Nemzeti Ujság, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

$ra: 2 k©y©?ia. 1 ^ Szerda, 19­21 május 4. » 111. évf. 96. sei NEMZETI ÚJSÁG llill!Illimill!illlllll!!Ullllli!lll!lllll!ll!lllllllllliimiillll!lillllli!imilllilllUllllllUllllllll!llllllíllllll!llllllfll!llllllllllllllll!!lilllllllll!illlilllllllllllllim!mil!llilllIlllllillllll!lll!jlllll!llllll>imimiimillllllU Szerkeszt5ség:Geiiőczy-a.ll.Telef.:Józs.65,Józs.66,5-67f EfFIÍ P Q 77*í ¥7 O fi T IT I If A I Bt DÍJ AD Előfizetési ár» Egész évre 440 kor., félévre 220 kor* 5-68, 5-69. Éjjeli telef.­­ 75-88 és 75-31. — Kiadóhivatal i IIIjIiIiiiIMI rULilHvAl HÄ1 ILÄr negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám Gerlóczy­ u. 11. Telefont 5-67, 5-68. Reklamáció: 19-25. Felelős szerkesztő: Turi Béla. 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. iiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!ii3iiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiii;ii!iiiiiiiíiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiü:iüiiiii;iitiiüiiiimiiiiiiuiii]iiiiiiniiiimiiiiiiiiiijmjiiiiiiiiiim»üiiiiimii l ^HMHic$gaités fa a szsseíKezeiek. Sok szó esik arról, hogy jó és olcsó gabona­­ellátás csak úg­y lehetséges, h ha a gabonagyűj­­tésből kikapcsolják a most közreműködő szö­vetkezeteket s az akció lebonyolítását arra a „szakképzett legitim“ kereskedelemre bízzák, amely most a­ zárolt tömények forgalmából ki van rekesztve. Ezt hangoztatja szüntelenül a lberális merkantilizmus érdekképviselete. A nyomtatott betű szuggesztív erejével ezt a fel­fogást ak­arja „reggel, délben, este“ a közön­ségbe belegyökereztetni a merkantil tőke jár­­szalagjával irán­yított sajtó. Tudvalévő, hogy a gabonakereskedelmet a háború előtt a zsidóság monopolizálta s mikor a háború kitört, a zsidó gabonakereskedők to­longtak felajánlani szolgálataikat, még áldoza­tok árán is az államnak egyrészt azért, mivel igy felmentést biztosíthattak a m­­aguk részére, másrészt pedig üzleti összeköttetéseiket meg­felelő bizományosi körzet vállalásával vélték a legegyszerűbben megóvhatni a rövidnek gon­dolt háború végére. Így állott be a „szak­képzett“ Haditerm­ény, amely gránátmentes keblére ölelte az egész „legitim“ gabonakeres­kedelmet, de épp ezért lett egyszersmind a libe­rális gazdasági éra prototip faji intéz­ménye. Nem csoda tehát, ha gazdasági életünk teljes elzsidósodásának visszahatásaként kirobbant antiszemitizmus teljesen megbénította ennek a (1) százalékában zsidóösszetételű intézménynek a működését. Ezen nem segíthetett az ellen- szenves cégnek eltüntetése, mert a G. O. K. ke­reskedelmi főosztály sem tehette észrevehetet­lenné az intézménynek veleszületett faji vo­násait. Elkerülhetetlenül szükséges volt tehát a szö­vetkezeteket belevonni a gabonagyűjtésbe, mert a falusi nép bizalmának, ragaszkodásá­nak és szeretetének ezek voltak a letéteménye­sei s az akció sikere attól függött, hogy a szövetkezetek a közélelmezés szolgálatába állítsák évtizedes szolid munkásságukkal szer­zett erkölcsi tőkéjüket. Nem lenne tehát célszerű a kötött forgalom lebonyolításának ellenszenves feladatait a még nagyon is ellenszenves zsidó elemekre bízni. De egyéb szempontok is ellene szólnak a je­lenlegi gabonagyűjtő szervezet elejtésének. Ha a gabonagyűjtésből kikapcsolnék a szövetke­zeteket, a már felszámoló Haditerm­ény mellé egy újabb felszámoló szervezet kerülne, viszont­­égy újabb intézmény keletkeznék, hogy egy év múlva esetleges újabb kombináció kedvéért az is felszámoljon. Már­pedig ezek a folytonosan ismétlődő felszámolások huzamosabb időn át jelentékeny energiákat tartanának lekötve. De beleütköznék az állam pénzügyi érdekeibe is. Nincs is ok a szövetkezetek elejtésébe, mert azoknak túlnyomó része hivatása magaslatán állott. Tagadhatatlan ugyan, hogy a mögöttünk lévő ellátási időszakban merültek fel hellyel­­közzel megrázkódtatások, sőt nem egyszer azon a ponton állottunk, hogy közélelmezésünk tel­jesen megakad. Ezt azonban nem lehet a szö­vetkezetek rovására írni. A gabonakészletek megszerzése ugyanis, a hatóságok feladata. Csak azután következett a már megszerzett készletek átvétele, elszállítása, egyszóval a gabonagyűjtés kereskedelmi lebonyolítása. És sajnos, a napi politika hullámverése szerint gyors egymásutánban