Nemzeti Ujság, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-10 / 125. szám
Könyvek körül. Furcsa vendég. ' (Nadányi Zoltán verseskönyve.) Lírának meglepően vaskos kötet. Második könyve egy fiatal erős tehetségű nagyváradi költőnek, aki már első kísérleteivelis meglepő hangokat ütött meg. A kötet címe Fimnesa vendég és a költő önmagát" érti ez alatt az elnevezés alatt. Ő maga azt már szak furcsa vendége a mának, az ittnek, a jelennek térben és időben. A lelke a múltak színes álomfátylain mereng, a szeme a jövő káprázataiba réved. Romantikus rajongó lakik benne, színes szertelen szépségekre láta vít-tulajdon finoman rezdülő idegbúrjainak lantosa, aki összes érzékeinek asszociatív orchesterét zengili bele egy-egy versébe. De hiába csillog romantikus látások százszinti képeivel, hiába keresi távol szemhatárok tündöklő látomását, hiába lendül holdsugáron kísértetjárások mesebeli tájaira vagy hiába száguld képzelete repülőgépen exotikus égövek, felé, hiába ölelkezik verseiben Szalonta Honkonggal és Szingapúrral, Nadányi maga mégis minden izével az ittbe, a mába, a jelenbe rögződött, minden színe amagyar vidék, színeiből sarjadt ki, minden viziós ködön átcsillámlik a magyar falu tiszta napfényes világítása.’ Nadányi ma körülbelül középütt áll két erősen dekadens, de mély lírájú költő,: Babits Mihály és Kosztolányi Dezső között. Rá lehet tapintani a rokonvonásokra. Az artiszikumra való erős hajlandóság Babits öröksége, a víziókba oltott múlt, a gyermekkor naivitása dekadens érzelmességre váltva, Kosztolányi-hatás. De Nadányi útja mégis elválik , attól az irányzattól, amelynek Babits és Kosztolányi tulajdonképpen csak két különböző dinamikájú képviselője. A különbség az elindulás- ban van, Nadányi egy generációval fiatalabb annál a nemzedéknél, amely a Holnappal az új magyar irodalom ébredését harangozta be. Ez a költői nemzedék a magyar naturalizmus éles napsütése, az egészség jóllakott irodalma után szenvedélyes hévvel vetette rá magát minden beteg, kisértetes, titokzatos szépségre: ez az akut dekadencia. A mai generáció, még mindig nem a legújabb, ugyan már a dekadenciából indult el, s lassan kint a világosság, a tisztultabb látás felé igyekszik. A dekadens betegség úgy látszik kiélte magát és a vírusa elcsenevészedett. Nadányi már a dekadenciának is furcsa vendége s újra kimerészkedik, a napfényre, amely még szebbé és gazdagabbá teszi azt a szinbőséget, amelyet először az igazi dekadensek bűvös lámpája vetített a lélek vásznára. Ezért érzik már Nadányiban olyan erősen a magyarság is, amely elvitázhatatlan couleur local minden költeményén és talán nem is legerősebben érezhető a kifejezetten magyar érzésétől fűtött irredenta verseken. • A kötet gazdag, színes, csupa változat - Férfias erő és gyermekes finomság játszanak bujósdit a verseiben. A népmesék hangja, a modern verselési gaffinemant illatos fürdőiben meglocsolva. Gondosság, szeretet mindenütt, mintha meleg otthont keresne minden versében ez a furcsa vendég. (km.) : Pannonhalma. A magyar kultur-munkában ezer év óta hivatásuk keretén belül az első sorokban harcolnak, dolgoznak önzetlenül Pannonhalma lakói. Tanítják és nevelik az ifjú nemzedéket a haza hasznos polgáraivá, de másik kezükben toll van és művelik a tudományokat és irodalmat, amint ezer évvel ezelőtt elől jártak «ránt irtát!,' «ugari törni., ^...... ..« Pannonhalma lakói, munkás szerzetesei, nem hivalkodásból, hanem a becsülettel végzett munkából származó öntudattal a magyarság elé állnak és kitárják szívüket-lelküket a Pannonhalmi Szent Benedek-rend története című hatalmas, 14 kötetes munkában, melynek befejező kötete most jelent meg. Ha nem tenné keserűvé kenyerünket elszakított testvéreink házakivánó siránkozása, ha nem a mindennapi kenyér megszerzése venné igénybe minden erőnket, e munka befejezése irodalmi ünneppé magasztosulna. De most a magyar bencések szerényen, lelkületükhöz híven jelentik szerzetesi egyszerűséggel, hogy befejezték azt, amit húsz és egynéhány évvel ezelőtt megkezdettek