Nemzeti Ujság, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-24 / 141. szám
2 NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1922 június 21. kel és az állam hivatalos nyelve már a közös hatóságoknál sem érvényesül, az állam színei ■és címere pedig csak házi használatra van rendelve, de a külföld előtt legfeljebb csak mint mindent vörös-fehér-zöldre mázoló hóbort .Ismeretes: ne csodáljuk, ha ez a magyarság körében rezignációt, elkeseredést szült, az egyébajkú lakosságban pedig sokaknál azt a gondolatot keltette, hogy a magyar államiság csak ideig-óráig való és hogy jobb volna minél előbb a szomszédban önálló állami létet élő fajrokonaikkal egyesülniük. Ausztriának föderatív irányú fejlődése és az osztrák bürokrácia támogatása s a magyar kormányoknak Béccsel szemben elárult gyengesége ezt az irányt a nem magyar nemzetiségek körében annál is inkább fejlesztette, mert a Bécsből ellenünk szórt magyarosító rágalmak, ha külföldön hitelre találtak, az udvar és a kormányok részéről soha kellő hatállyal vissza nem utasíttattak. Pedig mindez sokkal inkább biztosította volna dinasztiánk hatalmi állását, mint a közös hadsereg német hivatalos nyelve és a birodalmi egység. A magyar kormányok Bécsesel szemben ezekben a nemzeti önérzetre és hazafias érzés egyöntetű kifejlődésére igen nagy fontosságú kérdésekben igen puhán viselkedtek. Ahelyett, hogy a jövő perspektívája tekintetében irányt szabtak volna a nemzetnek, a hatalom birtoka érdekében a nemzeti mozgalmakat inkább elnyomni, mint irányítani törekedtek. Nem irtóztak még a választási erőszaktól és korrupciótól sem, azt állítván, hogy legfőbb nemzeti érdek a kiegyezés változatlan föntartása, mely minden eszközt szentesít. Azt pedig, hogy ezzel mennyit ártanak a nemzeti öntudatnak és a nép erkölcseinek, a hazafias érzés tisztaságának és az állam kifelé való tekintélyének, nem gondolták meg. Amikor pedig mindezek ellenére 1905-ben mégis fellángolt a nemzetig öntudat és határozott formát öltött a koalíció kormányra jutásával, ezt a lesbenállók és a bécsi intrika mocsárba fullasztották: a nemzeti vágyak teljesülhetéséből történt kiábrándulás oly fagyasztó hatással volt a nemzeti öntudatra, oly denoralizálólag hatott a magyar népnek nemcsak politikai, hanem általános erkölcsi fölfogására is, hogy kis nemzetünket mintegy egyetlen csapásra hátrább szorította erkölcsi felsőbbség szempontjából, mint ahol a Balkán népei állották. Hogy mindez mit jelent nemzeti létünk szempontjából, arról ezúttal nem beszélek. Majd máskor mutatok rá. De hogy megcsonkított nemzetünk életképességében, különössen mivel a háborúban tanúsított ragyogó vitézség ellenére is elvesztettük a háborút, micsoda végtelen kárt tett a háború előtt bekövetkezett ez a demoralizáció, azt csak az erkölcsileg teljesen vakok nem látják. És most, bár ma nincsen többé osztrák kapcsolat, melyet minden áron, bármily erőszakkal, ravaszsággal vagy hipokrízissel is egy vélt nagyobb veszély elkerülése okából fenn kellene tartani, mégis azt kell látnunk, hogy nálunk nem arra való az alkotmány, hogy a nemzeti akarat kialakulhasson, hanem arra, hogy a nemzet erkölcsei még jobban megvontassanak, hogy a közügyekkel való foglalkozás, vagyis a politika a nép szemében méginkább úri huncutságnak lássák, hogy az alsóbb néposztályok az államhatalomban csak osztályuralmat kergessenek s a közérdek és a nemzeti célok iránt teljesen közömbössé váljanak. Nem ezt nyugodtan nézni tovább nem lehet, mert ez az irány a teljes destrukcióba visz. Valahára észbe kell kapnia minden jóravaló magyarnak és összefogni arra a célra, hogy intézményeink akként