Nemzeti Ujság, 1921. július (3. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-22 / 160. szám

/#'s" 1 // |­­[ ' \ -Z' ,/' . Ára 2 korona. / Péntek, 1921. junus 22. •­vi. évi 160. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V- kerület, Honvéd­ , Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 229­ kor., utca 10. Telefon: 127—46, 127—47, 127—48, 127—49 KERESZTEN! FILITIKAI NAPILAP negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám és József 65. Reklamáció: 19—25. Hirdetés: 5—67. 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Balkanizálás A páholyokban, a jászieszkári radikális demagógia boszorkánykonyhájának lombik­jaiban kotyvasztották több mint két évtize­den át a magyar földbirtokblit­ikai elméle­teket.. A Papiroson elrakásozott gondolatok mögött azonban senki ismi kereste a rideg valóságot,az életet^jPaberek, akiknek soha sem volt, fezükjy^^höz, akik a földdel ősi ellenséges'állt^rogban s a mezőgazdaság gyakorlati problémáival tökéletes _ értetlen­séggel állottak szemben, akik az évezredes gettóból csak a közelmúltban szabadultak ki s a földhöz soha másként, mint üzleti vonat­kozásban közel nem jutottak, ezek gyártot­ták a földbirtok-politikai elméleteket az el­lentmondást elviselni nem tudó diktátorok türelmetlenségével s a dolgokhoz még csak nem is hajazó tudatlanság elfogult vakmerő­ségével. Ebből az eli­életgy­ár­tásból született meg az­tán a forradalmak földbirtokpolitikája s vég­eredményben nagy károkat okozó csődje is. Túl vagyunk már rajta. A romokból újjászüle­tett Csonka-Magyarország megcsinálta már a maga földbirtokreformját, amely most végre­hajtásra vár. Természetes, hogy a sok évtize­­des propaganda, az agyonagitált földnélküliek szomjahozása a föld után, az ország sok részé­ben tarthatatlan birtokmegosztás és tagozó­dás épp úgy éreztette hatását a törvényalko-, tásra, mint ahogy befolyást gyakorolt rá a vesztett háború gazdasági nyomása s a törté­nelem bizonysága szerint a leszerelő hadsereg­nek minden nagy vérontást nyomon kisérő földkövetelése is. A törvénybe iktatott, föld­bi­r­­tokreform lehet jó vagy rossz, — majd az élet fogja megmutatni, hogy célját elérte-e — a forradalmi anarkia legnagyobb, alapvető hibá­ját azonban kétségtelenül kiküszöbölte, mert a magántulajdon alapján áll, nem kiván szol­gálni osztálycélokat, a magyar faj fejlődésé­nek lehetőségeit akarja szabaddá tenni s kikü­szöbölte a „néptörvények’“ bolseviki szempont­jait...melyek szerint, a termelésre, a közgazda­ság egyetemes érdekeire és a magántulajd­onra való tekintet nélkül mindenki igényjogosult, s az is, aki nem dolgozni, hanem csak foszto­gatni akar. Messze vezetne, ha a kérdés történelmi hát­terét akarnók megvilágítani s rámutatni arra, hogy évtizedeken át maga a természetes fejlő­­dés is enyhített a földtulajdon egészségtelen megosztásán, mert Magyarországon és Erdély­ben a 60-as évek végén 2.486.265 birtok volt 2.667.808 birtokos kezén, de már 1895-ben 3.403.488 egyén fizetett földadót, vagyis 917.223 egyénnel több s ez idő alatt a korlátait for­galmú birtokok területe egy millió holddal apadt. Mindez ma már a múlt é­s a lassú fejlődés nem is igazolja azt a mulasztást, amely ezen a téren a­ hat évtizedes liberális gazdasági rend­szer számláját terheli. Hiszen a földmegosztás aránya mégis tarthatatlan, a reform ellenáll­hatatlanul szükséges volt. Maga az a tény, hogy a kötött birtok mereven elzárkózott a keresz­tény földmivelő nép földéhségének kisbérletek­kel való kielégítésétől, de ugyanakkor az or­szág bérleteinek több mint 50 százaléka zsidó nagybérlők kíméletlenül uzsorázó kezeibe ment át, gazdasági és faji szempontból ment­hetetlenné teszi a liberális rendszerek földbir­­tokpolitikáját, vagy talán helyesebben: poli­­tikátlanságát. A forradalmi földbirtokpolitika Cson­ka-Ma­­gyarországon tökéletesen megbukott, de fen­­maradt az elszakított és megszállt területeken. A bolsevizm­us rendszerét a jugoszláv, a ro­mán, a cseh politika ész nélkül sietett átvenni, mert ebben látták minden hagyomány és min­den történelmi jog kereteit összeroppantó át­alakítás lehetőségeit. Nem bolsevizmust akar­tak. A magyar faj gazdasági erejének letörése a cél, de természetes, hogy azon a rendszeren át, mely a magántulajdont dönti fel, végered­ményében szétrombolták a mezőgazdasági