Nemzeti Ujság, 1922. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-04 / 148. szám

Tedd, 1322 julvug £ •'J-jr'-.r; •; '• t.'r.-iS r !•- '•’T üt . NEMZETI ÚJSÁG A polgármester szózata a közgyűlési pártokhoz Nyugalomra és higgadt viselkedésre isti a városatyákat • Vasárnap reggel három órakor végződött a közgyűlés . Ki felelős a tárgyalási mód eldurvulásáért? Hajnali három­ óra után végződött a főváros tör­­■réayhatósagi bizottságának szombat délután 1 órára egybefu­tott közgyűlése, melyről vasárnapi Számunk­ban l­ év?h­írű tudósítást találtak olvasóink. Herrick Elemér nagyfontosságú indítványához Heltai Béle után Flatthy György dr. szólalt fel, aki kijelentette, hogy az indítványt olyan nagy­ fontosságúnak tartja, hogy annak külön bizottsági tárgyalását látja szük­ségesnek.. Platthy indítványára azután az egész kér­dést a lakásügyi bizottsághoz utalták, amely a kül­földi honosok budapesti ingatlan­szerzéséről részletes elaborát­umot fog a törvényhatósági bizottság elé terjeszteni. Ezután a közgyűlés folytatását kedd dél­után 1 órára halasztották. A hétfői esti lapok egy része a hajnalig tartó köz­gyűlést az ellenzék számláján diadalként könyveli­k. Nem tudjuk, diadalog az, hogy a szombati köz­gyűlésen a napirend tárgyalására nem került r­á sor, de ha ezt az ellenzék győzelemnek veszi, sok ilyen­­ győzelmet kívánunk neki, annál is inkább, mert tisz­tára az elnökség pillanatnyi diszpozícióján múlt, hogy­ a napirend hátralévő hetvenkét tárgyát akár ha vasárnap estig vagy hétfő hajnalig tartó közgyű­­lésén le akarja-e tárgyaltatni. Az ellenzék minden­esetre diadalt aratott a szombati közgyűlésen, de ez a diadal egészen más természetű, mint amilyenüsek ezt egyes laptársaink lefestik. Az ellenzék diadala ugyanis abban kulminálódott, hogy egyáltalában ké­pesek voltak szónokokat, állítani és így a közgyűlés befejezését elodázni. A Keresztén­y Községi Pártnak és a főváros vezetőségének módjában állt volna Jierrich indítványának a tanácshoz való áttételével­­már éjjel egy órakor befejezni a közgyűlést: éppen a párt nagy fegyelmezettségére és lelkes ügybuzgal­­mméra vall, hogy Berrieh indítványának­ olyan nagy­­fontosságot tulajdonított, hogy annak azonnal való ■tárgyalását szükségesnek tartotta és ebben még az ellenzék kézenfekvő obstruktiója sem gátolta meg őket. Ami pedig magát az obstrukciót illeti, ki kell je­lentenünk, hogy azt tulajdonképpen nem is a de­mokraták és nem is a liberálisok csinálták. Fayer Iátodor, Horváth Károly és Heltai Béla voltak a­­vezérobstinktorok, akik" magukat gazdaságpolitikai pártnak nevezik. Ez a gazdaságpolitikai párt be­szélte végig az ülést, a demokraták tulajdonképpen csnk asszisztáltak, noha a beszédekben politika­ volt az eddig, de gazdaság annál kevesebb. Az obstinkció neetségének kérdését intézzék el egymás között a illenális­ pártok: mi csak azt konstatáljuk, hogy a héjnali órákban a Keresztény Községi Párt ereje és diadala teljes tudatában, az ellenzék pedig letérten és mágsem f kssülten távozott a küzdelem színhelyé­­s­ől. Már vasárnapi cikkünk bevezető soraiban elítélő-­­ted nyilatkoztunk arról a tónusról, mely maholnap járvd­­otthonosabbá válik a főváros törvényhatósági bizottságának hagyományokban ékes közgyűlési ter­mében. Korcsmár­ gőz, uttzéli hang, otromba viccek, neveletlen modor, azaz inkább modortalanság.’ lova­­gias .mánia., lettek úrrá a főváros törvényhatósági, bizottságában, bizonyságául annak, hogy" a Város­­atyák "egy igen jelentékeny­í réssé. . még mostohar apának is az utolsók közül Való. Hiábavaló volt Sipőcs­­.polgármester - nemes és férfias felszólítása, am­ellyel kétizben is nyugalomra és komoly ■ munkára kitette a törvényhatósági bizottságok az elvakult szenvedélyek és az* eldurvult,­­ tárgyaidés mód or­giákat ült, éppen nem használván ennek a sokat szenvedett Városnak. Most már igazán csak az hiány­zik, hogy bírókra menjenek egymással a bizottsági , tagok és kézzelfogható argumentumokkal intézzék el azokat a személyeskedéseket, amelyeket úgy lát­szik, már durva hanggal nem­ bírnak. Hisszük, hogy-. a szombat éjszaka eseményeinek ta­nulságát levonta a közgyűlés kisebbségi pártja, alábbhagy aggresszivitásával és­ nem provokálja a szenvedélyek kitörését. Mi mindenesetre segítségére akarunk sietni a kedélyek fleesitlapulásának és ezért felkerestük Sipőcs Jenő h. polgármestert, a tör­vényhatósági bizottság elnökét, aki nagyértékű nyil­­ iatkozatot tett munkalapunknak. Ez a nyilatkozat, bárhogy forduljanak is az esemény plc., törv néhai do­kumentum marad arra­ vonatkozólag, hogy Ibn­’ jú­liusában a közgyűlés elnöki, székében idő podeszta, ingad­­atban, higgadtabban és pártatlanabbul, mint valaha, igyekszik kormányozni a háborgó indulatok között a város hajóját". *c­­íme Sipősis Jenő dr. a­r­­sch­ia: Azok a sajnálatos jelenetek, amelyek a szombatról vasárnapra virradó éjjeli köz­gyűlésen lejátszódtak, mély szomorúság-­­­ál­ tölthetnek el mindenkit, aki a székes­főváros ügyét szívén viseli. Bár ezek a je­lenetek nem fajultak el oly, súlyosam, mint aminek a berlini vagy bécsi község-tanácsok­ban lejátszódtak, mégis szomorú tünetei egy m munkára és pedig nagy munkára hivatott közjogi testületnek. A baj oka nézetem­ szerint nem a, szemben álló pártok külön­böző világfelfogására vagy várospolitikai elvi ellentéteire vezetendő vissza, mert hi­szen ezek az eltérések az ügyek normális­­ megvitatásának lehetőségét­ nem zárják ki. A baj inkább személyi természetű. A közgyűlés színvonala világban, különös te­kintettel arra, hogy a legszélesebb válasz­tójog alapján jött létre, magasnak mond­ható és általában nyugodt és­ higgadt ele­mekből van össze­téve. Azonban van­ egy­két bizottsági tag, aki valóságos sportot ás a­­ többé-kevésbbé sikerült közbeszólások­­ból, ingerkedő megjegyzésekből, azaz kü­lönösen kényes kérdések tárgyalásánál könnyen lángra lobbant­ja a szenvedélye­ket. Kár, hogy a mai ügyrend nem tartal­maz eléggé hatásos rendelkezéseket az ily ferdeségek meggátlására,­­ de ez az­­ügy­rend a régmúlt időből v­aló,, amikor is az akkori nyugodt társadalmi, viszonyok mellett ilyen elfajulásokra számítani nem is lehetett. Én azt tartom. Szükségesnek,­­ hogy a közgyűlés nyugodt és józan ele­meinek túlnyomó nagy többsége pártra való tekintet nélkül fékező hatást gyako­roljon a maga­ tagjaira a további nyugodt munka biztosítása érdekében. Szükségesnek tartom továbbá, hogy a túlzó radikalizmussal szemben — legyen az akár szocialista, akár polgári radika­lizmus — fogjon össze a polgárságnak­­konzervatív nemzeti alapon álló része. Mert, ha a felburjánzó, túlzó radikaliz­must vissza nem szorítjuk, az mérhetetlen­ károkat okozhat majdan a­ székesfőváros szellemi és anyagi életében. "Én, aki ke­resztény nemzeti alapon állok, ami minden reakciótól ment konzervativizmust jelent, el tudom­ képzelni. Hogy a" közös ellenfél­lel szemben való védekezés érdekében, a nemzeti konzervatív gondolkodás hívei ", a parlamentáris, nyugodt együttmunkál­­kodás bizonyos módjait az elvi ellentétek dacára is megtalálhatják. Melegebb lesz-e az éghajlatunk? Néhány esztendő óta nagyon meleg nyarak és e Bjdie telek jártak a földgömb északi féltekéjén ■jp az alól csak az idei tél volt kivétel, mert meg­lehetősen kemény hidegekben volt részünk. A rend­kívüli szárazságok, a „hőhullámok“ után követ­kező normális téli hidegből már azt lehetett volna következtetni, hogy visszajutunk az átlagos éghaj­lati viszonyok közé, mikor egyszerre becsöppen­tünk már május­ havában a