Nemzeti Ujság, 1922. július (4. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-04 / 148. szám
iijalv' w. Sjpfete ‘A Jh ... Ox / 7K évfolyam 148. szám, 0't Ara 5 korona ' \ l/W/i L 1922 4 NEMZETI OMG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Előfizetési ár: Egy hónapra 100 kor., negyedévre Honvéd utca 10. Telefon : 127—4®, 127—47, 127—47, 17ITI? VQ'T TVlIV DfhT IT717 AI GDU AD kor», félévre 560 kor., egész évre 1100 kor. Egyes 127__43 és József 65. Fiókiiadóhivatal: FTU Buna-n... a Zilliy Oöl J.RI Ts/LI I Je&! KATI Kür szám 5 kor. Hirdetések nuillaméteres kisse adás szerint. Telefon: 12^-r-üS és Teréz-KSrat 62. Telefon: 121—ÉL. . Reklamációk: 13—25 és 121—41. Az Indemnitási vita margójára Az indemnitási vita során Kállay Tibor pénzügyminiszter és a pártok szónokai beszédükben azt a szempontot domborították ki, hogy a megoldásra váró feladatok között a legelső az, hogy az államháztartás mérlegét helyreállítsuk, mert csak ettől lehet remélni a leromlóban levő magyar korona stabilizálódását. Az ország közvéleménye osztja a pénzügyminiszter és a parlamenti szónokok álláspontját és szintén a legszigorúbb takarékosság elvének keresztülvitelét óhajtja az egész vonalon. A takarékosság álláspontjának hirdetése nem új keletű. Az egymásután következő pénzügyminiszterek, sorrendben Korányi Frigyes, Hegedűs Lóránt és most Kállay Tibor mind a legrigorózusabb takarékosságot hirdették és ennek dacára még mindig azt látjuk, hogy bizonyos vonatkozásokban nem helyezkedhetünk azon kényszerű, szűk államkeretek közé, amelyeket "a kegyetlen és igazságtalan trianoni béke jelölt ki a számunkra, amikor a húszmilliós országból egy nyolcmillió lélekszámot felölelő torzót konstruált. Gazdasági életünk mai sajnosan szomorú helyzetében azonban nem marad más hátra, minthogy a reálpolitika alapjára kell helyezkednünk és a pénzügyminiszteri program értelmében egyöntetűlig kell követelni a felesleges kiadások megszüntetését, egész állami adminisztrációnk leegyszerűsítését és minden téren a leghidegebb költségmegtakarítást. Másrészről azonban — és ebben is osztjuk a pénzügyminiszter véleményét — az államjövedelmek fokozására meg kell hoznunk minden áldozatot és a teherbíró- képességünk végső határáig igyekeznünk kell azon, hogy a pénzügyi kormányzatot támogassuk azon a téren, hogy az állami bevételek fokozásával a többmilliárdos állami deficitet enyhíteni tudja. Az új adónemek konstruálásánál azonban vigyázni kell arra, hogy az egyenletes, igazságos és progresszív legyen. A fogyasztási és forgalmi adók nem váltak be, mert bebizonyosodott róluk, hogy ezek az adónemek az elsőrendű életszükségletig cikkeket, az élelmiszereket, ruházati cikkeket stb. drágítják meg. A fogyasztási adó nem egyéb, mint progresszív fejadó és elsősorban a középosztályt sújtja, amely amúgy is a lerongyolódottságés a fizetésképtelenség keserveit sínyli. A hozadéki és jövedelmi adókat sokkal igazságosabbnak tartjuk és ezeknek az adónemeknek helyes és a viszonyokhoz simuló statuálásával, illetve megváltoztatásával gondoljuk, hogy a kívánt célt jobban elérheti a kormány. Az éremnek azonban van egy másik oldala is. Nagy Emil képviselő az indemnitási vita során mai felszólalásában különvéleményt jelentett be a pénzügyi bizottság javaslatával szemben és azt hangoztatta, hogy nem egészen áll meg Kárlay pénzügyminiszternek az a merev álláspontja, hogy a deflációs pénzügyi politika az egyetlen orvosszer a magyar korona stabilitásának elérésére. A