Nemzeti Ujság, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-10 / 125. szám

Könyvek körül. Furcsa vendég. ' (Nadányi Zoltán verseskönyve.) Lírának meglepően vaskos kötet. Második köny­ve egy fiatal erős tehetségű nagyváradi költőnek, aki már első kísérleteivel­­is meglepő hangokat ütött meg. A kötet címe Fimnesa vendég és a költő önmagát" érti ez alatt az elnevezés alatt. Ő maga azt már szak furcsa vendége a mának, az ittnek, a jelennek térben és időben. A lelke a múltak szí­nes álomfátylain mereng, a szeme a­ jövő kápráza­­taiba réved. Romantikus rajongó lakik benne, szí­nes szertelen szépségekre láta vít-tulajdon finoman rezdülő idegbúrjainak lantosa, aki összes érzékei­nek asszociatív orchesterét zen­gili bele egy-egy versébe.­ De hiába csillog romantikus látások százszinti képeivel, hiába keresi távol szemhatá­rok tündöklő látomását, hiába lendül holdsugáron kísértetjárások mesebeli tájaira vagy hiába szá­guld képzelete repülőgépen exotikus égövek, felé, hiába ölelkezik verseiben Szalonta Honkonggal és Szingapúrral, Nadányi maga mégis minden izé­vel az ittbe, a mába, a jelenbe rögződött, minden színe­ a­­magyar vidék, színeiből sarjadt ki, minden viziós­ ködön átcsillámlik a magyar falu tiszta napfényes világítása.’ Nadányi ma körülbelül középütt áll két erősen dekadens, de mély lírájú költő,: Babits Mihály és Kosztolányi Dezső között. Rá lehet tapintani a ro­­konvonásokra. Az artiszikumra való erős haj­landóság Babits öröksége, a víziókba oltott múlt, a gyermekkor naivitása dekadens érzel­mess­égre váltva, Kosztolányi-hatás. De Nadányi útja mégis elválik , attól az irányzattól, amelynek Babits és­­ Kosztolányi tulajdonképpen csak két különböző­­ dinamikájú képviselője. A különbség az elindulás-­­ ban van, Nadányi egy generációval fiatalabb annál a nemzedéknél, amely a Holnappal az új magyar irodalom ébredését harangozta be. Ez a költői nemzedék a magyar naturalizmus éles napsütése, az egészség jóllakott irodalma után szenvedélyes hévvel vetette rá magát minden beteg, kisértetes­, titokzatos szépségre: ez az akut dekadencia. A mai generáció, még­ mindig nem a legújabb, ugyan­ már a dekadenciából indult el, s lassan kint a világos­ság, a tisztultabb látás felé igyekszik. A dekadens betegség úgy lát­szik kiélte magát és a vírusa el­­csenevészedett. Nadányi már a dekadenciának is furcsa vendége s újra kimerészkedik, a napfényre, amely még szebbé és gazdagabbá­ teszi azt a szin­­bőséget, amelyet először az igazi dekadensek bű­vös lámpája vetített a lélek vásznára. Ezért­ érzik már Nadányiban olyan­ erősen a magyarság is, amely elvitázhatatlan couleur local minden költeményén és talán nem is legerősebben érezhető a kifejezetten magyar érzésétől fűtött irredenta verseken. • A kötet gazdag, színes, csupa változat - Férfias erő és gyermekes finomság játszanak bujósdit a verseiben. A népmesék hangja, a modern verse­lés­i gaffinemant illatos fürdőiben meglocsolva. Gondosság, szeretet mindenütt, mintha meleg­ ott­­hont keresne minden versében ez a furcsa vendég. (km.) : Pannonhalma. A magyar kultur-munkában ezer év óta hivatá­suk keretén belül az első sorokban harcolnak, dol­goznak önzetlenül Pannonhalma lakói. Tanítják és nevelik az ifjú nemzedéket a haza hasznos polgá­raivá, de másik kezükben toll van és művelik a tu­dományokat és irodalmat, amint ezer évvel ezelőtt elől jártak «ránt irtát­!,' «ugari törni., ^...... ..« Pannonhalma lakói, munkás szerzetesei, nem hi­valkodásból, hanem a becsülettel végzett munkából származó öntudattal a magyarság elé állnak és ki­tárják szívüket-lelküket a Pannonhalmi Szent Bene­dek-rend története című hatalmas, 14 kötetes mun­kában, melynek befejező kötete most jelent meg. Ha nem tenné keserűvé kenyerünket elszakított testvé­reink házakivánó siránkozása, ha nem a minden­napi kenyér megszerzése venné igénybe minden erőnket, e munka befejezése irodalmi ünneppé magasztosulna. De most a magyar bencések szeré­nyen, lelkületükhöz híven jelentik szerzetesi egy­szerűséggel, hogy befejezték azt, amit húsz és egy­néhány évvel ezelőtt megkezdettek és