Nemzeti Ujság, 1920. október (2. évfolyam, 232-257. szám)
1920-10-15 / 244. szám
4 Fejni Kis Fűrész. A szervezkedés szabadságáról || Zm szaval ma vezércikkben a Népiig szava is nemcsak gamlasági, ha| 116111 politikai szervezkedésre is jur; teljes szabadságot követel a marsi elmélet őrültjeinek. Szép // hegedűszóban ez annyit jelent, legiSfégiggígji hogy a szakszervezetek ne csak nagyobb falat kenyérért és jobb bérért szervezkedhessenek, hanem az államrendnek arra a fölrobbantására is, amely nekik evangéliumuk és amelyet egyszer — politikai uralomra jutván — alaposan meg is valósítottak. Ugyanabban a számban pedig boldogan és helyeslőlegközli a Népszava, hogy „Bécs munkássága nem felejt“ és „azon az állásponton van, hogy a Czernineknek a demokratikus Ausztriában nem szabad szóhoz jutniok“, mely helyeselt álláspont következtében a bécsi elvtársak szétvertek egy választógyűlést, amelyen Czernin Ottokár merészelt beszélni. Ebből pedig az alábbi tanulságok adódnak: Népszaváék rendben valónak tartják és követelik azt, hogy a magántulajdon elvén épült állam (amely tehát, mint ők mondják, elnyomó és kizsákmányoló) teljes szabadságot adjon a saját elfűrészelőinek, másrészt a demokráciát nem úgy értelmezik, hogy mindenkinek szabad beszélnie, hanem úgy, hogy csak a szociáldemokratáknak szabad, amit különben már a Károlyi-kormány alatt is meggyőzően bebizonyítottak, mihelyt a politikai hatalmat csak átmenetileg is birtokolták. Harmadszor pedig újból megállapítjuk, hogy a Népszava tombolva helyesli a „fütykösök politikáját“, mihelyt a fütykösök boldogabb vége a keresztény-nemzeti gondolkozású koponyákat éri. * Majd a Hét mondja meg, hogy ki a legtisztább fajmagyar! Kiss József hetilapjában ezen a héten Gömöri Jenő nevű zsidó férfiszépség megállapítja, hogy a „fajmagyarság legelső sorában“ Ady Endre, Eötvös Loránd, Lóczy Lajos, Rákosi Jenő, Prohászka Ottokár (továbbá: Molnár (Neumann) Ferenc, Goldzieher Ignác és Fejér Lipót) mellett egyenrangú helyet foglal el Kiss József, Reb Mayer Litvák ugyancsak démoni szépségű unokája, a jeles hangfenomén és unalmas Arany-epigom Sőt nem is egyenrangú, hanem főrangú helyet, mert hiszen a cikk szerint a felsoroltak közül Prohászka Ottokár az, aki „leginkább nem“ fajmagyar. Tehát Kiss József inkább fajmagyar, mint nemzeti nyelvünk e virtuóza és nemzeti gondolkozásunk e harsány ‘prófétája. Mert Tarnopol fajmagyarabb, mint a Felvidék. Fölháborodjunk? Ugyan kérem! A liberálisok tajtékzanak a cenzúra miatt és ugyanez a Hét csak per „orgyilkosok, hipokriták és törtetők“ aposztrofálja a nunchissal kapcsolatban az ébredő magyarokat. Ugyani kérem! . . . «Ximnmchi 11««! ms Nincs tikos szerződésünk Franciaországgal. A bősi lapok ama híresztelését, hogy Franciaországés Maffiiarország tikos szerződést kötöttek, mi már megcáfoltuk. Most megszólalt a bécsi franciakövetség is, a következőket jelentvén ki: „Egyes bécsi lapok jelentéseket közöltek egy Franciaország és Magyarország között szeptember 14-én kötött egyezségről Ezek a jelentések teljesen valótlanok. Az egyezség, amelyről különben még kölcsönösen folyik a tárgyalás, pusztán magántermészetű és gazdasági természetű és természetesen semmiféle olyan katonai megállapodást nem tartalmazhat, ami megengedné a magyar hadsereg létszámának a szerződésekben megállapított létszámot meghaladó növelését. Máskülönben sohasem volt szó arról, hogy Magyarországgal ilyen értelmű megállapodást létesítsenek. A francia kormány sziaszkodik a szerződésekhez és semmit elt, hogy azoknak érvényt szerezzen, a többi szövetséges állammal egyetérgyár kormánynál sürgeti a trianoni előbbi ratifikálását,.