Nemzeti Ujság, 1921. december (3. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-18 / 284. szám

"Vasárnap, 1921 december 1I. NEMZETI ÚJSÁG Az amerikai segítő-bizottság a jövő év közepén megszünteti működését Az amerikai jótékonyság eddigi adatai — Átveszi-e a kormány az amerikaiak szerepét? A Nemzeti­ Újság munkatársa ma délelőtt fölkereste Choper/ Walter Miklós urat, az American Relief Administration (amerikai segítő­bizottság) budapesti főtitkárát, s tájé­koztatást kért tőle a bizottság karácsonyi jó­tékonyságára és a­ legközelebbi programjára vonatkozóan. Chopey főtitkár úr a következő­ket volt szíves válaszolni: _ Az American Relief Administration az elmúlt hónapok folyamán kétezer rend ruhát osztott ki a szegény középosztályunk, hivatalnokok, tanárok, tanítók, kereskedelmi alkalmazottak stb. között. Kö­rülbelül 20,000 kérvényező közül környezettanul­mány alapján választottuk ki azt a kétezer igazán érdemes ínséges középosztályú egyént, akit ruha­­segélyben részesítettünk. Akinek ruhanemű nem ju­tott, az férfi és női fehérneműt vagy cipőt kapott. Kiosztottunk azonkívül karácsonyi gyermekruha­­akciónk­­ keretében öt­,000 gy­ermek­­ felsőkabátot, ru­hát és cipőt. Ezekre az adományokra nézve még a múlt iskolaév befejezte előtt történtek előjegyzések, a szülők kitöltötték a ruhaigénylő lapokat, megjelöl­ték gyermekeik számát, megélhetési viszonyaikat s ezeket­ az adatokat a kerületi ruházati bizottság vizs­gálta felül. Hasonló módon összesen 1­5000 gyermekre való ruhaneműt osztottunk ki Miskolcon, Diósgyor­­vasgyárban, Perecesen, Hámoron, Győrött. Rendes mederben folyik az American Relief Administration ebédakciója is. Naponta 15,000 gyermek kap ebédet, ebből 11,000 Pestre, a többi pedig vidéki városokra esik. : — Ezenfelül Budapesten, Győrött és Szolnokon na­ponként összesen 5000 terhes anya és csecsemő kap kakaó­ reggelit. Orvosi vélemény szerint ez a reggeli­­akció jelentékeny mértékben hozzájárult a gyermek­­halandóság csökkentéséhez. Sajnos, az idei amerikai gyűjtések nem érték el azt az eredményt, hogy még több asszonyt eláthattunk volna, sőt az az eshetőség fenyeget­, hogy ezt az akciónkat nemsokára meg kell szüntetnünk.­­ Ugyanez a kilátása a főiskolai menzák támoga­tásának is. Ez idő szerint 1000 főiskolai hallgatónak adunk a vacsorához második tál ételt. Ezt az akciót azonban február végével meg kell szüntetnünk. Arra a kérdésünkre, hogy az American Relief Administration meddig folytatja magyarországi mű­ködését, C­topey titkár úr a következőket válaszolta: — Akciónk is 1022. évi közepén megszűnik. Az American Relief Administration most minden rendel­kezésére álló eszközzel Oroszországot támogatja, ahol faji és politikai tekintet nélkül naponta 1.000.000 gyermek kap ebédet és részesül ruhaneműben. Na­gyon helyén volna, ha akciónk megszűntével az a jótékonyság, amellyel Magyarországon oly sok köny­­nyet töröltünk le, nem szűnnek meg, hanem a kor­mány és a társadalmi szervezetek vennék át műkö­désünket. A főtitkár úr végül arra kért, fejezzem ki az új­ságban azt a kérését a közönséghez,­ hogy kérvé­nyekkel ne árasszák el a bizottságot, mert a kará­­csonyi adományok készlete már teljesen kimerült, újabb adományok pedig Amerikából nem érkeztek. A katonai ügyészség vette át az Ostenburgék elleni vizsgálatot Fatbits ezredes és Sztupka őrnagy vezetik a vizsgálatot . Befejezés előtt élt a katonai nyomozás IVajk Károly király visszatérésével kapcso­latosan indított bűnvádi eljárás