kul­túrát és letörték a termelést. A magyarság de­­posszerálása az uralkodó gondolat a Károlyi­forradalom alapel­vei szerint végrehajtott bru­tális vagyonelkobzások rendszerében, amely aztán a teljes csődhöz, az ezeréves társadalmi szerkezet felborulásához, a magyar faj kiirtá­sához é­s végül a föld balkanizálásához vezet. A B­o­cs­ka­y­­ Szövetség kiadásában jelent meg erről a minden magyar sziget mélységes fáj­­dalommal eltöltő veszedelemről egy könyv (A Magyar Földbirtok Balkánizálása. — Buda­pest. Népies irodalmi társaság), mely a szó teljes értelmében az egész világ lelkiismeretével apelláló kultúrellenes bűntényekről, a magyar­ faj tervszerű kiirtásának rendszeréről rántja le a leplet. A rendkívül érdekes és becses ada­­tokat tartalmazó könyv kimutatja, hogy az új honfoglalók földbirtok-politikai rendeletei, el­járási­ szabályai a magyar kézen levő földbir­tokok ellen irányulnak s ennek az imperiális erőszaknak útját rövid idő múlva a kultúra pusztulásának romjai fogják jelezni. Sémim sem bizonyítja annyira a rendszer célzatát, mint az a puszta tény, hogy'' Európában Ko­málija a paraszt-elnyomás legtipikusabb or­szága, amely az abszolút konzervatív és nagy-­­ birtokrendszer alapján áll, míg Erdély, Közép-­­Európa legdemokratikusabb kisbirtok-rend­­szerének országa s a román_ imperializmus mégis a földosztogatás kísérleti nyulának sze­repére alacsonyitja le Erdélyt, míg Romániá­­ban a földbirtok-megosztás terén puszta szava­­j­­­­kon túl semmit sem csinál. Erdély 10.707.602 m holdnyi területéből mivelt terület­ 6.697.316 kát. Uh hold s ebből 100 holdon felüli birtok 2.258.651 M kát. hold. A megoszlás birtok-kategóriák sze­­­­rint ez: Ebből a kimutatásból világos nemcsak a bir­tok-kategóriák közt való arányos és egészsé­ges megoszlás, hanem az is, hogy a közép- és nagybirtok — amely többnyire erdő­birtok s csak ritkán haladja meg egy tulajdonos kezé­ben a 1000 holdat — majdnem kizáróan ma­­gyar, ellenük szegeződik tehát a birtok-elkob­zások rendszere is. A könyv hosszú sorozatát mutatja be az elkobzott, a kényszerkisajátítás címén elvett, egyszerűen elfoglalt, vagy kény­szerbérletbe vett birtokoknak, melyek­­ mind magyar tulajdonost károsítottak és mind ki­zárólagosan román kézre adták a földet, azzal a bolseviki kiegészítéssel, hogy a fölszerelés is elvehető a­ tulajdonostól. Hogy aztán az Tulajdonos magyar német clah összesen 1000 holdon felül 143 7 17 107 100—1000-ig 13.328 2679 1249 17.256 50—100-ig . 3051 877 3539 7467 10—50-ig 53.660 25.444 121.360 200.464 5—10-ig 36.806 14.225 115.014 166.045 5-ig 42.453 11.896 137.553 191.902 Összesen 149.141 55.128 378.732 583.301 Könyvek komi Georges Batault: A zsidó-kérdés Georges Eatault neve^Ír zsidó-kérdéssel kap­csolatban nem egészen­ ismeretlen már a ma­gyar közönség előtt.Pár hónappal ezelőtt rend­kívül érdekes tartalmány keretében­­ foglalko­zott ezzel a problémával a Mercur de France hasábjain, a tanulmányt a magyar sajtó egy­­része elég bő kivonatban ismertette. Most mindazokat a megállapításokat és ok­fejtéseket, amelyek tanulmányát olyan érde­kessé tették, gondosan megalapozva és széles történelmi távlatba beállítva, terjedelmes könyvben adta ki. Ez a könyv­­ a leg­modernebb szemüvegen át, a mai esemé­nyek megvilágításában foglalkozik azzal a kérdéssel, amely szerinte kétezeréves problé­mája a világnak s a történelem színpadán a hellenizmus ellen vívott gigantikus küzdelmé­ben válik népek és nemzetek sorsalakulásának mindennél hatalmasabb tényezőjévé, Georges Batault előszavában kijelenti, hogy nem futi semmi animozitás a zsidóság ellen, sem vallási, sem nacionalista. Ő teljesen indif­­ferens és vizsgálódásai során a legteljesebb ob­jektivitás vezette. Viszont azonban nem hagyta magát befolyásolni ellenkező előítéletektől sem, amelyek az antiszemitizmust „a középkori sötétség utolsó maradványának" vagy „az em­berben rejtező állati ösztönök barbár felbur­­jánzásának szokták bélyegezni, amely a leg­­igazságtalanabb, leggonoszabb, ártatlan tömre­­tegek hekatombáinak vérében gázoló pogro­mokra vezet. „Érdekes iróniája a következet­lenségnek, — jegyzi meg Batault, — hogy ép­pen azok szokták leghevesebben kijátszani a pogromokat az antiszemitizmus megbélyegzé­sére, akik váltig hangoztatják, hogy „a bolse­­vizmus véráldozatait nem szabad az