és szinte ettől félve, hogy meglátja őket valaki, teszik le a Haza oltárára áldozatukat, agyuk, szorgalmuk, kitartó munkájuk gyümölcsét Oly irodalmi esemény e munka befejezése, hogy a napisajtó nem mehet el szótlanul mellette. Nem bírálni, a munka értékét megállapítani akarjuk ez alkalommal, ezt mások tegyék meg, hanem hivatásunkhoz mérten a nyilvánossággal akarjuk közölni az eseményt. Mikor még Magyarország ezeréves fennállását készült megünnepelni, ez ünnepből ki akarta venni részét a magyar bencések rendje , is. A rend 1890. augusztus 21—22. tartott nagykáptalanán Acsay Ferenc, akkor még esztergomi tanár, később a győri főgimnázium nagynevű igazgatója indítványozta a rend.oknyomozó történetének megírását. Az indítvány lelkes visszhangra talált, annyival inkább, mert a rend is készült megünnepelni magyar földön való megtelepedésének 900 éves jubileumát, amely egybeesett a magyar kereszténység jubileumával. A munka lázasan megindult: megjelölik a célt, kiosztják a munkát a rendtagok közt és ezek elszélednek a levéltárakba, hogy hangyaszorgalommal összegyűjték a szükséges adatokat. Paristól Monte- Croisoig felkutatnak minden helyet, ahol csak ada- * \ /d0^ i H^Z! PÉL0ÁNY pVwu-~- ' : Ara': 2 korona» ^Tértek, 1021 ^^4 to. * in év/. 123. s«. NEMZETI ÚJSÁG «IllllllJllllif>HIIIlltllllIllllH:illlll!iI!IIIIHIIll!llllllllllliltH!illlllflllll!llllltllllllllIltlillllifllHI1IIIIIHNIHIIHfllflHfH«ltlIllllllllllitniltlllllimillHllllllllfllllllll!l!IUI!lilillIllllliMII>t!llllltlbllliimtMi!l!l|[!i£ Szerkesztőség:Honvéd u. 10.Telef.:Józs.65, Józs.66,5-67. Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., 5-68, 5-69. Éjjeli telef.: 75-88 és 75-31. — Kiadóhivatal: KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor Egyes szám Honvéd utca 10. Telefon: 5-67,5-63. Reklamáció: 19-25. 2 korona« — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint» Cselekvés útján. Ha.. elsorvadna a magyar kirfura," vele pusztulna el a magyarság is a keleti analfabétaság tengerében. Elmerülnénk a céltalan, a puszta animális életet élő csojdanépek óceánjában, amelynek egymás ellen való fenekedésétől háborog egy fél Ázsiára és fél Európára kiterjedő kietlenül nagy Balkán." Hogy nekünk Arany Jánosunk, Petőfink, Munkácsink, Madáchunk, Szinnyey-Mersénk, Erkelünk, Liszt Ferencünk, Bólyay Farkasunk és Eötvös Lorántunk van; hogy nekünk népművészetünk, zenénk, háziiparunk, fúró-faragó, ezermesterkedő s minden környező népfajoknál magasabb életstandard szerint élő népünk van; hogy a magyar tudomány, művészet és költészet örökértékű alkotásokat adott az emberiség kultúrájának, de maga a magyar népi kultúra is egyetemes emberi érték: ez a mi igazolásunk és a mi hivatásunk kelet kapujában. A 120 esztendős kolozsvári színház kulturhistóriát csinált Erdélyben s ez több jogot ad nekünk Erdély birtokára és magasabb válaszfalat húz közénk és a kulturátlan Románia közé, mint az a fegyver, ami véletlenül a „hóditók“ részére döntötte el a „győzelmet“. Bólyay János Marosvásárhelyen döntötte meg az enklidesi geometriát s ennek a zseni óriásnak alkotása nagyobb igazolásunk, mint Hormuzuki oláh históriájának minden légből kaprott és világgá röpített kitalálása Román és szerb „hódítók“ nyelvén nem írtak még egyetlen könyvet, román és szerb kézzel nem festettek és nem faragtak még egyetlen műalkotást sem, apai közkincse volna a világ-kulturának. A magyar tudomány, a magyar művészet megdönthetetlen és örök alkotásokkal irta be létünk igazolását a világ kulturbietóriájának lapjaira s Európa keletén nem a fegyver volt, a civilizáció végvára, háttéri a magyar iskola.' Aki ezt a várat megdönti, elsöpri vele a magyarságot. Aki megerősíti, kiépíti, és fentartja, egy színnel pompásabbá, egy virággal ékesebbé teszi a kultúrvilágot. A magyarságnak a kultúrpolitika tehát nem politika, hanem életszükséglet kultúra nélkül élni, a meglévőt elsorvasztani annyit jelentene, mint beleolvadni a Balkánba, kiadni kezünkből a legerősebb fegyvert, lemondani a legszebb díszről, leszállani