Nemzeti Ujság, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-24 / 141. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1922 június 21. ­kel és az állam hivatalos nyelve már a közös hatóságoknál sem érvényesül, az állam színei ■és címere pedig csak házi használatra van rendelve, de a külföld előtt legfeljebb csak mint mindent vörös-fehér-zöldre mázoló hó­bort .Ismeretes: ne csodáljuk, ha ez a ma­gyarság körében rezignációt, elkeseredést szült, az egyébajkú lakosságban pedig so­kaknál azt a gondolatot keltette, hogy a ma­gyar államiság csak ideig-óráig való és hogy jobb volna minél előbb a szomszédban önálló állami létet élő fajrokonaikkal egyesülniük. Ausztriának föderatív irányú fejlődése és az osztrák bürokrácia támogatása s a magyar kormányoknak Béccsel szemben elárult gyengesége ezt az irányt a nem magyar nemzetiségek körében annál is inkább fej­lesztette, mert a Bécsből ellenünk szórt ma­gyarosító rágalmak, ha külföldön hitelre ta­láltak, az udvar és a kormányok részéről soha kellő hatállyal vissza nem utasíttattak. Pedig mindez sokkal inkább biztosította volna dinasztiánk hatalmi állását, mint a közös hadsereg német hivatalos nyelve és a birodalmi egység. A magyar kormányok Bécsesel szemben ezekben a nemzeti önérzetre és hazafias érzés egyöntetű kifejlődésére igen nagy fontosságú kérdésekben igen puhán viselkedtek. Ahe­lyett, hogy a jövő perspektívája tekinteté­ben irányt szabtak volna a nemzetnek, a ha­talom birtoka érdekében a nemzeti mozgal­makat inkább elnyomni, mint irányítani tö­rekedtek. Nem irtóztak még a választási erő­szaktól és korrupciótól sem, azt állítván, hogy legfőbb nemzeti érdek a kiegyezés vál­tozatlan föntartása, mely minden eszközt szentesít. Azt pedig, hogy ezzel mennyit ár­tanak a nemzeti öntudatnak és a nép erköl­cseinek, a hazafias érzés tisztaságának és az állam kifelé való tekintélyének, nem gondol­ták meg. Amikor pedig mindezek ellenére 1905-ben mégis fellángolt a nemzetig öntudat és határozott formát öltött a koalíció kor­mányra jutásával, ezt a lesbenállók és a bé­csi intrika mocsárba fullasztották: a nemzeti vágyak teljesülhetéséből történt kiábrándu­lás oly fagyasztó hatással volt a nemzeti ön­tudatra, oly den­oralizálólag hatott a ma­gyar népnek nemcsak politikai, hanem álta­lános erkölcsi fölfogására is, hogy kis nem­zetünket mintegy egyetlen csapásra hátrább szorította erkölcsi felsőbbség szempontjából, mint ahol a Balkán népei állották. Hogy­ mindez mit jelent nemzeti létünk szempontjából, arról ezúttal nem beszélek. Majd máskor mutatok rá. De hogy megcson­kított nemzetünk életképességében, különös­sen mivel a háborúban tanúsított ragyogó vitézség ellenére is elvesztettük a háborút, micsoda végtelen kárt tett a háború előtt be­következett ez a demoralizáció, azt csak az erkölcsileg teljesen vakok nem látják. És most, bár ma nincsen többé osztrák kap­csolat, melyet minden áron, bármily erőszak­kal, ravaszsággal vagy hipokrízissel is egy vélt nagyobb veszély elkerülése okából fenn kellene tartani, mégis azt kell látnunk, hogy nálunk nem arra való az alkotmány, hogy a nemzeti akarat kialakulhasson, hanem arra, hogy a nemzet erkölcsei még jobban meg­von­tassanak, hogy a közügyekkel való fog­lalkozás, vagyis a politika a nép szemében méginkább úri huncutságnak lássák, hogy az alsóbb néposztályok az államhatalomban csak osztályuralmat kergessenek s a közérdek és a nemzeti célok iránt teljesen közömbössé váljanak. Nem­ ezt nyugodtan nézni tovább nem le­het, mert ez az irány a teljes destrukcióba visz. Valahára észbe kell­ kapnia minden jó­­ravaló magyarnak és összefogni arra a célra, hogy intézményeink akként