek , örömköny jött szemeimre boldogságtokért, de fájdalom , hogy én a boldogságot inkább éreztem, mint sem magatok. Azt gondoltam, hogy e millióból álló nép, mellynek anyaemlőjét nyujtá a hon, mint hű gyermek a miénk, ami hazánk szabadságáé. Azt gondoltam, hogy ha felvirágzásunk elleneitől megtámadtatunk, e nép értelmesbejei fogékonnyá teszik a népet szabadsága érzetére, és velünk együtt tánczolva fognak az ellenséggel szembe szállni, őrzendők e kor szelemét, melly minden esetre azoknak hozott legnagyobb boldogságot, kik leginkább nyomva voltának. Fájdalmasan csalódtam ti a múlt idők, s az elvben lerontott aristocrátia bűneit a magyaron elkezdétek megboszulni, ti minket a küzdelemben, mellyel ti nyertetek volna legtöbbet, magunkra hagytatok , sőt többet tettetek , ti ellenünk zugtatok. Nézzetek körül! saját nemzetetekből emelkedtek férfiak! kik felettetek és felettünk egy iránt zsarnokoskodtak, hajoltak-e ők felétek baráti érzelemmel ? nem , sőt szégyenelték nemzetiségüket! Látjátok ebből, hogy bűnös nem a nemzet, hanem a rendszer, melly a polgárzatba urakat és szolgákat létesített. — És most midőn e rendszer ellen csatát nyertünk, midőn aristocratiánk szép becsületességgel a korszellemének beadta derekát, ti minket magunkra hagytatok, ahelyett, hogy résztvéve megosztva bajainkat lelkesítettetek volna. Mi lesz már a ti sorsotok, ha mi elveszünk, ha mi megtöretünk ? megfogjátok látni, mitől isten mentsen, hogy ti fel nem virágozhattok. Ha a reactio győz, Osztrákhon visszaveszi kezünkből a had-és pénzügyi tárczát és pénzünkből tovább is a külföld vasutai, s museumai gazdagulnak, kereskedelme nő, mig mi veletek együtt a szegénység koldus rongyait viselendjük. — Övé lesz a fegyveres erő s ha szabadságunkat majdan zsarnok kezekkel kivánandja megtörni, nekünk nem lesz erőnk küzdeni ellenében. Vagy törjék meg Osztrákhon is, mi lesz a ti sorsotok? akkor bizonyosan a szlávságé az uralom e föld feletti, mellynek emissariusai már is elszéditettek titeket! És kérdem,azon nép, melly akkor itt egy hatalmas úri család leend, nem veletek fogja-e szolgáltatni önmagát? De a magyar társatlanul áll, mint ti, annak érdekében áll most, a mint önálló lett, a ti szabadságtok, ha méltók akartok reá lenni. Ti a magyarral vállat vetve megtarthatjátok minden erő ellen e hazát, a magyar pedig, mint önálló nemzet titeket el nem nyomhat, mert ti, ha kifejlődtök, erőtök a miénkkel párhuzamos lesz, és különben is, minthogy csak összes erőnk feltételezhet egy szabad hazát, titeket a magyarnak megtörni öngyilkosság lenne. Ezt mi magyarok így értjük, így érezünk, kik múlttal, jövővel számot vetünk. Mi tőletek a közös ébrülésben eszméletet vártunk, nem magától a tömegtől, melly megszokva a szolgaságot, mint varázs álom ujszabadsága iránt bizalmatlan, és az azon nép iránt, melly hatalmasabb volt elnyomói között s legközelebb hozzá. Ők nem tudhatják, hogy a gyűlölt rabbilincsre a rendszert polgárzati viszonyok verték, mellyeknek terhét a magyarságnak is egy legnagyobb része velek egyiránt hordozta. Nem tudják, hogy a terhes szolgaságot csak azóta hordozzátok ti is, hogy Zápolya nagyravágyása miatt, a széttépett magyar is szolgaságra jutott. De azt hittük, hogy értelmesbjei méltányolni fogják, annyi századok után e legnemesebb küzdelmét a magyarnak, s elfeledve a múltak keserűségeit, erős karokkal segítenek minket isteni czélunk felé. Voltak kevesek, s nevök a történet tiszteletében maradjon fen, kik átérték a kor szellemét, és teltek amit tehettek, kedves lesz ezek között előttünk Murgit emlékezete és az ifjú Prékupé (sajnálom, hogy keresztnevét elfeledtem), ki a balázsfalvi izgatások közt elkeseredve kiálta fel: nekünk a magyarok nélkül nincs jövőnk, ezek az eszelősek a szolgaság hínárjába viszik szegény nemzetünket vissza, de voltak, kiket, nem