Nemzeti Ujság, 1920. január (2. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-14 / 12. szám
• Szerda, 1920. január 14. * II. évf. 12. szám. NEMZETI ÜLLAG itiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiuiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiHiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiutiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiimiiii iiiiHiiiiiiiimmiiiuiiiiiiruTiTftiinnitnnTieninniumiiiiiiiiiiiuuuiiuiiiiuuiHiiiumiiuuiHiiiiiiiii Szerkesztoseg: Budapest, VtIIM Szentkirályi utca 28. sz. E ff fl F QZTPWY DilTITIff AT VADÍT i n Előfizetési úr .Egész évre 220 kor., félévre 110 kor, Telefon: József 05 és József 66. nUlítoilliri I rULllllVAl nArlijAr negyedévre 56 kor., egy hónapra 20 kor. Egyes szám Kiadóhivatal: IV., Gerlóczy utca 11. sz. Telefon: 107—37. Felelős szerkesztő: Túri Béla. 80 fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Illiilllllllllllllllllllilllll Íllllilíll!IIIIHI!ll!lillll|[||llllllillllllllllÍIIIIIIIIIIIIIIIII!lllllllllllilll!llllllllllll||||||||||||||||il|ll||||||||||||||||||||||||ill||||||||||||||||lillllllllllltlllllllltlllllllillllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllll||||||ltlllltlllllllllllllilllillllll!IUIÍifllllllll Nincs engedmény. Budapest, jan. 13. A képviselői programmbeszédek a tömeghangulatok befolyásolására törekszenek s e céljuk elérésében az eszközökben nem igen válogatósak. A kiszinezés, az egyoldali beállítás, a logika szabályainak merész felforgatása már szinte nem nehezményezett, szabadalmazott eszközei a kortelfogásoknak. Nincs ez így jól, de így van. A sajnálatos tényen nincs módunkban változtatni mindaddig, míg a nagy tömegek erkölcsi és értelmi nívója jelentékeny mértékben nem emelkedik. Azt azonban joggal elvárhatjuk, hogy a közélet nagytekintélyű férfiai, presztízzsel rendelkező vezetőemberei ne vegyék igénybe a rabulista szólamok nagyon is kétes értékű fegyvereit, hanem a színigazságok kiderítésére, megvilágításaira fordítsák kivételes elmebeli qualitásukat. Wekerle Sándor vasárnapi megnyilatkozása kapcsán kell e megjegyzéseket lerögzítenünk, mivelhogy az exminiszterelnök hosszú beszédének van egy passzusa, amely a hallgató közönség társadalmi és politikai törekvéseihez való simulékony alkalmazkodás közben inkább a siker, mint az objektív igazság érdekében hangzott el. Azt mondta ugyanis a magyar liberális politika bábaiskolájának főoktatómestere : «A magyar politikában a keresztény felfogás döntő súllyal bírt a legutóbbi szerencsétlen forradalomig és rémuralomig. Sőt a keresztény érdekekben az erkölcsi szemponton túl a vallás, az egyház érdekében sem történt talán soha annyi, mint a legutóbbi évtizedekben.» Hogy ezt a leszögezést a zsidó hitközség elnökének, Székely Ferenc bankigazgatónak a fővezérlete alatt felvonult belvárosi hitsorsosok élénk helyesléssel megtapsolták, az magától értetődő. Székely Ferenc «felekezetének» bizonyára tdlon túl sok volt az az állami támogatás, amely a keresztény egyháznak a közelmúltban kijárt. A Belváros meghódítását már-már befejező zsidóság kétségkívül a legalkalmasabb miliő volt a fenti elszólás elkövetésére. Szeretném azonban felkérni az exminiszterelnök urat, tegye meg ezt az enunciációt keresztény magyar hallgatóság előtt. Ha ez is éljenezve fogja tudomásul venni az utolsó évtizedek kormányainak szenzációt keltő meglepetéssel felfedezett keresztény politikáját, akkor ezentúl Székely Ferenc utasításai szerint haladunk a keresztény renesszánsz tövises útjain. Amíg azonban csak a hitközségileg fémjelzett tábor lelkesedik Wekerle