Nemzeti Ujság, 1922. október (4. évfolyam, 223-248. szám)
1922-10-01 / 223. szám
Vasárnap, 1922 október 1. NEMZETI ÚJSÁG hogy két valóban semleges állammal szaporodott a tanács. Svédországot Branting képviseli, aki megértéssel van a legyőzött népek iránt, s igazságos panaszainak védelmezője lesz. A közgyűlés elfogadta az Ausztria megsegítésére vonatkozó javaslatot, s Edwardo elnök záróbeszéde után befejezte ez évi ülésszakát. Oláh fascista-szervezkedés a Bánságban Javítgatják a Clemenceau-határt... — Részletek az oláh-szerb határkiigazitóbizottság munkájából — Képek az oláh-cseh határról Kolozsvár, szeptember 27. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Aki utazgat, sok mindent megtudhat — „Nagyromániában.“ A múlt héten is így számolhattam be a Nemzeti Ujság“-nak Mantunak, a haramiavezérnek és Sztojakovics főszolgabíró — bocsánat, primprétor — urnak nemes vetélkedéséről, hogy melyikük bírja jobban kifosztani a népet. De sok más mindent is megtudtam ezen az útón. Visszatérésemkor ugyanis egy napot Temesvárott töltöttem. Őszi eső esett, úgyhogy majdnem egész napra beszorultam acukrászdába, majd meg a kávéházba. Egyáltalán nem volt valami kiváló szórakozás. A cukrászda émelyítően édes süteményei nem ízlettek, az utcára is hiába nézegettem, szinte kihalttá tette az esős idő, csupán az ütött,kopott és piszkos villanyosok döcögtek tömötten. A cukrászda is teli volt ugyan emberekkel, nem egészen megnyugtató külsejű nőkkel és festett arcú katonatisztekkel és émelyítően nehéz parfümük megtelítette a levegőt. A Palaces-kávéházban később egy pópa telepedett az asztalomhoz. A pópa az „Albina“ című lapot olvasta, látható izgalommal, mert közben idegesen rángatózott kusza szakálla. Egyszerre aztán felugrott s öklével az asztalra csapott. — Gyalázat! Minden szerbet fel kellene akasztani! mondta. Nagyon érdeklődő arcot vághattam, mert lecsillapodván szépen rendjén felvilágosított róla, hogy mit ír az ,,Albina”. A szerbek becsukták a nekik ítélt Bánságban az oláh iskolákat és kényszerítik az oláh gyermekeket, hogy szerb iskolába járjanak, de becsukták sok helyütt az oláhok templomait is, elűzték lelkipásztoraikat. Gyalázat! De majd majd!... Már folyamatban van az oláh fascizmus megszervezése, hogy Romániához kerüljön a Jugoszláviának Ítélt Bánság is! Erről az oláh fascista mozgalomról már hallottam, talán a „Keleti Újság”-ban olvastam róla, de nem vettem komolyan az egész hírt. Így látszik azonban, mégis van benne valami. Hogy az oláh-szerb szövetségi hűség? Az nem sokat számít! Mert lám, Vratianu miniszterelnök is kisantant-politkát csinál ugyan most, de kormányrajutása előtt néhány héttel éppen innen Temesvárról hirdetett irtóháborút a szerbek ellen. S az sem számít, hogy egy oláh-szerb határkiigazító bizottság éppen mostanában állapítja meg „pontosan" a bánsági határt A bizottság munkája a legnagyobb megértéssel folyik ugyan, eddig már tizenkét községet (Pusztakeresztúr, Kiskomlós, Kócsa, Újvár, Karácsonyliget stb.) Románia részére ítélt meg, sőt a legújabb hírek szerint Jugoszlávia Zsombolyát is hajlandó Romániának átengedni Módos és Párdány ellenében, de hát mit számít az ilyen kölcsönös megértéssel pontosan megállapított határ? Példa reá Valkány, ahol a megkapott „pontos” mérések alapján egy ház tetején tűzték ki az országhatárt jelző