Nemzeti Ujság, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-14 / 11. szám
TV- évfolyam 77. szám. Ára 3 korona Szombat, 1922 január 14. - ---... ■■ ------■ ----- -|szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, I. kerület, Előfizetési ár: Egy hónapra 60 kor., negyedévre Honvéd utca 10. Telefon: 127—46, 127—47, 127—48, arDrOVTIlIV DAT IT Tv if váDTT AD 170 kor., félévre 840 kor., egész évre 660 kor. Egyes 127—49 és József 65. Fiókkiadóhivatal: IV., Duna n.6. IV Élt ton 1 b I r ULI 1 1AA1 n ArlLAr szám 8 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Telefon: 123—08 és Teréz körút 62. Telefon: 121—41. Reklamációk: 19—25 és 121—41. Poincaré kormányra jutása elszigeteli Franciaországot Poincaré vállalkozott a kormány megalakítására — Angliában és Olaszországban Briand lemondása nagy megütközést keltett Elhalasztják a cannesi konferenciát Paris, jan. 13. Poincarénak a kormányalakítással való megbízása olyan gyorsan következett be, hogy ebből észrevehető, mily nagy métékben számítottak rá. Briand fél 4 órakor érkezett minisztertársaival az Elyséebe, hogy az elnöknek elbocsáttatása iránti kérvényétátnyújtsa. Valamivel 5 óra után a külügyminisztériumban összegyűlt hírlapírókhoz így szólt Briand: „Szabad ember lettem.“ Fél 6 órakor fogadta Millerand a kamara elnökét, Veret-t, aki kifejtette, hogy ha az elnök nem akar még egyszer Briandhoz fordulni, akkor Poincaré a helyzet ura. Bourgeois, a Szenátus elnöke egy órával későbben ugyanezt a tanácsot adta. Poincaré 8 órakor érkezett az Elysée-be. A tárgyalás egy óránál tovább tarott. Amidőn Poincaré az Elysée-ből távozott, kijlentette, hogy nem mondhat semmit. Ide észrevehető volt rajta, hogy teljesedett szíve vágya. Tíz órakor hivatalosan is elterjesztették azt a hírt, hogy Poincaré vállalta a kormány megalakítását. Barátai azt híresztelik, hogysok minden másként fog bekövetkezni, mint azt általában várták. Szerintük Poincaré korántsem annyira nacionalista, mint azt a külföldön gondolják. Az új kormány tagjai Paris, jan. 13. Az Echo de Paris értesülése szerint Poincaré az új kormányban a miniszterelnökségen kívül a külügyminiszterséget is vállalni fogja. A kormány új tagjai lesznek még Manoury (a kamara költségvetési bizottságának elnöke) belügyminiszter, De Lastegrie (a kamara pénzügyi előadója) pénzügyminiszter, Maginot hadügyminiszter, Durand Károly szenátor igazságügyminiszter. A régi kormányból a következőket veszik át: Le Troqueur közmunkaügyi miniszter, Berard közoktatásügyi miniszter és esetleg Diord kereskedelmi miniszter. Hogy Loucheurt alkalmazni fogják-e, az kérdéses. Franciaország nem tér le a józan megfontolás útjáról Paris, jan. 13. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelentése.) Poincaré tegnap éjjel s ma az egész délelőtt folyamán politikai személyiségekkel tanácskozott A kamara a kormány újjáalakításáig elnapolta magát és üléseit előreláthatólag csak a jövő csütörtökön kezdi el ismét. Poincaréhoz közelálló körökben élénken síkra szállnak azzal a felfogással, mintha a kormányfő változása Franciaország politikájának élesebb irányba való terelődését jelentené. Poincaré ugyan több alkalommal hevesen foglalt állást Németországgal szemben, ez azonban nem jelenti azt, hogy letérnének a józan megfontolás útjáról. Elnapolják a cannesi értekezletet Cannes, jan. 13. Tegnap elhatározták, hogy a legfőbb tanács a francia megbízottak távollétében semmiféle döntést nem fog hozni. A mai ülésen az értekezlet berekesztését fogják kimondani.Lloyd George, aki Londonba visszautaztában rövid ideig Párisban is fog tartózkodni, ez idő alatt konferencián vesz részt Poincaréval és valószínűleg a köztársaság elnökével. Poincaré előzőleg a kamara és szenátus előtt előadja politikai programját a szövetségesekkel és Németországgal szemben, hogy