Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-10-14 / 133. szám
Austria földét Miértem nem szándéka, sőt hogy ez esetben a magyar nemzet csak azon háláérzetet követi, melly becsületi kötelességéül teszi Bécs nemeslelkü lakosait a közös ellenség ellen segély nélkül nem hagyni. Vegye a magas országgyűlés ezen őszinte nyilatkozatot hasonló testvéri szeretettel. A magyar nemzet kijelenti, hogy seregei azon pillanatban megállani és Magyarország felé visszafordulni fognak, mihelyt a vitéz Austria nemeslelkű képviselői a magyar hadsereg főparancsnokának tudomást nyújtanának arról, hogy a közös ellenség lefegyverzése önerő által teljesíttetett és így seregeink közremunkálása a közös szabadság győzelmére többé nem szükséges. Magyarország kormánya a legszigorúabb parancsokat adá ki, hogy azon esetben, ha a magyar hadsereg előrenyomulna, ennek élelmezése az előttünk szent ausztriai földön Magyarországból történjék, és hogy Ausztria nemeslelkü népe legkisebb terheltetéssel se illettessék. Köszöntés, tisztelet és testvéri szeretet! Pesten, oct. 10-én 1848. — B. Perényi Zsigmond s. k. a felsőház elnöke. — Pálffi János s. k. a képviselőház alelnöke. — Záborszki Alajos s.k. jegyze, t nemzetgyülés. Ülés a képviselő házban oct 1-én esti 11. 7-kor. Másodelnök felolvastatá Perczel Mór ezredesnek Ozorán a Roth elleni táborban oct. 7-én kelt tudósítását, mellyben Roth seregének lefegyverzéséről s némelly azt megelőző körülményekről tesz jelentést. Nevezetesen, hogy az elfogott ágyuk a mi több ágyujainkhoz csatoltattak. A nyert fegyverekből a ház helyeslése reményében, 1000 darabot a magukat különösen kitüntetett tolnai felkelőknek megajánlott. — A foglyoknak nyilvánított tisztek biztos őrizet mellett Pestre küldettek a képviselők további rendelkezése alá. A többi csapatok pedig Slavoniába haza kísértetnek. Különösen megemlíttetik kitüntetett buzgalma és bátorsága miatt a huszárság és vitéz kapitányuk Gáspár, ki jelenleg őrnagy és nemzetőri parancsnok. A jelentésben dicsérettel emlékszik Perczel még Csapó Vilmos, Trangos és Meszlényi urakról is, s kivált a lelkes szabolcsmegyeik derék őrnagyáról Patai Istvánról és gr. Eszterházi Lászlóról. — Kiemelvén azt is, mikép minden nehézségek között is semmi kicsapongások és rendetlenségek nem történtek. A teendők iránt utasítást és pénzsegély kér. Ezek folytán Madarász László jelentvén, mikép a további teendők, pénz és foglyok iránt a honvédi bizottmány már rendelkezett, indítványozá: a képviselőház Perczel ezredes parancsoknak, nevezett tiszteinek és minden jelenvolt seregeknek méltányos elismerését nyilatkoztassa ki , hazanyi örömmel véve, mikép Perczel alig egy pár ezer rendes erővel Rothnak majd háromszor annyi seregeit egyszerre tönkre tette. Ezen elismerést a ház tudassa az egész országgal s e czélra nyomattassa is ki határozatát. Perczel pedig szólittassék fel részletes s mielőbbi közlésére mindazon egyesek neveinek, kik magukat bármi tekintetben kitüntették, hogy mig a törvényhozás anyagilag is valósíthatná háláját, méltó figyelemre érdemesíthesse Ehhez pótlólag még hozzáadatott méltányos elismerése annak is, hogy seregeink a magyar becsületesség hírét fegyelem tekintetéből is fentárták. Az indítvány közakarattal elfogadtatott, és a rövid ülés eloszlott. Az indítványozott elismerő határozat ekképen szól. A képviselőház határozata az 1848- ik October 7-i győzelem tárgyában. A képviselőház hazafias örömmel vette Perczel Mór ezredesnek azon kedves jelentését, mellyből a nemzetnek tudtára adatik, hogy vitéz Perczel Mór ezredesünk vezérlete alatt diadalmaskodó hadseregünk vitézsége, segíttetve a felkelő népnek lelkes közremunkálásától , alig egypár ezernyi rendes erővel, a pártütő Jelacsicsnak Roth és Philippovics alatti majd három annyi zsoldosait, legügyesebb tapintattal és magyar nemzet fiaihoz méltó elszántsággal, egy csapásai és egyszerre megsemmisítette, és mind a főnököket , mind az egész