Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-09-24 / 117. szám

403 V .­­ Balázs­falvár­a kaszával és pisitolylyal fegyver­­kezetten gyűlnek az oláhok, mint mondják népgyülést tar­tani. Ugyan e helyre több század sorkatonaság s k. biz­tos úr is elmentek, intézkedni és azt elégtételbe venni szükség esetére , mert e gyűlés gyanúst, miután az iráni engedély nem kéretett, s annál gyanusabb, mert egy már lázadásokra vetemült nép gyűlése. Mi úgy a katonaság, mint a kir. biztos csüggedetlen erélyében bízunk- Eor — Nyilra. E megyéből is nyugtalanító hírek ér­keztek. Hurbán, Stur és Hodza pánszláv izgatók, mintegy 501) többnyire morva ifjak kíséretében fegyveresen be­ütöttek, s a tót helységekben fegyvereket osztanak, azokat fölkelésre lazítják. Szándékuk a felső tót megyékből elle­nünk a rácz táborhoz hasonló tábort alkotni. Proclamá­­cióikban a népet arra hívják föl, hogy a magyar ministe­­riumnak ne engedelmeskedjenek, sem az általa kinevezett hivatalnokoknak, hanem a lázitók által fölállítandó tót bi­zottmány­ kormánya alá adják magukat. Semmi kétség, hogy e lázitás is a bécsi camarillának, e sokfejű sárkány­nak egyik feje. Egyszerre támadnak föl ellenünk mindenfe­lől. S különös, hogy a mi embereink még most sem lép­nek föl erélyesen. Az alvidékről hírek nem érkeznek, Mé­száros késedelmezése a legjobb akaratot is gyanúval tölti el. Ezen ember is megcsalta volna a nemzetet, illy be­csületes őszinte magyar tekintet? Nem, mi ezt lehetetlen­nek tartjuk, s nyugtalanul várjuk a győzelem hírét, melly a gyanúsításokat elhallgattatja. Egyébiránt Mészárosnak meg kell győződnie, hogy a legjobb akarat mellett sem lehet védeni tovább késedelmezését. E késedelem naponként uj lázadásra bátorít;elvonja hadi erőnket onnan, hol rá nem kevésbbé szükség van. E késedelem Mészárosra olly fe­lelősséget háríthat, melly terhesebb minden miniszeri fele­lősségnél. Felelős leszen ő mindazon szerencsétlenségért, mely késedelmezéséből a hazára háromolhat! Előtte most olly szép pálya van, minőre tevékeny embernek ritkán nyí­lik út a történetekben. Ha ez alkalmat elszalatja, veszélyt hozhat e nemzetre, de őt is szigorúan elítélendi a história.­­ Visszatérve a fentirt fegyveres beütésre: meg kell em­lítenünk, hogy mind a megye, mind a ministérium részé­ről megtörtént minden, a­mi lehető vala, a beütött lázitók kézrekeritése végett. P. H. Kolozsvár, sept. 17-én Urbán, naszódi alezredes, az erdélyi kerület több­i. hatóságaihoz körlevelet bocsá­tott, mellyben tudatja, hogy ő katonákat fog szedni, min­den 100 oláhajku lakosból kettőt. S várjon mi czélra? Hogy a császár jogait védje s az uniót megsemmi­­sitse. Szék, Udvarhely, sept. 7-én Berzenczei László kormánybiztos felszólítására igazgató kir. biránk népgyü­­lést tartott, mellyben a nép nem ugyan túlságos, de fe­les számmal vett részt. Berzenczei László a kormánynak két megbízó levelét, egyiket a székely telepítések, másikat a portyázó lovasság tárgyában olvastatván fel, szónokolt maga hosszasan, mindkét tárgyról, több helyeken, hol szivünk húrjait érintette, helyesléssel szakittaván félbe. Legharsányabb volt azon kitörő helyeslésünk, midőn mond­ta, hogy mi székelyek nem követelünk semmit, mi meg­menthetjük elébb, ha isten is úgy akarja, a hazát s akkor fogjuk sérelmeink orvosoltatását kérni. Beszédére a szék elvállalta a környékben alakulandó lovasoknak lovaikkal két hónap alatti tartását. — E közben ijabb Sebesi István két lovasnak és lónak tartását ígérvén , fogadta, hogy ha szükség lesz, az önkénytes nemzetőrök sorában maga is szembe szálland az ellennel. Másoktól hallám, hogy Ugrón Menyhárt is , fiainak egyikét Kossuth-lovas­­nak fogja beadni, maga felruházván s lóval, nyeregszer­rel, s 3 év alatt naponként 26 ezüst krral ellátván. Isten segélye mindnyájokat! A lovasok száma 3 nap alatt 50re szaporodott, s nagy a lelkesültség a diák ifjak s