legforróbb kánikulába , nyugat felől ismét egyre jön a panasz, hogy megérkezett a hőhullám. Úgy látszik tehát, hogy a tél valóban csak múló kivétel volt és az idén megint legalább olyan forróságra és szárazságra lehet kilátásunk, mint tavaly. A meteorológiának alapvető tapasztalati tör­vénye volt az, hogy egyes vidékek éghajlata állan­dóan egyforma s az átlagos hőmérséklet mindenütt körülbelül egyforma. Sőt, olyan tendenciát is véltek megállapítani, hogy a természet maga ragaszkodik az átlag megtartásához és forró nyár után hideg tél következik, erős nyár után száraz tél, hogy az évi hőmérsékleti átlag és az évi csapadék mennyi­­ség mégis a rendes maradjon. Az utóbbi évek azonban kétségtelenül arra mu­tattak, hogy az évi átlag állandóságának elmélete nem lehet egészen helyes. Kezdetben még csak­ múló rendellezteségeknek látszottak az úgynevezett hőhullámok, melyek rendszerint nyugatról vonul­tak kelet felé: előbb Amerikában jelentkezvén, a­z­­tán Európában. Mikor azonban "évek teltek el és egyre gyakrabbak lettek a hőhullámok, nem lehetett többé puszta meteorológiai véletleneknek tekinteni őket és a tudósok komolyan hozzákezdtek ahhoz, hogy okát találják a rendszeressé váló hőségnek. Az első eredmény az volt, hogy Moreux abbé, a Jures francia csillagász, összefüggést talált a forró­dig és a Nap belső tevékenységének periodikus változása között. A Nap hatalmas izzó tömegének vizében ismert lüktetés tapasztalható, amely a napfoltok gyakoriságában jut kifejezésre. Mennél nagyobb a Nap belsejének a tevékenysége, annál gyakoriabbak a napfoltok s már régóta megállapí­tották, hogy a napfoltok számában világosan meg­nyilvánul egy tizenegyesztendős periódus.. Ennek a periódusnak a földi időjárásban is észlelhető a hatása, mert a rendes átlagos hőmérséklet a maxi­mum idejében az egész földön nagyobb néhány tized fokkal, azonban eleve kétségtelen volt, hogy nem ez az ismert periódus okozza az utolsó évek abnormális forróságait. Moreux abbé megállapította, hogy a napfoltok gyakoriságában még egy másik nagyobb periódust is észreveszünk, ha nemcsak a Nap egyenlítője környékén levő foltokat tartjuk számon, hanem kiterjesztjük a statisztikát a Nap egész felületére. Ez a nagyobb periódus körülbelül S3—SS esztendeig tart s a múlt század m­egfigyelései­nek utólagos ö­sz­­szehasonlításából valóban kétségtelenül bebizonyít­ható, hogy megvan ez a nagy periódus, sőt az idő­járási feljegyzések igazolják azt is, hogy a nagy periódus maximumának idejére mindenkor való­ban nagy szárazságok estek. A nagy periódus maximuma felé most közeledünk s két év múlva érjük el pontosan, úgy hogy Moreux abbé jóslata szerint a néhány év óta tapasztalt forró időjárásnak még jó néhány évig el kell tartania, hogy azt ímn ellenkezőleg, hűvösebb állagidőjárás következzék be 15—18 esztendőre, a nagy periódus minimumának környékén. Ezzel úgy látszik tehát mintha a tudomány meg­találta volna a „hőhullámok“ magyarázatát, azon­ban bármily kétségtelen is, hogy a nagy Nap­­periódusnak elsősorban van szerepe az abnormális melegek előidézésében, az is bizonyos, hogy ez még nem kielégítő magyarázat. Mióta meteorológia van, négy-öt éves periódus folyt le, de soha, még nem volt akkora a hatása, mint mostanában mikor egyes vidékeken múlt évben 1,5 fokkal volt maga­­sa­bb az átlagos hőmérséklet az eddiginél. Az a kér­dés merül fel­ tehát, hogy miért nyilvánult meg oly erősen mostanában a Nap tevékenységének erősbödése? Minden jel arra mutat, hogy nem is pusztán idő­­járásváltozásról van szó, hanem éghajlat-változás­ról, aminek egyik legmeglepőbb megnyilvánulása az, hogy az északi sarkvidékek is olvadni kezdenek. Pontosan megállapították, hogy az úszó jéghegyek milyen földrajzi szélességig jutnak le dél felé s az utolsó öt esztendő tapasztalatai szerint a jéghegyek határa évenként egy kilométerrel húzódik vissza észak felé. Ez a körülmény azt mutatja, hogy nem egyszerű időjárásbeli rendellenességről van szó, amely csak átmeneti és helyi érdekű, hanem mélyrehatóbb klí­maváltozásról. A mérsékelt égöv északi fiatára fel­jebb tolódik s ezzel­­együtt a­ répi mérsékelt éghajlat is kezd melegebb, tropikusabab­ lenni. • Mi lehet m­ár most ennek a klímaváltozásnak az oka? . .