Nemzeti Ujság, 1922. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

­Szerda, 1922 február 1* I NEMZETI ÚJSÁG t­­ / Az egységes párt vezére Bethlen, elnöke nagyatádi Szabó A disszidensek csatlakozása — é­rtekezlet a Kisgazdapártban — Polgárembert nem állítanak katonai bíróság elé (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A disszi­­dens-csoport tagjai ma délelőtt m­eg­foga­lm­az­ték válaszukat a Kisgazdapárt elnökségének átiratára, amelyben tudvalévően nagyatádi Szabó István pártja nevében felszólítást inté­zett a disszidensekhez, felh­íván őket az új párt­­alakulásban­ való részvételre. A választ Kara­­fiáth Jenő elvbarátainak megbízásából még e hét közepén átadja nagyatádi Szabónak, mellé­kelve a belépők névsorát. A disszidensek egyébként a Kisgazdapárt holnapi, szerda esti értekezletén testületileg megjelennek, Bethlen István gróffal élükön és élőszóban is bejelentik az egységes pártba való belépésüket. Egyúttal kifejezést adnak annak az óhajtásuknak, hogy az uj párt vezére Bethlen gróf legyen, m­íg a pártelnöki tisztséget nagyatádi Szabóval kívánják befőltezni. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja tegnapi értekezletéről megjelent kommentárok­kal kapcsolatban Haller István, a párt elnöke a következőket jelentette ki: — Egyes reggeli lapok, nem tudom milyen for­rásból, "úgy közölték tegnapi összefoglaló beszé­demet, mintha a Kereszténypárt kilátásba helyezte volna a párt legmesszebbmenő támogatását az el­lenzék obstrukciójának letörésére. Erről szó sem volt. — Ellenkezőleg kifejeztem, hogy a párt a maga választójogi felfogásának érvényesítésére minden parlamenti eszközzel harcolni fog. Előre felhívom erre a körülményre, a kormány figyelmét, hogy ezt számba vehesse." Az ellenzékre, vagy annak akció­jára semmi kijelentést nem tettem. Ma délután egyébként a választójog kérdésé­ben a nemzetgyűlés ülése alatt az ellenzék tag­jai bizalmas értekezletet tartottak, amelyen megvitatták a parlamenti tárgyalás alatt kö­vetendő taktikájukat. Fontos nyilatkozatot tett a véderőbizottság mai ülésén Bethlen István gróf miniszterelnök, aki Beniczky Ödön kérdésére, hogy mi a kor­mány álláspontja a polgári egyének fölötti ka­tonai bíráskodás tekintetében, kijelentette, hogy sem­mi kifogása nincs az ellen, ha a ka­tonai bíráskodást a polgári egyének fölött megszüntetik és eddig is estik a honvédelmi minisztérium képviselte azt az álláspontot, hogy a katonai bíráskodást a polgári egyének fölött egyelőre fenn kell tartani. A legköze­lebbi minisztertanács azonban revízió alá veszi ezt a kérdést. Elterjedt hírek szerint Guillaume Árpád tá­bornok, Nyugat-Magyarország magyar katonai főparancsnoka visszaadja megbízatását a kor­mányzónak. A választójogi bizottság titkos ülése A választójogi bizottság ma este kezdte meg a kor­mány választójogi törvényjavaslatának tárgyalását. Az ülés délután 5 órától a késő éjjeli órákig tartott. A sajtónak nincs módjában, hogy ebben az orszá­gos jelentőségű alkotmányjogi kérdésben kötelesség­­szerűen híven tájékoztathassa a közvéleményt, mert a bizottság minden eddigi gyakorlattal ellentétben hivatalos jelentést nem adott ki, sőt tagjainak a sajtó tájékoztatását határozatával megtiltotta. A múltban ugyanis minden bizottsági tárgyalásról hivatalos je­lentést adtak ki, a legutóbbi választójogi javaslatnak bizottsági tárgyalásairól pedig (1918-ban) a sajtó a legkimerítőbb részletes és pontos, hivatalos gyorsírói feljegyzések alapján készült jelentést kapott. A bi­zottságnak mai határozata, amely az eddigi gyakor­lattal szembehelyezkedik, annál feltűnőbb, mert elő­zetesen már intézkedés történt, hogy az ügy nagy fontosságára való tekintettel részletes, gyorsírói jegy­zetek alapján készült