Nemzeti Ujság, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

Téntek, 1922 június 23. NEMZETI ÚJSÁG Bethlen István gróf ígéretet tett a keresztény irányzat mellett A kormány látogatása a Keresztény Nemzeti Egység Pártjában — Hegyes­halma Lajos biztosította a kabinetet a párt támogatásáról — A miniszter­elnök cselekedetekkel akarja fejleszteni a keresztény irányt­­ „Én ma is az vágyott, aki voltam“ (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A kormány tagjai ma este a Keresztény Nemzeti Egység Pártját keresték fel és a párt képviselőtagjai­val a politikai helyzetről megbeszélést tartot­tak. A megbeszélésen a kormány megismertette a pártot a parlament munkarendjével és a megszavazásra váró javaslatokkal, a párt pe­dig biztosította a kormányt egyöntetű támoga­tásáról. Fehérváry Ödön, a párt igazgatója és ház­nagya fogadta a kabinet tagjait, akiknek sorá­ban Bethlen István gróf miniszterelnök, Ra­­kovszky Iván belügyminiszter, Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter, Daruváry Géza igazságü­gyminiszter, Walkó Lajos kereske­delmi miniszter, Beli­ska Sándor honvédelmi miniszter, Bánffy Miklós gróf külügyminisz­ter, nagyatádi Szabó István földm­ivelésügyi miniszter és Vass József népjóléti miniszter jelentek meg. A Keresztény Nemzeti Egység táborának valamennyi képviselőtagja jelen volt, azonkívül a párt kültagjai is feltűnően nagy számban jelentek meg a fogadtatáson. Az értekezleti teremben Hegyeshalmy Lajos volt kereskedelmi miniszter, a párt elnöke üd­vözölte a miniszterelnököt és a kormány tag­­jait­— Van szerencsém pártunk nevében Bethlen István grófot és minisztertársait üdvözölni. A ma­gunk részéről biztosítom a kormányelnök urat, hogy a mi pártunk mindig támogatni fogja kormá­nyát. A mi pártunk a választások előtt közzétette programját. E program értelmében a kormányel­­nök úr mindenkor számíthat támogatásunkra, első­sorban abban a törekvésében, hogy itt az ország­ban a konszolidációt és a gazdasági megerősödést előbbre vigye. Mi ebben mindig segítőtársai leszünk a kom­ánynak és mindaddig számíthat támogatá­sunkra, amíg a kormány azokat az elveket, amelye­ket mi írtunk zászlónkra, a keresztény és nemzeti eszméket a maga részéről is programjául fogja val­lani. Erős a meggyőződésünk, hogy ebben a tekin­tetben követhetjük a kormányt, mert tudom azt, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök programja azonos a miénkkel. Mégegyszer szívből üdvözlöm a miniszterelnök urat és minisztertársait. (Élénk él­jenzés és taps.) Bethlen Istvén gróf miniszterelnök az üdvöz­lése a következőkben válaszolt: — Tisztelt Barátaim! Engedjétek meg, hogy azokra a kedves szavakra, amelyeket a pártelnök úr őnagyméltósága mondott, én is egész röviden válaszolhassak. Hiszen baráti körben vagyunk és nem azért jöttünk, hogy nagy szónoklatokat tart­sunk, hanem hogy megismerkedve egymással, a p­olitikában is együtt haladjunk. Én veletek együtt üzdöttem két éven keresztül és az együttes küz­delem megpecsételte azt az utat, amelyen halad­nunk kell és haladni fogunk. Én ma­ is az vagyok, aki voltam a múltban (Éljenzés.), abban az idő­ben, amikor a múlt nemzetgyűlésen egy táborban, illetve különféle táborokban, de egy­ kabinetben együtt haladtunk. Én az én elveimen nem változ­tattam semmit, mert nem szoktam az elveimet vál­toztatni, mint ahogy az inget szetás cserélni. Én az vagyok, aki voltam. Az voltam tizennyolcban, tizennyolc előtt és után, és ma is. Tehát megbízhat­tok abban, hogy annak