bizalmi szavazat alapján megszerezze a szükséges illetékességet a Lloyd Georgeval folytatandó beszélgetéséhez. Feltehető, hogy Poincaré programja ugyanaz, mint amelyet a szenátus bizottságának általa aláírt tegnapelőtti határozati javaslatában megállapított, vagyis hogy a cannesi konferencia eddigi eredményeit újabb tárgyalások folyamán módosítani lehet. A francia sajtó üdvözli Poincarét Páris, jan. 13. A lapok legnagyobb része örömmel üdvözli Poincaré dezignálását, kivéve a szocialista orgánumokat. Remélik, hogy Poincaré megőrzi a szövetségesekkel való egyetértést, mindamellett azonban tetterősen követelni fogja a Németország által vállalt kötelezettségeket. Több lap a válság gyors megoldását várja és biztosra veszi Poincaré kabinetjének megalakulását. Az angolokat és olaszokat elkedvetlenítette Briand bukása Cannes, jan. 13. Briand lemondása erős hatással volt a konferencia résztvevőire s különösen az angolok és olaszok nem titkolják kedvetlenségüket a váratlan fordulat miatt. Loucheur miniszter még tegnap este elutazott Parisba. Briand táviratban tudatta Lloyd George-zsal, hogy visszalépett, mert a Párisban talált politikai körülmények lehetetlenné teszik számára a miniszterelnökség megtartását. Sajnálatát fejezte ki, hogy munkáját be kellett szüntetni." Az itteni angol körökben felvetődött a kérdés: vájjon nem következett-e be az antant vége és Franciaország elszigetelődése? Megbotránkozás Olaszországban Róma, január 13. Az egész római sajtó ecseteli azt az óriási hatást, amelyet a francia események gyakoroltak az olasz közvéleményre. A nézet egyhangúan az, hogy ha Franciaország elleneszegül Európa újrafelépítésének, a politikai és gazdasági elszigetelés vár reá. A Temps szerint a francia válság könnyen a békétek és Európa újrafelépítésének válságává lehet, Olaszország helye Anglia oldalán van. A Paese szerint a poincaréizmus azzal fenyeget, hogy hatalmába ejti a huszadik századot, mint a napóleonizmus a tizenkilencediket. Zsákmányvadászok és magasrangú katonák csoportja mámorosítja meg Franciaországot azzal a poincaréizmussal, amely voltaképpen nem egyéb, mint a heroikus jellegétől megfosztott napóleonizmus. A Poincarék, Tardieuk és társaik örökkön-örökké életben akarják tartani foszogatási rendszerüket, de kísérletük annál előbb fosztogatási rendszerüket, de kísérletük előbb-utóbb kudarcot vall. A Secole cannesi levelezője jelenti lapjának, hogy Briand egyik barátjától és delegációbeli kollegájától értesült a volt francia miniszterelnök ama nyilatkozatáról, hogy a párisi kamara őrültek és ostobák gyülekezete, a francia közvélemény egészséges része azonban Briand mellett áll. Anglia bízik az igazság győzelmében London, január 13. A reggeli sajtó kimerítően foglalkozik Briand lemondásának jelentőségével, s megállapítja, hogy aggodalom és a bizonytalanság érzése támadt mindenkiben. Sajnálják, hogy a francia kamara nem hallgatott Anglia tanácsaira és lemondásra kényszerítette azt az államférfit, aki a mai válságos időkben igazán rátermett az ügyek vitelére. Lloyd George lapja, a Daily Chronicle szerint a genuai konferenciát meg fogják tartani, még ha Franciaország nem is venne részt benne. Az európai és világpolitika útjai ki vannak jelölve és az igazságnak győznie kell. A „Daily Express“ kijelenti, hogy Franciaország a teljes elszigeteltség lehetőségével áll szemben, sőt biztos, hogy ez be fog következni. A „Westminster Gazette“ ezt írja: Ha Poincaré lesz a miniszterelnök, nemsokára elérkezik az alkalom nyíltan kijelenteni, hogy Angolország nem vehet részt olyan politikában, amely a német-francia viszályt bizonytalan időre meghosszabbítja. A „Daily Herald“ úgy véli, hogy Briand a francia reakcionáriusoknak nem volt eléggé őrült. Harding is elitéti a zavarok azókat Washington, jan. 13. Briand Cannesból történt