Nemzeti Ujság, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

Csütörtoki, 1921 május­a. NEMZETI ÚJSÁG . Ezért akarom megvalósítani egyfelől a kö­telező biztosítás kiterjesztését,­­másfelől pedig azt a szervezeti reformot, amely ugyanakkor nyújt garanciát a nemzet egyetemes érdekeinek, amikor a legmesszebbmenően biztosítja a mun­kásság beleszólását saját ügyeinek az intézésébe. A munkásbiztosító tisztviselőinek­ ügyére nézve feltett kérdésünkre a következőket vála­szolta: " Ami a munkásbiztosító tisztviselőinek kér­dését illeti, őszintén meg kell vallanunk, hogy amennyiben ki nem egyenlíthető érdekellentét volna az intézmény tisztviselőinek és a biztosított munkások százezreinek érdekei közt,, én fonto­sabbnak az utóbbiak kérelmét találnám, azonban ily ellentétet elképzelni sem, tudok. Ennek a két érdeknek egymást fedni kell. III.­ ­A nyári éjszaka fülledten lihegett az ég csil­lagcsipkés takarója alatt Fruzsinka fölkelt ágyá­ból és mezítláb, hogy neszt ne verjen, kilopako­­dott az üvegalmáziumhoz. Álom nem jött a sze­mére pillanatig sem s most mégis úgy járt, mint az alvajáró. A szivét szét akarta pattantani a till­­habzó vér árja. Beszélnie kellett valakivel vagy valamivel, ami némább, süketebb és kiszámítha­tatlanabb az éjszakánál. És ekkor eszébe jutott a kristály­pohár. Kivette a porhajat az üvegszekrényből. Fogta és belémeredt, mintha valami feneketlen szem mélyébe révedne. És a törékeny leány egyszerre úgy érezte, hogy féktelen erők­­ fenekednek benne és vékonyka ujjai a legősibb nemzetség roppant terhű sorsát emeltetik. Elhamvadt Ősök porainak urnája és uj palánták érlelő üvegháza volt ez a bűbájos kehely, amelynek fenekén a sors halálos mérge keseredett. És egyszerre valami vad indu­lat járta át, szörnyű gyűlölség gyuladt benne ez ellen a mohó, kegyetlen, mások keserűségén mézelő fajta ellen. Tamást látta, aki az indus tán­coslányt öleli. Hindusztáni lányé volt a bűbájos pohár is, amelyet a Himalája kristályából fa­ragtak. Érezte, mint sodródik föl előtte rettentő fekete tölcsérré a sors, hogy összeroppanjon és semmivé hulljon, ha elfullad a feltornyozó erő­khelete. A sorsnak be kell telnie — lelkendezett benne a rejtelmes szózat. A pohárra meredt, erős markolással még egyszer beleszorított, aztán tel­jes erejével a földhöz vágta. A következő pillanatban már kapott utána, de Csak a földön érte utól, mikor a pohár már sikoltó Csendüléssel szilánkokra málott. A szerte pattogó szilánkok felhasították a rájuk csapódó kezet s Fruzsinka vére úgy égett a sárga cseréphalmocs­­kte, mint valami lángoló rubingyöngy. IV. Egy hét múlva megérkezett Párisból Bende Ta­más bebalzsamozott teste. Olyan volt, mint valami elefántcsont-szobor. Csak a szíve fölött piroslott egy Mincsmyke­rés, akkora, mint egy apró rubin- A német kormány beadja lemondását. Stresemann az előtérben. — Anglia nem óhajtja a német megszállást. —­ Amerika elítéli a versaillesi szerződést. — A francia nacionalisták támadni akarják Briandot. (A Nemzeti Újság Vrssiójától.) Az újabb jelenté­sek megerősitléséüig, csakugyan Lloyd-George eré­lyes állásfoglalása akadályozta meg Franciaorszá­got a Ruhr-vidék azonnali megszállásában. De nem­csak Anglia, hanem az amerikai Egyesült­­államok is helyesebbnek vélik, ha a megszállás egyáltalá­ban nem , történik meg. Az Amerikába küldött Vi­­vicini volt külügyminiszter fáradozásai ellenére a washingtoni kormány nem tette magáévá a francia álláspontot, sőt tudatta Jusserand francia nagykö­vettel, hogy az Egyesült Államok nem hagyhatna jóvá oly