Nemzeti Ujság, 1921. július (3. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

2 M belgrádi bombamerénylet, % ^^___________________ r1 megzavart jugoszláv alkotmányünnep. — Bombát dobtak a trónörökös kocsija elé. — A tettes állítólag délvidéki szerb kommunista. « (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Szerdán délelőtt bombamerénylet történt Belgrádban Sándor régensherceg ellen. A merénylő nem érte el célját, Szerbia leendő királya sértetlen maradt. A gaztett fölött mi is pálcát törünk, mert szerintünk megengedhetetlen, hogy fana­tikus emberek, önként vagy másoktól föl­­bujtva, embertársaik életére törjenek. E tekin­tetben az uralkodók és a miniszterek sem le­hetnek kivételek és mi akkor is elítéljük a gyilkos szándékot, ha az hozzánk ellenséges indulatú állam ügyeinek vezetői ellen irányul. Szerbiában, sajnos, más az etnikai fölfogás. Még élénken emlékezünk, mily leplezetlen öröm fogadta az 1914-iki szerajevói merényle­tet, amelynek Ferenc Ferdinánd és hitvese estek áldozatul. És emlékezünk 1903 májusára, amikor a radikális párttal egyetértő tisztek a belgrádi palotában meggyilkolták „ Sándor királyt, az Obrenovics-dinasztia utolsó sarjai feleségével együ­tt, hogy utat nyissanak a trónra a Kar­agy­orgy­i Kieseknek. Szerbia mos­tani miniszterelnöke, Pastes Miklós, a meg­mondhatója, hogy a zajcsári üsszesknyestől kezdve, amikor neki külföldre kellett szöknie, Knezovics Gyuló 1999-iki merényletéig, ami­kor őt is halálra ítélték, hányszor kísérelték meg kioltani Milán király életéit A szerb tör­ténelem lapjai véresek a politikai gyilkossá­goktól és Sándor régenshercegnek tudnia kell, hogy nagyatyját, Karagyornyevics Sándort, a pesti törvényszék 1868-ban húsz évi börtönre ítélte el Obrenovics Mihály fejedelem megöle­­tése miatt. A legfelsőbb bíróság felmentette ugyan, de az európai közvélemény előtt épp úgy felelős maradt a topcsiden bűntényért, mint fia, a ma uralkodó Péter király Obreno­­■vics Sándor haláláért. Jusson eszünkbe, hogy az angol kormány szankcionálta a közvéle­mény ítéletét azzal, hogy a bűntény után két évig nem küldött követet Péter király udvar! Mindezeket csak azért elevenítjük föl, hogy frigízért tessü­k: odalent nem lehet általános el­­képzedés a merénylet miatt és sem a Kara­­gyorgyevics-család tagjai, sem Pasics minisz­terelnök nem csodálkozhatnak, hogy másnak is eszébe jut a gyilkolás. A föltűnő csak az, hogy a merénylet épp azon a napon történt, amikor Szerbia az új al­kotmányt ünnepelte, azt az alkotmányt, amely Jugoszlávia köpenyege alatt megvalósította a szerbek imperialisztikus álmait. A merénylő szerb ember, tehát az ő bombavetése tiltakozás az új államforma ellen. Mindegy, hol született: Horvátországban, Boszniában vagy Magyar­­országtól elannektált részeken, ez az ember kétségbevonhatalanul szerb eredetű és mint ilyen követte el merényletét. A belgrádi hiva­talos jelentések kommunistának és bolsevistá­nak akarják föltüntetni; a tendencia világos: a merényletet meg akarják fosztani belső po­litikai jellegétől. A Belgrádban fölrobbant bomba szerencsére nem oltott ki emberéletet, de dörrenése vissz­hangot fog kelteni és a szerb zsarnokság alá került népekre irányítja azok figyelmét is, kik­nek füléhez eddig nem jutottak el a szabadsá­guktól megfosztottak millióinak keserves pa­naszai. (b. a.) Belgrád, június 19. (Belgádi Sajtóiroda.) Hivatalosan közlik: Ma