a kabinetnek, amelynek az élén állok, az lesz az iránya, ami volt: nemzeti irány, keresztény irány! (Hosszan tartó lelkes él­jenzés és taps.) — Amikor keresztény irányt mondok, tudjátok, hogy a keresztény irányt cselekedetekkel kell, majd fejleszteni (Ügy van!) és nem szóval, nem lármával (ügy van!), nem hangos jelszavakkal, nem fejbeütéssel, nem a jogrend felforgatásával, hanem becsületes, tisztességes munkával. Arra kérlek titeket, hogy ne hagyjátok magatokat bár­miféle pártfrakciók által, akik tőletek kiléptek, más irányba vezetni. Mert ha ez megtörténik, akkor — előre megmondhatom — szétválnak az utaink. De azt hiszem, hogy ebben a pártban ezt elérni senki sem fogja (Úgy van!), mert ez a párt a tű­zpróbát már kiállotta a múlt nemzetgyűlésen, kiállotta a súlyos és nehéz választási küzdelemben. Tartsunk össze abban a nehéz küzdelemben, amely még reánk vár —­ mert ránk még nehéz harcok várnak —, mert meg vagyok győződve, hogy ha ki­tartunk, ha talán külön uton is járunk, majd el fog következni az az idő, amikor mindannyian egy tá­borban leszünk. (Élénk élj­enzés és taps.) A kormány tagjai ezután bizalmas értekez­letre vonultak vissza a párt képviselőtagjaiva. Megbeszélés végeztével a párt elnöksége a következő közlést adta ki: — A megbeszélésen Hegyeshalmy Lajos párt­­elnök a párt nevében megkérte a miniszterelnököt, hogy ismertesse velük a legközelebbi jövőre vonat­kozó politikai programját. Bethlen István minisz­terelnök válaszában kijelentette, hogy részletes programot most nem adhat, mert minden az indem­­­nitási javaslat sorsától függ. Reméli, hogy az ellen­zékkel való megegyezés sikerülni fog, amennyiben a miniszterelnök az ellenzéket felvilágosította ar­ról, hogy az indemnitási javaslat elfogadása után sor kerül a kivételes hatalom alkalmazásáról szóló jelentés beterjesztésére és ez alkalommal úgy is módja lesz az ellenzéknek a maga kifogásait, pana­szait igen részletesen kifejteni. Részletes pro­gram kifejtéséről majd csak az indemnitási ja­vaslat tető alá hozása után lehet szó. A megbeszélés után a miniszterek még hosszú ideig elbeszélgettek a párt tagjaival, majd fél tíz óra tájban a klubtagok és a képviselők él­jenzése közben eltávoztak. A szerelem hegedűje írta: Szegedi István Halk cirpelés vonta magára a figyelmet: a­zelenek muzsikéit az éjszakában, katonák táboroztak ottan, idegenbe vetette őket a háború. Katonák, férfiak dübörgő és szikár serege, úgy feküdtek ezrével, a kime­rültség fásult álmában. Csak néha szállt ki felettük, messziről, egy asszonyi sóhajtás és akkor a berozsdált arcvonások valami torz és nagyon szomorú mosolyra csikordultak. És ráfejelt a tücsök erre a mosolygásra nagy fel­­szóval muzsikálván. Nem hallotta senki, csak az őrszem, meg Fe­kete hadnagy. Az őrszem levágta fejét és nagy, barna szemeiből az örök Alföldre való eleven vágyakozás buggyant elő. Fekete hadnagy más viszonylatban állott a tücsökci­rpeléssel. Fekete hadnagy tilosban­ járt. Fekete hadnagynak a táborozás rövid pár napja alatt regénye szövődött a faluban. Fur­­csa, ticsukló kalandja, mely, mint a tücgök­­cirpelés, tiszta muzsikával zenézett a dübörgő tábor alatt. Idegen és mégis édes­ ismerős női fajtában csúcsosodott ki ez a regény, valami lágy fekete szépségben, mely az északi szőkék érdekességét keverte a déli sötétbőrűek külö­nös bájával. Valami szetvesboltban dübbentek össze, ahol Fekete hadnagy a cigarettamaradékokat hize­­legte ki tőle. S a lány —­ vagy asszony — Fe­kete hadnagy sohse