Nemzeti Ujság, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

■ Szeret, mi -május 35.­ NEM­ZETI UJSÁG Almássá Deniz @réfsi© haszságtétele. Szembesítették a vádlottakkal. —• Gaerteert hatásrozottan felismerte. -- Orvosi vélemény Tisza haláláról. — Madnánszky Béla báró kihallgatása. *—* A Tisza-hangsor főtárgyalásának tizenhetedik napja. — A BoRei­w-vitában lejátszóatött tragédia fojtó atmoszférája ül® meg má­s törvényszéki termet abból az alkalomból, hogy, Almássy Deniz grófnő, a gyilkosság lefotersábk­ sebzett szivű korona­tanúja mondotta el szubjektív élményeit., A tárgya­lás előző napjain a bűnügy nyomán támadt poli­tikai fondorkodások voltak az uralkodó motívumok, ma pedig a szomorú október végi alkonyat esemé­nyei elevenedtek meg előttünk. Almássy Deniz, Tisza unokahuga és egyéniségének fanatikus hívője fájdalmasan bár, de éles körvonalakkal rekonstru­­lálta a gyilkosságot. A grófnő, aki egyúttal sértett is, mivel egy golyó­ megsebezte, egyszerű fekete ruhában jelent meg a bíróság előtt. A kérdésekre eleinte kissé el­­fogódottan, később azonban mindinkább beleérten az eseményekbe­n felel. A golyó, amely Tisza életét kioltotta, adja elő, az a felső lövés volt, amely az ő jobb füle mellett elhaladt s Tisza jobb lapockáját fúrta át. A lövést a sorrendben harmadik helyütt álló tettes teljesen zavartalanul, adta le. A lapocka-lövés úgy tö­rténhe­tett, hogy Tisza némileg hátratolta magát és fel­téve, hogy Pogány volt a tettes, kissé hátrább állott, mint ők. Számítása szerint három lövés érte, őt is három golyó súrolta, de lehet, hogy több lö­vés is történt, valószínűen négy-öt, de lehet, hogy hat is. A középső tettes Tiszával szemközt állott, fellépésnyire a baloldali­­és a jobboldali kissé távo­labb. A baloldali, aki Horvát-Sanovics lenne, a lö­vés idejében zártan állott. Hogy a lövés mégis bal­oldalról hatolt be, úgy magyarázza, hogy a gróf beszéd közben is mozgott.. A lövés eldördülésekor nagyot ugrott és rézsist esett le fejjel az ebédlő felé. Az elnöke felmutatja a grófnő előtt Pogánynak s egyik folyóiratban megjelent arcképét, sem erről, sem egy másik fényképről nem ismeri fel biztosan. A gyilkosság után konstatálták, hogy Tisza revol­vere eltűnt a jobboldali tükörről. Előadja, Tisza tudta, hogy egyetlen akadálya a forradalomnak. Mondta is, szeretne élni, hogy meg­mentse nemzetét. Előzően évekkel is kapott fenye­gető leveleket és készülő merényletekről barátai is figyelmeztették. A csendőrök aznap délután nem is látták, ők baráti körből akartak védelmet kérni, de Tisza ezt ellenezte. Délután három órakor a geszti uradalom titkára telefonon érdeklődött, hogy igaz-e a gyilkosság híte. Az elnök tudatja, hogy értesü­lése szerint egy csabai lap is már délután három órakor közölte a gyilkosságot. A grófnő határozottan emlékszik Gaertner Iu­ar­­cellre, aki délelőtt a villában járt, mialatt künn katonák várakoztak rá. Az az impressziója, hogy Gaertner csak kémkedett, gyilkos szándéka nem volt. Aznap nem tudtak, telefonálni. A gyilkosság előtt a villamos nem járt a környéken. Az ajtónál álló negyedik tettest nem figyelhette meg. Gaert­­nert mindjárt az első szembes­ítészei határon.