Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-09-24 / 117. szám
403 V . Balázsfalvára kaszával és pisitolylyal fegyverkezetten gyűlnek az oláhok, mint mondják népgyülést tartani. Ugyan e helyre több század sorkatonaság s k. biztos úr is elmentek, intézkedni és azt elégtételbe venni szükség esetére , mert e gyűlés gyanúst, miután az iráni engedély nem kéretett, s annál gyanusabb, mert egy már lázadásokra vetemült nép gyűlése. Mi úgy a katonaság, mint a kir. biztos csüggedetlen erélyében bízunk- Eor — Nyilra. E megyéből is nyugtalanító hírek érkeztek. Hurbán, Stur és Hodza pánszláv izgatók, mintegy 501) többnyire morva ifjak kíséretében fegyveresen beütöttek, s a tót helységekben fegyvereket osztanak, azokat fölkelésre lazítják. Szándékuk a felső tót megyékből ellenünk a rácz táborhoz hasonló tábort alkotni. Proclamációikban a népet arra hívják föl, hogy a magyar ministeriumnak ne engedelmeskedjenek, sem az általa kinevezett hivatalnokoknak, hanem a lázitók által fölállítandó tót bizottmány kormánya alá adják magukat. Semmi kétség, hogy e lázitás is a bécsi camarillának, e sokfejű sárkánynak egyik feje. Egyszerre támadnak föl ellenünk mindenfelől. S különös, hogy a mi embereink még most sem lépnek föl erélyesen. Az alvidékről hírek nem érkeznek, Mészáros késedelmezése a legjobb akaratot is gyanúval tölti el. Ezen ember is megcsalta volna a nemzetet, illy becsületes őszinte magyar tekintet? Nem, mi ezt lehetetlennek tartjuk, s nyugtalanul várjuk a győzelem hírét, melly a gyanúsításokat elhallgattatja. Egyébiránt Mészárosnak meg kell győződnie, hogy a legjobb akarat mellett sem lehet védeni tovább késedelmezését. E késedelem naponként uj lázadásra bátorít;elvonja hadi erőnket onnan, hol rá nem kevésbbé szükség van. E késedelem Mészárosra olly felelősséget háríthat, melly terhesebb minden miniszeri felelősségnél. Felelős leszen ő mindazon szerencsétlenségért, mely késedelmezéséből a hazára háromolhat! Előtte most olly szép pálya van, minőre tevékeny embernek ritkán nyílik út a történetekben. Ha ez alkalmat elszalatja, veszélyt hozhat e nemzetre, de őt is szigorúan elítélendi a história. Visszatérve a fentirt fegyveres beütésre: meg kell említenünk, hogy mind a megye, mind a ministérium részéről megtörtént minden, ami lehető vala, a beütött lázitók kézrekeritése végett. P. H. Kolozsvár, sept. 17-én Urbán, naszódi alezredes, az erdélyi kerület többi. hatóságaihoz körlevelet bocsátott, mellyben tudatja, hogy ő katonákat fog szedni, minden 100 oláhajku lakosból kettőt. S várjon mi czélra? Hogy a császár jogait védje s az uniót megsemmisitse. Szék, Udvarhely, sept. 7-én Berzenczei László kormánybiztos felszólítására igazgató kir. biránk népgyülést tartott, mellyben a nép nem ugyan túlságos, de feles számmal vett részt. Berzenczei László a kormánynak két megbízó levelét, egyiket a székely telepítések, másikat a portyázó lovasság tárgyában olvastatván fel, szónokolt maga hosszasan, mindkét tárgyról, több helyeken, hol szivünk húrjait érintette, helyesléssel szakittaván félbe. Legharsányabb volt azon kitörő helyeslésünk, midőn mondta, hogy mi székelyek nem követelünk semmit, mi megmenthetjük elébb, ha isten is úgy akarja, a hazát s akkor fogjuk sérelmeink orvosoltatását kérni. Beszédére a szék elvállalta a környékben alakulandó lovasoknak lovaikkal két hónap alatti tartását. — E közben ijabb Sebesi István két lovasnak és lónak tartását ígérvén , fogadta, hogy ha szükség lesz, az önkénytes nemzetőrök sorában maga is szembe szálland az ellennel. Másoktól hallám, hogy Ugrón Menyhárt is , fiainak egyikét Kossuth-lovasnak fogja beadni, maga felruházván s lóval, nyeregszerrel, s 3 év alatt naponként 26 ezüst krral ellátván. Isten segélye mindnyájokat! A lovasok száma 3 nap alatt 50re szaporodott, s nagy a lelkesültség a diák ifjak s