kényszerrendszabályokat, melyek megva­lósítása tönkretenné Németország gazdaságát A franciák tudvalévően flottatüntetéseket is tervez­tek — Hamburgot és Brémát ellenőrzés alá szeret­ték volna helyezni — de Amerika már eleve tilta­kozik Németországgal való kereskedelmének bár­minemű akadályozása ellen. A terv­ meghiúsulására mutat az is, hogy az angol alsóházban egyik kép­viselő kérdésére Chamberlain kijelentette, hogy a brit flotta mozgósítására nem történt intézkedés. A szövetségesek a létrejött megállapodás elle­nére nem fejezték be a konferenciát, mert szüksé­g­esnek látták Parisból Londonba hívni a jóvátételi izottság tagjait, hogy ezek állapítsák meg a Né­metországhoz intézendő jegyzék szövegét. A bizott­ság már elkészült a jegyzékkel, s ezt a kísérőlevél­lel együtt, mely a szövetségesek ultimátumánál­ te­kintendő, valószínűleg pénteken juttatják el Ber­linbe. I­­ Amerika elítéli a versaillesi szerződést. Washington, május 1. Mc.­Cormick szenátor he­ves támadást intésért a versaillesi békeszerződés ellen. Kijclsmtt­t, hogy a szenátus sohasem fogja ezt a szerződést ratifikálni. Borah kijelentette, hogy áruikor az amerikai nép Harding mellett sza­vazott, abban a hiedelemben volt, hogy ezzel az állásfoglalásával elveti nemcsak a népszövetséget, de a versaillesi békeszerződést is. London, május 4. A legfőbb tanács tegnap dél­utáni ülésén megfogalmazta az amerikai kormány­hoz intézendő távirat szövegét. Ezzel a távirattal meghívják az Egyesült Államokat a szövetségközi tárgyaláson való részvételre. Briand állása megingott. Páris, május 4. Biztosra veszik, hogy a londoni konferencia ,feítm­ényével elégületlen francia kép­viselők és szenátorok erős támadásban fogják ré­szesíteni Briandot. Többen már bejelentették az elnökségnek, hogy a túlságosan alacsony (!) jóvá­­tételi követelések miatt interpellálni fognak. Briand állása megingottnak tekinthető. Egyes lapok keserű megjegyzéseket tesznek Lloyd­ George magatartá­sára. A német kormány elhatározta lemondását. Ber­lin, május,4. (Wolff.) A birodalmi kormány az Egyesült Ál­lamok válasz jegyzéke folytán keletkezett poltikai helyzetre való tekintettel, ma effenrangulag elhatározta, hogy beadja le­mondását. A birodalmi kancellár este a biro­dalom elnökéhez ment és közölte vele a kor­mány elhatározását. Az elnök arra kérte a mi­­nisztériumot, hogy az ügyeket egyelőre vezesse tovább. A kabinet ehhez hozzájárult. Parlamenti körökben élénk propagandát fejtenek ki Stresemannak, a német néppárt ismert vezérének elnökletével megalakítandó kabinet mellett Úgy látszik, hogy Stresemann a kormány átvétele után hajlandó volna az ultimátum feltételeit elfogadni. Amerika az erdélyi vallásszabadságért. — Amerikai egyházak levele a román kormányhoz. — (­ Nemzeti IJszszip tudósítójától.) A gyűlöletből ocsi Mó nyog és a nemzetek még csak most kezdik meg­ a hírtz embertelenül kinzott Erdély könnyes és véres arcát. A newyorki szabadságszobor-vilá­­gitótoronynak fénykéréje világít rá elsőnek e már­tír arcára, aki 1656-ban és 1568-ban a világ nem­zetei között elsőnek tette törvénnyé a vallássza­badságot, aki századokon át egész Európa vallási szabadságáért vérzett, aki annyi fiát áldozta Ame­rika rabszolgafelszabadító harcára is. Amerika, ha m­ár részese és felelőse lett Erdély oláh igába haj­tásának, most mégis megsúlyoso­dó lelkiismereti és fölemeli szavát a mártír ország új mártírjaiért. Amerika nem­ felejtheti, hogy egyik legtekintélye­sebb egyháza, az unitárius, Erdélyben sarjadott és máig is Kolozsvárt van a többmilliónyi unitárius világ egyetlen