“iát , okt. 14. A „Newyork Herald” korseket közöl, amelyekből kitűnik, hogy háború folyik, 19 nemzetközi front áll ■ben új háborútól való félelemből. Négy országhatárt közvetlen veszély fenyeget és hét országban uralkodik vagy kitöréssel fenyeget a polgárháború. Mindezt meg kell érnünk, fűzi a lap hozzá, az ígéretek ellenére, melyek szerint a népszövetség a világbékét jeleníti. A hivatalos statisztika a fegyverkezési költségek jelentékeny emelkedését mutatja majd minden országban. Az Egyesült Államok, melyek 1914-ben tengerészetükre és hadseregükre 240 millió dollárt költöttek, ebben az esztendőben 810 millió dollárt, tehát az összegnek majd négyszeresét fordítják erre a célra. Japán hadi kiadásai az 1914. évi 95 millió dollárral szemben 1920. évben 600 millió dollárra emelkedett. NEMZET ÚJSÁG Péntek, 1920 október 15. A Vígszínház és a mozi, Jób Dániel Ézsau-kez®. Blumenthal csák januárban kezdi meg tervei megvalósítását. A Vígszínházon ott leng már az amerikai lobogó, de mintha félelmes vízióként hat ága nőne rajta a kék mező fehér csillagainak és a rezsimváltozás körül szereplő Blumenthalok, Rohózok, Jóbok, Incék nem éppen szimpatikus csengésű nevei a legfantasztikusabb hírlapi kacsák szárnyán röpködik körül a szenzáció bagolyvárává lett Vígszínházat. Míg a keresztény közvélemény szemében Blumenthal, akiről különben megállapítást nyert ma, hogy lodzi lengyel zsidó menekült, a destrukció álcázott lovagja, addig mások egyenesen kultur-Kolumbust látnak benne, aki ragyogó dollármezőkkel ékes álom-Indiákra kalauzolja a magyar drámaírás sülyedő hajóját. A Nemzeti Újság tudósítója egyenesen a kalandos Blumenthalt kérdezte meg a színház eladásával kapcsolatosan forgalomba került fantasztikus hírekről. Az új tulajdonos a Projectograph igazgatójával, Roboz Imrével együtt, aki vállalata révén szintén társa a vígszínházi üzletnek, a leghatározottabban tiltakozott az összes hírlapi pletykák ellen. Mindabból, amit a lapok a Vígszínház körül szenzációként feltálaltak, egy szó sem igaz szerintük. Az összes hírek találgatások és nélkülöznek minden pozitív alapot. A Vígszínházból nem lesz mozi. Régi művészi és irodalmi rendeltetését fogja szolgálni a színház, talán még az eddiginél fokozottabb mértékben. Mert az utóbbi időben tagadhatatlanul dekadencia volt a színháznál észlelhető. Mi arra fogunk törekedni, — mondotta Roboz — hogy a legjobbat adjuk, amit magánszínház csak adhat. A dekadencia emlegetése kissé furcsán hangzik Roboz szájából, aki eddig egyebet sem tett, minthogy a kapitalizmus minden eszközével dolgozott számos filmszínházában a közízlés dekadenciáján. Blumenthal kijelenti, hogy neki még egyáltalában nincsenek határozott tervei, de nem is lehetnek, mert a színház megvásárlása egész hirtelen, szinte máról holnapra történt. Most csak pár napot fog Budapesten tölteni, aztán elutazik és januárban jön vissza, akkor fog hozzá terveinek részletes kidolgozásához és megvalósításához. De itt azért mégis általános ízektőt kapunk a terveiből. Egész kis irodalmi eldorádó film pereg le szemünk előtt. Blumenthal úr, aki a külföldre kikerült magyar darabok 90 százaléka fölött rendelkezik (Ezt a hangzatos fázist, amely mögött legfeljebb pár Lengyel Menyhért és Biró Lajos darab szerény szellemi fedezete húzódik meg, észrevehetően széditő szándékkal többször megismétli.), mint valami kaliforniai aranyásó valósággal ki * akarja itt bányászni a rejtve tenyésző magyar tehetségeket Mert gazdag, ki nem használt, napfényre nem hozott erőket sejt a magyar őstettvényben. (Melyet eddig legfeljebb a kávéházi körmök alatt szemlélhetett.) Nemcsak itt akar tergír nyitni az új generációnak, hanem el akarja őlket tengerentúlra vinni a világot jelentő deszkákról, a körül nem deszkázott, szabad horizontú világba. A színházi vezetést is olyan kezekbe akarja letenni, amelyek minden tekintetben garanciát nyújtanak majd annak művészi színvonalát és szellemének magyarságát