Nemzeti Ujság, 1921. december (3. évfolyam, 270-294. szám)
1921-12-25 / 290. szám
Vasárnap, 1921 december 23. NEMZETI ÚJSÁG A fehér rabszolgák világa Lélekmentés a keresztény emberszeretet nevében — Látogatás a Magdolna Otthonban Egy szál virág Tisza István gróf sírján , „Mert ha megbocsájtjátok az embereknek az ő bűneiket, mennyei Atyátok nektek is megbocsájtja vétkeiteket“... Szt. Máté Ev. Szent karácsony napján, amikor mindenember szíve fogékony a szeretet és megbocsájtás iránt, amikor rideg és köznapi lényünk átalakul és ünnepi áhítattal fogadja a szent misztériumot, keressük fel gondolatban azokat a szerencsétlen páriákat, akik az erkölcsi élet útjáról lesodródva a társadalom kitaszított szégyenfoltjai." A lélekmentés nemes munkája. Nagyon kevesen tudják, hogy nemesszívü emberbarátok évek előtt elhatározták: minden erejükkel és rendelkezésükre álló eszközzel küzdeni fognak a társadalmat megszégyenítő erkölcstelenség, a fehér rabszolga kereskedelem ellen. Tisza István gróf és Prohászka Ottokár püspök kezdeményezésére a legelőkelőbb társadalmi körök bevonásával megalakult 1907- ben a Magyar egylet, mely társadalmi úton akart küzdeni a jelenkor e szégyenletes fekélye ellen.Abból a gondolatból indulva ki, hogy az Erkölcsi züllésnek főleg az otthon nélkül kó Válygó teremtések vannak kitéve, Tisza nagy anyagi áldozatok árán olyan intézményt létesített, mely a romlásnak indult, vagy veszélyeztetett leányoknak megmentésére meleg otthont és gondos, szeretetteljes vezetést nyújt. A Hűvösvölgyben áll egy kedves fehérfalu villa, kopasz dérlepte fák között, elrejtve a kiváncsi szemek elől. A kapu előtt két magas , szálfenyő silbakol. Ide hozzák azokat a leányokat, akikben még él egy szikrája a nemesebb erkölcsi érzésnek. Ezt a szikrát itt szeretettel élesztik, ápolják és hacsak lehetséges, a veszendő lelket megmentik a végpusztulástól. A munka a rendőrségen kezdődik, amikor ezek a szerencsétlen teremtések igazolványért jelentkeznek. Itt először a „Magyaregylet" ott működő irodájába utasítják őket, ahol úrihölgyek inspekcióinak. Ezek a hölgyek félretéve az álszemérem és megvetés érzését, attól a gondolattól áthatva, hogy meg kell menteni minden megmenthető emberi lényt az erkölcsi és fizikai pusztulástól, megvilágítják szép szóval és a helyzet kíméletlen feltárásával a romlásnak azt a sötét és kínos útját, melyre az illető rálépni akar. Nagyon sok esetben a nyomor, a szerencsétlen családi körülmények viszik a leányokat a rendőrségre. Ha látják a hölgyek, hogy van remény a mentő munkára, kiküldik a Hűvösvölgybe a Magdolna Otthonba, ahol becsületes munkára, tisztességes kenyérkeresetre képezik ki őket és otthont adnak mindaddig, míg úgy el tudnak helyezkedni, hogy megélhetésük biztosítva van. Tisza második lénye. A Magdolna Otthon igazgatónője, a végtelenül kedves és finomlelkű Göttl Mária, aki tizenhét éve foglalkozik ezzel a munkával, szíves volt az ide vonatkozó adatokat és felvilágosításokat megadni. — Az eszme attól a Tisza Istvántól indult ki, akit jóformán csakis a politikai fórumról ismertünk. — Itt, ezen a kis pamlagon szokott ülni, — mondja az igazgatónő. — Minden hónapban személyesen vizsgálta át a számadásokat, miniszterelnök korában is. A Várból rendes napi sétája a kadétiskoláig terjedt, ilyenkor benézett egy-két percre. Lelkesedett azért agondolatért, hogy akit lehet, visszatérítsünk a becsületes munka és erkölcsi élet útjára. Ezért kész volt minden áldozatra. Az intézet minden ügyét a legnagyobb gondossággal figyelte, ő írta elő az étrendet és megkívánta, hogy mindennap gyümölcs legyen az asztalon. ; — Amióta pártfogónkat elveszítettük, csak tengődünk. 