az alacsonyabb életnívóra, felhúzni abocskort, meghúzódni a szalmafedelű viskó alatt, condrába öltözni, felhagyni a cifraszürre rálehelt magyar ére Izésben való örömmel, letenni a tollat, puskát ragadni és élni vaduk gondolat nélkül, csorda módon, a komitázsi kultúra vérbosszújának törvényei szerint . • Ez volna a pusztulás útja s ezt a képlet csak azért rajzoljuk meg, hogy lássuk, mi az, amit nem akarunk. Nem akarunk lemondani arról a kulturbirtokállományról, ami a mienk, népünk magasabb életnívójáról s ebből kisarjadó nagy, kulturértékről, ami már nemcsak a miénk, hanem mindenkié ezen a világon, aki a magyar szó, a magyar zene, a magyar gondolat művészetén gyönyörködni tud. Ez a gondolat festi alá a kultusztárca költségvetési vitáját a nemzetgyűlésen s ez volt pillére annak a beszédnek is, amelyet Vass József miniszter mondott el a magyar parla- menti élet legszebb idejére emlékeztető vitában. Vass, József hatalmas egyéniségéből sugárzott ki ennek a napnak fénye és gondolat-, gazdagsága. Ama kevesek között, akiknek puszta jelenléte is megilletődést követel, Vass József markáns egyénisége jár elől ma a magyar közélet egyébként eléggé sivár mezején. Ahogy a kultusztárca ügyeiről beszélnek, amilyen féltő gonddal közelednek súlyos problémákhoz, amennyire a helyzethez mért színvonalon igyekszik a vita megtartani azt a méltóságot, ami a magyarság legszentebb ügyeit megilleti — ebben, mind része van Vass József karakterisztikus alakjának, azzal a gonddal, hozzáértéssel és szent szeretettel, ami őt a magyar kultúra oltáránál a nagy nemzeti érdekek szolgálatára hevíti. Ez a par excellepee parlamenti szónok mélységes emberi érzések húrjait tudta, megütni, mikor az iskoláról, a magyar népművelődésről beszélt. VassJózsef tudja és érzi, hogy mit jelent a mi jövendőnkben minden tanyai iskola, amely írni és olvasni tinit, miként kell megtisztítani a magyar kulturtalajt, hogy új virágokat és új életet teremjen a magyar faj jövendője számára. Az iskola, az egyetem, a művészet egységes, kultur koncepciójának körvonalait vetítette Vass József a magyar nemzetgyűlés lelki szemei f elé. Úgy éreztük, hogy csak áldás fakadhat a cselekvő kereszténység új reményeket fakasztó ígéretének nyomában. (htm.) Prága, június 0. A román és cseh kormány megegyeztek a cseh köztársaság és a román királyság közt megkötött védelmi szövetségi egyezség szövegében. Az egyezményt a cseh köztársaság képviseletében Veverka Ferdinand bukaresti Cseh követ és meghatalmazott miniszter, Románia nevében pedig Take Ionescu külügyi miniszter-ipták alá. Az egyezmény szén ut: 1. ,J-ra Magyarország anélkül, hogy provokálták volna, a magas szerződő felek valamelyike ellen támadást kísérelne meg, a második fél kötelezi magát, hogy a megtámadott félnek védelmére kel azokkal az intézkedésekkel, amelyek a szerződés 1. cikkelyében szerepelnek. 2. A cseh köztársaság ésa román királyság illetékes szakközegei kölcsönös megegyezéssel a később megkötendő katonai egyezségben határozzák meg, a jelen egyezség végrehajtására feltétlenül szükséges intézkedéseket. 3. A magas Szerződő felek egyike sem köbdet valamely harmadik hatalommal szövetséget anélkül, hogy erről a másik felet értesítette volna. 4. A két kormány, hogy béketörekvéseikbenegegyezőleg járhassanak, éskötelezi magát, hogy egyezséget köt külügyi politikájuknál, a Magyarországhoz való viszonyuk kérdésében való szabályozásáról. . 5. Ez az egyezség két évig marad érvényben, a ratifikálási okmányok kicserélésének napjától .. számítva. Ennek az időtartamnak elteltével ezt az egyezséget bármely szerződő fél felmondhatja, de a felmondás után is még hat hónapig érvényben marad. 6. Ezt az egyezséget közölni fogják a népszervetséggel. A szerződést Bukarestben április hó 23-án írták alá. — —Mrowmimim.iiu.Ji i.i'ni»vuw « Román-eseti védelmi gBwlett Magyarország ellen. Csehország és Románia egymás nélkül nem köthetnek szövetséget. A Magyarországgal szemben követendő politikájukról külön egyezséget kötnek. A bukaresti szerződés szövege.