Nemzeti Ujság, 1922. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-27 / 219. szám

IV. évfolyam 219. szám, Arakorona Szerda, 1922 szeptember 27. (szer­esettség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Honvéd-utca 10. Telefon 127—36, 127—07, 127-48, 127—48 és József 05. Fiókki­adóhivatal: IV. Duna-u.ti. Telefon : 121—08 és Teréz-körút 02. Telefon : 121—48 ............................................................ KERESZTERY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: Egy hónapra 200 kor., negyedévre 560 kor. Egyes szén­ 10 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Reklamációk: 19—25. A nürnbergi egységokmány Németország, az elméletek és a kísérleti tu­dományok hazája, amely iskolai példáit terem­tette meg a szervezkedésnek s amely a Vereins- Mayerek szenvedélyességével hajszolja és kor­bácsolja előre önmagát a társadalmi mozgal­mak útján, szociális életének fejlődésében új stációhoz érkezett: a nürnbergi szocialista kongresszuson realizálták a már hosszabb idő óta követelt szocialista egyesülést s a többségi szocialisták és a független szocialisták egye­sülése ezzel valóra vált. A ..siker’“ kétségtelen s az is bizonyos, hogy az egyesülés jelentősége túlnő a német politika vonatkozásain, amint­hogy a német birodalom munkásmozgalmainak hatását bizonyos törvényszerűséggel követik a többi európai államok munkásainak hasonló irányú megmozdulásai. Marx, Engels, Bebel. Kautzky jelentőségét éppen ez a tagadhatatla­nul nagy hatás szabja meg s a most beállott fordulatot is, mint a világ egész szocializmu­sára kiható eseményt kell tekintenünk. Ám, ha elismerjük is a német szocialisták egyesülésé­nek jelentőségét, azt túlbecsülni nem vagyunk hajlandók. Az egyesülés c­sak formai realizá­lása a tényekben hosszabb idő óta mutatkozott közösségnek s ezért a látszólag „világtörté­nelmi fontosságú” fordulat alig változtat, vala­mit az adott erőviszonyokon. Németországban nem a szocializmus nyert, erőt az egyesüléssel, hanem annak iránya tolódott el balra a füg­getlen szocialisták, sőt a spartakuszok, tehát a moszkvai világtájak felé. Ebben­­ nem a poli­tikai erőgyarapodásban van az egyesülés je­lentősége. Érdekes és nem tanulság nélkül való meg­figyelni, hogy a két szocialista szárny akkor fordul vállat vállhoz vetve egymás mellé és akkor borul egymás kebelére, amikor Német­ország a legnagyobb termelési válságon megy keresztül. Érdekes megfigyelni, hogy amikor a különböző internacionálék német képviselői az egyesülés első hevében kezet fognak, kényte­lenek beismerni, hogy a francia szociáldemo­krácia cserben hagyta a német testvéreket és egy uton halad a kapitalista militarizmussal, mely a német gazdasági életet s közvetve tehát a német munkásságot akarja megfojtani. Ér­dekes megfigyelni Németországban, Ausztriá­ban s itt Magyarországon is azt a párhuza­mos utat, amelyet a kapitalista jellegű radi­kalizmus és a szociáldemokrácia politikai iránya mutat. Ennek útjelzője kell, hogy figyel­meztesse azokat a politikusokat, akik , mint széplelkek naiv képzelődéssel vélnek a radika­lizmus útján más célhoz érni, mint a szociál­demokraták, hogy ez a polgári útirány nyíl­egyenes után a kapitalista rend felbomlásához s a szociáldemokrácia végcéljaihoz vezet. A német szociáldemokraták egyesülése és balfelé fordulása sem történhetett volna meg a radikális schengeisták szives közreműködése nélkül s csak ár­ulva kell látnunk, hogy a po­litikai gyűlölet vaksága mint segítette a balra fordulás útján előre azt a szociáldemokráciát, amelynek a dolgok természetes rendjénél fogva kell most már átgázolnia a kapitalista terme­lési rend minden eredményén és javainak ma­radékán. A teoretikus német radikalizmus ezzel veszedelmes lökést adott a lejtőre, került