javíttassanak, hogy azok a nemzet erkölcsi hibáit ne fej­lesszék, hanm megjavítsák, hogy a hipokrí­­zist visszaszorítsák, hogy a nemzeti, öntuda­tot és a polgári bátorságot fejlesszék s a sza­­badságszeretetet mind a nemzetben, mind pe­dig az egyénben fokozzák. Csakis igy nevel­hetünk egy oly kemény derekú nemzedéket, mely tönkretett és megalázott hazánkat majd helyreállíthatja. Az első sürgős interpelláció A harmadik Szabó István — Megválasztották a bizottságokat — Benyújtják az indemnitást — Huszár Károly az elnöki székben (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A régi nem­zetgyűlés már ismerte Gaál Gasztonnak azt a szokását, hogy nem nagyon respektálja a Hét­­alvókat, hanem a házszabályok rendelkezése szerint akkor nyitja meg a­z ülést, amikorra hirdetve volt, pontosan 10 órakor. Az új tör­vényhozó urak konsternálva voltak amikor ma délelőtt 11 óra tájban kezdtek beszállin­­gózni és észrevették, hogy az ülés már vagy fényhozó­­­rak konszernalva voltak, amikor Gaál Gaszton megrázta az elnöki csengőt, alig voltak tizen a teremben és az ülésterem ha ruspexei már előre megmondták, hogy egy hét múlva az ellenzék bátran kezdheti a közismert régi mulatságot: — Kérem a tanácskozóképes­ség megállapitását... A mérhetetlen, sűrű, szinte már tapintható unalom a több órás szavazási ceremónia alatt ránehezedik a kedélyekre és bóbiskolásra in­spirálja még a közismert karzati hiénákat is, akik minden délelőtt mohón fixirozzák a ma­­ftambal az üléstermet, mintha egy helyet akar­nának ott kifixirozni maguknak. A praxis azt mutatja, hogy ez néha sikerül is. Többen ju­tottak ezen a választáson is a karzati törzs­helyből a képviselői padokba. Budapest elegánsa­n berendezett délelőtti klubjában, a folyosón ezalatt bon m­ot-k röp­ködnek, anekdoták terjednek, izgalmas, fojtott beszélgetések halk nesze hallatszik. És az em­ber szinte hallja, amint láthatatlan orsókból zizegve nyúlik ki az intrika finom pókhálója és körülöleli, egymáshoz sodorja, vagy elvá­lasztja egymástól az embereket. Egy újdonsült képviselő, akinek itt még minden szenzáció, izgatottan, táguló orrcim­­pákkal rohan végig a keresztfolyosón. Oda­­ugrik minden csoporthoz és fölindulástól foj­tott, remegő hangon kérdezi: — Láttátok? Láttátok? Rakovszky karon­fogva sétált Rassayval! Akik a szavazás monoton zenéjében elbóbis­koltak, mire ébredezni kezdenek, Huszár Ká­rolyt látják az elnöki székben. A volt minisz­terelnök, akit tegnap választott alelnökévé a nemzetgyűlés, ma 12 óra 15 perckor foglalta el legelőször az elnöki széket. Az ő barátságos szemüvege csillog a magas katedrán, mialatt elhangzik az első interpelláció az új nemzet­gyűlésen. Ezt az elsőt, amelyik még hozzá sür­gős és soronkívüli is, a nagyatádi Szabó Ist­ván és sokorópátkai Szabó István mellé sora­kozó, harmadik Szabó István, az eöttevényi mondja. A veszettségről interpellál és a képvi­selő urak egy része ijedten leb­eszél arra a hirre,­hogy a veszettség terjed országszerte. — Nana —mondja egy előkelő kormánypárti úr — remény­em, hogy ezt a termet elkerüli a járvány. Odakünn a folyosón éppen Hencz Károly szécsényi bukásáról beszélgetnek. A szabadki­­rályválasztók egyik spiritus rectora bizony kimaradt a törvényhozásból és egy másik nagy szabadkirályválasztó maliciózusan mondo­gatja: — A Károly két évig folyton ígérgette, hogy kilép a kisgazdapártból. Ő kilép, csak azt nem árulja el, hogy mikor lép ki? Hát most már kilépett. — Alaposan kilépett! Megválasztották a nemzetgyűlés bizottságait A nemzetgyűlés mai ülését 10 órakor nyitotta meg Gaál Gaszton elnök. Jelentette, hogy “ Köttevényi Szabó Istvánnak sürgős interpellációra adott enge­délyt. Ezután az osztályokat sorsolták ki, majd megvá­lasztották azt a két jegyzőt, akiknek a megválasztá­sát Bethlen István gróf miniszterelnök indítványára a tegnapi ülésen határozta el a nemzetgyűlés. Száz­négy leadott szavazat közül 94 Csik Józsefre, 95 pe­dig Hébert Ede dr.