sereget, részünkről majd semmi veszteséggel az ország foglyaivá tette. Büszke a nemzet illy hadseregre , melly a történetben ritka diadala által a magyar vitézség régi hírét és a magyar lobogók európai becsületét fegyelmi kitüntetésével is irta a történet lapjaira s a nemzetnek hálás emlékezetébe, — és a nemzet képviselői mind Perczel Mór ezredes vezérnek , mind a megnevezett vitézeknek, úgy ezen egész hadsereg minden egyes tagjainak is méltányos megismerésüket nyilvánítják, és a felkelő népnek lelkes közremunkálását az egész hazával tudatják, egyszersmind felhívják a diadalmas vezért, hogy mindazon egyes vitézeink neveit körülményes jelentésében minél előbb tudassa a honvédelmi bizottmánynyal, kik magukat személyesen is kitüntették , hogy azokat addig is , mig a törvényhozásnak vitéz hadseregünkre már meghatározott hálája tettlegesen foganatosithatóvá lesz, méltó ügyeimének érdemesitésével kitüntethesse. Kelt Pesten a képviselőháznak 1848.ki October 11 -én tartott üléséből. Pálffi János m. k. alelnök, Záborszki Alajos m. h. jegyző. A felsőház okt. 10-én esti fél 10-kor ülést tartott. A képviselk házának e nap Csányi biztos utasítást kérő jelentésére hozott határozata , mellyben Móga fel—hatalmaztatik, hogy Jelacsicsot határszéleinken túl Austriába is üldözhesse — felolvastatott. Közöltetett a házzal azon német nyilatkozat is, mellyet Kossuth Lajos szerkesztett a bécsi birodalmi parlamenthez, s a mellyet a képviselők háza elfogadott. Mindezek a felsőház tagjai által egyhangúlag elfogadtattak. S ezzel az ülés elnök Perényi által bezáratott. Hivatalos rovat. R e n d e le t. Ámbár a m. h. 26. kelt 4.441 szám alatti ministerelnöki rendelethez kapcsolt újonczállítási felosztási lajstromban Bács-, Torontál-,Krassó-, Temes-megyék megemlítve nincsenek, de mivel azóta az említett megyék hazafias lelkesedéssel a honvédhez erélyesen toborzanak, az országos honvédelmi bizottmány meghagyásából rendeltetik, hogy amennyiben a megnevezett megyéknek helybeli viszonyaik engedendik, ujonczaikról következőleg rendelkezzenek : Torontál, Temes , Krassó ujonczaiból alakuland a 33. zászlóalj, Ó-Becsén. Az ujonczok beavatása történendik a temesvári, nagyszentmiklósi és lugosi hadfogadóknál. Bács vármegye, Nagy-Zombor, Szabadka és Újvidék városok ujonczaiból alakuland a 34. honvéd zászlóalj Nagy-Zomboron; az ujonczok beavatása a nagyzombori hadfogadónál. Egyebek iránt a megemlített hatóságok tartsák magukat a már több ízben közzétett rendeletekhez. Pest, oct. 10. 1848. Nádasi Sándor. A Közlöny 122-ik számában közlött honvédi kinevezésekhez pótlólagosan hozzáadatik, miszerint az abban érintett honvédi tiszteknek úgy rangjuk, mint illetményük folyó hó első napjától számítandó. — Pest October 11, 1848. Nádasi alezredes. Az igazságügyi ministeriumtól. A pesti eb. váltó-törvényszéknek, váltófeltörvényszéknek és a hétszemélyes tábla váltóosztályának. Folyó hó 2. 8,652 sz. a. innét kelt rendelet folytán tudósítom önöket, hogy az átalános népfelkelés Buda-Pesten s környékén megszűnvén, szokott törvényszéki üléseiket és egyéb bírósági eljárásaikat ismét megkezdhetik, mi végre f. hó 17-dike azon tekintetből tűzetik ki határnapul hogy a törvénykezésnek ismért megkezdése az érdeklett feleknek is idejében tudomására juthasson. — Kelt Budapesten, oct. n. 1848. Igazságügyi álladalmi titkár. Vidéki mozgalmak Verseny és vidéke. October l-ső napján. Az e vidéken ,,veres sapkások“ nevezetéről ismert lelkes 9-ik honvéd zászlóalj, elszántságának s eléggé nem magasztalható vitézségének szép jeleit tanusstá. Ugyanis azon nap reggeli 4 órakor, egy 3 századból álló csapat 4 ágyúval, Fejértemplom állomási helyből a rablóknak Vracsegájon túl fekvő tábora felé kirándult azt kevéssé szemügyre venni. Alig hogy Vracsegált elhagyták, a rablók által észrevételre, ágyulövésekkel, mellyeknek egyike 12 fontos, fogadtattak. Lelkes vitézeink a jó reggelt 3 fontosokkal viszonozván, s bár