német gazdasági életnek. Az egyesülés látszólagos erőgyarapodása a mindig túlzásra, hajló mun­kásmozgalmat a sztrájkok, a kíméletlen osz­tályharc iránya felé fordította s noha a mérsé­keltebb Kautzky csinál­ja a programot. _ még­sem kell nagy találékonyság annak megjóslá­sára, hogy a német ipari termelés a rohamos bukás ingoványára jutott. Hiszen Kautzky régen megjelölte ezt a pro­gramot „A szociális forradalom" című­ mun­kájában. — Az eljövendő forradalmakról, azt hiszem, csak egyet lehet már ma is egész bizonyossággal állí­tani: egészen más­ minő lesz, mint elődjei. A forra­dalmároknak és ellenfeleiknek gyakran elkövetett tévedése az, hogy az eljövendő forradalmakat a múlt forradalmainak a mintájára képzelik el. Az ilyen forradalmak már lehetetlenek . . . Pénzügyi válságnál, vagy fegy­veres lázadásnál nagyobb je­lentőséget nyert az előhad miatt kapitalista társa (Iidomban a proletársság sajátos kényszerítő és harci eszköze a sztrájk, a szervezett m­unkameg­­tagadás.­­ Min­d tovább fejlődik a kapitalista termelő­­mód és központosul a tőke, annál óriásibb mérete­ket félthetnek a sztrájkok. És minél inkább szorítja ki a kapitalista, termelőmód a kispolgárit, annál inkább függ az egész társadalom a kapitalista ter­melés zavartalanságától, annál inkább válik ennek minden olyan komoly megzavarása, — amilyenné nagy tömegek sztrájkja lehet — országos bajjá, politikai eseménnyé. — A jövendő forradalmi harcaiban a sztrájkok kétségtelenül nagy szerepet fognak játszani. Ludendorff ama nyilatkozatára kell most visszaemlékeznünk, hogy a bolsevizmus nem jelentkezik mindenütt szükségképp ugyanazon formában, de Németországban már ott van. A független szocialisták fölülkerekedése nem jelent kevesebbet, mint német kiadását az „egy­ség okmányainak”, amely logikusan ugyan­azon eredményhez, a polgári társadalom leigá­zásához, a gazdasági rend pilléreinek ki­dőlé­séhez, az állami és a társadalmi rend megboly­­gatásához vezetne, ha a német polgári társada­lom is annyira gyönge, szervezetlen és mozdu­latlan volna, mint a forradalmak idején a magyar. A szocialista egység előtt azonban ke­mény fal emelkedik: a német polgári társada­lom sokkal erősebb, öntudatosabb és szervezet­tebb, semhogy azt le tudná igázni végképp az egységtől elkapatott szocialista ipari munkás­ság mai vezetőinek törpe kisebbsége. A ném­et kultúra­, a német öncélúság tudata, a ném­et polgári szervezettség beláthatatlanul hatal­mas erő. Túl fogja élni a forradalmat, melynek a legveszedelmesebb tűzfészke láthatólag most ég ki. A német polgári erő nem alszik, hanem dolgozik és a köztársasággal s a pacifista­­defetizmussal végzetesen kompromittált szo­ciáldemokráciát minden forradalmi vívmá­nyaival együtt el fogja söpörni az események mélyén forrongó s csak az igazi nagy fordu­latra készülő ereje. A Rathenau-gyilkosság óta erőteljes kommunista­­izgatás folyik a birodalmi védőőrségben Részletek egy elfojtott lázadásból Berlin, szeptember 28. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefon jelentése.) A Rothe Fahne részleteket, közöl egy katonai zendü­lésről, amely még június 10-én folyt le a Lötzen vá­rában lévő katonai csapatok között. Az eseményeket katonai körökben sem titkolják el, sőt a birodalmi őrséghez annak idején napiparancsot adtak ki, amely elmondotta, hogy a 2. gyalogezred egyik századának legény­sége gyűlést tartott, amely után részben fegyveresen a kaszárnyába vonult, hogy követeléseinek érvényt szerezzen. A követelések között voltak az altisztek letétele és a hátralékos drágasági pótlékok kifizetése. Mivel azon­ban a többi katona megőrizte a fegyelmet, a lázadók ellenállás nélkül engedték magukat lefegyverezni. Az egyik vezetőnél programpontokat találtak, melyek követelik többek