váltakozó termésrende­­letek a hatóságokban bizonytalanságot, a sze­replésre vágyó politikusok népszerűséghajhászó kijelentései pedig erélyt­elenséget keltettek, így nem csoda, hogy beszolgáltatás hiányában a kereskedelmi szerv nem szállíthatta le egyen­letes folyamatban az ellátatlan lakosság élel­mezésére szükséges készleteket. S hogy a be­szolgáltatás akadozása dacára sem borult fel teljesen a közélelmezés helyzete, az annak a szinte bravúros ügyességnek köszönhető, amellyel a kereskedelmi szerv a rendelkezésére ,álló gabonát a szükségletekhez képest mozgatta . A szövetkezetek teh­át jól betöltötték a­­rájuk, bízott munkakört és amellett olcsón is, így ugyanazért a közreműködésért, amelyet a szö­vetkezeti szervezet a forgalmazott termény q-ként 65 koronáért teljesített, a malátaszindi­kátusban tömörült úgynevezett legitim keres­kedők q.-ként 110 koronával számlázták. A fő­város részére az úgynevezett legitim kereske­delem csak 25 q.-k­énti jutalékért volt hajlandó gabonát szerezni, a Fővárosi Malomegyesül­et pedig a legmesszebbmenő altruizmussal is csak 15 korona jutalék mellett volt képes gabonát szállítani, holott a kötött forgalmat most lebo­nyolító szövetkezeti szervezet 13 koronás ju­talék ellenében vállalta és teljesítette a gabona­szállítást. Ezek számok, amelyekkel nem lehet­­vitat­kozni. A szövetkezetellenes propagandában nem a tárgyi okok a mozgató erők, hanem az a fajt imperializmus, amely a veszélyeztetett gazda­sági pozíciónak biztosítására és visszahódítá­­sára ösztökéli a maga sajtóját. A politikai és társadalmi konstruktív tényezők elkorhasztá­­sával­­ez a faji imperializmus idézte elő orszá­gunk romlását s most a keresztény megújhodás gazdasági pilléreit, azokat a szövetkezeteket akarja megsemmisíteni, amelyek az általa tönkretett, otthonukból kivert, hivatásukból kiszorított, szerencsétlenné lett magyar exisz­­tenciáknak biztosítanak mindennapi kenyeret. ün­ Mieki É Llsz Snatfflagffig a Mimatronet Misitek. Ellentét Anglia és Franciaország közt. — A francia szocialisták a mozgósítás ellen« (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A londoni kon­ferencián ismét kiderült, hogy­­Anglia és Francia­­ország a német jóvátételi kérdés megoldásában nem értenek teljesen egyet-a azt, hogy Németország megfizesse a reá kirótt p­arcot. Lloyd­ George-zsal együtt az egész angol közvélemény helyesli, ellen­ben nem tartja megengedhetőnek, hogy Németor­szág végleges gyfelirarozásának megkérdezése nél­kül újabb megszállás történjék. A konferencián az angol fölfogás győzött, s ha Németország aláveti magát az ultimátum feltételeinek, a franciák nem valósíthatják meg b­ő­vágyukat, a leggazdagabb német bánya- és iparterület okkupálását. A párisi sajtó hangjában már megnyilvánul a londoni ha­tározat miatt érzett csalódás és elégül ellenség. Egyes cikkekből szinte kiérezhető az aggodalom, hogy a németek végül is elfogadják az összes fel­tételeket és a bemasírozásról le kell mondani. Ha emiatt Briandot a kamara elbuktatná, a napnál világosabbá fog válni, hogy a franciáknak még a pénznél is előbb való a németek teljes leigázása. Az események tovább alakulása most attól függ, mire határozza el magát a német nemzet kormá­nya és parlamenti képviselete. Az a­­reménység, hogy Amerika a német kormány javaslatait tár­gyalásra alkalmasnak fogja ítélni és­­ közvetít a szövetségeseknél, füstbe ment. Megkísérelték újabb javaslattal megnyerni a washingtoni­ kabinet tá­mogatását, de eddig csak magánhírek jelentik, hogy az Egyesült Államok kormánya állást foglalt a megszállás ellen. A legfőbb tanács különben már megszöve­­gezte az ultimátumot és úgy határozott tegnap délutáni ülésén, hogy négy napon belül kézbesítik a német kormánynak és hat napi határidőt engednek a válaszra, mely nem lehet más, mint az összes feltételek elfoga­dása vagy visszautasítása. Ez utóbbi esetben azon­nal megkezdődik a megszállás. A határidő utolsó terminusa ezek szerint május 12-ike. Párisi jelentések szerint a hétfői ülésen Curson lord belügyminiszter oly formában érvelt az azon­nali okkupáció ellen, hogy Briand kijelentette: kénytelen lesz abbahagyni a tanácskozást és lemon­dani a miniszterelnökségről. Lloyd-George csak ab­ban az esetben lett volna hajlandó a francia tervet elfogadni, ha