Nemzeti Ujság, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-14 / 11. szám

TV- évfolyam 77. szám. Ára 3 korona Szombat, 1922 január 14. - ---­­... ■■ ------­­■ ----- -|szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, I. kerület, Előfizetési ár: Egy hónapra 60 kor., negyedévre Honvéd­ utca 10. Telefon: 127—46, 127—47, 127—48, arDrOVTIlIV DAT IT Tv i­f váDTT AD 170 kor., félévre 840 kor., egész évre 660 kor. Egyes 127—49 és József 65. Fiókkiadóhivatal: IV., Duna­ n.6. IV Élt ton 1 b­ I r ULI 1 1AA1 n ArlLAr szám 8 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Telefon: 123—08 és Teréz­ körút 62. Telefon: 121—41. Reklamációk: 19—25 és 121—41. Poincaré kormányra jutása elszigeteli Franciaországot Poincaré vállalkozott a kormány megalakítására — Angliában és Olaszországban Briand lemondása nagy megütközést keltett Elhalasztják a cannesi konferenciát Paris, jan. 13. Poincarénak a kormányalakí­tással való megbízása olyan gyorsan követke­zett be, hogy ebből észrevehető, mily­ nagy m­étékben számítottak rá. Briand fél 4 órakor érkezett minisztertársaival az Elyséebe, hogy az elnöknek elbocsáttatása iránti kérvényét­­átnyújtsa. Valamivel 5 óra után a külügymi­nisztériumban összegyűlt hírlapírókhoz így szólt Briand: „Szabad ember lettem.“ Fél 6 órakor fogadta Millerand a kamara elnökét, Veret-t, aki kifejtette, hogy ha az elnök nem akar még egyszer Briandhoz fordulni, akkor Poincaré a helyzet ura. Bourgeois, a Szenátus elnöke egy órával későbben ugyanezt a tanácsot adta. Poincaré 8 órakor érkezett az Elysée-be. A tárgyalás egy óránál tovább tarott. Amidőn Poincaré az Elysée-ből távo­zott, kijlentette, hogy nem mondhat semmit. Ide észrevehető volt rajta, hogy teljesedett szíve vágya. Tíz órakor hivatalosan is elterjesztették azt a hírt, hogy Poincaré vállalta a kormány megalakítását. Barátai azt híresztelik, hogy­­sok minden másként fog bekövetkezni, mint azt általában várták. Szerintük Poincaré ko­rántsem annyira nacionalista, mint azt a kül­földön gondolják. Az új kormány tagjai Paris, jan. 13. Az Echo de Paris értesülése szerint Poincaré az új kormányban a minisz­terelnökségen kívül a k­ülügyminiszterséget is vállalni fogja. A kormány új tagjai lesznek még Manoury (a kamara költségvetési bizott­ságának elnöke) belügyminiszter, De Lasteg­­rie (a kamara pénzügyi előadója) pénzügymi­niszter, Maginot hadügyminiszter, Durand Károly szenátor igazságügyminiszter. A régi kormányból a következőket veszik át: Le Troqueur közmunkaügyi miniszter, Berard közoktatásügyi miniszter és esetleg Diord ke­reskedelmi miniszter. Hogy Loucheurt alkal­mazni fogják-e, az kérdéses. Franciaország nem tér le a józan megfontolás útjáról Paris, jan. 13. (A Nemzeti Újság tudósítójá­nak jelentése.) Poincaré tegnap éjjel s ma az egész délelőtt folyamán politikai személyisé­gekkel tanácskozott A kamara a kormány új­jáalakításáig elnapolta magát és üléseit előre­láthatólag csak a jövő csütörtökön kezdi el ismét. Poincaréhoz közelálló körökben élénken síkra szállnak azzal a felfogással, mintha a kormányfő változása Franciaország politiká­jának élesebb irányba való terelődését jelen­tené. Poincaré ugyan több alkalommal heve­sen foglalt állást Németországgal szemben, ez azonban nem jelenti azt, hogy letérnének a józan megfontolás útjáról. Elnapolják a cannesi értekezletet Cannes, jan. 13. Tegnap elhatározták, hogy a legfőbb tanács a francia megbízottak távol­­létében semmiféle döntést nem fog hozni. A mai ülésen az értekezlet berekesztését fogják kimondani.