polgári­ sze­replői ellen, mint ismeretes, befejezték a vizs­gálatot. A csendőrök és katonák ellett még mindig folyik a nagy­ aparátussal megindított nyomozás. Tudvalevő, hogy az ügyben Ostenburg ez­redes, csendőrtisztjei és csendőrlegénysége el­len a kerületi csendőrparancsnokság ügyész­sége" folytat le széleskörű vizsgálatot, amely­nek során úgy a csendőrség, mint a katonaság részéről Sopronban, Győrben, Szombathelyen és Tórbágyon helyszíni nyomozást vezettek le, annak megvilágítására, hogy kinek a kezdemé­nyezésére és miként folyt le a csendőrség és katonaság csatlakozása. A csepdegség részéről Schmitz ezredes ve­zette a vizsgálatot és az ügyben több jegyző­könyvet vett fel, valamint nagyszámú tanút hallgatott ki. Ugyanez megtörtént a katonai ügyészség részéről is. A vizsgálat bár mind a két fórum részéről körülbelül egy atom­vágá­son haladt mégis szüksége merült fel annak, hogy a katonai és csendőrségi vádlottak ellen­ folyó ügyeket egyesítsék. Így történt meg, hogy az illetékes hatóságok intézkedésére Schmitz ezredes a bűnpernek csendőrökre vonatkozó részét is átadta a kato­nai ügyészségnek, amelynek részéről az egye­sített csendőrt és katonai részét most Telbisz ezredes-hadbíró és a Tisza-per hadbíróságon folyó tárgyalásairól is ismert, Sztupka őrnagy­­vette át. Mint értesülünk Telbisz ezredes és Sztupka őrnagy már legnagyobb részben lefolytatta a vizsgálatot, amely közel áll a befejezéshez. A katonai vádlottakra vonatkozóan épp úgy, mint Andrássyékra nézve felmerül a kér­dés, hogy az ügyet statáriális, avagy rendes utón folytassák-e le. Erre vonatkozóan raind ezideig még nem tör­tént döntés. Mint értesülünk a hadbíróság előtt lefolyó tárgyaláson Telbisz­­és Sztupka fogja képviselni a vádat, de még nem határoz­tak, hogy milyen eílen vonják felelősségre a király mellé pártolt és hű­ségesküt tett csend­őröket ás­ katonákat. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter — mint jelentettük — a nemzetgyűlés ülésén bejelentette, hogy hamarosan el­­fog dőlni, hogy Andrássy és le­tartóztatott képviselőtársainak ügyét statáriálisan, avagy rendes uton tár­gyalják-e le. Az igazságügyminiszter kijelen­tette, hogy a döntés hamarosan megtörténik, de erre eddig még előre nem látott komliká­­ciók folytán nem került sor. Sztrache főügyész kijelentette, hogy az ügyet főként Szilassy főügyészhelyettes váratlan és súlyos megbetegedése késlelteti. Szilassy tudva­lévően spanyol influenzaszerű heves tüdő­ A turul írta : Kilián Zoltán , Borsa­i Pongrác végignézett az őszesre sár­gult, vörösült tarpaszegi erdőn. Tiz sólyma is volt fent a levegőben és szeme nem tudta ösz­­szefogni máig jóideje a tizet, pedig csakugyan sólymok röptét kifesni való szeme volt. És ér­tett hozzájuk amúgy is, huszonöt éve, mióta csak­ ijjat feszíteni tudott a vadra, foglalko­zott a madarakkal. Száz feleresztett közül is kiismerte mindig a magáét, ami még sólyom­­nevelőnek sem volt könnyű dolog, mert mindig volt madara vagy ezer. Kék kerecsenje is fel­­hőnyi, de az igazi zöm tiszta fajtájú fehér ke­recsen volt, az az uráli eredetű, nemes, pompás vadászó, melyet ősi török nevén akszonkárnak hívtak a sólymászok. Karvalyok, ölyvek, héj­­jak meg aranysasok tették még ki a számot kerek ezerre. Az igazi kedvelt azonban a toghrul volt. Fekete, sasféle madár, Turán népeinek ma­dara. Szent, nevezett jelvény, amerre csak jár­nak «■* pspusztaiak. Egyedül lakott, párjával félrevonulván Tarnakő sólyomfészkeiben ez a turul. Borsai­ ur száz