ideális szocializmus rovására írni A könyv öt fejezetre oszlik. Az első fejezet arra a letagadhatatlan tényre mutat rá, hogy a legújabb időben az antiszemitizmus, amely az általános liberális irányzat néhány évtize­des uralma alatt meglehetősen elpihent, újra elemi erővel támadt fel egész Európában. Vizsgálja azután ennek a­­jelenségnek spontán okait s keletről nyugat felé haladva, országon­ként mutatja ki az antiszemitizmus újjászüle­tésének legplauzibilisabb okait. Ezek az okok két nagy és általános ok köré csoportosulnak. Az egyik a bolsevizmus, a másik a békekötés szelleme. A bolsevizmus alapját tevő marxizmus a legszorosabb rokon­ságot mutatja az ószövetségi judaizmussal és annak alapjában zsidó imperialisztikus színe­zetű boldogság­ utópiájával, amint különben könyvében később egész részletesen is kifejt Batault. A bolsevizmus irányító köreiben, a népbiztosok között, a bolsevizmusért harcoló irodalom és propaganda művelőinek gárdájá­ban a legnagyobb, legbefolyásosabb és leghan­gosabb többség zsidó, úgy, hogy nem egészen hibás az az állítás, hogy Oroszország jelenleg zsidó diktatúra és terror alatt nyög. A terror által fékentartott felszín alatt azonban olyan izzó antiszemitizmus feszül, hogy a nyugat­európai zsidóság vezetői maguk is érzik, hogy a judeo-bolsevista­ kormányzat gyors összeom­lása a leghevesebb és legvéresebb zsidóüldözést vonna maga után, azért, míg nyíltan harcol­nak a bolsevizmus ellen, titokban, a színfalak mögött annak fenntartásán dolgoznak, ami egész Európában csak fokozza az antiszemita hangulatot. Másik oka az antiszemitizmus feléledésének Batault szerint maga a békekötés. A világhá­borút befejező és Európa képét újjáformáló bék­emű rossz. Elégedetlenek vele nemcsak a legyőzött nemzetek, ami természetes, hanem a győzők is. A békemű alapszellemét pedig a fvilsoni elvek és az ezekhez közelálló és Lloyd- George-ban megtestesülő angol puritán elvek alakították k­i. Nem is említve, hogy úgy Wil­son, mint Lloyd­ George tanácsadói közt na­gyon sok zsidó államférfi, maga az angol pu­ritanizmus szellemileg a­ legközelebbi rokonsá­got mutatja a judaizmussal,s igy közvetve az egész hibás béke mű­ve a judaizmus szellemé­nek helyénél nyomja rá. A következő fejezetekben az antiszemitizmus kialakulásának és okainak történelmi megala­pozása kezdődik. Az antiszemitizmus alapjá­ban hibás szó, mert az, ami az antiszemitizmust kiváltotta, Batault szerint nem kifejezetten szemita jellegzetesség s az összes szemita né­pek közül kizárólagosan dreak­t a zsidóság ka­rakterének tekinthető s ez a judaizmus. A judaizmus fő jellemvonása a kizárólagos­ság, a túlságos nemzeti gőg, amely nemcsak minden más fajt, de még az ugyanahhoz a fajhoz tartozó más nemzeteket is lenéz, al­­sóbbrendűeknek tekint és velük minden kö­zösséget és érintkezést megtagad. Ezt a büszke, kizárólagos nacionalizmust a zsidóság a világ legkonzervatívabb és legexkluzívabb vallási törvényeivel bástyázta körül, innen ered vallási türelmetlensége, amelyet sem a hellenizmus, sem a hellenizált római kultúra nem ismert. Ez a kizárólagos, vallási törvényeken nyugvó nacionaliz­mus volt a zsidóság főerőssége és fentartója, ez tűzte ki a zsidóság végső céljává a legfékte­lenebb imperializmust, a teokratikus világ­uralmat s ez alapozta meg a diaspora után a világtörténelem, legegyedülállóbb jelenségét, a hazátlan, vallásos, internacionális nacionaliz­must, amelyben a világ egész zsidóságát a val­lás és a nacionalizmus széttéph­etetlen erejű, kettős szolidaritása köti össze. Másik rendkívül érdekes történelmi jelenség, amely szorosan összefügg azzal a vallásnacio­nalista elzárkózással, tehát a legzordabb kon­zervativizmussal, a lázadás, a forradalom szel­leme. A zsidó szellem lázadó minden olyan alaku­lással szemben, amely ennek a nacionális zár­kózottságnak nem kedvez, így mindig repesz­­teni akarja az állami kereteket, amelyek nera tűrhetnek államot az államban, sőt még a saját államiságát is mindig fölborította, mi­helyst megerősödve és jövő céljait biztosítani kívánva, nemzetközi érintkezést kezdett és a szó igaz értelmében, vett állami életbe fogott. A történelmi példák egész sora vonul föl az ószövetségből, majd a középkor és az újkor tör­ténetéből is. A próféták mindig a nacionalista forradalmat képviselik a királyi hatalommal

Next