-B­­an felismerte. A katonai főtárgyaláson Sztanykovszky alakjára emlékezett, Dobót kétségen felül fel­ismerte, Kérit azonban nem.. Az elnök megkérdezi, hogy most is felismerné-e Gaertnert? A grófnő végigjártatja tekintetét a vád­lottak padján, majd rámutat Gaertnerre: — Ez az, itt ül! A felismerés által kínosan érintett Gaertner az elnök utasítására felhúzza azt az esőköpenyt, ame­lyet a vád szerint a villában jártakor viselt. A grófnő kijelenti, hogy a kabát ugyanaz, ame­lyet a gyanús látogató viselt, vagy ahhoz teljesen hasonló. — A hangját is felismerem! — jegyzi meg. Majd Sztanykovszky áll a grófnő elé, aki kije­lenti: — Többször, szembesítettek vele, az alakja meg­felelő. Szilassy ügyész, tekintettel arra, hogy a gyil­kosok katonai ruhát viseltek, bejelenti, hogy ren­delkezésére áll egy katonaruha és katonasapka. A grófnő azonban tudatja, hogy már látta katona­­ruhában, de az alakját így is felismeri. Majd Hüttner áll elő. — Nem tudom felismerni! Ezután kéri , következik, akiről megállapítja, hogy a gyilkosság elkövetésekor ott járhatott ugyan, de nem bizonyos, hogy az első három között lehetett. Hogy künn kik voltak, azt nem tudja és azok szilhuettjét sem tudná felismerni. Közben Sztanykovszk­yt a vádlottak szobájában katonai ruhába öltöztették és igy kísérik be a te­rembe. Almássy Deniz így szólal meg a­ láttára: — Igen, megfelel a magassága. Akkor der­ékszíj volt rajta, de nem fontos, az arcot nem tudom meg­­ismerni . . . annak is Vékony arca volt. Az elnök kérdéseire ezután elmondja, hogy Ti­szát nem annyira a csőcseléktől, mint inkább a for­radalom vezetőitől féltették. A gyilkossággal kap­csolatos eseményként adja elő, hogy 1919 szeptem­ber 5-én Enyedi László detektívfelügyelő és Tót László detektív jártak nála Gyulán, amelyet akko­riban a románok tartottak megszállva. A detektí­vek kijelentették: felutazhat a fővárosba tanú­vallomást tenni, de háromszor is feltűnően hangoz­hatták, hogy megtagadhatja a feljövetelt. Mivel er­kölcsi kötelességének tartotta a tanuságtételt, ki­jelentette, hogy igenis fel akar utazni és ezért iga­zolványt kért a detektívektől, akik meg is ígérték, hogy nyolc napon belül kiállítják, de ennek elle­nére sem jelentkeztek. Végül is, miután négy hét múltán sem kapta meg az igazolványt,, Mardarescu román­ parancsnokhoz fordult, aki ki is állította. Ekként kitudódott, hogy nyilván nem a románo­kon múlt az igazolvány kiállítása, hanem a buda­pesti rendőrségen. Ez a körülmény azt a gondola­tot ébresztette benne, hogy egy hatalmi tényező van belekeverve az ügybe, nyilván Friedrich Ist­ván miniszterelnök. Az elnök erre megkérdezi: — Méltóságod ezt a gyanúját Friedrich ellen ígr,­ébként nem tudja alátámasztani? Csak ebből látja nyilvánvalónak azt, hogy Friedrich el akarta tussolni a nyomozást és az ön kihallgatását? A grófnő azt válaszolja, hogy, azonnal mondotta a környezetének, hogy valamilyen hatalmi ténye­zőnek benne kell lennie az ügyben, mert kihallga­tásának késleltetése különben senkinek sem állott érdekében. A lapokból akkoriban még nem olvasta, hogy Friedrichet felbújtással gyanúsítják, annál inkább sem, mert Friedrichet akkoriban még hallo­másból sem ismerte. A gyanúja csak egy hatalmi tényezőre irányult, mert Engedi detektívfelügyelő „quasi“ — mondja — a szájába adta, hogy tagadja meg a tanúvallomást. Az elnök feladja a kérdést: Fentartja méltósá­god Friedrich elleni gyanúját még abban az eset­ben is, ha az bizonyul be, hogy ő akkor mint mi­niszterelnök intézkedett a nyomozás erélyes lefoly­tatása iránt? A grófnő kijelenti, hogy gyanúját ennek elle­nére is fentartja. Ezután Szilassy ügyész, Gaertner szerepére vo­natkozóan kért több felvilágosítást. Kéri kérdésére a grófnő megállapítja, hogy az ő nevét a gyilkos­sággal kapcsolatosan 1919 őszén hallotta először. Majd Fényes László kérdezősködik. Ennek so­rán megkéri az elnök, hogy érdeklődjék a grófnő­től, aki a szembesítések során látóképességének ki­próbálásakor a tárgyalóterem közönsége soraiban Balogh Jenő volt igazságügyi minisztert vélte föl­fedezni, látja-e most is? A grófnő révedezve néz körül a teremben, vé­gül is kitűnik, hogy Miskolay királyi ügyészt té­vesztette össze a volt igazságügyminiszterrel. Majd Gaertner kérdéseire előadta, hogy őt (Gaertnert) déli 12 órakor