40.000 korona évi szubvenciót utalt, ki és egy egész sereg tagját az arisztokráciának nyerte meg pártolónak, akik évi 500—1000 koronáig járultak az otthon fenntartásához. Húsz személyre vagyunk berendezve, de már készen álltak a tervek egy 100 személyes otthon felállítására, melyben gyermekes anyákat is felvettünk volna. A telket is megkaptuk a fővárostól, minden a megvalósulás stádiumában állt, amikor egy puskagolyó azon a szomorú őszi estén megállította a legnemesebb ember sziveverését. Prister Ozermayer intézete, — Tisza előtt mint ideál a német Heldesheimben létesített ilyen irányú intézmény lebegett, Ozermayer lelkész alapította és Himmelstharer-nek nevezte el intézetét, mely 480 személynek ad otthont és kenyeret. • Ide négy évre veszik föl a megmentendőket és ez idő alatt a leányok a legdurvább házi munkától, a művészi iparágakig mindent megtanulnak. Kezdik a tehenészetnél és befejezik a legfinomabb hímzésnél. Akinek mire hajlama és tehetsége van, abban kiképzik és kenyérkereseti pályára adják. A növendékek elkészítik kelengyéjüket, mely 302 darabból áll és egy hatalmas kosarat fonnak hozzá szintén sajátkezűséig. A legtöbb védenc innen férjhez megy, mert olyan tökéletesen kiképzett háziasszonyok kerülnek ki, akiknek messzire elterjed a hírük. Csodálkozva hallom, hogy ezek a leányok férjhez mennek. Az új élet. Az igazgatónő ekkor elbeszélt egy sereg esetet, amikor a Magdolna Otthon növendékei új életet kezdve férjhez mentek és majdnem mindég derék anya és feleség vált belőlük. Megmutat egy fényképet, mely két dundi babát ábrázol. — Ezt most kaptam egyik védencemtől, írja, milyen boldog és megelégedett. Pedig olyan mélyen volt már a mocsárban, hogy alig remélhettük a megmentését. Különben a férjnél lévő védenceim első gyermekének mindig én vagyok a keresztanyja. Már alig tudom a keresztgyermekeim számát... Megkérdezem: hány nő fordult meg eddig az otthonban? — Tíz évi fennállásunk óta 513 egyénnek adtunk otthont és munkaalkalmat. Ha az élete intelligens, gondoskodunk megfelelő elhelyezéséről. Postán, minisztériumban, bankokban szereztünk állásokat és nagyon ritkán vallunk szégyent pártfogoltjainkkal. — Mégis hogy vállalhatnak garanciát? Várjon komoly javulási szándékkal találkoznak-e? — Onnan indulunk ki, hogy, sokan önhibájukon kívül, tévútra vezetve, erőszakosan kerülnek arra az útra, melynek szörnyű mélységeit egyszerű és tudatlan lelkük nem is sejti. Sokszor az anya szívtelen önzése taszítja a leányt a bűnbe. Hányszor kerül a kezünkbe teljesen sötét leánylélek, aki jóformán állati sorban él és még imádkozni sem tud. Természetesen a legnagyobb százalékot a munkakerülő és tudatosan rosszrahajló nők adják ki, akik a lelkük üdvösségét is odaadják a divatos cifra rongyért. De ezek megmentését meg sem kíséreljük. Tisza gróf azt mondta:— Ha csak öt leányt tudnak visszavezetni évente a tisztesség útjára, már teljesítették hivatásukat. Az igazgatónő egy nagy könyvben lapozgat. ■— Az első lakója otthonunknak egy 1000 holdas nagybirtokos gyönyörűleánya volt. Bár mindenképen iparkodtunk lelkére hatni, a munkánk eredménytelen maradt... ■ ■‘•■ré — Egy mérnöki árvája 13 éves korában került az utcára, mert anyja másodszor férjhez ment és elüldözte. Gonosz és lelketlen kufárok kezébe került, akik a gyermekleány tudatlanságát kizsarolták. Most egy bankban tölt be szép állást. Fiatal leány jött a rendőrségre, aki mikor megkérdeztük, miért akarja ezt a rettentő kenyeret enni, zokogva vallotta be, hogy orvosnövendék bátyja nem tudja folytatni tanulmányait és ő mindenáron segíteni akar rajta. A leány ma egyik legelőkelőbb szanatórium főápolónője. — Volt egy