Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)

1919-10-11 / 12. szám

Censurat: Dr. Ardor. Szombat, 1919. október II. * l. évf. 12. szám, NEMZETIJSÁG iiiiiiiiiiiiinniiiiHiiiiiiiii!inii!!iii!iHfl!!imnniinimniiiiniiHiiiiiiiiiiiiiiiiiuiuiiiiiiiiiiifi!!iiiiiiiiiiiii!ii!i!iiiiiii!iiui!iiiiHiiiii!iiiii!iiiiiin^ llllllllllll!llill!illl!!!!ltlllHIII!ll!l!illlllil!llllllli!lll!llllllllllll!l!ll!lllllll!lflllllllllllllHlillllllltllllli!lllllillilliill!lli!ll!!llll!llil!!!llllllll!lllllllllllllllllllUtlllii!l!lillllllll!llllllliillllllllliIllllllllllllil)lllllllliilll)lllilllllllllllil!lllliiillill[llllllllillllllll!lli!lllll KERESZTÉNY POLITIKAI Szerkesztőség, Budapest, Vili., Szentkirályi utca 28. sz. Telefon: József 65 és József 66. Kiadóhivatal: IV. ker, Gerlóczy utca 11. Telefon: 75-09 Felelős szerkesztő: Túri Béla. Előfizetési úr: Egész évre 220 kor., félévre 110 kor., negyedévre 56 kor., egy hónapra 20 kor. Egyes szám 80 fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Pentru a inlatura diferitele neintelegen si svonuri tendentioase raspandite de ran victori se face cunoscut. 1. Trupele romane conform hotararei luata de Comandament, a evacuat o parte den teritoriul Ungariei de la Vest de Dunád, pe care l-a predat armatei ungare care si-a luat sarcina de a mentine ordinea in teritoriul evacuat. Pana la noi ordine trupele romane vor pe linia Tath-vest de Bickske apoi pe valea rauliu Vali Viz. Predarea s a facut in cea mai perfecta ordine si in indeplina intelegere cu autoritatele ungare. 2. La plecarea trupelor romane din Veszprem autoritatile ungare si populatia a oferit trupelor romane o masa la care au adus multumirile lor recunoscatoare armatei romane pentru ordinea ce a introdus si spiritul detreptate si humanitate aplicat de trupele romane pe tot timpul sederei lor in Veszprém. 3. Se repara ca acei cari se vor prinde ca raspande de svonuri false, fie in mod intentionat fie in mod inconstient, vor fi tradusi in fata tribunalelor militare. Comandamentul Roman din Budapestet. —o— övidönböző félreértések elkerülése végett és rosszakaratunk által terjesztett tendenciózus elitek miatt köztudomásra hozatik . Csapataink a román parancsnokság határozata szerint Magyarországnak a Dunától nyugatra megszállott területeit kiürítették és a magyar hadseregnek átadták, amely azt a rendben tartása végett át is vette. További parancsokig a román csapatok a Tóth-Bicskétől nyugatra — Vasi víz völgye — vonalát fogják megszállva tartani. Az átadás a legnagyobb rendben és teljes egyetértésben történt a magyar hatóságokkal. 2. A román csapatoknak Veszprémből való elindulása előtt, a magyar hatóságok és Veszprém lakosága egy bankettet rendeztek és köszönetüket és elismerésüket fejezték ki, hogy a román csapatok a rendet és közbiztonságot oda újra bevezették, továbbá, hogy a román csapatok cselekvéseikbe mindig az igazság és a humanizmus szellemétől voltak vezéreltetve. 3. Ismételve azt, hogy azon egyének, akik hamis híreket terjesztenek, legyen az készakarva vagy akaratlanul, a román katonai törvényszék elé állíttatnak. Budapesti román katonai parancsnokság. Clemeceau, a k&ltb. „fi &®?c3srssg tányoga“. • Szinte látom az olvasók csodálkozását: hogyan jut «költő» szérhez az a George Clemenceau, ki világhíres volt már a világháború előtt, mint legkíméletlenebb gladiátorja a politikai arénának? Aki közel négy évtized óta Franciaország annyi kormányát és politikusát marcangolta szét, hogy méltán megilleti a Tigris név, mellyel leghívebb sajtóbarátjai már régen becézik. De a «Tigris», aki most 78 éves, valamikor fiatal is volt, s az élet tavaszán mely lélekben nem zengettek föl a lyra gyöngéd hangjai ? Ki nem álmodozott költői babérokról ? — — Úgy lesz, bizonyára úgy, az öreg «Tigris» diák korában vagy még az ismeretlenség homályában udvarolt a Múzsának. Tévedés! Clemenceau már betöltötte hatvanadik évét, már átélte a küzdelem és hatalom legerősebb érzéseit, amikor a szépiróiollhoz nyúlt. Akkor történt ez, mikor egy ostoba és igazságtalan támadás ellen a kamarában védekezve, képviselőtársai üvöltve lehurrogták touloni választói elfordultak tőle,s ő, büszkén megvetve a «profénum vulgus»-t, visszavonult a parlamenti élettől az újságírás és a költészet berkeibe. A politikusból — szépíró lett. Elbeszélések, regények és egy dráma a termékei a tíz évig tartott visszavonultságnak. A változás szinte példátlan. Fauszt a könyvtárszobában és az íróasztalnál töltött hosszú passzivitás után lép ki elszántan a*T-*go életbe, Clemenceau a legforróbb, izzó életet cserélte föl elszántan a könyvtárszobával és az íróasztallal. Emelkedés volt-e ez vagy sülyedés? Irodalmi életszakának legérdekesebb emléke egyetlen drámai műve, A boldogság fátyola, mely 1901 őszén került színre a párisi Renaissance színházban. Irodalmi becse nem biztosítana halhatatlanságot