Nemzeti Ujság, 1922. április (4. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

Szombat, 1922 április 1. NEMZETI ÚJSÁG A minisztertanács letárgyalta a­­területi beosztást Az ezerhol­áért teh­ál ingatlanok vagyonváltságának lerovása • A Keresztény Egység ügyében ma nem voltak tárgyalások Eddig 3025 képviselőjelölt indult harcba Nemzeti Újság tudósítójától.­ Je­entette a Nemzeti Újság, h­ogy a Wolff Károly iniciatí­­vájára alakuló Keresztény Egység tábora és a Bal­er elnöklése alatt álló Kereszténypárt kö­zött bizonyos differenciák támadtak, amelyeket eloszlatni eddig még nem sikerült. A hír ter­mészetesen kapóra jött a liberális sajtónak, amely a tőle megszokott ugrató tendenciával természetesen rögtön „áthidalhatatlan ellenté­tekről’* * kezdett beszélni, azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy a keresztény politikusok egyez­kedési tárgyalásait s ezzel a már most is egy­ségesen fellépő liberális táborral szemben ala­kuló egységes keresztény front kikristályoso­dását meghiúsítsa. A liberális sajtó jámbor óhajtásainak azonban vajmi kevés alapjuk van, mert szó sincsen sem áthidalhatatlan ellenté­tekről, sem a tárgyalásoknak végleges megsza­kadásáról. A mai nap különben a politikai szélcsend je­gyében folyt le. Wolff Károly távol volt a fő­várostól és így a Fasele-féle tárgyalások foly­tatására sor nem kerülhetett. Értesülésünk sze­rint Wolff Károly a tárgyalások fonalát a hol­napi nap folyamán fogja felvenni Haller Ist­vánnal és ugyancsak holnap lesz megbeszélés Friedrich István és Wolff Károly között, mely a szélső legitimista csoportot igyekszik a fő­városban az „Egység táborába” terelni. A Ke­resztény Egység táborának intézőbizottsága különben holnap este ülést tart, melyen megál­lapítják a vasárnapi nagygyűlés végleges pro­gramját és megszövegezik a határozati javas­latot. A nagygyűlésen, mely vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a pesti Vigadó nagytermében, az eddigi megállapodások szerint Wolff Károly dr., Tormay Cecile, Ernszt Sándor, Kontra Ala­dár és pálóczi Horváth István fognak beszédet mondani, míg a határozati javaslatot Csilléry András terjeszti be. A jövő héten azután teljes erővel megindul a szervezkedés és megkezdődik a listák összeállítása is. A Keresztény Egység tábora különben a leg­teljesebb optimizmussal tekint a jövőbe és bí­zik az akció sikerében. A kiáltványt 95 fővá­rosi törvényhatósági bizottsági tag írta alá, ezzel szemben a párt vezetőségénél tegnap és ma a bizottsági tagok sorából 15, újabb jelent­kezés történt, úgy hogy a csatlakozó bizottsági tagok száma a 110-et máris meghaladja. Az Andrássy—Friedrich-pártban ezzel szem­ben nyilvánvaló elégedetlenség mutatkozik. Friedrich István, Beniczky Ödön, Rakovszky István, Pallavicini György őr­gróf, Windisch­­graetz Lajos herceg, Homonnay Tivadar, Rut­­k­afalvy Miklós jártak fent a volt nemzetgyű­lési képviselők közül ma a pártkörben s többen közülük annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy Wolff akciója nem a keresztény egységet, hanem a fővárosi keresztény tábor szétforgá­­csolódását fogja eredményezni. Amihez csak az a hozzá­tenni valónk, hogy a nyilatkozók rend­kívül nagy hasznára lehetnének a keresztény politika szempontjából kétségtelenül döntő fontosságú egység ügyének, ha oly plattform kialakításához nyújtanának segédkezet, ame­lyen az ellentétek kiegyenlíthetők volnának. Politikai körökben nagy érdeklődés előzi meg a kerületi beosztást szabályozó kormányrende­letet. A rendelet előkészítése meglehetősen hosz­­szú időt