szinte ettől félve, hogy­ meglátja őket valaki, teszik le a Haza oltárára áldozatukat, agyuk, szorgalmuk, kitartó munkájuk gyümölcsét Oly irodalmi esemény e munka befejezése, hogy a napisajtó nem mehet el szótlanul mellette. Nem bírálni, a munka értékét megállapítani akarjuk ez alkalommal, ezt mások tegyék meg, hanem hivatásunkhoz mérten a nyil­vánossággal akarjuk közölni az eseményt. Mikor még Magyarország ezeréves fennállását készült megünnepelni, ez ünnepből ki akarta venni részét a magyar bencések rendje , is. A rend 1890. augusztus 21—22. tartott nagykáptalanán Acsay Fe­­renc, akkor még esztergomi tanár, később a győri főgimnázium nagynevű igazgatója indítványozta a rend­.oknyomozó történetének megírását. Az indít­vány lelkes visszhangra talált, annyival inkább, mert a rend is készült megünnepelni magyar földön való megtelepedésének 900 éves jubileumát, amely egybeesett a magyar kereszténység jubileumával. A munka lázasan megindult: megjelölik a célt, kiosztják a munkát a rendtagok közt és ezek elszé­­lednek a levéltárakba, hogy­ hangyaszorgalommal összegyűjték a szükséges adatokat. Paristól Monte- Croisoig felkutatnak minden helyet, ahol csak ad­a- * \ /d0^ i H^Z! PÉL0ÁNY pVwu-~- ' : Ara': 2 korona» ^Tértek, 1021 ^^4 to. * in­ év/. 123. s«. NEMZETI ÚJSÁG «IllllllJllllif>HIIIlltllllIllllH:illlll!iI!IIIIHIIll!llllllllllliltH!illlllflllll!llllltllllllllIltlillllifllHI1IIIIIHNIHIIHfllflHfH«ltlIllllllllllitniltlllllimillHllllllllfllllllll!l!IUI!lilillIllllliMII>t!llllltlbllliimtMi!l!l|[!i£ Szerkesztőség:Honvéd­ u. 10.Telef.:Józs.65, Józs.66,5-67. Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., 5-68, 5-69. Éjjeli telef.: 75-88 és 75-31. — Kiadóhivatal: KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor­ Egyes szám Honvéd­ utca 10. Telefon: 5-67,5-63. Reklamáció: 19-25. 2 korona« — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint» Cselekvés útján. Ha.. elsorvadna a magyar kirfura," vele pusz­tulna el a magyarság is a kele­ti analfabétaság tengerében. Elmerülnénk a­ céltalan, a puszta animális életet élő csoj­danépek óceánjában, amelynek egymás ellen­ való fenekedésétől há­­borog egy fél Ázsiára és fél Európára kiterje­dő kietlenül nagy Balkán." Hogy nekünk Arany Jánosunk, Petőfink, Munkácsink, Ma­dáchu­nk, Szinnyey-Mersénk, Erkelünk, Liszt Ferencünk, Bólyay Farkasunk és Eötvös Lo­­rántunk van; hogy nekünk népművészetünk, zenénk, háziiparunk, fúró-faragó, ezermester­kedő s minden környező népfajoknál maga­sabb életstandard szerint élő népünk van; hogy a magyar tudomány, művészet és költészet örökértékű alkotásokat adott az emberiség kultúrájának, de maga a magyar népi kultúra is egyetemes emberi érték: ez a mi igazolá­sunk és a mi hivatásunk kelet kapujában. A 120 esztendős kolozsvári színház kulturhis­­tóriát csinált Erdélyben s ez több jogot ad ne­künk Erdély birtokára és magasabb válasz­falat húz közénk és a kulturátlan Románia közé, mint az a fegyver, ami véletlenül a „hó­­ditó­k“ részére döntötte el a „győzelmet“. Bó­lyay János Marosvásárhelyen döntötte meg az enklidesi geometriát s ennek a zseni­ óriás­nak alkotása nagyobb igazolásunk, mint Hor­­muzuki oláh históriájának minden légből ka­­prott és világgá röpített kitalálása­ Román és szerb „hódítók“ nyelvén nem írtak még egyet­len könyvet, román és szerb kézzel nem festet­tek és nem faragtak még egyetlen műalkotást sem, apai közkincse volna a világ-kulturának. A magyar tudomány, a magyar művészet­ meg­­dönth­etetlen és örök alkotásokkal irta be létünk igazolását a világ kulturbietóriájának lapjaira s Európa keletén nem a fegyver volt, a civili­­záció végvára, háttéri a magyar iskola.' Aki ez­t a­ várat megdönti, elsöpri vele a magyar­ságot. Aki megerősíti, kiépíti, és fentartja, egy színnel pompásabbá, egy virággal éke­sebbé teszi a kultúrvilágot. A magyarságnak a kultúrpolitika tehát nem politika, hanem életszükséglet kultúra nélkül élni, a meglévőt elsorvasztani annyit jelen­tene, mint beleolvadni a Balkánba, kiadni kezünkből a legerősebb fegyvert, lemondani a legszebb díszről, leszállani az