javíttassanak, hogy azok a nemzet erkölcsi hibáit ne fejlesszék, hanm megjavítsák, hogy a hipokrízist visszaszorítsák, hogy a nemzeti, öntudatot és a polgári bátorságot fejlesszék s a szabadságszeretetet mind a nemzetben, mind pedig az egyénben fokozzák. Csakis igy nevelhetünk egy oly kemény derekú nemzedéket, mely tönkretett és megalázott hazánkat majd helyreállíthatja. Az első sürgős interpelláció A harmadik Szabó István — Megválasztották a bizottságokat — Benyújtják az indemnitást — Huszár Károly az elnöki székben (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A régi nemzetgyűlés már ismerte Gaál Gasztonnak azt a szokását, hogy nem nagyon respektálja a Hétalvókat, hanem a házszabályok rendelkezése szerint akkor nyitja meg az ülést, amikorra hirdetve volt, pontosan 10 órakor. Az új törvényhozó urak konsternálva voltak amikor ma délelőtt 11 óra tájban kezdtek beszállingózni és észrevették, hogy az ülés már vagy fényhozórak konszernalva voltak, amikor Gaál Gaszton megrázta az elnöki csengőt, alig voltak tizen a teremben és az ülésterem ha ruspexei már előre megmondták, hogy egy hét múlva az ellenzék bátran kezdheti a közismert régi mulatságot: — Kérem a tanácskozóképesség megállapitását... A mérhetetlen, sűrű, szinte már tapintható unalom a több órás szavazási ceremónia alatt ránehezedik a kedélyekre és bóbiskolásra inspirálja még a közismert karzati hiénákat is, akik minden délelőtt mohón fixirozzák a maftambal az üléstermet, mintha egy helyet akarnának ott kifixirozni maguknak. A praxis azt mutatja, hogy ez néha sikerül is. Többen jutottak ezen a választáson is a karzati törzshelyből a képviselői padokba. Budapest elegánsan berendezett délelőtti klubjában, a folyosón ezalatt bon mot-k röpködnek, anekdoták terjednek, izgalmas, fojtott beszélgetések halk nesze hallatszik. És az ember szinte hallja, amint láthatatlan orsókból zizegve nyúlik ki az intrika finom pókhálója és körülöleli, egymáshoz sodorja, vagy elválasztja egymástól az embereket. Egy újdonsült képviselő, akinek itt még minden szenzáció, izgatottan, táguló orrcimpákkal rohan végig a keresztfolyosón. Odaugrik minden csoporthoz és fölindulástól fojtott, remegő hangon kérdezi: — Láttátok? Láttátok? Rakovszky karonfogva sétált Rassayval! Akik a szavazás monoton zenéjében elbóbiskoltak, mire ébredezni kezdenek, Huszár Károlyt látják az elnöki székben. A volt miniszterelnök, akit tegnap választott alelnökévé a nemzetgyűlés, ma 12 óra 15 perckor foglalta el legelőször az elnöki széket. Az ő barátságos szemüvege csillog a magas katedrán, mialatt elhangzik az első interpelláció az új nemzetgyűlésen. Ezt az elsőt, amelyik még hozzá sürgős és soronkívüli is, a nagyatádi Szabó István és sokorópátkai Szabó István mellé sorakozó, harmadik Szabó István, az eöttevényi mondja. A veszettségről interpellál és a képviselő urak egy része ijedten lebeszél arra a hirre,hogy a veszettség terjed országszerte. — Nana —mondja egy előkelő kormánypárti úr — reményem, hogy ezt a termet elkerüli a járvány. Odakünn a folyosón éppen Hencz Károly szécsényi bukásáról beszélgetnek. A szabadkirályválasztók egyik spiritus rectora bizony kimaradt a törvényhozásból és egy másik nagy szabadkirályválasztó maliciózusan mondogatja: — A Károly két évig folyton ígérgette, hogy kilép a kisgazdapártból. Ő kilép, csak azt nem árulja el, hogy mikor lép ki? Hát most már kilépett. — Alaposan kilépett! Megválasztották a nemzetgyűlés bizottságait A nemzetgyűlés mai ülését 10 órakor nyitotta meg Gaál Gaszton elnök. Jelentette, hogy “ Köttevényi Szabó Istvánnak sürgős interpellációra adott engedélyt. Ezután az osztályokat sorsolták ki, majd megválasztották azt a két jegyzőt, akiknek a megválasztását Bethlen István gróf miniszterelnök indítványára a tegnapi ülésen határozta el a nemzetgyűlés. Száznégy leadott szavazat közül 94 Csik Józsefre, 95 pedig Hébert Ede dr.