Nemzeti Ujság, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-02 / 53. szám
• 2 Az ülés megnyitása. A Halmai történelmi jelentőségű ülését Ratikovszky István elnök fél tí-kor nyitotta meg. Ajegyzőkönyvet Kordra Aladár vezeti. Felolvassák a múlt ülés jegyzőkönyvét, amely után az elnök a legünnepélyesebb csendben bejelenti, hogy a mai ülés tárgya : Magyarország kormányzójának megválasztása. A bejelentés után a képviselői padsorokból emge éljen harsog fel, amely a megválasztandó kormányzónak, Horthy Miklós fővezérnek szól. Ezután a törvény előírása értelmében megkezdődik a kormányzóválasztás név szerinti titkos szavazása. A terem képe némileg megváltozott.A Ház közepén levő asztalt, amelyen a törvénykönyvek feküsznek, a gyorsírói asztal elé tolták és a terem közepe teljesen üres perzsaszőnyeggel van bevonva. Ezen a helyen fog megállni Horthy Miklós kormányzó, hogy a kormányzói esküt a nemzetgyűlés színe előtt letegye. Ide vonulnak most, ki egyenként a képviselők, amikor Szabókite Sándor a nevüket, olvassa. Máskor ezek a név szerinti szavazások alkalmil szolgáltak a képviselőknek a tüntetésre. Most a helyzet komolyságához mérten elmarad ez a szokásos tüntetés. Az első,akit a képviselők mégis megéljeneznek. Horthy Jenő, a megválasztandó kormányzó öccse, ez az éljen azonban már félig-meddig a Horthy -névnek,101141 szintén az új kormányzónak szól. Mikor azonban a jegyző Prohászka Ottokár püspök nevét ollvassa, még sem maradhat néma a Ház, dörgő tapsés lelkes ováció kiséri a püspököt az urnához, miközben szavazatát leadja. A névsor felolvasása után a távollevők neveit olvassák fel. Nem vettek ereszka szavazásban gróf Ambrózy-Migazéi István, grófróf Apponyi Albert, gróf Teleki Pál, Korányirigyes, Koszó István, gróf Kicbelberg Kunó/ Lelencei Pál Pető Sándor, és Vázsonyi Vilmos. Horthy Miklós Magyarország megválasztott kamányzója. A szavazás befejezése után az elnök elrendelte a szavazatok megolvasását, ami a törvény előírása szerint az ülésteremben a "Ház színe előtt történik, 10 percnyi időt vett igénybe az összeolvasás, 11 óra után 5 perccel szólalt meg az ellöki csengő. Az egész teremben feszült csönd támadt és Rakovszky István elnök kihirdette a szavazás eredményét , leadtak összesen 141 szavazatot. Az elnök nem szavazott. A leadott szavazatokból 131 esett Horthy Miklósra, 7 gróf Aszponyi Albertre, 2 szavavat megoszlott, egy szavazólapot pedig üresen adtak be. Ezután az elnök Horthy Miklóst Magyarország megválasztott kormányzójának jelentette ki, mire a képviselők mind felállottak és percekig lelkesem éljenezték Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját s a lelkes ovációban a képviselők példáját követve, részt vett az egész zsúfolt terem. Az elnök javaslatára ezután öttagú küldöttséget választott a nemzetgyűlés, a küldöttség elnöke Prohászka Ottokár püspök, tagjai pedig Gyömörey György, Patacsy Dénes, Szíj György és Ugrott Gábor képviselők lettek. Az elnök felkérte a küldöttséget, hogy hívja meg a kormányzót a nemzetgyűlés ülésébe. A bizottság eltávozott, ezután a Ház újonnan megalakított bírálóbizottságának azok a tagjai lették le az előírt esküt, akiknek eskütétele a legutóbbi ülésen elmaradt. Ennek megtörténtével az elnök az ülést felfüggesztette. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1198. merertas 2. A kormányzót meghívják a nemzetgyűlésbe. A nemzetgyűlés küldöttsége Horthy Mátyásnél. A Gellért-szálloda előtti téren nagy élénkség és erős sürgés-forgás között várták azt a történelmipillanatot, amikor a nemzetgyűlés küldöttsége a fővezérségbe érkezik, hogy Magyarország megválasztott kormányzóját az ülésre meghívja. A lobogódigetben pompázó téren díszruhás lovasrendőrök tartják fenn a rendet s nagy félkörben állítják a köztúpvéget, amely türelmetlenül várja már a kormányzó első útját. A szálló előcsarnokában is nagy az élénkség. Díszruhába öltözött magasrangu katonatisztekérkeznek és távoznak s az őrséget több ízben fegyverbe szólítják. A nemzetgyűlés küldöttsége dr. Prohászka Ottokárpüspök vezetése alatt 11 óra 20 perckor érkezik meg a fővezérség elé. Az őrség fegyverbe lép, a kürtös a generálmarsot fújja s a közönség lelkes