látta a villában. Ezután a védők kérdéseire került a sor. Szilassy ügyész a grófnő meghiteltetését kérte, amihez a védők is hozzájárultak. A grófnő letette az esküt. A bíróság ezután rövid szüntetet rendelt el. A tárgyalás folytatásakor az elnök kijelenti, hogy a mai tárgyaláson Radvánszky Béla báró dr. és Hazslinszky Hugó dr. és valószínűen még több tanú kihallgatására sor kerül. Felolvassa a rendőrség átiratát, amely szerint a Tisza-ügy nyomozási ira­tai és az orvosi véleményt magában foglaló akta, elveszett. Ezért orvos-szakértőként Radvánszky Bé­lát és Hazslinszky Hugót hallgatják ki, akik a gyil­kosság után megvizsgálták a tetemet. Kéri a grófnő vallomására vonatkozóan több észrevételt tett, Gaertner pedig erélyesen tiltakozott az elhangzott terhelő állítások ellen. Radvánszky Béla báró dr­. az elnök kérdéseire elmondta, hogy orvos és nagybirtokos, a Tisza­­család rokona. A gyilkosság hírének vétele után a villába sietett. A holttestet ott Hazslinszky doktor­ral megvizsgálta. A jobboldali lapocka hátulsó ré­szén volt a lövés bemeneteli nyilasa. A golyó csont­­törmelékeket ragadott magával. Az­ arc sápadtsá­gából ítélve úgy hiszi, hogy néhány percen belül elvérzés következtében állott be a halál. A hasfal sérülését is megnézték, ez nem volt annyira lénye­ges, mint a másik. A golyó Tisza óráját is össze­zúzta. A rendőri bizottság látogatása után egy Sas nevű hadnagy jelent meg a villában, a hadügy­miniszter megbízásából. Véleménye szerint a­­halá­los lövést a gyilkosok közül az adta le, aki közé­pen, vagy jobbra állott. Végül Hünchich Károly dr. törvényszéki orvos­­szakértő intézett néhány kérdést Stadvánszky báróhoz. A tárgyalást holnap folytatják. w­ifi -if I A magyarság szervezkedése a Felvidéken. Nagygyűlés Galántán és Érsekujvárott. — A csehek maguk ássák meg saját államuk _jRfi*f2f¥. (A. Nemzeti tudósítójától.) Béklyóba verték la Felv­idékm*tfyarságát, kemény, kegyetlen kötelet ifontalojW^Tiogy moccanni se tudjon. A bilincs már a cseh iga alatt nyögő rab-magyar ajkán kibuggyant a szó. Két gyűlést tartottak most a fel­vidéki magyarok. Az­ egyiket a keresztény-szocialista párt rendezte Galántán. Leh­el­ Jenő, a bátorhangú képviselő tar­tott beszámolót. Ha a csehek, úgymond, nem lát­nak túl az orrukon, eléri őket a végzet, amelyet megérdemelnek és­­ők maguk­­ássák meg saját álla­muk sírját. Súlyos szavakkal ostorozta a cseh kor­mány magyarellenes intézkedéseit. Végül összetar­tásra buzdította elszakított véreinket. Soha ne fe­ledjék el, — mondotta — hogy önök magyarok,­­ hogy önök tagjai egy nemes, fenséges nagy család­nak, melynél­ szebbet, nemesebbet a jó Isten az egész világon nem teremtett. Az összetartás meg­hozza azt az időt, — fejezte be beszédét — amikor a magyar név és magyar dicsőség majd újra régi fényében ragyog. A másik gyűlés Érsekújváron volt. Erről az­ alábbi jelentés számol be: Az országos magyar kis­gazda és kisiparos párt nagygyűlésén Szentiványi József képviselő felszólalása után Boldoghy Gyula, a komáromi ipartestület elnöke mondott beszédet. Füssy Kálmán üdvözölte a párt szervezkedését. Beszédének azt a részét, ahol a trianoni békeszer­ződésben megállapított kisebbségi jogokról beszélt, a cseh cenzúra a lapokból törölte. Teld­ A. Sándor, a rimaszombati körlet elnöke fogadalmat tett, hogy erős hittel, akarattal fogják szolgálni a felvidéki magyarság érdekeit. Varga-Orosz János jogokat követelt a Felvidéken élő magyarság részére. Var­­tassy Géza hangoztatta, hogy Wilson 14 pontjáról mindenki azt hitte, hogy a szenvedések végét, a szeretet, és megértés szebb jövőjét­­jelenti. Megszü­letett ugyan a béke, de bölcsőjénél a háború során állottak, mert a haladás helyett rabszolgaságot ho­zott. 3

Next