mesterlegények között iránta. Adja isten legyen csertűz! Ezután a népgyűlést képviselő választmány tagjait annyira határoztuk, a hány falu van székünkben, s a falukra bíztuk egy illy képviselőnek választását. Udvarhelynek p. biája a ministeri rendeletet, melly a katonaösszeirást parancsolja, népgyülésben vette elő, és a székhez tartozókat is béiratta. Székünk felír ezen beharapózás ellen, melly csak a katonakiállitást késlelteti. Székünkben az epemirigy néhol uralkodik, néhol, főként folyók mentén, dühöng. K. H. Ó-Kér sept. 16. Polgár szerkesztő! Nem kis megilletődéssel olvastuk lapjának 104dik számában bajai levelezőjétől e sorokat: „Septiljén. Szemtelen merészséggel rohanának a ráczok Ó-Kért felgyújtani, de hadügyminiszerünk, ki a csapatok vezényletét átvéve, nagyszerű győzelmet von a féktelen vad csapaton, mintegy 700 részint elesett, részint elfogatott, egy előkelő szerb vezérük mindjárt a csata kezdetén lelövetett. Legkülönösebb azonban az ókori ráczok takticája, midőn seregeink figyelmét elvonni akarván, hátulról gyurták meg a helységet, de hadügyérünk a cselt észre vévén a falut égni hagyó, még vad elleneinket teljesen szétverő.“ Nem tudom levelező urnak mi a czélja, de midőn a nemzetet igy ámítja, nékünk, kik hazafius lelkesedésből itt a kopár gyepen, éjei s nappal hideg s meleget minden kényelmet nélkülözve békével tűrünk, azon reménytől kecsegtetve, hogy majd lassan kint jön segítségünk, bizonypy“ nem hizelg. A ki a sept.lső napján történt ütközetről úgy ír, mint bajai levelező, az nem tudja, hogy az ó-kéri gyepen mi a nevezett napon igen csekély számmal voltunk. Táborunk így volt rendezve: Ó-Kérről Sz. Tamásra vivő után porosz herczeg gyalog ezredéből négy század, ezek jobb oldalán a temerini út felé Gyulaitéle hat század, és négy század Vaza-gyalogok voltak, a legszélső jobb szárnyon pedig egy osztály császár-huszár. A második sorozatban a nevezett huszárok két osztálya jobb szárnyunkat őrizé, továbbá bírtunk két ágyú és egy haubitze-t, mellyeket csak akkor hoztak Péterváradról, ezeket járatlan kocsisok tanulatlan lovakon nyereg nélkül vontatták. Egész táborunk 1782 emberből állott. Reggeli 10 órakor szétküldött huszár kémeink jelenték, hogy a lázadók a szireghi sánczokból jobb szárnyunk felé számtalan kocsikon lőnek. Nem sokára a tőlünk 2000 lépésnyi távolságban levő fákkal körözött szállásokon kezdtek mutatkozni, ugyanazon pillanatban a szállásokkal egyenlő távolságú kukoriczákból öt ágyúval nyomultak a Gyulay-ezred harmadik zászlóaljának egy osztálya ellen, kiket 3 és 6 fontos golyókkal dühösen ostromoltak, melly tettük által táborunk derék parancsnoka Lázár császárhuszár alezredes figyelmeztetvén, hogy netalán, ha az eddigi divat szerint, a harmadik oldalról is megtámadtatnánk, a sz. tamási részen fölállított porosz herczeg nevet viselő gyalogsághoz Ó-Kérnek kis-kéri részen táborozó 6-dik zászlóaljbeli honvédeket, a Kis-Kéren levő hat ágyút pedig az ottani egy század császár- huszárral együtt előre nyomulni rendelte, hogy igy egyesülve a Gyulay- gyalogság harmadik zászlóaljának parancsnoka, szent ügyünkért lelkesült Lammerrel, az ellenség jobb szárnyát megragadhassa, és szireghi útját elvágja. A gyalogság ágyúi Bőhm főtüzér parancsnoksága alatt majdnem két óráig zárta ki az ostromot, midőn a lovasság féltelep ágyúja segítségére megérkezhetett. Ezen idő alatt a 6dik honvéd zászlóalj, és a kis-kéri egy század császár-huszár is balszárnyunkhoz csatlakozott, midőn obliquus vonalba állított vitézeink az ellenség felé nyomultak , melly jobb szárnyát veszélyeztetve látván a homlokegyenesti megtámadás által, kocsira kapva a leggyalázatosb futásnak indult. Délután két órakor és kis-kéri állomásainkra visszatértünk.