képviselő különvéleményében erősen aláhúzta azt a meggyőződését, hogy a produktív befektetések, vagy beruházások céljaira igenis megfelelő összegeket kell a szakminisztériumok rendelkezésére bocsátani és a hasznos beruházásokhoz szükséges összegeket egyelőre nem fedezhetjük máshonnan, mintha a bankóprést fokozottabb mértékben vesszük igénybe. Egészen bizonyos az, hogy a határtalan infláció — amint ezt Ausztria példájából láttuk — gyilkos méreg egy állam közgazdasági és pénzügyi politikájában, viszont azonban a német példa azt mutatja, hogy a németek okos inflációs politikával elérték azt, hogy dacára egyre értéktelenebb márkájuknak, nem fedezetlen bankjegyeket bocsátottak ki, hanem a márkatömegeket beépítették útépítésbe, vasútépítésbe, gyárak alapításába. Szóval a német márka* dacánál alacsony zürichi kurzusának, nem fedezetlen bankjegy — assignata — hanem munkával, gyárakkal, vasutakkal fedezett pénzérték. Egy német közgazdász kimutatta, hogy a németek ilyenformán körülbelül 80 milliárd német márkát építettek be, ami a német bankjegyforgalomnak körülbelül 40 százalékát teszi ki. Az inflációs pénzügyi politika Magyarországon egyenlő volna az öngyilkossággal, de a bankjegypzés fokozottabb igénybevétele olyan értelemben, hogy azt hasznos beruházásokra fordítsuk, tulajdonaképpen egyenlő azzal, hogy az állam ezt a kényszerű belső kölcsönt beruházási programja keresztülvitelére fordítja. Ezzel pedig elérjük azt, hogy megindul a közmunka, szélesebb tömegek jutnak munkaalkalomhoz, a hitelkeretek kibővülnek, a vállalatokat jobban tudják pénzzel alimentálni és ez is elősegítheti azt, hogy a magyar korona nem lesz fedezetlen, hanem beruházott bankjegy. Merénylet Harden ellen Berlin, jul. 3. Harden Miksát ma este nyolc óra tájban a grunewaldi telepenlévő lakása közelében két ember óhnosbotokkal megtámadta. Harden fején öt helyen megsebesült és eszméletlen állapotban szállították a lakására. A támadás egyik tettesét letartóztatták. (Maximilian Harden ) harcos újságírók tipikus képviselője, aki lapjával, a Zichunft-tal hasája határain túl is hamar szerzett meg magának hírt és bizonyos tekintetben hírhedtséget is. Egy-egy cikke nyomán viharok keletkeztek a parlamentben és parlamenten kívül és természetesen sokat szerepelt a törvényszékek előtt is. Vilmos császár közvelten környezete ellen vívott hírlapi küzdelme, mely az Eulenburg-perben csúcsosodott ki, világfeltűnést keltett, pacifista és részben cionista tendenciái már a háború előtt sok ellenséget szerzettek neki és ilyen irányú tevékenysége tette olyan exponált személyiséggé, aki a mostani izgatott levegőben szintén a sajnálatos politikai szenvedélyek áldozata lett.) Macedóniában bolgár komitácsik garázdálkodnak Megöltek egy családot és három szerb csendőrt • A belgrádi minisztertanács elhatározta a bolgár-szerb határon az ostromállapot kihirdetését Belgrád, július 3. A macedóniai Stromica nevű helység közelében június 28-án egy bolgár komitácsi banda amely tó erdőségekben tanyázik, megtámadta Gombovics nyugalmazott kerületi elöljárót és családját. A komitácsik, akik megölték a kerületi elöljáró feleségét és tizennyolc éves leányát, őt magát pedig súlyosan megsebesítették, harcba bocsátkoztak a kísérő szerb csendőrökkel, akik közül hármat agyonlőttek. A banda a bolgár határ felé menekült. A támadás belgrádi körökben a legnagyobb elkeseredést keltette. A lapok felszólítják a kormányt, hogy a legszigorúbb intézkedéseket tegye meg Bulgária ellen, sőt