délelőtt 11 órakor, abban a pillanatban, amikor a régensherceg Pasics miniszterelnök kísére­tében a Szkupstinában lefolyt eskütételről visszatért, a közmunkaügyi minisztérium épülőben lévő házáról bombát vetettek le. A bomba egy távirópóznába ütődve félrepattant és felrobbant a levegőben, mielőtt még a régensherceg odaért volna. Tíz ember — jórészt katonák — megsebesült. Szerencsére egyik sebesülés sem halálos. A merénylő menekülni próbált, de katonák feltartóztatták. Még három bom­bát és egy revolvert, találtak nála. A rendőrségre vitték, ahol kijelentette, hogy Sztoics Spazának hív­ják, szobafestő és törökkanizsai születésű. Belgrád, június 30. A merénylő azt állítja, hogy nincsenek bűntársai, a­ rendőrség azonban széleskörű nyomozást folytat és több elfogatási eszközölt. Sán­dor régensherceg ma este üdülés céljából külföldre utazik. mikből sohasem fogy ki. A ködöt eloszlatja ezekkel a dolgokkal. Nem ér rá ködökkel tö­rődni, hiszen annyi munka van, most­ is el kell menni a lakásadó asszonyhoz, szólni kell­ neki, hogy vár­.Jon még egy héti­g, mert akkor lesz tíz koronája. A köd felszívódik az emberbe, teljes fényben áll előttünk, legyen az keres­kedő, rikkancs, kofa, halász, tanító vagy akárki. De ha nem hasonlítható az északiakhoz, még kevésbbé találunk más európait, aki rokona volna. D’Annunzio tékozló fényűzése a nyelv­ben fi­nyeglő lélekrajza teljesen idegen tőle. France óvatos bölcsessége szintén, k egyetlen okosság nincsen műveiben, s aforizmát már igazán nem lehet nála találni. A kultúra Hollandiával szemben ő az energikus és ősi erő. Barbusse-től abban különbözik, hogy sze­líd, megadó és gyermek. De legjobban ellenke­­­­zik a modern átlaggal, azzal az íróval, aki meg-­­ tanulta Tolsztojtól a prófétaságot, Shawtól a szellemet, Zolától a brutalitásokat, Wildetől a kétélű­séget, Thomas Maimtól a nyelvet, és még néhány mástól néhány más valamit, s most: — iró. .Van egy alakja az „Új föld”-ben, Paulsbergnek hívják, iró. Úgynevezett „nagy”. Műveit — melyeket talán éppen a fenti re­cept alapján készít — a­ közönség álmélkodva olvassa, őt magát bálványozza, ő a város leg­kiváló embere. Hamsun belelát a kártyá­jába, tudja, hogy a közönség könnyen félre­vezethető s megmutatja, hogy miképpen csi­nálja Paulsberg az irodalmat. Társaságban hallgat, igen zárkózott Csak akkor beszél, ha egészen biztos­ a dolgában, mert „nem teszi koc­kára a hírnevét”. Óvatos, megalkuvó és néha odamegy az újságíróhoz, fülébe súgja: „írhat­nál valamit arról, hogy most elutazom vidékre, mert egy új művemet fejeztem be”. Krunt Hamsunról többet kellene írni, min­­denekfölött sűrűbben kellene őt olvasni, mint nálunk szokás III ! Hermann Bain, a német essay-író Simmel Goethe-könyvéről beszélt egy ismerősének. Fel­említette azt a rendkívüli hatást, mellyel rá a mű volt és megmondta az okát is. A modern Goethe emelkedik ki ebből a könyvből, az, aki ha ma is élne, éppen olyan nagy volna. Meg­magyarázza azokat a nagy és apró vonásokat, melyek benne voltak és , amelyek elérnek a XX. századig... Ekkor felkiált az író hallga­tója: „Mindebből egy szó sincs a könyvben, hiszen én is olvastam”. „Benne van”. „De hát hol, az Isten szerelmére!” Babr ’ előveszi a könyvet és megmutatja. Az ember elcsodálko­zik és megcsóválja a fejét: „Sohse hittem volna...” A magyar közönség­ valószínűen úgy olvassa Knut Hamsun műveit, mint a német író ba­rátja Simmel