számra nézve az ellenséget negyedrészben sem közeliték meg, mégis annak kitűnő lelkesedéssel ellentállva, mintegy reggeli 10 óráig tartott kölcsönös ágyú- és fegyverlövöldözések után azt rutul megszalasztván, Palánkáig űzték, — elfogván tőle 3 kocsit mindenféle élelmiszerekkel. — Az ellenség vesztesége, ki nem tudható sebesülteken kívül, mintegy 50 halott. Honvédeink közös honáért a csatatérren elvérzett egy bizonyos Jerbics nevű lelkes miskolczi fi; kettő pedig, jelesen : Szilágyi nevű kassai, s Jekelfalusi borsodi lelkes harczosaink könnyű sebet kaptak. Az elsőnek feje tetejét érvén a golyó, elragadottságában meg sem érezve, csak akkor vette észre, midőn már arcza vérrel volt borítva. Az utóbbinak pedig bal füle lövetett keresztül. October 2-án Zichi-ház szomszéd helységben négy ágyúval tanyázó, mintegy 600 főből álló nemzetőri csapatainknak Szent-János helységet kellő szemmel tartani, mellynek oláh lakosai Ürmény-ház magyar helységnek a rablók általi leégettetése alkalmával a rablók csordájához szegődvén, velük, a helységet pusztán hagyva, eltávoztak. E napon (oct. 2-án) esti órákban nemzetőreinkből egy 9 főből álló körlő (czirkáló) csapat Szt-Jánosra kiküldetvén, éjjel, az alkalmasint ott bujkálva lappangó nagyobb számú rablók által észrevétetve, hirtelen megtámadtattak, nyolczan kegyetlenül legyilkoltatván, egy valamiképen megmenekült. Ezen gyilkolás hírére Verseczről egy szárny huszár s egy század székely gyalogsági ágyúval Sz. Jánosra kisiettek, de már akkor ott a 8 holttesten kívül egy lelket sem találtak. October 3-án reggel Verseczről egy szárny würtemberg-ezredi huszár s egyszázadső zászlóalj honvéd 2 ágyúval báró Vécsei őrnagy vezénylete alatt Vojvodincz nevű temesmegyei székhelyre kirándulást tevén, részint azért, hogy e lelkes magyar parancsnok az itteni vidék fekvését kiismerje, — részint pedig, hogy a Fejértemplomban fekvő 9-dik zászlóalji honvédekkel , kik reggeli 10 órára oda valának rendelve, bizonyos értekezést tartsanak. Délután 1 óra volt már, — s derék fejértemplomi honvédeink még sem jöttek. Ekkor őrnagy úr viszszavonulást vezényelt, miközben lárma támadt: „jőnek a szerbek.“ S csakugyan látszott Lagersdorf nevű végvidéki táborukból mintegy 2000 főnyi tömeg három csapatban előrevonulni. Lovasaik lehettek mintegy 200,— a mi alig 200 főből álló kis seregünk, melly nem olly készülettel ment ki, hogy támadjon, léptetve hazafelé vonult. Egy tized huszár a többi seregünktől mintegy 2 ezer lépésnyi távolságra visszamaradván , a rablók által 3 ágyulövéssel köszöntettek, de golyójuk egyet sem talált. October 4-én zichi-házi nemzetőreink Szent János helységet, derék Weize Napoleon vezénylete alatt, az ott tanyázni hallatszott rablócsoporttól kitisztítani akarván , egész erejükkel ellenük indultak. Wiener nevű nemzetőri tiszt a jobb szárnyon mintegy 300 emberrel a helységbe vonulni vezényeltetvén, mialatt Weize kapitány balszárnyról a helységet ágyuztatta. E közben maguk a rablók a helység balrészét felgyújtván, az ott körülfekvő kukoriczásokba vonultak. Wiener őket csapatával nyomban követvén, hozzájuk közeledtével, hárman a rablócsoportból kiválva, megadásuk jeléül fejér zászlót emeltek. Ekkor lisztünk a fegyvereket lábhoz vezényelvén, előrehaladt, — a rablók pedig használva az alkalmat, reá tüzeltek, de szerencséjére nem találták. Nemzetőreink nekirohantak a kukoriczásokba az ellenségnek, de azok úgy elfutottak, hogy többé utol nem érhették. Oct. 5-én semmi különös nem történt. Oct. 6-án Weize Napoleon, zichiházi nemzetőri kapitány Verseczre küldött segélyért, mivel a rablók megtámadással fenyegetők , ez okból egy század gyalogság, 2 tized lovasság két ágyúval küldetett oda ki. Mi leend eredménye , meglátjuk. Az itt állomásozó székely katonaság közt némi és pedig nem helytelen elégületlenség van, mert köztük több igen derék, tanult s hosszabb ideig szolgáló egyén van, kik tudomány, értelem s hazafiság tekintetében