Nemzeti Ujság, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

4 NEMZETI ÚJSÁGSzerda, 1921 május 4. Budapesten felére estek az ingatlanárak. Pénzünk javulása óta senki sem vesz házat. — Szervezkednek az ingatlanközvetítők a hívatlan elemek ellen. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az általános olcsóbbodás folyamatában egészen különös szerep jutott az ingatlanoknak, melyeknek áringadozása a múlt év őszétől mostanig általánosságban elérte az 50 százalékot. Vannak azonban esetek, amikor budapesti házak még a feltárnál is olcsóbban keltek el, merta legutóbbi hetek pénzügyi eseményein®- hatása alatt a vételkedv teljesen megngyeifedi. Senki sem akarja többé pénzét budapesti ingatlanba fektetni. Minél rosszabb volt a magyar korona vásárló ereje, annál szembetűnőbben emelkedett a budapesti házak ára és ez a folyamat tartott megállás nélkül a vörös diktatúra megszűnése óta ez év februárjáig. Egészen rossz, kopott külsejű bérházakért, melyek semmit sem jövedelmeztek, 6,5 milliót kértek tulajdonosaik és legtöbbször akadt is rá vevő, aki csakhamar „megbánta“ és „szerénykis haszonnal“ megint csak továbbadta a drága és rossz objektumot, így nőttek aztán a házértékek lavinái. A budapesti telekkönyv nem egy olyan esetről tanúskodik, amikor másfél esztendő alatt háromszor-négyszer cserélt gazdát a túlbecsült ingatlan. Még nagyobb lendülettel indult neki a családi házakkal való lánckereskedés, mely a számtalan milliókon sem akart megállni. Most aztán ennek a vig hazardírozásnak is elérkezett a böjtje. Tudunk esetet, hogy még négy héttel ezelőtt 2 milliót kértek egyik budai villáért, de ma márfélmillióval sem akad vevőre. Még nagyobbat zuhant a pestkörnyéki kisebb házak ára. Kispesten, Erzsébetre,Iván, Újpesten ma már 100.000 koronáért is lehet kapni kisebbszerű házat. A nagy krízis bombaszerűen csapott le a rákosszentmihályi nyaralók körül is. Tulajdonosaik, akik ingatlanaikat nagyrészben spekulációs célból vásárolták nemrégen, idegesen futkosnak és kötéllel fogják a vevőt, akik azonban egyszerre eltűntek. Az ingatlankrízis következményeinek és okainak minden keserve azonban mégis a különféle házügynökök és felhajtók kétségbeesett arcáról tükröződik vissza. A bőven jövedelmező konjunktúra az utóbbi év alatt százakkal növelte az ingatlanügynökök számát, akit most egyszerre lezuhantak a hirtelen jólét uborkafájáról. Legalább 300 zugügynök és alkalmi házágens van Budapesten, aki elvesztette kenyerét, mert az ingatlanközvetítés megszűnt keresetforrás lenni. Még a régi megbízható, szolid közvetítő irodák sem tudnak üzletet csinálni, mert ingatlant ma egyáltalában nem vesz senki. A hivatásos ingatlanügynökök legvégső kétségbeesésükben szervezkedni kezdtek és így akarják megmenteni, ami részükre még megmenthető. A hívatlanul betolakodott alkalmi embereket akarják maguk közül kitessékelni és az a törekvésük, hogy úgy a közönség, mint a hatóságok előtt bizonyos megbecsülést vívjanak ki a saját kenyérkereső foglalkozásuk számára. Ez a törekvés valószínűen sikerülni is fog, annál is inkább, mert a vezetésben és kezdeményezésben a szakma keresztény elemeinek nagyobb szerep jutott. Amióta több kereszténymagánvállalkozón kívül a Move, a Hadroa és a Nyukosz is tevékenyen foglalkoznak hivatásos ingatlanközvetítéssel, erőteljes folyamat indult meg a közvetítő szakma erkölcsi