püspöke. Amerika társadalma megmozdult az erdélyi ma­gyar egyházak jajszavától. A magyar egyházi ki­sebbségek jogainak védelmére bizottság alakult Amerikában, amely az amerikai lapok útján fölszó­­lítást intézett a román kormányhoz. A nagyjelentőségű, tömör erőve megfogalmazott kiáltvány rámutat Erdély néprajzi viszonyaira, megállapítja a brit külügyi hivatal kimutatásai alapján, hogy Erdély lakosságának csak 55 száza­léka román, s a román egyházakhoz is csak a la­kosság 56 százaléka tartozik. A bizottság a meg­bízható adatok roppant tömegét gyűjtötte egybe az erdélyi állapotokról, saját kiküldötteivel végigvizs­­gáltatta a szerencsétlen országot, a békebizottság hivatalos aktáival is rendelkezik s igy megállapítja a mielőttünk annyira ismert elnyomásnak, a kín­zásoknak, botozásoknak, bebörtönzéseknek ember­telen atrocitásait. Ezért a Romániától aláírt béke­­szerződés kötelező törvényeire hivatkozva fölhívja a román kormányt ez elnyomás megszüntetésére és a következő speciális biztosító intézkedésekre: 1. A békeszerződésekben letett határozatok szoro­san teljesíttetnek. 2. A központi helyeken, mint Kolozsvár, a román tisztviselők és családok által a magyaroktól hozzá­járulásuk nélkül nagy megkárosításokkal elvett lakások visszaadassanak. 3. Az állam által elvett­­konfiskált) egyházi va­gyon visszaadassék és az állam által használtak- . A főműm megteremtse. Bethlen miniszterelnök közmunkaprogramja. A lm­be­reken kívül mindenkit munkaalkalom és kenyér után sóvárog a leropjlott gazdasági helyze­tünkben. Felette örvendeteg tehát, hogy ma Bethlen miniszterelnök egy interrpelláció kapcsán olyan közmunka-programot isű­zolt a nemzet elé, mely azt a reményt kelti,hpogy mégis csak megindulhat a munka minden jénaton és munkához juthat a dolgozni akaró ország. Ha Bethlen olyan nagy­szabású kő mnikaprogramot mert ma adni, az már maga folwait e helyzetünk javulásának és Beth­len beszédéből látni fogja az ország, hogy a­ kor­mány mélyen átgondolt és messze néző feladatokat tűzött maga elé az ország gazdasági életének restaurálásában is. Czeglédi Endre a termelési közmunkák fokozása és a munkaalkalmak megteremtése tárgyában in­terpellált és interpellációjára Bethlen beszéde. Bethlen István gróf miniszterelnök azonnal vála­szolt is és egyben terjedelmes közmunk­aprogramot adott. Nem feledékenységből nem bedétt a kor­mány programjának ismertetésekor a termelési, munka megindításáról és támogatásból. Ennnek oka tisztán csak az, hogy a kormány "e­ erre a kérdésekre, melyek a költségvetéssel szerves ösz­­szefüggésben áll, csak az 1921—22. évi költségve­tésben tud kiterjeszkedni. Azonban nagy vonások­ban már most kívánja tájékoztatni a közvéle­ményt. Teljesen távol áll a kormánytól, hogy ipar- és kereskedelemellenes irányzatú legyen, amit Szte­­rényi magyarázott bele múltkori beszédébe. Erre a felfogásra már akkor rácáfolt, mikor program­beszédében a régi rendszer főhibájául tudta be, hogy nem gondoskodott a magyar intelligenciának az ipar terén épp úgy, mint a mezőgazdasági tér !Ami az általános elveket illeti, a kereskedelem és az ipar ter­én épp­úgy, mint a mezőgazdasági té­ren, az orientáció a szabadforgalom felé történik. A másik kérdés az iparvédelem ügye. A kor­mány készen van arra, hogy adott esetekben a magyar ipart megfelelően támogassa. Ezt a támo­gatást a magyar vámtarifa megalapozásával véli célszerűen megoldani. Az erről szóló javaslat rövi­desen a Ház elé kerül A támogatás különösen vo­natkozik a kisiparra és a középiparra, melynek megfelelő segítséget kell nyújtani. Az