tudta meg — a cigaretták­kal a kezét is ott feledte a hadnagy kezében. Minden gyúlékony a had légkörében, a pus­kapor, de még a szív is. Fekete hadnagy lán­goló szavakkal ecsetelte egy találkozás lehető­ségét éjjel, a szérű mögött. A szérű választotta el a tábort a falutól. A hölgynek, — mert Fe­kete hadnagy igy nevezte: a hölgy! — a hölgy­nek egyenes útja van odáig . Fekete hadnagy észrevétlen megkerüli a szérűt, azt bízza csak reá. S most ott álltak a szérű alatt: Fekete had­nagy a tilosban s a hölgy egy nagy harmarken­­dőbe bugyolálva- Fekete hadnagy megelőzően sokat beszélt önmagáról — Fekete hadnagy a polgári életben költő volt s polgári iskolai ta­nár. Fekete hadnagy idegennyelvű verseket szavalt a hölgynek s a szive majd megszakadt bújában, amert a maga verseit nem tudta­­— ha csak hevenyészett fordításban is — elmon­­dani. A költői hév és hivatás iránt azonban igy sem maradt érzéketlen az idegen báju hölgy. Kezét újra ottfeledte a hadnagyéban s egy percig csend lett, amikor felcirpelt ama bizonyos tücsöt — Hallja ön! — kérdezte a hölgy s az elhang­zott szavalatok gondolatfüzésében folytatta ellágyulva: — A szerelem hegedűje! — .Valóban, az, — álmodozott Fekete hadnagy. — Esküdjék meg ön, — csapott most át a hölgy a szenvedély hangjába — esküdjék meg én a tücsökéirpelésre, hogy a sírig fog szeretni engem! — sürgette bizonyos túlkövetelődzéssel, hiszen még egy napja sem ismerték egymást. És Fekete hadnagy, leigázva a versek és a szarufon hatalmától, elhalóan bár, de mégis tisztán és érthetően fuvolázta: — Esküszöm! Ebben a pillanatban megmozdult a tábor. Kürtjelek harsantak, parancsszavak röpköd­tek. Kiadó! Nyílegyenesen surrant a hölgy a falu felé. Fekete hadnagy fölindultán, de annál zajta­­lanabbul kerülte meg a szérűt. Kedvezett neki a hadiszerencse: sikerült észrevétlenül szaka­sza élére állnia. Aztán évek múltak el s a háború véget ért. • Fekete Kálmán polgári iskolai tanár és költő egyéves házas volt. Szőke és jelentéktelen fele­ségét őszintén szerette. A zord idők hullámai elsimultak, az asszonnyal bizonyos jólét jött a házhoz, azonfelül még ingyen nyaralás is az apóti kisbirtokon, a város közelében. Az asz-Erről Andrássy Gyula gróf a következőket mondotta a Nemzeti Újság munkatársának:­­• Hivatalos értesítést még nem kaptunk a kor­mány elutasító válaszáról és igy nem volt médiatk­szony rajongott az uráért, bár inkább tanári, mintsem költői minőségében. Mindez azonban nem zavarta a lelkek nyugalmát, mely a testi ellátottság biztosságában enyhén ringott, mint­ a bölcső, amely után nézni m­ár lassan-lassani ideje is került. Gyönyörű nyarat töltöttek a birtokon, amely­nek közepén szép kis tornácos urilak, „kastély’*' állott. A „kastély” ugyan inkább csak villa volt, valamint a birtok se nagyon százait* 4 holdakat, de a százados harsak­i jólét nyugal­mát árnyazták s a tornáci vacsoráknak a.jpa. nagy előnye volt, hogy utánuk apósok tapinta­tosan visszavonultak, magukra hagyván a fiatalokat. A meghitt együttlétnek ez a napi egy órája volt az, amely alatt Fekete Kálmán családilag is kiélhette magát költői minőségében. Kényel­mesen elnyúlva a kényelmes széken, szenvedel­­mes vagy ellágyuló hangon szavalta kedves költőit. Az asszony hanyagul figyelte a verse­ket, de az ura esze imponált neki s mégis, el versekről különbnek érezte őt s egy kicsit büszke is volt arra, hogy az ő ura milyen okos ember. Bár az asszony ebben tévedett, de annyi esz­e­ mégis volt Fekete Kálmánnak, hogy észreve­gye azt