-ra esett, akiket Gaál Gaszton el­nök a Ház megválasztott jegyzőinek jelentett ki. Azután a nemzetgyűlés megválasztotta az igazság­ügyi, közjogi, mentelmi, véderő, pénzügyi, összefér­hetetlenségi állandó, külügyi, kivándorlási, földmive­lésügyi, zárszámadó, közigazgatási és számvizsgáló bizottságokat. A földmivelésügyi bizottságba jelölt Strózdy Győzővel szemben a nemzetgyűlés 43 szava­zattal Czettler Jenőt választotta meg, egyébként a bizottságok összeállításában változás nem történt. A bizottságok megalakulása után Kállay Tibor pénzügyminiszter benyújtotta az indemnitási javas­latot és kérte, hogy az osztályok mellőzésével a pénz­ügyi bizottságnak adják ki. A nemzetgyűlés a pénz­ügyminiszter indítványát elfogadta. Gaál Gaszton elnök felhívta a megválasztott bi­zottságokat, hogy haladéktalanul alakuljanak meg és a megalakulásról még ma tegyenek jelentést. Tíz perc szünet után Gaál Gaszton elnök napirendi indítványát fogadták el­ A nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap, szombaton, délelőtt 10 órakor tartja és a napirendre az­ indítvány- és interpellációs könyv felolvasását, és az összeférhetetlenségi bizottság elnö­kének­ és helyettes elnökének eskütételét tűzték ki. Az első sürgős Interpelláció Ezután Köttevényi Szabó István terjesztette elő sürgős interpellációját a veszettség országszerte való terjedéséről Az interpelláció­­elhangzása előtt Gaál Gaszton elhagyta az elnöki széket, melyet — ezúttal először — Huszár Károly alelnök foglalt el. Köttevényi Szabó István elmondta, hogy legutóbb 4­3 községből érkezett jelentés, hogy a veszettség ve­szedelmesen elharapódzott. Ez a megdöbbentő mér­tékben fellépő kór az ország állatállományában nagy pusztításokat végez. Kéri a földmivelésügyi minisz­tert, hogy minden erejével igyekezzék a kór terje­­dését meggátolni. Kérdi, hajlandó-e a földmivelés­­ügyi miniszter sürgősen intézkedni, hogy a bakte­riológiai intézetnek nagyobb anyagi eszközöket bo­csássanak rendelkezésére és hogy az oltási anyag díjtalan kiutalását engedélyezzék? Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter azonnal válaszolt az interpellációra. Kijelentette, hogy a kormány mindent elkövet a baj lokalizálás sora, ebzárlatot, rendelt el és szérummal kísérletezik, de, sajnos, a Pasteur-intézetben nincs elegendő oltó­anyag. Nem tudnak nyíltakat beszerezni, hogy az oltóanyagot kipróbálják, már­­pedig csak kipróbált oltóanyagot adhatnak szabad forgalomba. Most, ami­kor minden kiadás sokat jelent az államháztartásban, a szakminisztérium csak a pénzügyminiszter hozzá­járulásával utalhat ki pénzt. — Hát választási célokra? —­ kiáltják az ellen­zéken. — A veszettség egyébként nem tart egész éven át, — mondja nagyatádi Szabó István, mire az ellenzék újra megszólal: — Csak a választásokon! Ott volt kísérleti nyúl is elég! Nagyatádi Szabó István végül minden esetben azonnali intézkedést ígért. A földmivelésügyi miniszter válaszát az interpel­láló képviselő és a nemzetgyűlés tudomásul vették. Ezután Huszár Károly alelnök az ülést fél kettőkor berekesztette. * A megalakult bizottságok Még a nemzetgyűlés mai ülése alatt a követkéz® bizottságok alakultak meg: Igazságügyi bizottság. Elnök: Nagy Emil. Tagjai: Almásy László, Benedek János, Berki Gyula, Bettlik József, Erődi-Harrach Tihamér, Esztergályos János, Farkas Tibor, Györki Imre, Hajós Kálmán, Haller József, Hegedűs