-ra esett, akiket Gaál Gaszton elnök a Ház megválasztott jegyzőinek jelentett ki. Azután a nemzetgyűlés megválasztotta az igazságügyi, közjogi, mentelmi, véderő, pénzügyi, összeférhetetlenségi állandó, külügyi, kivándorlási, földmivelésügyi, zárszámadó, közigazgatási és számvizsgáló bizottságokat. A földmivelésügyi bizottságba jelölt Strózdy Győzővel szemben a nemzetgyűlés 43 szavazattal Czettler Jenőt választotta meg, egyébként a bizottságok összeállításában változás nem történt. A bizottságok megalakulása után Kállay Tibor pénzügyminiszter benyújtotta az indemnitási javaslatot és kérte, hogy az osztályok mellőzésével a pénzügyi bizottságnak adják ki. A nemzetgyűlés a pénzügyminiszter indítványát elfogadta. Gaál Gaszton elnök felhívta a megválasztott bizottságokat, hogy haladéktalanul alakuljanak meg és a megalakulásról még ma tegyenek jelentést. Tíz perc szünet után Gaál Gaszton elnök napirendi indítványát fogadták el A nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap, szombaton, délelőtt 10 órakor tartja és a napirendre az indítvány- és interpellációs könyv felolvasását, és az összeférhetetlenségi bizottság elnökének és helyettes elnökének eskütételét tűzték ki. Az első sürgős Interpelláció Ezután Köttevényi Szabó István terjesztette elő sürgős interpellációját a veszettség országszerte való terjedéséről Az interpellációelhangzása előtt Gaál Gaszton elhagyta az elnöki széket, melyet — ezúttal először — Huszár Károly alelnök foglalt el. Köttevényi Szabó István elmondta, hogy legutóbb 43 községből érkezett jelentés, hogy a veszettség veszedelmesen elharapódzott. Ez a megdöbbentő mértékben fellépő kór az ország állatállományában nagy pusztításokat végez. Kéri a földmivelésügyi minisztert, hogy minden erejével igyekezzék a kór terjedését meggátolni. Kérdi, hajlandó-e a földmivelésügyi miniszter sürgősen intézkedni, hogy a bakteriológiai intézetnek nagyobb anyagi eszközöket bocsássanak rendelkezésére és hogy az oltási anyag díjtalan kiutalását engedélyezzék? Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter azonnal válaszolt az interpellációra. Kijelentette, hogy a kormány mindent elkövet a baj lokalizálás sora, ebzárlatot, rendelt el és szérummal kísérletezik, de, sajnos, a Pasteur-intézetben nincs elegendő oltóanyag. Nem tudnak nyíltakat beszerezni, hogy az oltóanyagot kipróbálják, márpedig csak kipróbált oltóanyagot adhatnak szabad forgalomba. Most, amikor minden kiadás sokat jelent az államháztartásban, a szakminisztérium csak a pénzügyminiszter hozzájárulásával utalhat ki pénzt. — Hát választási célokra? — kiáltják az ellenzéken. — A veszettség egyébként nem tart egész éven át, — mondja nagyatádi Szabó István, mire az ellenzék újra megszólal: — Csak a választásokon! Ott volt kísérleti nyúl is elég! Nagyatádi Szabó István végül minden esetben azonnali intézkedést ígért. A földmivelésügyi miniszter válaszát az interpelláló képviselő és a nemzetgyűlés tudomásul vették. Ezután Huszár Károly alelnök az ülést fél kettőkor berekesztette. * A megalakult bizottságok Még a nemzetgyűlés mai ülése alatt a követkéz® bizottságok alakultak meg: Igazságügyi bizottság. Elnök: Nagy Emil. Tagjai: Almásy László, Benedek János, Berki Gyula, Bettlik József, Erődi-Harrach Tihamér, Esztergályos János, Farkas Tibor, Györki Imre, Hajós Kálmán, Haller József, Hegedűs