a félsikert, amit a feleségénél­ a költői­­séggel elért. Az az előnye azonban megvolt en­nek, hogy a férfit a nyári tunyaságban is fű­tötte valami ambíció. Elhatározta, hogy egy estén, akárhogy is, de hangulatba szavalja a, nefelejtsszem a szőke menyecskét. Múlt a nyár­­ egy nyárutói estén — az asz­­szony már halászkendőt dobott a vállára. — Fekete Kálmán elhatározta, hogy dűlőre viszi a dolgot. A vakáció végét járta, néhány nap­ja visszatérnek az évi robotba. A végtelen ég s az örök csillagok, mint a boldogság sátora, borult reájuk. És akkor megnyílt Fekete Kálmán szíve és a versek ércverettel csendültek a tor­, kán, színeket kaptak a szavak és a rímek égi muzsikát zenéltek. Felfigyelt az asszony. Valóban, ilyennek még 0 A miniszterelnök hétfőn mondja el expozéját A nemzetgyűlés pénteki ülésén Kolltay Tibor pénz­­ügyminiszter beterjeszti a június hó végén lejáró in­­demnitás hathónapos meghosszabbításáról szóló tör­vényjavaslatot. Az ülés elején a különböző bizottsági tagságokat töltik be. Ez az aktus hosszabb időt vesz igénybe, mert az összes bizottsági tagságokra egy szavazólapon történik a titkos szavazás és a szava­zatok összeállításánál figyelembe kell venni a kor­­mánypárt által jelölt képviselők egy része helyett az ellenzéki képviselők jelöléseit. Az ellenzék ugyanis a fontosabb bizottságokban megfelelő helyet óhajt magának biztosítani. Bethlen István gróf miniszterelnök, — amint be­avatott forrásból értesülünk — hétfőn mond nagyobb beszédet a parlamentben, amelyben ismerteti a kor­­mány programját. Minthogy az indemnitást a pénz­­ügyminiszter már holnap benyújtja, a miniszterelnök kérni fogja a nemzetgyűléstől, hogy a kormány pro­­gramja és a felhatalmazási törvényjavaslat fölött meginduló vitát egyesítsék. A vitaegyesítést a nem­zetgyűlés többségi pártja természetesen megszavazza. A kormány az ellenzék összes követe­­léseit elutasította Bethlen István gróf miniszterelnök ma délben s képviselőházban értekezletre hívta össze a kormány összes tagjait. Az értekezleten Kolltay Tibor pénzügy­miniszter beszámolt az ellenzékkel történt tárgyalá­sairól. A pénzügyminiszter előadásáról vita indult meg, amelyben részt vett úgyszólván a kabinet va­lamennyi tagja. A kormány egyértelműen arra a meg­­­állapodásra jutott, hogy az ellenzék két követelését, nevezetesen elsősorban a választójogi javaslat be­­nyújtását nem teljesítik, mert az ország mai helyze­tében ez nem sürgős kérdés és az indemnitási tör­vényjavaslatot, valamint az adó­javaslatokat minden más kérdést megelőzően kell tárgyalni. Az adójavas­latokat a drágaság leküzdése és a pénzügyi helyzet szanálása szempontjából minél előbb törvényerőne kell emelni. A választási atrocitásokról az a kormány felfogása, hogy ez sz­ntén nem országos közügy, hanem a kép­viselőknek és az esetleg kibukott képviselőjelöltek magánügye. Nem tűzhető napirendre a főrendiházi törvényjavaslat helyett a közigazgatási reform nemmi főképpen azért, mert a közigazgatási reformjavaslat még nincsen készen. Megbízták Kolttay és Walkó minisztereket, hogy az ellenzékkel tovább tárgyaljanak és közöljék az ellen­zéki vezérférfiakkal a kormány válaszát. Az indemnitást egyébként a kormány holnap fogja benyújtani. Andrássy szerint a kormány az eluta­sítás után nem várhat kíméletet A délutáni lapok azt írták, hogy a kormányt ma délben a parlament épületében tartott rög­tönzött miniszteri értekezleten az ellenzéknek a tegnap esti ankéten felállított kívánságait elutasította. ,■

Next