Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-07-22 / 62. szám
Szombat Julius 22.n 1848. SZABADSÁG. ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. EGYENLŐSÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt ; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. . . Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél / ö l d k o r t utcza 488-dik szám alatt földszint a hivatalban. Pest, julius 21. A mai nap komoly leczke vola reánk nézve, de nem annyira tanuságos, mint szomoritó. Szavunkat adtuk a közönségnek, hogy a tegnapi nap eseményei felett mai számunkban elmondjuk nézeteinket; azonban a mai nap ismét olly eseményekkel tolda meg a tegnapij nap történetét, mellyel aholnapig aligha ismét nem fog nevelni, miszerint jónak láttuk, az adresse tárgyalása felett akkor mondani el véleményünket, ha majd egészen befejeztetett. Erre fontos okaink vannak. Most tehát csak röviden és minden kommentár nélkül érintjük meg a mai tárgyalás részleteit. A tegnapi megállapodás nyomán, a pénzügyminister által fogalmazott jegyzőkönyv, s ebbe beleigtatott miniszeri nyilatkozat felolvashatván, a baloldal némelly tagjai, mielőtt az adresse tárgyalásába bocsátkoztak volna, ezen nyilatkozatnak kinyomatását kérték, hogy annak minden részleteit megbírálva tárgyalhassák. Ebből, csak nem három óráig tartó, nem discussio, hanem valóságos zűrzavar keletkezett, melly zűrzavarban öt minister, úgymint a pénz, igazság, közlekedés, had és kereskedelemügyminiszerek, a két első pláne több ízben, s az első egész ingerültséggel, vettek részt. Történt itt minden, mi a dologhoz nem tartozott, bizalomszavazás, még talán nagyobb enthusiasmussal előadva, mint midőn a haza megmentéséről volt szó sat, mit jobbnak láttunk ki nem írni. Tagadhatlan, hogy a baloldal tökéletesen parlamentellenesen viselte magát, de annyi igaz, hogy a majoritás sem érdemel csak egy mákszemnyi dicséretet is. A sok haszontalan szónak végre semmi legalább hasznos eredménye nem lévén, fél egy órakor belefoglak valahára az adresse tárgyalásába, ha tárgyalásnak lehet nevezni azon vitatkozásokat, mellyek legtöbbnyire de lana caprina elmondattak. A baloldal részéről egyedül Perczel Móricz beszélt figyelemre méltólag, a másik részről pedig a financzminister. Sajnálatos, hogy a ministereket kivéve, még eddig egyetlen egy politikai kapacitással sem találkoztunk. Ki viési melly 9 órakor kezdődvén, két óra után oszlott szét. Holnap a vita folylaltatik, s ha délelőtt be nem végeztetnék, estve is ülés leend, így emeltettek többen magas rangra e napon tanúsított harczias érdemükért. Az ellenség roppant veszteséget szenvedett; csak az országúton 60 halottra bukkantunk; sokan elfogattak, kik közt az ellenség soraiba erővel hurczolt németek is találtatának. Nem kis számú handzsároknak és lőfegyvereknek is birtokába jutottak vitézeink; az utóbbiak megvizsgáltatván, igen roszaknak bizonyultak, így leltek az elfogottaknál nagyszámú kötéltekercseket, mellyek bizonnyal a magyarok csúfos kivégeztetésére voltak elkészítve; de a magyarok istene segítségével a barbárrablóknak saját nyakára kerülendőnek Részünkről a veszteség egy sorkatona, és egy nemzetőr, Szőllősi nevű takácsmester. Hősies eleste, fájdalom l árvává tőn négy gyermeket! Lélekemelő volt a diadalmenet, a mellyel vitézeink a kivitt győzelem után alkonyatkor táborukba visszatértek. A sereg élén ott lovagolt a nap hőse, az ünnepelt Wojiieczki, s ezerszeres éljenek üdvözlők őt, valamint a lelkes sereget is, melly az ellenségtől elszedett fegyverek és handzsárok győzelmi trophaeáival vonult Bellona cserkoszorus sátorába. A hős sereg az épen ekkor érkezett 2500 jászkun harczias sorai közt tartá győzelmi menetét. Legújabb a csatatérről. A jul. 21-én d. u. 1 órakor érkezett sürgöny után. Alig terjedt el örömhíre a verseczi első győzelemnek, s íme nyomban követi azt a mieink által nyert második győzelem Futaknál. Jul. 17. reggeli 4 és 5 óra között ütközött össze a Futak mellett elvonuló országúton az előbbi nap estéjén itt már jól elhelyzett seregünk, a mintegy 2 ezerre menő szerb csapattal. A rablócsordával szemközt a Wojnieczki parancsnoksága alatt álló sorkatonaság egy része, a császárhuszárok, s