hitelének megszilárdítására. A magyar Eliász-Lotarijigiák autoseémiéja. Keresztény szocialisták a Felvidék önkormányzatáért. — Egy délvidéki bunyevác képviselőiia „Vajdaság” önállóságáról. — Az erdélyi szászoki Erdély függetlenségéért. / (A Nemzeti Újság ludzsikijáról.) Három nyilatkozatot közlünk írt, amelyek nem magyar emberektől származnak, de mind a három annak a magyar álláspontnak ad igazat, a amely a tőlünk elszakított véreink jobb helyzetének biztosítására önkormányzatot követel az elszakított területeknek. Az első nyilatkozat Koperniczky felvidéki keresztényszocialista szenátortól származik, aki a Felvidék autonómiájáról a következőket mondja: — A Felvidéknek minden előfeltétele megvan az autonómiára, amelynek keretében a Felvidéknek külön komámia, parlamentje, hadserege, közigazgatása, bírósága volna s maga intézné iskolai ügyeit, egyházát, kereskedelmét és iparját. A Felvidék összes lakosai egy politikai nemzetet alkotnának, az egyenlőjogú polgárok egyesületét, amely nem tenne különbséget magyar, német, tót,lengyel és rutén között. Koperniczky nyilatkozatát, amely, a Népakarat című pozsonyi lap egyik legutóbbi számában jelent meg, azzal fejezi be, hogy mindaddig, míg a csehek nem látják be, hogy a Felvidék nem maradhat az ő uralmuk alatt, addig Prága legnagyobb ellensége a Felvidék lesz. Sokkal erőteljesebb hangon nyilatkozik az úgynevezett „Vajdaság“ önkormányzatáról Vojitcs-Tunics István bunyevác képviselő a következőkben: — Két oka van annak, hogy mi, bunyevácok soha nem mondani le a „Vajdaság" önkormányzatáról. Az egyik ok gazdasági, a másik kulturális. A helyzet ma az, hogy Belgrád a „Vajdaságot“ gazdaságilag teljesen kizsákmányolja: a megszállott délmagyarországi területek adójából fedezik egész Szerbia kiadását. A mi pénzünkből építenek Belgrádiján, Misben és a mi pénzünkön sziljük ellenünk, a horvátok és a szlovének ellen a hangulatot. Ezt nem tűrhetjük és soha nem egyezünk bele abba, hogy kultúrában sokkal hátramaradósabb nép uralkodjék fölöttünk. Teljes autonómiát követelünk a „Vajdaságnak“; semmiféle közösséget nem akarunk a szerb önkényeskedéssel, amely vakságában még a kultúra magját is ki akarja irtani a Délvidéken csak azért, mert a magyar világra emlékeztet. Erdély autonómiájáról Brandsch Rudolfnak, az erdélyi szászok ismert pángermán irányú vezérének nyilatkozatát közöljük. Brandsch nyilatkozatának különös súlyt kölcsönöz az a körülmény, hogy Brandsch Erdély megszállásának első pillanatától kezdve románbarát politikát csinált. — Erdélynek Romániához való csatolása azt jelenti — írja egyik cikkében a szász vezér — hogy a románok Erdélyből román kolóniát csinálnak, amelyet lelkiismeret nélkül ki akarnak aknázni. A románoknak ez a szándéka Erdély magasabb kultúrájéinak balkáni nívóra való süllyesztését jelenti. Mindenesetre örvendetes, hogy már az erdélyi románok is kezdik belátni, hogy Erdélynek Romániához való csatolása még réljük is káros lenne. Erdély és Románia egyesülése — fejezi be cikkét Brandsch -- föltétlenül polgárháborúra vezetne. Pesti Kis Fűrész. _________________ lí&yan lesz a JfO ezerből — /k 100 ®:er? Mégérbfet váró részy 0C. pK/'W 1 véttemés testvériJszeretettel néz«4^. || zük ímmunkássjR; ocsudását abíj nek iiíi|'j felórat tagadhatatlanul /jf fi mégis csal: a maga hibájával —e------LE- szerezte: hatalmi torkossággal és