keresztény kurzusáért, addig bizalmunk inkább azok felé fordul, akik a keresztény megújhodást keresztény emberekkel*óhajtják teljesedésbe vinni. •" Nem utalunk Wekerle egész politikai pályafutásának liberális zamatár aktust sem kutatjuk most tüzetesen, mennyi része volt az ő első és második miniszterelnöksége idején megindult liberális lavinának a keresztény életfelfogás, és erkölcsökpusztításában s a judaizmus hatalomra segítésében. Azt is készséggel elismerjük, hogy a minden vonalon teljhatalomra törő „ zsidóság " a háború folyamán már Wekerlét sem tartotta elég liberális politikusnak sőt, aki iránt örök hálára volt kötelezve, cinikusan megrugdalta. Ez azonban csupán a zsidóság mohó, ki nem elégíthető telhetetlensége és hálátlansága, nem pedig Wekerle keresztény velleitásai mellett bizonyít. Ha azonban a keresztény politika keresetül elfogadjuk Lánczy Leót és Ullmanm Adolfot, Wekerle kabinetjében pedig azt a Szterényi Józsefet, aki a kereskedelmi minisztériumban, az államvasutaknál minden pozíciót jelentő megbízást zsidó kezekre juttatott, továbbá Vázsonyi Vilmost, aki rövid igazságügyminisztersége alatt szabadkőműves falsrokonait alig győzte emelgetni a ranglétrán, akkor, de csakis ekkor elismerjük Wekerle hervadhatatlan érdemeit egy keresztény politika inaugurálása tekintetében. A radikális-szocialista zsidó vezérkar, Jászi—Szende—Kunfi—Somogyi szemében Budapest, jan. 13. A választási küzdelem az egész vonalon a legteljesebb harci felkészültséggel folyik. A szó minden hatalma, a kapacitálás, meggyőzés minden fegyvere működésben van. A pártvezérek járják az országot. A főváros falain hemzsegnek a plakátok. Az összes választókerületekben naponta gyűléseket tartanak, ahol két-három politikai szónoklat hangzik el. Ezt a küzdelmet nem mérséklik még a pártközi megállapodások sem. Azok a tárgyalások, melyeket a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Kisgazdapárt közt megindultak, csendesen abbamaradtak anélkül, hogy végleges megállapodásra jutottak volna. Sőt az eddig létrejött megállapodásoknak sem tudtak érvényt szerezni, éppen ezért nem is folytatták tovább ezeket az alapjában meddő vitákat, mert ma, mikor már a választások ily közel vannak, annyira előrehaladott stádiumba jutottak az események, hogy a központban létrejött megállapodásoknak nem sok a foganatjuk. A helyi jelölteket, akik ott maguknak pártot szereztek már esetleg hetek óta tartó nehéz munka után, visszaléptetni nem lehet, így tehát a pártoknak szabad kezük lesz, ez azonban nem jelenti a keresztény blokk bomlását, mert emellett az egység a keresztény blokkban tömörült pártok közt változatlanul fenmaradt. A szociáldemokraták választási atrocitásokról, panaszkodnak. Az atrocitásokat mi is elítéljük , és küzdünk ellenük. Ezeket az atrocitásokat azonban megakadályozni szinte lehetetlenség. Mert az atrocitás azonban annyit jelent valójában, hogy a szociáldemokrácia, amely annak idején gerinctelenül szegődött a kommunista zsarnokok szolgálatába, elvesztette minden hitelét. A magyar nép, a józan munkásság kiábrándult a cionista agitátorokból és igazán nem csoda, ha erőszakkal is megakadályozza, hogy a proletárdiktatúra csúfos csődje után továbbra is a marxista maszlaggal mételyezzék a lelkét. A Népszava állandóan azt írja, hogy a szociáldemokrata jelölteknek óriási többségük van s emellett a jelöltek nem mernek lemenni a kerületükbe. A nép annyira felbőszült már azok ellen, akik még ma is kommunista elvekkel akarnak maguk mellett hangulatot csinálni, hogy alig lehet fékezni elemi erővel megnyilatkozó haragját. Somogyi (Schlesinger) Bélát