Nemzeti Ujság, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-23 / 140. szám
Téntek, 1922 június 23. NEMZETI ÚJSÁG Bethlen István gróf ígéretet tett a keresztény irányzat mellett A kormány látogatása a Keresztény Nemzeti Egység Pártjában — Hegyeshalma Lajos biztosította a kabinetet a párt támogatásáról — A miniszterelnök cselekedetekkel akarja fejleszteni a keresztény irányt „Én ma is az vágyott, aki voltam“ (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A kormány tagjai ma este a Keresztény Nemzeti Egység Pártját keresték fel és a párt képviselőtagjaival a politikai helyzetről megbeszélést tartottak. A megbeszélésen a kormány megismertette a pártot a parlament munkarendjével és a megszavazásra váró javaslatokkal, a párt pedig biztosította a kormányt egyöntetű támogatásáról. Fehérváry Ödön, a párt igazgatója és háznagya fogadta a kabinet tagjait, akiknek sorában Bethlen István gróf miniszterelnök, Rakovszky Iván belügyminiszter, Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter, Daruváry Géza igazságügyminiszter, Walkó Lajos kereskedelmi miniszter, Beliska Sándor honvédelmi miniszter, Bánffy Miklós gróf külügyminiszter, nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter és Vass József népjóléti miniszter jelentek meg. A Keresztény Nemzeti Egység táborának valamennyi képviselőtagja jelen volt, azonkívül a párt kültagjai is feltűnően nagy számban jelentek meg a fogadtatáson. Az értekezleti teremben Hegyeshalmy Lajos volt kereskedelmi miniszter, a párt elnöke üdvözölte a miniszterelnököt és a kormány tagjait— Van szerencsém pártunk nevében Bethlen István grófot és minisztertársait üdvözölni. A magunk részéről biztosítom a kormányelnök urat, hogy a mi pártunk mindig támogatni fogja kormányát. A mi pártunk a választások előtt közzétette programját. E program értelmében a kormányelnök úr mindenkor számíthat támogatásunkra, elsősorban abban a törekvésében, hogy itt az országban a konszolidációt és a gazdasági megerősödést előbbre vigye. Mi ebben mindig segítőtársai leszünk a kománynak és mindaddig számíthat támogatásunkra, amíg a kormány azokat az elveket, amelyeket mi írtunk zászlónkra, a keresztény és nemzeti eszméket a maga részéről is programjául fogja vallani. Erős a meggyőződésünk, hogy ebben a tekintetben követhetjük a kormányt, mert tudom azt, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök programja azonos a miénkkel. Mégegyszer szívből üdvözlöm a miniszterelnök urat és minisztertársait. (Élénk éljenzés és taps.) Bethlen Istvén gróf miniszterelnök az üdvözlése a következőkben válaszolt: — Tisztelt Barátaim! Engedjétek meg, hogy azokra a kedves szavakra, amelyeket a pártelnök úr őnagyméltósága mondott, én is egész röviden válaszolhassak. Hiszen baráti körben vagyunk és nem azért jöttünk, hogy nagy szónoklatokat tartsunk, hanem hogy megismerkedve egymással, a politikában is együtt haladjunk. Én veletek együtt üzdöttem két éven keresztül és az együttes küzdelem megpecsételte azt az utat, amelyen haladnunk kell és haladni fogunk. Én ma is az vagyok, aki voltam a múltban (Éljenzés.), abban az időben, amikor a múlt nemzetgyűlésen egy táborban, illetve különféle táborokban, de egy kabinetben együtt haladtunk. Én az én elveimen nem változtattam semmit, mert nem szoktam az elveimet változtatni, mint ahogy az inget szetás cserélni. Én az vagyok, aki voltam. Az voltam tizennyolcban, tizennyolc előtt és után, és ma is. Tehát megbízhattok