vigyázatlansággal, örülünk, ha fölgyógyulni, a maga lábán járni látjuk majd, addig is testvéri, kézzel óhajtanák támogatni lábadozóban tett első lépéseit. De ne csodálkozzék a szocialista munkásság, ha még aggódó figyelemmel nézzük első mozdulatait; ezek a szemek, a pupillák még lázat mutatnak: a Tallersaalban megtartott gyűlésen a tudósítók a Népszavától százezer embert láttak. Holott tudvalevő, hogy ott a legtestvéribb és legbizalmasabb összeölelkezettségben is, még a mai szűkös táplálkozási viszonyok között lefogyott embereidtől is legföljebb hatezer ember fér el. Ha künn még háromezren szorongtak, az összeg akkor is csak kilenezret, lukszusadóval és csomagolással is csal: tízezret tesz ki. A lelkes kis riporter szemlencséjére emlékeztet ama Móricka tárgyilagossága, aki azzal a hírrel szalad apjához, hogy a torkos Náci abból a maradék öklömnyi kis kenyérből egy akkora orrmiási darabot megevett, mint a feje. X. B. Oroszok husvétja a Kovács-kávéházban. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Nincs a világon nép, amelynek annyi ünnepe lenne, mint az orosznak. Minden hétre esik legalább egy „praznik“ Minden praznikok közül kiemelkedik, azonban a praznikok legnagyobbika, a husvét. Mi Krisztus születését ünnepeljük a legnagyobb áhítattal, ők a feltámadást.Nei is csendül és kong a soktornyú templomok előtt a harangláb harangorgonája, így volt valamikor régen, azóta megállt a harangok szava, a vörös kéz lefogta szívüket. Attól kezdve, hogy beesteledik, egészen hajnalig népes a város és ünnepük Krisztust, aki feltámadott. Benn a templomban díszes ornátusban járnak a hosszúszakállú pópák, —s a hívők között gyönyörű kórusban felhangzik a „Goszpodi pomituj”-től ”-ig. — És mikor vége a szertartásnak, felrepülnek a rakéták odakünn és teliszórják sugárral a templomteret. Másnap aztán jön az ünnep világi része. Kikent, jólfésült fiúk hófehér ingben bejárják a lányos házakat. Piros tojást visznek és X. B. Christos-voszkresz-t mondanak. Ez az a bűvös ige, amivel Oroszországba mindenkit meg lehet csókolni húsvét napján. A liberálisabb felfogás nyolc napig tolta ki a határidőt. Az is tud az orosz húsvét mélységes jelentőségéről, aki a fronton volt. Aznapra elállt a géppuskák és ágyuk lélegzete. Csend voltúgy, hogy meghallottuk a tücsökcirpelést a bedrótozott darab újra ébredő mezőn. És a sáros lövészárokból takaros katonák bújtak elő, tojást hoztak, sőt meg is csókoltak bennünket. Most ezekben a nép- és országfelforgató időkben összejött vagy nyolcvan orosz Budapesten, hogy megünnepelje a húsvétot. Nagy ünnep — bolsoj praznik — s áhítattal állták körül az" asztalokat. Egy hölgy kezdte meg (színésznő volt — most varr a Szarka utcában) szépen áhitatosan: Christos vészkeresz — és a többiek utána énekelték. Aztán leült mindenki a helyére. Piros tojás volt az első fogás, utána valami hideg hús és azután a legfontosabb húsvéti étel: a pászka. Hatalmas, tuskóformáju kalácsok, a tetejük fehér lett a tojáscukros habtól. A közepükre két betű rágravirozva: X. B. Álmos tekintetü — befelé néző orosz volt mind. Bort töltöttek a poharakba — nem is nagyon kocintgattak — úgy itták. — Csal: egy fiatalember tüzelt. Lelkes hangon szavalt valamit Lermontovtól és vigasztalta a többit, hogy jövőre már az orosz édesanya keblén ünnepüik a húsvétot. — Azután táncoltak. — A „Tengerkára“, a magyar