Briand kötelező ígéretet tesz a fran­cia csapatok visszavonására, mihelyt Németország aláveti magát a szövetségesek követeléseinek. A Temps megemlékezvén a konferencián fölmerült ellentétekről, az angol kormányra hárítja a fele­lősséget mindazért, ami történhetik. A francia szocialisták akciót kezdtek, a megkezdett mozgósítás ellen. Sajtójuk hevesen tiltakozik a katonai imperializmus ellen és általá­nos sztrájkkal fenyegetőzik, ha a mozgósítást a kormány " tényleg" végrehajtja. Ez a fenyegetés azonban aligha fog visszhangra találni s a kormány nem is veszi figyelembe. Briand távirati utasítására Barthou hadügyminiszter elrendelte az 1919-iki évfolyam behívását. Az Inh­ansignant jelentése szerint a Rajna jobb­partján az a terület, amelynek megszállását a fran­ciák tervezik, hosszúságban 100 kilométerre, szé­lességben pedig 40 kilométerre terjed. A megszál­lás főképpen a következő városokat sújtaná: Es­sen,I. Gelsenkirchent, Dortmundot és a Ruhr mel­letti Mühlheimt. A franciák fel akarják darabolni Németországot. Bécs, május 3. A Neue Freie Pressének jelentik Berlinből: Hovatovább mind nyilvánvalóbb a fran­ciáknak az a szándéka, hogy Németországot most már véglegesen szétdarabolják. Franciaország az új záros határidő megállapításával egyidejűleg — amely május 13-án jár le — a feltételeket is meg­szigoríto­tta. Most már nemcsak a hadiadósságok megfizetéséről van szó, hanem egyben a háborús bűnösök megbüntetését és a lefegyverzést is felvet­ték az ultimátum elfogadásának feltételei sorába. Amerika tanácsa a német kormánynak. Washington, május 3. Hughes külügyminiszter tegnap Simone dr. német külügym­inisstehéz jegy­zéket intézett, amelyben tudatja,, hogy a német javaslatokat nem lehet elfogadjunk jóvátételről foly­tatott megbeszélés alapján.. Németországnak azt ajánlja, hogy közvelanül a szövetségesekhez for­duljon uj javas Betsíkkal és ismétli óhaját, hogy ezt az életkérdést minél gyorsabban megoldják. Harvey, a londoni új amerikai nagykövet, Harding elnök külön üzenetével és utasításokkal ellátva tegnap Angliába utazott. Megérkezett Berlinbe az amerikai válasz. Berlin, május 3. (Wolff.) Diesel amerikai ügy­vivő ma délben átnyújtotta a külügyminiszternek az Egyesült Államok kormányának válaszát a né­met memorandumra. Az ultimátum feltételei: London, máj. 3. A legfőbb tanács követelni fogja, hogy Németország 6600 millió font sterling értékű kötelezettséget ismerjen el öt százalékos bonok kiadásával, melyek a meghatározott időben' és mennyiségben)'­ a jóv­atételi bizottságnak szolgál­­tatandók ki. Köteles Németország évenkíint 100 millió fontot (2 milliárd aranymárkát) fizetni és kivitele­­után 25 százalékot beszolgáltatni. Köteles továbbá 150 millió, aranymárkát azonnal, 650­ mil­liót pedig három hónapon belül lefizetni. Berlin­ben úgynevezett „kezességi bizottság“ fog mű­ködni, mely ellenőrzi a pénzügyi kötelezettségek teljesítését. A bizottságban az összes szövetséges­ek­ képviselve lesznek, Németország új javaslatot küldött Washingtonba. Berlin, május 3. A kormány a jóvátételi összegre, az annuitásra és a kamatlábra vonatkozólag újabb javaslatot küldött Washingtonba. Parlamenti körök véleménye szerint az ultimátumot, ha azt tartal­mazza, amit Londonból és Pakisból jelentenek, a kormány el fogja utasítani. Washingtoni jelenté­sek szerint­ Amerikában még nem tudnak Német­ország új jegyzékéről. Németország határidőt kap a válaszra. London, május 3. (Reuters) A jóvátételi bizottsá­got Pakisból Londonba rendelték. A bizottság hol­nap este érkezik Londonba, ahonnan jegyzőköny­vet küldenek Németországnak és erre Németország május 12-ének éjjeli 12 órájáig köteles megadni a választ. A független szocialisták az ultimátum elfo­­gadása mellett. Berlin, május 3. (A Nemzeti Újság tudósítói­nak telefonjelentése.) A birodalmi gyűlés tagjainak ne­vében teljesen megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy a szövetségeseknek a jóvátételi kérdésben Németországhoz intézett ultimátumát elfogadják-e vagy sem. Ilyenformán ma még egy­általán nem lehet biztos véleményt alkotni a biro­dalmi gyűlés végleges állásfoglalásáról. Eddigelé csak annyit lehet megállapítani, hogy a független szocialisták az ultimátum elfogadása mellett saiva­­nak, a német nemzetiek pedig elene.

Next