abban, hogy annak a kabinetnek, amelynek az élén állok, az lesz az iránya, ami volt: nemzeti irány, keresztény irány! (Hosszan tartó lelkes éljenzés és taps.) — Amikor keresztény irányt mondok, tudjátok, hogy a keresztény irányt cselekedetekkel kell, majd fejleszteni (Ügy van!) és nem szóval, nem lármával (ügy van!), nem hangos jelszavakkal, nem fejbeütéssel, nem a jogrend felforgatásával, hanem becsületes, tisztességes munkával. Arra kérlek titeket, hogy ne hagyjátok magatokat bármiféle pártfrakciók által, akik tőletek kiléptek, más irányba vezetni. Mert ha ez megtörténik, akkor — előre megmondhatom — szétválnak az utaink. De azt hiszem, hogy ebben a pártban ezt elérni senki sem fogja (Úgy van!), mert ez a párt a tűzpróbát már kiállotta a múlt nemzetgyűlésen, kiállotta a súlyos és nehéz választási küzdelemben. Tartsunk össze abban a nehéz küzdelemben, amely még reánk vár — mert ránk még nehéz harcok várnak —, mert meg vagyok győződve, hogy ha kitartunk, ha talán külön uton is járunk, majd el fog következni az az idő, amikor mindannyian egy táborban leszünk. (Élénk éljenzés és taps.) A kormány tagjai ezután bizalmas értekezletre vonultak vissza a párt képviselőtagjaiva. Megbeszélés végeztével a párt elnöksége a következő közlést adta ki: — A megbeszélésen Hegyeshalmy Lajos pártelnök a párt nevében megkérte a miniszterelnököt, hogy ismertesse velük a legközelebbi jövőre vonatkozó politikai programját. Bethlen István miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy részletes programot most nem adhat, mert minden az indemnitási javaslat sorsától függ. Reméli, hogy az ellenzékkel való megegyezés sikerülni fog, amennyiben a miniszterelnök az ellenzéket felvilágosította arról, hogy az indemnitási javaslat elfogadása után sor kerül a kivételes hatalom alkalmazásáról szóló jelentés beterjesztésére és ez alkalommal úgy is módja lesz az ellenzéknek a maga kifogásait, panaszait igen részletesen kifejteni. Részletes program kifejtéséről majd csak az indemnitási javaslat tető alá hozása után lehet szó. A megbeszélés után a miniszterek még hosszú ideig elbeszélgettek a párt tagjaival, majd fél tíz óra tájban a klubtagok és a képviselők éljenzése közben eltávoztak. A szerelem hegedűje írta: Szegedi István Halk cirpelés vonta magára a figyelmet: azelenek muzsikéit az éjszakában, katonák táboroztak ottan, idegenbe vetette őket a háború. Katonák, férfiak dübörgő és szikár serege, úgy feküdtek ezrével, a kimerültség fásult álmában. Csak néha szállt ki felettük, messziről, egy asszonyi sóhajtás és akkor a berozsdált arcvonások valami torz és nagyon szomorú mosolyra csikordultak. És ráfejelt a tücsök erre a mosolygásra nagy felszóval muzsikálván. Nem hallotta senki, csak az őrszem, meg Fekete hadnagy. Az őrszem levágta fejét és nagy, barna szemeiből az örök Alföldre való eleven vágyakozás buggyant elő. Fekete hadnagy más viszonylatban állott a tücsökcirpeléssel. Fekete hadnagy tilosban járt. Fekete hadnagynak a táborozás rövid pár napja alatt regénye szövődött a faluban. Furcsa, ticsukló kalandja, mely, mint a tücgökcirpelés, tiszta muzsikával zenézett a dübörgő tábor alatt. Idegen és mégis édes ismerős női fajtában csúcsosodott ki ez a regény, valami lágy fekete szépségben, mely az északi szőkék érdekességét keverte a déli sötétbőrűek különös bájával. Valami szetvesboltban dübbentek össze, ahol Fekete hadnagy a cigarettamaradékokat hizelegte ki tőle. S a lány — vagy asszony — Fekete