akszonkáron szerezte egy Moldván is túl lakó tatártól, aki szintén ur, szintén sólyomnevelő­­volt s akihez — ki tudná, mely utakon, mennyi és milyen embe­ren át — eljutott Tarnakő sólymainak a hite. Ezernyi viszontagság közepette került el ide ez a tatár. De eljött és vele együtt a két tu­rul is. Borsai­ Pongrác különös borzongást érzett, ammikor először szállt fel Tarnaszeg mezején­­a turul. Rikoltó és mégis szent öröm járta a tag­jait át Nagy, messzi mezők, hegyek nem szegte szabadságát, síkok nyugodt, méltóságos egét, hozta ide a turul. Felcsapott és azután elterült karcsú, két fekete szárnya; keleti királyként és évszázadok nyugalmával állt meg a Borsan­et feje­ fölött. Meglepetten kiáltott fel a tatár: — Testvérem vagy, nyugati idegen! Csak vérünkbeli vér fölött áll meg ez a szent toghrul . . . Ősi jel ez . . . Testvér vagy, nyu­gati idegen! Ezt a turult, maga a többi hiányzó, fehér ke­­recsent leste, kutatta most Borsai!­ur idekint a mezőn. Tudta, hogy elszáll messzire is a me­részebb, messzire, messzire, a Mátra meg a Bükk erdei fölé is . . . De dél van s úgy van szoktatva valamennyi, hogy­ ilyenkor hazajő! Kisvártatva jött is öt, sebes, nyilazó repü­léssel, mind csupa kerecsen. Az az öt, ami hi­ányzott. Csak a turul fekete, méltóságos teste nem akart feltűnni az ég mély kék boltozatán. Bor­sai! Pongrác megrázkódott. — Baj érte a sejtelmes, szent madarat! Nyugtalanul járt fel-alá. Sólymászbabonák jártak a fejében, valami hűvös, torkot tor­lasztó érzése kterevitgette benne a vért. — A turul jó . . . bátor . . . hűséges . . . Hol, merre járhat hát ez a tu­rul? Nem volt kitűnő vadász ez a turul, de az ön­maga és faja égben úszó képét látta benne Borsait Pongrác és mert így szerette, féltőn meg féltőn megremegett. Aggodon jártatta szemét újra meg újra körül — Jézus! — kiáltott egyszerre hirtelen. — Jézus, Üdvzözitőnk, segély! . A Ta­rpakő alján, túl a csaliton kopjak tö­mege vonult sebesen elő. — A törökök! Csakugyan portyázó törökök jöttek arrafelé. Borsai! riadtan, de nem félve nézte a jöttüket. Hárman voltak ők magyarok, ő maga meg a két madarász. Mindegyikü­knek volt egy-egy tőre, azonkívül egy szaruszerijj is volt velük még ott, kitűnő szerszám, biztos is, hogy talál, csak az a baj, hogy egy perc alatt két nyilat lő, míg amazok vágtató lovaikról is küldenek kézijjaikról percenként tizet . . . Már észre is vették őket a törökök. Lám­a­pszolva vágtattak feléjük, hogy­ bekerítsék. Borsafi várt még. Füttyentett a sólymainak, ahogy szokta vadászat előtt. Körülmutatott a síkon a törökökre. Aztán elengedte őket. Har­coljanak azok is. És meneküljenek a végén, ha elvész a gazda meg a két draucár . . . A sólymok rebbentek s a rákövetkező pilla­natban már vadul csaptak a lovakra meg a törökökre. Csipkedték, vájták a szemüket, fe­jüket, kezüket. Ám a törökök ügyes nyilazók voltak . Csakhamar hullani kezdtek a sólymok. Embe­rek hörgése, sikoltása, lovak fájdalmas felnye­­ritése, madarak vijjogása töltötte be a mezőt Véres, folyós szemű emberek, lovak imbolyog­tak szanaszét. És ekkor jelent meg újra a turul a küzdő­tér közepe fölött. Nyugodt, méltóságos szár­nyalással ereszkedett le urához. Valami fehér­lett a lábán. Nyíl süvített át a levegőn. Egy nagy, fekete török vette célba a madarat Beletalált A turul megfordult a levegőben, v­lami éles, fájdalmas vijjogás, kiáltás tört ki a testéből . . . Azután hullott, még estében is szépen, lefelé . . . ■ Borsasi kétségbeesetten kiáltott: — A madaram! Kirántotta a tőrét, rohanni akart a gyilkos fekete törökre.