Nemzeti Ujság, 1921. szeptember (3. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-15 / 204. szám
Ára 2 korona?ia21 SÉF. Csütörtök, 1931 szeptember II. • III. év. 204. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület. • Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., Honvéd utca 10. Telefon: 127—46, 127—47, 127—48. KERESZTELT POLITIKAI NAPILAP negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám 127—49 és József 65. Reklamáció: 19—szám: 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. .............................................................un »mm— 11 n iwiwmihii t.............mi............................. zuz-mr-mnae* Wl A falu szervezése A liberális évtizedek hatányi táplálkozása fiz autokratikusan kezelte választójogon át: falvaink szervezetlenségee volt. Az önmagára utalt és minden szociális, minden kulturális mozgalomtól mesterségesen elzárt parasztság teljesen az anyagi ifi szellemi szabadverseny ágy utoltelékévé sülyedt, amelyre egyrészről a szabadelvű törvényhozás, másrészről az emancipált zsidóság szabadkőműves-aknamunkája támaszkodott. Az egyik a humanizmus és a „világos agy“ tragikus félreértésével útját hengerelte a másiknak, amelyik ennek a tragikus félreértésnek egész erkölcsi és anyagi erejével a jármába feküdt, az egyik megbecsülte a parasztban a gerinctelenséget és választási korrupciót, a másik egyenesen nevelte és istápolta benne, elvégre bölcsen tudták, hogy a pártkassza törvényhozásán felhízott zsidóság erejét az öntudatos magyar falu derékba töri. És bizony csudák csudája, hogy az eltévelyedett félszázad után a faluról, mint a magyarság erőforrásáról, egyáltalában beszélhetünk. Ez az erőforrás, amelyiken a métely nem fogott, a magyar paraszt örök életű józansága. A magyar paraszt józansága valóban örökéletű, mert örökéletű az a föld is, amelyikből terem, s ameddig van határ, amely fölé a rög imádságos szerelme hajol, addig változhatnak az idők, változhatnak az emberek: a falu magyar marad, a falu ősi marad, mert a falu józan. Lehetnek hibái, lehetnek kinövései, lehet kicsinyes — és néha boszantóan az — de sohasem lehet magyartalan. Ha látszólag elfáradt, vagy elpihent is benne a faji öntudat, nem szabad megítélni őt azzal a mértékkel, amilyen mértéket egy intellektus elé szabunk, mert — ne feledjük el — a falu kifelé sohasem volt melldöngető, és ha lett volna is, hogy most nem az, bennünk van a hiba. Bennünk van a hiba, mert ha fajvédelmünk és integritásunk politikáját egy hazafiasságtól és faji öntudattól túlfűtött népre akarjuk fölépíteni, — mint ahogyan akarjuk — úgy valóban szükségünk van arra a falura, amely nemcsak a föld csendes szerelmében, de kifelé, is magyar. Szükségünk van arra a parasztra, nem: a parasztnak van szüksége önmagára, akinek minden lépését fajiságának öntudata viszi, mert a föld varázslatos erejével párosult akarat az integrális és keresztény Magyarországgal egyet jelent. Bennünk van a hiba, mert a liberális tanulságok és a forradalmak lezajlása után minden éplelkű magyar előtt a falu őserejű józanságajutatta megindulásunk egyetlen irányát és mert az éjszakánk fölé kígyóit csillag helyett mindenki a maga kis mécsvilágát tartotta útja elé. Bennünk van a hiba, mert a felismerés első haragos kirobbanásában ennek a parlagon hevertetett őserőnek a szervezése volt a kibontott zászlók jelszava és mert ebből a haragos kirobbanásból már csak a zászló és a betű maradt. Szervezési Holt A végeken és a demarkáción túl igen. De itt... A végek magyarjait és megszállott testvéreinket megszervezték mér a rácok, az oláhok, a csehek, no és szervezi Ausztria. Ők tudják már, hogy magyarok, tudják és érzik, hogy magyarnak lenni a barázda gondjánál többet jelent, tudják, hogy a barázdák sok apró gondja egy ezeréves határ gondjává terebélyesedik, tudják, hogy a gondoknak ez a gigászi mérete az a második erő, amely Isten után a nemzet fogalmában következik. És nálunk?... Nálunk vannak földműves pártok, vannak agrár és merkantil érdekek, vannak egyesületek, egyéni ambíciók és internacionálizmus zöldben, van szövetkezeti