egypár század Donmiguel gyalogság állott szemközt. Az ellenség dühös tüzeléssel igyekezett seregünk sorait meggyengíteni, de rosszul irányzott lövéseik csak császárhuszáraink kócsagát lengeték meg; az ellenség részéről egy erős megrohanás keletkezett, mire seregünk egyik szárnya Leopolkovich kapitány vezérlete alatt hátrálni kezdett, s a harmadik tüzelésre Leopolkovich (árulás vagy gyávaság volt-e, nem tudni) csapatával futásban keresett menedéket. Erre a sorok bomladozásnak indulva, már csaknem egy iszonyú szégyenfoltnak néztünk elébe, de nemzetőreink hősies bátorsága nem csökkent; bátorító kiáltásaik s harczrivalgásuk eltölté a levegőt; szőlők, és kertek mögé elhelyezkedve, kereszttűzzel fogadák a ellenség támadását, — s leirhatlan volt a dulás, mit nemzetőrségünk fegyverei az ellenségi sorokban eszközlöttek, — ezentúl a rablócsapatban a zavar átalánossá lön; a nagyobb rész futásnak eredt, néhányan a kétségbeesésig harczolva leverettek, s lovasaink a munkát diadallal fejezték be. A nap hőse tagadhatlanul Wojiieczki alezredes volt. A legelismerőbb dicsérettel említendő még azon 100 —135 gyalog katonának vitézsége, kik a csatatéren megállva, minden egyes lövéssel egy életet oltottak ki az ellen harczosok közt. Az ellenség főzászlótartója mindjárt a csata kezdetén ellövetett, magas termetéről ítélve, minthogy a lövés által képe felismerhetlenül el van torzítva — a holtteremben többen a hírneves Ivannovich lázadóra ismertek. Az alzászlótartótól a zászlót egy nemzetőr ragadá el, ki ebbeli érdeméért rögtön a színhelyen kapitánnyá kiáltatott ki. Hivatalos rovat. Rendeletek. Ministerelnök előterjesztésére az 1848. 22. sz. 9. §. értelmében, a nemzetőrségi parancsnokokhoz segédekül ezennel kinevezem: Veszprém megyében gróf Eszterházy Károly mellé : Freiszberger Vilmos volt őrmestert hadnagyi ranggal; Debreczen városban s környékén Ábrahám Ádám őrnagy mellé : Baligha Adolf volt hadfit, hadnagyi ranggal; Pest megyében Török Antal őrnagy mellé: Kovács Béla szathmári sóhivatali felvigyázót hadnagyi ranggal. Biharmegyében Gencsi Pál lovas nemzetőrségi őrnagy mellé: Pircsy Antal volt őrmestert hadnagyi ranggal. Veszprém megyében Havranek Lajos őrnagy mellé: Falvay Antal 19. számú gyalog sorezredi őrmestert, és a fejérvári katonai növeldében tanítót, hadnagyi ranggal. Pestmegye nemzetőrsége 2-ik zászlóaljához Gibhard József őrnagy mellé: Tisoczky László honvédőik zászlóalji hadnagyot hadnagyi ranggal. Pestmegye 6-ik zászlóaljához Nagy Sándor József őrnagy mellé: Nagy Miklós volt gránátos őrmestert, hadnagyi ranggal. Kelt Budapesten, julius 17én 1848. István, m. k. nádor kir. helytartó. Gróf Batthyány Lajos. Ministerelnök előterjesztésére a honvédi 3-ik zászlóaljhoz Gorove Antalt, Gosztonyi Istvánt és Szabó Jánost, hadnagyokul ezennel kinevezem. Budapest, julius 17-én 1848. István nádor, kir. helytartó. Gróf Batthyány Lajos. A vallás és közoktatási minister előterjesztésére olvasó kanonokká: Pendl Ferencz, éneklő kanonokká: Farkas Imre, őrkanonokká: Schwanfelder József, székesegyházi főesperestté s kanonokká: Maurer György, budai esperesttés kanonokká: Kizsány Ignácz, idősb mesterkanonokká: Aigner Károly kineveztetnek. Budapesten, julius 16-án 1848. István nádor, kir. helytartó. B. Eötvös József: A vallás- és közoktatási miniszertől. Schöpf Ágoston orvos-sebésztudor, és a gyakorlati gyermekgyógyászat magán oktatója, a pesti magyar tudományegyetemhez gyakorlati gyermek-gyógyászat rendkívüli tanárává kineveztetett. Budapest, jul. 17. 1848. ^ B. Eötvös József: Ministerelnök helybenhagyásával Chappon Lajos a budapesti nemzetőrség fizetés nélküli vivómesterévé hadnagyi ranggal kineveztetik. A századosok tegyék magukat vele érintkezésbe, mi módon lehessen legczélszerűbben a szuronnyal vívás tanítását megkezdeni. Pesten, julius 18-án 1848. Baldacci. (Közlöny.) telemig kötelezve, az ellenség ellen az alvidéki táborba szánjanak. A felhívásnak azon eredménye jön, hogy ma már mintegy 600an, mind tűzről pattant lelkes magyar leventék, hazájukért élni halni készek, készen állanak derék vezérük parancsnoksága alatt az ellenséggel mielőbb síkra szállani. Ma délután választandják meg tisztjeiket. Szolgálatuk ideje alatt az ország látandja el őket rendes katonai zsolddjő, mihez, —mint halljuk — Pest városa is bizonyos naponkénti járulékot fölajánlott, de mégsem annyit, mint Szeged városa. — A táborba jövő kedden vagy szerdán indulandnak el. „Mészáros“ hadi gőzösről tegnap történt honvédtüzéreink ezéllövése Sz. Endrénél. A lelkes ifjak tettlegesei bebizonyíták ez alkalommal, hogy keletkezésük rövid ideje alatt majdnem álmélatra ragadó előmenetelt tettek. 