Nemzeti Ujság, 1919. november (1. évfolyam, 31-55. szám)

1919-11-02 / 31. szám

2 Át kell szervezni a kereskedelmi minisztériumot!* Irja: Lellbach Kálmán. Budapest, nov. 1. Az az óriási szervezet, melyet ?. «Magyar kereskedelemügyi minisztérium» gyűjtőnév alatt ismerünk, magában foglalja a bel- és külföldi kereskedelem, továbbá az ipari kérdések területén kívül: a vasúti, vízi, úti és légi közlekedés igazgatását; a posta, távirda és telefon ügyek központi igazgatását; az állami és magán, magas- és mélyépítkezés legfelsőbbfokú műszaki hivatalait, végül a közmunkák majdnem összes ágazatait. Ez a rövid összefoglalás is szembeszökően mutatja, hogy a szerény gyűjtőnév egymástól igen távol álló, sokszor a legellentétesebb ügyköröket foglalja össze, úgyhogy valósággal bámulatba kell esnünk azon, hogy az óriási apparátus eddig is országos nagy rázkódtatásokat nem okozott. És itt leszögezhetjük, hogy ezt kizárólag a minisztérium európai nívón álló, kiváló hivatalnoki karának tudhatjuk be. Viszont azt a mérhetetlen közönyt, mely a szakszerűség szempontjából ennyire kifogás alá eső egyik legfőbb intézményünket elavult formájában máig is állani hagyta, a fátumszerű sorscsapások egyik okszerű tényezőjének kell tekintenünk. Ha a kereskedelmi minisztériumban foglalt különböző ügyköröket szakszerűen felosztjuk, a következő főcsoportokat találjuk : kereskedelmi, ipari, közlekedésügyi, posta, távirda és távbeszélő, közmunka és műszaki szakcsoportok. Első tekintetre is nyilvánvaló, hogy nem található olyan emberi elme, amely mindezen ágakat a tudomány és gyakorlat szempontjából annyira ismerje, hogy vezető befolyást gyakorolhasson ügymenetükre. Az ország első kereskedelmi elméje sokat fog tudni hozzászólni ipari kérdésekhez is, de ezen a téren már nem lehetnek különösebb invenciói ; a vasúti, vízi, szárazföldi és légi közlekedés szervezetéhez és építéséhez már keveset fog érteni ; a posta-, telefon- és táviróügyekben legfeljebb laikus lehet. És hogy emellett a magas- és mélyépítkezés, hidak, hatalmas vízberendezések, energiatermelő telepek terén és egyéb közmunkák ügykörében csak járatos is legyen, az teljesen elképzelhetetlen. Pedig ezen követelmények elé állítja a kereskedelemügyi minisztérium mai szervezete annak vezetőjét és a felsorolt ügykörök legmagasabb tudását váratja el az ország attól, aki lelkiismer .Tegnap népes keresztényszocialista küldöttség kereste fel a miniszterelnököt, hogy tőle a kereskedelmi minisztérium átszervezését kérje. Ebből az alkalomból közöljük a fenti nagyérdekű cikket. Nete egész tudatával kell, hogy fontos feladatát elvállalja. A kereskedelmi minisztérium mai szervezetében nem képes az ügyeket az élet kivánta gyorsasággal elintézni s ebből úgy a magánosokra, mint az államra nézve sokszor igen jelentékeny károk származnak. A miniszter át sem tekintheti ügykörét, még kevésbé juthat abba a helyzetbe, hogy az egyes szakirányban működő személyeket akár a minisztériumban, akár a nyilvános életben megismerhesse, képességükről tudomást szerezzen és megfelelő helyre állíthassa. A miniszter legfeljebb csak egyetlen szakkörben nyúlhat vezető kézzel az ügyek irányításába, a többi szakirányban teljesen az államtitkárokra vagy osztályvezetőkre kell magát bíznia, ami illuzóriussá teszi a miniszter felelősségét. Egy szakirányban előszeretettel dolgozó miniszternek el kell hanyagolnia a többi szakot és ebből az országra nézve mérhetetlen károk származnak már a múltban s ez igy lesz a jövőben is. A modern élet kivonta intenciót mindazon szaknák nélkülözik, amelyekre nézve úgy alakult a helyzet, hogy nem éppen az ő szakirányzatukból került ki a minisztérium vezetője. Nem szükséges több okot