póznát!... A valkányi esetet mesélgettem útitársaimnak a vonaton, amikor egy máramarosi úr ragadta magához tőlem a szót. Ő az oláh-cseh határról tartott előadást: — Hát minálunk? Nem is tudjuk, hogy pontosan hol az országhatár. Egyik tárgyalás követi a másikat, mert az oláhok a Tiszáig szeretnék azt előretolni, viszont a csehek inkább a magukét a Túr folyóig, amióta ráeszméltek, hogy a királyházai vasúti csomópontot félóra alatt összelőheti az „ellenség" a nagytornyai hegyről, amelyet egy év előtt engedtek át Romániának cserében Nagypaládért. Maga Nagytornya község sem igen tudja, hogy melyikhez tartozik a két ország közül. Előbb Romániához csatolták, de röviddel utóbb már Csehszlovákiához, helyesebben Ruszinszkóhoz, nyolc hónap múlva pedig ismét az oláhok kapták meg, úgy azonban, hogy a vele egy közigazgatási területet képező Kistornya Ruszinszkóban maradt, bár az ezzel szervesen összeépített „Körnet" nevű falurész ugyancsak Romániának jutott. Most tehát az a helyzet Kistarnán, hogy egy faluban két ország törvényei szerint is ítélkeznek, sőt, miután a korneti belsőségeket viszont elfeledték Romániához kapcsolni, a kornetieknek előbb a három kilométernyire lévő határátlépési helyre kell gyalogolniuk és ott átkelési igazolványt váltatnak, hogy a lakásuktól két lépésnyire lévő szilvafát megrázhassák... — Én! De kérem, Kontráné asszony, szedje össze magát. Hogy én ellensége voltam! Sőt mindig nagyrabecsültem. Nagyon derék, tisztességes, jó ember volt, az isten nyugtassa. Szép temetés lesz! Az asszony kissé meglepetve, csendesebben felelt: — Két lóval. Meg lesz fáklya is. — No az már szép lesz. De megérdemli szegény. Hát aztán ha vége lesz a temetésnek, nézzen el hozzám, beszéljük meg annak a dűlőnek a dolgát. — Ő az isten is megáldja az ügyvéd urat, ha nem fogja a szegény árvákat szorítani. — Majd meglátjuk, mit lehet csinálni. Isten áldja meg, Mari lelkem. Hanem mi jut eszembe: volt valami baj a maga szegény ura meg Fojtás biró között! — Nem . . . semmi — felelt bámulva az _aszezony, — mért tetszik kérdezni? Jóban votak ők mindig. Mán legalább a biró úr úgy mutatta. Mért tetszik kérdezni! — Semmi, csak úgy kérdeztem. És már ment is tovább. A Nemecz-palikárban, ahová betért egy pohár konyakra, ott találta Misiket, az öreg kisbirtokost, aki első apósa volt Kontrának, és mostanában hadilábon állt vele. A szerencsétlenségről beszélgettek a patikussal, meg Pollák fakereskedővel. Mikor Cservenka belépett, Misik éppen megjegyezte: — Biztosan be volt rúgva a szerencsétlen. Józan ember nem esik le a padlásról. — Hát ebben nem adhatok igazat Misik úrnak — szólt bele mindjárt Cservenka, — ezt bizonyos animozitás vezeti a szegény megboldogulttal szemben. — Maga beszél? Hiszen nincs egy hete, mikor azt mondta, hogy vért fog még izzadni Kontra, és hogy elpereli a feje felől azt a házat, amiben lakik. — Ez egyszerűen nem igaz. Ki hallotta? Rágalom. Ez a Füzes a legpiszokabb hely az egész Alföldön. Vegye tudomásul, Misik úr, hogy az elhunytat őszintén nagyrabecsültem, sőt a sírjánál én fogok beszélni. Pollák fakereskedő közbeszólt: — Hát nem Fojtás biró? — Fojtás biró — válaszolt Cservenka emelt hangon. — Jobban tenné, ha a restanciájával törődne, mint a folytonos szerepelgetéssel. De hiszen erről még beszélünk a rendkívüli közgyűlésen. Kérek még egy