illetően. Ezek a kezek azonban most még láthatatlanul rejtőznek a kulisszák mögött, mert egyelőre a kéz, amelyet látunk, az Ézsaué, a Jób Dánielé, akit főrendezőből igazgatóvá léptetett elő Blumenthal úr. Az Őszi vihar halhatatlan Molnár-epigonja igazán nem nagy garancia semmi tekintetben s kinevezése legfeljebb arra volt jó, nem a közönségnek, hanem Bluenthaléknak, hogy az Vígszínház művészeinek forrongó kedélyét kissé lecsillapítsa. Mi legfeljebb afelől vagyunk nyugodtak, hogy januárig legalább minden olyan rossz lesz a Vígszínháznál, mint eddig volt. Hogy azután nem lesz-e még sokkal rosszabb, afelől semmi sem nyugtat meg bennünket. A főnyugtalanságot különben az a közeli rokonság idézi elő, amelyben a Vígszinház új vezetősége az ország legerősebb filmvállalatával van. A mozi, amely mint tömegszükségleti cikk a kolportágú regények ponyváját a filmdráma nem sokkal finomabb szövésű lepedőjével cserélte föl, úgy látszik a Vigszinház obuigát ágyára kívánja most teríteni ezt a lepedőt. Ez a körülmény tulajdonképpen rendkívül fontos tünet, mert annyit jelent, hogy nálunk is megkezdődött a színház amerikanizálódása. Amerikában már teljesen másodrendű tényezővé sülyedt a színház a mozi mellett, szinte csak úgy szerepel, mint a mozi előszobája. Az amerikaiak rájöttek, hogy a legnagyobb hatása annak a filmdrámának van, amelyet először színpadon látott már a közeliség. Ezért a színházakat csak úgy tekintik, mint ingyen reklámot a mozi számára. Félős, hogy a Vígszínházat is a Royal Apollo hirdető irodájává találják lesülyeszteni. A másik fontos körülmény az a hatalmas propagatív erő, amelyet a film az egész világon jelent. Franciaországban nemzeti szerencsétlenségnek tartják, hogy az amerikai filmipar teljesen tönkre tette a franciát, amely e téren kezdeményező és csaknem kizárólagossági joggal bíró volt. Annak az országnak, amelynek népét, viseletét, szokásait, állandóan az egész világ szemléli a filmeken, nyert ügye van. Már most az a kérdés, hogy Blumenthalék, akik megvetették a mindenható amerikai film lábát a Duna partján, a magyarság érdekének és a magyar eszmének állnak-e majd szolgálatában, vagy pedig éppen ellenkezőleg a magyarság ellen, egy sötét nemzetközi hatalom érdekében használják ki azt a hihetetlen erőt, amelyet a magyar válmna romlása következtében potom pár dolláért vásároltak meg. Ez a nagy kérdés a Vígszinház ügyében s erre a kérdésre várunk feszült izgatottsággal feleletet HÍMEK Nyílt levél minden keresztény né magyar nőhöz. Keresztény magyar nők ! Rövid tét célva tárgyalja a nemzetgyűlés a választójogot iderlenesen szabályozó klőelet helyett a részleges választási törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat minket a legközelebbről érdekel, mert úgy aktív, mint passzív választójogunkat törölni akarja egyelőre a megyei és községi választásoknál is. Politikai egyenjogu stárifik óta még nem volt alkalmunk állampolgári jogainkról és kötelességeinkről országos gyűlés keretében tárgyalni, most azonban megragadjuk erre az alkalmat, amikor vidéki testvéreink közül oly sokan vannak a katholikus nagygyűlés alkalmából Pesten és kérjük a keresztény politika alapján álló protestáns testvérijüket is, hogy jöjjenek fel minél nagyobb számban és vegyenek részt a nagygyűlés után való napon. okt. 27-én tartanám demonstratív női nagygyűlésünkön, melyen ebben a kérdésijén nyilatkozni akarunk, mert nem knese koránk méltó, ha némán, néznénk ezt a visszafejlődést és nem tennénk meg mindent annak megakadályozására. A nő választójoga nem pártpolitikai kérdés: a keresztény kultúrtársadalomnak, a keresztény világnézet unalmon maradásának és az emberi igazságosság érvényesülésének kérdése ez. Jöjjenek össze tehát haladéktalanul az ország minden községének hitbuzgalmi, karitatív, szociális, gazdasági