— Ó-kér nem gyujtatott fel. A ráczoknak vadabb része már a csata előtt elhagyta a helységet, az itteni szelindekek hűséget mutatnak irántunk. Az itteni sváb s magyar lakosok mindent elhordtak a mi fölösleges volt Sz. Tamástól távolabbi falukba. Köztünk olly nagy a szükség, hogy bízvást elmondhatom, miként ha a ráczok egykor erőt veendenek táborunkon, Ókéren még csaját sem főzhetnek. September 2-án egy csapat huszár és gyalog küldetett ki 500 földmíves polgártárssal a kukoriczát 2000 lépésnyi távolságig lekaszálni. Ezek több földszinén elásott holtat s több csajkisztai öltönyöket találtak. Mészáros e napon itt sem volt, foglyot közülünk senki nem látott, a kér nem égett el, a holtak száma, talán hétszázból két zérust elhagyva. Horváth János tábori pap. Felhívás egy újabb szabadcsapatra. Polgártársak! Félre most a meddő szóval, — előre a férfias tettel! A barbanimus a camarillának árulási zászlóalja alatt a polgárisodás ellen újabban véres harczot indít. Ez a mivelt Europa közös felkiáltása. A polgárisodás valamint zsarnokilag uralni nem akar, — úgy az önkénytes uralmat el nem tűrheti, el nem fogadhatja többé. A polgárisodás magyar honunkban is nem erőszakkal, hanem az örök jog, és ész hatalmánál fogva vitta ki a márcziusi alkotmányt; — olly végből, hogy annak minden további természetes következményeit a következő törvényhozások életbe vigyék át. De a barbarizmus nem csak gátolja ezen alkotmányos kifejtésünket, hanem árulás előkészítette durva erőszak által akarja tőlünk elrabolni azt, mi az ész diadala volt. Vérrel fertőztetett lépésekkel nyilvános háborút indított ellenünk a király bitorlott nevében az árulás, és mi a védelem terén találkozunk. Az önvédelem a legszentségesebb tér. Ez az isten és természet legelső törvénye. Az ész hatalma azonban csak ott elegendő, hol szellemi fegyverrel lehet vívni. A durva erőszak ellenében az ész hatalmát s elszánt és rettenthetlen karokkal gyámolitani kell. Bizonyítsa be a polgárisodás, hogy azon része, melly lélekkel nem szolgálhat a közügynek, azt bátor karjaival is fentartani kész. Működik a haza nevében az ész tehetségével felelős kormányunk és a hongyűlés. Mi, kik ezt nem tehetjük, vagyis szükségesek nem vagyunk, és a polgárisodáshoz tartozunk — legyünk elszánt végrehajtói a határozatoknak. Felszólítom tehát önöket, kik a polgárisodáshoz tartozunk, és kiket a gondviselés — vagy saját szorgalom annyival megáldott , hogy az álladalom — jelenleg annyi ezer oldalra igénybe vett segítségét nélkülözhetjük, ne legyünk ezentúl puszta tanúi a határozatoknak, hanem álljunk öszre — s rögtön egy utóbbi saját költségen harczoló szabad csapatba. Mit használna nekünk otthon tétlenül egy pár forintot megtakaritni. Nyomorult az, ki a szabadságot a filléreknél többre nem becsüli. Ha százötvenen öszveállunk, alakultaknak fogjuk magunkat tekinteni, — és a kormány és törvényhozó testületnek bejelentendjük magunkat. ^Felszerelésünk — melly minél egyszerűbb és jutányosabb legyen, szerkezetünk, valamint vezérünk és tiszteink iránt a többség fog határozni, — s pedig a felszerelésre nézve azonnal a mint százötven egyén együtt lesz, — mert a többség akarata mindenütt és mindenben a szabadság törvénye. Én semmi előnyt részemről fel nem tartok, — csak polgári kötelességem érzetében indítója vagyok a vállalatnak , — és egyik közembere a népszabadsága ügyének, de közlegénynek is tenni szabad. Az önkénytes vállalkozók felszólítására és besorozására, a nekem ismeretesebb nyolcz megyékben e lapi hirdetés által következendő polgártársaimat hivom fel: — Nógrádban : Sréter Horácz; — Gömörben: Fáy Gusztáv és Draskóczy László; — Szepesben : Márjásy Eduárd és Görgei Gusztáv; — Sárosban: Bánó József és Pulszky Sándor; — Zemplénben: Bajanovics Rudolf és Nyevitzkey Kristóf; — Abaujban: Jakabfalvi András, és Hadházy nemzetőri kapitány; — Ungban: Bernáth Zsigmond; — Borsodban : Miskolczi Péter — polgártársakat Az ország többi hatóságaiban, hol