hadnagy sohse tudta meg — a cigarettákkal a kezét is ott feledte a hadnagy kezében. Minden gyúlékony a had légkörében, a puskapor, de még a szív is. Fekete hadnagy lángoló szavakkal ecsetelte egy találkozás lehetőségét éjjel, a szérű mögött. A szérű választotta el a tábort a falutól. A hölgynek, — mert Fekete hadnagy igy nevezte: a hölgy! — a hölgynek egyenes útja van odáig . Fekete hadnagy észrevétlen megkerüli a szérűt, azt bízza csak reá. S most ott álltak a szérű alatt: Fekete hadnagy a tilosban s a hölgy egy nagy harmarkendőbe bugyolálva- Fekete hadnagy megelőzően sokat beszélt önmagáról — Fekete hadnagy a polgári életben költő volt s polgári iskolai tanár. Fekete hadnagy idegennyelvű verseket szavalt a hölgynek s a szive majd megszakadt bújában, amert a maga verseit nem tudta— ha csak hevenyészett fordításban is — elmondani. A költői hév és hivatás iránt azonban igy sem maradt érzéketlen az idegen báju hölgy. Kezét újra ottfeledte a hadnagyéban s egy percig csend lett, amikor felcirpelt ama bizonyos tücsöt — Hallja ön! — kérdezte a hölgy s az elhangzott szavalatok gondolatfüzésében folytatta ellágyulva: — A szerelem hegedűje! — .Valóban, az, — álmodozott Fekete hadnagy. — Esküdjék meg ön, — csapott most át a hölgy a szenvedély hangjába — esküdjék meg én a tücsökéirpelésre, hogy a sírig fog szeretni engem! — sürgette bizonyos túlkövetelődzéssel, hiszen még egy napja sem ismerték egymást. És Fekete hadnagy, leigázva a versek és a szarufon hatalmától, elhalóan bár, de mégis tisztán és érthetően fuvolázta: — Esküszöm! Ebben a pillanatban megmozdult a tábor. Kürtjelek harsantak, parancsszavak röpködtek. Kiadó! Nyílegyenesen surrant a hölgy a falu felé. Fekete hadnagy fölindultán, de annál zajtalanabbul kerülte meg a szérűt. Kedvezett neki a hadiszerencse: sikerült észrevétlenül szakasza élére állnia. Aztán évek múltak el s a háború véget ért. • Fekete Kálmán polgári iskolai tanár és költő egyéves házas volt. Szőke és jelentéktelen feleségét őszintén szerette. A zord idők hullámai elsimultak, az asszonnyal bizonyos jólét jött a házhoz, azonfelül még ingyen nyaralás is az apóti kisbirtokon, a város közelében. Az asz-Erről Andrássy Gyula gróf a következőket mondotta a Nemzeti Újság munkatársának:• Hivatalos értesítést még nem kaptunk a kormány elutasító válaszáról és igy nem volt médiatkszony rajongott az uráért, bár inkább tanári, mintsem költői minőségében. Mindez azonban nem zavarta a lelkek nyugalmát, mely a testi ellátottság biztosságában enyhén ringott, mint a bölcső, amely után nézni már lassan-lassani ideje is került. Gyönyörű nyarat töltöttek a birtokon, amelynek közepén szép kis tornácos urilak, „kastély’*' állott. A „kastély” ugyan inkább csak villa volt, valamint a birtok se nagyon százait* 4 holdakat, de a százados harsaki jólét nyugalmát árnyazták s a tornáci vacsoráknak a.jpa. nagy előnye volt, hogy utánuk apósok tapintatosan visszavonultak, magukra hagyván a fiatalokat. A meghitt együttlétnek ez a napi egy órája volt az, amely alatt Fekete Kálmán családilag is kiélhette magát költői minőségében. Kényelmesen elnyúlva a kényelmes széken, szenvedelmes vagy ellágyuló hangon szavalta kedves költőit. Az asszony hanyagul figyelte a verseket, de az ura esze imponált neki s mégis, el versekről különbnek érezte őt s egy kicsit büszke is volt arra, hogy az ő ura milyen okos ember. Bár az asszony ebben tévedett, de annyi esze mégis volt Fekete Kálmánnak, hogy észrevegye