és kulturális női egyesületei, tartsanak helyi gyűlést ebben a tárgyban, szerkesszék meg a nemzetgyűléshez intézendő memorandumaikat, írják alá egyesületi vezetőik, hozzák fel okt 27-re, hogy nagygyűlésünkön átvéve, a következő napon beadhassam azokat a nemzetgyűlésnek. Keressék meg képviselőiket, kérdezzék meg állásfoglalásuk felől és fejezzék ki nyíltan előttük azt, hogy a mi hűségünk és állhatatos kitartásunk nem az embernek szól, hanem az eszimének, melyett az képvisel és ha a kettő közül választani kell, mi mindenesetre az eszméhez és igazsághoz szegődünk. Keresztény magyar nők, mi még nem vívtuk meg Magyarországon a keresztény és materiálista világnézet harcát. Most, az ötéves háború, bolsevista-dulcis és a román megszállás utáni súlyos gazdasági veszteségeket kell előbb pótolnunk, aztán jön a folytatása annak, ami most még csak a kezdet kezdetén áll és amit a „Keresztény Magyarország“ jelszavában adtunk ki. Keresztény magyar nők, vonuljatok fel és követeljük magunknak, hogy hagyják meg fegyvereinket, mert ha kiütik azt fejünkből, talán előre eldöntötték a kereszténység és a közérdek ellenségei javára a csatát. És ha vannak, akik még nem egészen értenek minket, azoknak el akarja mondani pártpolitikai szenvedélyek nélkül, tárgyilagosan, míggyőződéssel, egységesen és ünnepélyesen, na a nagy világégést és nemzeti vihart átélt asszonyai és leányai e hazának, hogy mit gondolunk, mit érzünk és mit akarunk ebben a kérdésben, és mit várunk attól a kormánytól és annak a nemzetgyűlésnek tagjaitól, mely mögött a legnehezebb időkben is zártan sorakoztunk. A nagygyűlésen való viszontlátás is: jr Slachta Margit — (Személyi hír.) Teleki Pál miniszterelnök szegedi beszámolója alkalmából a szegedi evezős-egylet a clubszékpízában a miniszterelnök tiszteletére vacsorát rendezett, melyen a-miniszterelnök is felszólalt. A vacsora szónokai rámutattak a testi nevelés rendkívüli jelentőségéül Magyarország területi integritásának visszaárusftása szempontjából. (Harmincötijfilliós adomány.) Gróf Széchenyi Lászlóné Vanderbilt Gladys Amerikából százezer dollárról szólt csekket küldött Budapestre a Gyermekvédő jogának, különböző intézményei fentartására ,sírfátására. Az adomány amelynek értéke a maiárfolyam mellett körülbelül harmincöt millió korona, csak betetőzése annak az óriási emberbaráti munkának, amelyet a grófnő a háború kezdete óta és a békekötés óta a magyarság érdekében itt Budapesten és a külföldön kifejtett. 1919 augusztus óta kint van Amerikában, ahol szintén nagy jelentőségű munkát fejt ki a nyomorgó magyarság érdekében. A liga a hatalmas adományt 42 különböző intézményére s az azokban elhelyezett 2500 gyermek javára fogja fordítani. Remélhető, hogy Széchenyi grófné gyönyörű gesztusa buzdító hatással lesz a hazai zsidó milliomosokra is, akik legfeljebb hosszúnapkor zsidócélokra áldoznak vagyonukkal arányban nem álló ,jelentéktelen obuluszokat. A Journal a jövőbe lát.) Senki sem próféta t’Ttfaja hazájában, csak a N. P. Journal, amely már szerdán este megírta, hogy játszották csütörtökön este az Annuskát a Nemzeti Színházban. Hiába, olyan öreg színházi rókának kell ehhez lenni, mint Rajna bácsi, akinek annyira csalhatatlan „a blikkje“, hogy másnap ahhoz igazodnak a színészek. Akinek ennyi rutinja van, azt igazán nem feszélyezhetik holmi kis időrendi kérdések. Sőt az sem lehetetlen, hogy az egész heti műsor lefolyását előre, látja, és mint szorgalmas és lelkiismeretes hírlapíró, egy hétre előre elkészíti a mindennapi színházi hasist, elég helytelen a tördelőtől, hogy viszont annyi belátása sincs, hogy megfelelő napokon illesztené be ezeket az előrelátó kritikákat. Stéger Margit és Száger Ferenc ma délelőtt 11 órakor házasságot kötöttek a Bakácstéri route kath. plébánia templomban.