azt is követelik, hogy Bulgária valamennyi, határhelységét szállássá meg. K Késő este minisztertanács volt, amelyen a bolgár komitázsi bandák ellen teendő intézkedésekről hoztak határozatokat. Délszerbia ama részeiben, ahol a bolgárok Bulgáriából kiindulva, akciókat fejtenek ki, kihirdetik az ostromállapotot. A bandatagok és támogatóik ellen rövid katonai eljárást alkalmaznak. A fenyegetett vidékeken a helyőrségeket jelentékenyen meg is erősítik. Nancsics dr. külügyminiszter egyébként már tájékoztatta az athéni és bukaresti kormányokat a bolgár bandatámadások elhárítása érdekében közösen teendő intézkedésekről. Bukarestből és Athénből rövid időn belül várják a választ, mire a három szövetséges közös lépést tesz a Népszövetségnél és Szófiában. Fass miniszter ,nyilatkozik az új lakásrendeletről „Lehetetlen, hogy a házak a lakók fejére szakadjanak“ — A háztulajdonosok felmondási jogát kibővítik — Az albérleti összeg húsz százaléka a háztulajdonost illeti (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az új lakásrendelet intézkedéseit lapunk más helyén részletesen ismertetjük. Munkatársunk felkereste ma Foss József népjóléti minisztert, aki a csütörtökön megjelenő új lakásrendeletről a következőket mondotta: — A lakásrendelet-tervezet hivatali elődöm alatt nagyon sok megbeszélésen és ankéten ment keresztül és ezeken a különböző érdekeltségeknek alkalmuk volt arra, hogy óhajaikat és véleményeiket kifejtsék. Mikor átvettem a népjóléti tárcát, ez volt az első probléma, amelyet kézbe vettem és még egy utolsó ankétet tartottam abban a reményben, hogy az egymással szemközt álló érdekeltségeknek kívánságait sikerülni fog annyira összesimítani és egymáshoz közel hozni, hogy egy k közös plattformot találok, különösen ami a lakások és üzletek béremelését illeti. Ebben a reményemben csalatkoztam, mert ha mutatkozott is némi engedékenység, úgy a háztulajdonosok, mint a lakók és az üzletbérlők részéről, abban a mértékben mégsem nyilatkozott meg, hogy arról lehetett volna szó, hogy a két ellentétes állásfoglalás közeledett egymáshoz. így tehát a kormányra hárult a feladat, hogy a két érdekes és mindenek fölött a közjót, a gazdsági helyzetet mérlegelve, hatalmi szóval döntse el a kérdést. Mindenesetre az volt a vezető gondolatunk, hogy egyrészt lehetetlen az, hogy a házak a lakók fejére szakadjanak, mert hiszen világos dolog, hogy a jelenlegi házbér bruttó jövedelemmel a háztulajdonosok képtelenek házaik legszükségesebb mértékben való tatarozására. Végre is az, hogy itt minden héten egy-egy lift leszakadjon és emberek zúzódjanak össze, vagy lépcsők szakadjanak le, háztetők szakadjanak be és plafonok omoljanak le tatarozás taján, fenn nem tartható helyzet. Meg lehet állapítani a mérnökök szakvéleménye alapján, hogy a budapesti házak állékonysága igen sokat szenvedett a legutolsó évek során. Ennek okát mégis csak abban kell megtalálni, hogy a házbérek kötöttsége nem tartott semmiképpen sem lépést a folyton növekedő anyagárakkal és így a háztulajdonosok saját vagyonukból voltak kénytelenek áldozni a házaknak így-úgy való tatarozására. A másik szempont a lakók és az üzlettulajdonosok érdeke, mert a jelen nehéz gazdasági viszonyok között egészen bizonyos, hogy a bérlők képtelenek oly mértékben fizetni, mint aminő mértékben a háztulajdonosok emelni szeretnének. Viszont az is egészen bizonyos. Utolsó árfolyamok Budapesten Este 8 órakor: dollár 1096, márka 266, seokol 21,22, lei 648, osztrák korona 50 ,