esetem, amikor írni-olvasni nem tudó parasztleányt a ■ saját testvére hozott a rendőrségre meghamisított cselédkönyvvel. Mikor a leánynak megmondtam, miről van szó, térden állva könyörgött, hogy ne hagyjam elpusztulni. „ ■ — Nemrég fiatal hivatalnoknő kért igazolványt. Elmondta: 1000 K fizetést kap havonta és a lakásáért fizet 800 K-t. Cselédnek nem mehetek, — mondta — hiszen iskolákat végeztem." A lábamról leszakadt a cipő... Most innen jár be a hivatalába és igen jó leánynak bizonyult. — Egy másik szomorú eset nemrég történt. A leány kiskorú volt, kötelességszerűleg értesítettem atyját. Egyre hajtogatta, hogy ezt túlélni nem tudja , és mire megjött a megbocsájtó levél, ő már a Duna fenekén vezekelt bűneiért... Fehér szobák, feszület, szentképek. Az igazgatónő kalauzolása mellett megnézimn az otthon helyiségeit és amit itt láttam, meggyőzött arról, csakis olyan egyének tudnak igazi nemes eszmét megvalósítani, akik szívvel, szeretettel és erős, következetes célkitűzéssel fognak a munkához. Roppant kedves, lakályos hófehér bútorzatú szobákat láttam, habosfehér batiszt függönyökkel és torítőkkel, melyek díszére válnának bármely nevelőintézetnek. A ragyogóra fényesített parkett,a kinos és pedáns rend végtelenül jó impressziót keltenek. És minden ágy felett feszület, szentképek. • Az otthon napsugara. A nappaliban üde gyermekhang üdvözöl csicseregve. Nefelejts szeme gondtalanul kacag a világba, kicsi keze bábuját simogatja. — Az otthon napsugara — mondja vezetőm. — Nyolcnapos kora óta van nálunk. A legédesebb gyerek a világon. A kis Ilonka szomorú története egészen sablonos. Anyja főszolgabíró leánya volt. Amikor szerencsétlen bűne kiderült, elűzték hazulról. Nehéz kálváriás útja végül a Magdolna- Otthonba vezetett, ahol szeretettel ápolták beteg testét-lelkét. Nemsokára spanyoljárvány pusztította el és itt hagyta a hideg világban százszorosan árva kicsikéjét. Munkaasztalok, varrógépek sorakoznak a szobában és a zöld fenyő gallyakkal díszített házi áldáson a Megváltó fehér alakja néz le bűnbocsájtó szeretettel. Tisza István legszebb emlékszobra. Mikor elragadtatásom fejezem ki a látottak felett, Göttl Mária kedves, behavazott fejével szomorúan int: — Sajnos, anyagi eszközök hijján nem tudunk úgy és annyit segíteni, amennyit kellene. Az Otthon igazi céljának akkor tudna megfelelni, ha megélhetést nyújt. Míg egész életre megélhetést nem tudunk biztosítani, komoly eredményről nem számolhatok be. — Országszerte jelszó: Emléket Tisza Istvánnak! Ha megvalósulna alapító elnökünk kedvenc terve, a 100 személyre berendezett, munkára és becsületre nevelő otthon, maradandóbb, szebb és méltóbb emléket nem állíthatnánk nemes és melegszívű jótevőnknek! — Mivel a trianoni békeszerződés214. pontja kifejezetten kívánja ilyen intézmények létesítését, miért ne lehetne ezt a Magdolna-Otthon kibővítésével és anyagi gondjainak szanálásával megcsinálni? — Úgyérzem, talán nem lesz üres kiáltás a pusztába, ha rámutatunk arra a valóban keresztény emberszeretettel inspirált munkára, mely a Magdolna- Otthon csendes falai között folyik. Itt élő hittel, lángoló buzgalommal és nagy, erős honszeretettel dolgoznak a magyar hölgyek, akik leküzdenek minden bűntől, való ösztönszerű félelmet és irtózást, és mentőangyaluk azoknak a szerencsétlen veszendő lelkeknek, akiket a posványból, a legsötétebb mélységből emelnek ki. Hunyady Bélőné. A világ közepén, úgy érzem olykor: minden egyszerű — egytől étellel óriási katlan — mertazt hiszem, hogy én mozgok csupát? s körültem minden dermedt, mozdulatlan. S úgy érzem olykor: én, vagyok a mag, amelyből nő jobbító harcrakészség, a világ szive, szorgos gépezet, "s