hivatalos tudósítás adassék­ ki és az a sajtóval közöltessék. . A bizottság többsége azonban végül is úgy döntött, hogy a nyilvánosság tájékoztatását mellőzi. Ebben az ügyben az ország­gyűlési tudósítók szindikátusa holnap, szerdán dél­előtt 11-kor rendkívüli ülést tart. Pártszervezeti gyűlés a XVIII. választókerületben A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának XV111. választókerületi szervezete népes gyűlést tartott a Német-utcai polgári iskola termében. A gyűlést Mol­nár János elnök nyitotta meg. Utána Szabó József (budapesti)­­ nemzetgyűlési képviselő tartott beszédet, amelyben a párt eddigi működését méltatta, majd annak fontosságát hangoztatta, hogy már csak az in­tegritás szempontjából is végtelen fontos az, hogy a Szent Korona tana minden­­ körülmények között ér­vényben tartassák. Foglalkozott még a tisztviselő­­kérdéssel, végül arra buzdította választókat, hogy a jövőben tartsanak ki a Keresztény Nemzeti Egye­sülés Pártja és annak nemzetmentő eszméi mellett. A gyűlés következő szónoka Slachta Margit nem­zetgyűlési képviselő volt, aki a nők választójogáról beszélt és rámutatott arra, hogy a Keresztény Nem­zeti Egyesülés Pártjának kívánsága az, hogy az új választójogi törvény megalkotásánál a férfiak és nők egyenlő cenzussal gyakorolhassák az állampolgári jo­gokat. A gyűlés a Himnusz éneklésével ért véget. Mezőgazdasági egyeztető bizottságok A földművelésügyi minisztériumban már elkészül­tek a mezőgaránt híj egyeztető bizottságok összeállí­tásával. Az ehhez szükséges végrehajtási rendelet már készen van. Az egyeztető bizottságok közigazga­tási járásonként, rendezett tanácsú városonként és a törvényhatósági joggal felruházott városok kerületei­ként szervezetnek. A bizottságok feladata lesz a gaz­dasági munkaadó és munkavállaló között a munka­szerződésből felmerülő viták formaságokhoz nem kö­tött, tárgyalás útján való békés elintézése. Ha nem jön létre megegyezés és a felek egyetértő akarattal ügyüket erre a bizottságra, mint választott bíróságra bízzák, a bizottság a vitás ügyben ítéletet hoz. Mind az egyezség, mind pedig az ítélet közigazgatási úton végrehajtható. Minden bizottság négy rendes és négy póttagból alakul. Elnökét a rendes tagok nem ma­guk közül választják és ez sem munkaadó, sem mun­kavállaló nem lehet. Ez fogja biztosítani a bizottság pártatlanságát. Egyébként ez az intézmény csak át­meneti jellegű és a tapasztalatokhoz képest kapja meg formáját. Maksínka Imre nyilt is esie választóihoz Mahunka. Im­re a főváros XVIII. választókerületé­nek nemzetgyűlési képviselője Bethlen István gróf pártjához való csatlakozása alkalmából választóihoz nyílt levelet intézett, amelyben a többi között ezeket írja: — Nemzetgyűlésben és nemzetgyűlésen kivü­l dúló párttusaink közepette valóban minden magyar em­bernek, aki az ország sorsát a szívén viseli, mélysé­ges megnyugvására, igazi hazafias örömére szolgál­hat az ország integritásáért és mindnyájunk életé­nek jobbításáért reális külső és belső politikára és különösen produktív gazdasági politikára törekvő egységes parlamenti párt kontúrjai, amely párt min­den lépésében gondosan számot vet a lehetőségekkel. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Több hónapi távol­lét után Budapestre érkezett B­orzsák Győző kép­viselő, a tót nemzeti tanács elnöke, aki három év óta lankadatlan tevékenységet fejt ki külföldön avégből, hogy a kormányokat és a közvéleményt fölvilágosítsa arról a példátlan megtévesztésről és egyúttal tűrhe­tetlen helyzetről, amelybe a tót nép a cseh állam megteremtésével jutott. Dvorzsák két vagy három íz­ben megfordult Amerikában is, a az ő érdeme, hogy az Egyesült­ Államok területén élő tótok, fölismerve népük megcsalatását, sajtójukban