György, Hegyeshalmy Lajos, Herczeg Béla, Hébert Ede, Horváth Zoltán, Illés József, Kószó István, Láng János, Mikovinyi Jenő, Nemes Bertalan, Orffy Imre, Ostor József, Pesti Pál, Platthy György, Rassay Károly, Rácz János, Rupert Rezső, Szakáts József, Vargha Gábor, Vázsonyi Vilmos, Vi Czián István, Tolff Károly. Közjogi bizottság. Elnök: Kenéz Béla. Jegyző: Berky Gyula. Tagjai: Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf, Bozsik Pál, Cseley Ferenc, Cziráky József gróf, Erdélyi Aladár, Erődi-Harrach Tihamér, Fáy Gyula, Forgács Miklós, Gömbös Gyula, Györki Imre, Hadholzy Zsigmond, Herczeg Béla, Hébert Ede, Huszár Károly, Ilés József, Kaas Albert báró, Kószó István, Lévai Mihály, Nagy Emil, Palavicini György őrgróf, Pesti Pál, Prónay György báró, Rassay Károly, Rácz János, Reisinger Ferenc, Szapáry Lajos gróf, Tankovics János, Ugrón Gábor, Vázsonyi Vilmos, Wolff Károly. Mentelmi bizottság. Elnök: Fáy Gyula. Jegyző: Zsilinszky Endre. Tagjai: Almásy László, Barla-Szabó József, Csikéry András, Endre Zsigmond, Györki Imre, Haller József, Héj Imre, Horváth Zoltán, Mikovinyi Jenő, Nagy János (tamási), Palavicini György őrgróf, Patacsi Dénes, Podmaniczky Endre báró, Rassay Károly, Rupert Rezső, Szily Tamás, Parányi Ferenc, Urbán Péter báró, Zsitvay Tibor. Véderőbizottság. Elnök: Karafiáth Jenő. Jegyző: Móser Ernő. Tagjai: Bodó János, Csillery András, Endre Zsigmond, Friedrich István, Héj Imre, Hir György, Hoyos Miksa, gróf, Knaller Győző, Tray Ernő, Melczer László, Meskó Zoltán, Palavicini György őrgróf, Patacsi Dénes, Pekár Gyula, K. Petkes László, Payer Károly, Podmaniczky Endre báró, Reinprecht Antal, Rakovszky István, Ráday Gedeon, gróf. Szabó Imre, Szabó István (öttevényi), Szabó István (sokorópátkái), Szabóky Jenő, Széchenyi Viktor gróf, Szijj Bálint, Szilágyi Lajos, Tarányi Ferenc, Usetty Ferenc, Wild József, Zsilinszky Endre. Pénzügyi bizottság. Elnök: Ráday Gedeon gróf. Jegyző: Neubauer Ferenc. Tagjai: Almássy László, Biró Pál, Czettler Jenő, Ernszt Sándor,Friedrich István, Gömbös Gyula, Haller József, Hegyeshalmy Lajos, Horánszky Dezső, Hoyos Miksa gróf, Iklódy- Szabó János, Ivády Béla, Kenéz Béla, Korányi Frigyes báró, Lers Vilmos báró, Mayer János, Nagy Emil, Orffy Imre, Pauper Ferenc, Peidl Gyula, Payer Károly, Prónay György báró, Rassay Károly, Sándor Pál, Schandl Károly, Szabó István (sokorópátkái), Temesvári Imre, Ugrón Gábor, Vanczák János, Vázsonyi Vilmos, Wolff Károly. Összeférhetetlenségi állandó bizottság. Elnök: Széchenyi Viktor gróf. Helyettes elnök: Ernszt Sándor. Tagjai: Gräffl Jenő, Pesti Pál, Payer Károly, Putnoky Móric, Rakovszky István, Szijj Bálint, Teleki Tibor gróf, Vásárhelyi Dezső, Vázsonyi Vilmos. Külügyi bizottság: Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf, Bénárd Ágost, Ernszt Sándor, Fáy Gyula, Friedrich István, Gömbös Gyula, Haller István, Herczegh Béla, Illés József,Karafinik Jenő, Korányi Frigyes báró, Lers Vilmos báró, ■ Leroy Mihály, Lukács György, Marschall Ferenc, Mauer János, Móser Ernő, Patay Tibor, Peidl Gyula, Pekár Gyula, Petri Pál, Payer Károly, Platthy György, Propper Sándor, Rassely Károly, Sigray Antal gróf, Szuchányi Ferenc, Teleki Pál gróf, Teleki Tibor gróf, Vázsonyi Vilmos, Wolff Károly, Zsilinszky Endre. Kivándorlási bizottság. Elnök: Patay Tibor. Jegyző- Doboczky Dezső. Földmivelésügyi bizottság. Elnök: Mayer János. Jegyző: Neuberger Ferenc. Zárszámadó bizottság. Elnök: Hadházy Zsigmond. Jegyző: Kovács-Nagy Sándor. Közigazgatási bizottság. Elnök: Putnoky Móric. Jegyző: Bessenyey Zenó. Számvizsgáló bizottság. Elnök: Urbán Péter báró Jegyző: Szabó Sándor )