szerzőjének, de mégis értékes, mert aki nem ismeri Clemenceau lelkivilágát és egyéniségét, ebből a darabból képet rajzolhat magának róla. Önvallomás ez, mondhatnám egy keserű filozófiai monológ. Hőse egy kínai alkirály, ki születése óta vak, akinek azonban egy európai orvos, valamely általa felfedezett szemvízzel visszaadja a látását anélkül, hogy erről a környezet csak sejtene is valamit. De amit lát, öröm helyett szomorúsággal és elkeseredéssel tölti el. Látja, hogy egy ember, kit tolvajlás miatt elitélt, aki számára, mert ártatlannak tartotta, kegyelmet eszközölt ki a császárnál, amikor hálálkodni jön hozzá, mindent ellop, ami a keze ügyébe esik. Látja, hogy költeményei, melyeket titkárának és bizalmasának közzététel végett átadott, ennek a neve alatt jelentek meg. Látja, hogy egyetlen fia az udvar hölgyei előtt, nevelőjének mosolygása közben, mint majmolja az ő bizonytalan járását és miként gúnyolja tapogatózását. Végül látnia kell, hogy imádott ifjú neje arcátlanul megcsalja legjobb barátjával. Ezt a szörnyű jelenetet nem bírja el- viselni. Elhiteti magával, hogy nem más ez mint lázas vizió és hogy ilyennek még egysze kitéve ne legyen, visszanyert szemevilágát ujából kioltja. Most megint körülveszi az örök sötétség, a virradat nélküli éjszaka s a mandarin úgy üdvözli a vakságot, mint megváltóját. Ismét boldog, mint amilyen boldog volt, mielőtt az európai látóvá tette volna. Vaksága a «boldogság fátyola». Morál: az élet bűn és gonoszság, elviselhetővé csak az önámítás teszi. Clemenceau egyet ért Buddhával, hogy avilág csak látszat és Maja fátyola mögött a Nirvana rejtőzik; elfogadja a prédikátor tanítását is: Vanitatum vanitas ! minden csak hiúság. Műve szerint minden életérték csalódás, de a fátyolon túl nem a buddhisták nyugalmat ígérő, vigasztaló semmijét látja, nem a prédikátori hiúságok fölényesen megmosolyogni való hiúságát, hanem a kínzó, tragikus hazugságot, mely a bizó szíveket megtöri. Ez a világnézet bizonyára hibás, de természetszerűen támadt Clemenceau saját tapasztalataiból. Élete csodásan gazdag szokatlan, mondhatni páratlan sikerekben, de épp oly gazdag megsemmisítő levezetésekben is. Átélt és előidézett nagy drámákat a politikai színpadon, majd félrevonulva kis tollforgatókkal kellett versenyeznie, hogy aztán, csillagának átmeneti elhalaványulása után, ismét a főhős szerepét töltse be. «A boldogság fátyola» kevés előadást ért és a hatvanéves «ifjú drámaíró» iránt a kritika kevés jóakaratot tanúsított. Valószínűleg soha nem lesz reprise francia színpadon s talán maga Clemenceau sem bánná be mindenki megfeledkeznek róla. De ki tudja? Hol van megírva, hogy az öreg Tigris nem fogja e még egyszer megutálni a politikát, a sikereket, az embereket és az egész világot s nem rejtőzik-e el aboldogság fátyolai mögé ? A munkásság a választaton. Budapest, okt. 10. A munkanélküli szociáldemokrata vezérek újra munkában vannak. Izgatják, heccelik, uszítják a munkanélkülieket. Ez a régi foglalkozásuk, amely mindig jól jövedelmezett. A szociáldemokrata vezérek akkor boldogulnak, keresnek a legjobban, mikor legnagyobb az ínség, legtűrhetetlenebb a tömegnyomor. A bacillusok a rothadásban, a feloszló testben híznak, szaporodnak. A szociáldemokrácia is akkor volt a leghatalmasabb, mikor ez ország vérében, sebeiben eszméletlenül feküdt a halottaságyon. Mindig a tömegnyomorra, a katasztrófákra spekulált, de a nemzeti eszmék húsvéti erejére nem számított. A szociáldemokrata vezérek kezén még ott van a vörös zsiványuralom vérfoltja és máris újabb mérget kavarnak az országos politikába. Az egyik oldalon Ágnesasszonyként kínos verejtékkel mossák a vérfoltokat, de a másik oldalon újabb sötét terveket forralnak. A magyar nép krisztusi türelemmel áll a katasztrófa után a nehéz gondok, a súlyos események forgatagában és a szociáldemokrata vezérek tűzzel játszanak, a magyar nép jövőjével hazardíroznak. A régi taktikát folytatják, a nemzetárulást szervezik az egész vonalon. A munkanélküliek ügye ugyanis egészen, más lapra tartozik, azt csak Pilátus neve keveri bele ebbe a krédóba."A nagyarányú munkanélküliség rendkívül súlyos, égető probléma, amelyet sürgősen mindenáron, minden eszközzel meg kell oldani. A munkanélkülieken a szociáldemokrata akció dacára is segíteni kell, mert ez egyik feladata és kötelessége a mai kormányzati politikának. A szociáldemokrata vezérek még nem mertek az utcán megjelenni, a nyilvánosság előtt mutatkozni, mikor a keresztényszocialista szakszervezetek küldöttségei sürgették e kérdés elintézését a kormánynál. Mi ebből nem csináltunk agitációs eszközt, a nyomorból sohasem kovácsolunk politikai tőkét, de a legelső pillanatban megtettük kötelességünket. Nem rendeztünk népgyűlést a parlament előtt,hanem csendben, reklám nélkül annál eredményesebben dolgoztunk. Éppen a szociáldemokrata felvonulás napján jelent