mester­legények között iránta. Adja isten legyen cser­tűz! Ez­után a népgyűlést képviselő választmány tagjait annyira határoztuk, a hány falu van székünkben, s a falukra bíztuk egy illy képviselőnek választását. Udvarhelynek p. bi­ája a ministeri rendeletet, melly a katonaösszeirást parancsolja, népgyülésben vette elő, és a székhez tartozókat is béiratta. Székünk felír ezen beharapózás ellen, melly csak a kato­­nakiállitást késlelteti. Székünkben az epemirigy néhol uralkodik, néhol, fő­ként folyók mentén, dühöng. K. H. Ó-Kér sept. 16. Polgár szerkesztő! Nem kis meg­­illetődéssel olvastuk lapjának 104dik számában bajai le­velezőjétől e sorokat: „Septi­ljén. Szemtelen merészséggel rohanának a ráczok Ó-Kért felgyújtani, de hadügyminis­­zerünk, ki a csapatok vezényletét átvéve, nagyszerű győ­zelmet von a féktelen vad csapaton, mintegy 700 részint elesett, részint elfogatott, egy előkelő szerb vezérük mind­járt a csata kezdetén lelövetett. Legkülönösebb azonban az ó­kori ráczok takticája, midőn seregeink figyelmét elvonni akarván, hátulról gyur­­ták meg a helységet, de hadügyérünk a cselt észre vévén a falut égni hagyó, még vad elleneinket teljesen szét­verő.“ Nem tudom levelező urnak mi a czélja, de midőn a nemzetet igy ámítja, nékünk, kik hazafius lelkesedésből itt a kopár gyepen, éjei s nappal hideg s meleget minden ké­nyelmet nélkülözve békével tűrünk, azon reménytől ke­csegtetve, hogy majd lassan kint jön segítségünk, bizony­­py“­ nem hizelg. A ki a sept.­lső napján történt ütkö­zetről úgy ír, mint bajai levelező, az nem tudja, hogy az ó-kéri gyepen mi a nevezett napon igen csekély szám­mal voltunk. Táborunk így volt rendezve: Ó-Kérről Sz. Tamásra vivő után porosz herczeg gyalog ezredéből négy század, ezek jo­bb oldalán a temerini út felé Gyulaitéle hat szá­zad, és négy század Vaza-gyalogok voltak, a legszélső jobb szárnyon pedig egy osztály császár-huszár. A má­sodik sorozatban a nevezett huszárok két osztálya jobb szárnyunkat őrizé, továbbá bírtunk két ágyú és egy hau­­bitze-t, mellyeket csak akkor hoztak Péterváradról, eze­ket járatlan kocsisok tanulatlan lovakon nyereg nélkül vontatták. Egész táborunk 1782 emberből állott. Reggeli 10 órakor szétküldött huszár kémeink jelen­ték, hogy a lázadók a szireghi sánczokból jobb szárnyunk felé számtalan kocsikon lőnek. Nem sokára a tőlünk 2000 lépésnyi távolságban levő fákkal körözött szállásokon kezdtek mutatkozni, ugyanazon pillanatban a szállásokkal egyenlő távolságú kukoriczákból öt ágyúval nyomultak a Gyulay-ezred harmadik zászlóaljának egy osztálya ellen, kiket 3 és 6 fontos golyókkal dühösen ostromoltak, melly tettük által táborunk derék parancsnoka Lázá­r császár­­huszár alezredes figyelmeztetvén, hogy netalán, ha az ed­digi divat szerint, a harmadik oldalról is megtámadtatnánk, a sz. tamási részen fölállított porosz herczeg nevet viselő gyalogsághoz Ó-Kérnek kis-kéri részen táborozó 6-dik zászlóaljbeli honvédeket, a Kis-Kéren levő hat ágyút pe­dig az ottani egy század császár- huszárral együtt előre nyomulni rendelte, hogy igy egyesülve a Gyulay- gyalog­ság harmadik zászlóaljának parancsnoka, szent ügyünkért lelkesült Lammerrel, az ellenség jobb szárnyát megra­gadhassa, és szireghi útját elvágja. A gyalogság ágyúi Bőhm főtüzér parancsnoksága alatt majdnem két óráig zárta ki az ostromot, midőn a lovasság féltelep ágyúja segítségére megérkezhetett. Ezen idő alatt a 6dik honvéd zászlóalj, és a kis-kéri egy század császár-huszár is balszárnyunkhoz csatlakozott, midőn obliquus vonalba állított vitézeink az ellenség felé nyomultak , melly jobb szárnyát veszélyeztetve látván a homlokegyenesti megtámadás által, kocsira kapva a leg­­gyalázatosb futásnak indult. Délután két órakor é­­s kis-kéri állomásainkra vissza­tértünk.