konyakot. A második konyak után Cservenka megköszörülte a torkát és elment megkeresni Görög Lenkét. Délre meg is találta Kovács M. és társa úri- és nőidivat üzletében, ahol Lenke kabátgombot vásárolt a tavaszi kosztümjére. A kosztüm nagyon szépnek ígérkezett, pepita szövet világoszöld zejmedlivel, kicsit svejfolva. Cservenka hazakisérte Lenkét és adatokat kért tőle a tragikus véget ért tanító működéséről. — Valószínűleg én fogok beszélni a sírnál és beszédemben szeretném kidomborítani, hogy a népoktatás nem részesül a kellő társadalmi megbecsülésben. Bismarck azt mondta, hogy a hetvenegyes háborút a német tanítók nyerték meg. Szerintem a tanítót és tanítónőt az egész társadalom hálája illeti. Sőt direkt magát is meg fogom nevezni beszédemben. Lenke egy félórát adott elő a néptanító rendkívüli munkájáról, Cservenka nagy figyelemmel hallgatta. Azután elment ebédelni a Zöldfába. Ebéd alatt hosszas történeteket mesélt az asztaltársaknak Kentra életéből, külön hangsúlyozva azt a benső és bizalmas barátságot, amely őt az elhunythoz fűzte. Ebéd után hazament és egy évet irt, amely szerint alulírottak a Társadalmi Egyesületben az alapszabályok 12. ha értelmében holnap délelőtt tizenegy órára rendkívüli közgyűlés összehívását kérik. Azután a nyakába vette Füzest. Az ívet legelőször Görög Lenke írta alá, aki tudvalevőleg kibukott a női szakosztály elnökségéből. Másodiknak aláírta özvegy Vermesné, az előkelő matróna, azaz hogy csak keze keresztvonását tette oda, mert jobboldalát megütötte a szél. Singer bádogos aláírta, mert Cservenka haladékot adott neki a májusi részlet megfizetésére. Nyemák postamester aláírta, mert Cservenka megbeszélte vele, hogy felfüggeszti ellene a végrehajtást a bútorrészletek dolgában. És így tovább, kistévé együtt volt a tizenkét, aláírás. Az ívet elküldte Julival a Fojtás lakására, ő maga bezárkózott és elővette a beszédet. Azt a passzust, hogy „arra lettél volna hivatva“, kihúzta és irt helyette egy másikat a néptanítói hivatás fenségéről, amiben ügyesen el volt helyezve Görög Lenke, is. Azután megtanulta a beszédet kívülről. Fél tizenkettőkor már tudta folyékonyan. Akkor a (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A korona zürichi haláltánca egyre sötétebbre festi közgazdasági életünk horizontját. Az örök circulus vitiosus, mely önmagába visszatérően az elemi közszükségleti cikkek árának emelkedése szerint egyre magasabbra szökkenti mindennek az árát, egyetlen pillanatra sem áll meg. Ma újra két fontos drágulásról vagyunk kénytelenek beszámolni a Nemzeti Újság olvasóinak: az elektromos áram és a villamosvasút megdrágulásáról, mely az egész vonalon az árak újabb emelkedését fogja maga után vonni. Az elektromos áram árának emeléséről néhány nappal ezelőtt már megemlékezett a Nemzeti Újság. Másnap az egyik estilap megcáfolta hírünket, kijelentette, hogy a városháza illetékes ügyosztályában „semmit sem tudnak a dologról“. Nehogy a cáfolat ellenére bekövetkező áremelés váratlanul érje a közönséget, utána jártunk a dolognak és illetékes helyen a következőt sikerült megtudni: — Tény az — mondotta informátorunk, — hogy az emelés mérvében még nem történt megállapodás, noha az teljességgel elkerülhetetlen, ha csak a főváros vagy az állam, vagy egy ismeretlen jóltevő a sajátjából nem fogja fedezni deficitünket. A