harc-háború, van szabadkirályválasztás és van egy falu, amely, mint fogalom, sivárabb, szomorúbb és elhanyagoltabb, mint a liberális Annia aranykorában volt. A szervezés pompás lerdülete a vicinalitás posványába fűlt, kulturális javak helyett kapott a falu politikai vasárnapokat s végül csömört minden mozgalom iránt, mert a meddő szóvihart úgy ítéli meg, mint amelyik piacon a hordó csak gazdát cserélt. Szervezési Avagy szervezés talán az, ahol a mi megmozdulásunknál egy sokkal jobban és önzetlenebbel adminisztrált politikai agitáció, a liberalizmus megbújt csápjai tapogatnak a szíveken?! Ahol a keresztény Magyarország hivatalos közegei, tehát képviselői és így megújhodásunk cselekvő végtagjai — tisztelet a fieevés kivételnek hól nyíltan, hol bizalmasan félrevonulnak a kezdeményezés elől, mert a liberális csápok karmaitól fáznak. Ahol a tapasztott gádorok esti szóbeszédjében mindig ott kisért a csápok sugalmazása, hogy szőrmentén emberek, mert fordulhat a kerék! Ahol méri a forradalmak és az országcsonkítás Helyes történetét, sem ismerik, s ahol a végzetes, az utolsó kiábrándulásnak egyedül a paraszt nagy józansága veti akadályát, mert nincs szenny és nincs rágalom, amit vezető férfiainkról a porták nyugalmába ne csempészne a pletykálkodás. Szervezést? Ahol megtörténhetett, hogy a vendégszerető, a jóleskű magyar paraszt becsapta az ajtaját éhező gyermekeink előtt, mert nem akadt a faluban senki, aki a hivatalos dobszó mélységes panaszával házról-házra járta volna a magyar apostolok útját, de nemi akadt az egész országban sem olyan egyesület párt, vagy bármilyen kezdeményezés, amelyik valóban magyar apostolokat nevel és küld a mi megújhodásunk pogányai közé. Mert pogány a falu abban az értelemben, amint azt Pál evangélista hirdette pogányai között, hogy akik „az ismeret és igazság formáját” nem ismerik, azok önmaguk törvény önmaguk előtt. Nekünk megvannak a törvényeink, van igazságunk, vannak ismereteink, megújhodásunk egész evangéliuma misszióra vár és vannak pogányaink, apostolok nélkül. Sz. J. A nagyköveti konferencia ultimátumban követeli Nyugat-Magyarország kiürítését Anglia nem vesz részt az esetleges fegyveres beavatkozásban — Cseh csapatok beavatkozásának terve —■ Francia körök szerint „felesleges Németországot Nyugat-Magyarország területével növelni“ Berlin, szept. 14. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) Londonból jelentik: Valószínű, hogy a párisi nagyköveti konferencia nagyon energikus hangú jegyzéket, esetleg ultimátumot intéz Magyarországhoz, amelyben követelni fogja, hogy a magyar csapatokat vonják ki Nyugat-Magyarország területéről. Angol csapatok akcióba lépéséről egyelőre nincs szó. Ir . London, szept. 14. (Reuters) Az angol,lapok sülése szerint a nagyköveti értekezlet jubikruumot fog intézni Magyarországhoz, avval anyomatékos parancscsal, hogy csapatait vonja vissza Nyugat- Magyarországból. Párisi szept. 14. ( MTI tudósítójának szikratávirata.) Az angol sajtó nagy fontosságot tulajdonít a nyugatmagyarországi eseményeknek. A Times és a Daily Telegraph hosszabb) cikkben foglalkozik a kérdéssel. A Times bécsi forrás nyomán ismerteti az eseményeket és Magyarország magatartásában kihívást lát a szerződéssel szemben. A lap szerint az antantnak kell beavatkozni, mert egyrészt Ausztria túlgyenge, másrészt a szövetségesek tekintélye megköveteli, hogy érvényt szerezzenek a szerződésnek. A lap reméli, hogy a szövetségesek közt fennálló véleményeltérés nem fogja megbénítani akciójukat. A fiumei és vilnai módszerrel egyszer már szakítani kell A Daily Telegraph nem hiszi, hogy a magyarok olyan esztelenek lennének, hogy fegyveresen szállnának szembe az antant csapataival, mert evvel csald újabb megalázásnak és területi veszteségnek tennék ki magukat. Anglia rokonszenvvel viseltetik az erélyes és tehetséges magyar nép iránt és szívesen felújítja vele régi viszonyát, de ehhez az szükséges, hogy Magyarország ne háborgassá, szomszédait és ne fenyegesse őket katonai fellépéssel. A Morning post úgy tudja, hogy a nagyhatalmak újabb jegyzéket fognak intézni