— Ó-kér nem­ gyujtatott fel. A ráczoknak vadabb része már a csata előtt elhagyta a helységet, az itteni szelindekek hűséget mutatnak irántunk. Az itteni sváb s magyar lakosok mindent elhordtak a mi fölösleges volt Sz. Tamástól távolabbi falukba. Köztünk olly nagy a szük­ség, hogy bízvást elmondhatom, miként ha a ráczok egy­kor erőt veendenek táborunkon, Ó­kéren még csaját sem főzhetnek. September 2-án egy csapat huszár és gyalog kül­detett ki 500 földmíves polgártárssal a kukoriczát 2000 lépésnyi távolságig lekaszálni. Ezek több földszinén el­ásott holtat s több csajkisztai öltönyöket találtak. Mészáros e napon itt sem volt, foglyot közülünk senki nem látott, a­ kér nem égett el, a holtak száma, talán hét­százból két zérust elhagyva. Horváth Jáno­s tábori pap. Felhívás egy újabb szabadcsapatra. Polgártársak! Félre most a meddő szóval, — előre a férfias tettel! A barbanimus a camarillának árulási zászlóalja alatt a polgárisodás ellen újabban véres harczot indít. Ez a mivelt Europa közös felkiáltása. A polgárisodás valamint zsarnokilag uralni nem akar, — úgy az önkénytes uralmat el nem tűrheti, el nem fo­gadhatja többé. A polgárisodás magyar honunkban is nem erőszakkal, hanem az örök jog, és ész hatalmánál fogva vitta ki a márcziusi alkotmányt; — olly végből, hogy annak min­den további természetes következményeit a következő tör­vényhozások életbe vigyék át. De a barbarizmus nem csak gátolja ezen alkotmányos kifejtésünket, hanem árulás előkészítette durva erőszak ál­tal akarja tőlünk elrabolni azt, mi az ész diadala volt. Vérrel fertőztetett lépésekkel nyilvános háborút indított ellenünk a király bitorlott nevében az árulás, és mi a védelem terén találkozunk. Az önvédelem a legszentségesebb tér. Ez az isten és természet legelső törvénye. Az ész hatalma azonban csak ott elegendő, hol szel­lemi fegyverrel lehet vívni. A durva erőszak ellenében az ész hatalmát s elszánt és rettenthetlen karokkal gyámolitani kell. Bizonyítsa be a polgárisodás, hogy azon része, melly lélekkel nem szolgálhat a közügynek, azt bátor karjaival is fentartani kész. Működik a haza nevében az ész tehetségével felelős kormányunk és a hongyűlés. Mi, kik ezt nem tehetjük, vagy­is szükségesek nem vagyunk, és a polgárisodáshoz tar­tozunk — legyünk elszánt végre­hajtói a határozatoknak. Felszólítom tehát önöket, kik a polgárisodáshoz tar­tozunk, és kiket a gondviselés — vagy saját szorgalom annyival megáldott , hogy az álladalom — jelenleg annyi ezer oldalra igénybe vett segítségét nélkülözhetjük, ne le­gyünk ezentúl puszta tanúi a határozatoknak, hanem áll­junk öszre — s rögtön egy utóbbi saját költségen har­­czoló szabad csapatba. Mit használna nekünk otthon tétlenül egy pár forin­tot megtakaritni. Nyomorult az, ki a szabadságot a fillé­reknél többre nem becsüli.­­ Ha száz­ötvenen öszveállunk, alakultaknak fogjuk ma­gunkat tekinteni, — és a kormány és törvényhozó tes­tületnek bejelentendjük magunkat. ^Felszerelésünk — melly minél egyszerűbb és jutányo­sabb legyen, szerkezetünk, valamint vezérünk és tiszteink iránt a többség fog határozni, — s pedig a felszerelésre nézve azonnal a mint száz­ötven egyén együtt lesz, — mert a többség akarata mindenütt és mindenben a sza­badság törvénye. Én semmi előnyt részemről fel nem tartok, — csak polgári kötelességem érzetében indítója vagyok a vállalat­nak , — és egyik közembere a népszabadsága ügyének, de közlegénynek is tenni szabad. Az önkénytes vállalkozók felszólítására és besorozá­­sára, a nekem ismeretesebb nyolcz megyékben e lapi hirdetés által követk­ezendő polgártársaimat hi­vom fel: — Nógrádban : Sréter Horácz; — Gömörben: Fáy Gusztáv és Draskóczy László; — Szepesben : Márjásy Edu­árd és Görgei Gusztáv; — Sárosban: Bánó József és Pulszky Sándor; — Zemplénben: Bajanovics Rudolf és Nyevitzkey Kristóf; — Abaujban: Jakabfalvi András, és Hadházy nem­zetőri kapitány; — Ungban: Bernáth Zsigmond; — Bor­sodban : Miskolczi Péter — polgártársakat­ Az ország többi hatóságaiban, hol épen