Goethe­ könyvét. Most az ötödik regénye jelent meg már és minden arra mu­tat, hogy nálunk nem igen szeretik. Külsőleg sem tetszetősek ezek a fordítások, kettő a Népszava „Világosság Könyvtárjában jelent meg, a „Pénz” szintén egy sorozatos könyvtáro­­ ban. Az egyik: „Lynge szerkesztő” otromba fordításban és ugyanolyan külsővel. „Az anya­­föld áldásáé­nak még a címlapjáról sem néz le semmi művészet. Végre a „Rejtelmek” a Kultúra r. t. ci­til irodalmi és műfordítói nagy­ipar vállalat könyvei között jött ki legutóbb — elég rossz fordításban és teljesen ízléstelen ki­állításban. Knut Hamsun nem iparcikk, kü­lönb fáradságot követel fordításban is, mint külalakban egyaránt. Mindössze az „Éhség" és „Az anyaföld” állja meg a helyét művészi fordítás tekintetében, a „Pénz”-t is kedves szeretettel fordították. Verseiről Kosztolányi Dezső megfeledkezett, amikor a „Modern köl­tőket” kiadta. Azonban mégis csodálkozunk azon, hogy a magyar közönség nem vette észre. Elveszett várjon a nagy Evers, Claude Far­rére, Max Brod között, s regényíró lett csupán, akit olvasnak s aztán elfelejtenek ! Nincs bernne semmi rikító „érdekes", „eroti­kus , „leleplezés”, nem „tárja fel a társadalom bűneit , nem „hallatlanul érdekfeszítő”, nem „szenzációs”. Talán ezért nem tetszik. Mind­össze csak művész. Nem annak a közönségnek szól, amely Zolá­ból szítja az irodalmi anya­­tejet és amelynek csillagjai Szomaházy­­ és Gábor Andor voltak, hanem annak, amelyet félrevezetett a kiadók bő francia irodalmi is­merete, akik inkább kiadták Claude Farréret, mint Gjellerup-ot, Jónás Lie-t, vagy épp­ m­­int Hamsun­t­ . " NEMZETI ÚJSÁG Téritek, 1921 rjutius.­­' A trianoni szerződés a francia szenátus előtt. Paris, június 30. (Havas.) A szenátus mai ülésén Reynold előadta jelentését a trianoni békeszerződésről. Kárály király Svájcban marad. . Frankfurt, jun. 30. (A Nemzeti Újság tudó­sítójának jelentése.) A „Frankfurter Zei­tung jelenti Zürichből: Károly király nem hagyja el augusztus 20-ig Svájc területét, hanem kérni fogja a szövetségi tanácsot, hogy öt tartózkodási engedélyét hosszabbítsák meg. A királynak Spanyolországhoz­­és Francia­­országhoz intézett, beutazási kérelmét mind­két részről elutasították. Görögországgal még folynak a tárgyalások. Hegedűs Lóránt Hódmezővásárhelyen A földvagyonváltságot elhalasztani nem lehet. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Megemlékeztünk Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter szentesi beszédé­ről és arról is,­­ hogy a szentesi gazdatársadalom, képviselői memorandumot nyújtottak át a miniszter­nek a vagyonváltság ügyében. A pénzügyminiszter a gazdatársadalom reprezentánsait a beszéd után érte­kezletre hívta össze, amelyen pontonként megegyez­tek a vagyonváltság­on teendő módosításokra nézve. Másnap a pénzügyminiszter Hódmezővásárhelyre utazott, ahol a város főterén rendezett népgyűlésen mintegy tízezer főnyi tömeg előtt nagy beszédet­ mondott. —, Erőssé kell tenni a magyar nemzetet, — mon­dotta a pénzügyminiszter — hogy gazdaságilag ki­bírjuk, míg ismét kiderül beborult egünk. Nekünk a magyar gazdaságot kell megerősítenünk, hogy ez az ország feltámadjon. Megjavítom a pénzt és akkor­a pénz, mint minden érték forgatója, megjavítja a gazdaságot Önök ítéljék meg, hogy helyes-e, amit követelek ennek az országnak a megmentésére. Az áldozatot ezért meg kell hoznunk! — Meghozzuk! — kiáltotta a