34 lövés közöl 24 derekasan talált. Holnap a Hegyfoknál fognak ismét czélba lőni, s ez alkalommal már gránátokkal is. Az alvidéki táborból folyvást panaszok érkeznek, hogy a seregek kevés ágyukkal vannak ellátva.. .— Ha az ember Budán a fegyvertárat, Pesten az újépület udvarát s a lőportár egyik raktárát megtekinti, valóban megfoghatlanná válik, miért rettengettetnek itt a sok ágyuk akkor, midőn ellenség előtti seregeink ágyuhiányról keservesen panaszkodnak ? A „Sándor császár“ ezredbeli Budán szállásoló néhány gyalog század ma reggel szállíttatott gőzösön az alvidékre. A budai polgárság tagnap lakomát rendezett számukra. Víg zene lelkesítette a tót ajkú de magyar érzelmű derék harczsakat. Parancsnokuk lelkes szavakban terjeszte elékbe honfiúi kötelességüket, s a legénység lángoló honszerelmet tanúsított. Végre tánczra perdültek a havezszomjas legények, s különbség nélkül forgatták meg tisztjeiket s budai polgártársaikat, kik szinte közöttük bokáztak. A szives bucsu-csókok, mellyeket tisztjeikkel s budai polgártársaikkal váltottak, honszerelemből keletkeztek, s egészen különböztek azon júdáscsókoktól, mellyek pár hó előtt a muzeum párkányzatán ezerek jelenlétében váltattak.— Perczel Móricz rendőri osztályfőnök , a ministeriumnak tegnap nyilvánított politikája következtében, hivataláról leköszönt. Pest, július 21-kén. Földváry, pesti nemzetőrségi őrnagy, múlt napokban proclamatiót bocsátott ki a budapesti ifjúsághoz, hogy zászló alá seregelve, mint önkénytesek csak a teljes győ nemzetgyűlés. Ülés az alsó házban julius 20-án. (Folyt köv.) A kapcsolt országok nemzetiségét, s nyelvüknek közdolgaikbani hazsnálatát, a mint már említek, nem csak elismertük, hanem a kormánynyali érintkezésekre is önként kiterjesztettük. A tengeri sónak, melly egész a Száváig használatban van, árát tetemesen leszállítottuk, s a szicziliai sónak rég óhajtott behozatalát megengedtük. A kormányhivatalokba minden pártkülönbség nélkül számos horvátok, — és slavoniaikat alkalmaztunk, s több, ministeriumunknál az ő számukra egészen külön osztályokat alkotni elhatároztuk, mellyek ekkorig csak azért nincsenek betöltve , mert ők ellenünkben nyílt pártütés terére léptek, a törvény iránti engedelmességet tettleg fölmondák, s az ilir pártiak magas kormányhivatalokba tett kineveztetéseiket gúnnyal és megvetéssel fogadták. Ha mindezeket ő cs. k. fensége János félig méltó tekintetbe venni és ha arra is figyelmezni méltóztatik, hogy sem a magyar nemzet, sem mi magunk a kapcsolt országok jogait" és szabadságait nemcsak semmiben nem csorbítottuk , sőt növeltük, és gyarapítottuk, s méltányosság’, s igazság szerint folytonosan gyarapitni és növelni hajlandók vagyunk, lehetetlen lesz ő cs. k. főherczegségének m°gnem győződni, hogy az ilir pártütés, melly hazánk békéjét megzavarva a dynastia jövendőjét veszélyezteti, általunk , s a magyar nemzet által nem csak nem provocáltatott,de még reá csak legtávolabbróli ürügy sem szolgáltatott , mire nézve istennek, s az egész világnak ítéletére fölemelt fővel hivatkozhatunk. És valóban elég a horvátországi küldöttek által Insbruckban átnyújtott követeléseket olvasni, — hogy erről ő fensége tökéletesen meggyőződjék.Mert hiszen — nem azt panaszolják ők abban, hogy jogaik, és szabadságaik kevesek, hanem inkább sokalni látszanak azokat, s elszakadást kívánnak a magyar koronától, miszerint az ausztriai tartományokhoz csatlakozhassanak , s pénz s hadügyeik a bécsi ministerium által kormányoztassék. A hajdani Vendee szerepe ez fenséges ur! de mellyet részünkről terrorismus nem provocált, s mellyben a fejedelem iránti hűség csak reactionális irányzatok s trónföld forgatási czélzatok lepléül szolgál. Avagy hűségnek jele e, a magyar koronához tartóz