alacsonyabb életnívóra, felhúzni a­­bocskort, meghúzódni a szalmafedelű viskó alatt, condrába öltözni, felhagyni a cifraszürre rálehelt magyar ére I­zésben való örömmel, letenni a tollat, puskát ragadni és élni vaduk gondolat nélkül, csorda módon, a komitázsi kultúra vérbosszújának törvényei szerint . • Ez volna a pusztulás útja s ezt a képlet csak azért rajzoljuk meg, hogy lássuk, mi az, amit nem akarunk. Nem akarunk lemondani arról a k­ul­t­urbirtokállomá­nyról, ami a mienk, népünk magasabb életnívójáról s ebből kisarjadó nagy, kulturértékről, ami már nemcsak a miénk, hanem mindenkié ezen a világon, aki a magyar szó, a magyar zene, a magyar gondolat művé­szetén gyönyörködni tud. Ez a gondolat festi alá a kultusztárca költ­ségvetési vitáját a nemzetgyűlésen s ez volt pillére annak a beszédnek is, amelyet Vass József miniszter mondott el a magyar pa­rla-­ menti élet legszebb idejére emlékeztető vitá­ban. Vass, József hatalmas egyéniségéből su­gárzott ki ennek a napnak fénye és gondolat-, gazdagsága. Ama kevesek között, akiknek puszta jelenléte is megilletődést követel, Vass József markáns egyénisége jár elől ma a ma­gyar közélet egyébként eléggé sivár mezején. Ahogy a kultusztárca ügyeiről beszélnek, ami­lyen féltő gonddal közelednek súlyos problé­mákhoz, amennyire a helyzethez mért színvo­nalon­ igyekszik a vita megtartani azt a méltó­ságot, ami a magyarság legszentebb ügyeit megilleti — ebben, mind része van Vass Jó­zsef karakterisztikus alakjának, azzal a gond­dal, hozzáértéssel és szent szeretettel, ami őt a magyar kultúra oltáránál a nagy nemzeti ér­dekek szolgálatára hevíti. Ez a par excellep­ee parlamenti­ szónok mélységes emberi érzések húrjait tudta, megütni, mikor az iskoláról, a magyar népművelődésr­ől beszélt. Vass­­József tudja és érzi, hogy mit jelent a mi jövendőnk­­ben minden tanyai iskola, amely írni­ és ol­vasni tinit, miként kell megtisztítani a ma­gyar kulturtalajt, hogy új virágokat és új éle­tet teremjen a magyar faj jövendője számára. Az iskola, az egyetem, a művészet egységes, kultur­ koncepciójának körvonalait vetítette Vass József a magyar nemzetgyűlés lelki szemei f elé. Úgy éreztük, hogy csak áldás fa­kadhat a cselekvő kereszténység új reménye­ket fakasztó ígéretének nyomában. (htm.) Prága, június 0. A román és cseh kormány meg­egyeztek a cseh köztársaság és a román királyság közt megkötött védelmi szövetségi egyezség szöve­gében. Az egyezményt a cseh­ köztársaság képvise­letében Veverka Ferdinand bukaresti Cseh követ és meghatalmazott miniszter, Románia nevében pe­dig Take­ Ionescu külü­gyi miniszter-ipták alá. Az egyezmény szén ut: 1. ,J-ra Magyarország anélkül, hogy provokál­ták volna, a magas szerződő felek valamelyike ellen támadást kísérelne meg, a második fél kö­telezi magát, hogy a megtámadott félnek­ védel­mére kel azokkal az intézkedésekkel, amelyek a szerződés 1. cikkelyében szerepelnek. 2. A cseh köztársaság és­­a román királyság illetékes szakközegei kölcsönös megegyezéssel a később megkötendő katonai egyezségben hatá­rozzák meg, a jelen egyezség végrehajtására fel­tétlenül szükséges intézkedéseket. 3. A magas Szerződő felek egyike sem köbdet valamely harmadik hatalommal szövetséget anél­kül, hogy erről a másik felet értesítette volna. 4. A két kormány, hogy béketörekvéseikben­­­egegyezőleg járhassanak, és­­kötelezi magát, hogy egyezséget köt külügyi politikájuknál, a Magyarországhoz való viszonyuk kérdésében való szabályozásáról. . 5. Ez az egyezség két évig marad érvényben, a ratifikálási okmányok kicserélésének napjától .. számítva. Ennek az időtartamnak elteltével ezt az egyezséget bármely szerződő fél felmond­hatja, de a felmondás után is még hat hónapig érvényben marad. 6. Ezt az egyezséget közölni fogják a népszer­vetséggel. A szerződést Bukarestben április hó 23-án írták alá. — —Mrowmimim­.iiu.Ji i.i'ni»v­uw­ « Román-eseti védelmi gBwlett Magyarország ellen. Csehország és Románia egymás nélkül nem köthetnek szövetséget. A Magyar­­országgal szemben követendő politikájukról külön egyezséget kötnek. A bukaresti szerződés szövege.

Next