­­ Ekkor azonban lefogta a karját a két ma­darász. — Nézd uram! Nézd ezt a csodát! Borsafi Pongrác megállt. Valóban különös történt. A törökök bégje­ fájdalmasan sikoltott. Fel­tartotta karját, vezényelt, valamit. Megálltak a­ törökök, abbahagyták a harcot. ■ A sólyomnevelő füttyentett a sólymainak­ Erre a füttyre," az annyiszor hallott egybehívó jelre m­égegyszer felcsapott a turul . . . s régi­sőre hanyatlott ezután. A magyarok odaro­hantak. .A törökök mélyen hajolva adtak nekik,utat. Énekelve, imádkozó, állásiam voltát. közju gyulladásban fekszik az­ Uj­ Szent János kór­házban. Szilassy állapotában mára némi ja­vulás állott be. A jó néhány nappal ezelőtt sú­lyosan megbetegedett Ostenburg őrnagy a­ XVII-es számú helyőrségi kórházban van ápolás alatt és a gondos kezelésnek­­ tulajdo­nítható, hogy láza csökkent és közérzete ja­vult. Százmillió népjóléti intézményekre — Németországban Hirtsiefer porosz népjóléti miniszter programj­ár­ól (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A porosz országgyűlés most tárgyalja a jövő évi költ­ségvetést, melynek vitájából megállapítható a porosz országgyűlés komoly munkássága.­­ A minap tért át az országgyűlés a népjóléti­­ minisztérium költségvetésének­­ tárgyalására.­­ A szociálpolitikai bizottság a parlamenti tár­gyalás előtt fölemelte az iskolán kívüli ifjúság gondozására szánt 6 millió márkát 10 millió márkára, a kisgyermek-otthonok költségelő­irányzatát 30.000 márkáról 100.000 márkára, a tuberkulózis leküzdésére szánt 1 millió már­kát 5 millió márkára stb. Mind-mind arról tesz tanúbizonyságot, hogy a porosz parla­ment hivatásának magaslatán áll és olyan ügyekkel foglalkozik, amelyeknek óriási jelen­tősége van. A költségvetési vita során Hirtsiefer nép­­jóléti miniszter, Stegerswald­nak, a kiváló munkásvezérnek utóda is kifejtette program­ját, amelyből a leglényegesebb pontokat itt soroljuk fel. A legsürgősebb feladatnak tartja az iskolán kívü­li ifjúságnak gondozását in­­t­­ézményesen rendezni, gondoskodni fog tehát ," hogy rövidesen gárdát szervezzen a felnőttek­ből, akik hivatásszerűen foglalkozzanak az is­kolán kívüli ifjúság nevelésével. Szóváteszi a jótékonyság leple alatt rendezett mulatságok és ünnepélyek körül előforduló visszásságokat és ismerteti a visszaéléseket megszüntető ren­delkezéseket­. A jótékonyság szervezését és a szegényügy rendezését tűzte jövő, évi feladatai közé. A rokkantak, hadiözvegyek és árvák illetményeit a drágaság arányaihoz közelebb­ hozza és a költségvetés keretein belül nagy összeget szánt erre a célra. A porosz állan­ által megindított közmunkák révén a munka­­nélküliek 40%-át kenyérhez juttatta. Tovább­folytatja az építési munkaprogramot, különö­sen a telepítés tervével egybekötve. A teljes szabadságnak még nincsen itt az ideje a ház­bérek tekintetében, azonban az államnak min­den eszközt meg kell ragadnia a magánépít­­kezés élénkeb­bé tételére. Áttért ezután a mi­­niszter a tuberkulózis elleni küzdelemre, majd lefesti félelmetes számok felsorakoztatásával a nemi betegségek terjedését, amelyet nagyobb veszélynek mond, mint a tuberkulózist, mert máris több ember viseli magában a lueszt mint a tüdővészt. A jövő évi törekvései között a legnagyobb gondja a népegészségügy javí­tása és az ifjúság gondozása lesz. Íme erről tárgyalnak a porosz országgyűlé­sen. Nálunk pedig a pártpolitikai felvonulá­sok teszik lehetetlenné a komoly szociális munkát.

Next