amely mozgatja a test sűrű vérét. De mihamar meglágyul a varázs, az istenítő dermedés fölenged s-én tétova táncát tovább ropom az ég alatt eltévedt porszemeknek. Ludwig Andor. Ó-Buda fénykora. Irtás Dívard Kornél. Nemrégiben több napilapban olvashattuk, hogy Óbudán, a Királyhegyen megtalálták Nagy Lajos sírját. Aki ezt a hírt világgá röpítette, nem igen lehetett eruditus elme. Minden kis diák tudja, hogy Nagy Lajos királyunkat a székesfehérvári bazilikában temették el s amikor a ravasz nápolyi Kis Károlyt koronázták, özvegye, Erzsébet és leánya, Mária királynő itt, a nagy király márvány-síremlékére borulva siratta mostoha sorsát. Viszont történeti valóság, hogy Nagy Lajos anyját, a lengyel származású Erzsébet királynét, történelmünk e dicső nőalakját 1380-ban Óbudán temették el, de nem a királyi Várban,Várriely a mai Királyhegy helyén állott, hanem a Klarissza-apácák kolostorának Mária-templomában. Ezt a kolostort és templomot 1334-ben ő alapította. Ha ma Óbuda csöndes, szinte falusias utcáin, a földszintes házak között járunk, a XVIII. századnál régibb emlékek itt nem igen ettelttek azemünkbe. Ezek is vajmi jelentéktelenek s a legmonumentálisabb régi épület még az óhitű zsidók százéves imaháza, homlokzatán antik szabású hatalmas oszlopsorával s az Óbuda fölött hegyfokon gubbasztó elhagyott XVIII. századbeli trinitárius klastrom. Hogy itt valamikor szebb élet volt, azt vajmi kevesen tudják; hogy szinte nyomtalanul eltűnt régi utcáin és terein az Anjouk korában csodás művészeül templomok, kolostorok és paloták álltak s falai között fényes élet lüktetett, azt e kevesek már elképzelni sem igen tudják. Amikor a törökök elfoglalták a mai Budavárát, a XVI. században néptelenné vált Óbuda házait, monumentálisépületeit felrobbantották s a föld színével tették egyenlővé, nehogy a Buda ellen törő keresztény hadak fészket verjenek a kerítetlen város hatalmas kőemlékei között. Közel másfélszázados elhagyatottsága alatt a romvárost a fölötte terpeszkedő és szintén a török korban letarolt hegyekről lezúduló esővíz vastag földréteggel vonta be. A török hódoltság után az idetelepített svábok e rétegen építettékföldszintes házaikat, ammelyek kőanyagát egy-egy nagyobb, épületnek a földből kipúposodó omladék halmából bányászták. Óbuda középkori monumentális épületei így tűntek el nyom nélkül, enyésztek el annyira, hogy legtöbbjének ma már helyét sem ismerjük. A római uralom korában a kelta Acink helyén épült Aquincumot, helyesebben ennek a katonai táborhoz csatlakozó,markotányos külvárosát s a várostól északra épült cirkuszt napjainkban sikerült kiásni, mert a római birodalom bukása után ez a városrész sohasem lett lakott telep többé. A mai Óbuda helyén azonban a római város zömére már aligha akadhatunk, rá. A középkori Óbudát a népvándorlás kora után a római város helyén, ennek és a beépítetlenül maradt markotányos külváros földből kimagasló falainak köveiből építették. A rómaiak Aquincuma a népvándorlás korában aligha pusztult el nyomtalanul. A keresztény Magyarország első századaiban hozzánk telepített németek és flamandusok még látták romjait s mert azt hitték, hogy Attila fővárosának maradványai, az ezek helyén épült Óbudát a középkor végéig Etzelburg-nak nevezték. Ennek a török hódoltság folyamán szinte elsülyedt városnak fénykorából ma már csak olyankor kerül napvilágra egy-egy részlet vagy töredék, ha jó mélyen pincét ásnak itt. Minthogy nagyobb építkezés ma sehol sem folyik, nem sok reménységgel mentem ki az óbudai Királyhegy tájékára. Régi térképeken e néven az a köralakú házcsoport szerepel, melyet a Határ-utca, a Pacsirtamező- és Viador-utca zárnak körül. Ki 13