épen ismerősekhez nem folyamodhatok, nem kétlem: hazafias érzelmű egyének fognak találkozni, kik válalatomat gyámolítva segédemül önkényt ajánlkozandanak ez önkénytes tagok felhívására és besorozására. Szíveskedjenek ezek e részbeni készségük iránt engem Pestre üllői úton 814. sz. a. azonnal tudósítani. Én itt a középpontban maradok a végett, hogy amint az önkénytesek érkeznek, azonnal a felszerelés iránt gondoskodhassunk. Kinek jó kettőscsőjű, vagy egyes vont csőjű puskája van, ezt azonnal hozza magával, hogy itt szuronyokkal felkészíthessük. És aki vállalkozik, annak ne legyen nappala s éjjele othon többé, hanem siessen ide. Mert polgártársak mondom ti néktek. Számitvák a napok, mellyekben az árulástól és ujabban felemelkedő zsarnokságtól meg lehet menteni a haza megtámadott szabadságát. Én negyed magammal , három fiammal állandók a harcz terén, és ha sok családapa eképpen támad fel, kérlelhetlenül számadásra vonandjuk elleneinket, — Kossuth barátunk szava szerint. Buda-Pesten September 21-kén 1848. Újházi László, egyik főispán. Itt következik a ministerelnökhöz e részben intézett előterjesztésem és házirati helybenhagyása. Ministerelnök ur! Nem szót ,de tettet igényelvén most a nyilvánosan megtámadott, és az önvédelem legigazságosabb terére szorított haza, minden fiától, illy kötelesség érzetében jóváhagyását kérem ki egy általam következő módon eszközlendő szabad vadászcsapat alakítására: 1- e1 Az összeállandók kötelezik magukat győzelemig szolgálni. 2- or A haza mostani pénzerejének elégtelensége tekintetéből, saját költségükön szerelik fel és élelmezik magukat. Elvárván, hogy ha a haza pénzügyi állapota megengedi, ők is segélyben részesíttessenek. 3- or Tisztjeiket maguk választják a kormány megerősítése mellett. 4- ér A mint alakulva lesz a csapat, az illető ministernél bejelentendi magát. Pest, sept. 20-án 1848. , Újházi László s. k A bent irt kérelemhez jóváhagyásomat adom, azon feltétel alatt, hogy az alakítandó csapat az áradalom segélyezésére most ne számítson , s a toborzás Pestváros határán kívül történjék. Pest September 23-án 1848. Batthyány Lajos: A pézügyminister jelentésének kivonata. (Folytatás.) Törvényjavaslat az adókivetés és behajtásról (Vége.) A földadóra nézve. 49. §. A földadónak minden rovatát csak az illető földbirtokosok közt osztandják fel, olly módon, hogy a szántóföldekre és szőlőkre együtt, vagy különkülön meghatározott adóösszeget csak a szántóföld , vagy szőlőbirtokosok fizessék, s egy tárgybeli adó más tárgyra, vagy személyre át ne ruháztassék. A község födadója cathegoriák szerint a törvényhozásilag megállapított egy bizonyos alosztálybeli kulcscsal lévén számítva , az egyéni kivetés alkalmával minden földnemre több osztályok megállapíthatók , de nem többek, mint amennyi az illető törvényhatóságra s illető földnemre nézve törvényben meg van határozva, s az egyéni kivetésnél csak ezen alosztályi kulcskülönbség alkalmaztathatik. Például: X. megye törvény által földadó tekintetében a 6-ik osztályba tartozik, mellynek szántóföldre nézve közép adókulcsa 9 kr. — Azon megyének X. helysége a rónok általa 4-ik alosztályba soroztatott, mellynek adókulcsa 8 krt. minden hold szántóföld után. Van összesen 1000 hold szántóföldje, tehát fizet szántóföldadót 133 ft 20 krt. Ennek kell az ottani szántóföldek közt felosztatni. De a határbeli földek különböző minőségűek, az egyéni kivetésnél tehát ugyanannyi alosztály felvehető, mennyi a törvényben azon megyére nézve megállapitatott. t. i. et, s minthogy ezen alosztályok adókulcsa 11—10— 9 — 8—7 kr. holdanként, az egyéni kivetést szintezen különbség szerint lehet osztályozni, ollyformán, hogy egy hold szántóföldtől senki 11 krnál többet s 7 krnál kevesebbet ne fizessen , mindnyájan együtt pedig 133 ft. 20 krnál sem többet, sem kevesebbet ne fizessenek. *