mondom, rész lelkek , hanem fanatismusok túlragadt, és ők míg nemzetiségük szebb jövőjét álmadák, nem vették észre, hogy a reactioval fogtak kezet. Én részemről hiszem, hogy a magyar mindnyájuk tévedését megbocsátja, kik még most a vészi napokban feleszmélve zászlóink alá állanak, mert ez által fogják kimutatni, hogy ők nem hittek a nemzeti szabadságuk iránti méreteknek; de most midőn a tiszta eredményt látják, a reactio hidrálta gyűlölséggel néznek vissza! És kellene bár lakolniok, ki nemzete sorsa mellett fellépett, annak a haláltól remegnie nem szabad, annak a mint aggodalmai szűnnek s lelkét a körülmények szent czéljai iránt megnyugtatják, megbánva elismert tévedését, fel kell ajánlania magát a büntető igazságnak. A bűnbánónak pedig isten megbocsát, s megbocsátnak az emberei! A román izgatók közöl még egy sem lépett fel, nyilvános lázzadással nem fegyverzették fel a népet, nem lenyegesték az igazgatást. Ők még azon ponton állanak, hogy saját compromissiojuk nélkül a népnek élére állhatnak küzdeni az eddig félreismert magyar nemzettel együtt közös szabadságunk érdekében. Vessetek számot magatokkal, és a körültetek emelkedő körülményekkel. Pillantsatok csak egy komoly perczig Európa viszonyaira, és el fogjátok ismerni, ti kik a nép izgatásában a reactio erejét emelitek, hogy saját nemzetetek sírját ássátok meg ez által. És midőn ezt igy általálnátok érteni, ne szégyenitsen a lelépés gondolata, szebb dolog észlelve küzdeni a szabadságért , mint őrjöngve rohanni a forradalom azon hajszálain , mellyek alatt a megsemmisítés pokla tátong. Az oláhság, melly szolgaságának hosszas súlya alatt is megőrizte nemzetiségét, s nyomorult állapotában is egy szelíd költészetet fejte ki, megérdemli a szabadságot és felvirágzást, s ti nemzetek istene ellen vétkeztek, midőn azt állelkesültséggel most csirájában megölitek. El fogunk mi egymás mellett férni , a magyar korona alatt virágozni fog együtt a mienkkel szabadságtok. Ti nem fogjátok többé szégyeneim' nemzetiségtöket a hatalom polczain is, kereskedéstök, irodalmatok a miénkkel együtt fog felvirágozni. Kezet tehát a közhaza és közös szabadság nevében, mert erős országot, mellyről a zsarnokság ostorcsapásai visszapattanjanak, csak egyesült erőnk alapíthat és tarthat fen. Evr. 415 Vidéki mozgalmak. Pozsony September 9. Míg képviselőink küldöttsége a trónnak zsámolyához járul, és dolgaink ismét és ismét Bécs falai közt, de akarom hinni utoljára, jobbra vagy balra döntetnek el, addig mi a bizonytalanság kínjainak martalékai a Dunaparton dubbozunk. Kisebb, apróbb csoportokban vélemények nyilvánulnak. Ott a néhai conservativ párt kolomposai fontos képpel egy rájuk viradandó szebb hajnalhasadtát epedve várják. Szécsén Antal fontos tudósításokat hozott Bécsből, sjárskel,------mi csak hideg arczát látjuk, és egynéhány tompa hangját halljuk, ha adhatnók azt, mit barátainak mond, érdekes újságokat közölhetnénk. Mellettük nem messze egy más csoport, ifjú arczaikon bánatos felhő, kebleikben hű honol, hiszen a 48 óra elmúlt és a küldöttség még nem tért vissza. A társalgások a sejtelmek tengeréből meritvek, s mindinkább felhevülnek; a kör, mellyet képeznek, mindig szükebb lesz, mintha éreznék, hogy ezentúl szoros kötelék kötend öszve, és együtt tartásra most inkább , mint valaha szükségünk leend. — A laktanyában szinte mozognak; az ceccieri ezred parancsot kapott, hogy a legelső jelre készen legyen. — Miért? — — A nemzeti őrsereg azon kívánsága pedig, hogy legalább egy része a küldöttséget a parton üdvözölhesse, megtagadtatott! Miért ? —-------— Szécsén Antal jár s kel. — — Nemzetem ébren légy! — Én kezet adok magamnak és mondhatom derekasan megszoktám, hogy a pozsonyi mozgalmaknak hű őrre — leendek és teli torokkal hirdetendem: „hányat ütőt az óra!