vett igénybe és végre annyi vajúdás után ma került minisztertanács elé. A minisz­tertanács a választókerületek új határait meg­állapító rendelettervezetet rövidebb vita után a belügyminiszter szövegezésében fogadta el és ezzel a választási kampány az egyes kerületek­be helyeződött át. A rendelet egyébként — ha­csak valami technikai akadály nem jő közbe — a hivatalos lap vasárnapi számában fog meg­jelenni. A kerületi beosztást a kormány jófor­mán alapjában változtatta meg, mert a legtöbb kerületnél általános kormányzati szempontokat vett figyelembe és így nem okvetlenül a legna­gyobb kerületeket osztotta ketté. Az új kerületi beosztás szerint 246 képpviselő jut a parlamentbe és pedig 216 egyénenkénti választás, 30 pedig fővárosi lajstromos választás útján. A minisz­tertanács a rendelet letárgyalása után folyó kormányzati ügyeket tárgyalt. Ezeknek során szóba került az ezer holdon felüli ingatlanok vagyonváltságának természetbeni lerovásáról szóló pénzügyminiszteri rendelet is, amelynek egyes intézkedései az elégedetlenkedő kisgazda­pártiak között nyugtalanságot keltettek. A mi­nisztertanács még érdemileg nem foglalkozott a kérdéssel, mert a kormánypárt intézőbizott­sági ülésén kiküldött szűkebb körű bizottság csak a jövő hét közep­én terjeszti elő jelentését a miniszterelnöknek. A kormánypártban jövő héten folytatják a hivatalos jelöléseket. A jelöltek listáját főleg az elégedetlenkedők várják türelmetlenül, mert hiszen a „kisgazdapárti elégedetlenkedők” ak­ciója jórészt ki nem elégített személyi ambí­ciókon alapszik és egyesek már előre azzal „fe­nyegetőznek”, hogy a kormánypártból kilépnek, ha nem jelölik őket. Hogy milyen tülekedés folyik egy-egy hivatalos jelölésért, arra jel­lemző, hogy egy kormánypárti képviselő kijel­­entése szerint 3025-en pályáztak eddig mandá­tumért ... A kormánypártban már készülődnek az újabb vidéki gyűlésekre. Legközelebb a miniszterel­nök több kormánypárti politikus kíséretében Balassagyarmatra utazik, ahol Maróthy László főispán installációjával egyidejűleg bont az egységes párt zászlót. A kormány tagjai közül Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter vasár­nap Sopronban, Scheidt­­ Károly államtitkár pedig ugyancsak vasárnap Csongrádon tarta­nak programbeszédet. A nyugatmagyarországi határincidens A múlt héten ismertetett határinciden­sre vo­natkozólag, amely politikai körökben is élénk vita tárgya volt, a következők közlésére hatalmazták fel a Magyar Távirati Irodát: A megejtett nyomozás ed­digi eredménye szerint az osztrák csendőr letövésének színhelye nem magyar, hanem az új osztrák területen az új határtól 6—8 kilométerre volt; emiatt természet­szerűleg az eset közelebbi körülményei és részletei, így a tett pontos színhelye, valamint a tettesek ki­léte ezideig a magyar hatóságok által megállapíthatók nem voltak. A határ­enti területről azonban oly je­lentések is érkeztek, amelyek szerint a meggyilkolt nem is volt csendőr, hanem felfegyverzett agitátor és bizalmi férfi, aki a munkásságot sztrájkra kénysze­­rítette, a lakossággal erőszakoskodott , így azt gya­nítják, hogy emiatt haragosai boszúrának lett áldo­zata. Választási mozgalmak A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja tegnap Keszthelyen tartott népes gyűlést, am­elyen a keszt­helyi, zalaszentgróti, pacsei és tapolcai szervezetek kiküldöttei nagy számban vettek részt. A központi elnökség részéről a gyűlésen megjelentek Fass József kultuszminiszter, Ernszt Sándor, Bartos János és Reischl Richárd volt nemzetgyűlési képviselők. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pátriának állásfog­lalását és a politikai helyzetet Fass miniszter és Ernszt prelátus ismertették, majd megvitatták a környékbeli négy kerület jelölésének módozatait. Az eddigi jelek szerint Reischl Richard (Keszthely) és Tarányi Ferenc (Zalaszentgrót), a párt hivatalos je­löltjei győztesen fognak kikerülni a küzdelemből. Heves küzdelemre van kilátás a pacsai és­ a tapolcai kerületekben. Huszár Károly ma volt kerületébe, Sárvárra uta­zott, ahol a kerület több községében mond program­beszédet. Az Andrássy-párt fővárosi I. választókerületének szervezete tegnap tartotta alakuló gyűlését, amelyen felszólaltak Vitter László és Diniek Vidor volt nem­zetgyűlési képviselők. Ugyancsak pártgyűlést tart az Andrássy-párt április 6-án a fővárosi IV., XVII. és XVIII. választókerületekben. A sátoraljaújhelyi kerület Haller-párti jelöltje Rutkafalvy Miklós, a kerület volt képviselője. Pallavicini György őrgróf vasárnap, április 2-án tartja programbeszédét Dombóváron. Útjára az Andrássy-párt több vezető tagja elkíséri. Az Andrássy-párt miskolci zászlóbontása április 9-én lesz, amelyen Friedrich István is megjelenik Weisz Konrád és Dinich Vidtor kíséretében. Pesthy Pál, a gyönki választókerület kormánypárti képviselőjelöltje az elmúlt napokban mondotta el a programbeszédét kerületének több községében. Uréter István, a színi kerület volt képviselője nyílt levélben tudatta választóival, hogy a politikától visz­­szavonull. Szmrecsényi György volt nemzetgyűlési képviselő vasárnap Győrszentmártonban mondta el programbe­szédét. Boros Alán dr., a győri II. kerület Andrássy-párt­­jának jelöltje ma mondott programbeszédet. Válasz­tói egyhangú bizalmukról biztosították. Herczeg Jenő, az Országos Földmívesszövetség lap­jának szerkesztője a regőcei kerületben lép fel kor­mánypárti programm­al. A celldömölki kerületben Cziráky György gróf lép fel Andrássy-párti programmal. A szentendrei kerület választói népes küldöttség útján bejelentették az Andrássy-párt elnökségének, hogy Nagy Ferenc ottani földbirtokos jelölése mellett foglaltak állást. A tatai kerületben az Andrássy-párt jelöltje Bogya János nyugalmazott alkonzul. A bácsalmási kerületben az egységes párt hivatalos jelöltje Herczeg Ferenc, a kiváló író. Ellenjelöltje Patz Antal (pártonkívüli) miniszteri titkár. Z­ra­adáig, ahol véget ér a templomtól kez­dődő Jegenyesor és— meglátszik — az erdő. Az erdő, a bölcsőde, a nevelője az ő egész vi­­lága, mindensége. És neki nem megy a fejébe hogy miért adna a falu több szépet, több bol­dogságot, mint az erdő. A szép szál vőlegény széles mellében tetőpontját éri el a szörnyű tusa. Előbb már kissé megnyugodott belül. A kér­elem fegyverszünetet tartott benne De az erdő most ismét felkorbácsolja a harcot. És el­dől a kocka. A pásztor kiugrik a menetből és eszétvesztve bükkös irányában. A jegykendőt is, ott hajította el, nem messze, a réten. Nem bírta ki a falut, az embereket. Haza vonzotta a lelke. Nem is jöt vissza többé. A fiatal menyasz­­szonyt pedig... a Garamból húzták ki, mer aznap. Maszlen Gyúró befejezi a mesét Írta: Lukách Gyula Maszlen Gyúró, a fehérhajú erdei pásztor, amióta csak él, soha ki nem mozdult az erdőből. Azóta pedig, hogy fiatal menyasszonya meg­halt, egyáltalán nem mutatkozott. Maszlen Gyúró talán az erdőben is jött a világra. Vala­melyik kidőlt, puha, korhadt bükk lehetett a bölcsője s hol a fülemüle, hol az öblöstorka rigó, hol meg a kis pintyőke volt az altató daj­kája. Ha rosszalkodott, talán a szajkó kiáltott rsá. Mikor