helyzet az, hogy az tükör elé állt és előadta a beszédet. Komor, mély és méltóságos hangot használt, plasztikus, férfias gesztusokat. Háromszor adta elő egymásután, azután negyed egykor lefeküdt. Az ágyban elismételte, de egy ponton megakadt. Gyertyát gyújtott, felkelt, megnézte a füzetet, hálóingben a tükör elé állt és még kétszer elmondta az egészet Majdnem egy óra volt, mikor végleg lefeküdt. Mászap már korán reggel talpon volt. Félnyolckor részvétlátogatást tett az özvegynél. Csak öt percig akart maradni, de Mari elkezdett a dűlőről beszélni. Egyre jobban belemelegedtek, végül leültek két székre a halott mellett, aki az asztalon volt kiterítve és beszélgettek háromnegyed kilencig. Meg is állapodtak. Akkor Cservenka elment végigjárni az aláírókat, hogy pontosak legyenek. Tizenegykor rendkívüli izgalom közepette Fojtás ügyvezető elnök meg is nyitotta a rendkívüli közgyűlést. Cservenka felállott és rövid beszédet tartott arról, hogy az Egyesületnek képviseltetnie kellene magát a Kontra temetésén. Ekkor felállott Görög Lenke és indítványozta, hogy az Egyesület nevében Cservenka, az Egyesület ügyésze, mondjon kegyeletes megemlékezést a sírnál,fűiért ő foglalkozásánál fogva is szónokember, de még testi-lelki jóbarátja is volt az elhunytnak. Mire Fojtás Gusztáv szólalt fel és csak annyit mondott, hogy az Egyesület nevében reprezentálni az elnök kötelessége és ő, akit erre a helyre a tagok megtisztelő bizalma ültetett, méltatlanná válnék erre a bizalomra, ha kitérne a kötelesség teljesítése elől. Erre elkeseredett vita indult meg. Ficzere szolgabíró számvizsgáló bizottság kiküldését kérte, Nyonsárkay nyugalmazott főispán erre felugrott, lemondott a díszelnökségről és eltávozott. Végre fél kettőkor Fortás elnök elrendelte a titkos szavazást, amely úgy végződött, hogy tizenegy szavazat az elnöktől óhajtotta a gyászbeszédet, nyolc pedig az ügyésztől. Az eredmény nagy konsternációt keltett, mert nyilvánvaló volt, hogy az összehívó tizenkét tag közül négyen a titkos szavazás leple alatt, Cservenka ellen szavaztak. Cservenka nem is ment ebédelni a Zöldfába, hanem kijelentette, hogy láza van, a temetésre is aligha mehet el, hazament és ágyba feküdt. A temetés délután négy órakor folyt le impozáns részvét megnyilatkozásával. TatárJános A korona árfolyama stabilizálódott A pénzügyminiszter a drágaságról (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nemzetgyűlés állam jegykibocsátást ellenőrző bizottsága ma délután ülést tartott, amelyen Kállay Tibor pénzügyminiszter és Popovics Sándor, a jegybank elnöke is megjelent. Az ülésen Kállay Tibor pénzügyminiszter kijelentette, hogy az új adótörvények segítségével biztosítani tudja az államháztartás mérlegének egyensúlyát és gátat tud vetni a drágaság további növekedésének. Véleménye szerint a korona árfolyama most stabilizálódott és nagyobb kilengések ezentúl nem várhatók. A tervbe vett gazdasági intézkedések egyébként biztosítják a gazdasági helyzet egyensúlyát és a kormánynak módjában lesz megakadályozni, hogy a drágaság további fokozódása lehetetlenné tegye a fixfizetéses osztályok megélhetését. Október 15-191 busz korona a villamosban Négyszázmillió koronával emelkedett az Egyesített Vasutak bérszámlája . Felemelik a Helyiérdekű viteldíjait is Három koronáról ötre drágul az elektromos áram 3