“ — Uraim! a pozsonyi polgár nem reactionarius, de azok, kik mártius óta a kövezetet tapossák és többet költenek , mind az, a ki becsületes munkája által szerzett kenyerét eszi, csábító befolyással vannak reájok. — De az idő elérkezendik , midőn mindenki saját szemeivel fog látni és saját kezével — sat. Elérkezendik azon idő, mellyben a bécsi oraculum delphinumféla rendeletekre egy fagarast sem adunk, — mellyben többé nem Bécsben , de saját magunkban keresendjük és találandjuk fel a segélyt, habár jönne is a nagyszerű halál! A nemzetőrség jobbjai zúgolódnak, hogy a küldöttségnek nem tiszteleghettek. Szorítsuk vissza bajtársak az elfojtott vágyakat, hogy akkoron, ha majd az óra itt, kétszeres lelkesedéssel, kétszeres hévvel törjön ki. Népgyűlést szükség tartanunk és tartandunk is, ha isten úgy akarja, mint magunk, hogy a bajon, mint jó orvos egymást felvilágosítva segíthessünk. Pedig baj van uraim! jó még ha amputatioval segíthetünk. Hiszem a pozsonyi polgár —aki nem reactionarius és jó hazapolgár, habár Szécsén Toni jár s kel is, érteni fog, kell hogy értsen, habár rész kezekben van is. Gróf Eszterházy Kázmér bemutatá magát az összes őrseregnek, mint parancsnok, miként hallatszik, ő kényszerülve vette át ezen tisztes állomást. Kár hiszen találkozott volna más is, aki nem szenvedett volna annyit általa, vagy talán más mint gróf nem vihette volna? Csintalanok!-----Szécsén Antal jár - kel; Desewffy Emil már kocsiz is; Zichy Lous ? Még mindig Inspruckban van; a katonaság pedig készen vár; — jó éjszakát Ostor i. kelvén, hogy bántalmuk ne legyen. Megmagyaráztatván ezek folytán, uj állásuk, mellybe legutóbbi törvényeink által tetettek, s kifejtetvén azon előnyök, mellyeket a dolgok fordultával nyertének; a nép színlelt, vagy valódi örömmel? nem akarom emitten meghatározni, fogadák az uj engedvényeket, engedelmességet ígért a nyerendő parancsoknak, és átkozó főnökeit, kik az uj helyzetük fordultával őszintén soha meg nem ismertetvén, egy részről vallásuk és nemzetiségük elvesztésével rémitgetek , másról pedig szerb kormányról, önállóságról s ezekhez hasonlókról papolának előtte. Ki nem látja már ezekből a bujtogatók panslavisticus czéljait, kiknek gondolata egy dél-szláv birodalom létesítése körül forgott? vajha kinyílnának valahára ama nyomo fitt szívtelen és saját czéljaiknak mindent alárendelő camarilla-hősöknek szemei, miszerint átlátnák, hogy bünteljes eljárásuk egyben dynastiánknak sírját ássa meg. — Az említettem helységekből holnapi napra néhány előkelőbb lakosok Kiss Ernő főparancsnok elébe rendelhettek, hogy ezentuli miképeni maguk tartása iránt a kellő utasítást megnyerjék. Mit mondana már illy bánásmódról ő szentsége a gaz Rajacsics ex-érsek? reménytette-e, hogy pártütő rablók , gyújtogatok, gyilkosokkal így fog bánni a magyar hadvezér? ha látni akarnak az istentelen árulók, úgy megítélhetik, kinek részén áll az igazság. A perlasziak vallomása szerint Drakulics vezér körülbelül 200 fegyveres emberével ma reggel Zentán keresztül Pancsova felé sietett, mindenütt felszólítván párthíveit, hogy fussanak és meneküljenek; ugyancsak Perlaszon megérték azt is, hogy két idevaló laktársaink, Györgyffi és Nuber nevűek, néhány hét előtt egy hivatalos kiküldetés alkalmával elfogatván , minthogy ellenállottak , a perlaszi táborban lenyakaztattak; mondák továbbá azt is, hogy a főszerepet játszó szerviának az éltéért rizvánkodó ifjún könyörülvén, már-már kegyelmezésre hajlandóknak mutatkozának, de két itteni megszökött egyén, kiknek átokteljes nevei:Eugenovics és Stephanovics, makacs fellépésük által oda viték a dolgot, hogy a két szerencsétlen vérboszorok áldozatává lön. Az első barátunk ide való szülőknek becsületes fia vala , ki mint volt katona e vészes napokban töltények készítése körül tanultott, ernyedetlen munkássága által közönségünknek nagy szolgálatot tett, ez