között a monarchista tisz­tek és legénység elbocsátását. A politkai izgatás mellett főképen a kis keletpo­roszországi helyőrségben uralkodó unalom járult ahhoz hozzá, hogy a többnyire Középnémetországból származó legénység között elégedetlenség keletkez­zék. A kommunista lap közléseivel kapcsolatban a birodalmi hadügyminiszter kijelenti, hogy tudomása­ szerint, a Rathenau-gyilk­osság óta erőteljes kommu­nista agitációt kíséreltek meg a birodalmi őrség soraiban. Módosítják a lakásrendeletet Lényegesen korlátozzák a lakásátruházást és a háztulajdonos kijelölési jogát — Rekvirálás helyett lakáscserékkel kénytelen foglalkozni a Lakáshivatal — A népjóléti minisztérium nem tudatta a fővárossal a rendelet kibocsátását (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az új lakásrende-­ let, mellyel annak idején K­ernolák Nándor népjóléti miniszter orvosolni­­akarta a lakásínséget, nem vált be. A rosszul végrehajtott béremelés a perek egész lavináját indította meg, az a tágítás pedig, amelyet az új lakásrendelet a megüresedő lakásokra vonat­kozólag a háziurak számára engedélyezett, a visszaélések és zsarolások tengerébe fúlt Az új lakásrendeletnek az átruházásokra vonatkozó paragrafusa az, amely a legtöbb lehetőséget nyújtja a visszaélések számára. Hiszen csak pénz kell, áram­ lakást, tud valaki vásárolni, az új lakásrendelet min­denkit biztosít arról, hogy törvényes formák között birtokába is léphet a lakásnak. Nincs semmi csodálni való tehát, hogy ha valaha volt lakásiikolás és adás­vétel Budapesten, akkor az ma virágkorát éli. Elég rámutatnunk arra a meg­döbbentő adatra, hogy az elmúlt hónapban a budapesti Lakáshiva­talnál több mint háromszázra rúgott a lakás­átruházások száma, ezzel szemben alig négy­öt lakás volt az, amit a Lakáshivatal eltelt, vitathatott és annak rendje és módja szerint szétoszthatott az igényjogosultak között. Valóságos börzéje van ma a lakásoknak, melyen úgy cserélik bérelik a lakáso­kat, mint az értékpapírokat. Kétszobás lakást már három-négyszázezer koronáért lehet vásárolni, há­­romszobás lakásnak minőség és fekvés szerint öt­százezer-egymillió korona az ára, négy öt szobás la­kás ára a lakás beosztása és utca szerint egy - két és félmillió között váltakozik. Ebben az összegben ren­desen benne van a háztulajdonost illető rész is, mert tudni kell, hogy ma kevés háztulajdonos van Budapesten, aki ne nyerészkednék a házában vé­letlenül vagy átruházás útján megüresedő lakással, illetőleg az új lakásrendeletben biztosított kijelölési jogát nem bocsátaná busás haszonért áruba, mert a haziári beleegyezésnek is megvan a díja, amely a lakások mineműsége szerint ötvenezertől­­háromszázezer koronáig terjed. Ennek a sok visszásságnak az új lakásrendelet az oka. Bebizonyosodott, hogy Budapest még korántsem érett meg a szabad lakóforgalom számára és ezért csak helyeselni tudjuk Vass József dr. népjóléti mi­niszter intencióját, amely a háztulajdonosi jogkör visszaszorításait igyekszik megjavítani a mai lehe­tetlen helyzetet. Értesülésünk szerint a népjóléti mi­nisztérium lakásügyi főosztálya ebben a szellemben átdolgozta a legutóbb­­megjelent lakásrendeletet, kü­lönösen annak a lakásátruházásra vonatkozó részét, az átruházás lehetőségét lényegesen meg­szorították, nemkülönben megfelelő béklyó­kat tettek a háztulajdonos kijelölési joga elé. Az erre vonatkozó rendelet, értesülésünk szerint, a hivatalos lap csütörtöki számában fog megjelenni. A városházán megütközést keltett, hogy a népjó­léti minisztérium az eddigi szokástól eltérően, a ren­delet módosításáról nem értesítette a fővárost, úgy annyira, hogy azt a Nemzeti Újság munkatársa tu- A NEMZETI UJSAG legújabb eredeti kMr&idt hírei az utolsó oldalon Moróhiirdetéseink a 7. oldalon

Next