és gyűléseiken minden közösséget, megtagadtak a csehekkel. Dvor­zsák, aki Párisban ,Slovagim címmel lapot ad ki, amelynek minden egyes számú vádirat a prágai zsar­nokság ellen, egyetlen alkalmat­­ sem mulaszt el, hogy a nemzetközi értekezletek figyelmét ráirányítsa a tét-kérdésre. Legutóbb, január második felében, a népszövetségi társaságok nemzetközi uniójának brüs­seli konferenciáján vett részt, amely elé kimerítő memorandumot terjesztett. Abból az érdekes beszélgetésből, amelyet munka­társunknak a magyar-tót barátság és érdekközösség lelkes ápolójával alkalmunk volt ma folytatni, adjuk a következőket: * A tót­ kérdést nem lehet eltüntetni, mondja B­orzsák Győző — és pedig két oknál fogva, hiábavaló Benesék minden mesterke­dése. Egyrészt azért, mert a Felvidék autochtok­ lakossága, a tótok, a magyarok és a németek egyértelműleg követelik az önállóságot, más­részt pedig, mert a külföld már tisztában van, hogy Wilson elnököt és a párisi békekonferen­ciát a csehek rutul megtévesztették. Lehet-e lesújtóbb és megcáfolhatatlanabb bizonyíték a csehekre és a cseh politika csődjére nézve, mint az, hogy éppen azok a férfiak, akiket Massaryk és Benes a tót nemzet legkiválóbb képviselői gyanánt emlegetett a külföldön s akik az 19­18 október 30-iki turócszentmártoni deklaráció meghozatalában résztvettek: Hlinka, Auriga, Bazovczki stb., most hallani sem akar­nak a csehekkel való közösségről és egyre han­gosabban követelik a Felvidék teljes önállósá­gát. Mi — úgymond Brorzsák — akik már 1919 decemberében, proklamáltuk Kassán, hogy a tótok sohasem fogják elismerni a cseh ural­mat, számítottunk megtévesztett testvéreink kiábrándulására. Az evolúció elég gyors volt és a végkifejlődés felé halad. — Hlinkáék ez időszerint békés úton akarják elválasztani Szlovákiát Csehországtól, amint a Massaryk elnökhöz és a prágai nemzetgyűlés­­hez beterjesztett memorandumuk tanúsítja. Ki­zártnak kell azonban tekinteni, hogy a csehek önként teljesítsék a Felvidék kívánságát, mert ha megszűnik Cseh-Szlovákia és külön lesz a cseh állam,és külön a független­­Szlovákia, akkor igaz­e van a cseh imperializmusnak és Benesék­­nem játszhatják tovább Európában azt a szerepet, amelyben most tetszelegnek. Miután Prága mindvégig ragaszkodni fog a ravaszsággal megkaparintott zsákmányhoz, a dolgok kényszerű logikája szerint a független­séget erővel kell megszerezni. Mennél mere­vebb a cseh állam és mennél erőszakosabb eszközöket használ Szlovákiában, annál gyor­sabban és hatalmasabban fog kitörni a fölke­. Előbb ennek a kicsiny, „nem is ország“ Magyaror­szágnak kell megizmosodnia, csak azután érhetjük el e­ magyar állam régi kereteit. Az egységes párt az én meggyőződésem szerint helyesen szolgálja a nemzet érdekét, mikor megnyitja kapuit osztály- és vallás­­különbség nélkül minden dolgozó magyar ember előtt s mikor programjául állítja fel a becsületes, egyöntetű produktív munkát, amely egyedül képes visszahozni a boldog, nagy Magyarországot. Ezért léptem be az egységes pártba. Beniczky Ödön és Hegedűs Pál altábornagy át férje Megírtuk annak idején, hogy Beniczky Ödön a mentelmi bizottság előtt tett vallomásában kétségbe vonta Hegedűs Pál altábornagy szavahihetőségét. Hegedűs altábornagy ezért lovagias elégtételt kért Beniczkytől, akinek megbízottai az elégtételadást felük nevében megtagadták. Az erről szóló jegyző­könyv így hangzik: Jegyzőkönyv. Felvétetett 1922 ja­nuár 27-én az Országos Kaszinó helyiségében Be­niczky Ödön és Hegedűs Pál altábornagy urak között felmerült ügyben. Jelen voltak alulírottak. Hegedűs Pál altábornagy úr megbízottai felük nevében elég­tételt kérnek Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselő úrtól az általa a mentelmi bizottság