Magyarországhoz, amelyben tíz napon belül követelik a kérdéses terület teljes kiürítését. Ha Magyarország ennek nem flelne meg, akkor a szövetségesek csapatokat — mégpedig valószínűleg cseh csapatokat — küldenek ki a nyugatmagyarországi vármegyék megszállására. A lap hozzáfűzi, hogy ez a lépés egyelőre csak az angolok terve és kérdés, hogy találkozik-e a franciák hozzájálásával. A helyzet ugyanis az, hogy befolyásos francia körök bátorítják Magyarországot, mert abból indulnak ki, hogy felesleges Németország területét növelni, márpedig az Ausztriához átcsatolt nyugatmagyarországi vármegyék előbb-utóbb Németországhoz kerülnének. A magyar kormány válasit vár az antanttól Alhirekneh észerb beavatkozásról — Ferrarit» tábornok bécsi tanácskozásai (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nyugatmagyarországi kérdésben újabb diplomáciai lépés nem történt Miután a nagyköveti tanácsnak párisi követünkkel közölt jegyzéke keresztezte azt a választ, amelyet a magyar kormány az antant első jegyzékére adott, s amely konkrét javaslatot tartalmaz az átadás új módjára vonatkozólag: meg kell várnunk, milyen álláspontra helyezkednek a szövetséges hatalmak a magyar kormány előterjesztésével szemben. Ámbár kétségtelen, hogy a kisantant — amint Benes cseh külügyminiszter diplomáciai demarchea is mutatja — mindent elkövet Magyarország álláspontjának kompromittálására és a hangulat Rómában, sőt az angol sajtóban sem kedvező reánk nézve, mindazáltal nem lehetetlen, hogy a nagyhatalmak figyelembe veszik Nyugat-Magyarország lakosságának elkeseredett hangulatát és a trianoni szerződés rendelkezésének formai végrehajtása után módot nyújtanak a kedélyek megnyugtatására úgy Magyarországban, mint Ausztriában. Az ellentétek kiélesítése érdeke lehet a kis-antantnak és Olaszországnak, de nem a francia és angol kormányoknak. Azokat a híreket, amelyek szerint Csehország megbízást fog kapni Nyugat-Magyarország megszállására, nem kell komolyan venni. Hasonlóképp fölösleges izgulni a belgrádi fészkelődés miatt. Tudjuk, hogy a szerbek nemszívesen vonultak ki Baranyából és örömest telepednének vissza, hogy kizárólagos birtokukba tartsák a pécsi szénbányákat, az új megszállásnak azonban ezúttal nem csupán az antant tiltó szava állaná útját . . . A szövetséges hatalmaknak annál kevésbbé okozhat fejtörést, hogy mily csapatok szállják meg Nyugat-Magyarországot, mert kormányunk kijelentette Jiálisiszi egyikében, hogy hajlandó a kiürítést tovább folytatni. Valószínű, hogy a helyzet diplomáciai feszültsége a hét végn már engedni fog. Olaszország Nyugat-Magyarország békés átadásit akarja biztosítani Bécs, szept. 14. (-A Nemzeti Újság tudósítójának telefon jelentése.) A nyugati magyarországi kérdésben újabb fordulatot jelent az a tárgyalás,amelyet Ferreino tábornok, aki a soproni nemzetközi bizotttsággal Olaszországot képviseli, folytat az osztrák körökkel. Mint a Nemzeti Újság tudósítója megbízható politikai forrásból értesül, ezeknek a tárgyalásoknak az a céljuk, hogy Nyugat-Magyarországnak az antant által való átvételét biztosítsák. Az osztrák kormánykörök továbbra is ragaszkodnak eddigi álláspontjukhoz, hogy nem hajlandók Nyugat-Magyarországnak csupán egyik részébe bevonulni és csak a teljes, már kiürített „Burgenlandot“ veszik át. Minthogy az antantbizottságnak megfelelő katonai, erők nem állanak rendelkezésére, másrészt pedig a kis-antant államainak beavatkozását Olaszország semmi áron sem hajlandó eltűrni — hiszen ebből a célból tárgyalt most Bécsben Torretta olasz külügyminiszter is — a helyzet még mindig kétséges és az antantnak újabb döntésre kell jutnia, hogy a nyugatmagyarországi kérdésben akaratát keresztül erőszakolja. Népszavazás Nyugat-Magyarország egyik felén ? Prága, szept. 14. A „Narodny Listy“ értesülése szerint oly megoldást terveznek, hogy Ausztria fentartás nélkül átveszi a nyugatmagyarországi A. zónát, a B. zónában ellenben szövetségközi bizottság felügyeletei alatt népszavazást tartanak. Ezt megelőzőleg a magyar hatóságoknak el kell hagyniuk a szavazási területet, ............ — ~ *-»"■ j. n .