­­Lloyd George, aki Londonba visszautaztában rövid ideig Párisban is fog tartózkodni, ez idő alatt konferencián vesz részt Poincaréval és valószínűleg a köztársaság elnökével. Poincaré előzőleg a kamara és szenátus előtt előadja politikai programját a szövetségesekkel és Németországgal szemben, hogy bizalmi szava­zat alapján megszerezze a szükséges illetékes­séget a Lloyd Georgeval folytatandó beszélge­téséhez. Feltehető, hogy Poincaré programja ugyanaz, mint amelyet a szenátus bizottságá­nak általa aláírt tegnapelőtti határozati ja­vaslatában megállapított, vagyis hogy a cannesi konferencia eddigi eredményeit újabb tárgyalások folyamán módosítani lehet. A francia sajtó üdvözli Poincarét Páris, jan. 13. A lapok legnagyobb része örömmel üdvözli Poincaré dezignálását, kivéve a szocialista orgánumokat. Remélik, hogy Poincaré megőrzi a szö­vetségesekkel való egyetértést, mindamellett azon­ban tetterősen követelni fogja a Németország által vállalt kötelezettségeket. Több lap a válság gyors megoldását várja és biztosra veszi Poincaré kabinet­jének megalakulását. Az angolokat és olaszokat elkedvetlenítette Briand bukása Cannes, jan. 13. Briand lemondása erős ha­tással volt a konferencia résztvevőire s külö­nösen az angolok és olaszok nem titkolják kedvet­lenségüket a váratlan fordulat miatt. Loucheur miniszter még tegnap este eluta­zott Parisba. Briand táviratban tudatta Lloyd George-zsal, hogy visszalépett, mert a Páris­ban talált politikai körülmények lehetetlenné teszik számára a miniszterelnökség megtartá­sát. Sajnálatát fejezte ki, hogy munkáját be kellett szüntetni." Az itteni angol körökben felvetődött a kérdés: váj­jon nem következett-e be az antant vége és Franciaország elszigetelődése? Megbotránkozás Olaszországban Róma, január 13. Az­ egész római sajtó ecseteli azt az óriási hatást, amelyet a francia események gya­koroltak az olasz közvéleményre. A nézet egyhan­gúan az, hogy ha Franciaország elleneszegül Európa újra­­felépítésének, a politikai és gazdasági elszi­getelés vár reá. A Temps szerint a francia válság könnyen a béké­­tek és Európa újrafelépítésének válságává lehet, Olaszország helye Anglia oldalán van. A Paese szerint a poincaréizmus azzal fenyeget, hogy hatalmába ejti a huszadik századot, mint a napóleonizmus a tizenkilencediket. Zsákmányvadá­szok és magasrangú katonák csoportja mámorosítja meg Franciaországot azzal a poincaréizmussal, amely voltaképpen nem egyéb, mint a heroikus jellegétől megfosztott napóleonizmus. A Poincarék, Tardieuk és társaik örökkön-örökké életben akarják tartani foszogatási rendszerüket, de kísérletük annál előbb fosztogatási rendszerüket, de kísérletük előbb-utóbb kudarcot vall. A Secole cannesi levelezője jelenti lapjának, hogy Briand egyik barátjától és delegációbeli kollegájától értesült a volt francia miniszterelnök ama nyilatko­zatáról, hogy a párisi kamara őrültek és ostobák gyüleke­zete, a francia közvélemény egészséges része azonban Briand mellett áll. Anglia bízik az igazság győzelmében London, január 13. A reggeli sajtó kimerítően fog­lalkozik Briand lemondásának jelentőségével, s meg­állapítja, hogy aggodalom és a bizonytalanság érzése támadt mindenkiben. Sajnálják, hogy a francia ka­mara nem hallgatott Anglia tanácsaira és lemondásra kényszerítette azt az államférfit, aki a mai válságos időkben igazán rátermett az ügyek vitelére. Lloyd George lapja, a Daily Chronicle szerint a genuai konferenciát meg fogják tartani, még ha Franciaország nem is venne részt benne. Az európai és világpolitika útjai ki vannak jelölve és az igazságnak győznie kell. A „Daily Express“ kijelenti, hogy Franciaország a teljes elszigeteltség lehető­ségével áll szemben, sőt biztos, hogy ez be fog következni. A „Westminster Gazette“ ezt írja: Ha Poincaré lesz a miniszterelnök, nemsokára elérkezik az alka­lom nyíltan kijelenteni, hogy Angolország nem vehet részt olyan politiká­ban, amely a német-francia viszályt bizony­talan időre meghosszabbítja. A „Daily Herald“ úgy véli, hogy Briand a francia reakcionáriusoknak nem volt eléggé őrült. Harding is elitéti a zavarok azókat Washington, jan. 13. Briand Cannesból történt hir­telen elutazása