előtt használt azon kitételért, hogy ,,szavahihetőségét kétségbevo­nom“. Beniczky Ödön megbízottai eltekintve attól, illetve súlyt nem helyezve arra a körülményre, hogy Beniczky Ödön ezen nyilatkozata már december 13-án jutott nyilvánosságra és hogy Hegedűs Pál altábor­nagy ezen kérdésben dec. 17-én a sajtóban nyilat­kozott: az elégtételadást megtagadják, mert felük ki­jelentései a Hegedűs altábornagy úr memorandumá­ban megállapított tényállás alapján létettek. Ezzel a jegyzőkönyv lezáratott és aláíratott. Pollavicini György, Windischgraetz Lajos, mint Beniczky Ödön ur megbízottai, Draskóczi István tábornok, Czitó Ká­roly nyugalmazott altábornagy, mint Hegedűs Pál altábornagy ur megbízottai, lés, mely a Felvidékről elsöpri a cseh ural­mat. — A tót forradalmi kormány tudvalevőleg 1921 május 2­­ban megalakult Krakóban és proklamálta Szlovákia függet­lenségét. A lengyel-cseh szerződés következté­­­ben ez a forradalmi kormány nem működhet szabadon, de megvan és türelemmel halad ki­tűzött célja felé. Az Amerikában élő tótok százezrei tőle várják a tót nemzet vágyainak megvalósítását és Benesék elképzedésére a kellő anyagi eszközöket is rendelkezésre bocsát­ják. A cseh diplomácia hiába iparkodik Wa­shingtonban diszkreditálni a tétság vezetőit és lecáfolni a Fehér Házba és a szenátushoz el­juttatott beadványokat, az Egyesült Államok külügyminisztériuma tökéletesen informálva van a tót­ kérdé­sről­ és a Felvidék­ helyzetéről. A minisztérium egy kiküldöttje a múlt év vé­gén bejárta egész Felső-M­agyarországot és ha, kimentő jelentést terjesztett az illetékes helyekre. A forradalmi kormány rövidesen nagy meglepetéssel fog szolgálni a cseheknek, amennyiben külön tót államjegyeket nyomat és bocsát forgalomba, amint annak idején Kossuth Lajos és a ma­­gyar nemzeti komité, azonkívül Mazziniék is tették. A kibocsátás után megtörténnek majd a lépések, hogy Szlovákia áll­am­jegyei Páris­­ban, Londonban és Newyorkban jegyeztesse­nek. Az amerikai tétság a legmesszebbmenő áldozatokra kész, hogy az emisszió sikerét biz­tosítsa.­­ Csehország diplomáciai helyzete nem oly rózsás, mint amilyennek Benes föl­tüntetni iparkodik. Prágában is látják, hogy Oroszországot illetően megegyezés készül An­glia, Németország és Itália közt, oly irányban, hogy az angolok tőkével, a németek szervezés­sel, az olaszok pedig kézművesekkel kísérlik meg Oroszország talpraállítását és bekapcsolá­sát gazdasági érdekköreikbe. Ez a három ál­lam már megkötötte a kereskedelmi szerződést Oroszországgal és kész elismerni a szovjet­kormányt. Franciaország ellenben még mindig dédelgeti Kerenszkyt, Miljukovot és a cári uralomnak Párisban élő embereit, sőt legutóbb Szavivkovot Párisban nagy összegekkel lát­ták el, hogy újabb fölkeléseket támasszon Oroszországban. Benesék szeretnének jó lábon lenni Moszkvával, de kötve vannak Parishoz és rövidesen dilemma elé fognak kerülni. A francia államférfiak egy része tisztában van azzal, hogy a csehek hűségére számítani nem lehet, s mert a tót­kérdés evolúciója különben is megrendítette a cseh állami életképességébe vetett reményt: egyre inkább tért nyer az a fölfogás, hogy Franciaországnak új orientációt kell keresnie és pedig arrafelé, ahol a földrajzi helyzet és az ezeréves múlt a francia érdekeknek úgy gazdasági, mint politikai szempontból több ga­ranciát nyújt. — Nem csodálnám — fejezte be Dvorzsák — ha e tekintetben már a közel­jövőben nyilatko­zatok fognak elhangzani Franciaországban. Dvorzsák eredményes külföldi útja a tótok érdekében A tótkérdés a világpolitikában — Vége a cseh imperializmusnak — Külön tót államjegyeket nyomatnak — Az orosz kérdés zsákutcába kergette Csehországot Dvorzsák Győző nyilatkozata a Nemzeti Újságnak 3

Next