ipar és kereskedelem fejlesztésénél a közszál­­lítási szabályzat lehető szigorú szemmel tartását, a szénhelyzet rendezését, a bányászat fejlesztését, különösen munkástelepek építését, továbbá a köz­lekedés javítását és a szociális kérdéseket kívánja szem előtt tartani. Beruházások elsősorban a vasútnál jönnek tekin­tetbe. Ha közgazdaságunkat meg akarjuk erősíteni, elsősorban mozdony- és kocsiparkjainkat kell ki­egészíteni. Ezen a címen a kereskedelemügyi tárca kereté­ben a kormány igen nagy összeget, 900 millió ko­ronát kíván beruházni. Elsősorban a nemzetközi szempontból fontos vonalak kerülnek sorra, így a belgrád—budapest—bécsi vonal, amelyre 41 és félmillió korona beruházást terveznek. Az állomá­sok bővítésére százmilliót, személyzeti munkáshá­­zak építésére 33 milliót, vasútjavító műhelyekre 60 milliót fordítanak. Fontos a budapesti rendező pá­lyaudvar, különösen az északi pályaudvar kiépí­tése, amelyre 17 és fél millió koronát irányoznak elő. Az államvasutak egyéb kisebb kiegészítő mun­kálataira az 1921—22. évi költségvetésbe il1 milliót vesznek fel. Az e célokra szükséges összeg 13-10 millió koronát tesz ki. Ugyancsak ide tartozik a vasutak villamosításá­nak kérdése. Ezen a téren beható tanulmányokat végeztek és a tervek már részben készen is vannak. Erre a célra tizenöt millió koronát fordítanak. Mindenekelőtt a Szentendre—visegrádi, a gödöllő— aszódi és a nagytétény—érdi vonalakat fogják át­alakítani. Ennek különösen a főváros élelmezési szempontjából is igen nagy a fontossága. Az állami vasgyár részére szükségessé vált ol­vasztótelep létesítésére, amelyet Diósgyőrön állí­tanak fel, 75 millió koronát fordítanak, a szénbá­nyák fejlesztésére 55 milliót, az államvasúti gép­gyárak villamos központjának létesítésére 54 mil­liót, összesen 540 milió koronát fordítanak az ál­lami vasgyári beruházásokra. Nem­ kevésbbé fontos a posta, távírda- és táv­beszélő fejlesztése is. A posta pénzügyi helyzete­­­­javult ugyan, a kiadásait fedezni tudja, noha a postai díjszabás nálunk sokkal alacsonyabb, mint bármely más országban. Itt is messzemenő beru­házási­­ programot­­ dolgoztunk ki. Ezekre több mint egy milliárdot fognak fordítani, természetesen, évi résztelekre szétosztva. Az út- és hídépítési munkálatokra, az útjavítá­sokra összesen 131 millió koronát vettek fel a költ­ségvetésbe. Ebből látható, hogy a kormány igenis gondos­kodni kíván a munkaalkalmak megteremtéséről, tudva azt, hogy az ország újjáépítését elsősorban munkaalkalmak megteremtésével lehet elérni és ez egyúttal biztosítéka a konszolidációnak is. (Élénk tetszés és helyeslés.) Czeglédi Endre a miniszterelnök válaszát köszö­nettel tudomásul vette. Egyéb interpellációk. Ezután Somogyi István interpellált a hatvani földbirtok parcellázásánál­ előfordult visszásságok tárgyában. Felhozta, hogy hentesek, tisztviselők, csendőrök, főjegyzők és csipa ilyen kisgazdák kap­tak földet, csak az igényjogosultak i s­em. Kéri a földmivelésügyi m­iniszter­ ,p^41^vo-e intézkedni ennek az állapotnak megszüntetése iránt. Interpellált még Paczek Géza a hadirokkantak ügyében és Letenyei Pál, aki amiatt panaszkodott, hogy a földbirtokosok idegen munkásokat hozat­nak, mert a helybeli földművesek a házhelyek kér­dését feszegetik. Végül Anetty Ferenc a vitézségi érem pótdíjának rendetlen folyósítását tette szóvá, mire Beli­ska honvédelmi miniszter azonnal meg­nyugtató választ adott. Az ülés 3 óra után véget ért. A Ház legközelebbi ülését pénteken, május 6-án­ tartja, napirenden a költségvetési vita folytatása szerepel.

Next