éljenzéssel tüntet a küldöttség mellett. Horthy Mikig dolgozószobájában állva fogadta a küldöttségüt, amelynek élén Prohászka Ottokár püspökr következő szavakat intézte hozzá : Szuóltóságu Uram ! A magyar szabadság hallományos hónapjának első napján, március 161-én eljöttünk ide főméltóságodhoz, hogy elhozzuk a magyar nemzetgyűlés és ezzel az egész magyar nép nevében az ország bizalmát. Főméltóságodnak kormányzóvá való megválasztását. A királyi hatalom megszűnt és még rendbehozzuk az állam alkotmányos szervezetet, ideiglenes kormányzót választunk. Ezt a választást megejtettük Főméltóságod megválasztásával, hogy az anarchiát megakadályozza. Mi jöttünk ide, hogy közöljük Főméltóságoddal megválasztását és hogy arra kérjük, mondja ki azt az igent, a magyar népet, szerető jószava igenjét, amellyel elvállalja a bizalmat. Tudjuk, hogy feladata és eképpen elhatározása s nem könnyű. Nehéz munka vár Főméltóságodra. De a magyar nép megérdemli azt, hogy ezt a nehéz és kemény munkát vállalja. Ennek a szerény ünnepi keretnek a végén a nemzet hódolata és hálájáért jöjjön el a nemztgyűlésbe és mondja meg a nemzetnek, hogy elvállalja a bizalmat. Horthy katonásan meghajolt, rövid türelmet kért a deputációtól, azután szárnysegédje és vezérkari tisztje kíséretében a küldöttség tagjaival együtt a Gellért-szálló előtt várakozó autóba szállott s nagy éljenzés és kendőlobogtatás között megindult a parlament felé. Az első autóban a főkapitány ült, a következőben a kormányzó és szárnysegéde Prohászka püspökkel, az utána következő három autóban pedig a küldöttség többi tagjai és a kormányzó kísérete.A menet az Erzsébet-hídon,Kossuth Lajosutcán és a Vilmos császár úton haladt végig, majd befordulva, az Alkotmány utcán átment a parlament elé. Az útvonalakon mindenfelé lelkes közönség várta a menetet, amely lelkesen tüntetett akormányzó mellett. A küldöttség Horthy Miklóssal pontosan 12 órakor érkezett a képviselőhöz bejáratához, a fővezér kíséretében Magasházy Lászlókapitány szárnysegéd és Benes alezredes foglaltak helyet, követték őket angol és amerikai újságírók, név szerint A. Vargas, George H. Leiden, a Chicago Tribune munkatársa és Mr. Jones angol hírlapíró, végül Temesvári főhadnagy, a fővezérség sajtóosztályából. A kormányzó kíséretével az elnöki, fogadóterembe ment, ahová nemsokára bevonult az egész kormány tanácskozásra. Miközben a fővezér,-régen ezek az események lejátszódtak, a kissé hosszúra nyult szünet alatt a folyosókon, ahová a karzatok közönsége is kezdett leszállingózni, türelmetlenül várták a kormányzó megérkeztét. Huszár Károly miniszterelnök a Ház elnökével beszélte meg a fogadás részleteit, résztvettek ezen a megbeszélésen Nagy Károly detektivfőnök, Bariha György kerületi kapitány, Vámos Frigyes, Liszter Lipót és Munkácsy Arthur detektivfelügyelők. Az elnöki terem előtt a fővezérnek ugyanaz a testőrsége állott sorfalat, amelynek kisé- Iretében a hadsereg élén, Budapestre bevonult. r -~ ~- iV / Miután a fővezér megérkezett s kíséretével áss elnöki fogadóterembe bevonult, Huszár Károly miniszterelnök rövid üdvözlőbeszédet mondott elötte s felkérte a Házban való megjelenésre. Fél egy után néhány perccel vonultak ki az elnöki fogadóteremből a kormány tagjai és jelezték, hogy a kormányzó a nemzetgyűlésbeérkezik. Utánuk Rakovszky István elnök lépett fel az elnöki emelvényre, megadta az ülést megnyitását jelző csengőjelet s bejelentette, hogy a kormányzó pár pillanat múlva az ülésteremben lesz. Horthy. * *— & „Nemzeti Újság“ eredeti tárcája. — r~ Ha róla van szó, minden más képet, el-^ hiomályosit az a jelenet, mikor bevonult is magyar fővárosba. A metsző szél arcába cg^pdysta az óhnos esőt a Gallért- szálló előül, de ő azért szemrebbenés nélkül itt fehér^rován, Snint egy antik bronzszobor : az etző és méltóság maga. Féloldalt fonulva^nallgatja polgármester színtelen köri foj^mtait, üresen. kongó frázisait a békéről ^bocsánatról, ■m megértésről és feledésről, mintha nem is jerezné, hogy ezer szem fürkészi az arcát, ívotjon nem leshetne-e el a gondolatait?... ! Aztán, mikor a polgármester elhallgatott, ipár pillanatig csak az eső csobogását és azászlók verdeső lobogását