is megszalasztották tegnap az óbudaiak. Óriási embertömeg gyülekezett össze s a szociáldemokrata jelöltet az a veszedelem fenyegette, hogy élve nem hagyhatja el a kerületet. A karhatalmi készültség alig tudta számára az elvonulást biztosítani s mikor a karhatalmi parancsnok nagynehezen a villamosig kísérte a remegő jelöllehetett Wekerle politikai rendszere is keresztény, de a keresztény közvélemény előtt sohasem. Azt is elhisszük, hogy a hitközségileg vezényelt Budapest most már faute de mieux megelégednék a Wekerle gyakorolta keresztény politikával is és nem óhajtanak — legalább egyelőre — diktátori hatalmú zsidó rezsimet. Nagyon megható ez az engedmény Kun Béla és Szamuelly Tibor furor judaicusának tombolásai után, de az öntudatra ébredt, az irányító kormányt kezében tartó magyarság ennél többet, sokkal többet akar : a kereszténység feltétlen teljes diadalát. B. K. tet s felszállította a kocsira, óriási kőzápor indult a rohanó villamos után, amelyben a vitéz jelölt végigfeküdt és addig elő nem bujit a fedezékéből, mig csak szerető választói hét mértföldre nem voltak tőle. Óriási elkeseredéssel tüntettek Wekerle ellen is a programmbeszéd után a Belváros választópolgárai, akiket bánt az, hogy magyar politikus meghazudtolva nemrég tett kijelentéseit, álkeresztény jelszavakkal szegődött a destrukció szolgálatába. A belvárosi keresztény nemzeti egyesülés pártja különben most felhívást intéz a választókhoz, amelyben rámutat, hogy a belváros most nem a Friedrich és a Wekerle személye közt dönt, hanem arra vonatkozóan, hogy akarja-e a keresztény Magyaroszágot, vagy sem. A Belvárosnak kellkibékítenie az országot a bűnös Budapesttel, meg kell menteniük a keresztény Magyarországnak az újjászülető Budapestet. Elhalasztott miniszteri tanácskozás. A ma délutánra kitűzött miniszteri tanácskozást elhalasztották, mert a kormány tagjai pártügyekkel voltakelfoglalva. A miniszterelnök a főváros választási harcában. Huszár Károly miniszterelnök ma délután a főváros három kerületében tartott beszédet a keresztény nemzeti egyesülés pártja jelöltjeinek támogatására. Az I. kerületben a Fehérváry-úti elemi iskolában, volt a gyűlés, amelyen Huszár Károly miniszterelnök Benard Ágost államtitkárnak, a kerület képviselőjelöltjének támogatására hívta fel a választókat. Beszédében részletesen foglalkozott a züllésnek ama folyamatával, amely a nemzetet mostani helyzetébe juttatta. Rámutatott, hogy a munkásságot vissza kell vezetni a nemzeti és a keresztény erkölcsi alapra. Az egész magyar társadalomnak erre az alapra kell helyezkednie, úgy hogy a társadalom különböző rétegei teljesen összhangzatosan, mintegy egészséges nagy szervezet részei igyekezzenek az újjáépítés munkáját elvégezni. Hangoztatta, hogy a választási harcot keresztényekhez illő eszközökkel kell megvívni. Nem szabad" azonban — mondotta — megalkudnunk semmivel, ami nem keresztény. Ha a kereszténységetaz ellenség taktikájával és módszerével akarnék megvédelmezni, akkor végeredményben,ugyanoda jutnánk, hogy az emberek nem fogják vallani a keresztény erkölcsi elveket és meghamisítódik a lobogónkra írt jelszó. Meleg szavakkal ajánlotta végül a választók támogatásába Benard Ágostont, aki régi harcosa a keresztény tábornak. A beszédet a gyűlés közönsége élénk tetszéssel fogadta. , A miniszterelnök ezután a Dohány utca 32. szám alatti polgári leányiskolába ment automobilon, ahol báró Barkóczy Sándor, a kerület jelöltje, tartotta meg nagyszámú közönség jelenlétében programmbeszédét. Teljes fegyverzettel a választási parcban. Nincs megegyezés a Kisgazda-párttal.