felhoznunk annak bizonyítására, hogy a kereskedelmi minisztérium mai szervezetében fenn nem tartható és modern átalakítása elodázhatatlan állami feladat. A kérdés radikális megoldása az volna, hogy mind az 5 osztály külen-külön minisztériumi szervezetet kapjon úgy, amint az a legtöbb európai és amerikai államban be van vezetve és ahogyan az újonnan alakult cseh-szlovák és lengyel országok berendezkedtek. Amennyiben pedig az illetékes tényezők úgy találnák, hogy az egyes osztályok bizonyos sorrendben váljanak ki : elsősorban a közlekedésügyi minisztérium önálló megszervezésére volna szükség, aztán jöhetnének az ipari, majd a közmunka és műszaki minisztériumok, amelyek egyikében ideiglenesen a posta, távirda és telefon ügyköre találhatna elhelyezést. A felsoroltakkal szemben egyetlen ellenérv merülhetne fel és pedig az, hogy egy kis állam a költségek emelkedése miatt, ne növelje a minisztériumok számát. Az átszervezés esetén tulajdonképpen négy új miniszter, 4 elnöki osztály és néhány számvevőségi osztály többletéről lenne szó, miután a mai kereskedelmi minisztériumban öt államtitkári állás van betöltve és a számvevőségi osztályok egy része átszerülhetne. Ezen anyagi többlet egy államháztartás keretében igazán nem tehet számot — még a takarékosság rendkívüli fontossága mellett sem , akkor, amikor az ország gazdasági erőinek teljes kifejtéséhez annyira szükséges és indokolt beiktatásuk. Még egy fontos kérdés volna : az áttervezés időpontja. A monarchia összeomlása után szükséges, hogy mint szomszédaink, mi is a legcélszerűbben, az új életre elkészülten állítsuk be az ország minisztériumi szervezeteit. Nem szabad ezen kérdés modern megoldását tovább halogatni. „Uraim! közigazgatási kerületem tisztelt polgárai...“ — kezdte újból az alprefor. Ám ekkor kocsányuk hegyén a kis ibolyák felemelkedtek ellene s szelíd hangon így szóltak hozzá: *— Alprefour, szagolja csak, hogyan illatozunk ! És a források a moha alatt mennyei zenébe kezdtek és a galyakon feje fölött tücskök légiói dalolják legszebb dalaikat és az egész erdő összeesküdött, hogy őt megakadályozza beszédje betanulásában. Igenis, az egész erdő összeesküdöt, hogy őt megakadályozza beszédje betanulásában ... Az alprefér, ittasan az illattól, mámorosan a zenétől, hasztalan igyekszik ellentállni a kisértésnek, amely megkörnyékezi. Lefekszik a fűbe, kigombolja nagyszerű frakkját s egyszer vagy kétszer még elhebegi: „Uraim! közigazgatási kerületem tisztelt polgárai... uraim! tisztelt polgárai... uraim! tisztelt.. Azután a pokol fenekére küldi közigazgatási kerületének tisztelt polgárait s a mezőgazdasági díjkiosztás múzsájának nem maradt hátra más, mint gyászolva beburkolnia a fejét. Burkold be fejedet, a múzsája a mezőgazdasági díjkiosztásnak ... Mikor egy órával később az alprefor emberei gazdájuk sorsa miatt aggódva behatoltak az erdőcskébe, olyan látvány tárult eléjük, melytől megrémülve visszahökkentek ... Az alprefé ur hasmánt feküdt a fűben, nyaka és melle meztelen, mint a cigányé. Kabátját levetette volt... És az alprefé ur ibolyaszirmokat rágott, és verseket faragott! (Franciából Z. V.). NEMZETI ÚJSÁG Giessweinékben már öröme telik a szociáldemokratáknak* Giessweinéknek már meglehet az örömük külön akciójuk miatt. Nemcsak a liberális, de a szociáldemokrata sajtó is őket üdvözli, mint a keresztény egységes front áttörőit. A Népszava ma majdnem minden lapján talál örvendetes mondanivalót Giessweinék akciójáról s bár elvi részben a keresztényszocializmust rajtuk keresztül is üti, annál inkább kapóra jön neki, hogy Giessweinék eljárásából és taktikájából az egységes keresztény frontot támadja. Egyik helyen ezt írja :„a keresztényszociálisok