csárdásra is sor került. Különben nagyon hálásak nekünk. Az asztaloknál félrevonultan párok — férj és feleség, nézik a táncot. A szomszédomban megszólal egy ábrándosszemű asszony: — Futottunk Oroszországból... Végiggázoltunk Szibérián, harc volt és rettegés az életünk. Pedig olyan szépen kezdődött." Eljöttél hozzánk, Wladimir Anronovics — és virágot hoztál. Egészen belevörösödtél. Mikor a Christos vészkereszre került a sor. Mind aketten éreztük, hogy túlmentünk a szertartás határán. Tényleg,, egész életre adtad. Most pedig itt vagyunk. És az asszony megfogja az ura kezét — amaz révetegen néz az üres poharára — a Volgán jár az esze. Egy soktornyú templom körül, ahol precesszióban járnak az emberek és nagyon szép kórusban éneklik: Goszpodi ptjmiluj . . . Odakinn az éjszakában pedig sisteregve száll. a rakéta a csillagos égnek — aztján hirtelen ívvel fordul és lecsapódik a földre. Akárcsak az emberi élet. sz. I. Javul a villamosforgalom. Naponta két javított kocsi kerül ki a műhelyből. — A lakáshiány miatt nincs elég kalauz. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Abból az alkalomból, hogy az Egyesített Villanyos Vasutak igazgatósága elhatározta a közlekedés idejűek egy órával való kitolását, felkerestük Szivojfáy Istvánt, a vasutak műszaki igazgatóját, aki a következő érdekes kijelentést telte munkatársunknak: — A villamosok záróórájának este 11-ig való meghosszabbítása napi két vagon szénnel jelent többet, amit a szénkormánybiztonság kiutalt részünkre, annál is inkább, mert a rendelkezésünkre álló magyar székből készleteket nem gyűjthetünk. A hazai szén nem alkalmmas a huzamosabb ideigvaló elraktározásra, mert nagyon gyúlékony, már egy vagon rakománynál néhány lvíz múlva lassú égés áll be és különben is, nagyon veszít a bőértékéből. — Mostanáig „ áramfejlesztő telepünk’ volt, de mert, rossz szénnel dolgoztak, le kelett a számukat négyre szállítani. Az ideális állapot az volna, ha csak egy áramfejlesztőre lenne szükség, de erre csal: akkor fog sor kerülni, ha a helyi érdekű különválik. Így vonalakra csak úgy nincs positnk, mint új villamosokra. Egy új villamoskocsi építése a mai viszonyok között kerek egymillió koronába kerülne, mi pedig örülünk, ha a viteldíjakból a szén árát és a személyzetünket ki tudjuk fizetni. Azok az újnak látszó kocsik, amelyek napról-napra nagyobb számmal jönnek forgalomba, tulajdonképppen javított kocsik, amelyeket nagy költséggel sikerülült kireparálni. A békebeli 1400 kocsi közül már mintegy SJO szállítja az utasokat, a javított kocsik száma is állandóan nő. — Nagy bajunk, hogy kevés a kocsivezetők és a kalauz. A főműhelyben naponta átlag 2 rekonstruált kocsi készül el; hogy mégsem tudjuk ezzel arányban fejleszteni a forgalmat, annak a személyzethiány az oka. A megbízható, lelkiismeretes kalauzokat a falu adja, a vidékről pedig nem jönnek fel a lakáshiány miatt. Pedig a békebeli napi 3 - 20 fillérrel szemben most napi 60 korona egy kalauz kezdő fizetése. Prága, máj. 3. A Ludove Movini jelentése szerint a Romániával való katonai egyezményt Jugoszláviává teljes egyetértésben kötötték meg. Előreláthatólag most mér Csehország veszi át 71 közvetítő szerepet Románia és Jugoszlávia itíi, szöbön álló tftrjffiiaTfl'tnili~ ..........Sp&SziSbíÉs CITY, IV., 5.^*zám, Banán JIoaviSil-drokrBm, Attila- Cseh közvetítés románok és szerbek kzt.