György, Hegyeshalmy Lajos, Her­­czeg Béla, Hébert Ede, Horváth Zoltán, Illés József, Kószó István, Láng János, Mikovinyi Jenő, Nemes Bertalan, Orffy Imre, Ostor József, Pesti Pál, Platthy György, Rassay Károly, Rácz János, Rupert Rezső, Szakáts József, Vargha Gábor, Vázsonyi Vilmos, Vi­ Czián István, T­olff Károly. Közjogi bizottság. Elnök: Kenéz Béla. Jegyző: Berky Gyula. Tagjai: Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf, Bozsik Pál, Cseley Ferenc, Cziráky Jó­zsef gróf, Erdélyi Aladár, Erődi-Harrach Tihamér, Fáy Gyula, Forgács Miklós, Gömbös Gyula, Györki Imre, Hadholzy Zsigmond, Herczeg Béla,­ Hébert Ede, Huszár Károly, Ilés József, Kaas Albert báró, Kószó István, Lévai­ Mihály, Nagy Emil, Palavicini György őrgróf, Pesti Pál, Prónay György báró, Rassay Ká­roly, Rácz János, Reisinger Ferenc, Szapáry Lajos gróf, Tankovics János, Ugrón Gábor, Vázsonyi Vil­mos, Wolff Károly. Mentelmi bizottság. Elnök: Fáy Gyula. Jegyző: Zsilinszky Endre. Tagjai: Almásy László, Barla-Szabó József, Csikéry András, Endre Zsigmond, Györki Imre, Haller József, Héj­ Imre, Horváth Zoltán, Miko­vinyi Jenő, Nagy János (tamási), Palavicini György őrgróf, Patacsi Dénes, Podmaniczky Endre báró, Ras­say Károly, Rupert Rezső, Szily Tamás, Parányi Fe­renc, Urbán Péter báró, Zsitvay Tibor. Véderőbizottság. Elnök: Karafiáth Jenő. Jegyző: Móser Ernő. Tagjai: Bodó János, Csillery András, Endre Zsigmond, Friedrich István, Héj­ Imre, Hir György, Hoyos Miksa, gróf, Knaller Győző, Tray Ernő, Melczer László, Meskó Zoltán, Palavicini György őrgróf, Patacsi Dénes, Pekár Gyula, K. Pe­tke­s László, Payer Károly, Podmaniczky Endre báró, Reinprecht Antal, Rakovszky István, Ráday Gedeon, gróf. Szabó Imre, Szabó István (öttevény­i), Szabó István (sokorópátkái), Szabóky Jenő, Széchenyi Vik­­tor gróf, Szijj Bálint, Szilágyi Lajos, Tarányi Ferenc, Usetty Ferenc, Wild József, Zsilinszky Endre. Pénzügyi bizottság. Elnök: Ráday Gedeon gróf. Jegyző: Neubauer Ferenc. Tagjai: Almássy László, Biró Pál, Czettler Jenő, Ernszt Sándor,­­Friedrich István, Gömbös Gyula, Haller József, Hegyeshalmy Lajos, Horánszky Dezső, Hoyos Miksa gróf, Iklódy- Szabó János, Ivády Béla, Kenéz Béla, Korányi Fri­gyes báró, Lers Vilmos báró, Mayer János, Nagy Emil, Orffy Imre, Pauper­­ Ferenc, Peidl Gyula, Payer Károly, Prónay György báró, Rassay Károly, Sándor Pál,­ Schandl Károly, Szabó István (sokorópátkái), Temesvári­ Imre, Ugrón Gábor, Vanczák János, Vá­zsonyi Vilmos, Wolff Károly. Összeférhetetlenségi állandó bizottság. Elnök: Szé­chenyi Viktor gróf. Helyettes elnök: Ernszt Sándor. Tagjai: Gräffl Jenő, Pesti Pál, Payer Károly, Put­­noky Móric, Rakovszky István, Szijj Bálint,­ Teleki Tibor gróf, Vásárhelyi Dezső, Vázsonyi Vilmos. Külügyi bizottság: Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf, Bénárd Ágost, Ernszt Sándor, Fáy Gyula, Friedrich István, Gömbös Gyula, Haller István, Her­­czegh Béla, Illés József,­­Karafinik Jenő, Korányi Fri­gyes báró, Lers Vilmos báró, ■ Leroy Mihál­y, Lukács György, Marschall Ferenc, Mauer János, Móser Ernő, Patay Tibor, Peidl Gyula, Pekár Gyula, Petri Pál, Payer Károly, Platthy György, Propper Sándor, Ras­­­sely Károly, Sigray Antal gróf, Szuchányi Ferenc, Teleki Pál gróf, Teleki Tibor gróf, Vázsonyi Vilmos, Wolff Károly, Zsilinszky Endre. Kivándorlási bizottság. Elnök: Patay Tibor. Jegyző- Doboczky Dezső. Földmivelésügyi bizottság. Elnök: Mayer János. Jegyző: Neuberger Ferenc. Zárszámadó bizottság. Elnök: Hadházy Zsigmond. Jegyző: Kovács-Nagy Sándor. Közigazgatási bizottság. Elnök: Putnoky Móric. Jegyző: Bessenyey Zenó. Számvizsgáló­ bizottság. Elnök: Urbán Péter báró Jegyző: Szabó Sándor )

Next