azt a félsikert, amit a feleségénél a költőiséggel elért. Az az előnye azonban megvolt ennek, hogy a férfit a nyári tunyaságban is fűtötte valami ambíció. Elhatározta, hogy egy estén, akárhogy is, de hangulatba szavalja a, nefelejtsszem a szőke menyecskét. Múlt a nyár egy nyárutói estén — az aszszony már halászkendőt dobott a vállára. — Fekete Kálmán elhatározta, hogy dűlőre viszi a dolgot. A vakáció végét járta, néhány napja visszatérnek az évi robotba. A végtelen ég s az örök csillagok, mint a boldogság sátora, borult reájuk. És akkor megnyílt Fekete Kálmán szíve és a versek ércverettel csendültek a tor, kán, színeket kaptak a szavak és a rímek égi muzsikát zenéltek. Felfigyelt az asszony. Valóban, ilyennek még 0 A miniszterelnök hétfőn mondja el expozéját A nemzetgyűlés pénteki ülésén Kolltay Tibor pénzügyminiszter beterjeszti a június hó végén lejáró indemnitás hathónapos meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. Az ülés elején a különböző bizottsági tagságokat töltik be. Ez az aktus hosszabb időt vesz igénybe, mert az összes bizottsági tagságokra egy szavazólapon történik a titkos szavazás és a szavazatok összeállításánál figyelembe kell venni a kormánypárt által jelölt képviselők egy része helyett az ellenzéki képviselők jelöléseit. Az ellenzék ugyanis a fontosabb bizottságokban megfelelő helyet óhajt magának biztosítani. Bethlen István gróf miniszterelnök, — amint beavatott forrásból értesülünk — hétfőn mond nagyobb beszédet a parlamentben, amelyben ismerteti a kormány programját. Minthogy az indemnitást a pénzügyminiszter már holnap benyújtja, a miniszterelnök kérni fogja a nemzetgyűléstől, hogy a kormány programja és a felhatalmazási törvényjavaslat fölött meginduló vitát egyesítsék. A vitaegyesítést a nemzetgyűlés többségi pártja természetesen megszavazza. A kormány az ellenzék összes követeléseit elutasította Bethlen István gróf miniszterelnök ma délben s képviselőházban értekezletre hívta össze a kormány összes tagjait. Az értekezleten Kolltay Tibor pénzügyminiszter beszámolt az ellenzékkel történt tárgyalásairól. A pénzügyminiszter előadásáról vita indult meg, amelyben részt vett úgyszólván a kabinet valamennyi tagja. A kormány egyértelműen arra a megállapodásra jutott, hogy az ellenzék két követelését, nevezetesen elsősorban a választójogi javaslat benyújtását nem teljesítik, mert az ország mai helyzetében ez nem sürgős kérdés és az indemnitási törvényjavaslatot, valamint az adójavaslatokat minden más kérdést megelőzően kell tárgyalni. Az adójavaslatokat a drágaság leküzdése és a pénzügyi helyzet szanálása szempontjából minél előbb törvényerőne kell emelni. A választási atrocitásokról az a kormány felfogása, hogy ez szntén nem országos közügy, hanem a képviselőknek és az esetleg kibukott képviselőjelöltek magánügye. Nem tűzhető napirendre a főrendiházi törvényjavaslat helyett a közigazgatási reform nemmi főképpen azért, mert a közigazgatási reformjavaslat még nincsen készen. Megbízták Kolttay és Walkó minisztereket, hogy az ellenzékkel tovább tárgyaljanak és közöljék az ellenzéki vezérférfiakkal a kormány válaszát. Az indemnitást egyébként a kormány holnap fogja benyújtani. Andrássy szerint a kormány az elutasítás után nem várhat kíméletet A délutáni lapok azt írták, hogy a kormányt ma délben a parlament épületében tartott rögtönzött miniszteri értekezleten az ellenzéknek a tegnap esti ankéten felállított kívánságait elutasította. ,■