itt nagy meglepetést keltett. Kétel­kednek benne, hogy Franciaországban az ultraradi­kális elemek kerekedtek volna felül. Kétségtelen azonban, hogy Harding elnök egyáltalán nem titkolja, hogy elítéli azokat, akik megakadályozzák Európa nyugalmának helyreállítását. Jöjjön hát Poincaré! Ismét Páris felé fordul az egész világ figyelme és milliók kérdezik szorongó érzés­sel: mi következik Briard távozása után? Valóra válhatnak-e az európai újjáépítésnek és konszolidációnak Cannes-ban immár ha­tározott formákba öntött tervei, vagy a francia sovinizmus visszataszítja a beteg Európát az eddiginél is vészesebb helyzetbe? Bizonytalanság előtt állanak még azok is, akik az európai politikának nem egyszerű szemlélői, hanem irányítói. Ami Párisban történt, az ő számításaikat keresztülhúzta. Mert Briand elbuktatása azt jelenti, hogy Franciaország nem akar haladni azon az úton, melyet Lloyd George a többi szövetsé­ges és az egész európai közvélemény helyes­lése mellett kijelölt. Briand nem parlamenti harcban esett el, hanem minisztertársai pa­­­lotaforradalmának lett áldozata; a tőrt há­tulról döfték belé, mielőtt munkáját a leg­főbb tanács konferenciája bevégezhette volna. Hiába kísérelnék meg utólag kima­gyarázni a köztársasági elnök és a kabinet állásfoglalását, az elképpedt legfőbb tanács­­csal együtt a közvélemény úgy tekinti azt, mint kíméletlen formában megnyilvánított tiltakozást a cannesi tervezetek ellen. A francia sovén nacionalistáknak nem kell olyan megegyezés, amely lehetőséget nyújt Németország talpraállására; változatlanul fentartani és végrehajtani akarják a versail­­lesi szerződést, amely Poincaré, Clemenceau és Fock marsall elgondolásában emberöl­tőkön át gúzsban tartja és rabszolga­sorsra kényszeríti a letepert német óriást. Briand már attól a naptól kezdve gyanússá és meg­bízhatatlanná vált szemükben, amikor a múlt évben először engedett némi jelenték­telen módosítást a békeszerződés rendelke­zésein. Hiába magyarázta a szószékről, hogy ő is ragaszkodik Franciaország minden jo­gához és minden követeléséhez, de számot kell vetnie a szövetségesek felfogásával, kü­lönben Franciaország teljesen izolálva ma­rad: az intranzigens tábor egyre hangosab­ban üvöltötte fülébe, hogy nem tűri a ver­­saillesi szerződés megváltoztatását. Az utolsó két hónap alatt mindenki észrevette, csak Poincaré és társai nem akarták tudomásul venni, hogy Franciaországra rossz szemmel kezdenek tekinteni összes volt szövetségesei. Az olaszországi tüntetések, a spanyol vám­­háború és az angol sajtó hangja, melynek Lloyd George és Carson többszörös kijelenté­sei még nagyobb súlyt kölcsönöztek, minden kétséget kizáróan mutatták, hogy Európa megelégelte a kíméletlen erőszak-politikát és tudatára ébredt annak, hogy a kellő meg­gondolás nélkül létrehozott versaillesi szer­ződésen a saját érdekében, önmaga megmen­tése végett változtatnia kell. Ezért fogadta a közvélemény megkönnyebbüléssel és öröm­mel az angol javaslatot, amely a nemzetközi gazdasági megegyezéssel, a német jóvátétel újabb rendezésével és a Franciaországnak felajánlott védőszövetséggel alkalmas az igazi béke megteremtésére. A reménykedés alig kinyílt virága le­törve hever Párisban. De azok a problémák, amelyek Briand-t Cannes-ba kényszerítették, elbukásával nem szűntek meg, sőt még fe­nyegetőbben merednek utóda és a francia nemzet felé. Hogyan fog ezekkel megbirkózni Franciaország? A genuai konferencia már vissza nem csi­nálható. A­ védőszövetséget Angliával már Clemenceau is meg akarta kötni. Ezekhez Briand utóda is kétségkívül hozzájárul. Ma­rad­­vitás és ütközőpontus a német kérdés, a jóvátételi probléma, más szóval maga a Ver­sailles­ szerződés, amelynek változatlan­­ fen­­tartását Millerand és Poincaré Franciaor­szág létérdekének tekintik. Azt hisszük, hogy Briand utóda, aki nem lehet más, mint Poin-

Next