tömeg. Ezután a pénzügyminiszter Nyu­gat-Magyarország kérdéséről beszélt. — Meg fogom mutatni az ottaniaknak, — úgy­mond — hogy hol lesz jobb, Magyarországos-e vagy Ausztriában. A cseh-magyar szerződés ügyéről be­szélve, megállapította a pénzügyminiszter, hogy Csehország érdeke, hogy megnyíljanak a határok. Abban a pillanatban, amikor Csehországgal megköt­jük a­ szerződést­, jönni fog az olcsóság második hulláma. — Ki kell váltanunk vagyonunkat, hogy megma­radjon az orsz­ág magyarsága és hogy élni tudjon és hogy ne vegyék el vagyonunk megmaradt részét be­tömni készülő ellenségeink. Először ki kell váltani azokat a személyeket, akik nem voltak háborúban, hanem fel voltak mentve. Ezek fizessenek. A felmen­­tetteknek kell eltartani a rokkantakat. — Ide azért jöttem, mert kötelességem volt a föld népéhez jönni, hogy megbeszéljem a földváltság tör­vényt. A földváltságnál sem akarok többet, mint húsz százalékát a földnek. A nagyobbaktól földben akarom elvenni, amit a kisgazdáknak akarok oda­adni. Nagyatádi Szabó István földbirtokreformot csinált föld nélkül. Földbirtoknélküli földreformot, nem lehet csinálni. — A javaslat tárgyalását elhalasztani nem lehet. Nem lehet­ elhalasztani azért sem, mert nem tudjuk, hogy az antant mit parancsol. — Törvényjavaslatot nyújtottam be a háborúban szerzett vagyonok külön­váltságára vonatkozólag. Aki a háborúban szerzett milliókat, negyven száza­lékot fizessen­, és mert még beszednék tőle hadinye­­reségadóban hatvan százalékot, hatvan és negyven százalék, az összesen száz százalék, ezt tovább fej­leszteni nem­ tudom. Ha sikerül a magyar pénzt rendbehozni, akkor szomszédaink össze fognak törni a Magyarországtól való félelem miatt. Mi várunk. Kalandot nem csinálunk és biztosítjuk a szerbeket és a románokat, hogy nyissák ki a határt, semmi bajuk sem lesz. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Temes­­váry Imre nemzetgyűlési képvk­elő megszívlelését kérte annak a hazafias programnak, amelyet előtte a pénzügyminiszter kifejtett. Délután ebéd volt a pénzügyminiszter tisztele­tére. Soós István polgármester Hegedűs Lóránt dr. pénzügyminisztert, mint Magyarország csodadokto­rát ünnepelte. Délután öt órakor Vásárhely-Kutason közvetlen a gazdaközönséggel folytatott eszmecserét a pénzügy­­miniszter, amelyen a gazdák kívánságaikat terjesz­tették elő. A pénzügyminiszter megígérte, hogy azokat megfontolás tárgyává fogja tenni. Wyar-fimra gazdasági egyezmény Paris, jan. 30. (Havas.) A francia kamara külügyi bizottsága meghallgatta a Magyar­­országgal a trianoni béke gazdasági hatá­­rozmányainak végrehajtása dolgában kö­­tött egyezményről szóló előadói jelentést és felhatalmazta az előadót, hogy konklúzióit beszélje meg Brianddal. # Amerika békéje f magyarákszással Hága, jún. 30. Washingtoni . Plapellnvirat jelenti, hogy mindkét Ház külügyi bizott­sága­ megegyezett annak a határozatnak szö­vegében, melyet ma a kongresszus elé fog­nak terjeszteni. A határozatban kijelentik, hogy az Egyesült­ Államok és a középeuró­­pai hatalmak között a béke ismét helyreál­lott. Az amerikai tulajdonjogok Németor­szágban, Magyarországon és Ausztriában­­teljesen megóvulnak. Az amerikai polgárok a legtöbb kedvezményt élvező államok jo­gaiban részesülnek. Ha a kongresszus a ja­vaslatot elfogadja, a békét az Egyesült Ál­lamok és Magyarország közt is hivatalosan helyreállítottnak fogják kijelenteni**

Next