ismerősek­hez nem folyamodhatok, nem kétlem: hazafias érzelmű e­­gyének fognak találkozni, kik válalatomat gyámolítva se­gédemül önkényt ajánlkozandanak ez önkénytes tagok fel­hívására és besorozására. Szíveskedjenek ezek e részbeni készségük iránt en­gem Pestre üllői úton 814. sz. a. azonnal tudósítani. Én itt a középpontban maradok a végett, hogy a­mint az önkénytesek érkeznek, azonnal a felszerelés iránt gondoskodhassunk. Kinek jó kettőscsőjű, vagy egyes vont csőjű pus­kája van, ezt azonnal hozza magával, hogy itt szuro­nyokkal felkészíthessük. És a­ki vállalkozik, annak ne legyen nappala s éjjele othon többé, hanem siessen ide. Mert polgártársak mondom ti néktek. Számitvák a napok, mellyekben az árulástól és u­­jabban felemelkedő zsarnokságtól meg lehet menteni a haza megtámadott szabadságát. Én negyed magammal , három fiammal állandók a harcz terén, és ha sok családapa eképpen támad fel, kérlelhetlenül számadásra vonandjuk elleneinket, — Kos­suth barátunk szava szerint. Buda-Pesten September 21-kén 1848. Újházi László, egyik főispán. Itt következik a ministerelnökhöz e részben intézett előterjesztésem és házirati helybenhagyása. Minister­elnök ur! Nem szót ,de tettet igényelvén most a nyilvánosan megtámadott, és az önvédelem legigazságosabb terére szorított haza, minden fiától, illy kötelesség érzetében jó­váhagyását kérem ki egy általam következő módon esz­­közlendő szabad vadászcsapat alakítására: 1- e1 Az összeállandók kötelezik magukat győzelemig szolgálni. 2- or A haza mostani pénzerejének elégtelensége te­kintetéből, saját költségükön szerelik fel és élelmezik ma­gukat. Elvárván, hogy ha a haza pénzügyi állapota meg­engedi, ők is segélyben részesíttessenek. 3- or Tisztjeiket maguk választják a kormány megerő­sítése mellett. 4- ér A mint alakulva lesz a csapat, az illető minis­­ternél bejelentendi magát. Pest, sept. 20-án 1848. , Újházi László s. k A bent irt kérelemhez jóváhagyásomat adom, azon feltétel alatt, hogy az alakítandó csapat az áradalom se­gélyezésére most ne számítson , s a toborzás Pestváros határán kívül történjék. Pest September 23-án 1848. Batthyány Lajos: A p­éz­ü­g­y­min­i­s­ter jelentésének kivonata. (Folytatás.) Törvényjavaslat az adókivetés és b­ehajtásról (Vége.) A földadóra nézve. 49. §. A földadónak minden rovatát csak az illető földbirtokosok közt osztandják fel, olly módon, hogy a szántóföldekre és szőlőkre együtt, vagy különkülön meg­határozott adóösszeget csak a szántóföld , vagy szőlőbir­tokosok fizessék, s egy tárgybeli adó más tárgyra, vagy személyre át ne ruháztassék. A község födadója cathegoriák szerint a törvényhozá­­silag megállapított egy bizonyos alosztálybeli kulcscsal lé­vén számítva , az egyéni kivetés alkalmával minden föld­­nemre több osztályok megállapíthatók , de nem többek, mint a­mennyi az illető törvényhatóságra s illető földnem­re nézve törvényben meg van határozva, s az egyéni ki­vetésnél csak ezen alosztályi kulcskülönbség alkalmazt­at­­hatik. Például: X. megye törvény által földadó tekintetében a 6-ik osztályba tartozik, mellynek szántóföldre nézve kö­zép adókulcsa 9 kr. — Azon megyének X. helysége a rónok általa 4-ik alosztályba soroztatott, mellynek adókul­csa 8 krt. minden hold szántóföld után. Van összesen 1000 hold szántóföldje, tehát fizet szántóföldadót 133 ft 20 krt. Ennek kell az ottani szántóföldek közt felosztatni. De a határbeli földek különböző minőségűek, az egyéni kivetés­nél tehát ugyanannyi alosztály felvehető, mennyi a tör­vényben azon megyére nézve megállapitatott. t. i. et, s minthogy ezen alosztályok adókulcsa 11—10— 9 — 8—7 kr. holdanként, az egyéni kivetést szintezen különbség szerint lehet osztályozni, ollyformán, hogy egy hold szán­tóföldtől senki 11 krnál többet s 7 krnál kevesebbet ne fizessen , mindnyájan együtt pedig 133 ft. 20 krnál sem többet, sem kevesebbet ne fizessenek. *

Next