továbbműködésének proklamálása valójában éles kritikai megnyilatkozás a keresztény egyesülés pártja ellen». , Majd ezeket mondja: «Az egész eset figyelemreméltó azonban, mert élénken mutatja, hogy milyen «hatalmas» az a «keresztény» front, amely az egész országot a maga táborának hazudja. Még azok sincsenek velük, akik már régen «keresztény» politikában utaznak». A Clarkkal való tárgyalások kapcsán is nagy örömmel állapítja meg, hogy «a keresztény blokk egyáltalán nem hivatkozhat az ország összes keresztényeinek képviseletére», Így megy ez tovább a Népszava hasábjain, nem mintha való igazság volna, hogy Giessweinnék személyes akciója a keresztény front letöredezését jelentené, de mert jó alkalmul és látszatul szolgál a Népszaváéknak a dolgok ilyen beállítására. Hát ez az,amit Giessweinék elérni akartak? Ebben telik a kedvük? Ezt nevezik ők a keresztény-szociális politika megerősítésének vagy megmentésének? Giessweinék lelkiismerete 1911. november 2. maga megadhatná erre a választ. Ezek után pedig Giessweinnek teljék öröme abban, hogy a Népszava ma már jutalmul «a koncentrációs kabinet várható elnökeként» emlegeti. Ennyit felvilágosításul a keresztény-szociális tábor híveinek, kik a Népszavát nem olvassák. Lesz-e közös tanácskozás Clarknál? A politikai Helyzet. Budapest, nov. 1. Sir George Clark audienciái — mint a Nemzeti Újság értesül — ma, vagy legkésőbb holnap véget érnek. Végleges döntés 4 —5 napon belül lesz, de mindenesetre a jövő hét végéig, mert az entente főmegbízottja, aki a magyar helyzetet a legteljesebben ismeri, tudja, hogy ez az agyongyötört ország a végsőkig megfeszített idegekkel vér és végre bizonyosságot kíván azoktól, akik a világ s az ő sorsát intézik. Sir George Clark azzal a feltett szándékkal vállalta nagyfontosságú megbízatását, hogy az általa létrehozott változásnak konkrét eredményekkel kell járnia, melyek bizonyságot tesznek az ententthatalmak irántunk érzett jóindulatáról. Ami a kabinet rekonstrukcióját illeti, Clark nem kívánja érinteni a mai keresztény kurzust, amelynek szükségességéről maga is teljesen meg van győződve, de bizonyos személyi változásokat mégis kívánatosaknak tart, aminek célja csak az, hogy az okvetlenül lefolytatandó választások pártatlanságát a külföldi előtt is garantálják. A rekonstruálandó kormány egyben feladata, hogy a választásokat minél gyorsabban keresztülvigye. Éppen ezért Sir George Clark nézete szerint minden tárcát nem okvetlenül szükséges ,az új alakulásnál beülteni, ami abból a szempontból is célszerű volna, hogy az újonnan összeverődött s majdnem kizárólag lejárt személyeket fedező politikai csoportosulások, amelyeknek az országban megfelelő alapjuk és táboruk úgy sincs, a koncentrációból a lettkönnyebben kizárhatók lennének. Több oldalról, hangoztatták azt a kívánságot, hogy a válság elintézésére kiküldött főmegbízott közös értekezleten folytasson tárgyalást az összes pártok képviselőivel. A keresztény pártok körében ezzel szemben mindinkább az a felfogás kezd kialakulni, hogy azokkal a politikusokkal, akik klubjaikban, sajtójukban, sőt nyilvános összejöveteleiken is teljesen igazságtalanul és indok nélkül a legképtelenebb vádakkal halmozták el a kersztény és nemzeti eszme hordozóit s a politikában szerepet játszóvezéreit, nemcsak hogy teljesen lehetetlen a tárgyalások zöld asztalához ülni, hanem célravezető sem volna mindaddig, mig ezeknek a vádaknak a tarthatatlanságát azok terjesztői maguk be nem ismerik. A közös tanácskozás terve tehát nem a legbiztatóbb auspiciur*okkal indult. Sokat imák a liberális lapok Lövészynak Sir George Clarkkal folytatott megbeszéléseiről. Mint az angol államférfimhoz közelálló helyről értesülünk.