fölcseperedett, akkor is a legjobb isko­lákat járta végig. Az isteni természetben megtalálta az Istent s az erdő vadjai tanították meg a legtermésze­tesebb élettanra. A fürge mókustól, az őztől sajátította el az ügyességét Férfiasságának a szarvas lett a példaadója s a rókától élelmes­séget tanult. Lelkét, gondolatát a sas, a sólyom ragadta m­agasba s adta belé a költészetet. Akadt természetesen a halandó rosszra is taní­tója. Legfeljebb a nyúl hiányzott a mesterei közül. Mert Maszlen Gyúró, mint a legtöbb, vadonban felnőtt ember, nem ismerte a félel­met. Becsületes volt. A lelke tiszta. Olyan, mint a csermely vize, amely az öreg hármas bükkből fakad, a túlsó vágásban. Átlátszó, a jóság­ nap­fényétől ragyogó. Amikor lehajolt a vízhez s mohón a szomját oltotta belőle, magába szívta annak ü­dítő tisz­taságát is. A fehérhaju pásztor pedig sokszor hajolt le a vízhez. Este, mikor visszatért baran­golásaiból, lekuporodott a csermely partjára és csitítgatta a kergetőző fi­.hu hámokat. Akkor este is úgy tért vissza s lepihent a füves, leveles partocskára. Fent, mintha éppen akkor szaladtak volna szét az égbolt jánosbogárkái. Egymásután fé­­nyeskednek, illegetik, billegetik magukat a ra­gyogó csillagok. Lent pedig, a bokorban, a csa­logány hangolja a muzsikaszerszámját. És elő­ször lassan, szaggatottan kezdi. Azután mintha csak belemelegedne a legkedvesebb nótájába... Szívsimogató trillái keresztül hatolnak az er­dőn, ájtatos csendet parancsolnak reá. A csalogány dal hangja később összeolvad, meghalkul... Elnémul. Alszik a pásztor. A csermelyben megnyílnak a sövénybokrok s a viz dúi, a vékony gyökereken apró árnyak bujkálnak elő. A vízi szellemek. Megkergetik előbb a hullámokat és a parthoz rajzanak. A pásztor felé. A szellő óvatosan hú­zódik át az erdőn. Gyengeségében még a köny­­nyű madárpihlét is leejti a földre. A vízi szel­lemek odaülnek, odakuporodnak Maerlen Gyú­róhoz. És mesélnek neki. Elmesélik neki a déli pásztorfiú és­ a szép pásztorleány történetét, akik a faluból jöttek ki naponta. Ott találkoztak mindig a csermely partján. A leány a túlsó, a fiú az innenső olda­lon, a vörösbegy fészke alatt. Ők is fészket akartak rakni maguknak. Még pedig, mivel­hogy a rendes családi élet még­sem illik egé­szen az erdő magányába, a faluban került ösz­­sze a fészek. Nagyobb lett mint a vörösbegyé, de talán nem fért annyi boldogság­ bele. Verőfényes délelőtt volt. A lakodalmas me­net kitódult már a csöppnyi templomból és ví­gan igyekezett a fiatal párocska házikója felé. A pásztorfiúnak borzasztóan kalapált a szíve. A boldogság és a természet h­ősereje kelt fel benne, szörnyű háborúra. Majd a szívéhez, majd a verejtékező fejéhez kap... És a menyasszo­nyára néz..­ Aztán halad a menettel tovább. • Eddig tartott a mese, amelyet a kis vizi­­manók meséltek a fehérhajú, öreg pásztornak­. A kis árnyak azután elvonultak, a csermelybe igyekeztek. Egymásután másztak le" a sövény­szárakon a vízbe. És eltünedeztek. Maszlen Gyúró pedig még mindig aludt. Álmában a távozó kis szellemek után kapkodott és vissza­­hivogatta őket. Hadd meséljenek még a déli pásztorfiúról és a szép pásztorleányról, az ő szívszaggatóan fájdalmas, gyönyörű­ múltjá­ról... Egyre közelebb csúszott, egyre közelebb gurult a csermelypart széléhez, a kis, viziszel­­lemek után. A manók azonban eltűntek, nem meséltek to­vább. A történetet végre is ő fejezte be. Az erdőkerülő harmadnapra, nagy­­rémüle­tére, ott vette észre Maszlen Gyúrót élettele­nül, a csermely vizében. A kis manók után ment. Befejezte a mesét

Next