lehetett hallani. Majd, mint hogyha messziről jönne, századok patinájától tompa harangszóként csendült fel a szava. Már az első mondattal belemarkolt mindnyájunk szivébe s a megváltás, !... felszabadulás boldogságának titáni ürömében felujjongott a tömeg, noha ostorcsapásként érték a kemény szavak: a felháborodás,, a harag, a bűnös Budapest tetemrehívása. Nem békét és bocsánatot, hanem !ezéklést és megtorlást hirdetett ez a hang, ide rendet és nyugalmat is, hogy fel lehessenépíteni és vissza lehessen szerezni, amit a kisőcselék lerombolt és elkockázott. , — Mi parancsolunk és ők engedelmeskedni fognak,, —- mondta , és lángba borult az arca, mialatt a szavak úgy csikordultak fogai között, mint az összecsapó kardok csattogása. És bevállalta a szavát. Sastollas vitézei lélken tartják a sötétben bujkáló vörös rémet, 'amely hol itt, hol ott még mindig próbálkozik az. izgatással. 'Nem erőszakkal, nem is terrorral dolgozik, csak vasfegyelemmel és éhrséggel. A tulajdon energiáját és szervező tehetségét sokszorozza meg tisztjeiben, akik rajongó szeretettel teljesítik parancsait, szinte ellesik minden gondolatát, mert mindenekelőtt és fölött a páratlan katonát látják benne, aki nem a hazából, hanem a hazának él és nem parádézik, hanem terhes méltóságnak tudja a rangját. Repeső vágyak, biztató remények záloga volt a neve, már akkor is, amikor még vörös rongyok éktelenítették el Budapest utcáit. A legdurvább proletár-erőszak napjaiban, amikor senki se volt bizonyos abban, hogy virradóra nem kerül-e a forradalmi törvényszék elé, úgy emlegette nevét ez a város, mint Hindenburgét a németek a tannenbergi győzelem után. Még nem csinált semmit, — a «hadserege» is csak egy mindenre elszánt, maroknyi tiszti csapat volt, — de a hit csillagja már fényt vetett reá és glóriás dicsőséggel övezte körül. Az agyonsanyargatott milliók sóvárgó óhajtása előlegezett neki mindent, a hatalmat és méltóságot, hódoló rajongást és hálás elismerést. A haza atyjának, a nemzet megmentőjének hívták már akkor is, amikor még oly gyönge és tehetetlen volt, hogy ki se bírt bontakozni ellenségeinek fojtogató gyűrűjéből. Ma már ő a helyzet ura és kezében tartja az ország sorsát. Nemcsak azért, mert a nemzetgyűlés megválasztotta kormányzónak, hanem azértis, mert az ország hadserege az övé. Az övé. — abban az értelemben, hogy ez a hadsereg tűzön-vizen keresztül megy érte és vele, akárcsak tengerész-katonái, amikor örökké emlékezetes, bravúros flotta-támadásaival megdöbbentette a világot. Mint hadvezér, ezekben a hőstettekben mutatta meg katonai erényeit. Ezekből tudjuk, hogy elszánt és vakmerő, de nem kalandor. Lábhoz tett fegyverrel várja az alkalmat, de mihelyt kínálkozik, nyomban lecsap rá, mint a héja és az utolsó lehetőségig kiaknázza. A határnál azonban megáll és a kétes eredményekért nem kockáztatja az elért sikert. Nincs meg benne a Napóleon zseniális idegessége, inkább a Fabius Cunctalor taktikáját követi, de a históriából tudjuk, hogy a Napóleonok elbuknak, a Fabiusok ellenben fölhajtanak a Capitóliumra. Ugyenezek a nagy kvalitások avatják elsőrendű diplomatává. Az entente már akkor elismerte őt a «magyar nemzeti hadsereg» fővezérének, amikor elismert «magyar kormány» még nem is volt. Hiábavaló volt a csehek és osztrákok, a szerbek és oláhok minden áskálódása, a fővezér úgy megvetette, lábát az ősi Pannóniában, hogy onnan se ki nem parancsolhatták, se megtámadni nem is merték. A román megszállás alatt tilos volt Budapesten kinyomatni a Horthy nevét —, és arcképét is csak a «Képes Krónika» merte közreadni, — de azért a siófoki főhadiszállást egyképpen respektálták a szerbek és a oláhok, sőt a «fővezér» megmozdulásának egy-egy álhírére alarmokat futattak és lövészárkokat ásattak ijedtükben. Azóta ez a «nemzeti hadsereg», melynek hivatása a rend fentartása, számban és erőben megnövekedett, fővezére pedig az ország kormányzója lett. Vagyis : Ura az ország hadi erejének és intézője a külpolitikának. Históriai missziója tehát most kezdődik csak voltaképpen és most bontogatja szárnyait az a «nemzeti reneszánsz», amelynek tempóját és sikerét a kormányzó és fővezér zsenialitása szabja m meg«^' -- n