utóbbi hasonlag kiszolgált katona, uszó- és vívómesterünk vala, és igy vesztesége pótolhattam Béke és örök nyugalom lebegjen a hónukért elestek hamvai felett. Ellenben isten bosszúja érje a világ legszélsőbb végén is azon gaz társakat, kik haláluk okozói valának. Mai bizottmányi ülésünkben ama ministeriális rendelet folytán, mellynél fogva a megyéknek a kimozdítandó nemzetőrök helyébe egy önkénytes csapat alakitandása jön meghagyva, miután az önkénytesek összeírásával foglalkozó bizottmány jelentéséből az sült valaki, hogy az eddig jelentkezett önkénytesek száma alig üli meg a 300-at, határoztatott, hogy csak olly számban bocsáttassanak haza a megye határán eddig alkalmazni szokott őrök, milylyenben állittatik az illető községek által az önkénytesek, a megye határait védtelen hagyni nem lehetvén. — Szóba hozatott V. F. bizottmányi tag által továbbáaz, hogy mivel találkoztak e megyében olly tisztviselők, kik mit sem gondolván hivatásukkkal, jelen vészterhes időben részint engedelemmel, részint a nélkül a megyéből eltávozván és időn túl elmaradván , felhívásra sem tértenek visza a kiszabott záridőre, hivatalaik megürülteknek tekintetvén , mások által töltessenek be ; folyt hosszasban a vita e tárgy felett, melly minthogy vége felé zajosbbá vált, a végzés kimondása holnapra halasztatik , azt hozván felelnökünk : „jó néha illy tárgy felett egyet aludni.“ — Ma délután érkezett meg hozzánk Temesvárról betegeskedő főispánunk. Becskerek, sept. 4-kén. A fényes győzelem dicső napjának kívánt gyümölcsét elérendő, ma reggel indult csapatának egy részével lelkes Kis Ernő főparancsnokunk Tomasovacz és Botos végvidéki helységekbe, miközben a lánggeszüi Vetter őrnagy Periasz várost, Fakasdnt és Orlovátot egy másik osztálylyal megjárta- E helységekből a pópák, kalmárok és pénzszedők, mint a lázadásnak főokozói mind megszöktek volt, a lakosság seregeink jöttével ,rettegve és alázatosa jött fehér zászlóval elejökbe, énekiume, sept. 4. Busan báni fölhatalmazott holnap váratik ide. A bán a magyar ministerium részéről értesíttetett, hogy a Dráva-hid fele lerontatni fog, hogy igy mindkét részről az átjárás megakadályoztassék. Erre a felelet az jön, hogy a ministérium e tekintetben cselekedjék úgy, mint neki tetszik. Károlyvárostól Varasdig föl van mindenki szólítva a horvát szabad csapatok és szerezsánok szállítására, s hír szerint vasárnap több oldalról megtámadás történendik. Eszék a horvátoktól szinte meg van szállva. A bán összes serege a szerbekkel együtt 160,000-re létezik. Az Alig. Oe. 7. sept. 2-káról Írja: Bunyevácz Fiuméban serényen iparkodik a csend fentartására, hol a változások óta valóban semmi legkisebb zavar nem történt. A tiszti és kereskedői karral való tanácskozmányban igyekszik a javításokra vonatkozó kivonatokat egyátalában kitudni, hogy e tekintetben a bánnal egyetértve a szükséges rendszabályok megtétethessenek. A határőrök s szerezsánok közt a legszigorúbb fegyelem ural, s legkisebb ok sincs az ellenüki panaszra. Ma menendi Jelacsics Zágrábból Varasára, hogy seregével a Dráván átszálljon. Minden consul itt tiszteletőrséget kapott. Sept. 3-káról pedig ugyan e lap közli : miként sept. 2-án a bántól Fiuméba egy sürgöny érkezett, mellyben a Fiuméban tartózkodó Victor tábornokot, Fiume katonai parancsnokává nevezi. Az idevaló lakosság azon meggyőződésre jutott, hogy a horvát kormány alatt érdekük mit sem szenved s a békét föntartja, mellyel az alispán és helytartóság eszközölni serényen iparkodik. Szinte ezen lap szerint Jelacsics sept. 1-től egy fatul intézett Bunyeváczhoz, mellyben elmondja, hogy valódi örömmel véve a Fiume, megszállása és a fiumeiek meghódoltatása feletti jelentést, mivel ez — úgymond — a mi jövőnk elősegítésére nézve fontos esemény ; hogy báni felhatalmazott minőségben Busán Hermáid küldi Fiu