­­.. Ha csakugyan megvan és a köve­ttező esztendők­­ is igazolják a hőmérséklet állandó­­ emelkedését,­­ akkor csak egy magyarázatát képzelhetjük el a­­ különös jelenségnek. A körülbelül tízezer esztendő­ivel ezelőtt volt jégkorszakkal szemben most követ­­­­kezik a nyárkorszak, a nagy platói n év nyara. Már­­ az ókorban tudták a csillagászok, hogy a tavaszi­­ napéjegyenlőség pontja mozog,és évszázadonként i­eri-est év másodperccel halad előre , a koperni­­­­­nus rendszer meg is magyarázta ezt az úgy­nevezett­­ precessziót A föld ténnyé ferdén áll a pályájá­­i­nak síkjára és mint a bagó csigáé, lassú kört­ér le­­­forgásával ellenkező irányban. A föld tengelye tehát nem mutat állandóan­ a mai sarkcsillag felé,­­ hanem óriási kört ir le az égen, még pedig ’3S.OOO esztendő alatt s. eközben változik a föld féltekéinek a Naphoz viszonyított helyzete is. A 5®jÓ00 eszten­dős periódust nevezik piától évnek s ennek a nagy­ évnek is van tavasza, nyárjai ősze, tele. Most a nagy nyárkorszak­ felé közeledünk, te­s­­erészetesen igen lassan és­ fokozatosan, hiszen év­ezredekről van szó s ennek következtében arra van kilátásunk, hogy a következő évszázadokban egyre melegebb lesz az északi félteke éghajlata s a nyár­korszakban északra tolódik a trópusi, klíma. Közép- Európában tehát egy-két ezer­ év, mu­tva afrikai ég­­hajlat lesz. A tudomány egy­előre csak valószínűnek tartja ezt a lehetőséget a a mostani bőségek talán még nem is megnyilvánulásai a tulajdonképpeni nyár­­korszaknak, csak a tendenciát jelzik. Az évek­ óta jelentkező hőhullámokat közvetlenül bizonyára csak a Nap tevékenységének periodikus változása okozza, azonban annyi kétségtelen,­­hogy ez a vál­tozás az eddig tapasztaltakhoz képest sokkal na­gyobb mértékben érezteti a hatását, mintha­ a földi éghajlatban, máris megvolna­­a­ hajlandóság a mele­gedés felé. Másfél évtized múltán Határozottabban jövendölhetünk majd a következő''korszakra, mert akkor­ derül majd ki, hogy nyékkora lesz a hatása a 35 éves napperiódus­­minimumának a földi idő­járásra. Ha a mostani forrósággal szemben meg­felelően hűvös és csapadékos lesz az átlagos idő­járás, akkor, már azzal is megmagyarázhatjuk a­ mostani hőhullámokat, hogy kivételesen a rendes­nél sokkal, erősebb volt a'Nap ’ tevékenységének maximuma, de ha nem következik be a­­várt reakció, akkor mégis el kell készülnünk rá, hogy gyökere­sen megváltozik az éghajlat­ A táján már századok múltán kénytelen lesz a mérsékelt égöv kultúrája északabbra vonulni a sarkok felé. 3 Az ír felkelők megszállták Dublin központj­át A polgárháború tovább, folyik . Az ellenállást Valera irányítja . London, juh­­. ... (Repü­lő-portával érkezett.) (A Nemzeti Újság tudósítójától) A dublini lázadás leveréséről érkezett hírek nem felel­nek meg a valóságnak. A Four Courts-ban (az igazságü­gyi palotában) meszvonult köztársa­ságiak kapituláltak ugyan, Hetnehány száz lá­zadó csoportokba oszolva a város különbözői negyedeiben még elszánta­bban folytatja a tá­madásokat az ideiglenes koranány csapatai és őrjáratai ellen, így például ma délelőtt 11 óra­kor a Talboot streeten barrikádok mögül tűz alá vettek egy teherautót, amely katonákat vitt. Ugyanakkor bombát vetettek egy kocsi elé, mire a katonák heves tüzelésbe fogtak. Az

Next