hirtelen elutazása itt nagy meglepetést keltett. Kételkednek benne, hogy Franciaországban az ultraradikális elemek kerekedtek volna felül. Kétségtelen azonban, hogy Harding elnök egyáltalán nem titkolja, hogy elítéli azokat, akik megakadályozzák Európa nyugalmának helyreállítását. Jöjjön hát Poincaré! Ismét Páris felé fordul az egész világ figyelme és milliók kérdezik szorongó érzéssel: mi következik Briard távozása után? Valóra válhatnak-e az európai újjáépítésnek és konszolidációnak Cannes-ban immár határozott formákba öntött tervei, vagy a francia sovinizmus visszataszítja a beteg Európát az eddiginél is vészesebb helyzetbe? Bizonytalanság előtt állanak még azok is, akik az európai politikának nem egyszerű szemlélői, hanem irányítói. Ami Párisban történt, az ő számításaikat keresztülhúzta. Mert Briand elbuktatása azt jelenti, hogy Franciaország nem akar haladni azon az úton, melyet Lloyd George a többi szövetséges és az egész európai közvélemény helyeslése mellett kijelölt. Briand nem parlamenti harcban esett el, hanem minisztertársai palotaforradalmának lett áldozata; a tőrt hátulról döfték belé, mielőtt munkáját a legfőbb tanács konferenciája bevégezhette volna. Hiába kísérelnék meg utólag kimagyarázni a köztársasági elnök és a kabinet állásfoglalását, az elképpedt legfőbb tanácscsal együtt a közvélemény úgy tekinti azt, mint kíméletlen formában megnyilvánított tiltakozást a cannesi tervezetek ellen. A francia sovén nacionalistáknak nem kell olyan megegyezés, amely lehetőséget nyújt Németország talpraállására; változatlanul fentartani és végrehajtani akarják a versaillesi szerződést, amely Poincaré, Clemenceau és Fock marsall elgondolásában emberöltőkön át gúzsban tartja és rabszolgasorsra kényszeríti a letepert német óriást. Briand már attól a naptól kezdve gyanússá és megbízhatatlanná vált szemükben, amikor a múlt évben először engedett némi jelentéktelen módosítást a békeszerződés rendelkezésein. Hiába magyarázta a szószékről, hogy ő is ragaszkodik Franciaország minden jogához és minden követeléséhez, de számot kell vetnie a szövetségesek felfogásával, különben Franciaország teljesen izolálva marad: az intranzigens tábor egyre hangosabban üvöltötte fülébe, hogy nem tűri a versaillesi szerződés megváltoztatását. Az utolsó két hónap alatt mindenki észrevette, csak Poincaré és társai nem akarták tudomásul venni, hogy Franciaországra rossz szemmel kezdenek tekinteni összes volt szövetségesei. Az olaszországi tüntetések, a spanyol vámháború és az angol sajtó hangja, melynek Lloyd George és Carson többszörös kijelentései még nagyobb súlyt kölcsönöztek, minden kétséget kizáróan mutatták, hogy Európa megelégelte a kíméletlen erőszak-politikát és tudatára ébredt annak, hogy a kellő meggondolás nélkül létrehozott versaillesi szerződésen a saját érdekében, önmaga megmentése végett változtatnia kell. Ezért fogadta a közvélemény megkönnyebbüléssel és örömmel az angol javaslatot, amely a nemzetközi gazdasági megegyezéssel, a német jóvátétel újabb rendezésével és a Franciaországnak felajánlott védőszövetséggel alkalmas az igazi béke megteremtésére. A reménykedés alig kinyílt virága letörve hever Párisban. De azok a problémák, amelyek Briand-t Cannes-ba kényszerítették, elbukásával nem szűntek meg, sőt még fenyegetőbben merednek utóda és a francia nemzet felé. Hogyan fog ezekkel megbirkózni Franciaország? A genuai konferencia már vissza nem csinálható. A védőszövetséget Angliával már Clemenceau is meg akarta kötni. Ezekhez Briand utóda is kétségkívül hozzájárul. Maradvitás és ütközőpontus a német kérdés, a jóvátételi probléma, más szóval maga a Versailles szerződés, amelynek változatlan fentartását Millerand és Poincaré Franciaország létérdekének tekintik. Azt hisszük, hogy Briand utóda, aki nem lehet más, mint Poin-